adozona.hu
EH 2017.06.P1
EH 2017.06.P1
Ha a társadalombiztosítási szerv a jogosult halála esetén kiutalt nyugellátást jogalap nélkül felvevő személyt - elhunyta miatt - írásban nem kötelezhette a visszafizetésre, örököseivel szemben polgári perben, a jogalap nélküli gazdagodás - és az öröklés - szabályai szerint érvényesítheti igényét [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 7. § (1) bek., 361. §, 679. §, 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 86/A. §, 93. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Néhai D. F.-né (a továbbiakban: gondnokolt) gondnokság alatt állt, gondnoka az I. rendű alperes édesapja, a II. rendű alperes nagyapja, néhai D. L. (a továbbiakban: gondnok) volt.
[2] A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a gondnokolt részére nyugellátást folyósított, amelyet a gondnok kezéhez, az OTP Bank Nyrt.-nél vezetett lakossági folyószámlára utalt.
[3] A gondnokolt 1992. február 27-én elhunyt.
[4] A felperes 1992 márciusa és 2008 augusztusa között a gondnokolt törzsszá...
EH 2017.06.P1 Ha a társadalombiztosítási szerv a jogosult halála esetén kiutalt nyugellátást jogalap nélkül felvevő személyt - elhunyta miatt - írásban nem kötelezhette a visszafizetésre, örököseivel szemben polgári perben, a jogalap nélküli gazdagodás - és az öröklés - szabályai szerint érvényesítheti igényét [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 7. § (1) bek., 361. §, 679. §, 1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 86/A. §, 93. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Néhai D. F.-né (a továbbiakban: gondnokolt) gondnokság alatt állt, gondnoka az I. rendű alperes édesapja, a II. rendű alperes nagyapja, néhai D. L. (a továbbiakban: gondnok) volt.[2] A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a gondnokolt részére nyugellátást folyósított, amelyet a gondnok kezéhez, az OTP Bank Nyrt.-nél vezetett lakossági folyószámlára utalt.
[3] A gondnokolt 1992. február 27-én elhunyt.
[4] A felperes 1992 márciusa és 2008 augusztusa között a gondnokolt törzsszámán összesen 6 468 871 forint nyugellátást folyósított a folyószámlára. A pénzintézet a 2007 júniusa és 2008 augusztusa közötti 1 000 460 forint ellátást visszautalta a felperesnek.
[5] A gondnok 2007. május 29-én elhunyt. Örökösei az alperesek, valamint a perben nem álló K. D. és S. T.
[6] Dr. F. Z.-né budapesti közjegyző jogerős hagyatékátadó végzése szerint a II. rendű alperes örökölte egy ingatlan 462/1000 tulajdoni illetőségét végrendeleti öröklés címén. Az örökhagyó 1 467 037 forint, valamint 4240,05 euró pénzvagyonát 2/4 arányban az I. rendű alperes, 1/4-1/4 arányban a perben nem álló további örökösök örökölték. Az I. rendű alperes a folyószámlavagyonból ténylegesen 240 000 forintot, valamint 2895 eurót kapott meg.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes társadalombiztosítási szerv keresetében 5 468 411 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Kérte továbbá, hogy a bíróság ítéletével korlátozza az alperesek felelősségét a megszerzett hagyatékra és állapítsa meg, hogy azokból nyerhet kielégítést. Hivatkozása szerint a gondnokolt elhunytáról nem volt tudomása, így 16 éven keresztül abban a hiszemben folyósította a nyugdíjat a gondnok folyószámlájára, hogy az a gondnokoltat megilleti. A nyugdíjat a gondnok, az alperesek jogelődje vette fel, aki annak összegével jogalap nélkül gazdagodott. A gazdagodás visszafizetésével számolnia kellett, mivel kötelezettséget vállalt arra, hogy a nyugdíjat érintő változásokat - értelemszerűen a gondnokolt halálát is - bejelenti, ez azonban nem történt meg. Az alperesek mint örökösök az öröklési szabályok szerint tartoznak helytállással.[8] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a követelés elévülésére, másodlagosan rosszhiszeműségük hiányára hivatkoztak.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 15 napon belül 5 468 411 forint és ennek ítélete szerinti járulékai felperesnek történő megfizetésére. Megállapította, hogy az I. rendű alperes felelőssége a tartozás megfizetéséért 240 000 forintra, valamint 2895 euróra, míg a II. rendű alperes felelőssége a fenti ingatlan 462/1000 illetőségére korlátozódik, az örökös felelősségére vonatkozó szabályok szerint.[10] Határozata indokolásában - amelyben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 361. § (1) bekezdésére, 324. § (1) bekezdésére és 326. § (1)-(2) bekezdéseire utalt - rögzítette, a perben nem volt vitás tény, hogy a felperes a gondnokolt nyugdíját úgy folyósította az alperesek jogelődje számlájára, hogy őt a nyugdíj nem illette meg. A hagyatéki eljárás irataiból megállapítható, hogy a felperest a gondnokolt haláláról nem értesítették. Az adatváltozást az alperesek jogelődjének kellett volna bejelentenie, aki ezt elmulasztotta, holott az érintett 16 év alatt elvárható lett volna, hogy észlelje a gondnokolt nyugdíjának átutalását, mert az erre vonatkozó értesítéseket megkapta. Minderre tekintettel a gazdagodással érintett teljes összeg visszatérítésére lenne köteles, így az alpereseknek az a védekezése, hogy a felperesnek tudnia kellett volna a gondnokolt haláláról, nem volt alapos. Megállapította, hogy a felperes 2008 júliusáig nem tudott a gondnokolt haláláról, így menthető okból nem érvényesítette korábban az igényét, és az ehhez képest egy éven belüli perindításra tekintettel az alperesek elévülési kifogása alaptalan. Az alperesek valóban jóhiszeműen jártak el, azonban ezt nem az ő viszonylatukban, hanem jogelődjük tekintetében kellett vizsgálni, ők pedig - mint örökösök - a jogelődjük tartozásáért a hagyaték erejéig tartoznak felelősséggel.
[11] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben az alperesek - tartalmilag - annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Fenntartották álláspontjukat, hogy a felperesnek tudomást kellett szereznie a gondnokolt haláláról, és a követelés 1997. február 7-én elévült. Másodlagosan úgy kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, hogy a felperes csak a 2008. december 23-ai keresetindítást megelőző legfeljebb ötéves időszakra kifizetett nyugellátást jogosult visszakövetelni. Fellebbezésükben is hivatkoztak arra, jogelődjük több jogcímen kapott különböző járadékot, nyugdíjkiegészítést, az átutalásokon semmiféle jelzés nem volt, csupán a törzsszám, amelynek felismerése idős embertől nem várható el.
[12] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt arra, hogy az alperesek nem jelöltek meg olyan jogszabályt, amely alapján a földhivatalnak vagy az önkormányzatnak kötelezettsége lett volna a gondnokolt elhunytát bejelenteni, és azt sem bizonyították, hogy jogelődjük e tényt az ő irányában jelezte.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[14] Az ítélőtábla indokolása szerint a felperes keresetében a Ptk. 361. §-a szerint jogalap nélküli gazdagodás címén polgári jogi igényt kívánt az alperesekkel szemben érvényesíteni, ezért elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a keresetben előadott tények alapján a felek között valóban létrejött-e az érvényesített jog alapjául szolgáló polgári jogviszony.
[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek jogviszonyára irányadó, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 93. § (2) bekezdése értelmében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. Ezért a felperes a fizetésre kötelezett személyekkel szemben a jogosultságait nem a polgári jogviszonyokra jellemző mellérendelt pozícióval, hanem közigazgatási jogviszony alanyaként, az erre irányadó szabályok rendelkezésének megfelelően érvényesítheti, amelynek jogalapját a fenti jogszabályhely alapján kibocsátott és a közigazgatási eljárás szabályainak betartásával meghozott határozat keletkezteti. A határozat kibocsátásához fűződik az a joghatás is, amelynek következtében a felperes közigazgatási hatóságként végrehajtási kényszerrel is érvényt szerezhet a követelésnek. Mindezt az is alátámasztja, hogy a felperes követelése adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.
[16] Kiemelte, hogy a nyugellátással kapcsolatos közjogi jogviszonyokban a felperes jogosultságát a közigazgatási eljárás szabályai szerint meghozott határozat teremti meg, míg a nyugdíj visszafizetésre kötelezett halála esetén az örökös eljárási jogaira is a fenti törvény, valamint a Ket. szabályai az irányadók [168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 83. §]. A jogutódláshoz pedig nem fűződhet a közhatalmi jogviszonyt polgári jogi kötelemmé alakító joghatás, ezért a kötelezett személyében esetlegesen bekövetkező változás a jogviszony közigazgatási jellegét nem érinti, míg a polgári bíróság hatásköre nem terjed ki a közigazgatási jogviszony egyes részjogosultságait érintő jogutódlás megítélésére. A felek közötti jogviszony közjogi természetéből következik, hogy polgári jogviszony hiányában a felperes követelésének elbírálására a Ptk. szabályai nem alkalmazhatók, ezáltal az elévülés kérdésének sem volt érdemi jelentősége.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyásával, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyekként a Ptk. 1. § (1) bekezdését, 361. § (1) bekezdését, 677-679. §-át, a Tny. 5. §-át, 84. § (1)-(2) bekezdéseit, 86/A. §-át, 93. §-át, az R. 83. §-át és az Alaptörvény 28. cikkét jelölte meg.[18] A felperes szerint a perben érvényesített követelés tekintetében nem keletkezett társadalombiztosítási jogviszony. A Tny. 5. §-ára (a törvény hatálya) utalva kifejtette, hogy jogelődje a gondnokolttal állt társadalombiztosítási jogviszonyban, míg a gondnok és közte jogviszony nem volt, a gondnok pedig a gondnokolttal polgári jogi jogviszonyban állt, mint annak törvényes képviselője és vagyonkezelője. Hangsúlyozta: a tényállás különös részeleme, hogy jogelődje a gondnokolt nyugdíjas elhalálozásának tényéről azon személy - a gondnok - elhunytát követően szerzett tudomást, akivel szemben a nyugellátásnak a gondnokolt halálát követő jogalap nélküli folyósítása megállapítható lett volna. Társadalombiztosítási jogviszony fennálltakor a Tny. 84. § (1) és (2) bekezdései szolgálhatnak alapul - a törvény hatálya alá tartozó személyek esetén - visszafizetési kötelezettségre vonatkozó határozat kibocsátására. Emellett a Tny. 86/A. §-a ad lehetőséget a jogosult halálát követően az ellátást jogalap nélkül felvevő - társadalombiztosítási jogviszonyban nem álló - harmadik személlyel szembeni igényérvényesítésre a társadalombiztosítási szerv határozata útján, a Tny. 93. §-a szerinti elévülési idő figyelembevételével. Ennek azonban előfeltétele a harmadik személy jogképessége, ami a halállal megszűnik.
[19] Rámutatott, hogy miután az ellátás jogalap nélküli utalása és alperesi jogelőd általi felvétele csak az alperesi jogelőd halálát követően jutott a tudomására, a Tny. 86/A. § szerinti igényérvényesítésre nem volt lehetőség.
[20] A felperes megjegyezte továbbá, hogy a Tny. ezzel a jogszabályhellyel a 2000. évi CXXXIII. törvény 102. § (5) bekezdése alapján egészült ki, és a módosító törvény 112. § (2) bekezdésének hatályba léptető rendelkezése szerint csak a 2000. december 31-e után megállapított ellátásokra, követelésekre alkalmazható.
[21] A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott R. 83. § első mondata értelmében - a speciális történeti tényállás folytán - csak akkor lett volna lehetősége az örökösökkel szemben közigazgatási eljárásban igénye érvényesítésére, ha az alperesi jogelődöt még életében jogerős határozattal kötelezte volna visszafizetésre.
[22] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem alapos.[24] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet az alább kifejtettek szerint jogszabálysértő.
[25] A kereset jogalapjának elbírálása körében az elsődleges kérdés az igényérvényesítés anyagi jogi alapjának és ehhez képest eljárási rendjének - közigazgatási eljárás vagy bírói út - meghatározása. Ez - tág értelemben - hatásköri kérdés, amelynek kiindulópontját az igényérvényesítéskor hatályos Ptk. 7. § (1) bekezdése adja. Ennek értelmében a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. E jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a törvényben biztosított jogok érvényesítése csak törvény eltérő rendelkezése esetén tartozhat a bírósági úttól eltérő - tipikusan közigazgatási - eljárásra.
[26] Ebből következően azt kellett vizsgálni, hogy a felperes perbeli igénye tekintetében a közigazgatási út igénybevételére lehetőség van-e.
[27] E kérdés megítélésénél nem elegendő a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályhely (a Tny. 93. §) vizsgálata, mert az csak az igényérvényesítés formáját (határozat) szabályozza, értelemszerűen a társadalombiztosítási jogviszony fennállta esetén és a közigazgatási eljárás keretén belül. Ezt megelőző kérdés azonban az e jogszabályhely alapján meghozandó határozat feltételeinek, elsődlegesen a visszakövetelésre jogosult és az ellátást jogalap nélkül felvett személy közötti jogviszonynak a vizsgálata.
[28] A Tny. alkalmazhatóságát a törvény hatályát rendező Tny. 5. §-a tartalmazza, amelyre figyelemmel kell a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszatérítésének, illetve megtérítésének szabályait értelmezni. A Tny. 5. § b) pontja szerint: E törvény hatálya kiterjed az e törvényben meghatározott saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre. A perbeli közigazgatási (társadalombiztosítási) jogviszonynak nem alanyai a nyugellátást jogalap nélkül felvevő személy (gondnok) örökösei, az alperesek.
[29] A Tny. a jogalap nélkül kifizetett ellátások visszakövetelésével kapcsolatban több esetet (tényállást) szabályoz: a Tny. 84. §-ában a társadalombiztosítási jogviszonyban álló, nyugellátást jogalap nélkül felvett személy visszafizetési kötelezettségét rendezi (pl. túlfizetett, tévesen utalt összegek stb.), amely a jogszabály szóhasználata szerint is visszafizetési kötelezettséget jelent. További, ettől elkülönülő tényállások a Tny. 85. és 86. §-aiban szabályozott megtérítési kötelezettség esetei, amelyek a jelen per szempontjából jelentőséggel nem bírnak, mert a foglalkoztató és egyéb szerv mulasztásával vagy valóságtól eltérő adatszolgáltatásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.
[30] A harmadik esetkör a Tny. 86/A. §-ában szabályozott tényállás, amelyet a jogalkotó a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 102. § (5) bekezdésével iktatott be a Tny. VIII. Fejezetébe, a "Felelősségi szabályok, jogorvoslatok" cím, és a "Visszafizetési és megtérítési kötelezettségek" alcím alatti intézmény rendszerébe, megteremtve ezzel a társadalombiztosítási jogviszonyban nem álló személy által, a jogosult halála esetén kiutalt, jogalap nélkül felvett nyugellátás visszakövetelésének lehetőségét (ha erre írásban kötelezték), azzal, hogy ez a szabály csak a 2000. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő ellátásokra, követelésekre alkalmazható [112. § (2) bekezdés]. Amint arra a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt, a Tny. 86/A. §-a alapján a jogalap nélkül felvett nyugellátást visszakövetelni csak az alperesi jogelőd gondnok életében lehetett volna.
[31] A Kúria rámutat, hogy a Tny. visszafizetési és megtérítési kötelezettséget tartalmazó, a fentiekben ismertetett rendelkezéseivel tartalmilag egyező szabályozást adott a Tny. előtt hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 106. §-a. Ennek alkalmazási körét a bírói gyakorlat már régóta, egységesen kidolgozta, kimondva, hogy tartozatlanul fizetett társadalombiztosítási járulék visszafizetésére irányuló követelés nem a társadalombiztosítási szerv elbírálására, hanem bírósági útra tartozik (BH 1982.303.), továbbá, hogy ha a társadalombiztosítási szerv az ellátás jogalap nélküli felvétele miatt az örökössel szemben kíván igényt érvényesíteni, követelését csak polgári peres vagy nem peres eljárás útján érvényesítheti (BH 1981.383.) valamint, hogy ha olyan személy veszi fel a társadalombiztosítási ellátást, aki nem áll az ezt megalapozó jogviszonyban az annak folyósítására kötelezett társadalombiztosítási szervvel, a visszafizetési kötelezettségére nem a törvény speciális rendelkezése, hanem a polgári jog általános, a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabálya az irányadó (BH 1992.798.). [Megjegyzendő, hogy a korábbi bírói gyakorlatból ismertetett fenti jogesetek tartalmilag értelemszerűen a jelen perre irányadó Tny. 84., illetve 85-86. §-aira vonatkoztak, mert a Tny. 86/A. §-ának megfelelő szabályozást a korábbi törvény nem tartalmazott.]
[32] A felperes és az alperesek relációjában a Tny. 84. §-ának alkalmazása társadalombiztosítási jogviszony hiányában fel sem merülhet, a Tny. 85-86. §-ai a perbeli tényállásra nem vonatkoztathatóak, a Tny. 86/A. § szabálya pedig már a gondnokolt nyugellátását jogalap nélkül felvevő gondnokkal, az alperesek jogelődjével szemben sem lett volna alkalmazható a hatályba léptető rendelkezésre figyelemmel. A Tny. 84. § (1) bekezdése és a Tny. 86/A. §-a eseteire alkalmazandó a Tny. 93. § (2) bekezdése, amelynek értelmében a nyugdíjbiztosítási szerv a követelését - ha a törvény másként nem rendelkezik - fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. Az R. (2016. december 31-ig hatályos) 83. §-a az előzőekkel összhangban akkor engedte az örökössel szemben érvényesíteni a követelést, ha az örökhagyót még életében a nyugdíjbiztosítási szerv jogerős határozattal az ellátás visszafizetésére kötelezte.
[33] A fentebb kifejtettekből következik, hogy a per alperesei, a gondnok örökösei tekintetében a felperesi igény közigazgatási eljárás keretében történő érvényesítésére nincs jogszabályi lehetőség. Miután a felperes-alperesek viszonyában a Tny. rendelkezései, és ezáltal a közigazgatási út nem alkalmazható, így a Ptk. már hivatkozott 7. §-a alapján a felperesi igényérvényesítés bírói úton lehetséges, amelynek konkrét formája - a Pp. 1. §-ából következően - a személyek vagyoni jogaival kapcsolatos jogvitáinak rendezésére hivatott polgári peres eljárás. A felperes igényének anyagi jogi alapja pedig - egyéb jogviszony hiányában - a Ptk. 361. §-a szerinti, szubszidiáriusan alkalmazandó jogalap nélküli gazdagodás szabálya.
[34] Minderre tekintettel a másodfokú bíróság jogerős ítéletében elfoglalt jogi álláspontjával a Tny. 84. §-át, 86/A. §-át és a Ptk. 361. §-át sértette meg, amelyre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján egészében hatályon kívül helyezte, és - miután a másodfokú bíróság az alperesek elsőfokú ítélet elleni fellebbezését eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta el - a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
[35] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperesi fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
(Kúria Pfv. V. 20.907/2016.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
v é g z é s e
Az ügy száma: Pfv.V.20.907/2016/5.
A tanács tagjai:
Dr. Bartal Géza a tanács elnöke
Dr. Cseh Attila előadó bíró
Dr. Farkas Katalin bíró
Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin bíró
Dr. Zanathy János bíró
A felperes:
O. Ny. F.
A felperes képviselője:
Dr. G. S. jogtanácsos
Az alperes:
D. Gy. J. I. rendű
D. P. II. rendű
Az alperes képviselője:
Marinné dr. Nyéki Ildikó ügyvéd (1225 Budapest, Akó u. 5.) I.-II. rendű
A per tárgya:
Jogalap nélküli gazdagodás
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
Felperes
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.893/2015/5/II.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 28.P.26.894/2008/55. kijavított ítélete
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
A felperes felülvizsgálati eljárási költségét 100.000 (Százezer) forintban állapítja meg azzal, hogy a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték 546.800 (Ötszáznegyvenhatezer-nyolcszáz) forint.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Néhai D. F.-né (a továbbiakban: gondnokolt) gondnokság alatt állt, gondnoka az I. rendű alperes édesapja, a II. rendű alperes nagyapja, néhai D. L. (a továbbiakban: gondnok) volt.[2] A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) a gondnokolt részére nyugellátást folyósított, amelyet a gondnok kezéhez, egy banknál vezetett folyószámlára utalt.
[3] A gondnokolt 1992. február 27-én elhunyt.
[4] A felperes 1992 márciusa és 2008 augusztusa között a gondnokolt törzsszámán összesen 6.468.871 forint nyugellátást folyósított a folyószámlára. A pénzintézet a 2007 júniusa és 2008 augusztusa közötti 1.000.460 forint ellátást visszautalta a felperesnek.
[5] A gondnok 2007. május 29-én elhunyt. Örökösei az alperesek, valamint a perben nem álló K. D. és S. T.
[6] Dr. F. Z.-né budapesti közjegyző jogerős hagyatékátadó végzése szerint a II. rendű alperes egy budapesti ingatlant, 462/1000 tulajdoni illetőségét végrendeleti öröklés címén. Az örökhagyó 1.467.037 forint, valamint 4.240,05 euró pénzvagyonát 2/4-ed arányban az I. rendű alperes, 1/4-ed-1/4-ed arányban a perben nem álló további örökösök örökölték. Az I. rendű alperes a folyószámlavagyonból ténylegesen 240.000 forintot, valamint 2.895 eurót kapott meg.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes keresetében 5.468.411 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Kérte továbbá, hogy a bíróság ítéletével korlátozza az alperesek felelősségét a megszerzett hagyatékra és állapítsa meg, hogy azokból nyerhet kielégítést. Hivatkozása szerint a gondnokolt elhunytáról nem volt tudomása, így 16 éven keresztül abban a hiszemben folyósította a nyugdíjat a gondnok folyószámlájára, hogy az a gondnokoltat megilleti. A nyugdíjat a gondnok, az alperesek jogelődje vette fel, aki annak összegével jogalap nélkül gazdagodott. A gazdagodás visszafizetésével számolnia kellett, mivel kötelezettséget vállalt arra, hogy a nyugdíjat érintő változásokat - értelemszerűen a gondnokolt halálát is - bejelenti, ez azonban nem történt meg. Az alperesek mint örökösök az öröklési szabályok szerint tartoznak helytállással.[8] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Elsődlegesen a követelés elévülésére, másodlagosan rosszhiszeműségük hiányára hivatkoztak.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság kijavított ítéletével az alpereseket egyetemlegesen kötelezte 15 napon belül 5.468.411 forint és ennek ítélete szerinti járulékai felperesnek történő megfizetésére. Megállapította, hogy az I. rendű alperes felelőssége a tartozás megfizetéséért 240.000 forintra, valamint 2.895 euróra, míg a II. rendű alperes felelőssége a fenti ingatlan 462/1000 illetőségére korlátozódik, az örökös felelősségére vonatkozó szabályok szerint.[10] Határozata indokolásában - amelyben a Polgári Törvényről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 361. § (1) bekezdésére, 324. § (1) bekezdésére és 326. § (1)-(2) bekezdéseire utalt - rögzítette, a perben nem volt vitás tény, hogy a felperes a gondnokolt nyugdíját úgy folyósította az alperesek jogelődje számlájára, hogy őt a nyugdíj nem illette meg. A hagyatéki eljárás irataiból megállapítható, hogy a felperest a gondnokolt haláláról nem értesítették. Az adatváltozást az alperesek jogelődjének kellett volna bejelentenie, aki ezt elmulasztotta, holott az érintett 16 év alatt elvárható lett volna, hogy észlelje a gondnokolt nyugdíjának átutalását, mert az erre vonatkozó értesítéseket megkapta. Minderre tekintettel a gazdagodással érintett teljes összeg visszatérítésére lenne köteles, így az alpereseknek az a védekezése, hogy a felperesnek tudnia kellett volna a gondnokolt haláláról nem volt alapos. Megállapította, hogy a felperes 2008 júliusáig nem tudott a gondnokolt haláláról, így menthető okból nem érvényesítette korábban az igényét, és az ehhez képest egy éven belüli perindításra tekintettel az alperesek elévülési kifogása alaptalan. Az alperesek valóban jóhiszeműen jártak el, azonban ezt nem az ő viszonylatukban, hanem jogelődjük tekintetében kellett vizsgálni, ők pedig - mint örökösök - a jogelődjük tartozásáért a hagyaték erejéig tartoznak felelősséggel.
[11] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésükben az alperesek - tartalmilag - annak megváltoztatását, a kereset elutasítását kérték. Fenntartották álláspontjukat, hogy a felperesnek tudomást kellett szereznie a gondnokolt haláláról, és a követelés 1997. február 7-én elévült. Másodlagosan úgy kérték az elsőfokú ítélet megváltoztatását, hogy a felperes csak a 2008. december 23-ai keresetindítást megelőző legfeljebb öt éves időszakra kifizetett nyugellátást jogosult visszakövetelni. Fellebbezésükben is hivatkoztak arra, jogelődjük több jogcímen kapott különböző járadékot, nyugdíjkiegészítést, az átutalásokon semmiféle jelzés nem volt, csupán a törzsszám, amelynek felismerése idős embertől nem várható el.
[12] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt arra, hogy az alperesek nem jelöltek meg olyan jogszabályt, amely alapján a földhivatalnak vagy az önkormányzatnak kötelezettsége lett volna a gondnokolt elhunytát bejelenteni, és azt sem bizonyították, hogy jogelődjük e tényt az ő irányában jelezte.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a keresetet elutasította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
[14] Az ítélőtábla indokolása szerint a felperes keresetében a Ptk. 361. § szerint jogalap nélküli gazdagodás címén polgári jogi igényt kívánt az alperesekkel szemben érvényesíteni, ezért elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a keresetben előadott tények alapján a felek között valóban létrejött-e az érvényesített jog alapjául szolgáló polgári jogviszony.
[15] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek jogviszonyára irányadó, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 93. § (2) bekezdése értelmében a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a követelését fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. Ezért a felperes a fizetésre kötelezett személyekkel szemben a jogosultságait nem a polgári jogviszonyokra jellemző mellérendelt pozícióval, hanem közigazgatási jogviszony alanyaként, az erre irányadó szabályok rendelkezésének megfelelően érvényesítheti, amelynek jogalapját a fenti jogszabályhely alapján kibocsátott és a közigazgatási eljárás szabályainak betartásával meghozott határozat keletkezteti. A határozat kibocsátásához fűződik az a joghatás is, amelynek következtében a felperes közigazgatási hatóságként végrehajtási kényszerrel is érvényt szerezhet a követelésnek. Mindezt az is alátámasztja, hogy a felperes követelése adók módjára behajtható köztartozásnak minősül.
[16] Kiemelte, hogy a nyugellátással kapcsolatos közjogi jogviszonyokban a felperes jogosultságát a közigazgatási eljárás szabályai szerint meghozott határozat teremti meg, míg a nyugdíj visszafizetésre kötelezett halála esetén az örökös eljárási jogaira is a fenti törvény, valamint a Ket. szabályai az irányadók [168/1997. (X.6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 83. §]. A jogutódláshoz pedig nem fűződhet a közhatalmi jogviszonyt polgári jogi kötelemmé alakító joghatás, ezért a kötelezett személyében esetlegesen bekövetkező változás a jogviszony közigazgatási jellegét nem érinti, míg a polgári bíróság hatásköre nem terjed ki a közigazgatási jogviszony egyes részjogosultságait érintő jogutódlás megítélésére. A felek közötti jogviszony közjogi természetéből következik, hogy polgári jogviszony hiányában a felperes követelésének elbírálására a Ptk. szabályai nem alkalmazhatók, ezáltal az elévülés kérdésének sem volt érdemi jelentősége.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyásával, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyekként a Ptk. 1. § (1) bekezdését, 361. § (1) bekezdését, 677.-679. §-át, a Tny. 5. §-át, 84. § (1)-(2) bekezdéseit, 86/A. §-át, 93. §-át, a R. 83. §-át és az Alaptörvény 28. cikkét jelölte meg.[18] A felperes szerint a perben érvényesített követelés tekintetében nem keletkezett társadalombiztosítási jogviszony. A Tny. 5. §-ára (a törvény hatálya) utalva kifejtette, hogy jogelődje a gondnokolttal állt társadalombiztosítási jogviszonyban, míg a gondnok és közte jogviszony nem volt, a gondnok pedig a gondnokolttal polgári jogi jogviszonyban állt, mint annak törvényes képviselője és vagyonkezelője. Hangsúlyozta: a tényállás különös részeleme, hogy jogelődje a gondnokolt nyugdíjas elhalálozásának tényéről azon személy - a gondnok - elhunytát követően szerzett tudomást, akivel szemben a nyugellátásnak a gondnokolt halálát követő jogalap nélküli folyósítása megállapítható lett volna. Társadalombiztosítási jogviszony fennálltakor a Tny. 84. § (1) és (2) bekezdései szolgálhatnak alapul - a törvény hatálya alá tartozó személyek esetén - visszafizetési kötelezettségre vonatkozó határozat kibocsátására. Emellett a Tny. 86/A. § ad lehetőséget a jogosult halálát követően az ellátást jogalap nélkül felvevő - társadalombiztosítási jogviszonyban nem álló - harmadik személlyel szembeni igényérvényesítésre a társadalombiztosítási szerv határozata útján, a Tny. 93. §-a szerinti elévülési idő figyelembevételével. Ennek azonban előfeltétele a harmadik személy jogképessége, ami a halállal megszűnik.
[19] Rámutatott, hogy miután az ellátás jogalap nélküli utalása és alperesi jogelőd általi felvétele csak az alperesi jogelőd halálát követően jutott a tudomására, a Tny. 86/A. § szerinti igényérvényesítésre nem volt lehetőség.
[20] A felperes megjegyezte továbbá, hogy a Tny. ezzel a jogszabályhellyel a 2000. évi CXXXIII. törvény 102. § (5) bekezdése alapján egészült ki, és a módosító törvény 112. § (2) bekezdésének hatályba léptető rendelkezése szerint csak a 2000. december 31-e után megállapított ellátásokra, követelésekre alkalmazható.
[21] A felperes érvelése szerint a másodfokú bíróság által hivatkozott R. 83. § első mondata értelmében - a speciális történeti tényállás folytán - csak akkor lett volna lehetősége az örökösökkel szemben közigazgatási eljárásban igénye érvényesítésére, ha az alperesi jogelődöt még életében jogerős határozattal kötelezte volna visszafizetésre.
[22] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A felülvizsgálati kérelem alapos.[24] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet az alább kifejtettek szerint jogszabálysértő.
[25] A kereset jogalapjának elbírálása körében az elsődleges kérdés az igényérvényesítés anyagi jogi alapjának és ehhez képest eljárási rendjének - közigazgatási eljárás vagy bírói út - meghatározása. Ez - tág értelemben - hatásköri kérdés, amelynek kiindulópontját az igényérvényesítéskor hatályos Ptk. 7. § (1) bekezdése adja. Ennek értelmében a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük - ha törvény másképpen nem rendelkezik - bírósági útra tartozik. E jogszabályi rendelkezés helyes értelmezése szerint a törvényben biztosított jogok érvényesítése csak törvény eltérő rendelkezése esetén tartozhat a bírósági úttól eltérő - tipikusan közigazgatási - eljárásra.
[26] Ebből következően azt kellett vizsgálni, hogy a felperes perbeli igénye tekintetében a közigazgatási út igénybevételére lehetőség van-e.
[27] E kérdés megítélésénél nem elegendő a másodfokú bíróság által felhívott jogszabályhely (a Tny. 93. §) vizsgálata, mert az csak az igényérvényesítés formáját (határozat) szabályozza, értelemszerűen a társadalombiztosítási jogviszony fennállta esetén és a közigazgatási eljárás keretén belül. Ezt megelőző kérdés azonban az e jogszabályhely alapján meghozandó határozat feltételeinek, elsődlegesen a visszakövetelésre jogosult és az ellátást jogalap nélkül felvett személy közötti jogviszonynak a vizsgálata.
[28] A Tny. alkalmazhatóságát a törvény hatályát rendező Tny. 5. §-a tartalmazza, amelyre figyelemmel kell a jogalap nélkül felvett nyugellátás visszatérítésének, illetve megtérítésének szabályait értelmezni. A Tny. 5. § b) pontja szerint: E törvény hatálya kiterjed az e törvényben meghatározott saját jogú és hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyekre. A perbeli közigazgatási (társadalombiztosítási) jogviszonynak nem alanyai a nyugellátást jogalap nélkül felvevő személy (gondnok) örökösei, az alperesek.
[29] A Tny. a jogalap nélkül kifizetett ellátások visszakövetelésével kapcsolatban több esetet (tényállást) szabályoz: a Tny. 84. §-ban a társadalombiztosítási jogviszonyban álló, nyugellátást jogalap nélkül felvett személy visszafizetési kötelezettségét rendezi (pl. túlfizetett, tévesen utalt összegek stb.), amely a jogszabály szóhasználata szerint is visszafizetési kötelezettséget jelent. További, ettől elkülönülő tényállások a Tny. 85. § és 86. §-aiban szabályozott megtérítési kötelezettség esetei, amelyek a jelen per szempontjából jelentőséggel nem bírnak, mert a foglalkoztató és egyéb szerv mulasztásával vagy valóságtól eltérő adatszolgáltatásával kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.
[30] A harmadik esetkör a Tny. 86/A. §-ában szabályozott tényállás, amelyet a jogalkotó a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 102. § (5) bekezdésével iktatott be a Tny. VIII. Fejezetébe, a "Felelősségi szabályok, jogorvoslatok" cím, és a "Visszafizetési és megtérítési kötelezettségek" alcím alatti intézmény rendszerébe, megteremtve ezzel a társadalombiztosítási jogviszonyban nem álló személy által, a jogosult halála esetén kiutalt, jogalap nélkül felvett nyugellátás visszakövetelésének lehetőségét (ha erre írásban kötelezték), azzal, hogy ez a szabály csak a 2000. december 31-e utáni időponttól megállapításra kerülő ellátásokra, követelésekre alkalmazható (112. § (2) bekezdés). Amint arra a felperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt, a Tny. 86/A. §-a alapján a jogalap nélkül felvett nyugellátást visszakövetelni csak az alperesi jogelőd gondnok életében lehetett volna.
[31] A Kúria rámutat, hogy a Tny. visszafizetési és megtérítési kötelezettséget tartalmazó, a fentiekben ismertetett rendelkezéseivel tartalmilag egyező szabályozást adott a Tny. előtt hatályos, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 106. §-a. Ennek alkalmazási körét a bírói gyakorlat már régóta, egységesen kidolgozta kimondva, hogy tartozatlanul fizetett társadalombiztosítási járulék visszafizetésére irányuló követelés nem a társadalombiztosítási szerv elbírálására, hanem bírósági útra tartozik (BH 1982.303.), továbbá, hogy ha a társadalombiztosítási szerv az ellátás jogalap nélküli felvétele miatt az örökössel szemben kíván igényt érvényesíteni, követelését csak polgári peres vagy nem peres eljárás útján érvényesítheti (BH 1981.383.) valamint, hogy ha olyan személy veszi fel a társadalombiztosítási ellátást, aki nem áll az ezt megalapozó jogviszonyban az annak folyósítására kötelezett társadalombiztosítási szervvel, a visszafizetési kötelezettségére nem a törvény speciális rendelkezése, hanem a polgári jog általános, a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó szabálya az irányadó (BH 1992.798.). [Megjegyzendő, hogy a korábbi bírói gyakorlatból ismertetett fenti jogesetek tartalmilag értelemszerűen a jelen perre irányadó Tny. 84. §, illetve 85. §-86. §-aira vonatkoztak, mert a Tny. 86/A. §-ának megfelelő szabályozást a korábbi törvény nem tartalmazott.]
[32] A felperes és az alperesek relációjában a Tny. 84. §-ának alkalmazása társadalombiztosítási jogviszony hiányában fel sem merülhet, a Tny. 85.-86. §-ai a perbeli tényállásra nem vonatkoztathatóak, a Tny. 86/A. § szabálya pedig már a gondnokolt nyugellátását jogalap nélkül felvevő gondnokkal, az alperesek jogelődjével szemben sem lett volna alkalmazható a hatályba léptető rendelkezésre figyelemmel. A Tny. 84. § (1) bekezdése és a Tny. 86/A. § eseteire alkalmazandó a Tny. 93. § (2) bekezdése, amelynek értelmében a nyugdíjbiztosítási szerv a követelését - ha a törvény másként nem rendelkezik - fizetésre kötelező határozattal érvényesíti. Az R. (2016. december 31-ig hatályos) 83. §-a az előzőekkel összhangban akkor engedte az örökössel szemben érvényesíteni a követelést, ha az örökhagyót még életében a nyugdíjbiztosítási szerv jogerős határozattal az ellátás visszafizetésére kötelezte.
[33] A fentebb kifejtettekből következik, hogy a per alperesei, a gondnok örökösei tekintetében a felperesi igény közigazgatási eljárás keretében történő érvényesítésére nincs jogszabályi lehetőség. Miután a felperes - alperesek viszonyában a Tny. rendelkezései, és ezáltal a közigazgatási út nem alkalmazható, így a Ptk. már hivatkozott 7. § alapján a felperesi igényérvényesítés bírói úton lehetséges, amelynek konkrét formája - a Pp. 1. §-ából következően - a személyek vagyoni jogaival kapcsolatos jogvitáinak rendezésére hivatott polgári peres eljárás. A felperes igényének anyagi jogi alapja pedig - egyéb jogviszony hiányában - a Ptk. 361. § szerinti, szubszidiáriusan alkalmazandó jogalap nélküli gazdagodás szabálya.
[34] Minderre tekintettel a másodfokú bíróság jogerős ítéletében elfoglalt jogi álláspontjával a Tny. 84. §-át, 86/A. §-át és a Ptk. 361. §-át sértette meg, amelyre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján egészében hatályon kívül helyezte, és - miután a másodfokú bíróság az alperesek elsőfokú ítélet elleni fellebbezését eltérő jogi álláspontja miatt nem bírálta el - a másodfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
[35] A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak az alperesi fellebbezést érdemben kell elbírálnia.
A döntés elvi tartalma
[36] Ha a társadalombiztosítási szerv a jogosult halála esetén kiutalt nyugellátást jogalap nélkül felvevő személyt - elhunyta miatt - írásban nem kötelezhette a visszafizetésre, örököseivel szemben polgári perben, a jogalap nélküli gazdagodás - és az öröklés - szabályai szerint érvényesítheti igényét [1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 86/A. §, 93. § (2) bekezdés, Ptk. 7. § (1) bekezdés, 361. §, 679. § (1) bekezdés, Pp. 1. §].Záró rész
[37] A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése szerint a felperes felülvizsgálati eljárási költségét (arra is figyelemmel, hogy az alperesek részéről felülvizsgálati ellenkérelem előterjesztésére nem került sor), továbbá a felülvizsgálati eljárási illetéket csupán megállapította.
[38] A Kúria jelen határozatát a Pp. 11. § (5) bekezdése alapján öttagú tanácsban hozta meg.
[39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
[40] A végzés elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2017. február 23.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Cseh Attila s.k. előadó bíró, Dr. Farkas Katalin s.k. bíró, Dr. Simonné Dr. Gombos Katalin s.k. bíró, Dr. Zanathy János s.k. bíró
(Kúria Pfv.V.20.907/2016/5.)