adozona.hu
Az adózás rendje (demo)
Az adózás rendje (demo)
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Általános rendelkezések
Alapelvek
A törvény hatálya
Az adózó és az adóhatóságok
Az adózó
Az adózó képviselete
Az adóhatóságok
Az adóhatóság felügyelete
Iratbetekintés
Önellenőrzési jog
Az adókötelezettség
Egyes adókötelezettségek
A bejelentés szabályai
Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése
A változás bejelentése
Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele
Adómegállapítás
Önadózás
A kifizető, a munkáltató, az adóbeszedésre kötelezett
Adóbevallás
A helyi...
Az adózás rendje (demo)
TARTALOMJEGYZÉK
Általános rendelkezésekAlapelvek
A törvény hatálya
Az adózó és az adóhatóságok
Az adózó
Az adózó képviselete
Az adóhatóságok
Az adóhatóság felügyelete
Iratbetekintés
Önellenőrzési jog
Az adókötelezettség
Egyes adókötelezettségek
A bejelentés szabályai
Az általános forgalmi adókötelezettség bejelentése
A változás bejelentése
Az adózó bejelentés szerinti nyilvántartásba vétele
Adómegállapítás
Önadózás
A kifizető, a munkáltató, az adóbeszedésre kötelezett
Adóbevallás
A helyi adók bevallása
Az adóbevallás különös szabályai
Az adóbevallás kijavítása
Az adó megfizetése
A megfizetés és a kiutalás időpontja
A megfizetés, a kiutalás módja
Az adóelőleg megfizetése
A befizetések elszámolása
Bizonylatok, könyvvezetés, nyilvántartás
A bizonylat és igazolás kiállítása
A bizonylat megőrzése
Nyilatkozattétel
Önellenőrzés
Az önellenőrzés bevallása és megfizetése
Adatnyilvántartás, adatszolgáltatás
Adótitok
Az Európai Közösség adóügyi együttműködési szabályainak alkalmazása
Illetékes hatóság
Adómegállapítási jogsegély
Titokvédelem
Az adóadat átadás korlátai
Behajtási jogsegély
Megkeresések
A behajtási eljárás felfüggesztése
Elévülés
A tartozás kiegyenlítése
Költségek
Külföldre irányuló megkeresések
Hatáskör, illetékesség
Az állami adóhatóság hatásköre
Az állami adóhatóság különös illetékességi szabályai
Az állami adóhatóság különös illetékességi szabályai
Az állami adóhatóság kizárólagos illetékességi szabályai
A vámhatóság hatásköre és illetékessége
Önkormányzati adóhatóság hatásköre és illetékessége
Az illetékhivatal hatásköre és illetékessége
Adóigazgatási eljárás
Adóhatósági igazolás kiállítása
Az ellenőrzés
Az ellenőrzés célja
Az ellenőrzés fajtái
Hatáskör és illetékesség az ellenőrzési eljárásban
Az adózók ellenőrzésre történő kiválasztása
Felhívás bevallás kiegészítésére
Határidők az ellenőrzési eljárásban
Az ellenőrzés megindítása
Az ellenőrzés lefolytatása
Az adóhatóság jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
Az adózó jogai és kötelezettségei az ellenőrzési eljárásban
Az adóhatóság által alkalmazható külön intézkedések
Az ellenőrzés befejezése
Bevallás utólagos ellenőrzése
A becslés
Eljárási illeték ellenőrzése
Ismételt ellenőrzés
Felülellenőrzés
Állami garancia beváltáshoz kapcsolódó ellenőrzés
Az egyes adókötelezettségek ellenőrzése
Adatgyűjtésre irányuló ellenőrzés
A hatósági eljárás
Hatósági adómegállapítás bejelentés, bevallás alapján
Utólagos adómegállapítás
Az adó soron kívüli megállapítása
Az adó feltételes megállapítása
Fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése
Adómérséklés
A határozat módosítása és visszavonása
Fellebbezés
Új eljárásra utasítás
Felügyeleti intézkedés
Súlyosítási tilalom a hatósági eljárásban
Adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata
A végrehajtási eljárás
Végrehajtó okirat
Eljáró hatóságok
Végrehajtás alá vonható vagyontárgyak
Biztosítási intézkedés
A végrehajtási eljárás megindítása
Visszatartási jog gyakorlása
Végrehajtás munkabérre, bankszámlára
Végrehajtás ingó és ingatlan vagyontárgyakra
Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
A végrehajtási eljárás felfüggesztése
Végrehajtás megkeresése
Behajthatatlan adótartozás törlése
A végrehajtás költsége
Elévülés
Jogkövetkezmények
Késedelmi pótlék
Önellenőrzési pótlék
Adóbírság
Mulasztási bírság
Intézkedések
Vegyes rendelkezések
Nyomtatványok
Egyes adókra vonatkozó különös rendelkezések
A hallgatói hitel törlesztésére vonatkozó különös szabályok
Értelmező rendelkezések
Általános rendelkezések
Alapelvek
Art. 1. § (1)-(7) bek.Az Art. 1. § (7) bekezdésén, azaz a felek közötti szerződéses jogviszony átminősítésén alapuló adóhatósági határozat jogszerűségét csak az adott ügyben irányadó tényállás ismerete alapján lehet kimondani. Önmagában a sportegyesület és az alkalmazottja közötti értékpapírra vonatkozó megállapodás automatikusan e szakasz alkalmazását nem teszi lehetővé. Helye lehet viszont az Art. 1. § (7) bekezdése alapján az árfolyamnyereségnek a munkaviszonyból származó jövedelemmel történő összevonásának akkor, ha megállapítható, hogy az értékpapír értékesítése, majd visszavásárlása kifejezetten a munkaviszonyra tekintettel és az egyéb úton nem biztosított munkabér kiegészítésére szolgált, azaz a munkabérként kifizetett összeggel együtt szolgál bérként. (KGD 2000/8-9.)
Art. 1. § (8)-(9) bek.
Art. 2. §
Az adózás rendjéről szóló törvény az általános rendelkezések között olyan alapelveket fogalmaz meg, amelyek megállapítják az adózó és az adóhatóság kapcsolatát és rögzítik azokat a követelményeket, amelyeket az adóeljárás során tiszteletben kell tartani.
Az Art. 1. § (1) bekezdése a törvényesség és az eredményesség egyidejű követelményét határozza meg. Nyilvánvalóvá teszi, hogy az adóhatóság az eredményesség érdekében nem alkalmazhat törvénytelen eszközöket.
Az Art. 1. § (2) bekezdése arra figyelmeztet, hogy az adózónak és az adóhatóságnak egyaránt kötelessége a jogszerű eljárás. A törvényhely megállapítja a mérlegelés elveit is. Az adóhatóság mérlegelési jogkörben hozott döntése csak akkor felel meg a törvényi követelménynek, ha az adóhatóság nem lépi túl a mérlegelés jogszabályi kereteit és a döntésnél mérlegelt tények megfelelnek a valóságnak.
Az Art. 1. § (3) bekezdése a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg. Fontos szabály, hogy az adóhatóság az adózó kötött sem előnyös, sem hátrányos megkülönböztetést nem alkalmazhat.
Az Art. 1. § (4) bekezdése az Alkotmányban írt állampolgári jogegyenlőségre utal. Nem sérti ugyanakkor az alkotmányos elveket a törvény egyes adókötelezettségek megállapításakor külföldi magánszemélyre, ha belfölditől eltérő szabályokat határoz meg.
Az Art. 1. § (5) bekezdése az adózó tájékoztatásra vonatkozó jogát és az adóhatóság ilyen irányú kötelezettségét fogalmazza meg. A közigazgatási eljárásban is alapkövetelmény a fél tájékoztatása. Az adózót tehát megilleti a tájékoztatás joga, de ugyanakkor az Art. ennek elmaradását nem szankcionálja. Az adózó tehát alappal nem hivatkozhat kötelességszegés esetén arra, hogy az adóhatóság a törvényben írt követelményt elmulasztotta, sőt a bírói gyakorlat értelmében a téves tájékoztatás sem köti az adóhatóságot, tehát a téves tájékoztatás esetén is a jogszabálynak megfelelő döntést köteles hozni és ezen a címen nem helyezhető hatályon kívül, illetve nem változtatható meg az adóhatározat. A gyakorlatban több ízben előfordult, hogy az adóhatóság az adójogszabályok tartalmára nézve téves tájékoztatást adott az adózónak. Előfordult az is, hogy az adózó a hatóságoktól kapott írásbeli tájékoztatásnak megfelelően járt el, ám ezt a későbbiekben az adóhatóság nem fogadta el, és adóhiány megállapítására került sor. Az adózó keresetében eredménytelenül hivatkozott a téves tájékoztatás tényére, hiszen a bíróság a közigazgatási határozat törvényességét vizsgálta felül.
A téves jogértelmezés természetszerűleg nem köti sem az adóhatóságot, sem a bíróságot annak ellenére, hogy az adózás rendjéről szóló törvény előírja az adózó tájékoztatását. Amennyiben tehát az eljáró adóhatóság a téves tájékoztatással ellentétben jogszerű döntést hoz, a határozat hatályon kívül helyezésének vagy megváltoztatásának nincs helye arra hivatkozással, hogy az adózó az előzetes jogértelmezésnek megfelelően járt el. A jogszerű határozatot tehát az adóhatóság téves útmutatása miatt nem lehet hatályon kívül helyezni. (KGD 1996/1.)
A tájékoztatási kötelezettség mellett a jogszabályhely utal a jóhiszeműség és az együttműködés követelményére. Bizonyos esetekben az Art. az elvárható adózói magatartáshoz bizonyos kedvezményeket fűz. Erre tekintettel a jóhiszeműségnek gyakorlatai előnyei is lehetnek.
A szerződések tartalom szerinti minősítésének elvét az Art. 1. § (7) bekezdése fogalmazza meg. A Legfelsőbb Bíróság számos iránymutató döntést hozott és megállapította, hogy az adóhatóság milyen körülmények között vizsgálhatja adójogi szempontból a szerződések tartalmát. Fontos tudnivaló, hogy az adóhatóság köteles tiszteletben tartani a szerződő felek autonómiáját és a szerződéses szabadságot. Az adóhatóság tehát nem jogosult a felek által létrehozott jogviszonyt megváltoztatni. Mivel az is vitás volt, hogy egyáltalában minősítheti-e a bíróság a felek által kötött szerződéseket, az Alkotmánybíróság a 724/B/1994. AB számú határozatával mutatott rá arra, hogy az adóhatóság kizárólag adóügyi szempontból minősítheti a szerződéseket és ez a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyekre kihatással nincs.
Az Art. 1. § (8) bekezdése rámutat, hogy az adókötelezettség szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a magatartás törvényi rendelkezésbe ütközik vagy sérti a jó erkölcsöt. A megállapodások Ptk. szerinti érvényessége tehát nem zárja ki az ügylet gazdasági eredményének vizsgálatát és az ehhez kapcsolódó konzekvenciák levonását.
Az Art. 2. §-a a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét határozza meg. Az adótörvények alkalmazásában nem minősíthető rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan megállapodás, amelynek valódi célja a törvényi kötelezettségek megkerülése.
Az Art. alapelvi rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság számos elvi döntésben értelmezte. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 25.033/1994. számú ítélete szerint a vegyes szerződések adójogi minősítésénél azt a szerződési fajtát kell irányadónak tekinteni, amelynek elemei a jogviszonyra leginkább jellemzőek. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 25.357/1994. számú ítélete arra figyelmeztet, hogy a felek a szerződés tartalmát szabadon állapítják meg, ezért a jogügyletet nem teszi törvényellenessé az a tény, hogy az adott szerződéstípus választása esetén az adóalany mentesül az adófizetési kötelezettség alól. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.261/1996. számú ítélete szerint az adóhatóság és a bíróság köteles ugyan figyelembe venni a felek szerződéses akaratát, azonban vizsgálhatja, hogy a szerződés tényleges gazdasági eseményt takar-e.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.103/1997. számú határozata értelmében vegyes szerződés esetén az egész szerződés tartalmának vizsgálata alapján kell eldönteni, hogy a jogviszonyra melyik szerződés szabályait kell alkalmazni (Adó-, vám- és illeték 1999/1/4.). Egy másik iránymutató döntés szerint az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy az adózó által kötött szerződés a jogszabály kijátszására és megkerülésére irányult (Adó-, vám- és illeték 1999/1/5.).
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.604/1997. számú ítélete alapján az adóhatóság adóügyi szempontból adásvételi szerződésnek minősítheti a jogügyletet, ha a szerződése az adósvétel elemei a leginkább jellemzőek. Ilyen jellemző a vételár egyösszegű kifizetése és a tulajdonjog ezen egyidejű átszállása (Adó-, vám- és illeték 1999/3/31.).
A Legfelsőbb Bíróság útmutatása szerint az adóhatóság vizsgálja, hogy az adózó által kötött szerződés tárgy az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat nyilvánvalóan sérti-e (Adó-, vám- és illeték 2000/1/6.). A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.173/1997. számú ítélete értelmében az adóhatóság a szerződés valódi tartalmát vizsgálhatja, de nem vonhat le a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetéseket (Adó-, vám- és illeték 2000/2/21.).
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27.172/1998. számú döntése arra utal, hogy a minősítés során a polgári jog szabályai szerint vizsgálandó a szerződés valódi tartalma (Adó-, vám- és illeték 2000/8/102.).
Gyakorlati szempontból jelentős a Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.373/1999. számú ítélete, amely kimondja, hogy az értékesítési láncolatban szerzett jövedelem és bevétel esetén az adóhatóság jogosult az értékesítési láncolat minden elemének vizsgálatára (Adó-, vám- és illeték 2001/10/120.).
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.246/1999. számú határozata rámutat, hogy a törvény az adóhatóság számára a szerződés érvénytelenségére való hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát (Adó-, vám- és illeték 2001/11/9.). Az adóhatóság egyébként érvényes polgári jogi szerződés esetén is megállapíthatja a valóságos tartalom szerinti adójogi következményeket (Adó-, vám- és illeték 2001/7/82.).
A vagyoni előny megszerzésére törekvés önmagában nem tilos, de a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeibe ütközik akkor, ha színlelt szerződés alapján kívánják a kedvezményeket igénybe venni (Adó-, vám- és illeték 2002/2/15.).
A törvény hatálya
Art. 3-5. §Az Art. 3. §-a taxatív módon felsorolja azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szervezetek és a természetes személyek a törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek alanyaivá válhassanak. Az Art. 4. §-a a törvény hatályának terjedelmét szabja meg.
A törvény személyi és tárgyi hatályát a bíróságok számos eseti döntésben vizsgálták. A Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.129/1997. számú határozata rögzíti, hogy az adó fogalmába tartozik az adóelőleg és a bírság is, ha törvény másként nem rendelkezik. Egy másik döntés szerint az állami hozzájárulás visszatérítésével kapcsolatos eljárásra az adózás rendjéről szóló szabályok az irányadók és a visszatérítés iránti igény polgári jogi kapcsolatot nem létesíti (KGD 1994/8-9. 20-22. o.). A Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 25.932/1993. számú ítélete arra utal, hogy az adózás rendjéről szóló törvény hatálya csak arra a költségvetési támogatással kapcsolatos eljárásra terjed ki, amely tekintetében a jogszabály az adóhatóság hatáskörét állapítja meg.
Az Art. 4. § (4) bekezdése sorolja fel a kivett eljárásokat.
Az adóügyi eljárásban elsősorban az Art. szabályait kell alkalmazni, de a nem szabályozott kérdésekben irányadó a Ket. Az Art. 4. § (2) bekezdése bizonyos esetekben a törvénytől való eltérés lehetőségét biztosítja.
A Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.048/1997. számú ítélete értelmében az adóhatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében is köteles értékelni. A döntés az Art. 4. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Áe. 27. § (1) bekezdésében foglaltakra utal (Adó-, vám- és illeték 1999/3/32.). A Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 28.093/1997. számú ítélete szerint az adóhatóság illetékességének hiánya ténykérdés, nincs jelentősége annak, hogy az eljáró szerv tudott-e erről vagy sem (Adó-, vám- és illeték 1999/6/80.). A legmagasabb bírói fórum Kftv. III. 28.168/1997. számú ítélete alapján az adó-visszatérítés tekintetében a Polgári Törvénykönyv rendelkezései nem irányadók (Adó-, vám- és illeték 1999/8/98.).