adozona.hu
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/163. számú törvényjavaslat indokolása
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/163. számú törvényjavaslat indokolása
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
- Jogszabály indoklása: 1998. évi LXII. törvény
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapvető funkciója, hogy mind szélesebb körben, egységes szemlélettel határozza meg az adók és az államháztartás más bevételi jogcímeinek beszedéséhez is szükséges szabályokat, rendezze az adóhatóságok és a fizetésre kötelezettek közötti kapcsolatot, biztosítsa azokat az adótechnikai előírásokat, melyek alapján az adóhatóságok egyre korszerűbb infrastruktúrát építhetnek ki az adórendszer működtetéséhez.
A szabályozás akk...
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/163. számú törvényjavaslat indokolása
INDOKOLÁS
Általános indokolás
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) alapvető funkciója, hogy mind szélesebb körben, egységes szemlélettel határozza meg az adók és az államháztartás más bevételi jogcímeinek beszedéséhez is szükséges szabályokat, rendezze az adóhatóságok és a fizetésre kötelezettek közötti kapcsolatot, biztosítsa azokat az adótechnikai előírásokat, melyek alapján az adóhatóságok egyre korszerűbb infrastruktúrát építhetnek ki az adórendszer működtetéséhez.A szabályozás akkor felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, ha egyidejűleg képes elősegíteni a törvényes adóztatás eredményességét, és az eljárások áttekinthetőségével az adminisztratív kötelezettségek szükséges minimumra szorításával nem teszi az elkerülhetetlennél terhesebbé a kötelezettségeit önként teljesítő adózók számára a közteherviselésben való részvételt.
Figyelemmel arra, hogy a kormányprogram jelentősebb változásokat az adórendszerben csak a 2000. évtől hatályba lépő adóreformmal tervez, az előterjesztés csak olyan módosításokra tesz javaslatot, amelyek beilleszthetők a középtávú elképzelésekbe, azaz összhangban állnak az adóbeszedés hatékonyságának növelése, illetőleg az adminisztrációs terhek és a szabályozás egyszerűsítésében megjelölt politikai célokkal.
A Javaslatban megfogalmazott szabályok a következő célok szerint csoportosíthatók.
- A társadalombiztosítási járulékok hatékonyabb és olcsóbb, a fizetésre kötelezettek számára pedig kevésbé terhes beszedése érdekében elkerülhetetlen az átfogó járulékigazgatási reform. Az előzetes szakértői vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy ez az állami adóhatóság már kiépített és viszonylag jól működő rendszerén belül gyorsabban hajtható végre, mintha a fejlesztéseket egy külön rendszer felállításával oldanánk meg. Az integráció, valamint a járulékreform előkészítése hosszabb időt feltételez, az integrált rendszer működése 2000. január 1-jénél előbb nem képzelhető el. A két apparátus együttműködését, fokozatos összeolvasztását az előkészítés során jelentősen megkönnyítheti, ha a formai különállás már 1999. január 1-jétől megszűnik. A járulékbeszedés feladatainak az állami adóhatósághoz telepítése az Art.-n kívül más törvények és alacsonyabb szintű jogszabályok módosítását is igényli.
- Az adóztatás eredményességét és az igazgatási apparátus hatékonyságát a törvényi szabályozás az adóhatóság jogainak és kötelezettségeinek meghatározásával jelentősen befolyásolhatja, de az adókikerülő magatartások visszaszorítása, az adómorál javítása csak jelentős és folyamatos anyagi fejlesztések árán valósítható meg, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a korrekt és gyakori ellenőrzést, az adózók gazdasági viszonyairól beszerzett és célszerűen felhasznált információt pusztán a jogszabályok nem pótolhatják. A Javaslat szabályai a törvény alapelveinek kiegészítésével, az adóhatóság ellenőrzési eszköztárának és információs rendszerének hatékonyabbá tételével, az adóbecslés feltételeinek kiegészítésével kívánja javítani az adóhatóság működési feltételeit.
- Az adminisztrációs terhek csökkentéséhez a törvénymódosítás a bevallási kötelezettségek ritkításával, az adók és a költségvetési támogatások bevallásának egységesítésével és a túlhaladott, az adóztatás során érdemben nem hasznosított információs csatornák, adatszolgáltatási kötelezettségek megszüntetésével járulhat hozzá. Az adóhatóság pedig a technikai feltételek folyamatos alakításával egyre szélesebb körben terjesztheti el azokat a korszerű információs eszközöket, amelyek használatára a hatályos rendelkezések is lehetőséget adnak.
- A Javaslat a fentieken túl néhány olyan kisebb jelentőségű korrekciót is tartalmaz, amely a gyakorlatban felmerült jogalkalmazási nehézséget old meg, illetőleg pontosítja a törvény rendelkezéseit annak érdekében, hogy azok összhangban legyenek a jogrendszer más ágaiban bekövetkezett változásokkal.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozás jogharmonizációs programja 1998-ra felkészülési feladatokat ír elő az adóigazgatás számára. A feladatok előkészületi jellegüknél fogva jelenleg még nem igénylik az adózás rendjéről szóló törvény közösségi normákhoz történő igazítását.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A fejlett országok joggyakorlata különösen a nyolcvanas évektől különböző eszközökkel törekszik az adókikerülés korlátozására, megnehezítésére, az adókijátszás lehetőségének visszaszorítására. Ezeket a tapasztalatokat hasznosítva a Javaslat kiegészíti az Art. alapelveit, és így az adózás valamennyi területére kiterjedően írja elő, hogy a kapcsolt vállalkozások szokásos piaci ártól eltérő szerződéseit az adókonzekvenciák szempontjából miként kell minősíteni.A jogszabályok a tényleges forgalmi értékviszonyoktól eltérő árak alkalmazásával adóelőnyökre törekvő vállalkozások helyzetét igyekeznek megnehezíteni azáltal, hogy különböző eszközökkel korlátozzák az ilyen törekvéseket. Ilyen eszközöket már hazai törvényhozásunk is alkalmaz évek óta. Különösen a nem független felek esetében tartalmaznak egyes adótörvények az ún. belső elszámoló árak (transzferárak) alkalmazása esetén speciális rendelkezéseket. A Javaslat az egyes adótörvények jogalkotási tapasztalatainak általánosítására törekszik azért, hogy ne csak egyes adók tekintetében tartalmazzon a transzferárak visszaszorítására rendelkezéseket az adótörvény.
Természetesen különböző szerződésekkel nem kizárólag kapcsolt vállalkozások élhetnek adófizetési kötelezettségük minimalizálása érdekében, ugyanakkor a jogbiztonság követelményére tekintettel általános érvénnyel nem kívánatos a szerződési szabadság korlátozása, azaz független vállalkozások szerződései esetében sem az adóhatóságok, sem más szervezetek nem kaphatnak általános felhatalmazást arra, hogy a piaci ártól eltérő szerződési feltételek esetén beavatkozhassanak.
Ugyancsak kibővül a hazai adózási alapelvek katalógusa azáltal, hogy általános érvénnyel mondja ki a Javaslat, hogy az illegális, továbbá - a Polgári Törvénykönyvben alkalmazott formulát átvéve - a jó erkölcsöt sértő cselekmények révén elért anyagi előny is adóztatható. Természetesen ezek az ügyletek rendszerint semmisek, ugyanakkor nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy az ilyen ügyletek gazdasági eredménye ennek ellenére kimutatható. Érvénytelenség esetére az Art. 1. § (7) bekezdése jelenleg is tartalmaz szabályt, ugyanakkor más országok törvényhozási tapasztalatait is figyelembe véve célszerű az egyéb esetekre is rögzíteni az adófizetés kötelezettségét. Az adózás rendjének alapelvei az adózás általános zsinórmércéjét képezik, amelyhez képest egyes adótörvények tartalmazhatnak speciális szabályokat. A személyi jövedelemadó a javasolt új alapelvhez képest eltérő, speciális szabályt tartalmaz, amely "erősebb" az általános szabályoknál. E rendelkezés szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a jogerős bírói ítélettel megállapított bűncselekmény révén szerzett vagyoni értéket, ha azt ténylegesen elvonták.
A 2. §-hoz
A kilencvenes években egyre gyakoribbá váltak azok a nyilvánvalóan adórövidítési vagy adómegkerülési célból létrehozott szerződési konstrukciók, amelyek működésének egyetlen ésszerű magyarázata az elérhető adónyereség. Előfordultak olyan esetek is, amikor a létrehozott ügyletek az egyes adótörvények vélt vagy valódi szabályozási hézagainak kihasználásával a befizetések ellenében annak többszörösét kínálták adóelőnyként. Ezeknek az akcióknak a kárvallottja a költségvetés volt, és az elszenvedett veszteségek nagyságrendje pedig több milliárd forint. Az egyes adótörvények a kiskapukat saját szabályozási tárgykörükre szűkítve igyekeznek különböző alapelvek megállapításával bezárni.Más országok kodifikációs gyakorlatát követve elvi éllel mondja ki ezért a Javaslat a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségét az adójogviszonyokban is. A rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettségének gyökerei a polgári jogban találhatók, de ennek az elvnek a kiterjesztése az adójogra összhangban áll általános jogelveinkkel. Ez a kötelezettség közel áll az Art-ben eddig is szabályozott jóhiszemű joggyakorláshoz is [Art. 1. § (5) bek.] Ugyanakkor ez a kötelezettség a deklaráción túl regulatív jellegű is. A Javaslat az adójogban is intézményesíti a nem rendeltetésszerű joggyakorlás tilalmát, de ahhoz a polgári jogi érvénytelenségtől eltérő jogkövetkezményt fűz.
Ez a rendelkezés nem tiltja meg általánosságban a legális eszközökre szorítkozó adókikerülést. Annak speciális esetét tekinti ellentétesnek a jog társadalmi rendeltetésével. Rendeltetésellenes joggyakorlásnak azt az esetet minősíti a Javaslat, amikor a szerződés vagy más jogügylet létrehozásának célja nem a piacon elérhető gazdasági előny, hanem kizárólag vagy döntően a kölcsönös vagy egyoldalú adómegtakarítás, közvetve az államháztartás valamely alrendszerének okozott kár. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ebben az esetben nem az adójogi norma céljára hivatkozik az adóhatóság, hanem az adózó vagy adózók valódi célja alapján kap lehetőséget a beavatkozásra.
Az ilyen szerződések nem feltétlenül színlelt vagy leplezett ügyletek, hiszen valódi szerződési akarat is állhat ezek mögött, azonban az ügylet valódi célja az adómegkerülés. Természetesen nincsen helye a beavatkozásnak, ha a jogügylethez kapcsolódó adóelőny a jogügyletnek csak egyik célja, s amellett más gazdasági indokok is szerepet kapnak. Így például a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye nem sérül, ha az adózó olyan tevékenységet végez, amelyhez az adótörvény adómentességet vagy adókedvezményt nyújt.
Az adókikerülési célú adóelőny igénybevétele esetén a jogosulatlan előny figyelmen kívül hagyásával kell az adót megállapítani, szükség esetén a becslés szabályainak alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az adóhatóság ilyen esetekre sem kap általános felhatalmazást az adóbecslés valamelyik formájának alkalmazására. Az adóhatóság működése, az adóztatás a valódi bevételi-jövedelmi viszonyoknak megfelelő adóalap és adó megállapítására irányul. Amennyiben a körülményekből a tényleges adófizetési kötelezettség pontosan megállapítható, akkor nincsen szükség a becslés módszereinek alkalmazására (pl. adókedvezmény jogosulatlan igénybevétele). Gyakoriak azonban azok az esetek, amelyekben a nyilvántartások alkalmatlanok a rendeltetésszerű joggyakorlás esetén fizetendő adó alapjának, s így az adónak a megállapítására. A Javaslat ezekre az esetekre a becslés hatályos szabályainak alkalmazását rendeli.
A 3. §-hoz
Az adó- és a járulékbeszedés egy beszedő szervezetbe integrálásának első lépéseként az állami adóhatóság hatáskörét ki kell terjeszteni a járulékbeszedésre is. Ahhoz, hogy 1999. január 1-jétől ezek a szervezeti változások ne okozzanak zavart a fizetésre kötelezettek eligazodásában, a járulékokat eljárási szempontból adókká kell minősíteni, az adózás rendjéről szóló törvény tárgyi hatályának módosításával.A jogalkotási gyakorlathoz igazodóan, az egyértelmű szabályozás érdekében ki kell terjeszteni a törvény hatályát mindazon költségvetési támogatásokra, amelyek törvényi felhatalmazás alapján, de alacsonyabb szintű jogforrásban jelennek meg. A hatályos szabályok alapján ugyanis vitatható a nem törvényben megállapított költségvetési támogatások eljárási szabályainak alkalmazhatósága. A Javaslat a valós helyzetnek megfelelően a kormányrendeletben és miniszteri rendeletben megállapított költségvetési támogatást is bevonja az Art. tárgyi hatálya alá.
A 4. §-hoz
Ismeretes, hogy az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a készpénzfizetés korlátozására az egyes adótörvényekbe épített rendelkezéseket. Az Alkotmánybíróság a jogalkotói hatalommal való visszaélésnek minősítette, hogy az adózás céljától idegen korlátozásokat olyan alanyi jogok elvesztésével szankcionálnak az adótörvények, amelyek egyébként az adózókat megilletnék. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem vitatta az államnak azt a jogát, hogy a feketegazdaság visszaszorítása, illetőleg az indokolatlan készpénzforgalom korlátozása miatt adminisztratív előírásokat tegyen.Egyes európai közösségi normák is felhatalmazzák az országokat adókikerülést korlátozó szabályok megalkotására [pl. a Tanács 77/388 (EGK) irányelve, az ún. hatodik irányelv].
A készpénzforgalom jellegénél fogva azért veszélyezteti az adózási érdekeket, mert a különböző szerződések és elszámolások mögött meghúzódó valós teljesítmények és tényleges teljesítések nem követhetők nyomon és nem ellenőrizhetők. Az Art. a Javaslat szerint bejelentési kötelezettséget ír elő arra az esetre, ha a vevő vagy a szolgáltatás igénybevevője a tervezetben meghatározott értékhatárt túllépve teljesít készpénzzel. A viszonylag ritkán előforduló, a készpénzfizetéshez képest szokatlanul nagy összegű ügyletek kapcsán előírt bejelentés teljesítése folyamatos, de az adatszolgáltatási kötelezettségnél enyhébb terhet ró az érintettekre. A vállalkozói tevékenységet nem folytató magánszemélyek ügyleteit természetesen ez a bejelentési kötelezettség nem érinti.
Ez az előírás jellegénél fogva bizonyos mértékig növeli az adminisztrációs terheket, de a készpénzzel történő teljesítés bejelentése abba a helyzetbe hozza az adóhatóságot, hogy ellenőrizni tudja az ügylet valós tartalmát és tényleges megtörténtét.
Az 5. §-hoz
Ahhoz, hogy az adóhatóság a magánszemélyek ingatlanügyleteiről adandó adatszolgáltatást feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy az adatszolgáltatás az adóazonosító jel felhasználásával történjék. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan működni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történő működtetése is megkérdőjelezhető. A Javaslat szerint az ingatlanügyletekben részt vevő személyek adóazonosító jelét - ha azt a szerződő felek bejelenteni elmulasztják - a bejelentett természetes azonosítók alapján hivatalból kell előállítani és az adatszolgáltatáson szerepeltetni.A 6. §-hoz
A hatályos szabályozás a Cégbíróságtól, illetőleg a gazdasági kamaráktól be nem szerezhető adatok változásbejelentési kötelezettségét csak az állami adóhatóság vonatkozásában rendezi. Az adatok megváltozása az önkormányzati adóhatóságoknál is jelentőséggel bírhat, ezért a változásbejelentési kötelezettséget a törvény ennél az adóhatóságnál is előírja.A 7. §-hoz
A jogkövető magatartást a vállalkozási tevékenységet nem folytató magánszemély adózók esetében is az ellenőrzöttség tudata képes kialakítani. Ennek egyik kézenfekvő eszköze a nagyszámú, különböző forrásból jövedelmet szerző magánszemélyek ún. egyszerűsített ellenőrzése. Ahhoz, hogy az adóhatóság a különböző forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa, és az adóbevallások adataival egybevethesse az szükséges, hogy a jelentős társadalmi ráfordítással kiosztott, és a magánszemélyek azonosítására előállított adóazonosító jelet a magánszemélyek az adózási viszonyaikban ténylegesen is használják. E nélkül az adatszolgáltatási rendszer nem képes megbízhatóan működni, és így komoly társadalmi és adóigazgatási költséggel történő működtetése is megkérdőjelezhető.Az 1996. évi XX. törvény alapján 1997. január 1-jétől kötelezően alkalmazott adóazonosító jel hiányához az Art. módosítás az eddigieknél szigorúbb jogkövetkezményeket rendel. A kifizetőnek, munkáltatónak, illetőleg az adókedvezmény (adómentesség), költségvetési támogatás igénybevételére jogosító igazolás kiállítójának megtiltja a kifizetés vagy az igazolás kiállítását, mindaddig, ameddig a magánszemély az adóazonosító jelét nem adja meg vagy nem igazolja. Ez a szabályozás összhangban van az Art.-nek az 1998. június 16-án hatályba lépett azon rendelkezésével, amely adószám hiányában megtiltja az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatását. A törvény 12. §-a a magánszemélyt jövedelemszerzését megelőzően kötelezi természetes azonosító adatainak bejelentésére, mely alapján az adóhatóság adóazonosító jelet állapít meg részére, és a továbbiakban e jel segítségével tartja nyilván a magánszemélyt, akinek ezt követően nem jelenthet aránytalan nehézséget, hogy az adóazonosító jelet mindazokban az esetekben megadja, melyeket a törvény előír.
A 8-9. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályozás következetlenségei alapján vitatható, hogy a költségvetési támogatás igénylése bevallás-e, avagy csak a jogkövetkezmények szempontjából tekinthető bevallásnak. A gyakorlatban ez utóbbi jogértelmezés érvényesült, amely elvezetett a külön nyomtatványon igényelt költségvetési támogatás adóbevalláson történő újbóli szerepeltetésének megköveteléséhez. E nyilvánvalóan felesleges kétszeres adminisztrációt teszi kiküszöbölhetővé a Javaslat azáltal is, hogy a szövegpontosítás kizárólag a költségvetési támogatás előlegének, illetve gyakoribb igénybevételének igénylését tekinti olyannak, amely nem minősül adóbevallásnak.A Javaslat megszünteti az új információkat már nem tartalmazó un. éves összesítő bevallás intézményét. A forgalmi adó bevallási rendszere 1999. január 1-től oly módon egyszerűsödik, hogy az anyagi jogi szabályozás a legkisebb forgalmú adózói kör részére bevezeti az éves adóbevallási kötelezettséget. E szabályozással összefüggésben értelmét veszti az a jelenleg hatályos előírás, miszerint az általános forgalmi adóról nem kell éves adóbevallást benyújtani. Az éves adóbevallási kötelezettség az éves adómegállapítási kötelezettséggel összefüggésben merül fel, azaz az évközi forgalmi adó bevallásra kötelezettek - mivel az éves összesítő bevallás intézménye megszűnt - továbbra sem adnak éves bevallást. Az éves összesítő bevallás megszűntével a meghatározott adózói körben a társasági adóbevallást pótló nyilatkozat határidejét konkrét időponthoz - az adóévet követő év február 15. - kell kötni.
A Javaslat taxatíve felsorolja, hogy az adó, költségvetési támogatás bevallásának rendjére a törvény mely előírásait kell alkalmazni.
A 10. §-hoz
A Javaslat a gazdasági társaságokról szóló új törvényi rendelkezésekhez igazodva egyértelművé teszi, hogy az átalakulással létrejövő gazdasági társaságok mindegyike - a megmaradó és a kiváló is - az új helyzethez igazodó állapotnak megfelelő társasági adóelőleg bevallást köteles tenni.A 11. §-hoz
A jelenleg hatályos szabályozás szerint az adózó a költségvetési támogatás igénylésekor nyilatkozik a társadalombiztosítási szervnél esedékessé vált tartozásáról. A járulékok beszedése 1999. január 1-től az állami adóhatóság járulékigazgatóságai hatáskörébe tartozik, így e hatáskör módosulás szükségessé teszi az említett nyilatkozatra vonatkozó előírás pontosítását.Azonos esedékességű adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében lehetővé válik a támogatás adófizetési kötelezettségbe történő közvetlen beszámítása. A Javaslat egyértelműen meghatározza azt is, hogy ilyen esetekben mely időpontokat kell a teljesítés (megfizetés, kiutalás) időpontjaiként figyelembe venni.
A 12. §-hoz
A hatályos szabályozás nem tartalmaz előírást a tekintetben, hogy a kifizető milyen tartalmú igazolást köteles kiállítani az osztalékban részesülő személynek és a külföldi szervezetnek. A Javaslat kiegészíti a törvénynek a kifizető igazoláskiállítási kötelezettségét előíró rendelkezését, és meghatározza az igazolás tartalmát.A 13. §-hoz
Az ellenőrzés eredményességének megalapozása érdekében a Javaslat javítja a vállalkozások anyag, áru, félkész termék beszerzéseinek felderítési esélyét a nyilatkozattételi kötelezettséget előíró szabály módosításával. Az adóhatóság nyilatkozattételi felhívására az adózó ezentúl nemcsak a felhívásban konkrétan megnevezett másik adózóra vonatkozó szerződéseiből, nyilvántartásaiból megismerhető információk kiadására kötelezhető, hanem a vele szerződéses kapcsolatban állt vagy álló adózók felhívásban megjelölt köréről. Az így beszerzett adatok alapján az adóhatóság vizsgálhatja, hogy az adózók könyveikben szerepeltetik-e azokat a beszerzéseket, amelyeket pl. a nagykereskedőktől, diszkont áruházaktól szerzett információk szerint ténylegesen teljesítettek.A 14. §-hoz
A hatályos szabályozás lehetővé teszi, hogy a magánszemélyekkel összefüggő adatszolgáltatást az adatszolgáltatásra kötelezett az un. természetes azonosítók segítségével teljesítse. Azonban a természetes azonosítókban vétett legkisebb hiba (pl. ékezet lehagyása) is felhasználhatatlanná teheti a magánszemélyre vonatkozó információt. A Javaslat szerint az adatszolgáltatás a jövőben kizárólag a magánszemély adóazonosító számának közlésével történhet.A járulékbeszedés állami adóhatósághoz történő telepítése kapcsán a Javaslat rendezi az APEH-hoz átkerült járulékbeszedő szervezeti egységek és az ellátások finanszírozásával foglalkozó társadalombiztosítási szervek közötti kommunikáció jogi feltételeit is.
A 15. §-hoz
A nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter hivatalának kezdeményezése alapján módosul az Art. adótitokra vonatkozó szabályozása annyiban, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok a jövőben nem csak a hatályos Art.-ben meghatározott bűncselekmények nyomozása kapcsán igényelhetnek adóadatokat, hanem a rájuk vonatkozó törvényben előírt feladataik ellátásához. A módosítás garanciális elemként az eseti megkeresések engedélyezését a szolgálatok főigazgatóinak hatáskörébe utalja.A 16-17. §-hoz
A Javaslat a járulékbeszedés állami adóhatósághoz történő telepítésével összefüggésben járulékigazgatóságként nevesíti a Hivatal járulékügyekben első fokon eljáró területi - megyei, fővárosi - szerveit.Az Art. hatályos szabályai biztosítják annak lehetőségét, hogy a különböző beszedő szervezetek a csőd- és felszámolási eljárásban, a végelszámolásban és a végrehajtási eljárásban kölcsönösen képviseljék egymást, és így a behajtásra rendelkezésre álló kapacitásaikat jobban kihasználják. A tapasztalatok szerint a lehetőség biztosítása még nem eredményezi a tényleges együttműködést, ezért a követelések hatékonyabb érvényesítése érdekében a Javaslat a VPOP-nál nyilvántartott adó- és vámtartozások ügyében a képviselet ellátását, illetőleg az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárás lefolytatását - ideértve a kötelezett követeléseinek végrehajtását is - az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe helyezi. A Javaslat meghatározza az előbbiek szerinti végrehajtásból befolyt összegeknek az APEH-nél és VPOP-nál nyilvántartott tartozásokra történő elszámolásának a szabályait is.
A Javaslat - új kizárólagos illetékességi szabály beiktatásával - rendezi a jelenleg a Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság, illetőleg az Újságíró Tagozat illetékességébe tartozó járulék ügyében az 1999. január 1-től eljárni jogosult hatóság (járulékigazgatóság) kérdését.
A 18. §-hoz
Az adózók sok esetben a székhelyükön, illetőleg a telephelyükön kívül is őriznek, illetve tárolnak adózással összefüggő eszközöket, iratokat. A jelenlegi szabályozás szerint nem egyértelmű, hogy a helyszíni ellenőrzésre jogosító megbízólevél ezeknek az eszközöknek, iratoknak az ellenőrzésére is jogosít-e. Ezt teszi egyértelművé a Javaslat, amikor kimondja, hogy ezek vizsgálata is a helyszíni ellenőrzés része.A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság alkalmazottja az ellenőrzést csak akkor kezdheti meg, ha az adózó vagy annak képviselője, meghatalmazottja jelen van. Ez nem minden esetben biztosítható és az adózó jogainak védelme érdekében nem is feltétlenül szükséges. A Javaslat ezért az ellenőrzés megkezdését két hatósági tanú jelenlétében is lehetővé teszi, fenntartva azt, hogy elsődlegesen az adózó (képviselője, meghatalmazottja) jelenlétét kell biztosítani.
Az általános megbízólevéllel rendelkező revizorok a vállalkozási tevékenységet folytató adózónál próbavásárlásra, leltárfelvételre és az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatára jogosultak. A próbavásárlás és a leltárellenőrzés akkor is megkezdhető, ha az adózó alkalmazottja van jelen, míg az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálata csak az adózó, képviselője, meghatalmazottja, illetőleg a Javaslat szerint ezek hiányában két hatósági tanú jelenlétében kezdhető meg. Az ellentmondás kiküszöbölése érdekében a Javaslat az adókötelezettséget érintő tények, adatok, körülmények vizsgálatát is lehetővé teszi az alkalmazott jelenlétében.
A 19. és 22. §-hoz
Az adózási fegyelem javítása és az adóhatóság tevékenységének orientációja érdekében a Javaslat kiegészíti az adónak becsléssel történő megállapítását előíró rendelkezéseket. Az állami adóhatóság számára kötelezővé teszi azoknak a bevallásoknak az azonnali ellenőrzését és szükség esetén az adóalap becsléssel történő korrekcióját, amelyek valóságtartalmát a nyugtaadási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása év közben kétségessé tették. E rendelkezések lehetővé teszik, hogy a gyakori helyszíni ellenőrzések során beszerzett információk az adómegállapítás során a jelenleginél jobban hasznosuljanak.A 20. §-hoz
A magánszemélyek ún. egyszerűsített ellenőrzéséhez elengedhetetlen, hogy az adóhatóság a különböző forrásokból származó adatszolgáltatásokat feldolgozhassa. A feldolgozhatóság csak úgy biztosítható, ha az adózók adózási viszonyaikban ténylegesen használják adóazonosító jelüket - a Javaslat több rendelkezése ennek elérését célozta meg [5. §, 7. §, 14. § (1) bek.] - és ezek alapján az adatszolgáltatások is teljes körűen az adóazonosító jel használatára épülnek.Az új rendelkezések alapján az adatszolgáltatásra kötelezettek - ha tőlük elvárható gondossággal járnak el - várhatóan képesek lesznek a magánszemélyek adóazonosító jelének beszerzésére és használatára. Ezzel összefüggésben az adatszolgáltatási kötelezettség megsértésére vonatkozó mulasztási bírság törvényi tényállása kiegészül és a hibás adatszolgáltatás mellett a hiányos (pl. az adóazonosító jelet nem tartalmazó) adatszolgáltatást is bírságolni rendeli a jövőben.
A 21. §-hoz
Az élőmunkára rakódó közterhek (járulékok, adók) nagy csábítást jelentenek a vállalkozásoknak a bejelentés nélküli, ún. fekete foglalkoztatásra. Minthogy ez a magatartás - a tapasztalatok szerint - különösen egyes ágazatokban (pl. építőipar, vendéglátás) széles körben elterjedt, rendkívül nagy az államháztartás különböző alrendszereinek az e területen elszenvedett vesztesége. A fekete foglalkoztatás elleni hatékonyabb fellépés érdekében a Javaslat kiegészíti az Art.-nek az intézkedésekre vonatkozó szabályát, és felhatalmazza az adóhatóságot, hogy az ellenőrzései során feltárt vagy más ellenőrző apparátusok megkeresésében közölt jogsértőket átmenetileg e magatartásra tekintettel is korlátozza a vállalkozási tevékenység gyakorlásában a tevékenység helyszínének lezárásával, illetőleg a tevékenység gyakorlásának felfüggesztésével.Legalább ilyen súlyú veszélyt jelent az adóbevételekre, hogy a vállalkozók egy része tisztázatlan eredetű árut tart az üzletében. Ha az adóhatóság leltárellenőrzés során ilyen természetű áru meglétét észleli, az előzőekben említettek szerint szintén jogosult lesz az "üzletbezárás" intézményének alkalmazására.
A 23. §-hoz
Az Art. az államigazgatási eljárás általános szabályaiban meghatározott, jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelmére alkalmazott garanciális előírásait az adózás nyelvére oly módon fordítja át, hogy az adózó terhére adóhatósági határozattal megállapított adót egy év elteltével nem engedi módosítani. Ez a korlátozás a jogbiztonságot szolgálja, és a jóhiszemű adózót védi. A törvény bizonyos, az adózó érdekkörében fennálló súlyos körülmények megléte esetén a korlátozás érvényesülését eltörli. Ilyen eset, ha az adózó adócsalást követ el, és ezt bíróság jogerősen megállapítja. Az adócsalás kifejezés a Btk. időközi módosítása miatt már nem fedi a törvényi tényállás pontos elnevezését, illetőleg a költségvetési támogatás és forgalmi adó visszaigénylés területén elkövetett legsúlyosabb jogsértések nem adócsalásnak, hanem csak csalásnak minősülnek, ezért a korlátozásból kizáró feltételt a tervezet pontosítja. Ezen kívül az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történő kiterjesztése folytán a korlátozásból kizáró feltételt meghatározó szabály a Javaslat szerint kiegészül a társadalombiztosítási csalással.A 24. §-hoz
A végrehajtás során az adóhatóság gyakran kerül kapcsolatba harmadik személyekkel, munkáltatóval, más kifizetővel, pénzintézettel, az adóst megillető követelés kötelezettjével, akiknek közreműködése az eljárásban elengedhetetlen. Ha e szervek a kötelezettségeiket megszegik, és ezzel a költségvetésnek kárt okoznak, csak polgári úton kötelezhetők a kár megtérítésére. Ezért a Javaslat az adóhatóság beszedő tevékenységének javítása érdekében felhatalmazza az adóhatóságot, hogy határozatával a le nem vont, át nem utalt összeg erejéig az adótartozás megfizetésére kötelezhesse a jogszabálysértő mulasztás elkövetőjét. A teljesítés elmaradása esetében az adóhatóság az adóvégrehajtás szabályai alapján jár el a határozat kikényszerítése érdekében.A 25. §-hoz és 28. § (8) bekezdéséhez
A hatályos rendelkezések szerint az adóhatóság az adóbevallás és az adatszolgáltatás mágneses adathordozón vagy elektronikus úton történő teljesítésére a kiemelt adózók igazgatóságához tartozó adózót kötelezheti határozatával.A Javaslat - a normaszöveg pontosításával - lehetővé teszi, hogy az adóhatóság azokat a jelentős költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adózókat is az adóbevallási, adatszolgáltatási kötelezettség mágneses adathordozón, illetve elektronikus úton történő teljesítésére kötelezze, akik (amelyek) egyébként nem tartoznak a kiemelt adózók igazgatóságához. Az előbbiek szerint kötelezhető adózók körét az erőteljesebb garanciális biztosíték érdekében - a Javaslat záró rendelkezései között található felhatalmazás alapján - a Kormány rendeletben szabályozza.
A 26. §-hoz
Az állami adóhatóság hatáskörének a járulékbeszedésre történő kiterjesztése szükségessé teszi az Art. járulékokra vonatkozó különös rendelkezéseinek módosítását. A Javaslat ennek megfelelően hatályon kívül helyezi a változás folytán okafogyottá vált rendelkezéseket, illetőleg a megmaradó szabályokat hozzáigazítja az új beszedési rendhez.Az egyszerűsítés érdekében a Javaslat a Tbj. 50. § (2) bekezdésében meghatározott összesítő bevallási kötelezettség mellett az ehhez kapcsolódó megfizetési kötelezettség teljesítésére is lehetővé teszi a halasztás engedélyezését, mégpedig egységesen a tárgyhót követő hó 20. napjáig.
A 27. §-hoz
Az 1998. január 1-jétől hatályos kifizető fogalom több tekintetben is értelmezésre szorult, jóllehet a jogintézmény funkciója fogalom-meghatározás. Az ismertté vált félreértések ismétlődésének megakadályozása érdekében a Javaslat korrigálja a kifizető fogalom-meghatározását. Egyértelművé teszi, hogy csak belföldi illetőségű szervezettel kapcsolatban vethető fel a törvényben meghatározott kötelezettségek teljesítésének a kérdése, és világossá teszi azt is, hogy közvetítő szervezeten keresztül történő osztalék juttatása esetén mely szervezet minősül kifizetőnek.A 28. §-hoz
A Javaslat Záró rendelkezései a szokásoknak megfelelően rendezik a hatálybalépéssel összefüggésben a visszaható hatály tilalmát, hatályon kívül helyezik a feleslegessé váló rendelkezéseket és a módosítások által szükségessé tett mértékben pontosítják a törvényszöveget.Az átmeneti szabályok között a Javaslat nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságainak feladatkörét. Ugyancsak az átmeneti szabályok között szól a Javaslat arról, hogy az 1999. január 1-jétől bevezetni tervezett, adónak minősülő egészségügyi hozzájárulás a többi járuléktól eltérően már eleve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal általános hatáskörű területi szerveinek hatáskörébe tartozik. E fizetési kötelezettséget tehát az adózók egyéb kötelezettségeik között a rájuk vonatkozó bevallási szabályok szerint vallják be, de havi gyakorisággal a levont, és a kifizetőket egyébként terhelő jövedelemadó mintájára fizetik meg.
A 29. §-hoz
A Javaslat az Alkotmánybíróságnak az 1996. évi CXXXVI. törvény alkotmányossági felülvizsgálata során kifejtett indokolásának megfelelően módosítja, illetőleg kiegészíti az ún. 1 %-os törvényt a hiányzó eljárási rendelkezésekkel. Ezek hiányában ugyanis az Alkotmánybíróság szerint ezekben az ügyekben is az Áe. szabályai szerint kell eljárni, és ez jelentősen növelné az adóhatóság adminisztratív terheit.A 30. §-hoz
A Javaslat szerint 1999. január 1. napjától a társadalombiztosítási szerv feladatkörébe tartozó, a kötelezettség bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmény megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben az első fokú adóhatósági feladatokat az állami adóhatóság járulékigazgatósága látja el. E feladatukat a járulékigazgatóságok csak a TAJ szám ismeretében tudják végrehajtani. Ezért a Javaslat kiegészíti a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvénynek a TAJ szám kezelésére jogosultakat meghatározó rendelkezését és jogosultként nevesíti az állami adóhatóság járulékigazgatóságait is.A 31. §-hoz
A hatályos szabályozás értelmében a dohánygyártmányok adójegyét kiviteli eljárásban ki kell szállítani és külföldön kell felragasztani ahhoz, hogy az adójeggyel megfizetésre kerülő adók (jövedéki adó, áfa) a belföldi forgalom számára történő vámkezelés során a megfizetendő vámteherből levonhatók legyenek. Az adójegy kiszállítása és külföldön történő felhelyezése a cigaretták esetében jellemzően nem jelent gondot, a szivaroknál (különösen a nagy értékű szivarok esetében) viszont igen, ugyanis külföldön gyakorlatilag nem oldható meg az adójegyek egyenkénti felhelyezése a szivarokra a gyártók vagy a kereskedők által. Ezért a szabályozás módosításával a Javaslat lehetővé teszi, hogy a belföldi forgalom számára való vámkezelés előtt belföldön is felhelyezhető legyen az adójegy, és a vámkezelésnél a belföldön felhelyezett adójegyek adótartalma is figyelembevételre kerülhessen.A Javaslat 16. §-a rendelkezik arról, hogy a vámtartozás esetében az ingó- és ingatlanvégrehajtási eljárást a vámhatóság megkeresésére az állami adóhatóság folytatja le. Ezzel összefüggésben szükséges a vámtörvénynek és a jövedéki adóról szóló törvénynek a végrehajtási eljárással összefüggő módosítása. Ennek következtében a vámtartozások behajtási feladatainak egy része átkerül az állami adóhatósághoz, ugyanakkor a vámhatóságnál maradó végrehajtási ügyekben is az Art. szabályait kell alkalmazni.
A 32. §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozások belföldi fióktelepeivel kapcsolatosan 1998. január 1-jével hatályba lépett törvénymódosítások és az átmenetet rendező szabályozás 1999. december 31-ig engedik meg, hogy a külföldi vállalkozás belföldön, ha a tevékenységét e törvények hatálybalépését megelőzően megkezdte, még fióktelep alapítása nélkül is folytathassa. Az Art.-t módosító 1997. évi CX. törvény 16. §-ának (9) bekezdése azonban az alkalmazandó átmeneti szabályokat csak a társasági adó vonatkozásában állapítja meg. Jogbizonytalanságot okoz, hogy ezeknek a telephelyeknek miként alakul az áfa-alanyisága. Az egyértelmű jogértelmezés miatt szükséges az átemeneti szabályok kiegészítése és a kérdés rendezése a forgalmi adót illetően is.Az 1. számú melléklethez
A Javaslat a vállalkozások adminisztrációs terheinek jelentős csökkentését irányozza elő, ezért a módosuló melléklet a bevallási kötelezettségek teljesítésének új rendjét határozza meg.Az adózóknak a hatályos szabályozás szerint valamennyi adóról és igényelt támogatásról - függetlenül attól, hogy havi és évközi bevallás benyújtására is kötelezettek voltak - évente egy alkalommal összesítő bevallást is tenniük kellett. E bevallás adattartalma sem az adózó sem az adóhatóság számára nem hordozott új információt, gyakorlatilag már az adóhatóság birtokában lévő adatok mechanikus megismétlését jelentette.
A Javaslat szerint éves adóbevallási kötelezettsége csak azoknak az adózóknak lesz, akik (amelyek) havi vagy évközi bevallásra nem kötelezettek.
A Javaslat szerint a költségvetési támogatás igénylése is bevallásnak minősül, így az igényléseket sem kell ismételten az évközi vagy éves bevallásban feltüntetni, kimaradnak a felesleges összesítések sorából.
A költségvetési támogatásokat az adózó havonta, vagy a támogatást megállapító jogszabály rendelkezései szerint állapíthatja meg. Tekintettel arra, hogy a támogatás igénylése nem kötelezettség, hanem jogosultság, a támogatásigénylés bevallása benyújtásának időpontjáról csak a gyakorított igénylésre jogosult adózók esetében szükséges rendelkezni.
A forgalmi adó bevallások gyakoriságának feltételeit 1999. január 1-jétől az anyagi jogi szabályozás határozza meg, az adózás rendjéről szóló törvény csak a bevallási időpontok meghatározására szorítkozik. A bevallási rendszer oly módon egyszerűsödik, hogy a legkisebb forgalmú adózói kör éves bevallásra lesz kötelezett. Ez az adózói kör jellemzően csak az adóvisszaigénylés miatt választja a forgalmi adózásban az adófizetésre kötelezett státuszt, és a hatályos előírások szerint is csak bizonyos bevételi értékhatár elérésétől jogosult az adót visszaigényelni. Minthogy az értékhatár elérése többnyire az adóév végére tehető, jelentős adminisztrációs könnyítést jelent az éves adóbevallási kötelezettség bevezetése a legkisebb értékhatárt elérő - jellemzően az egyéni vállalkozói körbe tartozó - adózók számára.
Megerősíti a Javaslat azt az eddig is értelemszerűen alkalmazott gyakorlatot, mely szerint ha az adózó önellenőrzést hajt végre és az önellenőrzés miatt a bevallási kötelezettsége gyakoriságának megállapításául szolgáló értékhatár megváltozna, abban az esetben is az eredeti bevallás alapján megállapított időszakonként kell bevallási kötelezettségét teljesítenie.
A 2. számú melléklethez
Mind az adóhatóság, mind az adózó részére egyszerűsítést jelent, hogy az adóhatóságnak ezentúl nyilvántartania sem kell a 100 forintot el nem érő jövedelemadó tartozást - visszatérítést.A Javaslat az általános forgalmi adó éves bevallási kötelezettségének időpontját - az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében - az egyéni vállalkozói adóbevallásokra előírt időpontra teszi, figyelembe véve azt, hogy jellemzően ezt az adózói kört érintheti ez a kötelezettség. Annak érdekében, hogy a hosszabb idejű bevallási időszakok a vállalkozásoknál likviditási problémákat ne okozzanak - indokolt esetben - a gyakorított elszámolás lehetősége is nyitva áll.
A befizetések és támogatásigénylések esedékességi időpontjainak egységesítése technikailag is egyszerűvé teszi az adózók számára, hogy az azonos esedékességű adófizetési kötelezettség és támogatásjogosultság esetében a támogatás az adófizetési kötelezettségbe közvetlenül beszámítható legyen.
A Javaslat szerint - jellemzően a levont jövedelemadó és jövedelemadó-előleg kivételével - a fizetési kötelezettséget általában a tárgyidőszakot követő hónap 20. napjáig kell teljesíteni, illetőleg a tárgyidőszakra vonatkozó költségvetési támogatás is ettől az időponttól igényelhető.
A 3. számú melléklethez
A tervezet a külföldi személytől levont adó megfizetésének határidejét egységesíti a személyi jövedelemadó előlegének befizetésére előírt határidővel, ugyanakkor egyértelművé teszi, hogy a külföldiektől e melléklet szerint levont személyi jövedelemadót az általános bevallási szabályok szerint kell a kifizetőnek bevallania.