adozona.hu
BH 2023.3.74
BH 2023.3.74
I. Az árfolyamrés a különnemű - a kölcsön folyósítására a vételi, a törlesztésre pedig az eladási - árfolyamok alkalmazását előíró szerződéses feltétel, az árfolyamkockázat pedig a kirovó pénznem (deviza) és a lerovó pénznem (forint) eltéréséből adódó szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik. II. A DH törvények nem zárják ki az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését előíró szerződéses feltétel tisztességtelensége vizsgálatának lehetőségét [2014.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2006. március 31-től fiókvezetőként dolgozott az alperes bankfiókjában, így kötött korábbi, a Zrt.-től lakásvásárlásra felvett kölcsöntartozása kiváltására és lakásfelújításra kölcsönszerződéseket az alperessel. Ehhez 2006. július 26-án hitelkérelmet nyújtott be az erre rendszeresített igénylőlapon, amelyen a hitel devizanemeként a svájci frankot (CHF), a folyósítás és a törlesztés devizanemeként a forintot jelölte meg. Egyidejűleg, 2006. július 26-án kockázatfeltáró nyilatkoza...
BH 2023.3.74 I. Az árfolyamrés a különnemű - a kölcsön folyósítására a vételi, a törlesztésre pedig az eladási - árfolyamok alkalmazását előíró szerződéses feltétel, az árfolyamkockázat pedig a kirovó pénznem (deviza) és a lerovó pénznem (forint) eltéréséből adódó szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik.
II. A DH törvények nem zárják ki az árfolyamkockázat fogyasztó általi viselését előíró szerződéses feltétel tisztességtelensége vizsgálatának lehetőségét [2014. évi XXXVIII. törvény (DH1 tv.) 3. §; 2014. évi LXXVII. törvény (DH3 tv.) 3. § (1) bek., 10. §; 2/2014. PJE határozat; 6/2013. PJE határozat].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2006. március 31-től fiókvezetőként dolgozott az alperes bankfiókjában, így kötött korábbi, a Zrt.-től lakásvásárlásra felvett kölcsöntartozása kiváltására és lakásfelújításra kölcsönszerződéseket az alperessel. Ehhez 2006. július 26-án hitelkérelmet nyújtott be az erre rendszeresített igénylőlapon, amelyen a hitel devizanemeként a svájci frankot (CHF), a folyósítás és a törlesztés devizanemeként a forintot jelölte meg. Egyidejűleg, 2006. július 26-án kockázatfeltáró nyilatkozatot is aláírt a devizakölcsönökhöz kapcsolódó kockázatok megismeréséről. Utóbbi okirat tartalmazta a devizakölcsön fogalmát, a devizahitelezés költségeit és kockázatait. Ezzel összefüggésben rögzítette: "a devizakölcsönök kamatlába jelenleg alacsonyabb, mint a forint kölcsönöké, ezért a devizakölcsönök aktuális törlesztőrészlete alacsonyabb. A devizában nyilvántartott kölcsönök rendelkeznek azonban néhány olyan jellemzővel, amelyek további költségeket és kockázatot jelenthetnek az üzletfeleknek […]". A törlesztőrészletek mértékének változásával kapcsolatosan tartalmazta az irat: "A devizában nyújtott, forintban folyósított és törlesztett kölcsönöknél a kamat és az árfolyamváltozások hatásaként a deviza alapú kölcsönök havi törlesztőrészlete a forintkölcsönöknél gyakrabban és nagyobb mértékben változhat. A törlesztőrészlet ingadozása a kamat- és az árfolyamváltozás irányának függvényében kedvezően (adott havi törlesztőrészlet csökken) és kedvezőtlenül (adott havi törlesztőrészlet növekszik) is érintheti az üzletfelet. Amikor a forint árfolyama gyengül, a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis egy svájci frankért/euróért a korábbinál több forintot kell fizetni) akkor a törlesztőrészlet növekszik. Amikor viszont a forint árfolyama erősödik a svájci frankkal/euróval szemben (vagyis egy svájci frankért/euróért a korábbinál kevesebb forintot kell fizetni) akkor a törlesztőrészlet csökken."[2] A peres felek között 2006. szeptember 4-én így jött létre két külön kölcsönszerződés: egyfelől lakásfelújítás céljából (a továbbiakban: 1.számú, továbbá a felperesnek az Nyrt.-nél fennálló lakásvásárlási célú kölcsöntartozása kiváltására (a továbbiakban: 2.számú). Mindkét kölcsönszerződés Különös Része a 2.a. pontban tartalmazta a finanszírozási igény összegét az első szerződés esetén 3 000 000 forintban, a második szerződésben 2 622 274 forintban; a 2.b. pontok a kölcsön összegét 17 460 CHF, illetve 16 788 CHF összegekben; és azt is, hogy a folyósítás és a törlesztések pénzneme egyaránt forint. Az 5. pont a kezelési díjra, a 6. pont a törlesztőrészletre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazott, a 9. pont a kölcsön folyósításának különös feltételeit sorolta fel. A II. Általános Rész 1.2. pontja egyformán rögzítette, a kölcsön folyósítása forintban történik; a folyósított kölcsön összegének átszámítása forintra az alperes által a folyósítás napjára meghirdetett, ún. pénztári deviza vételi típusú árfolyamon történik. Az 1.4. pont szerint az alperes az adóst a folyósított devizaösszegről a kölcsönszerződés elválaszthatatlan mellékletét képező visszaigazoló levélben értesíti, amely a folyósított kölcsön tényleges összege mellett tartalmazza az alperes által megállapított - a folyósított devizaösszegre tekintettel esetlegesen módosuló - havi törlesztőrészletet, illetve a II/4.2. szerint esetlegesen fizetendő ügyleti kamatot is. A 3. pont a kezelési díjra vonatkozó szabályokat, a 6. pont a kölcsönszerződés felmondását szabályozta.
[3] A 8.8. pontban foglalt nyilatkozatával a felperes mindkét szerződés esetén tudomásul vette, a kölcsön igénybevételével együtt járó, az árfolyamváltozásokból eredő kockázatot teljes mértékben maga viselik. Az alperes egyúttal fenntartotta annak jogát, hogy amennyiben az árfolyamok kedvezőtlen változása - megítélése szerint - veszélyezteti az adós kölcsöntörlesztési képességét, a fennálló kölcsöntartozást forintra átváltsa az ott írtak szerint és árfolyamon.
[4] A kölcsönszerződések Általános Rész 1.1.1. pontjában írtaknak megfelelően a felperes 2006. szeptember 6-án közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tett a kölcsönszerződésekben írtak megerősítéséről. A közjegyzői okirat 9. pontja ezen túlmenően tartalmazta a felperes nyilatkozataként, hogy a kölcsön igénybevétele esetén annak tőke összegével, járulékaival, késedelmes teljesítés esetén késedelmi kamatával, valamint az esetlegesen felmerülő végrehajtási költségekkel az alperes által kimutatott összegben tartozik, és vállalta annak visszafizetését. Nyilatkozott egyúttal, hogy tudomással bír a közvetlen végrehajtás lehetőségéről nemfizetés, késedelmes teljesítés vagy rendkívüli felmondás esetén a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Közjegyzői tv.) 112. §-ára és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 21. §-ára figyelemmel.
[5] A kölcsönszerződés alapján az alperes folyósította a kölcsönösszegeket, a felperes megkezdte a törlesztést, fizetési kötelezettségének eleget tesz.
[6] Az alperes eleget tett a kölcsönszerződésekben alkalmazott tisztességtelen szerződési feltételekkel összefüggésben külön törvényben előírt elszámolási kötelezettségének. Az elszámolás felülvizsgáltnak minősül.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[7] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az alperessel kötött 2006. szeptember 4-i kölcsönszerződések, valamint a 2006. szeptember 6-i közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat megjelölt rendelkezései (Általános Rész 1.2. pont számozatlan második mondata, 4.5. pont, 2. pont) nem váltak a szerződés, illetve a közjegyzői okirat részévé, ezért a szerződések és nyilatkozat nem tartozik a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 tv.) és a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) hatálya alá. Másodlagosan kérte az alperest kötelezni a szerződések részévé nem vált, illetve érvénytelen rendelkezések mellőzésével tájékoztatás, teljes elszámolás adására a törlesztőrészletek összegéről és számáról. Harmadlagos keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződések és a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat megjelölt rendelkezései - a szerződésekből a Különös Rész 2.b. 5., 6., 8.1., 9. pontok, az Általános Rész 1.4., 3., 4.2., 4.4., 5.2., 5.3., 8.8., 8.9. pontok, a közjegyzői okirat 9. pontjának idézett rendelkezései - elsősorban jogszabályba ütközés, másodsorban tisztességtelenségük, harmadsorban uzsorás jellegük miatt semmisek. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a szerződések érvényessé nyilvánítását és annak megállapítását, hogy 3 000 000 forint tőke és az után 1 677 840 forint, 2 622 274 forint tőke és az után 1 466 585 forint jegybanki alapkamatnak megfelelő ügyleti kamat fizetésére köteles. Tartozása megfizetését a szerződésekben szereplő 84 CHF, illetve 74 CHF alapján a szerződéskötési árfolyamon számított forintösszegben vállalta. 2020. november 7-én előterjesztett beadványában hivatkozott továbbá az Általános Rész 6.1. pontja és 9.2. pontja megjelölt részei érvénytelenségére is.[8] Az alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére, érdemben a kereset elutasítására irányult.
Az első- és a másodfokú határozat
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a peres felek között 2006. szeptember 4-én létrejött kölcsönszerződések, továbbá a közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat Általános Rész 6. pontja első francia bekezdésének azon része, hogy "a Bank jogosult jelen Kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondani és az Adós/Adóstárs(ak) Bankkal szemben fennálló valamennyi tartozását azonnal lejárttá tenni, ha az Adós/Adóstárs(ak), biztosítékot nyújtó fél bármely, jelen Kölcsönszerződésben, illetve a biztosítéki szerződésben foglalt kötelezettséget nem teljesíti(k)", és az Általános Rész 9. pontjának második mondatának azon része, hogy "a jelen Kölcsönszerződésben nem szabályozott kérdésekben a Bank mindenkor hatályos Lakossági Üzletág szerződési Feltételeinek vonatkozó rendelkezései az irányadóak" érvénytelenek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes előzetes döntéshozatali eljárás és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti kérelmeit szintén elutasította.[10] A felperes és az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit a peres felek között 2006. szeptember 4-én létrejött 1. és 2. számú kölcsönszerződés és a 2006. szeptember 6-án kelt /2006. számú közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat Általános Rész 6. pontjának első francia bekezdésében és az Általános Rész 9. pontja második mondatában rögzített szerződési feltételek érvénytelenségét megállapító részében hatályon kívül helyezte, és az erre vonatkozó keresetváltoztatást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, és a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasította.
[11] A jogerős ítélet indokolása - az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem elutasítása körében is - elsőként azt emelte ki, hogy a felperes az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) C-51/17. és C-26/13. számú döntéseit tévesen értelmezte. Az a felperes által állított követelmény, hogy a fogyasztó a teljes futamidőre pénzben kifejezve összegszerűségében megismerhesse fizetési kötelezettségét, nemcsak az adott szerződéses konstrukcióból fakadóan kizárt fogalmilag, de ez az elvárás az EUB határozataiból sem olvasható ki.
[12] A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (1) bekezdésében megfogalmazott rendelkezési elvből, a kérelemhez kötöttség 3. § (2) bekezdésében írt szabályából, a másodfokú eljárás előzőeknek megfelelő konkrét szabályaiból a régi Pp. 253. § (3) bekezdésében, 235. § (1) bekezdésében írtak szerint, valamint a túlterjeszkedés tilalmából (régi Pp. 215. §) következően a másodfokú bíróság az alperes fellebbezése alapján elsőként azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság a meg nem engedett keresetváltoztatás elbírálásával megsértette-e a kereseten való túlterjeszkedés szabályát. Megállapította, hogy a régi Pp. 73/A. § (1) bekezdés b) pontja szerint kötelező jogi képviselettel érintett eljárásban a felperes a keresetét - ideértve annak jogalapját is - az alperes érdemi ellenkérelmének előadását követő 30 napon belül változtathatta meg [régi Pp. 146/A. § (1) bekezdés]. Nem minősíthető ilyennek a perbeli közjegyzői okirat Általános Rész 6. pontja első francia bekezdésében és a 9. pont második mondatában rögzített szerződési feltételek tisztességtelenségére való hivatkozás, amelyet a felperes a 2020. november 7-i iratában terjesztett elő, miközben a 2015. november 23-i keresetével szemben az alperes az alaki védekezését követően már 2016. október 24-én előadta az érdemi ellenkérelmét, az a 2016. október 25-i tárgyaláson ismertetésre került. A törvényes határidőn túl előterjesztett keresetváltoztatás az alperes hozzájárulásának hiányában meg nem engedett, ezért a régi Pp. 147/A. § (4) bekezdése alapján az elutasításának volt helye. Kitért ezzel kapcsolatban a jogerős ítélet arra is, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 234. § (1) bekezdéséből következően, ahogy azt a Kúria az 1/2010. (VI. 28.) PK véleményében értelmezte, pusztán az érvénytelenség általános jogkövetkezménye - hogy az ilyen ügyletre nem lehet jogot alapítani, a felek által célzott joghatások nem érhetők el - az, amit semmisség esetén a bíróságnak hivatalból kell alkalmaznia, és amelyre bárki határidő nélkül hivatkozhat [1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pont]. A régi Ptk. hivatkozott rendelkezése nem jelenti viszont azt, hogy a bíróságnak a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben a jogvita tárgyát képező szerződés valamennyi rendelkezését hivatalból revízió alá kell vennie az esetleges semmisség szempontjából. Az EUB C-511/17. számú döntéséből, továbbá a Kúria Gfv.VII.30.095/2020/9. számú határozatából is kitűnően érvénytelenségi perben a kereseti kérelem keretei között irányadó a semmisségi ok hivatalbóli észlelésének kötelezettsége, ami azt jelenti, hogy a bíróságnak a per tárgyává tett szerződési feltétel érvénytelenségét kell hivatalból észlelnie, ha az érvénytelenség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható (2/2012. PK vélemény 9/A. pont). Adott ügyben az érintett szerződési feltételek azonban - a keresetváltoztatás elkésettségére figyelemmel - nem képezték a kereset tárgyát.
[13] A másodfokú bíróság a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés körében egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével és túlnyomórészt annak indokaival is. A felperes fellebbezésére tekintettel - többek között - kiemelte, a különnemű árfolyamok alkalmazására vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelensége miatt e szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása polgári perben nem érvényesíthető. A DH1 tv. a hatályba lépése előtt megkötött fogyasztói szerződések tartalmát az árfolyamrés tekintetében ugyanis megváltoztatta, melynek jogalakító hatásaként a felek közti kötelem a jogszabály erejénél fogva módosult. A jogalkotó az árfolyamrés kikötése esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket a bírói út mellőzésével jogszabályban rendezte, és rendelkezett a semmis kikötés alapján teljesített fizetések elszámolásáról is. Ebből következően az árfolyamrés semmisségére alapítva bíróság előtti peres eljárásban a fogyasztói kölcsönszerződés kötelezettje jogot nem érvényesíthet.
[14] Rögzítette továbbá, hogy a felek közti kölcsönszerződések nem tartalmaznak mögöttes befektetési elemet, ezért alaptalan a felperes érvelése, hogy a szerződés a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) rendelkezéseibe ütközik, és ezáltal semmis. A Tpt. 81. §-a taxatíve felsorolja a befektetési szolgáltatásnak minősülő tevékenységeket; ezek lényege, hogy a befektetési szolgáltató az ügyfél pénzével végez pénzügyi eszközre vonatkozó különböző műveleteket. A perbeli szerződésben ilyen szolgáltatás nyújtására az alperes nem vállalt kötelezettséget, nincs a szerződésnek erre vonatkozó sem kifejezett, sem burkolt rendelkezése. Önmagában a szerződés deviza alapúsága nem jelenti azt, hogy az ügylet befektetési elemeket tartalmaz, ebből következően a felperes nem válhatott annak passzív alanyává. A deviza alapú konstrukció jellegadó sajátossága - ahogyan azt a 6/2013. PJE jogegységi határozat értelmezte - a felek megengedett megállapodása [régi Ptk. 200. § (1) bekezdés, 231. § (2) bekezdés] alapján, hogy az adós tartozása devizában keletkezik, a folyósításra és a törlesztésre pedig forintban kerül sor.
[15] Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával abban is, hogy a kölcsönszerződések nem minősültek érvénytelennek a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213. § (1) bekezdés e) pontjába ütközés miatt. Az 1/2016. PJE határozat alapján hangsúlyozta, kiszámíthatónak minősül és megfelel ezáltal a törvényes elvárásnak a törlesztőrészletek összege, ha az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában pontosan meghatározható. Az ismertetett követelményt a perbeli szerződések teljesítették, egyben megfeleltek az EUB C-227/18. számú határozatában foglaltaknak is. Ez utóbbi határozat törlesztőrészletre vonatkozó 4. kérdésre adott válasza szerint - egyebekben az 1/2016. PJE határozattal lényegében azonos tartalommal - a 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) 4. cikk második bekezdésében és 5. cikkében előírt világos és érthető megfogalmazás követelményének megfelel az a devizaalapú kölcsönszerződés, amely csak tájékoztató jelleggel említi a kölcsön devizában kifejezett összegét és a törlesztőrészletek nemzeti fizetőeszközben kifejezett összegét, amennyiben a kölcsönfelvevő rendelkezésére bocsátott teljes összeg és a törlesztőrészletek összege egyértelműen meghatározható. Mivel ezek a folyósítás, illetve a törlesztőrészletek esedékességének időpontjában érvényes árfolyamtól függenek, a világos és érthető megfogalmazás követelménye előírja, hogy ezen összegek számítási mechanizmusát, valamint az alkalmazandó árfolyamot átlátható módon kell ismertetni.
[16] A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy a perbeli szerződés a közjegyzői tanúsítvány (ténytanúsítvány) kiállítására vonatkozó szerződési feltételt valóban nem tartalmaz, illetve hogy a régi Ptk. 198. § (1) bekezdésében, 205. § (1) bekezdésében írt fogalommeghatározásokból következően a felperes közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozata - amely szerint tudomással bír a közjegyzői okirat végrehajtási záradékolásáról, és erre figyelemmel a közvetlen bírósági végrehajtás lehetőségéről - nem a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozata, csupán egyoldalú felperesi nyilatkozat. Ebből pedig arra következtetett, hogy a vizsgált nyilatkozati tartalom a szerződő felekre nézve jogokat, kötelezettséget nem határozott meg, nem volt egyedileg meg nem tárgyalt, illetve nem értékelhető általános szerződési feltételként, ezért nem vizsgálható a tisztességtelensége. Megjegyezte, hogy egyebekben helytálló az elsőfokú bíróságnak a ténytanúsítványra vonatkozó szerződési feltétellel kapcsolatos álláspontja. A felek között az aláírt tartalommal létrejött kölcsönszerződések tartalmát a teljes bizonyító erejű magánokiratok igazolták; azt nem érintette a kölcsönszerződés lényeges tartalmi elemeit magában foglaló egyoldalú tartozáselismerő nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalása.
[17] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal az árfolyamkockázatot fogyasztóra telepítő szerződési feltételek tisztességtelensége kérdésében a vonatkozó szerződéses feltétel és a 2006. július 26-i külön okirat egybevetésével. Kiemelte: a felperes tévesen értelmezte az EUB C-51/17. számú határozatának a 2. pontját. Az EUB e határozatában arra a kérdésre adott választ, hogy a fogyasztói irányelv hatálya kiterjed-e a tisztességtelennek minősített árfolyamrést alkalmazó szerződési feltételek helyébe a DH1 tv. 3. §-ában és a 2014. évi LXXVII. törvény (a továbbiakban: DH3 tv.) 10. §-ában rögzített szerződési feltételekre. Kimondta, a fogyasztói irányelv hatálya nem terjed ki a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe. Ebből következően e szerződési feltételek tisztességtelensége az elsőfokú bíróság által is hivatkozott régi Ptk. 209. § (5) bekezdése alapján nem vizsgálható. Hangsúlyozta, hogy az árfolyamrés alkalmazására vonatkozó szerződési feltételtől különböző az árfolyamkockázatnak fogyasztóra telepítését kimondó szerződési feltétel, amelynek vizsgálatának a lehetőségét kimondta az EUB a hivatkozott határozatában.
Felülvizsgálati kérelem, ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával közbenső ítéletben annak megállapítását kérte, hogy a felek között 2006. szeptember 4-én létrejött kölcsönszerződések és a 2006. szeptember 6-án közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozat érvénytelen. Ezt meghaladóan kérte az érvénytelenség jogkövetkezményei tekintetében az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára.[19] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjába, a régi Ptk. 234. § (1) bekezdésébe, a Tpt. 81. § (1) bekezdés b) pontjába, az 5. § (1) bek. 18. pontjába, a 82. § c) és e) pontjaiba ütközően jogszabálysértő.
[20] Előadta, hogy a régi Hpt. hivatkozott rendelkezése a törlesztőrészletekkel kapcsolatban követeli meg számuk, összegük és a törlesztési időpontok megjelölését a szerződésben, ezért az 1/2016. PJE határozat 2. pontjával ellentétben a fogyasztói irányelv 4. cikk (1) bekezdése szerint akkor teljesül a fogyasztóval a szerződéskötés előtt kellő időben megismertetendő teljes szerződéses költség elvárása, amennyiben a szerződés megjelöli valamennyi törlesztőrészlet összegét. Kérte ezért az 1/2016. PJE határozat 2. pontjának a figyelmen kívül hagyását, illetve előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az EUB előtt annak megválaszolására, hogy miként kell értelmezni a fogyasztói irányelv 6. cikk (1) bekezdését, 4. cikk (2) bekezdésének tartalmát a C-26/13. számú előzetes döntéshozatali ítélet 74. pontjában foglalt végső vizsgálati kritérium értelmében, azaz, hogy képes-e értékelni az általa felvett kölcsön teljes költségét az 1/2016. PJE határozat 2. pontjával kapcsolatban.
[21] Állította, a másodfokú bíróság megalapozatlanul utasította el a keresetét az alperes által egyoldalúan kikötött, majd a DH3 tv. 3. § (1) bekezdésével és 10. §-ával utólag beiktatott "deviza árfolyamkockázati szerződéses tartalom" tekintetében. A keresetét a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdése alapján a feltételek világossága és érthetősége kapcsán a kikötés tisztességtelenségére alapította. Kiemelte, a Jpe.I.60.015/2021/15. számú határozat [13] bekezdésében megfogalmazott szempontrendszer generális jelleggel határozza meg a tisztességtelenség vizsgálati feltételeit, nem csupán az árfolyamrésre, hanem általában a "deviza árfolyamkockázati szerződési tartalomra". Hangsúlyozta, hogy az ezzel ellentétes jogerős ítélet nemcsak téves, hanem önkényes is, ezért nem tartható a 21/2016. (XI. 30.) AB határozatban foglaltak szerint sem. A "deviza árfolyamkockázati szerződési tartalom" tisztességtelensége vizsgálatának végső kritériuma az, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó képes-e értékelni az általa felvett kölcsön teljes költségét, mégpedig a szerződéskötés előtt kellő időben. Utalt egyben a C-26/13. számú ítélet 73. és 74. pontjára. Álláspontja szerint az EUB mind a kölcsönnyújtó által egyoldalúan kikötött, mind az utólag jogszabállyal a szerződés részévé tett "deviza árfolyamkockázati szerződési tartalom" tisztességtelenségét vizsgálhatóvá teszi, sőt hivatalból rendeli vizsgálni az említett szempontrendszer teljesülése mellett.
[22] Az adott ügyben a tanúvallomásokból is kitűnően a devizapiaci kockázattal összekapcsolt kölcsönszerződés feltételeit az alperes maga dolgozta ki. Az alkalmazottainak nem volt kellő rálátásuk a kockázatra, amelyre tekintettel kell lenni az átlagos felkészültségű fogyasztó személyét értékelve. A fogyasztó nem képes a felvett kölcsön teljes költségét akárcsak közelítő jelleggel értékelni, ha nem rendelkezik összegszerű, számszerű adatokkal. Kérte előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését annak megválaszolására is, hogy az utólagos törvénnyel beiktatott "deviza árfolyamkockázati szerződési tartalom" tisztességtelenségi feltételei azonosok-e az egyoldalúan megállapított szerződési tartalom tisztességtelenségi feltételeivel; a C-51/17. számú ítélet az esetlegesen jelentős gazdasági következményeit is fordulattal visszautalni kívánt-e a C-26/13. számú határozat 74. pontjának azonos szövegű részére; illetve hogy a fogyasztói irányelv 4. cikk (2) bekezdésében szereplő világosság és érthetőség feltételeire vonatkozó vizsgálati feltételek (C-26/13. számú ítélet 74. pont), a C-51/17. számú ítélet harmadik válasza és a C-227/18. számú ítélet első válasza értelmében nem kizárólag a vételi és eladási árfolyam megkülönböztetésének tisztességtelenségi vizsgálatára vonatkoznak, hanem általában a "deviza árfolyamkockázati szerződési tartalom" tisztességtelenségének vizsgálatára, végül hogy a fogyasztói irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében megjelenő világosság és érthetőség feltételeire vonatkozó, a C-26/13. számú ítélet 74. pontjában foglalt képes-e értékelni az általa felvett kölcsön teljes költségét fordulat, feltételezi a kölcsön teljes költségének pénzbeli értékelését, illetve a teljes költség összegszerű jellemzőjének ismeretét.
[23] Álláspontja szerint a DH3 tv. 3. § (1) bekezdésével és 10. §-ával beiktatott MNB devizaárfolyam alkalmazása tisztességtelen, amelyet a C-51/17. számú ítélet 15. és 16. pontjai nyomán az első és a második válasz utolsó mondata, valamint a harmadik válasz is alátámaszt. A másodfokú bíróság a jogszabállyal beiktatott szerződéses tartalom tisztességtelenségének vizsgálatát a régi Ptk. 209. § (5) bekezdésére hivatkozással hárította el, figyelmen kívül hagyva a C-51/17. számú ítéletet, amely vizsgálhatóvá teszi a fogyasztói irányelv szerint az "árfolyamkockázati szerződéses tartalmat" akkor is, ha azt jogszabály iktatta a szerződésbe.
[24] Megjegyezte, hogy a közbenső ítélet hozatala azért indokolt, mert az eljárt bíróságok a DH2 tv. 37. § (3) bekezdésével szemben mellőzték a felperes felhívását megállapítási keresete kiegészítésére az összegszerű jogkövetkezményre kiterjedően. A DH2 tv. hivatkozott szabálya speciális rendelkezésként megelőzi a régi Pp. 123. §-át, ezért az ott írt szankció a bíróságok mulasztása miatt az ügyben nem alkalmazható, ez azonban nem akadálya az igazolt érvénytelenség megállapításának.
[25] Fenntartotta, hogy a két kölcsönszerződés magánokirati tartalmához képest a közjegyzői okirat eltérő szövegezésű a támadott 9. pontot érintően. A Közjegyzői tv. 120. § (1) bekezdés a) és e) pontjai, a régi Ptk. 234. §-a alapján a közjegyző nem foglalhatta volna közjegyzői okiratba a szerződéses tartalmat meghaladó, ezáltal a nyilatkozó saját akaratnyilatkozatának nem tekinthető nyilatkozatot (C-51/17. számú ítélet 76. pont). A tisztességtelen szerződési tartalom nem jelenthet kötelezettséget a fogyasztóra.
[26] A szerződések Általános Rész 6. pontja és 9. pontja érvénytelensége kapcsán állította, hogy keresetét a jogerős ítélet alaptalan indokkal utasította el: relativizálta a régi Ptk. 234. § (1) bekezdését.
[27] Előadta végül, hogy befektetési szolgáltatásra alapított keresetét az eljárt bíróságok ugyancsak megalapozatlanul utasították el. Álláspontjuktól eltérően megvalósult a Tpt. 5. § (1) bek. 18. pontja szerinti törvényi tényállás. A felperes és az alperes a Tpt. szerint befektetőnek minősült, teljesült a kereskedelmi tevékenység is a törvényben meghatározott befektetési eszközzel. Utalt a 2021. július 7-i beadványára, amelyben részletesen levezette érvelését. Hangsúlyozta, hogy nem csupán befektetési szolgáltatóval vagy alapkezelővel, illetve árutőzsdei szolgáltatóval, hanem más befektetővel is lehet befektetési kockáztatást tartalmazó szerződést kötni. A régi Ptk. 231. §-a a devizapiac liberalizálásával megengedte a kirovó és a lerovó pénznem eltérését, ami nem jelenti, hogy a más számára rendszeres üzleti tevékenység keretében végzett devizapiaci kockázat és kockáztatás ne lenne kógens szabályokhoz kötött. A kölcsön törlesztőrészleteinek forintról svájci frankra előírt, a jövőben érvényes árfolyamon történő átszámításával minden egyes törlesztőrészlet kitett a jövőbeni devizapiaci változások hatásának. A vizsgált befektetési szolgáltatás formája kereskedelmi tevékenység, hiszen mindkét fél saját kockázatát jelentő devizapiaci kockáztatást kötött ki. A befektetés eszköze a határidős devizacsereügylet, üzletszerű folytatásához a tevékenységnek befektetési üzletszabályzat szükséges, ennek hiányában a szerződés megkötésének felajánlása, megkötése, teljesítése egyaránt jogszabályba ütköző.
[28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[29] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy nem jelentette akadályát a felülvizsgálati eljárás folytatásának és a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának a régi Pp. 19. § (1) bekezdése alapján, hogy a felperes a Kúria eljáró tanácsának egyik tagjával szemben - elfogultságára hivatkozással [régi Pp. 13. § (1) bekezdés e) pont] - szubjektív kizárási okot jelentett be, amelynek fennállását az ítélkező tanács érintett tagja nem ismerte el.[30] A Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a későbbiekben részletezettek szerint érdemben vizsgálható jogszabálysértések mellett, továbbá annak figyelembevételével, hogy a felülvizsgálati kérelem érvelésétől eltérően az árfolyamkockázat és az árfolyamrés egymástól különböző és jól elhatárolható fogalmak, amelyeket mind a hazai joggyakorlat, mind az EUB ítélkezési gyakorlata következetesen alkalmaz. Ezen felül az EUB a C-51/17. számú ítéletből kitűnően, további értelmezést nem igénylő tartalommal már állást foglalt az árfolyamkockázat és az árfolyamrés tisztességtelensége vizsgálatának további lehetőségéről is a DH törvények hatálya alá eső szerződések esetén. A Kúria nem találta indokoltnak, ezért elutasította a felperes kérelmét a felülvizsgálati eljárás tárgyalásának felfüggesztésére és az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére [régi Pp. 155/A. § (1) és (2) bekezdés].
[31] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.
[32] Előrebocsátja a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős ítélettel befejezett pernek. A felülvizsgálat a jogerős ítélet ellen igénybevehető rendkívüli perorvoslat, amiből következik többek között, hogy a felülvizsgálati eljárásban - az ügyben nem irányadó három kivételtől eltekintve - kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók a jogerős ítélet felülbírálata körében, amennyiben a felülvizsgálati kérelem hivatkozásai megfelelnek az régi Pp. következőkben ismertetett követelményeinek.
[33] A régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdéseinek értelmében - miként azokat az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény értelmezte - a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A tartalmilag hiányos perorvoslati kérelem nem korrigálható utóbb, sem hiánypótlás elrendelésével, sem a felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél kiegészítő nyilatkozatával. A felülvizsgálati kérelemnek a kötelező tartalmi, egyben fogalmi elemekkel a benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőn belül kell rendelkeznie. A régi Pp. 272. §-át 2012. szeptember 1-jei hatállyal módosító, az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CXVII. törvény 9. §-a és 17. §-a eredményeként a 2012. október 31. után jogerőre emelkedett határozatok ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmek kötelező tartalmi eleme - egyebek mellett - a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet - az 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontjához fűzött indokolásból kitűnően - konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[34] A fentiekből következő alapvető elvárás a felülvizsgálati kérelemmel szemben - az érdemi elbírálásához és eredményességéhez -, hogy hivatkozásai a fenti tartalommal megfeleltethetők legyenek a jogerős ítéletnek: a felülvizsgálatot kérő félnek a jogerős ítélet indokaival, érveivel szemben, azok cáfolatára kell az ellenérveit megfogalmaznia.
[35] Jelen ügyben a felülvizsgálatot kérő felperes lényegében öt kérdéskörben - a törlesztőrészletek meghatározását, az árfolyamkockázat/árfolyamrés kikötését, a magánokirati szerződéses tartalomtól eltérő közjegyzői okiratot, az érdemi vizsgálat nélkül elutasított keresetváltoztatást és a perbeli szerződések állított befektetési szolgáltatási jellegét illetően - támadta a jogerős ítéletet. A felülvizsgálati kérelem azonban nem valamennyi ott megjelölt hivatkozás kapcsán tartalmazott megfelelő, a szövegesen körülírt jogszabálysértésnek adekvát jogszabályhely-megjelölést a következőkben részletesen kifejtettek szerint. A felülvizsgálati kérelem jelzett tartalmi hiányosságából következett egyrészt, hogy nem volt érdemben vizsgálható a felülvizsgálati kérelem a vonatkozó részében. Következett továbbá a kért előzetes döntéshozatali eljárás szükségtelensége is.
[36] A felülvizsgálati kérelem hivatkozása a törlesztőrészletre vonatkozó szerződéses feltételeket érintően a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontján alapult, amellyel kapcsolatban a Kúria hangsúlyozza: míg keresetében a felperes elsődlegesen jogszabályba ütközés és másodlagosan a kikötés tisztességtelensége miatt is állította az adott szerződéses feltételek semmisségét, addig felülvizsgálati kérelmében kizárólag a régi Hpt. hivatkozott rendelkezését jelölte meg megsértett jogszabályhelyként. Ebből következően a felülvizsgálati eljárás már ismertetett korlátai között az a kérdés, hogy a törlesztőrészletek szerződéses meghatározása tisztességes-e, vizsgálható-e, avagy sem, illetve, hogy szükséges-e emiatt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, jelen felülvizsgálati eljárásban nem merült fel. A Kúria egyedül abban foglalhatott állást, hogy a vizsgált szerződéses tartalom megfelel-e a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írtaknak, ahogy azt korábban a jogegységi határozatában már értelmezte. Megállapította, hogy az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, az irányadó bírósági gyakorlatnak is megfelelően foglaltak állást a törlesztőrészletek meghatározottságáról a perbeli szerződésekben, amellyel a Kúria egyetértett: a vizsgált szerződéses tartalom mindenben megfelel a 6/2013. PJE határozat indokolása III/1. pontján túl az 1/2016. PJE határozat 2. pontjában kifejtett szempontoknak is. Az első- és a másodfokú ítélet helytálló indokainak megismétlése nélkül a Kúria a következőket emeli ki a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban.
[37] A Kúria a devizaalapú kölcsönszerződések érvényességét nemcsak a kölcsön összege, de a törlesztőrészletek meghatározottsága szempontjából már több jogegységi határozatában vizsgálta: iránymutatást adott a 6/2013. PJE jogegységi határozaton túl az 1/2016. PJE jogegységi határozatban is. A devizaalapú kölcsön lényegéből, vagyis abból következően, hogy az adós tartozása devizában keletkezik és így kerül megállapításra, a kölcsön folyósítása és törlesztése pedig egyaránt forintban történik, az adós forintban teljesítendő fizetési kötelezettsége a forint erősödésétől, gyengülésétől függ. A devizaalapú kölcsönszerződés jellege - a kirovó és a lerovó pénznem eltérése és ebből adódó lényege - nem zárja ki ugyanakkor a törlesztés összegének meghatározottságát a szerződéskötés időpontjában. A devizaalapú kölcsöntartozás éppolyan egyértelműen meghatározott, mint az effektivitási kikötéssel ellátott devizakölcsön. Az adós tartozása mindkét esetben a szerződéskötés időpontjában egyértelműen rögzül a kirovó pénznemben meghatározott összegben. A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből ugyanakkor szükségszerűen fakad, hogy a szerződéskötés időpontjában nem lehet megmondani, hogy a lerovás (szerződéskötéskor nem is szükségszerűen ismert) pénzneméből mennyit kell adni ahhoz, hogy az adós teljesítsen. Ez azonban a kirótt tartozás egyértelmű meghatározottságát nem érinti (6/2013. PJE határozat indokolás III/1. pont).
[38] Megfelel a devizaalapú kölcsönszerződés a régi Hpt. 213. § (1) bekezdés e) pontjában írtaknak, ha rögzíti a törlesztőrészletek számát, azok pontos számának vagy a futamidő és a törlesztés gyakoriságának megadásával, meghatározza a törlesztőrészletek összegét a számítás módja és az ehhez szükséges adatok egyértelmű megadásával, továbbá tartalmazza a törlesztési időpontokat, vagyis az egyes törlesztőrészletek esedékességét, akár annak naptárszerű megjelölésével, akár annak más, egyértelmű meghatározásával (pl. míg az első törlesztőrészlet a folyósítást követő napon esedékes, addig a további törlesztőrészletek havonta, az első törlesztés napjának megfelelő naptári napon esedékesek; kiszámítható a törlesztőrészletek esedékessége akkor is, ha a szerződés azt tartalmazza, hogy az adós minden hónap 5. munkanapján köteles teljesíteni). Nem érvényességi kelléke a szerződésnek, hogy tételesen tartalmazza a törlesztőrészletek összegét akár a kirovó, akár a lerovó pénznemben, mint ahogy az sem, hogy dátumszerűen rögzítse az irányadó átszámítási időpontot. Kiszámíthatónak minősül a törlesztőrészletek összege, ha az az átszámítás szerződésben rögzített későbbi időpontjában pontosan meghatározható (1/2016. PJE határozat indokolás IV/2. pont).
[39] Az előzőekben ismertetett elvárás teljesül a perbeli kölcsönszerződések alapján mind az első kamatperiódussal érintett időszakra, mind pedig az azt követő, a tőkét és a mindenkor hatályos kamatot annuitásos törlesztéssel teljesítendő hátralévő törlesztési időszakra a kölcsönszerződések Különös Rész 2.b.) és az Általános Rész 4. pontjában írtak egybevetésével, ahogy azt az elsőfokú bíróság ítéletében helytálló indokolással levezette. Amennyiben a kölcsönszerződéses konstrukció változó elemet tartalmaz, legyen az akár az ügyleti kamat, avagy az irányadó átszámítási árfolyam, amely a szerződéskötéskor még nem ismert, emiatt nem számszerűsíthető, a szerződés feltételrendszerének a kiszámíthatóságot kell biztosítania.
[40] A felülvizsgálati kérelem további, az árfolyamrés, illetve az árfolyamkockázat kérdését érintő hivatkozása kapcsán a Kúria leszögezi, a felülvizsgálati kérelem az adott szerződéses feltétel - a felülvizsgálati kérelem egyebekben hibás fogalomértelmezésén alapuló "deviza árfolyamkockázati szerződéses tartalom" - tisztességtelen jellegén és vizsgálata szükségességén alapult, azonban anélkül, hogy a felperes az általa szövegesen így előadott anyagi jogszabálysértésekkel összhangban a sérült konkrét jogszabályhelyet - a régi Ptk. 209. § (1) bekezdését - megjelölte volna. Mivel a felülvizsgálatot kérő fél elvárt tartalmú előadását a régi Pp. 272. § (2) bekezdése szerint nem alkalmas pótolni, ha a felülvizsgálati kérelem valamely bírósági határozatot, és annak tartalmaként akár jogszabályi hivatkozást idéz, nem volt a jelzett hiányossággal szemben elfogadható a felperes felülvizsgálati kérelmének utalása a másodfokú döntés ott kiemelt tartalmára és az EUB hivatkozott döntéseire sem. A felülvizsgálati kérelem tartalmi hiányossága a felülvizsgálati eljárás már ismertetett korlátai mellett kizárta a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálását a vonatkozó részében.
[41] Rámutat a Kúria, hogy az ítélkezési gyakorlatából nem csak az árfolyamrés és az árfolyamkockázat mibenléte, de az is egyértelmű, hogy a Kúria az árfolyamkockázat viselését a fogyasztóra telepítő szerződéses feltétel tisztességtelenségét mindig vizsgálhatónak tekintette (2/2014. PJE határozat 1., 3. pontok). A felülvizsgálati kérelem pontatlan fogalomhasználatától és hibás gondolatmenetétől eltérően az árfolyamrés és az árfolyamkockázat nem azonos jogi fogalmak: az árfolyamrés a különnemű - a kölcsön folyósítására a vételi, a törlesztésre pedig az eladási - árfolyamok alkalmazását előíró szerződéses feltétel (2/2014. PJE határozat 3. pont), míg az árfolyamkockázat a kirovó pénznem (deviza) és a lerovó pénznem (forint) eltéréséből adódó szükségképpeni és automatikus következmény, a devizaalapú kölcsönszerződések jellegéből következik [6/2013. PJE határozat, 2/2014. PJE határozat; EUB C-51/17. számú ítélet].
[42] A felperes jelen ügyben is előterjesztett felülvizsgálati kérelmében megjelenő helytelen értelmezés tehát az árfolyamkockázat és az árfolyamrés közti különbség felismerésének hiányából fakadt, és döntően ez vezetett részéről az EUB C-51/17. számú ítéletében foglaltak téves értelmezéséhez is.
[43] A DH1 tv. és a DH2 tv. eredményeként a jogalkotó a törvények hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződések árfolyamrés alkalmazását előíró szerződéses feltételei tisztességtelenségét megszüntette - miáltal annak érvénytelensége a továbbiakban perben nem vizsgálható: az érintett feltétel semmisségének kimondása mellett olyan feltételt léptetett az árfolyamrésről szóló feltétel helyébe, amely a szerződő felek között a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott, az esedékesség időpontjában jegyzett árfolyam alkalmazását írja elő. A jogszabály erejénél fogva kötelezően így módosult, az árfolyamrés alkalmazását előíró feltételt érintő szerződéses tartalom és az árfolyamkockázat viselését előíró szerződéses feltétel elhatárolásával foglalt állást az EUB is a C-51/17. számú ítéletében a két feltétel tisztességtelensége további vizsgálhatóságáról, ahogy azt a Kúria korábban a Gfv.VII.30.391/2020/2. számú határozatában már levezette.
[44] Az EUB az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződéses feltételt érintően kimondta, hogy a fogyasztói irányelv 1. cikk (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint nem terjed ki a fogyasztói irányelv hatálya a kötelező érvényű nemzeti jogszabályi rendelkezéseket tükröző azon feltételekre, amelyek a kölcsönszerződés fogyasztóval történő megkötését követően váltak a szerződés részévé, és amelyek arra irányulnak, hogy a nemzeti bank által meghatározott árfolyamot előírva más szabályt léptessenek a szerződés valamely semmis feltétele helyébe (C-51/17. ítélet 62., 69., 70., 81. bekezdései). Az árfolyamkockázati tartalom tisztességtelenségének vizsgálhatóságát illetően az EUB - ugyancsak egyértelmű tartalommal - világossá tette: az árfolyamkockázat fennállása a szóban forgó kölcsönszerződések jellegéből következik; az, hogy az árfolyamrés kizárt az irányelv hatálya alól, nem jelenti, hogy más szerződéses feltétel - mint például az, amely az árfolyamkockázatra vonatkozik - szintén ki lenne zárva az irányelv hatálya alól és ne lenne az irányelvhez mérten vizsgálható. Az árfolyamkockázatra vonatkozó feltétel tehát - a DH törvények vizsgált rendelkezése eredményeként - nincs kizárva az irányelv hatálya alól (C-51/17. ítélet 50., 65., 68., 70.).
[45] A felülvizsgálati kérelemnek a magánokiratba foglalt kölcsönszerződésektől eltérő tartalommal közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot illető hivatkozása kapcsán a Kúria kiemeli: a felülvizsgálati kérelem állításának megfelelően a jogerős ítélet is tartalmazza a másodfokú bíróság következtetését arra, hogy a vizsgált okiratok és az azokban foglalt nyilatkozatok tartalma eltér, és hogy ebből következően a közjegyzői okirat kifogásolt része nem tekinthető a szerződő felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatának. A felülvizsgálati eljárás ismertetett lényege szerint a felperesnek a jogerős ítélet indokát nem ebben a számára kedvező tartalmat hordozó részében kellett volna sérelmeznie, hanem a régi Ptk. megfelelő szabályára hivatkozással amiatt, hogy elmaradt az érvénytelenség felperes által alkalmazni kért jogkövetkezményének levonása. Megjegyzi ugyanakkor a Kúria, hogy a közvetlen végrehajthatóság következménye - ahogy azt a Kúria korábban többek között a Gfv.VII.30.791/2016/4. számú határozatában (megjelent: EBH 2018.G.1. számon) is kifejtette - nem a fél nyilatkozatából, hanem az irányadó jogszabályi környezetből következik. A végrehajtás közjegyzői okirat záradékolása útján, tehát a peres út igénybevétele nélküli elrendelését lehetővé tevő szabályozást pedig az Alkotmánybíróság és az EUB is vizsgálta már: az Alkotmánybíróság 1423/B/2010. AB és 1245/B/2011. AB számú határozatai szerint nem alkotmányellenes, nem sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, és az EUB C-32/14. számú Erste Bank kontra Sugár Attila ügyben hozott határozata szerint nem összeegyeztethetetlen a fogyasztói irányelv fogyasztóvédelmi követelményeivel sem.
[46] A meg nem engedett keresetváltoztatás kérdését nézve abból kellett kiindulni a felülvizsgálati eljárásban, hogy a jogerős ítélet nem vizsgálta érdemben a felperes keresetét ebben a részében. Ebből következően ahhoz, hogy a felülvizsgálati eljárásban el lehessen jutni az érintett körben a kereset érdemi vizsgálatához, a felülvizsgálati kérelemnek elsőként azt kellett volna kimutatnia, hogy az ügyben eljárt másodfokú bíróság eljárási szabálysértéssel, a régi Pp.-be ütközően tekintette tiltott keresetváltoztatásnak a felperes 2020. november 7-i beadványában foglaltakat, és hárította el a keresetváltoztatás érdemi vizsgálatát. A felülvizsgálati kérelem azonban ennek megfelelő hivatkozást nem tartalmazott. Az érintett kérdések érdemi vizsgálata ezért a felülvizsgálati eljárásban fel sem merülhetett.
[47] A Kúria egyetértett az ügyben eljárt bíróságok jogi álláspontjával a befektetési szolgáltatási tevékenység kérdésében. Ítéleteik helytálló indokai megismétlése nélkül hangsúlyozza, hogy a perbeli devizaalapú kölcsönszerződéssel a fogyasztó felperes a hitelező alperes forrásaiból jutott pénzkölcsönhöz. A szerződéses konstrukcióban nem a fogyasztó bocsátotta pénzeszközét a bank rendelkezésére, a bank a fogyasztó pénzét nem kezelte. A kereset alapjául megjelölt kölcsönszerződések - a jogerős ítélet ugyancsak helytálló következtetése szerint - nem léptek túl a devizaalapú kölcsönszerződéses konstrukció lényegén, ahogy azt a 6/2013. PJE határozat is vizsgálta: a felperes által eltérően értelmezett szerződéses tartalom a felek megengedett megállapodása volt a régi Ptk. 200. § (1) bekezdése, 231. § (2) bekezdése szerint a lerovó pénznemtől eltérő kirovó pénznem alkalmazására, amiből önmagában nem következett egyik fél oldalán sem a szolgáltatásuk befektetési jellege. A jogerős ítélet tehát jogszabálysértés nélkül mellőzte a Tpt. ügyben nem irányadó rendelkezéseinek alkalmazását.
[48] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.316/2022/8.)