adozona.hu
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében az alperest ... forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni 1998. évi prémiuma és annak az átlagkeresettel elszámolt járandóságainál jelentkező különbözet címén.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta és perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. október 21-étől vezérigazgatói munkakörben fennállt hatá...
1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról
1040. Az előlegnyújtásból eredő követelését a munkáltató a munkabérből levonhatja. Ennélfogva a munkáltató a kifizetett prémiumelőleget a munkavállalóval történt elszámoláskor a levonásmentes munkabérrészt meghaladó (Vht. 63. §) munkabéréből levonhatta.
A felperes módosított keresetében az alperest ... forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni 1998. évi prémiuma és annak az átlagkeresettel elszámolt járandóságainál jelentkező különbözet címén.
A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével az alperest a felperes kereseti kérelme szerint marasztalta és perköltség, valamint eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1997. október 21-étől vezérigazgatói munkakörben fennállt határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes az 1999. január 11-én kelt rendes felmondással megszüntette, miután igazgatósági tagsági tisztségéből visszahívta. Intézkedésében megállapította, hogy felperest a munkaszerződése alapján 12 havi felmondási időre járó átlagkereset, 6 havi átlagkeresetnek megfelelő külön juttatás és 6 havi végkielégítés illeti meg.
Az alperes igazgatósága 1999. január 6-án az 1998. II-IV. negyedévre kitűzött prémium feladatok teljesítését állapította meg azzal, hogy az időarányos előleget havonta felperes részére kifizették, ezért a "prémium-értékelés pénzügyi rendezést nem igényel". Az igazgatóság az 1999. január 12-én hozott határozatával az 1999. január 6-án hozott előbbi határozatát hatályon kívül helyezte, az üzleti terv teljesülésével kapcsolatos vizsgálati anyag alapján; megállapította, hogy az 1998. II-IV. negyedévi prémium-kitűzés nem teljesült, ezért az előlegként kifizetett prémium visszajár, ami beszámítás útján érvényesítendő. Ennek megfelelően az alperes a felperes részére havonta összesen kifizetett ... forintot levonva a munkaviszony megszűnésekor a végső elszámolásnál bruttó ... forintot fizetett ki.
A munkaügyi bíróság szerint az alperes jogellenesen járt el, amikor a prémium-előlegként kifizetett összeget beszámította, mert azt az Mt. 162. §-a szerint írásbeli felszólítással követelhette volna vissza.
Az alperes fellebbezésében a kereset elutasítását, a felperes csatlakozó fellebbezésében a perköltség és az eljárási illeték összegének felemelését kérte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, a perköltséget és illetéket megállapító rendelkezését megváltoztatta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy - az éves mérleg jóváhagyása előtt - a felperes részére kifizetett prémium prémium-előlegnek minősül. Álláspontja szerint azonban a prémium nem munkabérnek minősülő kifizetés, így visszakövetelésére az Mt. 162. §-ának (3) bekezdése alapján van lehetőség. Ezért - mivel a felperesnek 1999. január 12-én adott tájékoztatás nem minősül fizetési felszólításnak - a beszámítás és így az elszámolás jogellenesen történt.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását kérte. Jogszabálysértőnek tartotta azt az ítéleti megállapítást, hogy a prémium nem minősül munkabérnek. Kifejtette, hogy mivel a prémium a teljesítménybér egyik fajtája, a prémium visszakövetelésére az Mt. 162. §-a (1) bekezdését kell alkalmazni. Álláspontja szerint a részére kifizetett összegek prémiumnak és nem előlegnek minősülnek az 1999. január 6-i értékelés alapján, amelynek esedékességére a prémium kitűzésben nem írták elő a mérleg jóváhagyását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, felperes keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan az eljárás felfüggesztését kérte a 2000. július 31-én kelt fizetési felszólítása tárgyában folyamatban levő per jogerős befejezéséig. A jogerős ítéletben is prémium-előlegnek minősített összegek visszafizetése iránti igénye beszámítással történő érvényesítését az Mt. 164. §-a (4) bekezdése alapján jogszerűnek tartotta. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság nem volt tekintettel arra a körülményre, hogy felperes igénye nemcsak a beszámított összeget, hanem az átlagkeresettel elszámolt járandóságokat is magába foglalta. Hangsúlyozta, hogy a prémium-előleg az átlagkereset számításánál nem vehető figyelembe.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a támadott ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos, a felperesé nem alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes a perben maga sem vitatta érdemben az 1998. évi prémium-kitűzésben szereplő egyik feladat teljesítésének elmaradását, amikor elismerte, a bank alapításával kapcsolatos költségek tervezett szintjének túllépését. Az erre vonatkozó adatokat tartalmazó kimutatást az 1999. január 6-án tartott igazgatósági ülésen résztvevők - köztük a felperes is - látták. Nem tartotta a per alapkérdésének, hogy teljesítette-e a részére kitűzött prémium-feladatot.
A prémium-igény elbírálásánál a bíróság nem vizsgálhatja, hogy a prémium-feladatok teljesíthetőségét milyen körülmények befolyásolták, ha a feladatok nem teljesültek (Mfv. II. 10.764/1999/4.).
Az előbbiek figyelembevételével helytálló az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy a felperes részére az 1998. évben az előbbi kitűzés alapján havonta kifizetett összegek prémium-előlegnek minősülnek a prémium-feladat felperes által meg nem cáfolt végleges értékelése alapján.
Az Mt. 161. §-ának (2) bekezdése szerint az előlegnyújtásból eredő követelését a munkáltató a munkabérből levonhatja. Ennélfogva az alperes a kifizetett prémiumelőleget a felperessel történt elszámoláskor a levonásmentes munkabérrészt meghaladó (Vht. 63. §) munkabéréből levonhatta (beszámíthatta). Tévedett tehát mind az első-, mind a másodfokú bíróság, amikor a visszajáró prémium-előleg beszámítását nem tekintette jogszerűnek, mert álláspontjuk szerint a prémium-előleg csak az Mt. 162. §-a szerint, fizetési felszólítással követelhető vissza.
Helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a prémium munkabérnek minősül, az ettől eltérő ítéleti megállapítás téves. Ez a helytálló felülvizsgálati álláspont azonban nem érinti a prémiumelőleg levonására (beszámítására) vonatkozó szabály (Mt. 161. §) alkalmazását.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította, következésképpen az alperes eljárási költség és illeték megfizetésére kötelezését mellőzte. (Mfv. I. 10.770/2001.)