adozona.hu
BH 2024.4.94
BH 2024.4.94
Az Mt. 80. § (2) bekezdésének munkavállalói felmondás esetén történő alkalmazásakor - amennyiben nem áll fenn a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülési ok - utolsó munkában töltött napnak az a nap számít, amikor a munkavállaló utoljára volt köteles a munkavégzési kötelezettségének eleget tenni [2012. évi I. törvény (Mt.) 80. § (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperessel határozatlan idejű munkaviszonyban álló munkavállaló 2021. október 4-én a munkaidő végén a munkahelyén elhelyezett gyűjtőládába egy 2021. október 5-i keltezésű írásbeli felmondást helyezett el, amelynek indokaként közölte, hogy egészségi állapota miatt a felperesnél nem tud munkát végezni. Kérte a kilépő dokumentumai megküldését és elmaradt járandósága megfizetését. A felperes a felmondást 2021. október 5-én átvette, és ezt követően a munkavállalót sms üzenetben tájékoztatta...
BH 2024.4.94 Az Mt. 80. § (2) bekezdésének munkavállalói felmondás esetén történő alkalmazásakor - amennyiben nem áll fenn a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség teljesítése alóli mentesülési ok - utolsó munkában töltött napnak az a nap számít, amikor a munkavállaló utoljára volt köteles a munkavégzési kötelezettségének eleget tenni [2012. évi I. törvény (Mt.) 80. § (2) bek.; 2017. évi I. törvény (Kp.) 78. § (2) bek.].
A felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperessel határozatlan idejű munkaviszonyban álló munkavállaló 2021. október 4-én a munkaidő végén a munkahelyén elhelyezett gyűjtőládába egy 2021. október 5-i keltezésű írásbeli felmondást helyezett el, amelynek indokaként közölte, hogy egészségi állapota miatt a felperesnél nem tud munkát végezni. Kérte a kilépő dokumentumai megküldését és elmaradt járandósága megfizetését. A felperes a felmondást 2021. október 5-én átvette, és ezt követően a munkavállalót sms üzenetben tájékoztatta arról, hogy amennyiben felmondással kívánja megszüntetni a munkaviszonyát, a 30 napos felmondási idő alatt munkavégzési kötelezettség terheli. Ennek ellenére a munkavállaló a felmondási idő alatt a munkahelyén nem jelent meg, munkát nem végzett. A felperes a munkavállalónak munkavégzésre irányuló felszólítást nem küldött; 2021. november 2-án és 11-én az adóhatóság felé a biztosítási jogviszony szünetelését jelentette be a 2021. október 5-től november 5-ig tartó időszakra. Miután munkavállalói felmondás folytán a munkavállaló munkaviszonya 2021. november 5-én megszűnt, a felperes a bérfizetési kötelezettségének 2021. november 9-én eleget tett, a jogviszony megszüntetésekor kiállítandó igazolásokat 2021. november 10-én kiadta.[2] Az alperes a 2022. augusztus 19-én meghozott határozatában a felperest figyelmeztetésben részesítette. Megállapította, hogy a felperes az utolsó munkában töltött naptól, azaz 2021. október 5-től számított 5 munkanapon belül nem adta ki a munkavállaló részére a jogviszony megszüntetésekor kiállítandó igazolásokat, és nem tett eleget elszámolási kötelezettségének sem, ezzel megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 80. § (2) bekezdését. Az alperes a szankció alkalmazását a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Szankciótv.) 2. § (3) bekezdésére és a foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról és támogatásokról, valamint a foglalkoztatás felügyeletéről szóló 2020. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Fftv.) 9. § (3) bekezdésére alapította.
A felperes keresete és az alperes védirata
[3] A felperes elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a figyelmeztetés mellőzését, másodlagosan a határozat megsemmisítését, valamint az alperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint jogsértést nem követett el; az alperes az Mt. 80. § (2) bekezdését tévesen alkalmazta.[4] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte a támadott határozat indokait fenntartva. Kiemelte, hogy a munkavállaló már a felmondásában jelezte, hogy 2021. októbertől nem fog munkát végezni, amit a felperes tudomásul vett; a munkavállalót munkavégzésre nem szólította fel, majd a jogviszony szünetelését jelentette be. A munkavállaló magatartásának jogszerűségi vizsgálata nem tartozik a hatóság hatáskörébe.
A bíróság ítélete
[5] A bíróság a keresetet elutasította, rendelkezett a perköltség és az illeték viseléséről.[6] A bíróság a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta, hogy a felperes eleget tett-e az Mt. 80. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének. Abból kiindulva, hogy a munkaviszony munkavállalói felmondással szűnt meg, arra a következtetésre jutott, hogy a felperest terhelő elszámolási és igazolás-kiadási kötelezettség határidejét a munkavállaló utolsó munkában töltött napjától kellett számítani A munkavállaló már a felmondásban közölte, hogy 2021. október 5-étől egészségi állapota miatt nem tud munkát végezni. Ezt követően a felperes tudatta ugyan a munkavállalóval, hogy a felmondási idő alatt munkavégzési vagy távollétének igazolási kötelezettsége terheli, azonban a munkavállalót nem hívta fel megjelenésre, és a távollét igazolása hiányában csupán a jogviszony szünetelését jelentette be az adóhatóság felé. Ezen tények alapján az alperes helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes tisztában volt azzal, miszerint a munkavállaló munkavégzésére a felmondási idő alatt nem számíthat. Erre figyelemmel a munkavállaló utolsó munkában töltött napjának 2021. október 4. napja minősült, amiről a felperes a 2021. október 5-én átvett felmondásból tudomást szerzett, és mivel a munkavállalóval aznap történt üzenetváltásból sem vonhatott le más következtetést, az Mt. 80. § (2) bekezdése alapján a 2021. október 4-től számított 5. munkanapig, azaz 2021. október 11-ig volt köteles az elszámolási és igazolási kötelezettségét teljesíteni. Mindezt a munkavállaló munkavégzési és munkakör átadási, valamint együttműködési kötelezettségének esetleges megsértése nem befolyásolhatta, mivel az Mt. e munkavállalói kötelezettségszegésekhez más jogkövetkezményt ír elő.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását és a megtámadott közigazgatási cselekmény megsemmisítését, az eljárt közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését kérte az Mt. 80. § (2) bekezdése, a 6. § (2) bekezdése és a Kp. 78. § (2) bekezdése bíróság általi megsértése miatt.[8] Kiemelte, hogy az utolsó munkában töltött nap és a munkaviszony utolsó napja nem feltétlenül esik egybe, és ezekben az esetekben nyer értelmet az Mt. 80. § (2) bekezdésének első fordulata. A munkaviszony munkáltató általi felmondása esetén ugyanis a munkáltató köteles a munkavállalót legalább a felmondási idő felére felmenteni, és különbözik a két időpont akkor is, ha a munkáltató a felmondási idő egy részére kiadja a munkavállaló szabadságát. Jelen esetben azonban arról volt szó, hogy a munkavállaló annak ellenére, hogy a munkáltató nem mentette fel a munkavégzési kötelezettsége alól, és munkavégzési kötelezettsége a felmondási idő alatt is fennállt, a munkavégzés helyétől távol maradt és távollétét nem is igazolta. Téves és jogszabálysértő a bíróság azon értelmezése, hogy ilyen esetben az utolsó munkában töltött nap az, amikor a munkavállaló utoljára ténylegesen munkát végzett. Egy ilyen értelmezés jogbizonytalanságot eredményezne, a munkáltató nem feltétlenül tudna az Mt. 80. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségének az ott megjelölt határidőben eleget tenni. Az utolsó munkában töltött nap csak olyan nap lehet, amelyet követően a munkavállaló jogszerűen nem végez munkát. Jelen esetben azonban a munkavállaló jogellenesen járt el.
[9] A felszólítás elmaradása nem mentesítette a munkavállalót a munkavégzési kötelezettség teljesítése alól. A munkavállaló keresőképes volt, annak eldöntése pedig, hogy a munkaszerződése szerinti munkaköre betöltésére egészségügyileg alkalmas-e, foglalkozás-egészségügyi orvos kompetenciájába tartozó kérdés. Kiemelte azt is, hogy az illetékes adóhatóság felé a munkavállaló biztosításának szünetelését utólag jelentette be, ezért ez a tény sem szolgálhat annak alátámasztására, hogy annak tudatában járt el, hogy a munkavállaló már nem fog munkát végezni. A munkavállaló jogellenesen nem tett eleget munkavégzési kötelezettségének, és magatartása súlyosan sértette az Mt. 6. § (2) bekezdésében a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítésére előírt jóhiszeműség és tisztesség elvét, továbbá kölcsönös együttműködési kötelezettséget.
[10] A bíróság azon túl, hogy helytelenül értelmezte az Mt. 80. § (2) bekezdését, nem megfelelően értékelte az eljárás során becsatolt azon üzenetváltást sem, amely a felperes és a munkavállaló között 2021. október 5-én 9:29 óra és 10:49 óra között zajlott. Ennek tartalma ugyanis egyértelműen azt mutatja, hogy a munkavállaló tudatában volt annak, miszerint kötelezettségszegést követ el, és magatartása jogellenes. Ezen okirati bizonyíték nem megfelelő értékelése miatt a bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes határozata jogszerű volt.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte.
[12] Az alperes a határozatában foglaltakat és a peres eljárás során előadott álláspontját változatlanul fenntartotta. Kiemelte, hogy a 2021. október 5-én kelt, kézzel írott munkavállalói felmondásban a munkavállaló akaratnyilvánítása egyértelmű volt. Leírta, hogy egészségügyi állapota nem engedi, hogy tovább dolgozzon az áruházban, ezért kérte a kilépő dokumentumokat és elmaradt járandóságainak postázását. Ebből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy a munkáltató a munkavállaló munkavégzésére a továbbiakban nem számíthat. A bizonyítékok azt is alátámasztották, hogy a továbbiakban a felperes a munkavállalót nem szólította fel munkavégzésre. Erre figyelemmel a kilépő dokumentumokat és az elmaradt járandóságot az Mt. 80. § (2) bekezdésében leírtaknak megfelelően az utolsó munkában töltött naptól számított 5. munkanapon ki kellett volna adnia.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem megalapozott az alábbiak szerint.[14] A Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése és a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között eljárva vizsgálta, hogy a bíróság a tényállást helyesen állapította-e meg, és az alapján az Mt. 80. § (2) bekezdését helytállóan értelmezte-e.
[15] Az Mt. 80. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony felmondással történő megszüntetésekor legkésőbb az utolsó munkában töltött naptól, egyébként legkésőbb a munkaviszony megszűnésétől számított 5. munkanapon a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat.
[16] A Kúria megállapította, hogy a bíróság az Mt. 80. § (2) bekezdésének értelmezéséhez szükséges körben a tényállást feltárva állapította meg, hogy a munkavállaló a munkaviszony felmondására irányuló jognyilatkozatát 2021. október 5-én közölte a felperessel, majd a felperes sms üzenetben tájékoztatta a munkavállalót arról, hogy amennyiben felmondással kívánja megszüntetni a munkaviszonyát, a 30 napos felmondási idő alatt munkavégzési kötelezettség terheli, ennek ellenére a munkavállaló a felmondási idő alatt munkát nem végzett, és munkaviszonya 2021. november 5-én megszűnt. A felperes ezen tényeket maga sem vitatta, a Kp. 78. § (2) bekezdésének sérelmét azért állította, mert azzal nem értett egyet, hogy melyik nap számít az adott tényállás mellett a munkában töltött utolsó napnak. Ez azonban nem a tényállás értékeléséhez, hanem a feltárt tények jogi értékeléséhez tartozó körülmény, emiatt a Kp. 78. § (2) bekezdésének sérelmét megállapítani nem lehetett.
[17] Az alperes határozata jogszerűségének megítéléséhez azt kellett elönteni, hogy munkavállalói felmondás esetén mikortól kell számítani a munkabér, egyéb járandóságok kifizetésére, valamint az igazolások kiadására előírt öt munkanapot, azaz melyik nap minősül az utolsó munkában töltött napnak.
[18] Az Mt. a munkáltatói és munkavállalói felmondáshoz társít egy hosszabb időtartamot: a felmondási időt, és ennek következtében a munkaviszonyt a jognyilatkozat közlésénél későbbi időpontban, a felmondási idő elteltével rendeli megszüntetni. Az Mt. 68. § (1) bekezdése szerint a felmondási idő legkorábban a felmondás közlését követő napon kezdődik, és annak tartama az Mt. 69. §-a értelmében harminc - munkáltatói felmondás esetén legalább harminc - nap. Ennélfogva az utolsó munkában töltött nap - amint arra a felperes helyesen hivatkozott is - nem feltétlenül esik egybe a munkaviszony megszüntetésének napjával, tekintettel arra, hogy ilyenkor lehetőség van a szabadság kiadására, illetve munkáltatói felmondás esetén a munkavállalót a munkavégzés alól legalább a felmondási idő felére fel kell menteni [Mt. 70. § (1) bekezdés].
[19] Az Mt. 68. § (1) bekezdéséből és 69. § (1) bekezdéséből az következik, hogy munkavállalói felmondás esetén a munkaviszony - további munkáltatói intézkedés hiányában - a felmondás közlését követő naptól számított harminc nap elteltével szűnik meg. A munkavállalónak a felmondási időben munkavégzési kötelezettsége van, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló - hacsak nem áll fenn olyan ok, ami miatt mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól [Mt. 55. § (1) bekezdése] - köteles munkát végezni, ezért a munkában töltött utolsó napja többnyire egybeesik a munkaviszony utolsó napjával.
[20] Az Mt. 80. § (2) bekezdésében meghatározott időtartam kezdő napjának meghatározásakor ezért abból a jogszerű helyzetből kell kiindulni, hogy a munkavállaló a felmondását követő felmondási idő alatt fennálló munkavégzési kötelezettségének eleget tesz, erre figyelemmel a munkáltató bérfizetési és igazolás-kiadási kötelezettsége is csak attól a naptól számítható, amikor a munkavállaló utoljára köteles a munkavégzési kötelezettségét teljesíteni. Az Mt. 80. § (2) bekezdésében szabályozott, a felmondás esetére meghatározott határidő számításánál nem annak van jelentősége, hogy a munkavállaló ténylegesen mikor dolgozott utoljára, hanem annak, hogy amennyiben az Mt. szabályainak megfelelően jogszerűen jár el, úgy mi az utolsó munkában töltött nap.
[21] A perbeli esetben a munkavállaló 2021. október 5-én közölte a felperessel a felmondását, ezért október 6-tól számított 30 napig még fennállt a munkaviszonya, és ezen belül megjelenési, rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség terhelte az Mt. 52. § (1) bekezdés a)-c) pontjai alapján. A peradatok szerint a munkavállaló ebben az időszakban keresőképes volt, annak pedig, hogy önmagát nem tartotta alkalmasnak egészségügyi okokból a munkavégzésre, jogi relevanciája nincs. A határozatlan idejű munkaviszony felmondása a munkavállaló részéről azzal a kötöttséggel jár, hogy - főszabály szerint, a felek ellenkező megállapodása hiányában - a felmondás közlésétől a felmondási idő leteltéig a munkáltató részére munkát kell végeznie. Amennyiben a munkavállaló ezt a kötelezettségét megszegi, jogellenesen jár el, amelyre a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság jogszerű intézkedést nem alapíthat.
[22] A bíróság a fentebb kifejtettekre figyelemmel az Mt. 80. § (2) bekezdése téves értelmezésével tekintette jogszerűnek az alperes határozatát, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.
[23] A megismételt eljárásban a bíróságnak az alperesi határozat jogszerűségéről a fentiekben kifejtett értelmezés alapján kell döntenie.
(Kúria Kfv.III.45.104/2023/6.)