adozona.hu
BH 2025.5.128
BH 2025.5.128
A közszolgálati jogviszony megszüntetésére tekintettel elengedett munkáltatói kölcsönhöz kapcsolódó vagyoni igény érvényesítése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek., 20. § (3) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1), (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az alperes 2004. július 12-től közszolgálati jogviszonyban állt a felperessel. A felperes mint hitelező és az alperes mint adós 2019. október 10. napján kölcsönszerződést kötöttek 2 000 000 forint kamatmentes munkáltatói kölcsön nyújtása tárgyában. A közszolgálati jogviszonyt 2021. december 17-től közös megegyezéssel megszüntették (a továbbiakban: Megállapodás), melynek 2.2. pontja értelmében a munkáltató elengedte a kölcsönből még fennálló 1 711 114 forint visszafizetését.
[2] A felpere...
BH 2025.5.128 A közszolgálati jogviszony megszüntetésére tekintettel elengedett munkáltatói kölcsönhöz kapcsolódó vagyoni igény érvényesítése a polgári bíróság hatáskörébe tartozik [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 7. § (1) bek., 20. § (3) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 4. § (1), (7) bek.].
Az ügy alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2004. július 12-től közszolgálati jogviszonyban állt a felperessel. A felperes mint hitelező és az alperes mint adós 2019. október 10. napján kölcsönszerződést kötöttek 2 000 000 forint kamatmentes munkáltatói kölcsön nyújtása tárgyában. A közszolgálati jogviszonyt 2021. december 17-től közös megegyezéssel megszüntették (a továbbiakban: Megállapodás), melynek 2.2. pontja értelmében a munkáltató elengedte a kölcsönből még fennálló 1 711 114 forint visszafizetését.[2] A felperes kérelmére a közjegyző fizetési meghagyást bocsátott ki az alperessel (kötelezett) szemben 339 509 forint és 2022. április 7. napjától járó késedelmi kamat megfizetése iránt. Az alperes által előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakult.
[3] A közjegyző az ellentmondásról értesítő végzésében arról tájékoztatta a felperest, hogy keresetét terjessze elő a Járásbíróság előtt. A felperes a Járásbíróság előtt előterjesztett keresetében arra hivatkozott, hogy a kölcsönszerződésből még fennálló és a felperes által elengedett 1 711 114 forintot a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) vissza nem fizetett munkáltatói kölcsönből származó járandóságként kezelte és az azután járó 256 667 forint adóelőleget, valamint 316 556 forint társadalombiztosítási járulékot az alperessel való elszámolásban előzetesen levonta a felperestől. Álláspontja szerint e közteher azonban az alperest mint a jövedelem szerzőjét terhelte volna, melyet a felperes megelőlegezett az alperesnek. Ebből 233 714 forint megtérült, mert a felperes 2022. január 27. napján az alperes számára kifizetett szabadságmegváltás összegéből a köztartozás jogszabály által felszámítható arányos részét levonta 116 857 forint adóelőleg és 116 857 forint társadalombiztosítási járulék erejéig.
[4] A felperes a kölcsöntartozásból még fennmaradó 1 711 114 forint vissza nem fizetett összeget engedte el, az ebből keletkező közterhet nem vállalta át. Hivatkozott a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. tv. (a továbbiakban: Szja. tv.) 8. §-a, valamint a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. tv. 25. §-ára miszerint a személyi jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék megfizetése nem a felperes és az alperes közötti közszolgálati jogviszonyból eredő kötelezettség, hanem az adóhatóságnak az alperessel mint adóalannyal létrejött adójogviszonyból származó követelése. A felperes mint munkáltató a kincstári rendszerben az ún. nettó finanszírozás miatt a munkavállalót terhelő adót előre megfizeti a MÁK felé, majd a munkavállalónak történő kifizetés során érvényesíti azt. A kifizetés a kölcsönszerződés megkötésekor, 2019-ben már megtörtént, mivel ekkor ez még nem számított jövedelemnek, ezért levonás nélkül utalta át a munkáltató. Jövedelem a kölcsöntartozás elengedését követően, 2021. december 16. után keletkezett belőle, ekkor azonban a felperes már nem tudta a tőle levont közterheket érvényesíteni. A felperes az alperes által fizetendő adót csak megelőlegezte, ezen összeg megtérítésére irányuló igénye független a közszolgálati jogviszonytól vagy annak megszűnésétől.
[5] Az alperes a meg nem fizetett közteher összegével jogalap nélkül gazdagodott a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579.§ (1) bekezdése alapján, amely visszatérítésére köteles.
[6] A Járásbíróság a perré alakult eljárást megszüntette és hatáskör hiányában, a közszolgálati jogviszonyból származó igényre hivatkozással elrendelte a keresetlevél áttételét a Törvényszékre, mint elsőfokú közigazgatási jogvitában eljáró bíróságra.
[7] A Törvényszék az eljárását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (továbbiakban Kp.) XXIII. fejezete alapján a marasztalási perekre vonatkozó különös eljárási szabályok alapján folytatta le. Az alperes védiratában kérte a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a Megállapodás 5. pontjában foglalt nyilatkozat, miszerint a felek a jövőben egymással szemben a közszolgálati jogviszonnyal való összefüggésben, valamint annak megszűnéséből eredő követelést nem érvényesítenek, kiterjed a kölcsönszerződésből eredő közterhek megfizetésére is. Továbbá, a felperes tévesen hivatkozott arra, hogy a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék megfizetése nem a közöttük létrejött közszolgálati jogviszonyból ered, hanem az adóhatóságnak, az alperessel, mint adóalannyal létrejött adójogviszonyból származó követelése.
[8] A Törvényszék az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja szerint a felperes kereseti követelése nem adójogi jellegű jogviszonyhoz, hanem a felek között fennálló foglalkoztatási jogviszonyhoz tapad. A követelés alapja a munkáltatói kölcsönszerződés, amely mint neve is mutatja, foglalkoztatási jogviszonyon alapul. A megállapodás 5. pontjának egyszerű grammatikai értelmezéséből is nyilvánvaló, hogy a felek a jövőben felmerülő követelés érvényesítéséről mondanak le. Hivatkozott az Szja. tv. 4. § (1) bekezdésére, az 1. számú melléklet 2.1.1. pontjára és megállapította, hogy az alperesnek adókötelezettsége nem keletkezett, így a jogalap nélküli gazdagodás fogalmilag kizárt.
[9] A felperes fellebbezése folytán eljárt Ítélőtábla a végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott, hogy a keresetből származó igény a felek által 2019. október 10. napján megkötött kölcsönszerződéssel (a munkáltató által nyújtott lakáskölcsönnel) kapcsolatos. Az Ítélőtábla kiemelte, hogy a kölcsöntartozás elengedéséből származó bevételt terhelő köztartozás nem kapcsolódik közvetlenül a felek között fennálló közszolgálati jogviszonyhoz. Hivatkozott az EBH2005.1254. számú eseti döntésre, amely szerint a közszolgálati jogviszony megszűnésével összefüggő járandóságot terhelő különböző járulékok, illetve jövedelem-előleg levonásával kapcsolatos vita nem munkaügyi vita, elbírálása nem tartozik a munkaügyi bíróság hatáskörébe.
A kijelölés iránti kérelem
[10] A Törvényszék végzésével megállapította hatásköre hiányát és kérte az eljáró bíróság kijelölését a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 15. § (2) bekezdése alapján. Indokolásában az Ítélőtábla végzésében foglaltakra hivatkozott.A döntés indokolása
[11] A Kúria elsőként azt vizsgálta, hogy a felperes keresete vonatkozásában a közigazgatási bíróságnak vagy a polgári bíróságnak van-e hatásköre eljárni.[12] A Kp. 4. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási jog által szabályozott, az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányuló vagy azt eredményező (3) bekezdés szerinti cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának (a továbbiakban együtt: közigazgatási tevékenység) jogszerűsége. Ez alapján a közigazgatási tevékenységnek három (konjunktív) fogalmi eleme azonosítható. Az első az, hogy a tevékenységet közigazgatási szerv végzi, a második fogalmi elem a tevékenység közigazgatási jog általi szabályozottsága, a harmadik fogalmi elem pedig, hogy a közigazgatási tevékenység joghatást vált ki, azaz a közigazgatási tevékenység az azzal érintett jogalany jogi helyzetének megváltoztatására irányul vagy azt eredményezi (Kkk.IV.39.259/2022/3., Kpk.39.506/2022/3., Kpk.IV.39.104/2023/3.).
[13] A közigazgatási jogvita Kp. 4. § (1) bekezdése szerinti konjunktív feltételeinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy jelen esetben nem áll fent közigazgatási per alapjául szolgáló közigazgatási jogvita, közigazgatási jogi helyett egyértelműen a polgári jogi szabályozottság áll fent. Ekképpen - figyelemmel a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról 2011. évi CLXI. törvény 21. § (6) bekezdésére is - közigazgatási bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az ügy elbírálására.
[14] A Kp. 5. § (4) bekezdése alapján, a bíróság közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos jogvitát közigazgatási perben bírálja el. A közszolgálati jogviszony fogalmát a Kp. 4. § (7) bekezdés 3. pontja határozza meg: az állam vagy az állam nevében eljáró szerv és az állam nevében foglalkoztatott személy között munkavégzés, illetve szolgálatteljesítés céljából létesített, a köz szolgálatára irányuló, törvényben meghatározott speciális kötelezettségeket és jogokat tartalmazó jogviszony; ide nem értve a bírák, az igazságügyi alkalmazottak, továbbá az ügyészségi alkalmazottak szolgálati viszonyát, valamint a munkaviszonyban állók jogviszonyát.
[15] A felperes és az alperes között a közszolgálati jogviszony 2004. július 12. napjától 2021. december 17. napjáig állt fenn. A felperes követelése nem a felek közötti foglalkoztatási jogviszonyból, hanem abból származott, hogy az alperes elmulasztotta kifizetni a kölcsöntartozás elengedéséből származó bevételt terhelő adótartozást, így annak kifizetése a felperes terhén maradt. A felperes fizetési felszólítása eredménytelen volt, majd fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezett, amely az alperes ellentmondása következtében perré alakult.
[16] A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 7. § (1) bekezdés 18. pontja szerint vagyonjogi per az a per, amelyben az érvényesített igény a fél vagyoni jogain alapul vagy értéke pénzösszegben kifejezhető (Kkk.39.013/2023/3.). A felperes vagyonjogi igénye érvényesítése iránt indított pert, keresetét a Ptk. jogalap nélküli gazdagodást szabályozó 6:579. § (1) bekezdésére alapította és kérte kötelezni az alperest 339 509 forint és 2022. április 7. napjától járó késedelmi kamat megfizetésére.
[17] A jelen eljárás alapjául szolgáló jogviszony egyik oldalán valóban a Kp. 4. § (7) bekezdése szerinti közigazgatási szerv áll, ugyanakkor a felperes a vagyoni jogi igényét a Ptk. szerinti jogalap nélküli gazdagodásra alapította. Kétségkívül megvalósul a közigazgatási jogvita fogalmának első eleme, tehát a jogviszony egyik oldalán egy közigazgatási szerv áll, ugyanakkor a jogviszony közigazgatási jog általi szabályozottsága, a felek alá-fölé rendeltségi viszonya nem volt megállapítható.
[18] A Pp. 20. § (1) bekezdése értelmében a törvényszék hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a járásbíróság hatáskörébe. A Pp. 20. § (3) bekezdés a) pontja többek között kimondja, a járásbíróság hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a 30 000 000 forintot nem haladja meg vagy amelyekben a vagyoni jogon alapuló igény értéke nem meghatározható. Ez alól az aa)-ae) alpontok kivételt teremtenek, de a jelen ügy tárgyát képező követelés egyik ilyen kivétel körébe sem sorolható. A jelen eljárás tárgyát képező vagyonjogi per pertárgy értéke nem haladja meg a 30 000 000 forintot, ezért annak elbírálása a járásbírósági hatáskörbe tartozik.
[19] Erre tekintettel a Kúria a Kp. 15. § (3) bekezdésében írt hatáskörében eljárva eljáró bíróságnak a Járásbíróságot jelöli ki és utasítja a szükséges eljárás lefolytatására.
(Kúria Kpk.IV.39.004/2025/3.)