adozona.hu
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.R.) módosításáról szóló 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet főbb rendelkezései
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.R.) módosításáról szóló 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet főbb rendelkezései
Kiválasztott időállapot:
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet 2005. november 1-jei hatállyal - az ettől eltérő időpontban hatályba lépő rendelkezéseket külön ismertetjük - a Tny.R. alábbi rendelkezéseit módosította.
"A Tny. 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásánál
a) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes szakértő bizottságának szakvéleményével,
b) a gyermek tartósan fennálló betegségét a...
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (Tny.R.) módosításáról szóló 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet főbb rendelkezései
(Nagy Mária)
A 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet 2005. november 1-jei hatállyal - az ettől eltérő időpontban hatályba lépő rendelkezéseket külön ismertetjük - a Tny.R. alábbi rendelkezéseit módosította.A Tny.R. 61. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"A Tny. 47. §-a (1) bekezdésének és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazásánála) a gyermek fogyatékosságát a fogyatékossági támogatásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásával az Országos Orvosszakértői Intézet illetékes szakértő bizottságának szakvéleményével,
b) a gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok alkalmazásával szakorvosi igazolással
kell igazolni."
Ez a rendelkezés a 2005. évi XLIV. törvény 1. §-ával megállapított Tny. 47. §-ának végrehajtására vonatkozik, amely módosítás következtében az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra nemcsak az jogosult, aki házastársa halálakor legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, hanem az is, aki házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg gyermeket tart el.
A végrehajtási rendelet abban a kérdésben nyújt eligazítást, hogy a gyermek fogyatékosságának, illetve tartós betegségének bizonyítására milyen igazolás fogadható el.
A súlyosan fogyatékos állapot megállapítását az Országos Orvosszakértői Intézet (a továbbiakban: OOSZI) illetékes szakértő bizottsága végzi. A súlyosan fogyatékos állapot fennállását - ha a szakvélemény eltérően nem rendelkezik - ötévenként az OOSZI felülvizsgálja.
A gyermek tartósan fennálló betegségét a családi pótlékra irányadó szabályok szerint kell igazolni. E szerint a magasabb összegű családi pótlék igényléséhez igazolást kell csatolni arról, hogy a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek az 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet 1. számú mellékletében felsorolt betegségek, illetőleg fogyatékosságok valamelyikében szenved.
A betegség vagy fogyatékosság fennállásáról, illetve annak hiányáról szóló igazolást - az 5/2003. (II. 19.) ESzCsM rendelet 2. számú melléklete szerinti rendben - gyermekklinika, gyermek-szakkórház, kórházi gyermekosztály, szakambulancia, szakrendelő vagy szakgondozó intézmény szakorvosa (a továbbiakban együtt: szakorvos) adja ki.
Ha az említett mellékletben meghatározott szakorvos az igénylő lakóhelye, tartózkodási helye szerinti megyében nem található, akkor az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat területileg illetékes megyei intézete által kijelölt szakorvos is jogosult a betegség vagy fogyatékosság fennállásáról, illetve annak hiányáról szóló igazolás kiadására.
Az igazoláson a szakorvos jelzi a legközelebbi - legkorábban egy, legkésőbb öt év múlva esedékes - felülvizsgálat (a továbbiakban: rendszeres felülvizsgálat) időpontját, illetőleg az állapot véglegességének tényét.
Hasonlóképpen kell bizonyítani a gyermek állapotát ahhoz is, hogy az ideiglenes özvegyi nyugdíj főszabályként egy éves folyósítási időtartama a gyermek harmadik születésnapjáig meghosszabbodjon. (Erre természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha a gyermek a jogszerző halálának időpontjában kétévesnél fiatalabb.)
A módosított rendelkezést 2005. június 4-étől kezdődően megállapításra kerülő nyugellátásokra kell alkalmazni, mivel a Tny. 47. §-ának új rendelkezése alapján ellátás megállapítására is - az egyéb jogosultsági feltételek fennállása esetén - 2005. június 4. napjától kerülhet sor.
A Tny.R. 64. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
"A Tny. 55. § (3) bekezdése b) pontjának alkalmazásánál a felnőttoktatás keretében folytatott tanulmányok alatt a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett képzés idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha a felnőttképzés, illetve a felnőttképzést végző intézmény minősítése kérdésében vita merülne fel, a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium véleménye az irányadó."Ez a módosítás lényegében a rendelkezés korábbi szövegének pontosítása. A Tny. 55. § (3) bekezdés b) pontja szerint ugyanis iskolai tanulmányok címén azt a gyermeket is megilleti az árvaellátás, aki huszonöt évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat. A végrehajtási rendelet szövegében az Oktatási Minisztériumra történt hivatkozás, amennyiben az oktatási intézmény minősítésében vita merült volna fel.
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény rendelkezései szerint felnőttképzési tevékenység a rendszeresen végzett iskolarendszeren kívüli képzés, tehát tanulói, hallgatói jogviszony nem keletkezik. A képzés célja szerint lehet általános, nyelvi vagy szakmai jellegű, továbbá a felnőttképzéshez kapcsolódó szolgáltatás. A törvény hatálya kiterjed
• a közoktatási intézményekre,
• a szakképző intézményekre,
• a felsőoktatási intézményekre,
• a közhasznú társaságokra, egyesületekre, köztestületekre, alapítványokra, közalapítványokra, továbbá
• az egyéb jogi személyekre, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságokra, egyéni vállalkozókra, valamint ezek felnőttképzési tevékenység folytatására létrehozott társulásaira,
• a Magyar Köztársaság területén oktatási tevékenységet folytató külföldi szervezetekre, személyekre.
Az árvaellátásra való jogosultság szempontjából a felnőttoktatás keretében folyó tanulmányok nem szűkíthetőek le a közoktatási intézményekre, hiszen felnőttképzést magán-oktatási intézmények is folytatnak. E tekintetben tehát figyelembe kell venni a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény hatálya alá tartozó valamennyi fent felsorolt intézménytípust, ha a felnőttképzési tevékenység folytatására jogosult intézmények nyilvántartásában szerepel, és az árva képzését felnőttképzési szerződés alapján végzi. A felnőttképzést folytató intézmény és a képzésben részt vevő felnőtt által megkötött felnőttképzési szerződés többek között tartalmazza a képzés időtartamát, ütemezését, az oktatás rendjének megszervezését is.
A felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartását 2004. január 1-jétől a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter által kijelölt megyei (fővárosi) munkaügyi központok központi szervezeti egységei vezetik. Ennek megfelelő a Tny.R. 64. § (3) bekezdése szövegének módosítása is abban a tekintetben, hogy a felnőttképzést folytató intézmények minősítésével kapcsolatban a felnőttképzés szakterületéért felelős Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium állásfoglalása az irányadó, és nem az Oktatási Minisztériumé.
A Tny.R. 65/D. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"A nyugdíjbiztosítási szerv a nyugellátási igény tárgyában kiskorú ügyfél esetében az érdemi határozatot tizenöt napon belül hozza meg."A Tny.R. 65/D. §-ának hatályon kívül helyezett rendelkezései a nyugellátás iránti igény érvényesítésének eljárási szabályait tartalmazták, utalva arra is, hogy az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) felhatalmazása alapján a nyugdíjbiztosítási eljárásokban az Áe. rendelkezéseit a Tny. és a Tny.R. szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
Az Áe.-t azonban a 2005. november 1-jétől hatályba lépő, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) hatályon kívül helyezte, így a nyugdíjbiztosítási eljárásokra is a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezzel a Tny.R. 65/D. §-ának korábbi rendelkezései okafogyottá váltak. Az új rendelkezés mégis nagy jelentőségű, mivel a Ket. 33. §-a az ügyintézési határidők között nem határozza meg konkrétan azt, hogy kiskorú ügyfél esetében a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezésétől számított hány napon belül kell az érdemi határozatot meghozni. A Ket. felhatalmazása alapján ezt pontosítja a Tny.R. 65/D. §-ának új rendelkezése.
A Tny.R. 75. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
"(1) A külföldön élő vagy tartózkodó személy nyugellátását, baleseti járadékát kérelmérea) a Tny. 79. § (2) bekezdése a) és b) pontjában meghatározottak szerinti átutalási betétszámlára (bankszámlára) utalással, vagy
b) belföldi meghatalmazottja részére
kell folyósítani.
(2) Ha a külföldi tartózkodás várható időtartama a kilencven napot meghaladja, a nyugellátásban részesülő erről, továbbá a külföldi lakcíméről (tartózkodási helyéről) - a külföldre történő utazás előtt - tájékoztatni köteles a nyugdíjfolyósító szervet.
(3) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában az ellátás külföldre történő utalása
a) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben a belföldi számlavezető hitelintézettől,
b) a Tny. 79. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben a nyugdíjfolyósító szervtől
kérhető.
(4) A (3) bekezdés b) pontja szerinti kérelemnek tartalmaznia kell a külföldi hitelintézet elnevezését és címét (ország, város, utcanév, házszám), a külföldi hitelintézet számlaszámát, a nemzetközi pénzforgalomban alkalmazandó bankszámlaszámot (IBAN és SWIFT kód).
(5) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti esetben a belföldi meghatalmazott nevét és címét az ellátásra jogosultnak a nyugdíjfolyósító szerv tudomására kell hoznia."
A módosítás 2006. január 1-jén lép hatályba. A rendelkezés szoros összefüggésben van a Tny. 79. § (2) bekezdésének a 2005. évi LXXXIII. törvénnyel történt - ugyancsak 2006. január 1-jei hatállyal történt - módosításával.
A Tny. 79. § (2) bekezdésének a)-b) pontja értelmében a nyugdíjfolyósító szerv a megállapított nyugellátás folyósítását a határozat beérkezésétől számított tizenöt napon belül postai úton vagy a jogosult által megjelölt belföldi hitelintézet átutalási betétszámlájára (bankszámlájára), az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagállamainak területén élők részére történő folyósítás esetén a jogosult által megjelölt, valamely tagállamban vezetett átutalási betétszámlára (bankszámlára) teljesíti.
A Tny.R. 75. §-ának új rendelkezése a külföldön élő vagy tartózkodó (ha a külföldi tartózkodás várható időtartama a kilencven napot meghaladja) személy "lehetőségeit" részletezi, hiszen a nyugellátás, baleseti járadék a jogosult kérelmére nemcsak belföldi, vagy EGT tagállambeli hitelintézetnél vezetett átutalási betétszámlára (bankszámlára) folyósítható, hanem belföldi meghatalmazott részére is. Az ellátás külföldre történő utalását a belföldi számlavezető hitelintézettől kell kérnie annak, akinek addig belföldi számlára utalták az ellátását, illetőleg a nyugdíjfolyósító szervtől annak, aki belföldi átutalási betétszámlával (bankszámlával) nem rendelkezik. A kérelemnek a Tny.R. 75. § (4) bekezdésében meghatározott adatokat is tartalmaznia kell.
A Tny.R. 75. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és (3) bekezdésében foglaltakról a nyugdíjfolyósító szerv - az ellátásnak a Tny. 2006. január 1-jétől hatályos 79. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti közvetlen tagállami bankszámlára utalása érdekében - 2005. október 31-e előtt hivatalból tájékoztatta az EGT tagállamok területén élő, Magyarországról nyugellátásban részesülő személyeket.
Külön fel kell hívni a figyelmet a Tny.R. 75. § (2) és (5) bekezdéseibe foglalt bejelentési kötelezettségre, amelynek fontosságát a Tny.R. 75/C. §-ának módosított rendelkezése is hangsúlyozza. E szerint:
"Ha a megállapított nyugellátás folyósítására a nyugdíjfolyósító szerv ügykörén kívüli okból amiatt nem kerülhet sor, mert
a) a kiutalt ellátás a megadott folyósítási címről vagy bankszámláról visszaérkezik, és az ellátás kiutalásához szükséges intézkedések sem vezetnek eredményre, vagy
b) az ellátásban részesülő személy ismeretlen helyen tartózkodik,
a nyugdíjfolyósító szerv az ellátás további folyósítását határozattal megszünteti. A nyugdíjfolyósító szerv a jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozatban intézkedik az ellátás újbóli folyósítása, valamint a nem folyósított ellátás visszamenőleges - legfeljebb öt évre járó, időközi emelésekkel növelt - összegének kiutalásáról."
A 219/2005. (X. 13.) Korm. rendelet rendelkezéseit - a külön ismertetett eltérésekre figyelemmel - annak hatálybalépése, 2005. november 1-je után indult ügyekben és a megismételt eljárásban kell alkalmazni. Megismételt eljárás alá tartozik a közigazgatási hatóság korábbi eljárási szabályokon alapuló azon döntése, amelyet a másodfokú szerv, a felügyeleti szerv, vagy a bíróság megsemmisít, és egyben a közigazgatási hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezi.
A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg az alábbi módosításokra is sor került.
A Tny.R. 66. §-a (1) bekezdésének második mondatában és 66/B. §-a (2) bekezdésében a Tny. 64. §-a (1) bekezdésére hivatkozás (2) bekezdésre változik, mert a Tny. 64. §-ának a 2005. évi LXXXIII. törvénnyel történt 2005. november 1-jei hatállyal történt módosítása következtében az az igényérvényesítési szabály, hogy "az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni" a (2) bekezdésben szerepel.
A Tny.R. 72/A. §-ának (1) bekezdésében a "Tny. 64. § (6)-(7) bekezdésben említett" szövegrész helyébe a "nyugdíjbiztosítási igazgatási" szövegrész lép, ami szintén a Tny. 64. §-ának már említett módosításával függ össze.
Ugyancsak 2005. november 1. napjától a Tny.R. 77. §-a (3) bekezdésének első mondatában, 79. §-ának (1) bekezdésében, 80. §-a (7) bekezdésének a) pontjában, 84/A. §-a (3) bekezdésének első mondatában a "fizetési meghagyás"-sal kapcsolatos szövegrészek "fizetésre kötelező határozat" szövegrészre változnak. Ezekre a módosításokra - amelyek a visszafizetési és megtérítési, valamint az adatszolgáltatás és bejelentési kötelezettség törvényi szabályozásának végrehajtási rendelkezéseit érintik - a Ket. hatálybalépése miatt bekövetkezett Tny. szabályok 2005. november 1-jei hatállyal történt módosítása miatt került sor. A módosítás alapjául a Ket. 71. § (1) bekezdése szolgál, amely azt mondja ki, hogy a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki. A követelés érvényesítése, illetőleg az adatszolgáltatásra kötelezett mulasztása következtében felmerült költségek megtérítése tárgyában kiadott jogerős visszafizetésre kötelező határozat végrehajtható döntés.
A Tny.R. 80. §-a (2) bekezdésének - amely az ellátás helytelen megállapítása miatt bekövetkezett túlfizetés (ellátás jogalap nélküli felvétele) visszafizetéséről rendelkezik - a második mondatában a "(3)-(4) bekezdésben meghatározott szervek intézkednek" szövegrész helyébe a "nyugdíjfolyósító szerv intézkedik" szövegrész lép, ugyanis a kilencven napon belül jogalap nélkül felvett ellátás visszakövetelése érdekében a nyugdíjfolyósító szerv jogosult intézkedni.
A rendelet hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a Tny.R. 66. §-a (1) bekezdésének első mondatában "az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 37. §-a alapján" szövegrész, mert - mint arról már említés történt - a Ket. hatálybalépésével egyidejűleg az Áe. hatályát veszti.
Hatályát veszti továbbá a Tny.R. 66. §-ának (2) bekezdése, 66/B. §-ának (1) bekezdése, 66/C. §-a, 71. §-a, 72/C. §-a, 77. §-ának (1) és (2) bekezdése, 78. és 78/A. §-a, 80. §-a (2) bekezdésének első mondatában "a Tny. 78. §-a alkalmazásával" szövegrész, 82. §-a, 84. §-a, 89/A. §-a.
E rendelkezések egy része törvényi szabályozást nyert, más részük olyan kizárólag a nyugdíjbiztosítási eljárásokra vonatkozó rendelkezést tartalmazott, amelyek helyébe 2005. november 1-jétől a Ket. kötelező szabályai lépnek, illetőleg olyan törvényi szabályozás végrehajtásáról rendelkeztek, amelyek a Ket. hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztették.