BH 2021.10.290

A képviseleti jogosultság tartalmilag is vizsgálandó. A vizsgálat arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. Az elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítására, kiegészítésére a Kúria nem folytathat le bizonyítást, azt felülvizsgálati eljárás keretei között nem rendelheti el [2003. évi XCII. tv. (Art.) 49. §, 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 2017. évi LXXVIII. tv. (új

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2013. I. és II. n. évekre áfa adónemben határidőben benyújtott bevallásaiban nem szerepeltetett levonható adót. A levonási jogot a későbbiekben önellenőrzések keretei között kívánta érvényesíteni.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január- június közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le felperesnél. Az ellenőrzést lezáró, első fokon jogerőre emelkedett, 3151894663 számú határozat szerint adókülönbözet nem keletkezett. A Nemzeti Adó- és Vámhi...

BH 2021.10.290 A képviseleti jogosultság tartalmilag is vizsgálandó. A vizsgálat arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket.
Az elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítására, kiegészítésére a Kúria nem folytathat le bizonyítást, azt felülvizsgálati eljárás keretei között nem rendelheti el [2003. évi XCII. tv. (Art.) 49. §, 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 2017. évi LXXVIII. tv. (új Ütv.) 20. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. I. és II. n. évekre áfa adónemben határidőben benyújtott bevallásaiban nem szerepeltetett levonható adót. A levonási jogot a későbbiekben önellenőrzések keretei között kívánta érvényesíteni.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január- június közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le felperesnél. Az ellenőrzést lezáró, első fokon jogerőre emelkedett, 3151894663 számú határozat szerint adókülönbözet nem keletkezett. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke 2014. január 14. napján az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 116. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülellenőrzést rendelt el.
[3] A felülellenőrzés értékelte a felperes által átadott iratokat, az alapellenőrzés anyagát, a felperesi bevallásokat, az önellenőrzéseket, valamint az Európai Unió tagállamai közötti áfa-információcsere rendszer adatait. A felülellenőrzés által feltártak alapján az elsőfokú adóhatóság az alapellenőrzés 3151894663 számú határozatát megváltoztatta, a 2013. II. n.évre 2 397 000 forint adófolyószámát nem érintő adókülönbözetet állapított meg, a jogszabályban előírt nyilvántartások előírásoktól eltérő, illetve hiányos vezetése miatt 100 000 forint a bevallási kötelezettség elmulasztása miatt további 20 000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Indokolása szerint felperes 3 310 000 forint értékben szerzett be terméket az olasz P. társaságtól, de a Közösségen belüli beszerzés ellenére nem teljesítette bevallási és adófizetési kötelezettségét, melynek eredményeképpen az ellenőrzés megnövelte mind a fizetendő, mind a levonható áfa összegét. A beszerzett Audi RS6 Avant 4.0 gépkocsihoz kapcsolódóan a felperes levonható áfát tüntetett fel, amire azonban nem lett volna módja, mivel sem a továbbértékesítési cél, sem a bevételszerző tevékenységhez való felhasználás nem igazolt. A felperesnek az ellenőrzött időszakban nem volt forgalomba helyezett dízel gépjárműve, így jogosulatlanul kívánta levonásba helyeznie az XX forgalmi rendszámú benzines személygépkocsi után beszerzett gázolajhoz és annak szervizeléséhez kapcsolódó áfát. Felperes tulajdonában állt ugyan az XY fogalmi rendszámú Fiat Doblo Cargo tehergépkocsi, de ez az ellenőrzött időszakban nem volt forgalomba helyezve. Az elsőfokú adóhatóság azt is rögzítette, hogy az áfaanalitikák szerint felperes, néhány kivételtől eltekintve, készpénzfizetési számlák alapján kívánta áfa levonási jogát gyakorolni, amelyek az adóbevallások benyújtásakor rendelkezésre álltak. Felperes törvény szerinti választási jogát gyakorolta, amikor ezen számlák után határidőben benyújtott bevallásaiban nem élt az áfalevonási jogra vonatkozó lehetőséggel, így a felülellenőrzés nem fogadta ez az önellenőrzéseket.
[4] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke a 2216833711 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.

A kereseti kérelem
[5] A felperes a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett keresettel támadta az alperesi határozatot. Eljárási jogainak sérelmén túl hivatkozott arra, alperes nem tett eleget tényállásfeltárási kötelezettségének. Álláspontja szerint az alperesi határozatban foglaltakkal szemben nem igazolt a közösségi beszerzés, sem az, hogy az Audi gépjárművet nem továbbértékesítési céllal szerezte volna be, vagy költségei nem gazdasági tevékenysége körében merültek volna fel. Az üzemanyagköltség elszámolásával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a Fiat Doblo Cargo tehergépkocsi a forgalomból történő kivonása alatt is tényleges használatban volt. Vitatta továbbá az alperesnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó, az önellenőrzésre vonatkozó megállapításait. Az első tárgyaláson az Art. 142. § (2) bekezdés e) pontjában szabályozott súlyosítási tilalomra és az Art. 93. § (3) bekezdésének sérelme körében megbízólevél nélkül végzett ellenőrzési cselekményekre is hivatkozott. A készpénzfizetési számlák kérdésében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.
[6] Alperes a keresetet a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz küldte meg, ahol a bíróság a 14.K.27.121/2015/17. számú jogerős ítéletével elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ezen jogerős ítéletet a Kfv.I.35.332/2016/5. számú végzésével eljárási jogszabálysértés miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság köteles megküldeni a hatósági és peres iratokat a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, mely bíróság jogosult dönteni arról, hogy rendelkezik-e a kereset elbírálására hatáskörrel és illetékességgel, avagy nem. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az iratokat megküldte Debrecenbe, ahol is a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Debreceni Törvényszék 2.Kpkf.35.027/2017/2. számú végzésével helybenhagyott 8.K.27.7441/2017/2. számú végzésével illetékességének hiányát állapította meg, és elrendelte a keresetlevél áttételét a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Az ekkor illetékes bíróságnak az eljárás későbbi szakaszában alkalmaznia kellett a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) átmeneti szabályait, így a jelen jogerős ítéletet már az elsőfokú bíróság hozhatta meg.
[7] Az új eljárásban a 11.K.27.070/2019/6. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésével az elsőfokú bíróság megállapította, dr. V. I. ügyvéd (a továbbiakban. Ügyvéd) nem jogosult a felperes képviseletére, melynek részletes indokait a jogerős ítéletben fejtette ki. Ezt követően a felperes az elsőfokú bíróság kizárása iránti kérelmet terjesztett elő, amely indítványt a Fővárosi Törvényszék 3.Kkk.670.718/2019/2. számú végzésében elutasította. Az elsőfokú bíró a személyét érintő elfogultsági kifogás kapcsán a 11.K.27.070/2019/10. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítette, nem érzi magát elfogultnak.

Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította felperes keresetét.
[9] Az Ügyvéd képviseleti jogosultságának vizsgálata kapcsán rögzítette, hogy ő kormánytisztviselői jogviszonyban állt az adóhatóság különböző igazgatóságaival, jogviszonyát 2011. június 27. napján kelt felmentéssel megszüntették, és a munkáltató az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 25. § (3) bekezdése - amely tartalmilag egyező az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: új Ütv.) 20. § (5) bekezdésével - alapján megadta a bíróság előtti perképviseletre is kiterjedő megbízásra vonatkozó korlátozás alóli felmentést. Az Ügyvéd által kezdeményezett munkaügyi perben a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével kötelezte a munkáltatót a tovább foglalkoztatására, amelynek során az Ügyvéd kormánytisztviselői jogviszonyát ismételten megszüntették 2017. április 3. napján. Ekkor az Ügyvéd nem kapott a perképviseletre kiterjedő megbízásra vonatkozó korlátozás alóli felmentést. A Fővárosi Törvényszék a 6.Mf.68.510/2016/10. számú jogerős ítéletében nem a jogviszony helyreállítására, hanem az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatására kötelezte a munkáltatót. Az ítélet jogerőre emelkedésével, tehát a jogviszony minden további intézkedés nélkül a jogerős ítélet erejénél fogva helyreállt, megszűnésére ténylegesen csak 2017. április 3-i felmentéssel került sor. Az Ügyvéd nem vett részt a jelen ügyek intézésében, de a munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnése óta három év még nem telt el, így korábbi munkáltatójával szembeni perképviseltre nem jogosult. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy az Alkotmánybíróság 3179/2018. (VI. 8.) AB határozatában kifejtettekre is a jogi képviselő ügyvállalására vonatkozó korlátozás mint jogszabályi rendelkezés, az Alaptörvénnyel összeegyeztethető korlátozásnak minősül.
[10] A továbbiakban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a súlyosítási tilalom megsértésére és a megbízólevél nélkül végzett ellenőrzési cselekményekre a felperes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: régi Pp.) 335/A. § (1) bekezdése szerinti keresetkiterjesztésre vonatkozó szabályába ütköző módon hivatkozott. Ennek ellenére, a "teljesség igényé"-re hivatkozva ezekben a kérdésekben is kifejtette, miért megalapozatlan felperes előadása.
[11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 5. § (1) és (2) bekezdései, 46. § (1) és (3) bekezdése, valamint 49. §-a nem sérült az adóhatósági eljárás során, ugyanakkor a felperes az Art. 95. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt, az ellenőrzés eredményességét elősegítő kötelezettségét megszegte. Az adóhatóság eljárása a felperest megillető alapelvi jogok sérelmét nem okozta, és az együttműködési kötelezettség az adózót is terheli. Összességében a felperes által állított Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjának, ea), illetve eb) alpontjainak megsértése, továbbá az ügyféllel való együttműködés, a jóhiszemű joggyakorlás és a személyes meghallgatás jogának biztosításának sérelme nem állapítható meg, továbbá az sem, hogy az adóhatóság a tényállástisztázási és bizonyítási, valamint indokolási kötelezettségét elmulasztotta volna.
[12] Az önellenőrzés lehetősége kapcsán az elsőfokú bíróság vizsgálta az Art. 49. § (1) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 153. § (1), 153/A. § (1), 119. § (1) és (2) bekezdéseit, a 120. § a) és b) pontjait, a 124. § (1) bekezdés b) és d) pontját, valamint (4) bekezdését. Indokolása szerint felperes tévesen értelmezi az önellenőrzés szabályait. A felperes választása volt, hogy adót nem igényel vissza, ennek megfelelően önellenőrzéssel bevallását e körben nem módosíthatja. Itt tért ki arra, hogy nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének olyan kérdésekben, amelyek a jogvita eldöntéséhez objektíve nem szükségesek, amelyek azt nem befolyásolják. Tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a per eldöntéséhez a felperes által felvetett kérdések megválaszolása nem szükséges, a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.
[13] Az alperes gépjárműveket érintő megállapításaira vonatkozó kereseti előadásokat az Áfa. tv. 131. § (1) bekezdése, 120. § a) pontja és 124. § (1) bekezdés b) pontja szerint vizsgálta az elsőfokú bíróság. A felperesi hivatkozás szerint a Fiat Doblo gépjárműre tekintettel elszámolt dízel üzemanyag tekintetében kifejtette, hogy felperes terhére esett annak bizonyítása, hogy a közhiteles nyilvántartás adataival szemben a forgalomból történő kivonás a vizsgált időszakban az érintett gépjármű vonatkozásában nem áll fenn, melynek azonban a felperes sikerrel nem tett eleget. Az általa csatolt díj- és pótdíjfizetési felszólítás tartalma alapján kizárólag az volt megállapítható, hogy a fizetési felszólítás hátoldalán felsorolt helyszíneken és időpontokban díjfizetés nélkül várakoztak a gépjárművel. A hátoldalról azonban a felperes másolatot nem csatolt, így kizárólag az volt megállapítható, hogy a díjfizetési felszólítás 2014. január 24. napján kelt. Az nem, hogy az ellenőrzési időszakban azzal ténylegesen a felperes közlekedett, a vállalkozás körében felmerült tevékenységet végzett. Az a körülmény, hogy a felperes a gépjárművet műszaki vizsgára vitte, szintén nem alkalmas arra, hogy a jogszerű forgalomban tartást bizonyítsa a közhiteles gépjármű-nyilvántartás adataival szemben. Ezért nem igazolt, hogy a gázolaj üzemű gépjárműbe vásárolt üzemanyagról kiállított számlák a vállalkozása körében felmerült tevékenységgel kapcsolatban merültek fel, így az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a gázolajszámlák áfatartalma nem helyezhető levonásba. A felperes keresetében a Fiat Doblo típusú tehergépkocsi szervizköltségének elvitatását sérelmezte, ezzel kapcsolatban azonban az adóhatóság nem tett megállapítást, az adókülönbözet egy Chevrolet Lacetti típusú személygépkocsi szervizelési költsége miatt keletkezett. A felperes nem részletezte, hogy a Chevrolet Lacetti gépkocsival kapcsolatban miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, amelynek hiányában az adóhatóság határozata ebben a körben is jogszerűnek tekintendő.
[14] Az Audi RS6 gépjármű esetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az Áfa. tv. személygépkocsi beszerzése esetén akkor engedi meg az előzetes felszámított áfa levonását, ha a termék igazoltan továbbértékesítési célt szolgált. Az Áfa. tv. tartalmazza a 259. § 22. pontjában, hogy e törvény alkalmazásában mi minősül továbbértékesítési célnak: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől. E jogszabályok helyes értelmezésével rögzíthető, hogy az adózónak kell igazolnia, hogy a terméke továbbértékesítési célt szolgált, azaz továbbértékesítése saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül, és a kereskedelemben szokásos használatiérték-változással történt. A gépjárművet a J. Kft. értékesítette a felperesnek, akinél az ügylet során F. T. járt el. F. T. ebben az időpontban a felperesnek sem alkalmazottja, sem meghatalmazottja nem volt. A gépjármű bruttó 38 551 180 forint vételárára a felperesnek nem volt fedezete, és szintén a felperes ez időponti ügyvezetőjének, K. N. ügyvezetése alatt álló cégek szintén nem rendelkeztek fedezettel a felperes számára nyújtott kölcsönhöz. A kölcsönhöz kapcsolódó 5%-os mértékű ügyleti kamat megfizetésére gazdasági tevékenysége alapján felperes nem volt képes. A gépkocsi F. T. által 2013. november 27. napján került átvételre 0 km állással, majd a felperes által csatolt adásvételi szerződés szerint 2014. augusztus 27. napján 4990 km óraállással került értékesítésre. A Kúria Kfv.V.35.785/2014/5. számú ítéletében is kifejtette, hogy a továbbértékesítési célú értékesítés törvényi definiálása a beszerzéstől az értékesítésig tartó időszakra határozza meg a termék állapotát (hogy mit lehet vele tenni), és az értékét, amelyből következően nem elégséges a vevő részéről azt állítani egy áruról, hogy azért vásárolta meg, mert tovább akarta adni: a terméknek a továbbértékesítéskor meg kell felelnie a törvényi előírásoknak, saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli állapotban lehet eladni, a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatti értéken. A saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítés törvényi meghatározás nem engedi meg, azaz tiltja továbbértékesítési céllal történő beszerzés esetén a használatot, hasznosítást. A továbbértékesítési cél nem csak a beszerzés időpontjában vizsgálandó. A beszerzést követően ugyanis az értékesítés nem minden esetben történik azonnal, így az Áfa. tv. 259. § 22. pontjában meghatározott törvényi feltétel megvalósultságát a jogalkotó korlátozó rendelkezésének hiányában a mindenkori értékesítésig kell vizsgálni (a Kúria Kfv.V.35.015/2018/5. számú döntése). Az elsőfokú bíróság nem lehetett figyelemmel a perbeli tárgyidőszakot követően bekövetkezett értékesítésre, de azt is hangsúlyozta, hogy a továbbértékesítés időközi megtörténte sem vezethet arra a következtetésre, hogy a gépjárművet a felperes tovább értékesítési célzattal szerezte be.
[15] A felperes nem fejtette ki, hogy a Közösségen belüli beszerzés vonatkozásában miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, így az olasz székhelyű P. által kiállított számla áfatartalmának megfizetésére a felperes az Áfa. tv. 120. § b) pontja alapján köteles. A felperes érvelésével szemben az adóhatóság az adósemlegesség elvének sérelmével hátrányos különbséget nem tett a közösségi termékbeszerzés és a belföldi termékbeszerzés áfatartalmának levonásba helyezése között, mivel más adózási konstrukció alapján vont le jogi következtetést. Közösségen belüli beszerzés esetén az áfafizetés és áfalevonás ugyanazon félhez kapcsolódik.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen felperes alkotmányjogi panaszt és felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett. Az Alkotmánybíróság IV/1039-3/2019. számon arról tájékoztatott, hogy a panasz alapján nem indított érdemi eljárást.
[17] Felülvizsgálati kérelmében jogerős ítélet hatályon kívül helyezését összegzően az Ügyvéd törvénysértő kizárása és a tisztességtelen eljárás miatt kérte, amely hibák miatt a jogerős ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
[18] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásait négy pontban foglalta össze. A felülvizsgálati kérelem V. pontot nem tartalmaz. A VI. pontban hivatkozott felperes röviden arra, sérti a tájékoztatáshoz és tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatott a szükséges bizonyítási kötelezettségről, tartalmáról, terjedeleméről, és az ítéletben emiatt hozott felperes terhére döntést.
[19] A felülvizsgálati kérelem I. pontjában arra hivatkozott, hogy a súlyosítási tilalomra nézve és a megbízólevél kérdésében miért jogszabálysértő a jogerős ítélet. Arra az esetre, ha a súlyosítási tilalom kérdésében kifejtetteknek a Kúria nem adna helyt, "alkotmányossági kérelmet" terjesztett elő.
[20] A gépjármű beszerzéshez kapcsolódó adólevonási jog érvényesítése kapcsán bemutatta, miért volt álláspontja szerint jogszabálysértő az adóhatósági eljárás, hogy elmaradt a tényállás tisztázása, amely megelőzi a felperes perbeli bizonyítási kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság olyan tényállási elemeket vett figyelembe, amelyre a felek nem hivatkoztak, a kapott tájékoztatás elégtelen volt, az ítéleti érvelés az alperesi előkészítő iraton alapul. Az Audi gépjármű kilométeróra-állásának adata abból keletkezett, hogy a vevő azt már korábban birtokba vette és használta. Az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a későbbi értékesítés tényét miért nem vette figyelembe. Egyébként felperesnek nem cáfolnia kellett az okiratellenes alperesi megállapításokat, hanem kifogásolni a bizonyítatlan adóhatósági tényállást.
[21] Előadta, a készpénzben kiegyenlített számlák adóösszegét az adóhatósági határozatok jogszabálysértően nem jelölik meg. Az alperes eljárása sérti a tényállástisztázási kötelezettséget és a szakszerűség követelményét, illetve kizárólag a teljesítés módján alapuló különbségtételt jelent bizonylatok és bizonylatok vizsgálata között. Az önellenőrzés kapcsán a Kúria előtt is előterjesztette a HÉA irányelv 178., 179. és 180. cikkeinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványát az Áfa. tv. 153/A. §-ával összefüggésben.
[22] A dízel üzemanyag áfatartalma tekintetében, a tisztességes és fair eljárás alapelvét alkalmazva az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia felperes figyelmét arra, hogy a parkolási díjra vonatkozó okiratoknak csak egyik oldalát csatolta. Az elsőfokú bíróság ezzel a mulasztással megsértette a régi Pp. 3. § (1) bekezdését. A Fiat Doblo tényleges használata folytán a felperes jogosult volt az áfa levonására. Az alperes nem vizsgálta ezen tényleges használatot, tényállása ezen okból hiányos. Egyébként két számla gázolaj beszerzése a Ford Transit forgalomban tartási idejére esik, azok után felperest mindenképpen megillette volna az áfalevonási jog. Az alperes valamennyi kérdésben jogszabálysértően járt el, mert nem hozhatott volna jogszerűen az elsőfokú határozatot helybenhagyó határozatot.
[23] A felülvizsgálati kérelem II. pontjában előadta, önmagában sérti a tisztességes eljárást, hogy az Ügyvéd 2015. október 14-től folyamatosan elláthatta a jogi képviselete, és a 2019. március 19-ei tárgyaláson kizárják. Jogtörténeti kuriózum, hogy 50 első- és másodfokú ítélet rendelkezik arról, hogy jogi képviselőként eljárhat, és ekkor sor kerül a kizárására. Az Ügyvéd jogviszonyát az adóhatóság 2011. június 27-ei intézkedésével szüntette meg, felmentést kapott az ügyvállalási korlát alól, és a munkaügyi perben hozott ítéletet követően sem került sor újabb kinevezésére. A tisztességes eljáráshoz való jogot nemcsak az ügyfélre nézve, hanem jogi képviselőjére is értelmezni kell.
[24] A felülvizsgálati kérelem III. pontjában arra hivatkozott, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az is, hogy az első fokon eljáró bíró a vele szemben előterjesztett elfogultsági bejelentés ellenére érdemi döntést hozott. Indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezzen a régi Pp. 19. § (1) bekezdés alaptörvény-ellenessége tárgyában eljárást az Alkotmánybíróság előtt.
[25] A felülvizsgálati kérelem IV. pontjában felperes előadta, a 2019. március 19-ei tárgyalási határnapról készült 11.K.27.070/2019. számú tárgyalási jegyzőkönyv mint közokirat, hamis tartalmú. Az iratismertetés nem úgy történt, ahogy a jegyzőkönyv tartalmazza, a jelentős mennyiségű iratot tanácsváltozás folytán csak 4 percben ismertették, a felperes nem kapott lehetőséget az észrevételre, ezt igazolja a hangfelvétel. A felperes képviselet tárgyában keletkezett kúriai határozat semmisségére, a képviseletet igazoló adatokra, az elsőfokú bíró és bíróság kizárására, a jegyzőkönyvezés módjára vonatkozó észrevételeit nem jegyzőkönyvezték. Az elsőfokú bírós megakadályozta, hogy a felperesi képviselő szóhoz jusson.
[26] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.

A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[29] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Kfv.I.35.594/2019/2. számú végzésével megállapította, hogy az új Ütv. 20. § (5) bekezdése folytán a felperes képviseletében az Ügyvéd nem járhat el. A kötelező jogi képviseletre vonatkozó tájékoztatást követően a felperes dr. M. K. ügyvéddel járt el, kinek meghatalmazása az Ügyvéd eljárási jogosultságának a későbbiekben részletezett okból igazoltként való elfogadás folytán, felperesi bejelentés szerint, megszűnt.
[30] A Kúria a felülvizsgálati eljárást a Kfv.I.35.594/2019/11. számú végzésével a képviseleti jog értelmezése kérdésében a Kfv.V.35.181/2019. számon kezdeményezett jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette, majd mivel arra nem került sor, folytatta. A felperes továbbra is fenntartotta az Ügyvéd képviseleti jogosultságára vonatkozó előadásait, ezért a Kúria a Kfv.I.35.231/2020. számú eljárásban kezdeményezett egyedi normakontroll-eljárás befejezéséig a Kfv.I.35.288/2020/4. számú végzésével ismételten felfüggesztette a felülvizsgálati eljárást. A 3/2021. (I. 7.) számú AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) meghozatalát követően a Kúria jelen szám alatt folytatta a felülvizsgálati eljárást.
[31] A felperes 2021. február 3-án ismételten bejelentette, őt a felülvizsgálati eljárásban az Ügyvéd képviseli, dr. M. K. ügyvéd képviseleti jogosultága megszűnt. A Kúria megállapította, hogy az időmúlás következtében már nem áll fenn az Ütv. 20. § (5) bekezdése szerinti hároméves ügyvállalási korlát, nincs törvényi akadálya annak, hogy az Ügyvéd láthassa el felperes jogi képviseletét.
[32] A Kúria a régi Pp. 272. § (2), 275. § (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. A régi Pp. korlátozó rendelkezéseiből következően a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati határidő leteltét követően a felülvizsgálat tárgyában tett előadásait csak annyiban vehette figyelembe, amennyiben azok összhangban álltak a felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria már itt rögzíti, és erre a továbbiakban nem tér ki, hogy a felperes különböző tárgykörhöz kapcsolódóan előadott "alkotmányossági kérelmei" nyomán egyetlen esetben sem észlelte az Alkotmánybírósághoz való fordulás szükségességét, így tehát azt sem vizsgálta, hogy arra adott esetben van-e törvényi lehetősége.
[33] A felülvizsgálati kérelem I. pontja tekintetében a Kúria több eljárásjogi vonatkozású megállapítást tett. A súlyosítási tilalom és a megbízólevél tiltott keresetkiterjesztése kapcsán az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a régi Pp. 335/A. § (1) bekezdését. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy ebben az esetben nincs olyan kereseti kérelem, amelyről jogszerűen dönthetne, az általa hivatkozott "teljesség igénye" nem írja felül ezt a szabályt. Ezért a jogerős ítéletnek a súlyosítási tilalomra és a megbízólevélre vonatkozó indokait a Kúria mellőzte a jogerős ítéletből, és ugyanezen okból nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelem ezen kérdéseket érintő előadásait.
[34] A felperes felülvizsgálati kérelmének indokaként az I. pontban részletesen hivatkozott az alperesi jogszabálysértésekre. Ezekről azonban nem a Kúria, hanem az elsőfokú bíróság dönt, a felülvizsgálati eljárás tárgya már a Kp. 115. § (1) bekezdésében megjelölt bírósági határozat: jogerős ítélet, továbbá a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárást megszüntető jogerős végzés. Így az adóhatóság eljárása csak közvetetten, a jogerős határozatot hozó bíróság egyes cselekményein keresztül válhat a felülvizsgálati eljárás tárgyává. A felülvizsgálati kérelemben azt kell részletesen bemutatni, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértései milyen eljárási cselekményekben, a jogerős ítélet indokainak milyen problémáiban mutatkoznak meg. A Kúria ennek következtében érdemben nem értékelhette a felülvizsgálati kérelemnek az alperesi jogsértésekre való előadásait.
[35] Felperes több esetben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályait nem megfelelően alkalmazta, illetve a kapott tájékoztatás elégtelen volt. Az iratokból - és a felperes előadásából - is kitűnően a bizonyítás kapcsán a felperes kapott tájékoztatást. Annak "elégtelensége" a régi Pp. szabályai között a Kúria által hivatalból nem azonosítható. A felülvizsgálati kérelem konkrét hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia felperes figyelmét arra, hogy a parkolójegyeknek csak egyik oldalát másolta le és nyújtotta be bizonyítékként. Ebben a kérdésben a Kúria már alkalmazhatott konkrét jogszabályt, a régi Pp. 191. § (1) bekezdését: Az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja, és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek. Ha azonban az eredeti okiratról készített okirat (másolat, felvétel, adathordozó útján készített okirat) a 195. vagy 196. §-ban meghatározott bizonyító erővel rendelkezik, az eredeti okirat bemutatására a felet az ellenbizonyítás keretén belül a 190. § (2) bekezdése szerint lehet kötelezni. A parkolójegyek tartalmukban nyugták, így nem tartoznak sem a 195. § szerinti közokiratok, sem a 196. § szerinti magánokiratok körébe, nem kellett kötelezni felperest az eredeti - vélelmezhetően kétoldalas - példányok bemutatására. A bizonyítékokat felperes nyújtotta be, azok állapota és az azokból eredő bizonyítási kockázat ismert volt előtte. Nincs olyan adat, ami miatt az eredeti okirat bemutatását az elsőfokú bíróságnak szükségesnek kellett volna tekinteni. Az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási jogszabályt, a felperes nem ezen okból lett pervesztes.
[36] Az Audi gépjármű beszerzése kapcsán az elsőfokú bíróság a vonatkozó kúriai ítéletre hivatkozva helytállóan emelte ki, hogy az Áfa. tv. 259. § 22. pontjában meghatározott törvényi feltétel megvalósultságát a jogalkotó korlátozó rendelkezésének hiányában a mindenkori értékesítésig kell vizsgálni. Kitért arra is, hogy a perbeli tárgyidőszakot követően bekövetkezett értékesítést azért nem vehette figyelembe, mert a továbbértékesítés időközi megtörténte sem vezethet arra a következtetésre, hogy a gépjárművet a felperes tovább értékesítési célzattal szerezte be. A gépjármű kilométeróra-állást az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a személyes használatot igazoló tényként. A felülvizsgálati kérelemnek a vevő általi korai birtokbavételére vonatkozó hivatkozást az elsőfokú peres eljárás - felperes által többször hivatkozott és kifogásolt - évekig folyó tartama alatt felperes bármikor előadhatta volna. Saját késedelme a bizonyításra vonatkozóan kapott tájékoztatás következtében nem lapozza meg az elsőfokú bíróság eljárási jogszabálysértését.
[37] Az önrevízió lehetőségének készpénzfizetési számlák esetében való kizártságát a felperes keresetében azért vitatta, mert az önellenőrzés az Art. 49. §-a választási lehetőségre vonatkozó szabálya alapján nem tiltható meg. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátai között csak erről dönthetett, amire sor is került. A felülvizsgálati kérelem számszaki adatokon alapuló adóösszeget kifogásoló előadása nem volt az elsőfokú peres eljárás tárgya, arról az elsőfokú bíróságnak nem kellett dönteni, így jogerős ítélet hiányában a kérdést a Kúria sem vizsgálhatja. A felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványa az adólevonási jog gyakorlásának szabályait érintik, míg a bírósági felülvizsgálat tárgya az önellenőrzés megengedhetősége volt. Oksági kapcsolat hiányában a Kúria mellőzte a felperesi indítványt.
[38] A dízel üzemanyag elszámolásánál az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az elé terjesztett bizonyítékokat, így az egyoldalas parkolójegyeket is. A felperes tulajdonában az ellenőrzött időszakban csak egy dízel meghajtású jármű volt, egy forgalomba nem helyezett Fiat Doblo. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott gépjármű a perbeli tárgyidőszakot követően volt felperes tulajdonában, így nem alkalmas az elsőfokú ítélet jogszerűségének megingatására.
[39] A felülvizsgálati kérelem II. pontja érintette az Ügyvéd elsőfokú bíróság általi kizárását. Az Ütv. 25. § (3) bekezdése szerint korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. A (3) bekezdés alapján a megbízó, a korábbi megbízó és a munkáltató az e §-ban foglalt korlátozás alól írásban felmentést adhat. Az új Ütv. 20. § (5) bekezdése alapján korábbi munkáltatójával szemben az ügyvédi tevékenység gyakorlója akkor folytathat ügyvédi tevékenységet, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem vett részt. A korábbi munkáltató e korlátozás alól felmentést adhat. Az új Ütv. és az Ütv. szabályainak tartalmi azonossága folytán a Kúria nem látta akadályát annak, hogy az AB-határozat alapvetéseit az Ütv. tekintetében is alkalmazza. Maga az AB határozat is rögzítette a [41] pontban, hogy ügyvállalási korlát jogintézményén az új Ütv. érdemben nem változtatott.
[40] Az AB határozata indokolás [38] pontjában foglaltak szerint szakjogi - így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó, alkotmányossági - kérdés annak megítélése, hogy az alapügyben benyújtott ügyvédi meghatalmazás esetében fennáll-e az új Ütv. 20. § (5) bekezdése szerinti ügyvállalási korlát.
[41] Magát az ügyvállalási korlátot mint jogintézményt, fenn- vagy fenn nem álltának vizsgálhatóságát, illetve vizsgálandóságát az Alkotmánybíróság a következő pontokban elemezte. Így az [50] pontban megállapította, hogy a bírósági eljárásban benyújtott ügyvédi meghatalmazás vizsgálata a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) 70. §-a értelmében az eljáró bíróság hivatalból ellátandó kötelezettsége, amely nemcsak a formai, hanem a tartalmi vizsgálatra is vonatkozik. A régi Pp. 72. §-a a meghatalmazás hivatalbóli vizsgálatát a régi Pp. 67-69. §-okban meghatározott követelményekre szűkítette, azonban az új Pp. a 70. §-ban többek között arra tekintettel is mellőzte a korábbi szabályozási megoldásban szereplő merev hivatkozások szerepeltetését, hogy az eljáró bíróság megfelelően érvényre tudja juttatni a meghatalmazás formai és tartalmi vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy az ügyvédi meghatalmazás perbeli tartalmi vizsgálatának nem lehet akadálya, hogy az ügyvédekre irányadó ügyvállalási korlát jogintézménye az ügyvédekre vonatkozó státusztörvényben és nem az új Pp.-ben szerepel.
[42] Az Alkotmánybíróság vizsgálta a feltett kérdéseket, majd megállapította, hogy nem következett be az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti normavilágosság és a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme. A [83] pontban foglaltak szerint az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként azt is megállapította, hogy az új Ütv. 20. § (5) bekezdése és az új Pp. 70. §-ának együtt alkalmazásakor a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi - így az új Ütv. 20. § (5) bekezdése alapján fennálló - akadálya a meghatalmazott eljárásának és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. Az Alkotmánybíróság kiemelte, amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így az új Ütv. 20. § (5) bekezdésébe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően, amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról, vagy amennyiben a jogi képviselet nem kötelező, a továbbiakban járjon el személyesen, illetőleg az eddig, a kizárt jogi képviselő által megtett perbeli cselekmények vonatkozásában is nyilatkozzon arról, hogy azokat magáénak ismeri-e el, ellenkező esetben ezen perbeli cselekmények megismétlése szükséges.
[43] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az AB határozat 1. pontjában azt állapította meg, hogy a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi - így az új Ütv. 20. § (5) bekezdése alapján fennálló - akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. A 2. pontban az Alkotmánybíróság elutasította az új Ütv. alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
[44] A fentiek szerint az Alkotmánybíróság elvégezte az irányadó jogszabályok Alaptörvény 28. cikk szerinti értelmezését, a kérdésnek a XXIV. cikk (1) bekezdése és B) cikk (1) bekezdése szempontjából való elemzését. Az Alkotmánybíróság válaszával, különös tekintettel az indokolásban kifejtettekre, a Kúria egyetért és a jogi képviselet kérdésében sem észlelt olyan további körülményt, amely miatt az Alkotmánybíróság újabb megkeresésre lenne szükség.
[45] Fentiekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, helytállóan járt el az elsőfokú bíróság, amikor tartalmi szempontból vizsgálta, hogy nincs-e jogszabályi akadálya az Ügyvéd mint meghatalmazott perben való részvételének.
[46] Az Ügyvéd adóhatóságnál fennálló jogviszonya véglegesen 2017. április 3. napjával szűnt meg, és a felperes nem igazolta, hogy az Ügyvéd ezen megszűnéskor felmentést kapott a hároméves időbeli korlát alól. Az Ügyvéd munkaügyi perében keletkezett ítéletei ennek nem mondanak ellent. A Kúria kapcsolódó Mfv.II.10.074/2017/9. számú ítéletének indokolásából megállapítható, hogy az Ügyvéd 2011. június 15-ei felmentése jogellenes volt, emiatt - egyebek mellett - alapos volt az Ügyvédnek mint a munkaügyi per felperesének a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 60. § (1) bekezdés a) pontjára alapított visszahelyezés iránti kérelme. A Ktv. ezen intézménye az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatásról szól, és mivel így a szolgálati jogviszonyt folyamatosnak kell tekinteni, nem a felmentés 2011. június 15-ei, hanem a jogviszony végleges megszüntetésének 2017. április 3-i dátuma az irányadó. A jelen peres iratok alapján az is megállapítható, hogy ezen időpontban az Ügyvéd nem kapott korábbi munkáltatójától képviseletet lehetővé tevő felmenést. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az Ügyvéd tevékenységének időbeli korlátozását a korábbi időpont szerint kellene vizsgálni, illetve, hogy az alól felmentést kapott. Az Ütv. és az új Ütv. rendelkezéseivel szemben, figyelemmel az AB-határozatra is, a képviseletet nem alapozza meg az a körülmény sem, hogy meghatalmazását más peres eljárásokban eljáró bíróságok elfogadták. Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen határozott az Ügyvéd képviseleti jogosultságának kizárásáról.
[47] A felülvizsgálati kérelem III. pontja szerinti, elsőfokú bíróság kizárására vonatkozó előadása kapcsán a Kúria a régi Pp. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 19. §-át, valamint 13. §-át alkalmazta. A felperes az elsőfokú bíró kizárásának okaként arra hivatkozott, korábbi peres eljárásokban tanúsított magatartása miatt nem várható tőle tisztességes eljárás. Ez tartalmában a régi Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szubjektív, vagy másként relatív kizárási oknak feleltehető meg. A régi Pp. 19. § (1) bekezdés második mondata értelmében "Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat ugyan, de ha a 13. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt. Ez a relatív kizárási ok nem akadályozta meg az elsőfokú bíró további eljárását, a jogerős ítélet meghozatalát.
[48] A felülvizsgálati kérelem IV. pontja szerinti, tárgyalási jegyzőkönyv meghamisítására vonatkozó felperesi előadást a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretei között nem tudja figyelembe venni. A jegyzőkönyvezés hibáinak korrekcióját erre irányuló kérelem keretei között az elsőfokú bíróságnak kell elvégezni, a kérelem megalapozottságát a felülvizsgálati eljárásban tiltott bizonyítási eljárás következtében a Kúria nem bírálhatja el. A felperes ezen előadásai nem alapozhatták meg a felülvizsgálati kérelmet.
[49] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó előadást, ezért az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét, az indokolás részbeni mellőzésével, a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.I.35.049/2021.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.I.35.049/2021/7.
A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke,
Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró,
dr. Heinemann Csilla bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr.Vancsura István ügyvéd
Az alperes:
Az alperes képviselője: dr. Novoth Zoltán kamarai jogtanácsos
A per tárgya: adó ügyben hozott közigazgatási határozat
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 21. sorszám alatt
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.070/2019/27. számú végzésével kijavított 11.K.27.070/2019/10. számú ítélete

Rendelkező rész
A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.K.27.070/2019/10. számú ítéletét az indokolás részbeni mellőzésével hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 239.700 (kettőszázharminckilencezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. I. és II. n.évekre áfa adónemben határidőben benyújtott bevallásaiban nem szerepeltetett levonható adót. A levonási jogot a későbbiekben önellenőrzések keretei között kívánta érvényesíteni.
[2] Az elsőfokú adóhatóság a 2013. január - június közötti időszakra áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatát folytatta le felperesnél. Az ellenőrzést lezáró, elsőfokon jogerőre emelkedett, 3151894663 számú határozat szerint adókülönbözet nem keletkezett. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke 2014. január 14. napján az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 116. § (1) bekezdés b) pontja szerinti felülellenőrzést rendelt el.
[3] A felülellenőrzés értékelte a felperes által átadott iratokat, az alapellenőrzés anyagát, a felperesi bevallásokat, az önellenőrzéseket, valamint az Európai Unió tagállamai közötti áfa-információcsere rendszer adatait. A felülellenőrzés által feltártak alapján az elsőfokú adóhatóság az alapellenőrzés 3151894663 számú határozatát megváltoztatta, a 2013. II. n.évre 2.397.000 forint adófolyószámát nem érintő adókülönbözetet állapított meg, a jogszabályban előírt nyilvántartások előírásoktól eltérő, illetve hiányos vezetése miatt 100.000 forint-, a bevallási kötelezettség elmulasztása miatt további 20.000 forint mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Indokolása szerint felperes 3.310.000 forint értékben szerzett be terméket az olasz P. társaságtól, de a Közösségen belüli beszerzés ellenére nem teljesítette bevallási és adófizetési kötelezettségét, melynek eredményeképpen az ellenőrzés megnövelte mind a fizetendő, mind a levonható áfa összegét. A beszerzett Audi RS6 Avant 4.0 gépkocsihoz kapcsolódóan felperes levonható áfá-t tüntetett fel, amire azonban nem lett volna módja, mivel sem a tovább értékesítési cél, sem a bevételszerző tevékenységhez való felhasználás nem igazolt. A felperesnek az ellenőrzött időszakban nem volt forgalomba helyezett diesel gépjárműve, így jogosulatlanul kívánta levonásba helyeznie az XX forgalmi rendszámú benzines személygépkocsi után beszerzett gázolajhoz és annak szervizeléséhez kapcsolódó áfá-t. Felperes tulajdonában állt ugyan az XY fogalmi rendszámú Fiat Doblo Cargo tehergépkocsi, de ez az ellenőrzött időszakban nem volt forgalomba helyezve. Az elsőfokú adóhatóság azt is rögzítette, hogy az áfa analitikák szerint felperes, néhány kivételtől eltekintve, készpénzfizetési számlák alapján kívánta áfa levonási jogát gyakorolni, amelyek az adóbevallások benyújtásakor rendelkezésre álltak. Felperes törvény szerinti választási jogát gyakorolta, amikor ezen számlák után határidőben benyújtott bevallásaiban nem élt az áfa levonási jogra vonatkozó lehetőséggel, így a felülellenőrzés nem fogadta ez az önellenőrzéseket.
[4] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke a 2216833711 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.

A kereseti kérelem
[5] A felperes a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz címzett keresettel támadta az alperesi határozatot. Eljárási jogainak sérelmén túl hivatkozott arra, alperes nem tett eleget tényállás feltárási kötelezettségének. Álláspontja szerint az alperesi határozatban foglaltakkal szemben nem igazolt a közösségi beszerzés, sem az, hogy az Audi gépjárművet nem tovább értékesítési céllal szerezte volna be, vagy költségei nem gazdasági tevékenysége körében merültek volna fel. Az üzemanyagköltség elszámolásával összefüggésben arra hivatkozott, hogy a Fiat Doblo Cargo tehergépkocsi a forgalomból történő kivonása alatt is tényleges használatban volt. Vitatta továbbá az alperesnek az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 49. § (1) bekezdéséhez kapcsolódó, az önellenőrzésre vonatkozó megállapításait. Az első tárgyaláson az Art. 142. § (2) bekezdés e) pontjában szabályozott súlyosítási tilalomra és az Art. 93. § (3) bekezdésének sérelme körében megbízólevél nélkül végzett ellenőrzési cselekményekre is hivatkozott. A készpénz fizetési számlák kérdésében előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozta.
[6] Alperes a keresetet a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz küldte meg, ahol a bíróság a 14.K.27.121/2015/17. számú jogerős ítéletével elutasította. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria ezen jogerős ítéletet a Kfv.I.35.332/2016/5. számú végzésével eljárási jogszabálysértés miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárásra adott iránymutatás szerint a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság köteles megküldeni a hatósági és peres iratokat a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz, mely bíróság jogosult dönteni arról, hogy rendelkezik-e a kereset elbírálására hatáskörrel és illetékességgel, avagy nem. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az iratokat megküldte Debrecenbe, ahol is a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság, a Debreceni Törvényszék 2.Kpkf.35.027/2017/2. számú végzésével helybenhagyott 8.K.27.7441/2017/2. számú végzésével illetékességének hiányát állapította meg, és elrendelte a keresetlevél áttételét a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Az ekkor illetékes bíróságnak az eljárás későbbi szakaszában alkalmaznia kellett a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. tv. (a továbbiakban: Kp.) átmeneti szabályait, így a jelen jogerős ítéletet már az elsőfokú bíróság hozhatta meg.
[7] Az új eljárásban a 11.K.27.070/2019/6. számú tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt végzésével az elsőfokú bíróság megállapította, dr. V. I. ügyvéd (a továbbiakban. Ügyvéd) nem jogosult felperes képviseletére, melynek részletes indokait a jogerős ítéletben fejtette ki. Ezt követően a felperes az elsőfokú bíróság kizárása iránti kérelmet terjesztett elő, amely indítványt a Fővárosi Törvényszék 3.Kkk.670.718/2019/2. számú végzésében elutasította. Az elsőfokú bíró a személyét érintő elfogultsági kifogás kapcsán a 11.K.27.070/2019/10. számú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítette, nem érzi magát elfogultnak.

Az elsőfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította felperes keresetét.
[9] Az Ügyvéd képviseleti jogosultságának vizsgálata kapcsán rögzítette, hogy ő kormánytisztviselői jogviszonyban állt az adóhatóság különböző igazgatóságaival, jogviszonyát 2011. június 27. napján kelt felmentéssel megszüntették, és a munkáltató az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 25. § (3) bekezdése - amely tartalmilag egyező az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: új Ütv.) 20.§ (5) bekezdésével - alapján megadta a bíróság előtti perképviseletre is kiterjedő megbízásra vonatkozó korlátozás alóli felmentést. Az Ügyvéd által kezdeményezett munkaügyi perben a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletével kötelezte a munkáltatót a tovább foglalkoztatására, amelynek során az Ügyvéd kormánytisztviselői jogviszonyát ismételten megszüntették 2017. április 3. napján. Ekkor az Ügyvéd nem kapott a perképviseletre kiterjedő megbízásra vonatkozó korlátozás alóli felmentést. A Fővárosi Törvényszék a 6.Mf.68.510/2016/10. számú jogerős ítéletében nem a jogviszony helyreállítására, hanem az eredeti munkakörben történő tovább foglalkoztatására kötelezte a munkáltatót. Az ítélet jogerőre emelkedésével, tehát a jogviszony minden további intézkedés nélkül a jogerős ítélet erejénél fogva helyreállt, megszűnésére ténylegesen csak 2017. április 3-i felmentéssel került sor. Az Ügyvéd nem vett részt a jelen ügyek intézésében, de a munkavégzésre irányuló jogviszonya megszűnése óta három év még nem telt el, így korábbi munkáltatójával szembeni perképviseltre nem jogosult. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy az Alkotmánybíróság 3179/2018. (VI. 08.) AB határozatában kifejtettekre is a jogi képviselő ügyvállalására vonatkozó korlátozás, mint jogszabályi rendelkezés, az Alaptörvénnyel összeegyeztethető korlátozásnak minősül.
[10] A továbbiakban az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a súlyosítási tilalom megsértésére és a megbízólevél nélkül végzett ellenőrzési cselekményekre felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: régi Pp.) 335/A.§ (1) bekezdése szerinti keresetkiterjesztésre vonatkozó szabályába ütköző módon hivatkozott. Ennek ellenére, a "teljeség igényé" -re hivatkozva ezekben a kérdésekben is kifejtette, miért megalapozatlan felperes előadása.
[11] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 5. § (1) és (2) bekezdései, 46. § (1) és (3) bekezdése, valamint 49. §-a nem sérült az adóhatósági eljárás során, ugyanakkor a felperes az Art. 95. § (1) és (3) bekezdéseiben foglalt, az ellenőrzés eredményességét elősegítő kötelezettségét megszegte. Az adóhatóság eljárása a felperest megillető alapelvi jogok sérelmét nem okozta, és az együttműködési kötelezettség az adózót is terheli. Összességében a felperes által állított Ket. 72. § (1) bekezdés e) pontjának, ea), illetve eb) alpontjainak megsértése, továbbá az ügyféllel való együttműködés, a jóhiszemű joggyakorlás és a személyes meghallgatás jogának biztosításának sérelme nem állapítható meg, továbbá az sem, hogy az adóhatóság a tényállás-tisztázási és bizonyítási, valamint indokolási kötelezettségét elmulasztotta volna.
[12] Az önellenőrzés lehetősége kapcsán az elsőfokú bíróság vizsgálta az Art. 49.§ (1) bekezdését, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 153.§ (1), 153/A.§ (1), 119.§ (1) és (2) bekezdéseit, a 120.§ a) és b) pontjait, a 124.§ (1) bekezdés b) és d) pontját, valamint (4) bekezdését. Indokolása szerint felperes tévesen értelmezi az önellenőrzés szabályait. A felperes választása volt, hogy adót nem igényel vissza, ennek megfelelően önellenőrzéssel bevallását e körben nem módosíthatja. Itt tért ki arra, hogy nincs helye előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének olyan kérdésekben, amelyek a jogvita eldöntéséhez objektíve nem szükségesek, amelyek azt nem befolyásolják. Tekintettel arra, hogy a bíróság álláspontja szerint a per eldöntéséhez a felperes által felvetett kérdések megválaszolása nem szükséges, a bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.
[13] Az alperes gépjárműveket érintő megállapításaira vonatkozó kereseti előadásokat az Áfa tv. 131.§ (1) bekezdése, 120.§ a) pontja és 124. § (1) bekezdés b) pontja szerint vizsgálta az elsőfokú bíróság. A felperesi hivatkozás szerint a Fiat Doblo gépjárműre tekintettel elszámolt diesel üzemanyag tekintetében kifejtette, hogy felperes terhére esett annak bizonyítása, hogy a közhiteles nyilvántartás adataival szemben a forgalomból történő kivonás a vizsgált időszakban az érintett gépjármű vonatkozásában nem áll fenn, melynek azonban a felperes sikerrel nem tett eleget. Az általa csatolt díj- és pótdíjfizetési felszólítás tartalma alapján kizárólag az volt megállapítható, hogy a fizetési felszólítás hátoldalán felsorolt helyszíneken és időpontokban díjfizetés nélkül várakoztak a gépjárművel. A hátoldalról azonban a felperes másolatot nem csatolt, így kizárólag az volt megállapítható, hogy a díjfizetési felszólítás 2014. január 24. napján kelt. Az nem, hogy az ellenőrzési időszakban azzal ténylegesen a felperes közlekedett, a vállalkozás körében felmerült tevékenységet végzett. Az a körülmény, hogy a felperes a gépjárművet műszaki vizsgára vitte, szintén nem alkalmas arra, hogy a jogszerű forgalomban tartást bizonyítsa a közhiteles gépjármű nyilvántartás adataival szemben. Ezért nem igazolt, hogy a gázolaj üzemű gépjárműbe vásárolt üzemanyagról kiállított számlák a vállalkozása körében felmerült tevékenységgel kapcsolatban merültek fel, így az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a gázolajszámlák áfa tartalma nem helyezhető levonásba. A felperes keresetében a Fiat Doblo típusú tehergépkocsi szervizköltségének elvitatását sérelmezte, ezzel kapcsolatban azonban az adóhatóság nem tett megállapítást, az adókülönbözet egy Chevrolet Lacetti típusú személygépkocsi szervizelési költsége miatt keletkezett. A felperes nem részletezte, hogy a Chevrolet Lacetti gépkocsival kapcsolatban miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, amelynek hiányában az adóhatóság határozata ebben a körben is jogszerűnek tekintendő.
[14] Az Audi RS6 gépjármű esetében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az Áfa tv. személygépkocsi beszerzése esetén akkor engedi meg az előzetes felszámított áfa levonását, ha a termék igazoltan tovább értékesítési célt szolgált. Az Áfa tv. tartalmazza a 259. § 22. pontban, hogy e törvény alkalmazásában mi minősül tovább értékesítési célnak: a mástól szerzett termék saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítése, amely értékesítéskori használati értékében legfeljebb csak a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatt tér el a szerzéskori használati értékétől. E jogszabályok helyes értelmezésével rögzíthető, hogy az adózónak kell igazolnia, hogy a terméke tovább értékesítési célt szolgált, azaz tovább értékesítése saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélkül, és a kereskedelemben szokásos használati értékváltozással történt. A gépjárművet a J. Kft. értékesített felperesnek, akinél az ügylet során F. T. járt el. F. T. ebben az időpontban a felperesnek sem alkalmazottja, sem meghatalmazottja nem volt. A gépjármű bruttó 38.551.180 forint vételára felperesnek nem volt fedezete, és szintén a felperes ezidőponti ügyvezetőjének, K. N. ügyvezetése alatt álló cégek szintén nem rendelkeztek fedezettel a felperes számára nyújtott kölcsönhöz. A kölcsönhöz kapcsolódó 5%-os mértékű ügyleti kamat megfizetésére gazdasági tevékenysége alapján felperes nem volt képes. A gépkocsi F. T. által 2013. november 27. napján került átvételre 0 km állással, majd a felperes által csatolt adásvételi szerződés szerint 2014. augusztus 27. napján 4990 km óraállással került értékesítésre. A Kúria Kfv.V.35.785/2014/5. számú ítéletében is kifejtette, hogy a tovább értékesítési célú értékesítés törvényi definiálása a beszerzéstől az értékesítésig tartó időszakra határozza meg a termék állapotát (hogy mit lehet vele tenni), és az értékét, amelyből következően nem elégséges a vevő részéről azt állítani egy áruról, hogy azért vásárolta meg, mert tovább akarta adni: a terméknek a tovább értékesítéskor meg kell felelnie a törvényi előírásoknak, saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli állapotban lehet eladni, a kereskedelemben szokásos értékváltozás miatti értéken. A saját használat vagy egyéb módon történő hasznosítás nélküli értékesítés törvényi meghatározás nem engedi meg, azaz tiltja tovább értékesítési céllal történő beszerzés esetén a használatot, hasznosítást. A tovább értékesítési cél nem csak a beszerzés időpontjában vizsgálandó. A beszerzést követően ugyanis az értékesítés nem minden esetben történik azonnal, így az Áfa tv. 259. § 22. pontjában meghatározott törvényi feltétel megvalósultságát a jogalkotó korlátozó rendelkezésének hiányában a mindenkori értékesítésig kell vizsgálni (a Kúria Kfv.V.35.015/2018/5. számú döntése). Az elsőfokú bíróság nem lehetett figyelemmel a perbeli tárgyidőszakot követően bekövetkezett értékesítésre, de azt is hangsúlyozta, hogy a tovább értékesítés időközi megtörténte sem vezethet arra a következtetésre, hogy a gépjárművet a felperes tovább értékesítési célzattal szerezte be.
[15] A felperes nem fejtette ki, hogy a Közösségen belüli beszerzés vonatkozásában miért tartja jogszabálysértőnek az alperesi határozatot, így az olasz székhelyű P. által kiállított számla áfa tartamának megfizetésére a felperes az Áfa tv. 120. § b) pontja alapján köteles. A felperes érvelésével szemben az adóhatóság az adósemlegesség elvének sérelmével hátrányos különbséget nem tett a közösségi termékbeszerzés és a belföldi termékbeszerzés áfa tartalmának levonásba helyezése között, mivel más adózási konstrukció alapján vont le jogi következtetést. Közösségen belüli beszerzés esetén az áfa fizetés és áfa levonás ugyanazon félhez kapcsolódik.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen felperes alkotmányjogi panaszt és felülvizsgálati kérelmet is előterjesztett. Az Alkotmánybíróság IV/1039-3/2019. számon arról tájékoztatott, hogy a panasz alapján nem indított érdemi eljárást.
[17] Felülvizsgálati kérelmében jogerős ítélet hatályon kívül helyezését összegzően az Ügyvéd törvénysértő kizárása és a tisztességtelen eljárás miatt kérte, amely hibák miatt a jogerős ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
[18] A felülvizsgálati kérelem hivatkozásait négy pontban foglalta össze. A felülvizsgálati kérelem V. pontot nem tartalmaz. A VI. pontban hivatkozott felperes röviden arra, sérti a tájékoztatáshoz és tisztességes eljáráshoz való jogát, hogy az elsőfokú bíróság nem tájékoztatott a szükséges bizonyítási kötelezettségről, tartalmáról, terjedeleméről, és az ítéletben emiatt hozott felperes terhére döntést.
[19] A felülvizsgálati kérelem I. pontjában arra hivatkozott, hogy a súlyosítási tilalomra nézve és a megbízólevél kérdésében miért jogszabálysértő a jogerős ítélet. Arra az esetre, ha a súlyosítási tilalom kérdésében kifejtetteknek a Kúria nem adna helyt, "alkotmányossági kérelmet" terjesztett elő.
[20] A gépjármű beszerzéshez kapcsolódó adólevonási jog érvényesítése kapcsán bemutatta, miért volt álláspontja szerint jogszabálysértő az adóhatósági eljárás, hogy elmaradt a tényállás tisztázása, amely megelőzi a felperes perbeli bizonyítási kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság olyan tényállási elemeket vett figyelembe, amelyre a felek nem hivatkoztak, a kapott tájékoztatás elégtelen volt, az ítéleti érvelés az alperesi előkészítő iraton alapul. Az Audi gépjármű kilométeróra állásának adata abból keletkezett, hogy a vevő azt már korábban birtokba vette és használta. Az elsőfokú bíróság nem adta indokát annak, hogy a későbbi értékesítés tényét miért nem vette figyelembe. Egyébként felperesnek nem cáfolnia kellett az okiratellenes alperesi megállapításokat, hanem kifogásolni a bizonyítatlan adóhatósági tényállást.
[21] Előadta, a készpénzben kiegyenlített számlák adóösszegét az adóhatósági határozatok jogszabálysértően nem jelölik meg. Alperes eljárása sérti a tényállás tisztázási kötelezettséget és a szakszerűség követelményét, illetve kizárólag a teljesítés módján alapuló különbség tételt jelent bizonylatok és bizonylatok vizsgálata között. Az önellenőrzés kapcsán a Kúria előtt is előterjesztette a HÉA irányelv 178., 179. és 180. cikkeinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványát az Áfa tv. 153/A. §-ával összefüggésben.
[22] A diesel üzemanyag áfa tartalma tekintetében, a tisztességes és fair eljárás alapelvét alkalmazva az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia felperes figyelmét arra, hogy a parkolási díjra vonatkozó okiratoknak csak egyik oldalát csatolta. Az elsőfokú bíróság ezzel a mulasztással megsértette a régi Pp. 3.§ (1) bekezdését. A Fiat Doblo tényleges használata folytán felperes jogosult volt az áfa levonására. Alperes nem vizsgálta ezen tényleges használatot, tényállása ezen okból hiányos. Egyébként két számla gázolaj beszerzése a Ford Transit forgalomba tartási idejére esik, azok után felperest mindenképpen megillette volna az áfa levonási jog. Alperes valamennyi kérdésben jogszabálysértően járt el, mert nem hozhatott volna jogszerűen az elsőfokú határozatot helybenhagyó határozatot.
[23] A felülvizsgálati kérelem II. pontjában előadta, önmagában sérti a tisztességes eljárást, hogy az Ügyvéd 2015. október 14-től folyamatosan elláthatta a jogi képviselete, és a 2019. március 19-ei tárgyaláson kizárják. Jogtörténeti kuriózum, hogy 50 első és másodfokú ítélet rendelkezik arról, hogy jogi képviselőként eljárhat, és ekkor sor kerül a kizárására. Az Ügyvéd jogviszonyát az adóhatóság 2011. június 27-ei intézkedésével szüntette meg, felmentést kapott az ügyvállalási korlát alól, és a munkaügyi perben hozott ítéletet követően sem került sor újabb kinevezésére. A tisztességes eljáráshoz való jogot nem csak az ügyfélre nézve, hanem jogi képviselőjére is értelmezni kell.
[24] A felülvizsgálati kérelem III. pontjában arra hivatkozott, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az is, hogy az elsőfokú bíró a vele szemben előterjesztett elfogultsági bejelentés ellenére érdemi döntést hozott. Indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezzen a régi Pp. 19.§ (1) bekezdés Alaptörvény ellenessége tárgyában eljárást az Alkotmánybíróság előtt.
[25] A felülvizsgálati kérelem IV. pontjában felperes előadta, a 2019. március 19-ei tárgyalási határnapról készült 11.K.27.070/2019. számú tárgyalási jegyzőkönyv, mint közokirat, hamis tartalmú. Az iratismertetés nem úgy történt, ahogy a jegyzőkönyv tartalmazza, a jelentős mennyiségű iratot tanácsváltozás folytán csak 4 percben ismertették, felperes nem kapott lehetőséget az észrevételre, ezt igazolja a hangfelvétel. Felperes képviselet tárgyában keletkezett kúriai határozat semmisségére, a képviseletet igazoló adatokra, az elsőfokú bíró és bíróság kizárására, a jegyzőkönyvezés módjára vonatkozó észrevételeit nem jegyzőkönyvezték. Az elsőfokú bírós megakadályozta, hogy a felperesi képviselő szóhoz jusson.
[26] Alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.
[27] A Kúria 6. sorszámú végzésében tájékoztatta a feleket, hogy veszélyhelyzet során érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedések újbóli bevezetéséről szóló 112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 36.§ (1) bekezdése alapján az tárgyaláson kívül jár el, és 2021. április 8-án hoz határozatot. Szem előtt tartva a tisztességes eljárás alapelvét, a Kúria lehetőséget biztosított a felek számára, hogy a tárgyaláson elmondani kívánt összegzést/kiemelést írásban megtehessék. Felperes a jogi képviselő tárhelyére 2021. március 23. napján feltöltött végzést a 2021. április 8-ai tárgyalási (tárgyaláson kívüli) határnapig nem töltötte le. A letöltésre csak 2021.04.09. 16:00:14-kor került sor. Mivel azonban régi Pp. szabályai kizárják a felülvizsgálati kérelem kiegészítését, és a felülvizsgálati eljárásban történő bizonyítást, a Kúria a felperes magatartását nem értékelte a döntés meghozatalát gátló körülménynek. Alperes sem tett nyilatkozatot.

A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[29] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a Kfv.I.35.594/2019/2. számú végzésével megállapította, hogy az új Ütv. 20.§ (5) bekezdése folytán a felperes képviseletében az Ügyvéd nem járhat el. A kötelező jogi képviseletre vonatkozó tájékoztatást követően felperes dr. M. K. ügyvéddel járt el, kinek meghatalmazása az Ügyvéd eljárási jogosultságának a későbbiekben részletezett okból igazoltként való elfogadás folytán, felperesi bejelentés szerint, megszűnt.
[30] A Kúria a felülvizsgálati eljárást a Kfv.I.35.594/2019/11. számú végzésével a képviseleti jog értelmezése kérdésében a Kfv.V.35.181/2019. számon kezdeményezett jogegységi eljárás befejezéséig felfüggesztette, majd mivel arra nem került sor, folytatta. Felperes továbbra is fenntartotta az Ügyvéd képviseleti jogosultságára vonatkozó előadásait, ezért a Kúria a Kfv.I.35.231/2020. számú eljárásban kezdeményezett egyedi normakontroll eljárás befejezéséig a Kfv.I.35.288/2020/4. számú végzésével ismételten felfüggesztette a felülvizsgálati eljárást. A 3/2021.(I.7.) számú AB határozat (a továbbiakban: AB határozat) meghozatalát követően a Kúria jelen szám alatt folytatta a felülvizsgálati eljárást.
[31] A felperes 2021. február 3-án ismételten bejelentette, őt a felülvizsgálati eljárásban az Ügyvéd képviseli, dr. M. K. ügyvéd képviseleti jogosultága megszűnt. A Kúria megállapította, hogy az időmúlás következtében már nem áll fenn az Ütv. 20.§ (5) bekezdése szerinti hároméves ügyvállalási korlát, nincs törvényi akadálya annak, hogy az Ügyvéd láthassa el felperes jogi képviseletét.
[32] A Kúria a régi Pp. 272.§ (2), 275.§ (1) és (2) bekezdéseinek megfelelően a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok szerint, a rendelkezésre álló iratok alapján vizsgálta felül. A régi Pp. korlátozó rendelkezéseiből következően a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati határidő leteltét követően a felülvizsgálat tárgyában tett előadásait csak annyiban vehette figyelembe, amennyiben azok összhangban álltak a felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria már itt rögzíti, és erre a továbbiakban nem tér ki, hogy a felperes különböző tárgykörhöz kapcsolódóan előadott "alkotmányossági kérelmei" nyomán egyetlen esetben sem észlelte az Alkotmánybírósághoz való fordulás szükségességét, így tehát azt sem vizsgálta, hogy arra adott esetben van-e törvényi lehetősége.
[33] A felülvizsgálati kérelem I. pontja tekintetében a Kúria több eljárásjogi vonatkozású megállapítást tett. A súlyosítási tilalom és a megbízólevél tiltott keresetkiterjesztése kapcsán az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a régi Pp. 335/A.§ (1) bekezdését. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy ebben az esetben nincs olyan kereseti kérelem, amelyről jogszerűen dönthetne, az általa hivatkozott "teljesség igénye" nem írja felül ezt a szabályt. Ezért a jogerős ítéletnek a súlyosítási tilalomra és a megbízólevélre vonatkozó indokait a Kúria mellőzte a jogerős ítéletből, és ugyanezen okból nem vizsgálta a felülvizsgálati kérelem ezen kérdéseket érintő előadásait.
[34] A felperes felülvizsgálati kérelmének indokaként az I. pontban részletesen hivatkozott az alperesi jogszabálysértésekre. Ezekről azonban nem a Kúria, hanem az elsőfokú bíróság dönt, a felülvizsgálati eljárás tárgya már a Kp. 115. § (1) bekezdésében megjelölt bírósági határozat: jogerős ítélet, továbbá a keresetlevelet visszautasító vagy az eljárást megszüntető jogerős végzés. Így az adóhatóság eljárása csak közvetetten, a jogerős határozatot hozó bíróság egyes cselekményein keresztül válhat a felülvizsgálati eljárás tárgyává. A felülvizsgálati kérelemben azt kell részletesen bemutatni, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértései milyen eljárási cselekményekben, a jogerős ítélet indokainak milyen problémáiban mutatkoznak meg. A Kúria ennek következtében érdemben nem értékelhette a felülvizsgálati kérelemnek az alperesi jogsértésekre való előadásait.
[35] Felperes több esetben hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítás szabályait nem megfelelően alkalmazta, illetve a kapott tájékoztatás elégtelen volt. Az iratokból - és felperes előadásából - is kitűnően a bizonyítás kapcsán felperes kapott tájékoztatást. Annak "elégtelensége" a régi Pp. szabályai között a Kúria által hivatalból nem azonosítható. A felülvizsgálati kérelem konkrét hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia felperes figyelmét arra, hogy a parkolójegyeknek csak egyik oldalát másolta le és nyújtotta be bizonyítékként. Ebben a kérdésben a Kúria már alkalmazhatott konkrét jogszabályt, a régi Pp. 191. § (1) bekezdését: Az eredeti okirat helyett annak hiteles vagy egyszerű másolatban való bemutatása is elegendő, ha ezt az ellenfél nem kifogásolja, és az eredeti okirat bemutatását a bíróság sem tartja szükségesnek. Ha azonban az eredeti okiratról készített okirat (másolat, felvétel, adathordozó útján készített okirat) a 195. vagy 196. §-ban meghatározott bizonyító erővel rendelkezik, az eredeti okirat bemutatására a felet az ellenbizonyítás keretén belül a 190. § (2) bekezdése szerint lehet kötelezni. A parkolójegyek tartalmukban nyugták, így nem tartoznak sem a 195.§ szerinti közokiratok, sem a 196.§ szerinti magánokiratok körébe, nem kellett kötelezni felperest az eredeti - vélelmezhetően két oldalas - példányok bemutatására. A bizonyítékokat felperes nyújtotta be, azok állapota- és az azokból eredő bizonyítási kockázat ismert volt előtte. Nincs olyan adat, ami miatt az eredeti okirat bemutatását az elsőfokú bíróságnak szükségesnek kellett volna tekinteni. Az elsőfokú bíróság nem sértett eljárási jogszabályt, felperes nem ezen okból lett pervesztes.
[36] Az Audi gépjármű beszerzése kapcsán az elsőfokú bíróság a vonatkozó kúriai ítéletre hivatkozva helytállóan emelte ki, hogy az Áfa tv. 259. § 22. pontjában meghatározott törvényi feltétel megvalósultságát a jogalkotó korlátozó rendelkezésének hiányában a mindenkori értékesítésig kell vizsgálni. Kitért arra is, hogy a perbeli tárgyidőszakot követően bekövetkezett értékesítést azért nem vehette figyelembe, mert a tovább értékesítés időközi megtörténte sem vezethet arra a következtetésre, hogy a gépjárművet a felperes tovább értékesítési célzattal szerezte be. A gépjármű kilométer óra állást az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a személyes használatot igazoló tényként. A felülvizsgálati kérelemnek a vevő általi korai birtokba vételére vonatkozó hivatkozást az elsőfokú peres eljárás - felperes által többször hivatkozott és kifogásolt - évekig folyó tartama alatt felperes bármikor előadhatta volna. Saját késedelme a bizonyításra vonatkozóan kapott tájékoztatás következtében nem lapozza meg az elsőfokú bíróság eljárási jogszabálysértését.
[37] Az önrevízió lehetőségének készpénzfizetési számlák esetében való kizártságát felperes keresetében azért vitatta, mert az önellenőrzés az Art. 49.§-a választási lehetőségre vonatkozó szabálya alapján nem tiltható meg. Az elsőfokú bíróság a kereseti kérelem korlátai között csak erről dönthetett, amire sor is került. A felülvizsgálati kérelem számszaki adatokon alapuló adóösszeget kifogásoló előadása nem volt az elsőfokú peres eljárás tárgya, arról az elsőfokú bíróságnak nem kellett dönteni, így jogerős ítélet hiányában a kérdést a Kúria sem vizsgálhatja. Felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére vonatkozó indítványa az adólevonási jog gyakorlásának szabályait érintik, míg a bírósági felülvizsgálat tárgya az önellenőrzés megengedhetősége volt. Oksági kapcsolat hiányában a Kúria mellőzte a felperesi indítványt.
[38] A diesel üzemanyag elszámolásánál az elsőfokú bíróság helytállóan értékelte az elé terjesztett bizonyítékokat, így az egyoldalas parkolójegyeket is. A felperes tulajdonában az ellenőrzött időszakban csak egy diesel meghajtású jármű volt, egy forgalomba nem helyezett Fiat Doblo. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott gépjármű a perbeli tárgyidőszakot követően volt felperes tulajdonában, így nem alkalmas az elsőfokú ítélet jogszerűségének megingatására.
[39] A felülvizsgálati kérelem II. pontja érintette az Ügyvéd elsőfokú bíróság általi kizárását. Az Ütv. 25.§ (3) bekezdése szerint korábbi megbízójával szemben az ügyvéd megbízást akkor vállalhat el, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, korábbi munkáltatójával szemben pedig akkor, ha a munkaviszony (szolgálati, alkalmazotti jogviszony) legalább 3 éve megszűnt, és munkavállalóként az ügy intézésében nem vett részt. A (3) bekezdés alapján a megbízó, a korábbi megbízó és a munkáltató az e §-ban foglalt korlátozás alól írásban felmentést adhat. Az új Ütv. 20.§ (5) bekezdése alapján korábbi munkáltatójával szemben az ügyvédi tevékenység gyakorlója akkor folytathat ügyvédi tevékenységet, ha a munkavégzésre irányuló jogviszony legalább három éve megszűnt, és az ügy intézésében nem vett részt. A korábbi munkáltató e korlátozás alól felmentést adhat. Az új Ütv. és az Ütv. szabályainak tartalmi azonossága folytán a Kúria nem látta akadályát annak, hogy az AB határozat alapvetéseit az Ütv. tekintetében is alkalmazza. Maga az AB határozat is rögzítette a [41] pontban, hogy ügyvállalási korlát jogintézményén az új Ütv. érdemben nem változtatott.
[40] Az AB határozata indokolás [38] pontjában foglaltak szerint szakjogi - így nem az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó, alkotmányossági - kérdés annak megítélése, hogy az alapügyben benyújtott ügyvédi meghatalmazás esetében fennáll-e az új Ütv. 20. § (5) bekezdése szerinti ügyvállalási korlát.
[41] Magát az ügyvállalási korlátot, mint jogintézményt, fenn- vagy nem álltának vizsgálhatóságát-, illetve vizsgálandóságát az Alkotmánybíróság a következő pontokban elemezte. Így az [50] pontban megállapította, hogy a bírósági eljárásban benyújtott ügyvédi meghatalmazás vizsgálata a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) 70. §-a értelmében az eljáró bíróság hivatalból ellátandó kötelezettsége, amely nemcsak a formai, hanem a tartalmi vizsgálatra is vonatkozik. A régi Pp. 72. §-a a meghatalmazás hivatalbóli vizsgálatát a régi Pp. 67-69. §-okban meghatározott követelményekre szűkítette, azonban az új Pp. a 70. §-ban többek között arra tekintettel is mellőzte a korábbi szabályozási megoldásban szereplő merev hivatkozások szerepeltetését, hogy az eljáró bíróság megfelelően érvényre tudja juttatni a meghatalmazás formai és tartalmi vizsgálatát. Az Alkotmánybíróság kiemelte, hogy az ügyvédi meghatalmazás perbeli tartalmi vizsgálatának nem lehet akadálya, hogy az ügyvédekre irányadó ügyvállalási korlát jogintézménye az ügyvédekre vonatkozó státusztörvényben és nem az új Pp.-ben szerepel.
[42] Az Alkotmánybíróság vizsgálta a feltett kérdéseket, majd megállapította, hogy nem következett be az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti normavilágosság és a XXVIII. cikk (1) bekezdés szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelme. A [83] pontban foglaltak szerint az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként azt is megállapította, hogy az új Ütv. 20. § (5) bekezdése és az új Pp. 70. §-ának együtt alkalmazásakor a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi - így az új Ütv. 20. § (5) bekezdése alapján fennálló - akadálya a meghatalmazott eljárásának és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. Az Alkotmánybíróság kiemelte, amennyiben a bíróság a képviseleti jogosultság tartalmi vizsgálata során azt észleli, hogy az jogszabályba, így az új Ütv. 20. § (5) bekezdésébe ütközik, akkor nyilatkoztatnia szükséges az érintett feleket és az ügyvédet, szükség esetén fel kell hívnia a feleket arra is, hogy nyilatkozatukat okirattal igazolják. Ezt követően amennyiben a nyilatkozatok és az okiratok alapján megállapítható az ügyvállalási korlát fennállása, a bíróság oly módon tudja biztosítani a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog érvényesülését, ha megfelelő határidő biztosításával hiánypótlásra hívja fel az ügyvállalási korláttal érintett ügyvéd által képviselt felet, hogy gondoskodjon új jogi képviselő meghatalmazásáról, vagy amennyiben a jogi képviselet nem kötelező, a továbbiakban járjon el személyesen, illetőleg az eddig, a kizárt jogi képviselő által megtett perbeli cselekmények vonatkozásában is nyilatkozzon arról, hogy azokat magáénak ismeri-e el, ellenkező esetben ezen perbeli cselekmények megismétlése szükséges.
[43] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az AB határozat 1. pontjában azt állapította meg, hogy a meghatalmazott képviseleti jogosultságának tartalmi vizsgálata arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi - így az új Ütv. 20.§ (5) bekezdése alapján fennálló - akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket. A 2. pontban az Alkotmánybíróság elutasította az új Ütv. alaptörvény-ellenességének megállapítására és alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést.
[44] A fentiek szerint az Alkotmánybíróság elvégezte az irányadó jogszabályok Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezését, a kérdésnek a XXIV. cikk (1) bekezdés és B cikk (1) bekezdés szempontjából való elemzését. Az Alkotmánybíróság válaszával, különös tekintettel az indokolásban kifejtettekre, a Kúria egyetért és a jogi képviselet kérdésében sem észlelt olyan további körülményt, amely miatt az Alkotmánybíróság újabb megkeresésre lenne szükség.
[45] Fentiekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, helytállóan járt el az elsőfokú bíróság amikor tartalmi szempontból vizsgálta, hogy nincs-e jogszabályi akadálya az Ügyvéd, mint meghatalmazott perben való részvételének.
[46] Az Ügyvéd adóhatóságnál fennálló jogviszonya véglegesen 2017. április 3. napjával szűnt meg, és felperes nem igazolta, hogy az Ügyvéd ezen megszűnéskor felmentést kapott a hároméves időbeli korlát alól. Az Ügyvéd munkaügyi perében keletkezett ítéletei ennek nem mondanak ellent. A Kúria kapcsolódó Mfv.II.10.074/2017/9. számú ítéletének indokolásából megállapítható, hogy az Ügyvéd 2011. június 15-ei felmentése jogellenes volt, emiatt - egyebek mellett - alapos volt az Ügyvédnek, mint a munkaügyi per felperesének a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 60. § (1) bekezdés a) pontjára alapított visszahelyezés iránti kérelme. A Ktv. ezen intézménye az eredeti munkakörben való tovább foglalkoztatásról szól, és mivel így a szolgálati jogviszonyt folyamatosnak kell tekinteni, nem a felmentés 2011. június 15-ei, hanem a jogviszony végleges megszüntetésének 2017. április 3-i dátuma az irányadó. A jelen peres iratok alapján az is megállapítható, hogy ezen időpontban az Ügyvéd nem kapott korábbi munkáltatójától képviseletet lehetővé tevő felmenést. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott arra felülvizsgálati kérelmében, hogy az Ügyvéd tevékenységének időbeli korlátozását a korábbi időpont szerint kellene vizsgálni, illetve, hogy az alól felmentést kapott. Az Ütv. és az új Ütv. rendelkezéseivel szemben, figyelemmel az AB határozatra is, a képviseletet nem alapozza meg az a körülmény sem, hogy meghatalmazását más peres eljárásokban eljáró bíróságok elfogadták. Az elsőfokú bíróság tehát jogszerűen határozott az Ügyvéd képviseleti jogosultságának kizárásáról.
[47] A felülvizsgálati kérelem III. pontja szerinti, elsőfokú bíróság kizárására vonatkozó előadása kapcsán a Kúria a régi Pp. felülvizsgálati kérelemben hivatkozott 19.§-át, valamint 13.§-át alkalmazta. A felperes az elsőfokú bíró kizárásának okaként arra hivatkozott, korábbi peres eljárásokban tanúsított magatartása miatt nem várható tőle tisztességes eljárás. Ez tartalmában a régi Pp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerinti szubjektív, vagy másként relatív kizárási oknak feleltehető meg. A régi Pp. 19. § (1) bekezdés második mondata értelmében - Az a bíró, aki a személyére vonatkozó kizárási okot maga jelentette be, bejelentésének elintézéséig a perben nem járhat el. Minden más esetben az érintett bíró továbbra is eljárhat ugyan, de ha a 13. § (1) bekezdésének a)-d) pontjai alá tartozó kizárási okról van szó, a bejelentés elintézéséig az érdemi határozat hozatalában nem vehet részt. - ez a relatív kizárási ok nem akadályozta meg az elsőfokú bíró további eljárását, a jogerős ítélet meghozatalát.
[48] A felülvizsgálati kérelem IV. pontja szerinti, tárgyalási jegyzőkönyv meghamisítására vonatkozó felperesi előadást a Kúria a felülvizsgálati eljárás keretei között nem tudja figyelembe venni. A jegyzőkönyvezés hibáinak korrekcióját erre irányuló kérelem keretei között az elsőfokú bíróságnak kell elvégezni, a kérelem megalapozottságát a felülvizsgálati eljárásban tiltott bizonyítási eljárás következtében a Kúria nem bírálhatja el. A felperes ezen előadásai nem alapozhatták meg a felülvizsgálati kérelmet.
[49] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó előadást, ezért az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét, az indokolás részbeni mellőzésével, a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

A döntés elvi tartalma
[50] A képviseleti jogosultság tartalmilag is vizsgálandó. A vizsgálat arra is kiterjed, hogy nincs-e jogszabályi akadálya a meghatalmazott eljárásának, és ezen vizsgálata alapján szükség esetén le kell vonnia a felek perbeli képviseletét érintő jogkövetkezményeket.
[51] Az elsőfokú tárgyalási jegyzőkönyv kijavítására, kiegészítésére a Kúria nem folytathat le bizonyítást, azt felülvizsgálati eljárás keretei között nem rendelheti el.

Záró rész
[52] A Kúria a pervesztes felperest a régi Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
[53] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest 2.397.000 forint adókülönbözet, mint pertárgyérték figyelembevételével.
[54] A felperes felülvizsgálati kérelmében tárgyalás tartását kérte. A Kúria 6. sorszámú végzésében tájékoztatta a feleket, hogy a Rendelet 36.§ (1) bekezdése alapján a veszélyhelyzet ideje alatt a Kúria fő szabály szerint tárgyaláson kívül jár el. A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperesek a Rendelet 36.§ (3) bekezdés a)-c) pontjaiban foglaltak feltételek megléte esetén kérhetik a tárgyaláson kívüli elbírálás helyett azt, hogy a tárgyalás a veszélyhelyzet megszűnését követő időpontra kerüljön elhalasztásra. A felperes esetében a tárgyalás tartás feltételei nem álltak fenn, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el.
[55] Az ítélet ellen a régi Pp. 271.§ (1) bekezdés e) pontja értelmében nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. április 8.
dr. Hajnal Péter s.k. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva s.k. előadó bíró, dr. Heinemann Csilla s.k. bíró
(Kúria, Kfv.I.35.049/2021.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.