BH 2023.2.44

Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés akkor megfelelő, ha az annak szempontjain alapuló egyik jogértelmezés sem kerül szembe a többi elemből fakadó következtetéssel. Az Art. 20. § (3) bekezdése és (4) bekezdése értelmezése során nem mutatható ki olyan jogalkotói cél, amely az akadályhordozó cég nem tag, nem részvényes vezető tisztségviselőin, cégvezetőin túl az akadályhordozó tagjai, részvényesei számára is biztosítani kívánta volna az általános kimentést a működés utólagos helyreállítása esetén [

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A Kft. (a továbbiakban: Bejegyzést kérő) 2021. április 9-i hatállyal kérte a felperes 50%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító tagi jogviszonyának cégjegyzékbe történő bejegyzését. A Cégbíróság a bejegyzésről értesítette az adóhatóságot.
[2] Az elsőfokú adóhatóság adóregisztrációs eljárást indított. Ennek során megállapították, hogy felperesnek az adószám törléssel érintett B. A. Kft.-ben (a továbbiakban: Kft.) 2019. december 20-tól 2020. január 19. napjáig fennálló egyedüli tagi jogi ...

BH 2023.2.44 Az Alaptörvény 28. cikke szerinti jogértelmezés akkor megfelelő, ha az annak szempontjain alapuló egyik jogértelmezés sem kerül szembe a többi elemből fakadó következtetéssel.
Az Art. 20. § (3) bekezdése és (4) bekezdése értelmezése során nem mutatható ki olyan jogalkotói cél, amely az akadályhordozó cég nem tag, nem részvényes vezető tisztségviselőin, cégvezetőin túl az akadályhordozó tagjai, részvényesei számára is biztosítani kívánta volna az általános kimentést a működés utólagos helyreállítása esetén [2017. évi CL. törvény (Art.) 19. §, 20. §; Alaptörvény 28. cikk].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Kft. (a továbbiakban: Bejegyzést kérő) 2021. április 9-i hatállyal kérte a felperes 50%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító tagi jogviszonyának cégjegyzékbe történő bejegyzését. A Cégbíróság a bejegyzésről értesítette az adóhatóságot.
[2] Az elsőfokú adóhatóság adóregisztrációs eljárást indított. Ennek során megállapították, hogy felperesnek az adószám törléssel érintett B. A. Kft.-ben (a továbbiakban: Kft.) 2019. december 20-tól 2020. január 19. napjáig fennálló egyedüli tagi jogi jogviszonyára, illetve 2020. január 20. napjától 50%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító tagi jogviszonyára tekintettel fennáll az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. tv. (a továbbiakban: Art.) 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti akadály. A Kft. adószámát 2020. március 28-án véglegessé vált határozattal törölték, és e törlési időpontban fennállt a felperes tagi jogviszonya, illetőleg azóta is fennáll.
[3] A Fővárosi Törvényszék cégbírósága 2020. május 5-én eltiltotta a Kft.-t a további működéstől, egyben megszűntnek nyilvánította és elrendelte a kényszertörlési eljárás megindítását. Ezen végzését a későbbiekben, a 2020. december 21-én kelt Cgt.01-20-011689/3. számú végzésével hatályon kívül helyezte, figyelemmel arra, hogy a Kft. ismét érvényes adószámmal rendelkezik.
[4] Az elsőfokú adóhatóság 2021. május 11-i levelében felszólította a Bejegyzést kérőt az akadály elhárítására, és egyúttal a felperest is tájékoztatta a kimentés lehetőségéről.
[5] Kimentési kérelmét felperes az Art. 20. § (3) bekezdés b) pontjára és (4) bekezdésre alapította. Előadta, hogy mindent megtett a Kft. működésének helyreállítása érdekében, és ennek eredményeként annak adószámát 2020. május 5. napjával helyre is állították oly gyorsan, hogy a kényszertörlési eljárás meg sem indult.
[6] Az elsőfokú adóhatóság elutasította a kimentési kérelmet, arra hivatkozva, hogy az Art. 20. § (3) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározottak konjunktív feltételek. A kimentés csak annak fogadható el, akiről megállapítható, hogy az akadályt képező, adószám törléssel érintett adózóban nem rendelkezett tagi jogviszonnyal. Az Art. 20. § (4) bekezdésében meghatározott kimentési ok pedig csak az Art. 20. § (3) bekezdés rendelkezéseivel együtt értelmezhető. Eszerint a kimentési kérelem csak akkor lehet eredményes, ha az akadályhordozó a törölt adózónak kizárólag vezető tisztségviselője, vagy cégvezetője (volt), és bizonyítja, hogy a cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárást azért szüntette meg, mert a társaság törvényes működését helyreállította. Az Art. 20. § (5) bekezdés kapcsán megállapította, felperes nem volt a Kft.-nek vezető tisztségviselője, cégvezetője, vagy képviseletre jogosult tagja, azonban a Kft.-ben 50%-ot meghaladó (60%-os) szavazati joggal rendelkező tulajdonos volt, így ennek alapján sincs lehetőség a kimentésre.
[7] Az alperes határozatával helyben hagyta az elsőfokú döntést.

A kereseti kérelem
[8] A felperes a bírósági jogorvoslat iránti kérelmét arra alapította, hogy az Art. 20. § (4) bekezdése kimentést ad a (3) bekezdésben foglaltak alól.

Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.
[10] Felperes arra hivatkozott, hogy a kimentési kérelme megalapozott volt, ugyanis az akadályhordozó társaság adószáma helyreállításra került, valamint menthető személyi körülmények következményeként került csak sor átmeneti adókötelezettség teljesítésének elmaradására. Ilyen törvényi kivételt azonban nem határozott meg a jogalkotó.
[11] Az Art. 20. § (3) bekezdése két konjunktív feltételt határoz meg a kimentési kérelemre: ha felperes a törölt adószámú társaságban tagi jogviszonnyal nem rendelkezik és a kimentési kérelemre induló eljárás során bizonyította, hogy vezető tisztségviselőként a törölt adószámú társaság jogszerű működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes a Kft.-ben tagi jogviszonnyal rendelkezett, így a feltételek nem teljesülhettek attól függetlenül, hogy a jogszerű működés helyreállítása érdekében tett felperesi cselekvés megállapítható-e vagy sem. Az Art. 20. § (3) bekezdésének alkalmazása során az adóhatóságnak nem volt mérlegelési vagy méltányossági jogköre.
[12] Az Art. 20. § (4) bekezdésének rendelkezéseit a jogszabályhely pontos megfogalmazásából következően a (3) bekezdésre figyelemmel kell alkalmazni. Ennek alapján felperes akkor tudja sikeresen kimenteni magát, hogyha a törölt adószámú társaságban tagi jogviszonnyal nem rendelkezett és az adószám törlésre tekintettel indult cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás amiatt került megszüntetésre, hogy a cég a törvényes működését helyreállította.
[13] Az Art. 20. § (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy nincs szükség a 20. § (3) bekezdés b) pontja szerinti, az adószám törléssel érintett társaság jogszerű működésének helyreállítására irányuló, a kimentésre jogosult személytől adott helyzetben elvárható eljárás okirati bizonyítására, ha a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás megszüntetésre került, vagyis, ha nem vitatható, hogy a törvényes működés helyreállítása érdekében tett intézkedések eredményesek voltak. A Kft. esetében a törvényes működés helyreállításának feltétele teljesült, azonban ez önmagában nem elegendő a kimentési kérelemnek helyt adó döntés meghozatalára, miután a meghatározott feltételek konjunktívak.
[14] Az elsőfokú bíróság vizsgálta az Art. 20. § (5) bekezdésének alkalmazhatóságát. Megállapította, hogy az a) vagy b) pontban foglaltaknak együttesen kell teljesülni azon feltétellel, hogy felperes az akadályhordozó társaságnak nem volt vezető tisztségviselője. Ez a vezető tisztségviselőre vonatkozó feltétel teljesült, azonban a felperesnek 50%-ot meghaladó mértékű szavazati jogára tekintettel az Art. 20. § (5) bekezdés a) és b) pontjában foglalt kimentési feltételek nem voltak megállapíthatók.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, melyben a jogerős ítélet akkénti megváltoztatását kérte, hogy kerüljön sor az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő megsemmisítésére, az elsőfokú adóhatóság új eljárás lefolytatására, azon szempont megadásával, hogy az elsőfokú adóhatóság fogadja el felperes kimentési kérelmét. Másodlagos kérelmében az alperes új eljárásra kötelezését kérte, harmadlagosan pedig a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozathozatalra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a jogerős ítélet, valamint az azt megelőző adóhatósági eljárás ellentétes az Art. 20. § (3) és (4) bekezdésével. Az Art. 20. § (3)-(5) bekezdéseit együttesen kell értelmezni, mind nyelvtanilag, mind logikailag, és figyelembe kell venni a jogszabály kialakulásának történetét.
[19] Az Art. 20. § (3) bekezdése valóban két konjunktív feltételt alkalmaz, ahol azonban a második feltétel teljesülése egy önálló tényállást takar, amelynek során nem elvárt, hogy a cég működése helyreálljon, elegendő azt bizonyítania az érintett adózónak, hogy nincs tagsági viszonya az akadályhordozó társaságban, valamint mindent megtett az akadályhordozó működésének helyreállítása érdekében. Nem vitatott, hogy ezen feltételeknek a felperes nem felel meg. A felperes az Art. 20. § (5) bekezdése szerinti kimentési oknak sem felel meg. Az Art. 20. § (4) bekezdése azonban egy újabb kimentési lehetőséget ad, amelynek alapján, ha az akadályhordozó társaság működésének helyreállítására tekintettel a vele szemben indított törvényességi felügyeleti eljárás megszüntették, akkor függetlenül tagsági, vagy ügyvezetői jogviszonytól, a kimentési ok megáll.
[21] A logika szabályaival lenne ellentétes az, hogy egy tag vagy egy ügyvezető megmaradhat ezen minőségében az akadályhordozó társaságban minden joghátrány nélkül, ha annak működését helyreállították, míg ugyanezen személy más esetben az adószám törlésétől számított 5 évig kizárásra kerülne ezen lehetőségek közül.
[22] Az adóregisztráció szabályozásának jogtörténeti elemzésével bemutatta a régi Art. szabályait, hivatkozott a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Jat.) 2. § (1) bekezdésére. Előadta, hogy amennyiben a jogalkotónak az lett volna a szándéka, célja, hogy az Art. 20. § (4) bekezdésében foglalt kimentési ok csak az Art. 20. § (3) bekezdés b) pontjára vonatkozzon, akkor ezt írta volna be a jogszabályba és nem azt, hogy a (3) bekezdésre figyelemmel. Álláspontja szerint az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a jogszabályok céljának megállapítása során figyelembe veendő indokolási szabály alkalmazása is ugyanerre vezet.
[24] Indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást az Európai Unió Bíróságánál. Amennyiben el kell fogadni az elsőfokú bíróság értelmezését és az adóhatóság azon gyakorlatát, hogy az Art. 20. § (4) bekezdésében foglaltak kizárólag az Art. 20. § (3) bekezdés b) pontjának bizonyítására szolgálnak, akkor ezen szabályok mennyiben feleltethetők meg az Európai Parlament és Tanács belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006. december 12-i, 2006/123/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 10. cikk (2) bekezdésben foglalt arányosság elvének, illetve az Alapjogi Charta 16. cikk szerinti vállalkozási szabadság és 56. (helyesen: 52.) cikk szerinti szabadságjog korlátozására irányuló arányosság elvének.
[25] Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[28] A tényállás kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy a perbeli esetben az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti akadály áll fenn. Felperesnek az adószám törléssel érintett Kft.-ben 2019. december 20. és 2020. január 19. között egyedüli, 2020. január 20. napjától 50%-ot meghaladó szavazati jogot biztosító tagi jogviszonya volt.
[29] Ítéletének meghozatala során a Kúria az Art. 20. §-át érintő jogértelmezést végzett, annak szem előtt tartásával, hogy a jogbiztonságot csak az alkotmánykonform normaértelmezés szolgálhatja. Figyelemmel volt arra, hogy az Alaptörvény 28. cikkének megfelelő jogértelmezés akkor megfelelő, ha az Alaptörvényen alapuló egyik jogértelmezés sem kerül szembe a többi elemből fakadó következtetéssel.
[30] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[31] A Kúria először az objektív jogalkotói cél vizsgálatán nyugvó jogértelmezést végezte el. Irányadónak tekintette, hogy az Art. 20. §-ának értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a jogszabály a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgál. Ennek egyebek mellett feltétele az is, hogy a jogalkotó jól megfontolt indokokból olyan jogszabályt alkosson, amely minden esetben a közösség érdekét szolgálja, a jogszabály illeszkedik a társadalom morális rendjébe. A vizsgálat során a Kúria figyelemmel volt az Alkotmánybíróság IV/3694/2021. számú végzésére (a továbbiakban: AB végzés), az ehhez kapcsolódóan a Pénzügyminiszter által az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. tv. 57. § (1b) bekezdése alapján adott amicus curiae beadványra, az Alkotmánybíróság eljárásával érintett Budapest Környéki Törvényszék 1.K.703.551/2020/11. számú ítéletére.
[32] A Kúria észlelte, hogy az AB végzés kifejezetten az Art. 20. § (5) bekezdés b) pontja szerinti kimentési lehetőség kapcsán keletkezett, ugyanakkor tartalmaz a regisztrációs eljárás egészére levonható következtetéseket is; ezért nem látta akadályát az AB végzésben foglaltak figyelembevételének.
[33] Az adóregisztrációs eljárás jogintézménynek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: régi Art.) 24/C. §-aként történő megjelenését követően a Kúria már vizsgálta annak célját, pl. a Kfv.I.35.669/2013/7. és a Kfv.V.35.715/2014/3. számú ítéletekben. A Kúria kitért arra, hogy az adóhatóságot az adózókra vonatkozó adatok nyilvántartásba vétele kapcsán különböző feladatok terhelik: 2012. január 1. napjától ezek közé tartozik az adóregisztrációs eljárás lefolytatása. Az intézmény bevezetésnek deklarált célja, hogy azok a természetes személyek, akik korábban már vezető tisztségviselőként, képviseletre jogosult tagként, vagy kft.-, illetve zrt. esetén 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal, vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagként, részvényesként magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a személyükkel érintett adózó jelentős adótartozást halmozzon fel, jelentős jogsértést kövessen el, vagy elérhetetlenné váljon az adóhatóság számára, új adózó alapításában, vagy már meglévő adózó működésében meghatározott körülmények fennállásáig, vagy meghatározott ideig ne vehessenek részt. Az adóregisztrációs eljárás szabályait beiktató 2011. évi CLVI. törvényhez fűzött indokolás szerint a feketegazdaság elleni küzdelem új eszközei az adóregisztrációs eljárás és a fokozott adóhatósági felügyelet. Az adóregisztrációs eljárás esetében a törvény - annak érdekében, hogy az önhibájukon kívül tartozást felhalmozó adózók vezető tisztségviselői, illetve tagjai, részvényesei ne essenek el az új adózó alapításának, illetve más adózó működésében történő részvételnek a lehetőségétől - lehetőséget biztosít a törvényben felsorolt esetekben és módon a fenti jogkövetkezmények alóli kimentésre.
[34] 2018. január 1. napjával a regisztrációs eljárás jogi környezete megváltozott, már a jelen perben alkalmazandó Art. 19-25. §-ai az irányadók, a szabályozási elv azonban változatlan, a kapcsolódó törvényi indokolás szerint is "A szabályozás gyakorlatilag változatlan formában került át az Art.-be." A Kúria utal arra, hogy az AB végzés [26] pontja, és az Alkotmánybíróság ott megjelölt 3169/2022. (IV. 12.) AB végzésének [21] pontja is kiemelte, miszerint az adószám megállapításának akadályai az adóregisztrációs eljárásban a cégbejegyzésre kötelezett adózók adószámának megállapítására vonatkoznak. Nem érintik tehát azokat a vállalkozási formákat, amelyeket nem kötelező bejegyezni a cégnyilvántartásba.
[35] A Kúria adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó ítéletei jellemzően a kimentésre okot adó körülmények kérdéseit vizsgálták. A perbeli esetben azonban a Kúria az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti adószám megállapításának megtagadása kapcsán a kimentésre jogosult személyi kört tekinti relevánsnak. Értékelése szerint az Art. 20. § (4) bekezdés valós tartalma csak ebből a szempontból határozható meg.
[36] Az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerint az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítását megtagadja, ha az adózó vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja, részvényese olyan, más adózó jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese, amely adószámát az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napját megelőző öt éven belül a 227. § (3) bekezdésében - Ha az adózó a beszámoló letétbehelyezési, illetve közzétételi kötelezettségének az ismételt felhívásban szereplő határidőn belül sem tesz eleget, az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát hivatalból törli és erről a cégbíróságot elektronikus úton haladéktalanul értesíti és kezdeményezi a cég megszűntnek nyilvánítását. - és a 246. §-ban felsorolt okból - pl. az adózó székhelyén végzett helyszíni eljárás alapján hitelt érdemlően tudomást szerez arról, hogy az adózó a székhelyén nem található - az ott meghatározott eljárásban jogerősen törölte.
[37] Az Art 20. § (3) bekezdése alapján az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az adószám megállapítását a 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja alapján tagadta meg, és az a vezető tisztségviselő, cégvezető, tag vagy részvényes, akire tekintettel az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát megtagadta, a) az adószám megtagadására okot adó adószám törléssel érintett adózóban (a továbbiakban: törölt adózó) tagi, részvényesi jogviszonnyal nem rendelkezett, és b) bizonyítja, hogy vezető tisztségviselőként vagy cégvezetőként a törölt adózó jogszerű működésének helyreállítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A 20. § (4) bekezdése szerint a (3) bekezdés alkalmazásában kimentési oknak minősül, ha az adószám törléséről szóló határozat véglegessé válására tekintettel indult cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárás arra figyelemmel került megszüntetésre, hogy az adózó a cég törvényes működését helyreállította.
[38] Az Art. 20. § (5) bekezdése értelmében az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapításának megtagadása tárgyában hozott határozatot visszavonja, és az adószámot megállapítja akkor is, ha az adószám megállapítását a 19. § (2) bekezdés a) pont aa), ab) vagy ac) alpontja alapján tagadta meg, és az a tag vagy részvényes, akire tekintettel az állami adó- és vámhatóság az adózó adószámát megtagadta, igazolja, hogy az akadályhordozó adózóban vezető tisztségviselőnek, cégvezetőnek, képviseletre jogosult tagnak nem minősült, továbbá azt, hogy a) az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon huszonöt százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal nem rendelkezett, vagy b) az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon ötven százalékot meghaladó szavazati joggal nem rendelkezett és minden tőle elvárhatót megtett az akadály bekövetkezésének elkerülésére vagy fennállásának megszüntetésére.
[39] Az Art. 19. § (2) bekezdése meghatározza azt a személyi kört, akiknek magatartása vizsgálandó az adószám megtagadása esetén: az akadályhordozó más adózó jelenlegi vagy volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja vagy részvényese. Az AB végzés [32] pontja szerint nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az, hogy az Art. az akadályhordozó társaságban 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkező tagot is felelőssé teszi - a vezető tisztségviselővel együtt - az adóregisztrációs akadály bekövetkezéséért.
[40] Az olyan vezető tisztségviselők, cégvezetők számára, akik az akadályhordozóban sem tagok, sem részvényesek nem voltak, a kimentési lehetőséget az Art. 20. § (3) bekezdése biztosítja.
[41] A tagok és részvényesek kimentési lehetősége az Art. 20. § (5) bekezdésében tulajdoni hányaduk és betöltött pozíciójuk függvényében eltérő módokon biztosított. A kimentési lehetőség minden esetben kizárt azon tagok és részvényesek esetében, akik az akadályhordozó tevékenységében vezető tisztségviselők, cégvezetők, képviseletre jogosult tagok voltak. Akik nem töltöttek be ilyen pozíciót, más módon mentesülhetnek akkor, ha szavazati joguk nem haladta meg a 25%-ot, és másként akkor, ha szavazati joguk a 25%-ot meghaladta, de nem lépte túl az 50%-ot.
[42] Megállapítható, hogy az Art. rendszerében nem jogosultak kimentésre azok tagok és részvényesek, tulajdoni hányadoktól függetlenül, akik vezető tisztségviselők, cégvezetők voltak. Ugyancsak nem jogosultak semmilyen módon kimentésre azok a tagok, részvényesek, akik az akadályhordozó adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 50%-ot meghaladó szavazati joggal rendelkeztek.
[43] A felperesnek az akadályhordozóban a perbeli regisztrációt megelőző időszak egy részében kizárólagos, majd 50%-ot meghaladó mértékű tagi jogviszonya állt fenn. A felperes tehát csak akkor jogosult kimentésre, ha az Art. 20. § (4) bekezdését - álláspontjának megfelelően - akként kell értelmezni, hogy az az akadályhordozókban érintett teljes személyi körre vonatkozik. Azaz amennyiben az akadályhordozó törvényes működését helyre állították, az akadály hordozó tagjai, részvényesei akkor is élhetnek a kimentéssel, ha az akadályhordozó tevékenységében vezető tisztségviselők, cégvezetők, képviseletre jogosult tagok voltak, vagy szavazati joguk túllépte az 50%-ot.
[44] Az amicus curiae beadvány kiemelte, és azzal a Kúria egyetért, hogy az akadályhordozó adózó adószámának törlésére - felszólítást követően - abban az esetben kerül sor, ha a működésével szemben támasztott legalapvetőbb követelményeknek - például számviteli beszámoló közzététele és letétbe helyezése - sem tesz eleget. A feltételek fennállását az adóhatóság azon személyekre nézve vizsgálja, akik érdemi befolyással voltak az akadályhordozó működésére, és ebben a minőségükben gondoskodhattak volna a törvényes működés helyreállításáról, amely törvényi kötelezettségük is, valamint végső esetben a nem szabályszerűen eljáró vezető tisztségviselő megbízatását egyoldalúan meg is szüntethették volna. Ennek elmulasztása a gazdasági élet többi szereplőjének és a költségvetés védelmének az érdekében ésszerű és nem aránytalan indokul szolgál az adószám kiadásának megtagadásához.
[45] Ezeket az érveket a felperesi előadásra tekintettel a Kúria azzal egészíti ki, hogy a jogalkotó nem csupán a személyi kör alapján differenciált, hanem azt is meghatározta, hogy kik milyen adójogi cselekmények alapján mentesülhetnek. Pl. az adózóban közvetlenül vagy közvetett módon 25%-ot meghaladó mértékű szavazati joggal nem rendelkezők esetében maga a státusz eredményez kimentést, a 25 és 50% közötti szavazati jogúak esetében elvárás, hogy tegyenek meg minden tőlük elvárhatót az akadály bekövetkezésének elkerülésére vagy fennállásának megszüntetésére, és mivel az Art. 20. § (5) bekezdése szerinti esetkörben nem kimentési ok az akadályhordozó törvényes működésének helyreállítása, az elvárhatóság követelménye az utólagos helyreállítás esetén is fennáll. A Kúria az AB végzés már hivatkozott [32] pontjára tekintettel nem csak a személyi kör meghatározásában, hanem a kimentési módozatok definiálásában sem észlelt alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést. A Kúria értékelése szerint a közösség érdekét és védelmét szolgálja, illeszkedik a társadalom morális rendjébe az a jogalkotói koncepció, amely a cégjegyzésre kötelezett adózók esetében az akadályhordozó nem minden döntési befolyással rendelkező személye esetében és nem minden okból ad kimentési lehetőséget.
[46] Az Art. 20. § (4) bekezdése a (3) bekezdésre, mint egészre utalással tartalmazza az Art. 19. § (2) bekezdés a) pont ac) alpontja szerinti adószám kiadás megtagadása esetén a speciális kimentései lehetőséget, azt nem bontja meg a) és b) pont szerinti hivatkozással. Az a) és a b) pont - a felek által sem vitatottan - konjunktív feltételt alkot. Az Art. 20. § (3) bekezdése csak az a) és b) pont együttesében meghatározott személyi kör - a) nem tag, nem részvényes, b) vezető tisztségviselő, vagy cégvezető - esetében alkalmazható. Nem mutatható ki olyan jogalkotói cél, amely az akadályhordozó cég nem tag, nem részvényes vezető tisztségviselőin, cégvezetőin túl az akadályhordozó tagjai, részvényesei számára is biztosítani kívánta volna az általános kimentést a működés utólagos helyreállítása esetén.
[48] A felperes logikai érvelésen nyugvó jogértelmezésének magva, hogy felperes nem látta indokolhatónak a cégjogi bejegyzés alá tartozó adózók esetében egyes csoportok kirekesztését a kimentés lehetőségéből. Az előzőek alapján azonban a Kúria a közösség érdekeit védő, az Alaptörvényen alapuló jogértelmezési módszer szerinti jogalkotási célként elfogadhatónak tekintette azt, ha az akadályhordozó nem minden befolyással rendelkező személye esetében és nem minden okból ad kimentési lehetőséget a jogalkotó. Az Alaptörvényen nyugvó és a felperes által logikainak tekintett évrendszerek kizárják egymást. A Kúria értékelése szerint a közösségi érdekek védelme elsőbbséget élvez, ezért a felperes előadást nem tekintette megalapozottnak. A szabályozás jellege egyebekben - mint arra a korábbiakban már kitért a Kúria -, nem jár az érintettek gazdasági életből való kizárásával, nem jelent aránytalan korlátozást, mivel más vállalkozási, foglalkoztatási formákban a gazdaság részesei lehetnek.
[50] A felperes előzetes döntéshozatali indítványával érintett Irányelv célja a letelepedés szabadságát és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását biztosító jogi keret megteremtése. A szolgáltatók letelepedésének szabadsága körében érvényesülő szabályok között a felperesi indítványban szereplő 10. cikk Az engedély megadására vonatkozó feltételekre vonatkozik. Megállapítható, hogy az adóregisztrációs eljárás nem azonosítható az Irányelv szerinti szolgáltatásnyújtás/gyakorlás engedélyezése iránti eljárással.
[51] Az EUMSZ 267. cikke alapján, az EUB akkor hozhat előzetes döntést, ha a tagállam bírósága előtt felszínre került uniós jogkérdés eldöntése szükséges a határozathozatalhoz. Ez egyrészt jelentheti, hogy a felmerülő jogkérdés megoldása szükséges az ügy eldöntéséhez (a jogkérdés relevanciája). Másrészt jelentheti, hogy az uniós jogkérdést a tagállami bíróság kellő biztonsággal nem tudja megoldani, így ahhoz az Európai Bíróság előzetes döntése szükséges lesz. A felperesi indítvány esetében hiányzik az ügyben az Irányelv, továbbá az Alapjogi Charta 16. cikk szerinti vállalkozási szabadság és az 52. cikk relevanciája. Más Uniós kapcsolódást a Kúria hivatalból sem észlelt, ezért mellőzte az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését.
[52] Mindezekre tekintettel a Kúria a felperes keresetét elutasító, érdemben megalapozott jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.291/2022/6.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.