adozona.hu
BH 2025.5.106
BH 2025.5.106
I. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás, illetve a bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése közötti összhang vizsgálandó. Ha a tényállásból nem tűnik ki a bűnösség (vagy a felmentés, eljárás megszüntetés) és/vagy a minősítés ténybeli alapja, úgy a jogi következtetést kell a tényálláshoz igazítani. Az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró ténymegállapítások azonban a büntetőjogi megítélést, a bűnösségre és/vagy a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó jogkövetkezt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt halmazati büntetésként 4 év börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá 6 600 000 forint pénzösszeg erejéig vele szemb...
BH 2025.5.106 I. A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben megállapított tényállás, illetve a bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése közötti összhang vizsgálandó. Ha a tényállásból nem tűnik ki a bűnösség (vagy a felmentés, eljárás megszüntetés) és/vagy a minősítés ténybeli alapja, úgy a jogi következtetést kell a tényálláshoz igazítani. Az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró ténymegállapítások azonban a büntetőjogi megítélést, a bűnösségre és/vagy a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó jogkövetkeztetés érdemi felülbírálatát kizárják, így azok csak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével orvosolhatók.
II. A Kúria akkor utasíthatja csak a fellebbviteli bíróságot új eljárásra, ha a törvénynek megfelelő határozat a másodfokú bíróság eljárásának megismétlésével is meghozható. Erre akkor kerülhet sor, ha a tényállás hiányosságai a másodfokú bíróság tényállás-helyesbítő eszközeivel orvosolhatók. Amennyiben azonban az ellentmondó ténymegállapítások folytán nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mely bizonyítékokat és milyen tartalommal fogadott el, úgy nem mellőzhető az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése sem [Be. 663. § (1) bek. b) pont és (4) bek. b) pont].
[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] és folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért őt halmazati büntetésként 4 év börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre, 4 év közügyektől eltiltásra és 4 év gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltásra ítélte, továbbá 6 600 000 forint pénzösszeg erejéig vele szemben vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte - 1 273 077 forint erejéig a II. és a III. r. terhelttel egyetemlegesen - 1 288 077 forint bűnügyi költség megfizetésére. A bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.[2] A kétirányú fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; az I. r. terhelt terhére rótt költségvetési csalás bűntettét a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősítette, valamint az I. r. terhelttel szemben 6 900 000 forint erejéig rendelt el vagyonelkobzást. Egyebekben pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben írt tényállás a következőket rögzíti:
[4] Az 1. számú kft. 2005. július 26. napján alakult meg. Ezt követően neve és főtevékenysége is többször változott. Végül 2015.május 21. napjától kapta meg a jelenlegi nevét, ezt az elnevezést viselte a vádbeli időszakban (2015. július 1. és 2017. június 20. között), a főtevékenységeként pedig "Gépjárműalkatrész-nagykereskedelem" lett bejegyezve, majd 2015. július 23. napjától a "Fémmegmunkálás" is bekerült a tevékenységi körei közé.
[5] A vádbeli időszakban az I. r. terhelt volt a cég bejegyzett ügyvezetője és kizárólagos tulajdonosa, majd két alkalommal is ügyvezető- és székhelyváltozás történt.
[6] A vádbeli időszakban - melynek vége 2017. június 20. napja, a 2017. május hónapra vonatkozó, valótlan tartalmú áfabevallásra figyelemmel - az 1. számú kft. bejelentett alkalmazottai voltak - többek között - az I. r. terhelt kereskedelmi tevékenységet folytató egység vezetője munkakörben, a III. r. terhelt kereskedelmi ügyintéző munkakörben, 1. számú személy 2015. július 15. és 2016. február 29. napja között üzleti szolgáltatási tevékenységet folytató egység vezetője munkakörben, valamint 2. számú személy 2015. július 15. napjától kereskedelmi tevékenységet folytató egység vezetője munkakörben.
[7] A vádbeli időszakban az 1. számú kft. kizárólag gépjármű gumiabroncs nagykereskedelemmel foglalkozott, amit egy 2015. július 15. napján megkötött munkaszerződés keretében a Szovjetunióban született, de magyar állampolgár 2. számú személy irányított egy be nem jegyzett telephelyen. A cég által belföldön értékesített gumiabroncsot a társaság képviseletében ő szerezte be (importálta) Kínából, vagy Oroszországból. Az autógumi-kereskedő 2. számú személy a 2021. március 10. napján bekövetkezett haláláig jelen büntetőügy gyanúsítottja volt. 2. számú személy rendelkezett a gumiabroncs kereskedelméből származó bevétellel.
[8] Az 1. számú kft. könyvelését és az áfabevallások benyújtását megbízási szerződés alapján a 2. számú kft. keretében 3. számú személy intézte, aki - többek között - a fémszerkezetgyártással foglalkozó és a II. r. terhelt által vezetett 3. számú kft. könyvelését is végezte. A könyvelő 3. számú személy a 2018. december 9. napján bekövetkezett haláláig jelen büntetőügy gyanúsítottja volt.
[9] Az I. r. terheltnek nem állt szándékában, hogy az 1. számú kft.-t működtesse, irányítsa, csupán annyit tett, hogy formálisan aláírta a céges iratokat, illetve hozzájárult három névbélyegző elkészítéséhez, hogy a háttérből irányítók a távollétében is tudjanak intézkedni.
[10] [z I. r. terhelt a cég névleges ügyvezetését 4. számú személy felkérésére vállalta el, amiért előbb tőle, majd 4. számú személy más költségvetési csalás miatti ügyben történt letartóztatását követően a III. r. vagy a II. r. terheltektől havonta átlagosan 300 000 forint fizetést kapott, amit borítékban vett át tőlük.
[11] [ fenti telephelyre, amelyen gyárcsarnok és irodaépület is volt, több cég volt bejelentve, mivel a II. r. terhelt a cége tulajdonát képező telephelyet a fémszerkezetgyártáson túlmenően székhelyszolgáltatóként is működtette.
[12] Ugyanakkor az I. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a cég 2. számú személy irányításával nagykereskedelmi mennyiségben gumiabroncsot értékesít (4. számú személy a beszervezésekor - azon a telephelyen, ahol az autógumi tárolására szolgáló raktár volt - bemutatta I. r. terheltet 2. számú személynek), a bevételszerző tevékenységből pedig tetemes adófizetési kötelezettsége keletkezik, ennek ellenére - a cég felelős ügyvezetőjeként - nem ellenőrizte le a 3. számú személy által, a II. r. terhelt utasításai alapján elkészített havi adóbevallásokat.
[13] A II. r. terhelt és 2. számú személy 2015. július hónapot megelőzően, ismeretlen körülmények között megegyeztek abban, hogy az 1. számú kft. könyvelését a II. r. terhelt a saját könyvelőjén, 3. számú személyen keresztül fogja intézni és úgy fogják a cég gumikereskedelmi tevékenységéből fakadó tetemes áfafizetési kötelezettségét jogosulatlanul csökkenteni, hogy 3. számú személy fiktív számlák alapján (3. számú kft. nevében kiállított egyetlen fiktív számla felhasználásával), illetve fiktív számlák nélkül, csak bemondásra (bizonylatszám és cégnév nélkül, kizárólag a teljesítési időpontot és az összeget feltüntetve), fémmegmunkálással kapcsolatos, valójában fel nem merült beszerzési költségtételeket fog bejegyezni a könyvelésbe (az áfaanalitikába), melyeket a havi "adóminimalizáló" áfabevallásokban jogosulatlanul, levonható adóként fognak elszámolni.
[14] A könyvelő 3. számú személy a számlákkal alá nem támasztott, viszont levonásba helyezett fiktív költségtételeket "késett számlák" vagy "egyéb szállítók" elnevezéssel rögzítette az áfaanalitikában.
[15] Az 1. számú kft. ténylegesen nem foglalkozott fémszerkezetgyártással, ennek ellenére 3. számú személy a II. r. terhelt, illetve 2. számú személy tudtával és jóváhagyásával a fémipari tevékenység hamis látszatának keltése érdekében fémipari szolgáltatások Közösségen belüli, a szlovák 4. számú és 5. számú gazdasági társaság, valamint a lengyel 6. számú gazdasági társaság részére történő értékesítéséről szóló, adófizetési kötelezettséget nem keletkeztető (ún. áfamentes) tételeket tüntetett fel a könyvelésben.
[16] Az egyik "vevő" szlovák cég ügyvezetője névlegesen a III. r. terhelt "apósa" lett, akit a II. r. terhelt megbízásából a III. r. terhelt kért fel erre.
[17] A valós gazdasági tevékenység látszatát keltő számlázási láncolatban részt vevő többi EU-s cég létrehozásában, a II. r. terhelt iránymutatása alapján a szlovák állampolgár 5. számú személy is közreműködött, amiért - jelesül az ügyvezetés színleges elvállalásáért - a II. r. terhelt az I. r. terhelthez hasonlóan, neki is havi fizetést ígért.
[18] Megállapítható, hogy az 1. számú kft. valamennyi "fémes" közösségi partnere strómanok nevére írt, nem működő, alvó vállalkozások voltak, tehát az egymás közötti számláik kivétel nélkül valótlan tartalmúak, a könyvelésben történő rögzítésük csak azt a célt szolgálta (a közösségi értékesítés miatt áfát nem kellett bevallani és fizetni utánuk), hogy annak a hamis látszatát keltsék, hogy az 1. számú kft. végzett fémipari tevékenységet, vagyis a befogadott belföldi "fémes" és áfát tartalmazó számlák nem fiktívek, ekként a cég jogosultan csökkentette velük az adófizetési kötelezettségét.
[19] Az 1. számú kft. könyvelésre és bevallásra váró beszerzési és értékesítési bizonylatait személyesen a II. r., vagy a III. r. terheltek vitték be a könyvelő irodába.
[20] A III. r. terhelt feladatát képezte még, hogy - a fenti adókijátszó módszer ismeretében - 2. számú személytől (a telephelyről) elhozza a "gumis" számlákat, valamint az adó és a járulékok befizetéséhez szükséges pénzösszegeket (a névleges ügyvezetőnek címzett borítékokban) és azokat átadja 3. számú személynek, illetve ha a könyvelőiroda már zárva volt, akkor a II. r. terheltnek, továbbá III. r. terhelt a vámügyintézésben is aktívan részt vett, a vámügyintézők probléma felmerülése esetén nem a III. r. terhelthez, hanem 2. számú személyhez fordultak, hiszen ő vitte ezt az üzletágat.
[21] 2. számú személy egyébként a 27% helyett a gumis kereskedelem árbevételének 8%-át szánta az áfafizetési kötelezettség teljesítésére, a fennmaradó adórészt a fiktív költségtételek elszámolásával kellett "kiütni", amit a II. r. terhelt utasításai alapján (ugyanis nevezett határozta meg, hogy mekkora összegű áfa menjen levonásba, valamint az utalandó adót is a II. r. terhelt, illetve 2. számú személy hagyták jóvá) 3. számú személy hajtott végre.
[22] Az I. r. terhelt az 1. számú kft. képviseletében a 3. számú kft. által 2015. július 31. napján kiállított fiktív bizonylat, továbbá a "bemondásra" lekönyvelt, bizonylattal alá nem támasztott tételek áfatartalmát használta fel 782 494 887 forint összegű áfa jogosulatlan levonásához.
[23] Az áfabevallások benyújtása előtt, azok számadatait - így a levonásra kerülő áfa összegét - a II. r. terhelt és 2. számú személy is ismerték, miután velük 3. számú személy e-mailben közölte az áfaanalitikát és a bevallások tervezett adatait; az áfabevallásokat 3. számú személy a II. r. terhelt és 2. számú személy jóváhagyását követően nyújtotta be, és a könyvelő is tudatában volt annak, hogy a fémipari tevékenységhez kapcsolódó áfalevonás jogellenes.
[24] Az 1. számú kft. nevében formálisan az I. r. terhelt által tett áfabevallások, valamint a belföldi beszerzéseket valótlanul mutató könyvelt tételek a következők szerint alakultak, illetőleg az I. r. terhelt, mint az 1. számú kft. egyedüli ügyvezetője, így az 1. számú kft. fizetendő áfájának bevallására egyedül köteles személy, az alábbi havi bevallási időszakokra vonatkozóan nyújtott be a levonható adó tekintetében valótlan tartalmú áfabevallásokat:
- 2015. július hónapra vonatkozóan 19 494 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 17 572 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 13 999 500 forint volt jogosulatlan áfalevonás;
- 2015. szeptember hónapra vonatkozóan 51 149 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 49 460 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 48 250 890 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2015. október hónapra vonatkozóan 46 746 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 44 271 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 43 815 060 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2015. november hónapra vonatkozóan 53 894 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 51 170 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 50 468 697 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2015. december hónapra vonatkozóan 32 047 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 30 177 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 28 998 000 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. január hónapra vonatkozóan 35 711 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 34 139 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 33 741 117 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. február hónapra vonatkozóan 28 322 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 27 407 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 26 548 560 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. március hónapra vonatkozóan 45 779 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 44 007 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 43 000 740 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. június hónapra vonatkozóan 42 719 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 40 602 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 39 999 420 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. július hónapra vonatkozóan 41 681 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 38 804 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 37 997 505 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. augusztus hónapra vonatkozóan 48 534 000 belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 46 105 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 45 009 000 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. szeptember hónapra vonatkozóan 49 119 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 46 376 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 44 617 800 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. október hónapra vonatkozóan 59 602 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 56 376 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 55 209 600 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. november hónapra vonatkozóan 60 675 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 57 322 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 56 432 808 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2016. december hónapra vonatkozóan 40 073 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 36 782 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 34 996 320 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2017. január hónapra vonatkozóan 40 262 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 37 631 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 36 500 490 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2017. február hónapra vonatkozóan 38 710 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 35 263 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 33 667 380 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2017. március hónapra vonatkozóan 71 173 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 66 646 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 65 043 000 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2017. április hónapra vonatkozóan 50 502 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 46 804 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 44 199 000 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
- 2015. július hónaptól kezdődően 2017. április hónappal bezárólag a havi áfabevallásokban összesen 976 921 000 forint belföldi értékesítés után fizetendő áfát és 924 235 000 forint belföldi beszerzést terhelő levonható áfát tüntetett fel, melyből 782 494 887 forint volt jogosulatlan áfalevonás.
[25] Az 1. számú kft. csak 2015. július hónapra vonatkozóan csatolt be kereskedelmi partnerről szóló összesítő jelentést (1565 M lap), amelyen a 3. számú kft.-től 14 000 forint áfatartalmú termékbeszerzést tüntetett fel.
[26] A fenti módszerrel jogosulatlanul lecsökkentett fizetendő adót az adóhatóságnak történő átutalás érdekében a II. r. terhelt utasítására a III. r. terhelt fizette be az 1. számú kft. bankszámlájára, a bankoláshoz szükséges felhasználónevet és jelszót megkapta az I. r. terhelttől.
[27] A II. r. terhelt az 1. számú kft. neve alatt autógumi nagykereskedelmet folytató 2. számú személlyel és a cég könyvelőjével összejátszva, az adóelkerülő módszerrel tisztában lévő terheltet használta fel, a nekik meg nem határozható hasznot hozó, ugyanakkor a költségvetésnek 782 494 887 forint vagyoni hátrányt okozó, jogosulatlan adólevonással megvalósított költségvetési csalás elkövetéséhez.
[28] Az I. r. terhelt a fenti, 782 494 887 forint vagyoni hátrányt okozó cselekményének elkövetéséhez a III. r. terhelt az összekötő, a futár és a vámügyintéző szerep eljátszásával, az adóelkerülő mechanizmust ismerve szándékosan segítséget nyújtott.
[29] Az I. r. terhelt az ügyvezetői tisztség elvállalásáért havi átlag 300 000 forint fizetést kapott a II. r. terhelttől, amelyet - a II. r. terhelt megbízásából - a III. r. terhelt, majd a későbbiekben személyesen a II. r. terhelt adott át neki borítékokban.
[30] 2016 márciusától 2016 augusztusáig az I. r. terhelt végezte a számlák és a készpénz szállítását.
[31] A III. r. terhelt havi 150 000 forint fizetést kapott a II. r. terhelttől a be nem jelentett telephellyel kapcsolatos pénzszállítói és postás tevékenységének elvégzéséért.
[32] 3. számú személy könyvelési díjként - a befizetendő áfa jogellenes csökkentését lehetővé tevő könyvelés elvégzéséért és a valótlan tartalmú áfabevallások benyújtásáért - havi 400 000 forintot kapott a II. r. terhelttől, amelyet nagyobb számú alkalommal a II. r. terhelt, kevesebb számú alkalommal pedig - a II. r. terhelt megbízásából - a III. r. terhelt adott át neki.
[33] Az I. r. terhelt - 23 hónapon keresztül - összesen legalább 6 900 000 forintot kapott a bűncselekmény elkövetéséért, így ő ezen összeggel gazdagodott. A III. r. terhelt - 15 hónapon keresztül - összesen legalább 2 250 000 forintot kapott a bűncselekmény elkövetéséért, így ő ezen összeggel gazdagodott.
[34] A NAV megyei Adó- és Vámigazgatósága határozatával az 1. számú kft.-vel szemben 2 016 405 000 forint adóbírságot szabott ki, valamint kötelezte - többek között - a 782 494 887 forint összegű adóhiány megfizetésére.
[35] A törvényszék végzésével az 1. számú kft. felszámolóját kijelölte. Az 1. számú kft. "f.a." felszámolása során mindösszesen 20 200 000 forint bevétel folyt be, melynek kapcsán a cég felszámolója zárómérleget és vagyonfelosztási javaslatot terjesztett elő a törvényszékre.
[36] A vádbeli időszakban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban Áfa tv.) 2. § a) pontja alapján adót kell fizetni az adóalany által belföldön, ellenérték fejében teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás után. Az 5. § (1) bekezdése alapján adóalany: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat. A 65. § szerint az adó alapja a termék értékesítése, a szolgáltatás nyújtása esetén a pénzben kifejezett ellenérték. A 82. § (1) bekezdése értelmében az adó mértéke az adó alapjának 27%-a. A 120. § a) és b) pontjai alapján abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany a terméket, szolgáltatást adóköteles termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított, illetve, amelyet termék beszerzéséhez - ideértve a termék Közösségen belüli beszerzését is -, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított. A 127. § (1) bekezdés a) pontja alapján az adólevonási jog tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla. Az adózás rendjéről szóló törvény 1. számú mellékletének I/B/3/a. pontja szerint az általános forgalmi adóról - ha az adózó elszámolandó adójának éves szinten összesített összege pozitív előjelű és az 1 000 000 forintot elérte - havonta kell adóbevallást benyújtania.
[37] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában, illetőleg a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában írt felülvizsgálati ok felhívásával.
[38] Az indítványozó álláspontja szerint az I. r. terhelt tettesi minőségének megállapítása a terhére rótt bűncselekményekben téves, ezért - elsődlegesen - a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és a törvénynek megfelelő határozat meghozatalát, míg másodlagosan - amennyiben az irányadó tényállás alapján az I. r. terhelt cselekményének minősítése nem állapítható meg - a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az eljáró bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
[39] Indítványában lefektetett érvei alapján - hivatkozva az 1993. évi XXXI. törvény 6. cikkére, mely a tisztességes tárgyaláshoz való jogot deklarálja, továbbá a Be. 7. § (1) és (4) bekezdésére, a 648. és a 649. §-ban foglaltakra, valamint a Btk. 4-9. §, 12-14. §, a 20-38. §, illetőleg a 80. §-ban leírtakra - az irányadó tényállás és annak alapján az I. r. terhelt cselekvőségének minősítése egymással ellentétben áll, mivel a tényállás a bűncselekmények tárgyi elemeinek megfeleltethető tényeket még utalás szintjén sem tartalmazza.
[40] Az elsőfokú ítélet [11.1-11.2], [49], [127], [167], [189.1-189.2], [191], [196], [199.1-199.3] bekezdésein keresztül, továbbá az elsőfokú bírósági eljárásban készült 31. számú jegyzőkönyv, valamint a másodfokú ítélet [43] bekezdésére, illetőleg a titkos adatszerzés során rögzítettekre utalva hangsúlyozta védence strómankénti szerepét az 1. számú kft.-n belül, így ezen pozíciójából fakadóan - álláspontja szerint - az I. r. terhelt sem tettesként, sem részesként nem követhetett el költségvetési csalást, ezen bűncselekményt közvetett tettesként az őt felhasználó személy valósította meg, mely álláspontját eseti döntések felhívásával nyomatékosította.
[41] Minthogy az I. r. terhelt a cég tevékenységében nem vett részt, arról érdemi információval nem rendelkezett, a gazdasági társaság működésére rálátása, befolyása nem volt, így adóbevallást sem tudott benyújtani, melyből levezette a hamis magánokirat felhasználásának vétségében való téves marasztalását is.
[42] Az 1. számú kft. könyvelőjének, 3. számú személy vallomásaira hivatkozással kiemelte annak vitathatatlanságát, miszerint a könyvelő utasítást az I. r. terhelttől nem kapott, továbbá 3. számú személy nyújtotta be az áfabevallásokat azt követően, hogy azok tervezetét jóváhagyás céljából 2. számú személynek megküldte.
[43] Az I. r. terhelt tettesi minőségének kifogásolása kapcsán a védő hivatkozott az elsőfokú ítélet indokolásának [232]-[239] bekezdéseire, melyek - álláspontja szerint - ellentétben állnak az elsőfokú ítélet IV. részében rögzítettekkel. Az elsőfokú ítélet indokolásának [12] bekezdése, illetve az elsőfokú eljárásban készült 31. számú jegyzőkönyv egyik részletének ismételt kiemelésével, a másodfokú ítélet indokolásának [50] bekezdésére történő ismételt hivatkozással, a Kúria Bfv.677/2021/9. számú és a Kúria Bfv.617/2021/8. számú határozatai alapján a védő hangsúlyozta, hogy a költségvetési csalás mulasztással történő elkövetésének leírását az ítéleti tényállás nem tartalmazza. A tévedésbe ejtés, illetve a valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele aktív magatartással, míg a tévedésben tartás, illetve a valós tény elhallgatása passzív magatartással is elkövethető, azonban az elkövető tudatának át kell fognia, hogy valaki a költségvetésből származó pénzeszközök vonatkozásában tévedésben van, és ezt az állapotot akarja fenntartani, vagy a valóság elhallgatásával kívánja őt tévedésbe ejteni. A védő álláspontja szerint a tévedésbe ejtés, illetve a valótlan tartalmú nyilatkozat megtétele kizárólag egyenes szándékkal, míg a tévedésben tartás, illetve a valós tény elhallgatása eshetőleges szándékkal is elkövethető. Álláspontja szerint az I. r. terhelt ezek egyikét sem valósította meg. Az ellenőrzési kötelezettség elmulasztása pedig akkor lenne büntetendő, ha azt a törvényi tényállás tartalmazná.
[44] Kiemelte, hogy tényállásszerű a mulasztás, ha az elkövető a törvényi tényállás szerinti kötelezettségét, bár erre lehetősége lett volna, nem teljesíti. A költségvetési csalás tényállása ilyet nem tartalmaz, miként a hamis magánokirat felhasználása sem. A védő hivatkozott az I. r. terhelt tudattartalma tekintetében azon következtetésre, hogy nem tudott a bűncselekmény elkövetéséről. A Bfv.617/2021/8. számú határozat [23]-[24] bekezdéseire utalva kifejtette, hogy az I. r. terhelt tudata nem fogta át a költségvetési csalás törvényi tényállásának valamennyi tárgyi oldali ismérvét, tehát tévedésben is volt, ami tettesi minőségének megállapítását kizárja.
[45] Mindezeken túlmenően kifogásolta az I. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést is, minthogy az alapügyben eljárt bíróságok a Btk. 80. §-ában foglaltakat figyelmen kívül hagyták. Ezért abban az esetben is indokoltnak tartotta a büntetési céloknak jobban megfelelő, enyhébb büntetés kiszabását, amennyiben a Kúria érveit nem osztva, az I. r. terhelt cselekményének minősítését törvényesnek tartaná.
[46] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt az alábbi érvek mentén találta alaposnak.
[47] Hivatkozva a Be. 650. § (2) bekezdésében, valamint a Be. 659. § (1) bekezdésében megfogalmazott törvényi parancsra, a tényállás támadhatatlanságának értelmezése keretében hangsúlyozta a hiányzó ténymegállapítás jelentőségét, jelesül a nem koherens, önellentmondásos tényállás anyagi jogi sérelemként történő értékelését.
[48] Idézve a BH 2023.31., valamint a BH 2024.77. számú eseti döntésekben leírtakat, hangsúlyozta, hogy amennyiben a tényállás és a rendelkező rész összhangja hiányzik, az nem eljárási szabályokat, hanem büntető anyagi jogot sért.
[49] Elemezve az irányadó tényállás rögzített tényeit, rámutatott, hogy az az I. r. terhelt tudattartalma, a bűnösség alapjául szolgáló magatartása körében egymással ellentétes megállapításokat tartalmaz. Ennek megfelelően, amíg az elsőfokú ítélet [21] bekezdése szerint az áfabevallásokat 3. számú személy könyvelő nyújtotta be, addig a [24.1] bekezdés szerint az I. r. terhelt, mint az 1. számú kft. egyedüli ügyvezetője és az 1. számú kft. adóbevallására egyedül köteles személy nyújtotta be a valótlan tartalmú áfabevallásokat. Ebből következően a jogerős ítélet ugyanazon valótlan tartalmú bevallások benyújtását egyszerre két különböző személynek tulajdonítja. Amennyiben az adóbevallásokat a könyvelő nyújtotta be, akkor az I. r. terhelt bűnössége abban az esetben állapítható meg, ha a könyvelővel egyetértésben tisztában volt azok valótlan voltával. Ezzel kapcsolatban is ellentétes tényeket állapítottak meg azonban az eljárt bíróságok.
[50] Az elsőfokú ítélet [25] bekezdése rögzíti, hogy az adóelkerülő módszerrel az I. r. terhelt tisztában volt. Ezzel ellentétes ugyanakkor az elsőfokú ítélet [12] bekezdése, mely szerint annak ellenére, hogy az I. r. terhelt tudta, hogy az 1. számú kft. gumiabroncs-értékesítő tevékenységéből adófizetési kötelezettsége keletkezik, nem ellenőrizte le a 3. számú személy által, a II. r. terhelt utasításai szerint elkészített havi adóbevallásokat. Utóbbival van összhangban a másodfokú ítélet [50] bekezdésében írt okfejtés, mely szerint azzal, hogy az ügyvezető a cég ügyvezetésébe nem folyt bele, arra nem volt rálátása, nem rendelkezett a fizetési számla felett, a banki ügyintézést sem ő végezte, a könyvelővel, a társaság működtetését végző személyekkel nem tartotta a kapcsolatot, a cég működésében, irányításában nem vett részt, csak a számlák aláírásában, belenyugodott annak lehetőségébe, hogy az adóbevallás nem fog szabályosan megtörténni. E két megállapítás azért ellentétes egymással, mert ha az I. r. terhelt felelőssége abban áll, hogy bár tisztában volt azzal, hogy az általa névleg vezetett cég bevételszerző tevékenysége folytán adó fizetésére köteles, ám az arról készített bevallást nem ellenőrizte le, akkor ez azt feltételezi, hogy megfelelő gondosság tanúsítása esetén észlelnie kellett volna a bevallások valótlan tartalmát. Másképp fogalmazva: azért nem tudott az adóbevallások valótlanságáról, mert az ügyvezetőktől elvárt gondosságot nem tanúsította. Ha azonban az I. r. terhelt eleve tisztában volt az adóelkerülő tevékenységgel, akkor az adóbevallások ellenőrzésének elmulasztását felróni felesleges.
[51] [51] A másodfokú ítélet [47] bekezdésében írt tényálláskiegészítés szerint az I. r. terhelt végezte 2016 márciusától 2016 augusztusáig a - külön meg nem jelölt - számlák és a készpénz szállítását. Amennyiben ezek fiktív számlák voltak, akkor ez alátámasztaná azt az állítást, hogy az I. r. terhelt tisztában volt az adóelkerülő tevékenységgel, hiszen azt tudta, hogy a cég gumiabroncs-értékesítéssel - és csak azzal - foglalkozik. Az I. r. terhelt által szállított számlák azonban nem lehettek a 3. számú kft. nevében kiállított fiktív számlák, mivel az elsőfokú ítélet [15] és [20] bekezdésében írtak szerint fizikailag kizárólag a táblázat első sorában írt fiktív számla létezett, ennek kelte 2015. július 31. napja, tehát 2016 márciusa előtti, a többi számla áfatartalmát csak bemondásra - az elsőfokú ítélet [19] bekezdéséből következően e körben a II. r. terhelt utasítására - rögzítette a könyvelő.
[52] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú ítélet idézett [20] bekezdésével ellentétes az, hogy az adóelkerülő tevékenységet kifejtő személyek körében az irányadó tényállás azt rögzíti, hogy a bűncselekmény elkövetésében, annak módszerében a II. r. terhelt és 2. számú személy egyezett meg (elsőfokú ítélet [13]-[15] bekezdés; 3. számú személy könyvelő a II. r. terhelt és 2. számú személy tudtával és jóváhagyásával tüntette fel a könyvelésben a fémipari tevékenység hamis látszatának keltése érdekében a szlovák és lengyel cégek részére történő értékesítésről szóló áfamentes tételeket {elsőfokú ítélet [17.1] bekezdés}; a beszerzési és az értékesítési bizonylatokat személyesen a II. és III. r. terhelt vitték el a könyvelőirodába {elsőfokú ítélet [18] bekezdés}, valamint a bevallásokat a könyvelő a II. r. terhelt és 2. számú személy jóváhagyását követően nyújtotta be.
[53] Az irányadó tényállás ekként az adóelkerülő magatartást ténylegesen végrehajtó személyek között az I. r. terhelt cselekvőségét nem írja le.
[54] Mindezért a felülvizsgálati eljárásban - az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán - a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra történő utasítását indítványozta.
[55] Az I. r. terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében indítványát fenntartva hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint a felülvizsgálatot eljárási szempontból is szükséges lefolytatni azzal, hogy amennyiben az ítélet hatályon kívül helyezésére kerül sor, úgy a Kúriának szükséges az elsőfokú bíróságot a megismételt eljárásban szem előtt tartandó utasításokkal ellátni.
[56] Az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
[57] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja.
[58] A Be. 648. §-a valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[59] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint pedig akkor, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.
[60] E két felülvizsgálati ok jogi tartalma merőben eltérő. Az elsőként említett felülvizsgálati ok alapja, hogy a terheltnek a jogerős ítéleti tényállásban rögzített magatartása nem meríti ki egyetlen bűncselekmény törvényi tényállási elemeit sem, avagy - ugyancsak a jogerős ítéleti tényállás alapulvételével - büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok ellenében került sor a terhelt elítélésére; ennek megfelelően az ilyen indítvány célja a terhelt felmentése vagy - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett - az eljárás megszüntetése. Az utóbb írt ok esetében azonban az indítvány nem támadja a bűnösség megállapítását, hanem a bűncselekmény téves minősítését és a büntetés - abból következően, avagy önmagában, a Btk. valamely kötelező szabályának megsértése folytán - törvénysértő voltát állítja, célja pedig - a terhelt javára előterjesztett indítvány esetén - a büntetés enyhítése.
[61] Következésképp a két felülvizsgálati ok ugyanazon cselekmény kapcsán fogalmilag nem valósulhat meg, azok legfeljebb sorrendbe állítva, alternatív indítványként értelmezhetők, feltéve, hogy az indítványban külön-külön mindkét felülvizsgálati okhoz kapcsolódó önálló érvelés megtalálható.
[62] Jelen esetben azonban az indítvány a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjának megfeleltethető érvet nem tartalmaz; nem a terhelt cselekményének eltérő minősítését állítja, ennek megfelelően nem is tesz indítványt eltérő minősítésre és a büntetés mérséklésére sem.
[63] A felülvizsgálati indítvány elsődlegesen az I. r. terhelt tettesi minőségének megállapítását vitatta a terhére rótt bűncselekményekben, azonban nem az elkövetői alakzat eltérő megállapítását célozta - az egyik törvényi felülvizsgálati oknak sem felelne meg -, hanem állítása szerint a terhelt bűnöségét nem lehetett volna megállapítani és ezért elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan - nyilvánvalóan a megismételt eljárásban való felmentés érdekében - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Ekként tehát az indítvány kizárólag a bűnösség megállapítását támadta, ekként pedig kizárólag a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati oknak feleltethető meg és az alapján bírálandó el.
[64] Ugyanakkor a felülvizsgálati eljárásban megkerülhetetlen szabály, hogy az indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.] összhangban a felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[65] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[66] A Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. Ez alól kivétel a Be. 659. § (6) bekezdése szerinti rendelkezés, mely szerint a Kúria a megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdése alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[67] Következésképpen a Kúria felülbírálati jogköre főszabályként a felülvizsgálati indítványhoz kötött.
[68] A Kúria döntési jogköre viszont - bár értelemszerűen igazodik a felülbírálat feltételéhez, ekként az adott felülvizsgálati okhoz - kizárólag a törvényen alapul, és törvényi meghatározottsága valójában törvényi kötelességet is jelent (Be. 662-663. §).
[69] Felülvizsgálatban a tényállás támadhatatlansága nem jelenti azt, hogy a hiányzó ténymegállapításnak a tényállásszerűség szempontjából ne lenne jelentősége; a nem koherens, önellentmondásos tényállás ugyanis anyagi jogi sérelemként vizsgálható [Bfv.III.868/2012/14. (BH 2014.103.I.), BH 2021.8., BH 2013.55.II., BH 2010.141., BH 1998.110.].
[70] Az irányadó tényállásnak mindazokat a tényeket tartalmaznia kell, amelyek az alkalmazott Btk. rendelkezéseinek szempontjából jelentősek, nem tartalmazhat viszont olyan ténymegállapítást, amely egymásnak ellentmondó, vagy egymást kizáró jogi minősítést tesz lehetővé.
[71] Ehhez képest ítélhető meg, hogy a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályaival összhangban áll-e. Ha azonban a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése helytálló vagy téves mivoltának kérdésében az irányadó tényállás alapulvételével nem lehet maradéktalanul és megnyugtatóan állást foglalni, akkor ez egyben a büntető anyagi jogi szabály sérelmét is jelenti.
[72] Kétségtelen, hogy felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás megalapozatlansága nem vizsgálható, így nincs mód a tényállás hiányosságának - akár az iratok tartalma alapján való - kiküszöbölésére sem. Ebből azonban nem következik, hogy a felülvizsgálat során az irányadó tényállásból vont jogi következtetés alaposságának vizsgálata is kizárt. A Be. 649. § (1) bekezdés a) és b) pontja értelmében ugyanis éppen a jogi következtetés képezi a felülvizsgálat tárgyát. A különbség lényege az, hogy míg jogerő előtt a tényállás megalapozottsága (azaz a Be. 592. §-ában írt hiányosságok megléte vagy hiánya) vizsgálandó, úgy jogerő után kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás, illetve a bűnösség megállapítása és a cselekmény minősítése közötti összhang vizsgálandó.
[73] Indokolási kötelezettség sérül, ha a tényállás és a tényálláson kívüli indokolás között, vagy a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) és a tényálláson kívüli indokolás között van ellentmondás, eltérés, kétértelműség.
[74] Ha azonban a tényállás valamely rendelkezés ténybeli alapját nem rögzíti, önmagában kétértelmű, hogy a tényállás és a rendelkező rész (jogkövetkeztetés) eltérő, akkor az anyagi jogi sérelem.
[75] Ezen belül a jogerő után, ha a tényállásból nem tűnik ki a bűnösség (vagy a felmentés, eljárás megszüntetés) és/vagy a minősítés ténybeli alapja, úgy a jogi következtetést a tényálláshoz kell igazítani. Ellenben az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró ténymegállapítások a büntetőjogi megítélést, a bűnösségre és/vagy a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó jogkövetkeztetés érdemi felülbírálatát zárják ki és azok csak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével orvosolhatók.
[76] Jelen ügyben ez történt.
[77] A jogerős ítélet az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont], valamint folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §).
[78] Az irányadó tényállás az I. r. terhelt tudattartalma, a bűnösség alapjául szolgáló magatartása körében egymással ellentétes megállapításokat tartalmaz, melyek a következők szerint részint az I. r. terhelt 1. számú kft.-beli pozíciója, végzett tevékenysége, másrészt a céggel üzleti kapcsolatban álló személyek cselekvőségéhez kapcsolható tevőlegességét illeti.
[79] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás [11.1] bekezdése nem hagyott kétséget az I. r. terhelt cégben strómankénti szerepvállalása kapcsán, melyet az első fokon eljáró törvényszék többször, visszatérő jelleggel nyomatékosított. E körben kiemelést érdemel, miszerint az I. r. terhelt 1. számú kft.-ben betöltött titulusát névleges ügyvezetőként határozta meg ([11.2], [19.1]), és ehhez mérten írta körül, vagy éppen említést sem tett bármely, az I. r. terhelt által cégben végzett tevékenységről, ekként az adóelkerülő magatartást ténylegesen végrehajtó személyek között az I. r. terhelt cselekvőségét nem írja le. Így a II. r. terhelt és 2. számú személy kizárólagos megállapodásának eredményeként rögzítette az 1. számú kft. könyvelését végző 3. számú személy személyének kiválasztását ([13]-[14]), a cég gumikereskedelmi tevékenységéből fakadó adófizetési kötelezettség jogosulatlan csökkentésének metodikáját ([15]-[16]), akárcsak az 1. számú kft. fémszerkezetgyártási tevékenysége hamis látszatának keltése körében szerepet vállaló személyi kört ([17.1]-[17.3]).
[80] Ehhez kapcsolódóan mutat rá a Kúria, hogy az elsőfokú ítélet [25] bekezdésében tényként rögzített azon megállapítás, miszerint "a II. r. vádlott az 1. számú kft. neve alatt autógumi-nagykereskedelmet folytató 2. számú személlyel és a cég könyvelőjével, 3. számú személlyel összejátszva, az adóelkerülő módszerrel tisztában lévő I. r. vádlottat használta fel a költségvetési csalás elkövetéséhez", önmagában ellentmondásos kitétel. Hiszen amennyiben az I. r. terhelt tisztában volt az adóelkerülő módszerrel, sem az összejátszás, sem pedig a felhasználás mint elkövetési magatartás nem értelmezhető az I. r. terhelt tudattartalmát eszerint meghatározva, minthogy a "felhasználásban", illetőleg "összejátszásban" részt nem vállaló értelemszerűen nincs tisztában annak okával, illetve tényével, amire felhasználják, azzal együtt, hogy az "összejátszás" tényállásban szerepeltetett jelentéstartalma nem értelmezhető olyan személy vonatkozásában, aki az adóelkerülés módszerével tisztában van.
[81] A fentebb részletezettekkel szöges ellentétben ugyanakkor a törvényszék által megállapított és az ítélőtábla által kiegészített tényállás számos, az adott cég ügyvezetője vagy tulajdonosa hatáskörébe, avagy érdekkörébe tartozó magatartás kifejtését, vagy elmulasztását rótta fel az I. r. terheltnek, melyből a korábban körülírt ténymegállapítások és azokból vonható következtetések nem adódtak. Így rögzítette, hogy az I. r. terhelt tisztában volt azzal, miszerint a cég 2. számú személy irányításával, nagykereskedelmi mennyiségben gumiabroncsot értékesít, melyből keletkező adófizetési kötelezettség után az elkészített havi adóbevallásokat nem ellenőrizte ([12]), holott 2. számú személy rendelkezett a gumiabroncs kereskedelméből származó bevétellel (másodfokú ítélet [47] bekezdés), illetőleg az adóminimalizálás mikénti megvalósításáról az irányadó tényállás szerint az I. r. terheltet nem tájékoztatták.
[82] A jogerős ítéleti tényállás ugyancsak feloldhatatlan ellentmondást hordoz az áfabevallásokat benyújtó személyeket érintően. Míg az elsőfokú ítélet [21] bekezdése értelmében a bevallásokat 3. számú személy könyvelő nyújtotta be, addig a [20], illetve a [24.1] bekezdések alapján az I. r. terhelt, és e körben a tényállás ellentmondásosságát tovább mélyítve az ítélet [22] bekezdése az I. r. terheltet "formális" bevallást tévő személyként írta körül.
[83] Az I. r. terhelt 1. számú kft.-hez kapcsolódó tevékenysége körében ugyancsak következetlen megállapításként értelmezhető a másodfokú ítélet [47] bekezdésében írt tényálláskiegészítés. Eszerint az I. r. terhelt végezte 2016 márciusától 2016 augusztusáig a - külön meg nem jelölt - számlák és a készpénz szállítását. Azon túlmenően, hogy az elsőfokú bíróság tényállásának [19.1] bekezdése a "gumis" számlák, illetve a készpénz szállítását a III. r. terhelt által végrehajtott feladatként rögzítette - mely önmagában ellentmond az ítélőtábla ténymegállapításának -, ahogyan arra a Legfőbb Ügyészség átiratában utalt, amennyiben ezek fiktív számlák voltak, akkor ebből következtetésként adódhatna az I. r. terhelt adóelkerülő tevékenységről való ismerete, hiszen a cég gumiabroncs-kereskedelmi érdekeltségéről nyilvánvalóan tudomással bírt. Az I. r. terhelt által szállított számlák azonban nem lehettek a 3. számú kft. nevében kiállított fiktív számlák, éppen az elsőfokú ítélet [15] és [20] bekezdésében rögzítettek értelmében. A jelzett tényállásrész ugyanis nem hagy kétséget atekintetben, hogy fizikailag csupán egyetlen számla létezett, melynek kelte 2015. július 31. napja, a többi számla áfatartalmát bemondásra, a II. r. terhelt utasítása szerint rögzítette a könyvelő (elsőfokú ítélet [19.2] bekezdés).
[84] Mindebből következik, hogy a formál-logika szabályait szem előtt tartva, a jogerős ítéleti tényállás alapján nem határozható meg azon számlák köre, melyek a szállítás tárgyát képezték, és ebből fakadóan a fiktív számlák szállításában részt vállaló személyek sem.
[85] A részletezett ellentmondások számát tovább növelte az elsőfokú ítélet [26] pontjában az I. r. terhelt vagyoni hátrányt okozó cselekvőségéhez segítséget nyújtó III. r. terhelt különböző státuszokban való szerepeltetése (összekötő, futár, vámügyintéző), minthogy az irányadó tényállás bizonyos részei az I. r. terheltet strómanként jelölte. Márpedig olyan tevékenységhez történő segítségnyújtás, melyről - legalább is a tényállás fentebb már körülírt részei alapján - az I. r. terhelt nem tudott, önmagában önellentmondásos kitétel.
[86] Megállapítható tehát, hogy a jogerős tényállás tényei az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekményre vonatkozó, egymással konkuráló, ilyen formában egyértelmű jogkövetkeztetés levonására nem alkalmas ténymegállapításokat tartalmaz, mely egymásnak ellentmondó ténymegállapításokat a másodfokú bíróság tényállás kiegészítése keretében tovább fokozta. A felülbírálat alapját képező tényállásból hiányoznak az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének eldöntéséhez, a jogkövetkeztetés helyes megállapításához szükséges és elégséges tudati tények, illetve a tényállásban rögzített tények egymásnak ellentmondóak, kétértelműek.
[87] A fentiek okán a Kúria nem volt abban a helyzetben, hogy egyértelműen állást foglaljon az I. r. terhelt bűnössége tekintetében. Ezért a felülvizsgálatban irányadó tényállás alapján nem ítélhető meg, hogy a megtámadott határozat ügydöntő rendelkezése a büntető anyagi jog szabályaival összhangban álló-e.
[88] Ha a felülbírálat eredményeként az indítvány - így a megjelölt, illetve hivatalból vizsgálandó felülvizsgálati ok - alapos, akkor főszabályként a Kúriának határozatot kell hoznia és a törvénynek megfelelően meg kell változtatnia a megtámadott határozatot.
[89] Kivétel ez alól:
- a Be. 649. § (2) bekezdés a)-d) pontja szerinti eljárási szabálysértés,
- a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont ac) és ad) alpontjai szerinti - a terhelt felmentését, vagy az eljárás megszüntetését eredményező - anyagi jogi szabálysértés,
- ha az iratok alapján nem lehetséges törvénynek megfelelő határozatot hozni, valamint a Be. 649. § (4) és (5) bekezdése szerinti esetben, ha az eljárás megismétlése szükséges.
[90] Utóbbi esetben a Kúriának a megtámadott határozatot, illetve annak jogsértő részét hatályon kívül kell helyeznie (és az eljárást meg kell szüntetnie, vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot új eljárásra kell utasítania, vagy pedig az ügyiratokat az ügyészségnek kell megküldenie), megváltoztató határozatot nem hozhat [Be. 663. § (1) bek. a), b), c) pont és (2) bek.].
[91] Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban - az érdemi felülbírálatra alkalmatlansága folytán - a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezi, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben (a terhelt bűnösségének megállapítása, felmentése, az eljárás megszüntetése, a bűncselekmény minősítése, illetve a Btk. anyagi jogi szabályainak megfelelően kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés) nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította ítéletének a felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló rendelkezéseit [Bfv.I.1004/2020/13. (BH 2021.280.)].
[92] Jelen ügyben ez a helyzet.
[93] A Be. 663. § (4) bekezdés b) pontja lehetővé teszi, hogy a Kúria csak a másodfokú bíróságot utasítsa új eljárásra, ha a törvénynek megfelelő határozat a másodfokú bíróság eljárásának megismétlésével is meghozható. Erre akkor kerülhet sor, ha a tényállás hiányosságai a másodfokú bíróság tényállás-helyesbítő eszközeivel [Be. 593. § (1)-(2) bek.] orvosolhatók. Jelen esetben azonban az ellentmondó ténymegállapítások folytán nem állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság mely bizonyítékokat és milyen tartalommal fogadott el; ehhez képest csak a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése esetén a másodfokú bíróság sem foglalhatna állást arról. Következésképp nem volt mellőzhető az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése sem.
[94] A Kúria mindezek alapján a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben eljárva, a Be. 663. § (1) bekezdés b) pontjának értelmében a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott törvényszék, illetve az ítélőtábla határozatát hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította, mert a Be. 662. § (1) bekezdése vagy a (2) bekezdés a) pontja szerinti határozat meghozatala az ügyiratok alapján nem volt lehetséges.
[95] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése alapján az új elsőfokú eljárás lefolytatására a következő utasításokat adja:
[96] A megismételt elsőfokú eljárásban a vád által megszabott keretek között vizsgálni kell az I. r. terhelt 1. számú kft.-ben meghatározott tényleges pozícióját, ehhez rendelt feladatkörét és ennek keretében végzett valós tevékenységét, különös figyelmet fordítva a cég adóbevallási és fizetési kötelezettségével kapcsolatos munkakörének tényleges mibenlétére, kifejtett tevékenységére.
[97] Az ítéleti tényállás belső koherenciájának biztosítása érdekében a bizonyításnak ki kell terjednie arra, hogy az I. r. terhelt a vádiratban körülírt adóelkerülő módszer kidolgozásában, illetőleg alkalmazásában játszott-e szerepet, amennyiben igen, pontosan és ellentmondásmentesen meghatározva annak mibenlétét.
[98] Az ekként megalapozott, hiánytalan és önellentmondásoktól mentes tényállás alapján szükséges állást foglalni az I. r. terhelt büntetőjogi felelőssége, avagy annak hiánya körében.
[99] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költséget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. A (3) bekezdés szerint az (1) bekezdés irányadó a vagyonelkobzással érintett pénzösszegre is. A Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja alapján a visszatérítésről felülvizsgálat esetén a Kúria rendelkezik.
[100] Ennek megfelelően a Kúria elrendelte az I. r. terhelt részére az általa eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költségnek, valamint vagyonelkobzás összegének mindenkori törvényes kamatával történő visszatérítését.
(Kúria Bfv.II.543/2024/13.)