adozona.hu
BH 2021.5.135
BH 2021.5.135
A régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A bíróságok elrendelték két kft. felszámolását. Ezt követően az alperes helyi bírósága, majd az alperes mint másodfokú bíróság a kft.-kel kapcsolatos magatartásai miatt a felperest bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes a büntetőeljárás során vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, állította, hogy jogellenesen rendelték el a felszámolást. Az alpe...
BH 2021.5.135 A régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 4. § (2) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 84. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A bíróságok elrendelték két kft. felszámolását. Ezt követően az alperes helyi bírósága, majd az alperes mint másodfokú bíróság a kft.-kel kapcsolatos magatartásai miatt a felperest bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes a büntetőeljárás során vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, állította, hogy jogellenesen rendelték el a felszámolást. Az alperes a büntetőítéletben rámutatott arra, hogy a felperes által elkövetett cselekmények akkor büntetendők, ha megindították a felszámolási eljárást, erre pedig mindkét kft. esetén sor került.[2] A felperes pert indított az alperes ellen a felszámolás jogellenes elrendelése miatt. A bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes nem rendelkezik anyagi jogosultsággal a kártérítés iránti kereset előterjesztésére, mert a felszámolási eljárás alanya nem a felperes, hanem a kft. volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) ítéletével megállapította az egyezménysértést, és az államot nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felszámolást vitatható módon és tévesen rendelték el; észszerűtlen a felszámolótól annak elvárása, hogy a társaság nevében beperelje azokat a bíróságokat, amelyek elrendelték a felszámolást és őt felszámolónak kijelölték.
[3] A felperes a büntetőbíróság ítéletével szemben perújítási kérelmeket terjesztett elő, de azokat a bíróságok elutasították. Indokolásuk szerint az EJEB felszámolási eljárással kapcsolatos indokolása jogkérdésre vonatkozott, abban a bíróságok az alapeljárás során állást foglaltak, a felperes új tényt nem adott elő, a más ügyben meghozott határozatok pedig nem kötik a büntetőbíróságot.
A kereset és az alperes védekezése
[4] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a szabadsághoz, önbecsüléshez, vállalkozáshoz fűződő jogait, jóhírnevét, szabad munkához, emberi méltósághoz, tulajdonhoz, szólásszabadsághoz való jogát. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy országos napilapban jelentesse meg, a felperessel szemben törvénysértő módon, törvényi feltétel hiánya ellenére folytatták le a csődbűncselekményekkel kapcsolatos eljárást, törvénysértő módon ítélték el. Kérte a jogsértő állapot megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére.[5] Indokolása szerint nem álltak fenn a büntetőeljárás lefolytatásának törvényi feltételei. Az EJEB ítélete alapján a kft.-k nem voltak fizetésképtelen állapotban, amit a büntetőbíróságnak vizsgálnia kellett volna. Az alperes joggal való visszaélést valósított meg akkor, amikor a beadványait figyelmen kívül hagyta, és a törvényi feltételek hiányában folytatta le a büntetőeljárást. Álláspontja szerint a személyiségi jogsértés mindaddig fennáll, amíg a büntetőítéletek joghatályát nem szüntetik meg vele szemben.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[7] Indokolása szerint a felperes keresetében előadottak fellebbezésre vagy felülvizsgálati kérelemre tartozó kérdések, amelyek a büntetőeljárásra vonatkoznak, azokat nem lehet polgári peres eljárásban érvényesíteni. Fogalmilag nem lehetséges személyhez fűződő jogsértésből eredő igényt alapítani a büntetőbíróság határozata vagy eljárási cselekménye tartalmára. A polgári perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül a büntetőeljárási cselekményeket, azokról nem alkothat véleményt. A személyiségi jogi per bírósága nem jogosult a más bíróság által más eljárásban meghozott határozatot és az egyes eljárási cselekményeket szakmailag felülbírálni, ami különösen igaz a büntetőeljárásban meghozott ítéletre. Az esetleges eljárási szabálysértés önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet, csak akkor, ha azt a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követték el, de ez a feltétel a jelen esetben nem áll fenn.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[9] Indokolása szerint a személyiségi jog megsértésére alapított per nem szolgálhat egy már jogerősen befejezett eljárásban meghozott érdemi döntés véleményezésére, felülbírálatára, joghatályának megszüntetésére. A személyiségi jogi per nem szolgálhat általános vagy különös jogorvoslati fórumként, mert az a jogrendszer megkettőződéséhez vezetne. Az esetleges eljárási szabálysértés vagy téves jogszabály értelmezés önmagában nem ad alapot a személyiségi jogsértés megállapítására. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése alapján hangsúlyozta, hogy a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek. A keresettel érintett ítéleti döntések nem támadhatóak további jogorvoslattal, ítélt dolognak minősülnek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozva hangsúlyozta, e jogszabályi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy a felperes személyiségi jogsértésre hivatkozva egy jogerős bírósági határozat megsemmisítését kérje, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. A perújítási kérelmet elbíráló bírósági határozatok alapján kiemelte, hogy a felperes a büntetőeljárás minden szakaszában vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, így ezzel a kérdéssel valamennyi eljárt bíróság részletesen foglalkozott, ezzel kapcsolatban pedig a felperes nem csatolt új bizonyítékot; a csődbűntett a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtt is elkövethető, ha az adós ténylegesen fizetésképtelen volt.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyta.
[11] Indokolása szerint a felperes cselekményének büntetőjogi minősítése, a büntetőügyben meghozott ítélet anyagi jogereje más perben nem kérdőjelezhető meg, polgári perben nem vizsgálható felül a büntetőjogi felelősség tárgyában meghozott jogerős ítélet. A személyiségi jogi per bíróságának nincs jogi lehetősége állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény a büntetőügyben meghozott ítélet szerint vagy attól eltérően minősül. A polgári perben arra sem vonható le következtetés, hogy a felperes elítélése jogellenes volt, valójában felmentésnek lett volna helye, mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésében nem helyezkedhet eltérő álláspontra a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 4. § (2) bekezdése alapján. A keresettel érintett büntetőítélet abból a szempontból nem érinthető, hogy a felperes a terhére rótt cselekményt elkövette-e. A bűnösséget kimondó döntésben foglalt jogkövetkezmények megsemmisítésére a régi Ptk. személyiségi jogi sérelem orvoslására irányadó rendelkezései sem adnak felhatalmazást. Mivel a felperes keresete tartalma szerint kifejezetten erre irányult, az álláspontja szerinti téves elítélésen túlmutató, emberi méltóságának sérelmével járó jogalkalmazói magatartásra nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 213. § (1) bekezdését, a régi Ptk. 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését és a 84. § (1) bekezdését.[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 8. § (1) bekezdését jelölte meg, de annak tartalmaként a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 8. § (1) bekezdését adta elő. A régi Pp. 272. § (3) bekezdése alapján önmagában a megsértett jogszabályhely téves megjelölése miatt a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélettel szemben milyen indokkal hivatkozik a 2012. január 1-től hatálytalan Alkotmány rendelkezésére, felülvizsgálati kérelme így nem tartalmazza a jogszabálysértés tartalmi körülírását, ezért ezt a hivatkozást a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[23] A régi Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A régi Pp. 3. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A személyesen eljáró felperes beadványaiban számos kérelmet előterjesztett, amelyeket a másodfokú bíróság jogerős ítéletében a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően értelmezett, és azokat tartalmuk szerint vette figyelembe. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem állította a régi Pp. 3. § (2) bekezdésének a megsértését, így azt a Kúria sem vizsgálhatta.
[24] A jogerős ítélet a felperes keresetét teljesen elutasította, így a döntés kiterjedt valamennyi kereseti kérelemre, ezért a jogerős ítélet nem sérti a régi Pp. 213. § (1) bekezdését. A döntés érdemi helyessége az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
[25] Az ügyben eljárt bíróságok a törvény által biztosított bírói út eredményeként elbírálták a felperes jogvédelmi igényét, ezért a jogerős ítélet nem sérti a régi Ptk. 7. § (1) bekezdését.
[26] A felülvizsgálati kérelem a régi Ptk. 84. § (1) bekezdésének megsértését arra alapította, hogy az alperes a büntetőeljárás lefolytatásával és a büntetőítélet meghozatalával sértette meg a személyhez fűződő jogait: törvényes vád hiányában a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütköző cselekményt. A felperes állította, hogy kizáró rendelkezés hiányában a büntetőbírósággal szemben is érvényesítheti a személyhez fűződő jog megsértéséből eredő polgári jogi igényeket.
[27] A büntetőeljárás idején hatályos Bszi. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, a Bszi. 7. §-a alapján a bíróság határozata mindenkire kötelező. A 3133/2017. (VI. 8.) AB határozat indokolásának [29]-[30] bekezdései szerint a jogerő intézménye - a jogállamiság követelményéből eredően - annak biztosítékát szolgálja, hogy a jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis a benne foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal, a benne eldöntött tény- és jogkérdések ne - vagy csak szigorú kivételek alapján - válhassanak újabb vita tárgyává. A jogerőben az a közérdek nyilvánul meg, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Alapvető alkotmányos érdek fűződik a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogerő áttörhető, de ennek módját, formáit és feltételeit úgy kell szabályozni, hogy a jogerő feloldásával okozott sérelem és az anyagi igazság teljesebb érvényesülése arányban álljon egymással {3103/2013. (V. 17.) AB határozat indokolás [25]}. A jogerő tisztelete nem abszolút és áttörhetetlen eleme a jogbiztonságnak, akkor engedhető kivétel, ha a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv ezt elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet {24/2013. (X. 4.) AB határozat indokolás [46]}.
[29] A személyesen eljáró felperes az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztését megelőzően úgy nyilatkozott, hogy nem a büntetőítélet megváltoztatását kéri, csak azt kéri megállapítani, hogy a büntetőbíróság "törvényi feltétel hiánya ellenére folytatta le az eljárást, és gyakorlatilag ez az eljárás ettől semmis eljárás". A felperes szerint "csak annyit kérek, hogy [a bíróság] a törvényi feltételek hiánya ellenére lefolytatott eljárásnak a rám nézve hátrányos hátrányait szüntesse meg velem szemben. Ha ezt semmisség miatt kell megszüntetni, akkor semmisség miatt, de nem az ítélet megváltoztatását kértem." A felperes keresetében így nem a büntetőbíróság ítéletének a megváltoztatását kérte, de arra hivatkozott, hogy törvényi feltétel, törvényi tényállási elem hiánya miatt nem lehetett volna a büntetőeljárást lefolytatni és őt elítélni.
[30] A régi Pp. 4. § (2) bekezdése speciális szabályt tartalmaz a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyára: ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A régi Pp. 1972. december 31-éig hatályos 9. § (1) bekezdése a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei iránt indított perben több vonatkozásban is kötöttséget fogalmazott meg a polgári bírósággal szemben. Az e rendelkezést 1973. január 1-től módosító, a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 5. §-a a jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei esetén szabályozta a polgári bíróság büntetőítélethez kötöttségét. A módosítás indokolása szerint annak célja a polgári ügyben eljáró bíróság mérlegelési szabadságának teljesebbé tétele volt azzal, hogy a büntetőbíróság ítélete már csak a bűnösség kérdésében köti a polgári bíróságot. A módosítás - a normaszöveg változása ellenére - így nem célozta annak megváltoztatását, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség. A Pp. I. Fejezetét 2000. január 1-jétől újraszabályozó, az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 2. §-ával beiktatott régi Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről döntő polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségét a korábbival megegyezően - csak a bűnösség körében - határozta meg. A módosítás újra megváltoztatta a normaszöveget abban a tekintetben, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség, de ennek okát a módosítás indokolása nem jelölte meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy a polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségének mértéke történetileg érdemben módosult. A rendelkezés normaszövege változott abban a körben is, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség (polgári jogi következmény, anyagi jogi következmény, vagyoni jogi következmény iránti per), de a módosításoknak nem volt célja ennek tényleges - tartalmi - megváltoztatása.
[31] A régi Pp. a 4. § (2) bekezdését az alapvető elvekről szóló I. Fejezetben, a polgári perben eljáró bíróság feladatait szabályozó alcímben szabályozza. A régi Pp. 2. § (4) bekezdése alapján a bíróságnak a régi Pp. rendelkezéseit az I. Fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban kell értelmeznie. A bírósági gyakorlat a régi Pp. 4. § (2) bekezdését nem csak a bűncselekmény vagyoni jogi következményei iránti perekben alkalmazza, így a jogerős büntetőítélet a bűnösség kérdésében a közigazgatási ügyben eljáró bíróságot is köti (EBH 2005.1257., BH 2020.127.).
[32] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, amelynek során azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A Kúria nem talált olyan, a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt, amely indokolná, hogy a polgári ügyben eljáró bíróság büntetőítélethez való kötöttsége a perben érvényesített polgári jogi következménytől függjön.
[33] Mindezek alapján a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy a régi Pp. 4. § (2) bekezdése - célja szerint - a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
[34] A polgári perben eljáró bíróságot a büntetőügyben hozott jogerős ítélet csak a bűnösség kérdésében köti (EBH 2005.1257.), ezért a kártérítési kötelezettség körében eltérően mérlegelhet és kármegosztást is alkalmazhat (BH 2017.99.). A polgári bíróság ténymegállapítási kötöttsége a bűnösség kimondásának alapjául szolgáló ténymegállapításokra terjed ki (BH 2020.150.), ezért ha a bűnösséget olyan bűncselekmény miatt mondták ki, amelynek tényállási eleme a magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés, akkor a polgári perben az okozati összefüggés már nem vitatható (BH 2020.70.). Ha a polgári bíróság vizsgálhatná és kimondhatná, hogy a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütközést, azzal a bűncselekmény elkövetése kérdésében a büntetőbíróságtól eltérően döntene, hiszen a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 10. § (1) bekezdése alapján a bűncselekmény egyik fogalmi eleme a cselekmény tényállásszerűsége. A polgári bíróságnak ezt az eltérő értékelését tiltja a régi Pp. 4. § (2) bekezdése. Ha a büntetőeljárás - például annak indokolatlan elhúzódásával - személyhez fűződő jogot sért, úgy az megalapozhatja az ezzel összefüggő polgári jogi igények érvényesítését (BH 2017.148.), de a polgári bíróság olyan kérdést nem vizsgálhat, amelynek eredményeként tartalmilag azt állapíthatná meg, hogy a fél nem követte el a terhére rótt bűncselekményt (BH 2001.367.).
[35] A felperes keresetében nem kérte a büntetőbíróság ítéletének megváltoztatását vagy megsemmisítését, de a törvényi tényállási elem hiányára alapított kereseti kérelmei a jogerős büntetőítélet bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos megállapítása törvénytelenségének állításán alapulnak, és abból eredeztetettek. A másodfokú bíróság a régi Pp. 4. § (2) bekezdésének helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy ez az eltérő értékelés a polgári bíróság számára nem lehetséges.
[36] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. III. 21.650/2019/8.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.III.21.650/2019/8. szám
A tanács tagjai: Dr. Döme Attila a tanács elnöke
Dr. Parlagi Mátyás előadó bíró
Dr. Kiss Gabriella bíró
A felperes: R. F.
A felperes képviselője: Dr. Kelemen Tamás ügyvéd (2890 Tata, Corvin utca 10.)
Az alperes: … Bíróság
Az alperes képviselője: Országos Bírósági Hivatal (1055 Budapest, Szalay utca 16.)
A per tárgya: személyhez fűződő jog megsértése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.063/2019/8/II.
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Budapest Környéki Törvényszék 27.P.20.427/2017/22.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A bíróságok elrendelték két kft. felszámolását. Ezt követően az alperes helyi bírósága, majd az alperes mint másodfokú bíróság a kft.-kel kapcsolatos magatartásai miatt a felperest bűnösnek mondta ki csődbűncselekmény bűntettében, számvitel rendjének megsértése vétségében, valamint magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben büntetést szabott ki. A felperes a büntetőeljárás során vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, állította, hogy jogellenesen rendelték el a felszámolást. Az alperes a büntetőítéletben rámutatott arra, hogy a felperes által elkövetett cselekmények akkor büntetendők, ha megindították a felszámolási eljárást, erre pedig mindkét kft. esetén sor került.[2] A felperes pert indított az alperes ellen a felszámolás jogellenes elrendelése miatt. A bíróság a keresetet elutasította azzal az indokkal, hogy a felperes nem rendelkezik anyagi jogosultsággal a kártérítés iránti kereset előterjesztésére, mert a felszámolási eljárás alanya nem a felperes, hanem a kft. volt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) ítéletével megállapította az egyezménysértést, és az államot nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felszámolást vitatható módon és tévesen rendelték el; észszerűtlen a felszámolótól annak elvárása, hogy a társaság nevében beperelje azokat a bíróságokat, amelyek elrendelték a felszámolást és őt felszámolónak kijelölték.
[3] A felperes a büntetőbíróság ítéletével szemben perújítási kérelmeket terjesztett elő, de azokat a bíróságok elutasították. Indokolásuk szerint az EJEB felszámolási eljárással kapcsolatos indokolása jogkérdésre vonatkozott, abban a bíróságok az alapeljárás során állást foglaltak, a felperes új tényt nem adott elő, a más ügyben meghozott határozatok pedig nem kötik a büntetőbíróságot.
A kereset és az alperes védekezése
[4] A felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a felperes szabadsághoz, önbecsüléshez, vállalkozáshoz fűződő jogait, jóhírnevét, szabad munkához, emberi méltósághoz, tulajdonhoz, szólásszabadsághoz való jogát. Kérte az alperest arra kötelezni, hogy országos napilapban jelentesse meg, a felperessel szemben törvénysértő módon, törvényi feltétel hiánya ellenére folytatták le a csődbűncselekményekkel kapcsolatos eljárást, törvénysértő módon ítélték el. Kérte a jogsértő állapot megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását, valamint az alperes kötelezését vagyoni és nem vagyoni kártérítés megfizetésére.[5] Indokolása szerint nem álltak fenn a büntetőeljárás lefolytatásának törvényi feltételei. Az EJEB ítélete alapján a kft.-k nem voltak fizetésképtelen állapotban, amit a büntetőbíróságnak vizsgálnia kellett volna. Az alperes joggal való visszaélést valósított meg akkor, amikor a felperes beadványait figyelmen kívül hagyta, és a törvényi feltételek hiányában folytatta le a büntetőeljárást. Álláspontja szerint a személyiségi jogsértés mindaddig fennáll, amíg a büntetőítéletek joghatályát nem szüntetik meg a felperessel szemben.
[6] Az alperes kérte a kereset elutasítását.
[7] Indokolása szerint a felperes keresetében előadottak fellebbezésre vagy felülvizsgálati kérelemre tartozó kérdések, amelyek a büntetőeljárásra vonatkoznak, azokat nem lehet polgári peres eljárásban érvényesíteni. Fogalmilag nem lehetséges személyhez fűződő jogsértésből eredő igényt alapítani a büntetőbíróság határozata vagy eljárási cselekménye tartalmára. A polgári perben eljáró bíróság nem bírálhatja felül a büntetőeljárási cselekményeket, azokról nem alkothat véleményt. A személyiségi jogi per bírósága nem jogosult a más bíróság által más eljárásban meghozott határozatot és az egyes eljárási cselekményeket szakmailag felülbírálni, ami különösen igaz a büntetőeljárásban meghozott ítéletre. Az esetleges eljárási szabálysértés önmagában nem alapoz meg személyiségvédelmet, csak akkor, ha azt a fél személyiségének lényegét alkotó ismérvek miatt követték el, de ez a feltétel a jelen esetben nem áll fenn.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.[9] Indokolása szerint a személyiségi jog megsértésére alapított per nem szolgálhat egy már jogerősen befejezett eljárásban meghozott érdemi döntés véleményezésére, felülbírálatára, joghatályának megszüntetésére. A személyiségi jogi per nem szolgálhat általános vagy különös jogorvoslati fórumként, mert az a jogrendszer megkettőződéséhez vezetne. Az esetleges eljárási szabálysértés vagy téves jogszabályértelmezés önmagában nem ad alapot a személyiségi jogsértés megállapítására. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 2. § (1) bekezdése alapján hangsúlyozta, hogy a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek. A keresettel érintett ítéleti döntések nem támadhatóak további jogorvoslattal, ítélt dolognak minősülnek. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozva hangsúlyozta, e jogszabályi rendelkezés nem ad lehetőséget arra, hogy a felperes személyiségi jogsértésre hivatkozva egy jogerős bírósági határozat megsemmisítését kérje, erre csak az Alkotmánybíróságnak van hatásköre. A perújítási kérelmet elbíráló bírósági határozatok alapján kiemelte, hogy a felperes a büntetőeljárás minden szakaszában vitatta a kft.-k fizetésképtelenségét, így ezzel a kérdéssel valamennyi eljárt bíróság részletesen foglalkozott, ezzel kapcsolatban pedig a felperes nem csatolt új bizonyítékot; a csődbűntett a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtt is elkövethető, ha az adós ténylegesen fizetésképtelen volt.
[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya körében helybenhagyta.
[11] Indokolása szerint a felperes cselekményének büntetőjogi minősítése, a büntetőügyben meghozott ítélet anyagi jogereje más perben nem kérdőjelezhető meg, polgári perben nem vizsgálható felül a büntetőjogi felelősség tárgyában meghozott jogerős ítélet. A személyiségi jogi per bíróságának nincs jogi lehetősége állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény a büntetőügyben meghozott ítélet szerint vagy attól eltérően minősül. A polgári perben arra sem vonható le következtetés, hogy a felperes elítélése jogellenes volt, valójában felmentésnek lett volna helye, mert a polgári bíróság a bűnösség kérdésében nem helyezkedhet eltérő álláspontra a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 4. § (2) bekezdése alapján. A keresettel érintett büntetőítélet abból a szempontból nem érinthető, hogy a felperes a terhére rótt cselekményt elkövette-e. A bűnösséget kimondó döntésben foglalt jogkövetkezmények megsemmisítésére a Ptk. személyiségi jogi sérelem orvoslására irányadó rendelkezései sem adnak felhatalmazást. Mivel a felperes keresete tartalma szerint kifejezetten erre irányult, az álláspontja szerinti téves elítélésen túlmutató, emberi méltóságának sérelmével járó jogalkalmazói magatartásra nem hivatkozott, ezért az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. A felülvizsgálati kérelem szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 213. § (1) bekezdését, a Ptk. 7. § (1) bekezdését, a 8. § (1) bekezdését és a 84. § (1) bekezdését.[13] A felperes az általa előterjesztett kereseti kérelmek feltüntetését követően arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet nem bírálta el a felperes valamennyi kereseti kérelmét. Indokolása szerint a felperes bizonyította, hogy az alperes törvényi felhatalmazás hiányában rendelte el és folytatta le a büntetőeljárást, amelynek következtében sérültek a felperes személyhez fűződő jogai, és azok jelenleg is folyamatosan sérülnek. A felperes már a vádemeléskor közölte, hogy a kft.-k felszámolásának elrendelése jogszabálysértő volt, nem lehetett volna megállapítani a fizetésképtelenséget. Mivel a büntetőjog meghatározza azokat a törvényi feltételeket, amelyek szükségesek a büntetőeljárás megindításához, így az eljárás megindítása és annak lefolytatása is kirívóan jogszabálysértő volt. A büntetőbíróság csak törvényes vád alapján járhat el, de mivel a vádemelés feltételei sem álltak fenn, ezért az alperesnek a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütköző magatartást. Az alperes ennek ellenére a vádat befogadta, az eljárást lefolytatta, és marasztaló ítéletet hozott a felperessel szemben. A törvénysértően lefolytatott büntetőeljárás miatt sérültek a felperes személyhez fűződő jogai.
[14] Indokolása szerint a jogerős ítélet érdemben helytelenül hivatkozott a Pp. 4. § (2) bekezdésére, mert a felperes nem kérte annak megállapítását, hogy a bűnösségét megállapító jogerős ítélet ellenére nem követte el a bűncselekményt, és nem kérte abban a kérdésben sem a döntéshozatalt, hogy a felperes bűnös-e a terhére rótt cselekményekben. A felperes keresete tartalma szerint nem arra irányult, hogy a felperes elkövette-e a bűncselekményt, hanem arra, hogy törvényi feltétel hiányában a felperessel szemben nem volt lehetőség a büntetőeljárást lefolytatni. A felperes nem a büntetőbíróság ítéletének megváltoztatását kérte. A Ptk. nem tiltja, hogy a személyhez fűződő jogaiban sérült fél eljárást kezdeményezzen a büntetőbírósággal szemben jogai megsértése miatt. Nincs olyan tiltó rendelkezés, amely szerint a felperes ne kérhetné annak megállapítását, hogy az alperes törvénysértően járt el a felperessel szemben, valamint ennek megállapítása után ne kérhesse az alperes kötelezését az általa teremtett törvénysértő állapot megszüntetésére.
[15] A bíróság kötelezettsége minden természetes és jogi személlyel szemben az eljárást kérelemre lefolytatni, és a törvényben előírt módon döntést hozni akkor is, ha az alperes mint büntetőbíróság okozott személyiségi jogsértést. A felperes nem azt kérte a bíróságtól, hogy változtassa meg vagy törölje az alperes ítéletét, hanem azt kérte, hogy ítéletével utasítsa az alperest a törvénysértő állapot megszüntetésére. A Ptk. 84. § (1) bekezdése alapján személyiségi jogsértés esetén a sérelmet szenvedett személy bárkivel szemben kérheti polgári peres eljárásban a jogvédelmet, így kérheti a jogsértés megállapítását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől. A jogerős ítélet ténylegesen nem bírálta el a felperes kereseti kérelmeit, mert téves jogi alapokról, a keresetlevél félreértelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a büntetőbíróság ítéletének bűnösséget megállapító rendelkezése felülvizsgálatát, megváltoztatását vagy annak minősítését kéri.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását.
[17] Indokolása szerint a felülvizsgálati kérelem a Ptk. 7. § (1) bekezdése és a 8. § (1) bekezdése körében nem jelölte meg az állított jogszabálysértés indokait. A jogerős ítélet elbírálta a felperes valamennyi kérelmét. A másodfokú bíróság érdemben vizsgálta a felperes által állított személyiségi jogsértést, csak ennek eredményeként a keresettől eltérő döntésre jutott. A felperes nem adott elő és nem bizonyított olyan többlettényállási elemet, amely szerint az alperes a felperes személye miatt nem tartotta be a jogszabályokat. A Pp. 4. § (2) bekezdése alapján sem a személyiségi jogi, sem más polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.[19] A Pp. 272. § (2) bekezdése és a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelemben megjelölt megsértett jogszabályhely, az ott előadott jogszabálysértés, valamint a kérelem jogi indokai által meghatározott keretek között vizsgálhatja felül.
[20] A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. A 3. ponthoz fűzött indokolás szerint a felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. A 4. ponthoz fűzött indokolás szerint érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja.
[21] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, valamint érdemben csak azokat a hivatkozásokat vizsgálhatta, amelyek tartalmazzák a megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását is.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 8. § (1) bekezdését jelölte meg, de annak tartalmaként a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 8. § (1) bekezdését adta elő. A Pp. 272. § (3) bekezdése alapján önmagában a megsértett jogszabályhely téves megjelölése miatt a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A felperes azonban nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélettel szemben milyen indokkal hivatkozik a 2012. január 1-től hatálytalan Alkotmány rendelkezésére, felülvizsgálati kérelme így nem tartalmazza a jogszabálysértés tartalmi körülírását, ezért ezt a hivatkozást a Kúria érdemben nem vizsgálhatta.
[23] A Pp. 213. § (1) bekezdése szerint az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A Pp. 3. § (2) bekezdése alapján ugyanakkor a bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A személyesen eljáró felperes beadványaiban számos kérelmet előterjesztett, amelyeket a jogerős ítélet a Pp. 3. § (2) bekezdésének megfelelően értelmezett, és azokat tartalmuk szerint vette figyelembe. A felperes felülvizsgálati kérelmében nem állította a Pp. 3. § (2) bekezdésének a megsértését, így azt a Kúria sem vizsgálhatta.
[24] A jogerős ítélet a felperes keresetét teljesen elutasította, így a döntés kiterjedt valamennyi kereseti kérelemre, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Pp. 213. § (1) bekezdését. A döntés érdemi helyessége az anyagi jog megsértése körében vizsgálható.
[25] Az ügyben eljárt bíróságok a törvény által biztosított bírói út eredményeként elbírálták a felperes jogvédelmi igényét, ezért a jogerős ítélet nem sérti a Ptk. 7. § (1) bekezdését.
[26] A felülvizsgálati kérelem a Ptk. 84. § (1) bekezdésének megsértését arra alapította, hogy az alperes a büntetőeljárás lefolytatásával és a büntetőítélet meghozatalával sértette meg a felperes személyhez fűződő jogait: törvényes vád hiányában a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütköző cselekményt. A felperes állította, hogy kizáró rendelkezés hiányában a büntetőbírósággal szemben is érvényesítheti a személyhez fűződő jog megsértéséből eredő polgári jogi igényeket.
[27] A büntetőeljárás idején hatályos Bszi. 2. § (1) bekezdése szerint a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról véglegesen döntenek, a Bszi. 7. §-a alapján a bíróság határozata mindenkire kötelező. A 3133/2017. (VI. 8.) AB határozat indokolásának [29]-[30] bekezdései szerint a jogerő intézménye - a jogállamiság követelményéből eredően - annak biztosítékát szolgálja, hogy a jogalkalmazó szerv döntése véglegessé váljon, vagyis a benne foglalt rendelkezések végrehajthatók legyenek, az ne legyen megtámadható rendes jogorvoslattal, a benne eldöntött tény- és jogkérdések ne - vagy csak szigorú kivételek alapján - válhassanak újabb vita tárgyává. A jogerőben az a közérdek nyilvánul meg, hogy a jogviszonyok idővel lezártnak minősüljenek, és azok védve legyenek mindennemű beavatkozástól. Alapvető alkotmányos érdek fűződik a jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához.
[28] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogerő áttörhető, de ennek módját, formáit és feltételeit úgy kell szabályozni, hogy a jogerő feloldásával okozott sérelem és az anyagi igazság teljesebb érvényesülése arányban álljon egymással {3103/2013. (V. 17.) AB határozat indokolás [25]}. A jogerő tisztelete nem abszolút és áttörhetetlen eleme a jogbiztonságnak, akkor engedhető kivétel, ha a jogbiztonsággal konkuráló más alkotmányos elv ezt elkerülhetetlenné teszi, és ezzel nem okoz céljához képest aránytalan sérelmet {24/2013. (X. 4.) AB határozat indokolás [46]}.
[29] A személyesen eljáró felperes az elsőfokú eljárásban a tárgyalás berekesztését megelőzően úgy nyilatkozott, hogy nem a büntető ítélet megváltoztatását kéri, csak azt kéri megállapítani, hogy a büntetőbíróság "törvényi feltétel hiánya ellenére folytatta le az eljárást, és gyakorlatilag ez az eljárás ettől semmis eljárás". A felperes szerint "csak annyit kérek, hogy [a bíróság] a törvényi feltételek hiánya ellenére lefolytatott eljárásnak a rám nézve hátrányos hátrányait szüntesse meg velem szemben. Ha ezt semmisség miatt kell megszüntetni, akkor semmisség miatt, de nem az ítélet megváltoztatását kértem". A felperes keresetében így nem a büntetőbíróság ítéletének a megváltoztatását kérte, de arra hivatkozott, hogy törvényi feltétel, törvényi tényállási elem hiánya miatt nem lehetett volna a büntetőeljárást lefolytatni és a felperest elítélni.
[30] A Pp. 4. § (2) bekezdése speciális szabályt tartalmaz a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyára: ha jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A Pp. 1972. december 31-éig hatályos 9. § (1) bekezdése a büntetőbíróság által jogerős ítélettel már elbírált bűncselekmény polgári jogi következményei iránt indított perben több vonatkozásban is kötöttséget fogalmazott meg a polgári bírósággal szemben. Az e rendelkezést 1973. január 1-től módosító, a polgári perrendtartás módosításáról szóló 1972. évi 26. törvényerejű rendelet 5. §-a a jogerősen elbírált bűncselekmény anyagi jogi következményei esetén szabályozta a polgári bíróság büntetőítélethez kötöttségét. A módosítás indokolása szerint annak célja a polgári ügyben eljáró bíróság mérlegelési szabadságának teljesebbé tétele volt azzal, hogy a büntetőbíróság ítélete már csak a bűnösség kérdésében köti a polgári bíróságot. A módosítás - a normaszöveg változása ellenére - így nem célozta annak megváltoztatását, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség. A Pp. I. Fejezetét 2000. január 1-jétől újraszabályozó, az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 2. §-ával beiktatott Pp. 4. § (2) bekezdése a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményeiről döntő polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségét a korábbival megegyezően - csak a bűnösség körében - határozta meg. A módosítás újra megváltoztatta a normaszöveget abban a tekintetben, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség, de ennek okát a módosítás indokolása nem jelölte meg. A fentiek alapján megállapítható, hogy a polgári bíróság büntetőítélethez való kötöttségének mértéke történetileg érdemben módosult. A rendelkezés normaszövege változott abban a körben is, hogy mely polgári perekben érvényesül a kötöttség (polgári jogi következmény, anyagi jogi következmény, vagyoni jogi következmény iránti per), de a módosításoknak nem volt célja ennek tényleges - tartalmi - megváltoztatása.
[31] A Pp. a 4. § (2) bekezdését az alapvető elvekről szóló I. Fejezetben, a polgári perben eljáró bíróság feladatait szabályozó alcímben szabályozza. A Pp. 2. § (4) bekezdése alapján a bíróságnak a Pp. rendelkezéseit az I. Fejezetben meghatározott alapelvekkel összhangban kell értelmeznie. A bírósági gyakorlat a Pp. 4. § (2) bekezdését nem csak a bűncselekmény vagyoni jogi következményei iránti perekben alkalmazza, így a jogerős büntetőítélet a bűnösség kérdésében a közigazgatási ügyben eljáró bíróságot is köti (EBH 2005.1257., BH 2020.127.).
[32] Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, amelynek során azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A Kúria nem talált olyan, a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt, amely indokolná, hogy a polgári ügyben eljáró bíróság büntetőítélethez való kötöttsége a perben érvényesített polgári jogi következménytől függjön.
[33] Mindezek alapján a Kúria arra az álláspontra jutott, hogy a Pp. 4. § (2) bekezdése - célja szerint - a jogerősen elbírált bűncselekmény és a polgári per viszonyát általános jelleggel szabályozza. Jogerősen elbírált bűncselekmény esetén ezért a polgári perben eljáró bíróság nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt.
[34] A polgári perben eljáró bíróságot a büntetőügyben hozott jogerős ítélet csak a bűnösség kérdésében köti (EBH 2005.1257.), ezért a kártérítési kötelezettség körében eltérően mérlegelhet és kármegosztást is alkalmazhat (BH 2017.99.). A polgári bíróság ténymegállapítási kötöttsége a bűnösség kimondásának alapjául szolgáló ténymegállapításokra terjed ki (BH 2020.150.), ezért ha a bűnösséget olyan bűncselekmény miatt mondták ki, amelynek tényállási eleme a magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés, akkor a polgári perben az okozati összefüggés már nem vitatható (BH 2020.70.). Ha a polgári bíróság vizsgálhatná és kimondhatná, hogy a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni, mert a vád tárgyává tett cselekmény nem valósított meg törvényi tényállásba ütközést, azzal a bűncselekmény elkövetése kérdésében a büntetőbíróságtól eltérően döntene, hiszen a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 10. § (1) bekezdése alapján a bűncselekmény egyik fogalmi eleme a cselekmény tényállásszerűsége. A polgári bíróságnak ezt az eltérő értékelését tiltja a Pp. 4. § (2) bekezdése. Ha a büntetőeljárás - például annak indokolatlan elhúzódásával - személyhez fűződő jogot sért, úgy az megalapozhatja az ezzel összefüggő polgári jogi igények érvényesítését (BH 2017.148.), de a polgári bíróság olyan kérdést nem vizsgálhat, amelynek eredményeként tartalmilag azt állapíthatná meg, hogy a fél nem követte el a terhére rótt bűncselekményt (BH 2001.367.).
[35] A felperes keresetében nem kérte a büntetőbíróság ítéletének megváltoztatását vagy megsemmisítését, de a törvényi tényállási elem hiányára alapított kereseti kérelmei a jogerős büntetőítélet bűncselekmény elkövetésével kapcsolatos megállapítása törvénytelenségének állításán alapulnak, és abból eredeztetettek. A jogerős ítélet a Pp. 4. § (2) bekezdésének helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy ez az eltérő értékelés a polgári bíróság számára nem lehetséges.
[36] Mindezekre figyelemmel a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[37] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, de az alperesnek nem volt költségigénye, ezért a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 78. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárási költség körében mellőzte a határozathozatalt.[38] A feleket megillető tárgyi illetékfeljegyzési jogra figyelemmel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetékről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 74. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó, a költségmentesség bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, valamint a 15. § (1) és (3) bekezdése alapján határozott.
[39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el, a felperes Pp. 274. § (2) bekezdésén alapuló kérelmére.
[40] Az ítélet ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.
Budapest, 2021. január 26.
Dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke Dr. Parlagi Mátyás s.k. előadó bíró Dr. Kiss Gabriella s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:tisztviselő
(Kúria Pfv. III. 21.650/2019/8.)