adozona.hu
BH 2023.6.164
BH 2023.6.164
A kollektív szerződés kihirdetés nélkül nem léphet hatályba [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 279. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2006. július 1-jétől HR asszisztens, 2009. április 1-jétől HR generalista munkakörben állt egy Kft. alkalmazásában. Az alperes és a Kft. 2018 júniusában logisztikai szolgáltatási szerződést kötöttek egymással hároméves időtartamra, amely alapján a Kft. az alperes számára a szárazárukra vonatkozóan raktározási, logisztikai szolgáltatásokat végzett.
[2] A Kft. a 2019. december 30-án kelt logisztikai szolgáltatási szerződésben a szerződés megszűnése esetén vállalta a raktár telje...
BH 2023.6.164 A kollektív szerződés kihirdetés nélkül nem léphet hatályba [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 279. § (5) bek.].
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás
[1] A felperes 2006. július 1-jétől HR asszisztens, 2009. április 1-jétől HR generalista munkakörben állt egy Kft. alkalmazásában. Az alperes és a Kft. 2018 júniusában logisztikai szolgáltatási szerződést kötöttek egymással hároméves időtartamra, amely alapján a Kft. az alperes számára a szárazárukra vonatkozóan raktározási, logisztikai szolgáltatásokat végzett.[2] A Kft. a 2019. december 30-án kelt logisztikai szolgáltatási szerződésben a szerződés megszűnése esetén vállalta a raktár teljesen szervezett működésének az alperes részére történő átadását, az alperes pedig azt, hogy átveszi a szolgáltató azon munkavállalóit, akik a raktárban történő szolgáltatások nyújtásában közvetlenül részt vesznek. A Kft. tájékoztatta az alperest, hogy a jogutódlással 61 irodai alkalmazott és kb. 200 fizikai munkás érintett.
[3] 2000. január 1-jén a Kft. és az alperes képviselői közös tájékoztatón jelentették be az ü.-i telephelyen dolgozók részére, hogy az alperes a munkáltató személyében bekövetkezett változásra tekintettel 2020. április 6-án átveszi a Kft. munkavállalóit.
[4] 2020. április 6-án az alperes a felperes munkaviszonyát 2020. május 31. napjával felmondással megszüntette. A felmondás indokolása szerint az alperes azon a telephelyén, amelyen a felperest is foglalkoztatja a humánerőforrás területén átszervezést hajtott végre, melynek keretében a HR generalista munkakörben foglalkoztatott munkavállalók létszámát csökkentette.
[5] Az alperes a felperes részére három havi végkielégítés címén 1 440 000 forint távolléti díjat fizetett.
[6] Az átadó Kft.-nél 2008. december 18-tól hatályos kollektív szerződés 3.4. pontja szerint a munkavállalót munkaviszonyának a munkáltató rendes felmondása esetén végkielégítés illeti meg, 13 év munkaviszony után 3,9 havi átlagkereset összegben.
[7] Az alperes és a szakszervezet 2020. január 16-án bérmegállapodást kötött, melynek 7. pontja szerint a megállapodás a logisztikán, a raktári operációban dolgozókat nem érinti, kizárólag a logisztika back-office területén dolgozó alkalmazotti munkakörben foglalkoztatott munkatársakra vonatkozik. Az alperes 2020. február 3-án tájékoztatást adott a Kft. munkavállalóinak a jogutódlásról, melyben rögzítette, hogy az alperes, mint új munkáltató kollektív szerződés hatálya alá nem tartozik, az alperesnél hatályban lévő bérmegállapodásokról pedig nem tájékoztatta a munkavállalókat.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[8] A felperes a keresetében a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményeként 5 760 000 forint elmaradt jövedelem címén járó kártérítés és kamatai, valamint 432 000 forint végkielégítés-különbözet és ezen összeg késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes a végkielégítés-különbözet iránti kereseti kérelmét az átadó munkáltatónál határozatlan időre kötött, az átadás időpontjában hatályos kollektív szerződés rendelkezésére alapította. Álláspontja szerint az alperes által hivatkozott bérmegállapodás nem minősül kollektív szerződésnek, annak tartalmát az alperes üzleti titoknak tekintette, ami kizárja a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 13. §-a szerinti munkaviszonyra vonatkozó szabályként, vagyis kollektív szerződésként való értelmezését.[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A végkielégítés-különbözet kapcsán arra hivatkozott, hogy az Mt. 282. § (1) bekezdése alapján nem terheli az átvevő munkáltatót az átvétel napját követő egy évig a kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételek fenntartása, ha a munkaviszonyra az átvételt követő időpontban kollektív szerződés hatálya kiterjed. Az alperesnél hatályos bérmegállapodás kollektív szerződésnek minősült, amely az átvételt követően a felperes munkaviszonyára is kiterjedt. Miután a hatálybalépés kifejezetten a kihirdetéshez kapcsolódik, nincs jelentősége annak, hogy a munkavállalók kaptak-e a bérmegállapodásról tájékoztatást vagy esetleg helytelen tájékoztatást kaptak. A bérmegállapodás kollektív szerződéses jellegét nem az általa szabályozott tárgykörök és a megállapodás időbeli hatálya határozzák meg, hanem az, hogy a szabályozott tárgykörök megfelelnek-e az Mt. 277. § (1) bekezdés a) pontjában írtaknak.
Az első- és a másodfokú bíróság határozata
[10] A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest 432 000 forint végkielégítés-különbözet és ezen összeg 2020. április 12-től a kifizetés napjáig számított késedelmi kamatának megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[11] Az elsőfokú bíróság a felperes munkaviszony megszüntetés jogellenességére alapított keresetét megalapozatlannak találta, ezért elutasította.
[12] A végkielégítés különbözet körében a kollektív szerződés jellegű bérmegállapodás hatályosságát vizsgálta és a felperes Mt. 279. § (5) bekezdésére alapított érvelése alapján - amely szerint a kollektív szerződés a kihirdetéssel lép hatályba - arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a bérmegállapodást nem hirdette ki. A bérmegállapodás tartalmát az alperes eleve üzleti titoknak tekintette, a munkáltatónál nem függesztették ki, annak tartalmát a meghallgatott tanúk sem ismerték. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az üzleti titkát képező bérmegállapodást nem hirdette ki, arról csak tájékoztatót küldött a munkavállalóknak, ezért az nem minősül kollektív szerződésnek. Nem tulajdonított jelentőséget annak sem, hogy a meghallgatott tanúk szerint az alperes tájékoztatta a Kft. munkavállalóit a bérmegállapodásról, ilyen írásbeli tájékoztatót egyébiránt az alperes nem is tudott csatolni. Mindezek alapján álláspontja szerint a felperes jogosult a végkielégítés különbözetére.
[13] A peres felek fellebbezése alapján eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a végkielégítés-különbözet tekintetében helybenhagyta, a jogellenes munkaviszony megszüntetés jogkövetkezményei, az ezzel összefüggő perköltség és illeték tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[14] Az ítélőtábla álláspontja szerint a végkielégítés-különbözet körében a felperes alaptalanul hivatkozott az anyagi pervezetés hiányára. Utalt arra, hogy a felperes már 2020. november 27-i válasziratában, vagyis a perfelvétel lezárása előtt hivatkozott arra, hogy mivel a bérmegállapodás tartalma az alperes előadása szerint üzleti titok, úgy az nem került kihirdetésre. Erre nézve a peres felek nyilatkozataikat előterjesztették, a bizonyítási eljárás lefolyt, tanúkat hallgattak meg a bérmegállapodás kihirdetésére, ezért az alperes fellebbezésében megalapozatlanul hivatkozott az anyagi pervezetés hiányára.
[15] A fellebbezési érveléssel szemben az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat is okszerűen értékelte. Az alperes előadásával szemben K. Z. tanúvallomása a bérmegállapodás kihirdetésére nézve semmilyen értékelhető tényt és körülményt nem tartalmazott, csak az alperesnél meglévő szokásokról nyilatkozott. A perben meghallgatott tanúk a bérmegállapodás kihirdetésével kapcsolatban ellentmondásosan nyilatkoztak, volt, aki szerint történt tájékoztatás a munkavállalók irányába, mások szerint nem, ugyanakkor az megállapítható volt, hogy az alperes a bérmegállapodás teljes szövegét semmilyen felületen nem tette közzé. Az Mt. 279. § (5) bekezdése szerint a kollektív szerződés a kihirdetéssel lép hatályba. A kihirdetés fogalmát az Mt. valóban nem határozza meg, azonban az nyilvánvalóan nem azonos az alperes által hivatkozott sajtóközleménnyel, avagy a munkavállalók részére a csoportos értekezletek keretében való tájékoztatással. Az ítélőtábla álláspontja szerint a kihirdetés a kollektív szerződés, mint munkaviszonyra vonatkozó szabály teljes tartalmának megismerhető formában való közzétételét jelenti, akár a helyben szokásos módon, akár közvetlen megküldéssel valamennyi munkavállaló részére, amit az alperes nyilvánvalóan nem teljesített, hiszen azt üzleti titoknak tekintette. Ha nincs hatályos kollektív szerződés, amely az átvett munkavállalók munkaviszonyára az átvételt követő időpontban kiterjedne, úgy az Mt. 282. § (1) bekezdése alkalmazandó és az átvevő munkáltató az átvétel időpontjában a munkaviszonyra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket az átvétel időpontját követő egy évig köteles fenntartani. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a végkielégítés-különbözet tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és felülvizsgálati ellenkérelem
[16] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet végkielégítés különbözetre vonatkozó rendelkezésének elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályú hatályon kívül helyezését és a felperes végkielégítés-különbözet iránti keresete elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.[17] Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Mt. 279. § (5) bekezdésébe, az Mt. 282. § (1) és (2) bekezdésébe és ennek következtében az Mt. 77. § (3) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütközően okszerűtlenül értékelte. Az ítélőtábla megsértette továbbá a Pp. 369. § (3) és (4) bekezdésében és a Pp. 237. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert az anyagi felülvizsgálat körében nem értékelte az elsőfokú bíróság nem megfelelő anyagi pervezetését és a Pp. 373. § (2)-(3) bekezdésére hivatkozással elutasította az alperes fellebbezésében az anyagi felülvizsgálat körében figyelembe veendő, a kihirdetés körében előadottakat. E körben a másodfokú ítélet sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését is.
[18] Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes a bérmegállapodást nem hirdette ki, kihirdetés hiányában az nem volt hatályos, így az átvétel időpontjában az átvett munkavállalók munkaviszonyára kiterjedő hatályú kollektív szerződés nem volt. A kihirdetés fogalmát az Mt. nem határozza meg, ezért indokolatlanul szűkítő értelmezést eredményezne a jogerős ítélet értelmezésének elfogadása. A kihirdetés célja, hogy mindazok, akikre az adott kollektív szerződés rendelkezést tartalmaz, annak rájuk vonatkozó részét megismerjék, ezért az akkor tekinthető kihirdetettnek, ha a hatálya alatt állók a rájuk vonatkozó rendelkezésekről az információkat megkapták, azokat velük megismertették. Ezen követelményeknek nem csak az felel meg, ha a kollektív szerződés teljes tartalmát abban a formában ahogy azt a felek aláírták megküldik a munkavállalóknak, vagy azt ebben a formában a helyben szokásos módon közzé teszik.
[19] Az alperes álláspontja szerint abban a tekintetben hogyan, milyen módon és tartalommal hirdette ki a bérmegállapodást, a perben meghallgatott tanúk - különösen K. Z. és M. N. I. - vallomása is alátámasztott.
[20] Az, hogy a megállapodást kötő felek, vagyis az alperes és a szakszervezet üzleti titoknak tekintették a bérmegállapodást azt jelenti, hogy annak tartalmát egymás tudta és hozzájárulása nélkül illetéktelen harmadik személy részére nem tették hozzáférhetővé, de nem azt, hogy a hatálya alatt állók a rájuk vonatkozó részekről ne szereztek volna tudomást vagy arról az egymással egyeztetett módon ne folytattak volna kommunikációt. A másodfokú bíróság ezért tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes a bérmegállapodást nem hirdette ki, mivel az az alperesnek is érdekében állt.
[21] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként is megállapítható, hogy a munkavállalókat tájékoztatták a bérmegállapodásról, közölték velük annak rájuk vonatkozó tartalmát, azaz az alperesnél kialakult gyakorlatnak megfelelően az kihirdetésre került. Ezzel ellentétes mérlegelés a Pp. 279. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[22] A felperes az átvétel időpontjában a logisztika back-office területén dolgozott, így önmagában a bérmegállapodás szövegéből is kétséget kizáróan megállapítható, hogy annak hatálya kiterjedt rá. Mindezt az okirati bizonyítékokon túl a tanúvallomások is alátámasztották. Az alperes ezért az Mt. 282. § (2) bekezdése alapján nem az átadó munkáltatónál hatályban lévő kollektív szerződésben meghatározott, hanem az Mt. 77. § (3) bekezdése alapján számított összegű végkielégítés megfizetésére volt köteles, így a felperes végkielégítés-különbözet iránti igénye alaptalan. A másodfokú ítélet a felperes végkielégítés-különbözet iránti igényének helyt adó jogerős döntése az Mt. 282. § (1)-(2) bekezdésébe és az Mt. 77. § (3) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.
[23] Az alperes a másodlagos felülvizsgálati kérelme alátámasztásaként a Pp. 369. § (3)-(4) bekezdése és a Pp. 237. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 373. § (2)-(3) bekezdésébe ütközését állította és arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárás során az elsőfokú bíróság anyagi pervezetés hiányosságai körében tett nyilatkozatait, az ennek okán előterjesztett bizonyítékait és bizonyítási indítványait alaptalanul utasította el. A jogerős ítélet a Pp. 346. § (5) bekezdésébe ütközően semmilyen indokolást nem adott az alperes azon hivatkozására, hogy az elsőfokú bíróság anyagi pervezetési kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes bizonyítás kiegészítésre vonatkozó indítványát ennek tükrében kellett volna a másodfokú bíróságnak megítélni és nem a Pp. 373. § (2)-(3) bekezdése alapján.
[24] Az alperes álláspontja szerint csak az elsőfokú ítéletből volt az megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság értelmezésében a bérmegállapodás kihirdetésének ténye volt a lényegi kérdés, amely a felperesi igény megalapozottságát eredményezte. Az alperes által az elsőfokú eljárás során előterjesztett bizonyítási indítványok kifejezetten a kihirdetésre nem terjedtek ki, ezért a perfelvételi nyilatkozatok alapján az elsőfokú bíróságot a Pp. 237. § (2) bekezdése értelmében terhelte az a kötelezettség, hogy tájékoztassa a feleket e lényeges tény vonatkozásában a bizonyítékok rendelkezésre bocsátásáról, a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, valamint a bizonyítás esetleges sikertelenségének következményeiről is, ugyanakkor ennek az elsőfokú bíróság nem tett eleget. Azzal, hogy a másodfokú bíróság ezt elutasította, a hivatkozott eljárásjogi jogszabályhelyeket a másodfokú döntés érdemére kihatóan súlyosan megsértette, amely az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását indokolja.
[25] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a jogerős ítéletében helytálló álláspontra helyezkedett. Az alperes a kihirdetésre vonatkozó állítását okirattal, illetve tanúkkal sem bizonyította.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[28] A Kúria a felülvizsgálatot az alperes kérelmére a Pp. 523. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felvetett jogkérdés különleges súlyára tekintettel engedélyezte álláspontjának kifejtése érdekében.[29] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[30] A felülvizsgálat a megelőző eljáráshoz kapcsolódó rendkívüli, korlátozottan igénybe vehető fellebbviteli perorvoslat, amelynek kizárólag jogszabálysértésre hivatkozásra alapítottan van helye. Rendkívüli perorvoslat jellegéből következően funkciója a kérelmet előterjesztő fél által állított jogsérelem elbírálása és megalapozottsága esetén annak orvoslása. A Pp. 423. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálat során a felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között, az ott megjelölt jogszabályok, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés tekintetében vizsgálja a jogerős ítélet jogszabálysértő, illetve a kúriai határozattól jogkérdésben való eltérő voltát. A (2) bekezdés szerint a felülvizsgálat a jogerős ítélet meghozataláig bekövetkezett és a jogerős ítélettel elbírált tényekre terjedhet ki. Ezért a felülvizsgálat tárgya kizárólag a felperes végkielégítés-különbözet iránti igényének helyt adó elsőfokú rendelkezést helybenhagyó másodfokú rendelkezés volt.
[31] Az irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonyát az alperes az átvétel napján szüntette meg, azonban a nála irányadó kollektív szerződés hatályú bérmegállapodására hivatkozással nem fizette meg a felperes részére az átadó munkáltatónál hatályban lévő, a végkielégítés esetében kedvezőbb mértéket tartalmazó összeget. Az eljárt bíróságoknak ezért az átvevő munkáltató bérmegállapodásának kihirdetéséről és az ebből eredő hatályosságáról kellett állást foglalni.
[32] Az Mt. 282. § (1) bekezdése szerint a munkáltató személyében bekövetkező változás esetén az átvevő munkáltató az átvétel időpontjában a munkaviszonyra kiterjedő hatályú kollektív szerződésben meghatározott munkafeltételeket az átvétel időpontját követő egy évig köteles fenntartani. A (2) bekezdés szerint nem terheli ez a kötelezettség a munkáltatót, ha a kollektív szerződés hatálya az átvétel időpontját követő egy évnél korábbi időpontban megszűnik, vagy a munkaviszonyra az átvételt követő időpontban kollektív szerződés hatálya terjed ki.
[33] Az Mt. 282. §-ában kialakított megoldás indoka a törvény indokolásában részletesen kifejtettek szerint is az volt, hogy kiküszöbölje a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 40/A. §-ában foglalt megoldás ellentmondását, közelebbről azt, hogy adott esetben az átvevőnél két kollektív szerződéses munkafeltétel rendszert kelljen alkalmazni. A jelenlegi tételes jogi megoldás maradéktalanul megfelel a 2001/23/ EK irányelv 3. cikk (3) bekezdésében foglaltaknak. A jogszabályi rendelkezés alapján amennyiben az átvevőre az átvételt követően kollektív szerződés hatálya terjed ki, úgy - függetlenül attól, hogy ez a kollektív szerződés a munkavállalóra az átadóénál kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb - az átvevő munkáltatót nem terheli az Mt. 282. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség, azaz tulajdonképpen az, hogy biztosítsa a korábbi kollektív szerződéses munkafeltételek kontinuitását.
[34] A hazai kollektív szerződéses gyakorlatban szokványosnak mondható az a megoldás, hogy a munkáltató ún. bérmegállapodást hoz létre az arra jogosult szakszervezettel (szakszervezettekkel). A megállapodás gyakran a munka díjazásának szabályait szűk körben rendezi, sok esetben csupán azt rögzíti, hogy a munkavállalók adott időszakban vagy akár határozatlan időtartamra milyen mértékű, illetve arányú bérnövelésre jogosultak. Ezeket a megállapodásokat - jogi természetük szerint - a kialakult bírói gyakorlat kollektív szerződésnek tekinti, mivel az a kollektív szerződéskötésre jogosult felek között létrejött megállapodás, amelynek szerződéses tartalma harmadik személyre kiterjedő hatályú, azaz normatív hatályú [Mt. 277. § (1) bekezdés a) pont], munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket rendez.
[35] Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a kollektív szerződés hatályossági feltétele a kihirdetés [Mt. 279. § (5) bekezdés]. Ez a rendelkezés az Mt. 283. §-a szerint kógens, a kógencia úgy értelmezhető, hogy a kollektív szerződés kihirdetés nélkül nem léphet hatályba. Az, hogy az Mt. nem rendelkezik a kihirdetés módjáról, ezen a körülményen nem változtat. A kollektív szerződés személyi hatálya ugyanis ex lege, harmadik személyekre (munkavállalókra) terjed ki, az ő jogaikat és kötelezettségeiket szabályozza, az ő jogviszonyaikra kiterjedően kell alkalmazni. Ez az alkalmazás pedig nem lehetséges abban az esetben, ha a kollektív szerződést a felek nem teszik a helyben szokásos és ismert módon megismerhetővé a hatálya alá tartozók számára.
[36] Az eljárt bíróságok a perbeli esetben a jogszabályoknak megfelelően lefolytatott bizonyítási eljárás alapján jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes a kollektív szerződés hatályú bérmegállapodás kihirdetését, vagyis annak hatálybalépését a perben nem bizonyította. Saját perben elfoglalt és a felülvizsgálati kérelemben is rögzített azon álláspontja, mely szerint a bérmegállapodást kötő felek a bérmegállapodás tartalmát titkosították és azt üzleti titoknak minősítették, önmagában kizárja annak megállapíthatóságát, hogy a munkavállalók munkaviszonyára is rendelkezést tartalmazó megállapodást az érintettekkel megismertették. A perben meghallgatott tanúk vallomása ítéleti bizonyossággal nem igazolta, hogy a bérmegállapodás az alperesnél kialakult gyakorlatnak megfelelően kihirdetésre került. Önmagában az, hogy a munkáltató a bérmegállapodás egyes elemeiről szóban tájékoztatást adott a munkavállalók számára, nem pótolja a helyben szokásos gyakorlatnak megfelelő kihirdetést.
[37] Az előzőek mellett kiemelést igényel, hogy a felperes munkaviszonya jogutódlás alapján állt fenn az alperesnél, azt a munkáltató az átvétel napján, 2020. április 6-án felmondással megszüntette, így a perben azt kellett volna igazolnia, hogy a tényleges munkavégzés tartama alatt a felperest tájékoztatta a kollektív szerződéses hatályú bérmegállapodás tartalmáról, amelynek az eljáró bíróságok helytálló álláspontja szerint sikerrel nem tett eleget.
[38] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget az anyagi pervezetésre vonatkozó kötelezettségének. A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében helytállóan és részletesen kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság előtt tett alperesi nyilatkozatok megfelelően alátámasztották annak megállapíthatóságát, hogy tudatában volt a bizonyításra szoruló tényről, arról hogy az eljárás során a bérmegállapodás hatályosulását, vagyis annak helyben szokásos kihirdetését kellett igazolnia. Ennek igazolására tanúk meghallgatását kérte, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai állítását ítéleti bizonyossággal nem igazolták. A megelőző eljárás során és a felülvizsgálati kérelmében sem állította, hogy a bérmegállapodást a munkahelyen kifüggesztették, e-mailben megküldték, avagy a belső informatikai hálózaton elérhetővé tették, így a közzétételre vonatkozó érvelése megalapozatlan volt. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem jelenti az indokolási kötelezettség megsértését, ha a bíróság a döntését megindokolja ugyan, de azzal tartalmilag a peres fél nem ért egyet. Az indokolt döntéshez való jog érvényesüléséhez az szükséges, hogy a bíróság az ügy eldöntése szempontjából a releváns tényekről, körülményekről fejtse ki jogi álláspontját. Az adott esetben megállapítható, hogy a másodfokú bíróság döntésének jogi indokairól az ügy érdemét illetően teljes körűen számot adott, ezért a Pp. 346. § (3) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségét nem sértette meg.
[39] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan nem érintette.
(Kúria Mfv.VIII.10.164/2022/8.)