adozona.hu
BH 2025.6.145
BH 2025.6.145
A közbenső mérleg jóváhagyása során a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a mérleg valós, megfelelő okiratokkal alátámasztott adatokat tartalmazó, megbízható tájékoztatást nyújt-e az adós vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és azoknak a korábbi közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól. Ennek megítélése alapvetően okirati bizonyítás útján történhet. Ezért általában nem sérül a felek tisztességes eljáráshoz fűződő joga, ha a bíróság mint szükségtelent, mellőzi a közbenső mérlegre észrevételt
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az adós a 2014. május 8-án előterjesztett kérelem alapján 2014. május 28-i kezdő időponttal felszámolás alá került.
[2] Az adós felszámolója 2015. június 25-i fordulónappal elkészítette az I. számú közbenső mérleget, 2017. április 25-i fordulónappal a II. számú közbenső mérleget, majd többszöri módosítást követően 2020. április 3-i fordulónappal a III. számú közbenső mérleget, amelyhez kapcsolódó szöveges jelentést 2020. július 17. napján módosította. A felszámolási ügyben eljáró bíróság...
BH 2025.6.145 A közbenső mérleg jóváhagyása során a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a mérleg valós, megfelelő okiratokkal alátámasztott adatokat tartalmazó, megbízható tájékoztatást nyújt-e az adós vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és azoknak a korábbi közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól. Ennek megítélése alapvetően okirati bizonyítás útján történhet. Ezért általában nem sérül a felek tisztességes eljáráshoz fűződő joga, ha a bíróság mint szükségtelent, mellőzi a közbenső mérlegre észrevételt tett hitelező törvényes képviselőjének a személyes meghallgatására vonatkozó indítványt, különösen, ha a hitelező elő sem adja, hogy a törvényes képviselő szóbeli nyilatkozatának a közbenső mérleg jóváhagyása során milyen okból lenne jelentősége [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 50. § (1) bek., 51. §, 52. § (3) bek.; 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 25. §, 32. § (1) bek. b) pont, 41/B. § (1)-(2) bek., 163. § (2) bek. a) pont, 163. § (5) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós a 2014. május 8-án előterjesztett kérelem alapján 2014. május 28-i kezdő időponttal felszámolás alá került.[2] Az adós felszámolója 2015. június 25-i fordulónappal elkészítette az I. számú közbenső mérleget, 2017. április 25-i fordulónappal a II. számú közbenső mérleget, majd többszöri módosítást követően 2020. április 3-i fordulónappal a III. számú közbenső mérleget, amelyhez kapcsolódó szöveges jelentést 2020. július 17. napján módosította. A felszámolási ügyben eljáró bíróság mindhárom közbenső mérleget jogerősen jóváhagyta.
A felszámolási közbensőmérleg és a hitelezői észrevételek
[3] A felszámoló 2022. augusztus 26-án módosított formában előterjesztette a 2022. február 28-i fordulónappal elkészített IV. számú közbenső mérleget, amely a 2020. április 3-tól 2022. február 28-ig terjedő időszakot fogta át. A közbenső mérleg értelmében a mérleg fordulónapján az adós 14 406 960 forint pénzeszközzel rendelkezett, a közbenső mérleggel érintett időszak alatt 142 821 881 forint bevétel keletkezett és 129 126 513 forint összegű kiadás merült fel, a nyitó pénzeszköz 711 952 forint volt. A felszámoló a mérlegben részletes tájékoztatást adott - egyebek mellett - a IV. közbenső mérleg fordulónapjáig befejeződött és folyamatban lévő peres eljárásokról is. E szerint két per maradt folyamatban, az egyik a Törvényszék előtt 37.G.40.035/2021. szám alatt, a másik szintén a Törvényszéken 14.G.41.665/2020. számon volt folyamatban a mérleg benyújtásakor. Utóbbiban az elsőfokú bíróság 2022. december 9-én hirdetett ítéletet, és a tájékoztatás szerint ez az eljárás másodfokon van folyamatban. A felszámoló tájékoztatást adott a mérlegidőszak alatt előterjesztett kifogásokkal kapcsolatos bírósági eljárásokról is.[4] A módosított IV. számú közbenső mérlegre két hitelező tett észrevételt. A Hitelező1 azt kérte, hogy észrevételeire figyelemmel a bíróság ne hagyja jóvá a közbenső mérleget.
[5] Az I. rendű hitelező kérte a felszámolót új közbenső mérleg elkészítésére kötelezni úgy, hogy az új mérlegből mellőzze az általa kifogásolt tételeket. Állította, hogy az iratbetekintés címén rendelkezésére bocsátott iratanyag hiányos, összességében nem alkalmas a közbenső jelentés kérdéseinek tisztázására. Álláspontja szerint a III. és IV. számú közbenső mérlegek, jelentések összehasonlításából látható, hogy a felszámoló a III. számú mérlegben hamis képet mutatott az adós vagyoni helyzetéről, hiszen az adós ingatlanához kapcsolódó őrzési-tárolási költséget csak a II. rendű hitelező hitelezői igényeként szerepeltette, a pénzforgalmi kimutatásban ennek nem volt nyoma, illetve a megküldött áfa-nyilvántartás sem tartalmazott ezzel kapcsolatos tételeket. Kifejtette, a felszámoló az ő hitelezői követelését a Cstv. 49/D. §-a szerinti kategóriában visszaigazolta, a tevékenysége azonban arra irányul, hogy a II. rendű hitelezővel és a Cég1 -vel kötött fiktív szerződésekkel, jogalap nélkül, saját döntése alapján, tilos önhatalommal történt ingatlan-birtokbavétel kapcsán olyan felszámolási költségeket keletkeztessen, amelyek hátrányosan érintik a zálogjogos hitelezőket. További részletes észrevételeket tett egyes hitelezői igények besorolásával, nyilvántartásával, továbbá egyes bevételeket és elszámolt költségeket illetően.
[6] A felszámoló a módosított IV. számú közbenső mérleg és jelentés jóváhagyását kérte. Állította, hogy a közbenső mérleg és jelentés megfelel minden jogszabályi követelménynek.
Az első- és a másodfokú határozat
[7] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott végzésével a IV. közbenső mérleget jóváhagyta, és kötelezte a felszámolót 14 406 960 forint összegű tartalék képzésére.[8] Határozatának indokolása szerint a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 50. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségének eleget tett. A közbenső mérleg megfelel a Cstv. 52. § (3) bekezdésében, valamint a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. rend.) rendelkezéseinek, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatás pedig a Cstv. 52. § (4) bekezdésében előírtaknak. Hangsúlyozta, a közbenső mérlegnek a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Számv. tv.) 15. § (3) bekezdése folytán valós adatokon kell alapulnia (valódiság elve) és a Számv. tv. 15. § (2) bekezdése alapján tartalmaznia kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyek az adott üzleti évre vonatkoznak (teljesség elve).
[9] Kiemelte, hogy a mérleg jóváhagyására irányuló vizsgálatnak nem tárgya a felszámoló mérlegidőszakban tett intézkedéseinek szabályszerűsége. A közbenső mérleg tárgyában a bíróság a Cstv. 50. § (6) bekezdése értelmében kétféle döntést hozhat: jóváhagyja vagy elutasítja azt. Ebből következően a közbenső mérleg tárgyában hozható döntésben a bíróság nem tudja levonni a felszámoló esetleges jogszabálysértő intézkedésének vagy mulasztásának jogkövetkezményeit, mivel arra a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján benyújtott kifogás alapján van lehetőség.
[10] Részletesen foglalkozott az I. rendű hitelező észrevételeiben foglaltakkal. Ezekre érdemben is reagálva foglalt állást akként, hogy a felhívott és vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseknek a IV. számú közbenső mérleg megfelel, valós és megbízható tájékoztatást nyújt az adós vagyonáról és annak III. számú közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól, ezért az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget a Cstv. 50. § (6) bekezdése alapján jóváhagyta.
[11] Az I. rendű hitelező fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
[12] Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a jelen eljárás a felszámoló által előterjesztett, majd a megismételt eljárás eredményeként módosított, kiegészített IV. közbenső mérleg bírósági jóváhagyására irányult. A felszámoló a IV. közbenső mérleget a másodfokú bíróság korábbi hatályon kívül helyező végzését követően módosította, annak tartalmát alátámasztó további dokumentációval is kiegészítette (szerződések, számlák, teljesítés-igazolások), ezzel pedig eleget tett a megismételt eljárásra előírtaknak. Ennek alapján az irattározási, a tárolási és az őrzési költségek felmerülése is okirati bizonyítékokkal alátámasztott, ezáltal a IV. közbenső mérleg már valós és megbízható tájékoztatást nyújt az adós vagyonának változásairól. A közbenső mérleg szerkezetét és tartalmát illetően is megfelel a Korm. rend. 7. § (3)-(7) bekezdéseiben előírtaknak.
[13] Az elsőfokú bíróságnak a korábbi hatályon kívül helyező végzésnek megfelelő felhívására az okirati bizonyítékok csatolása megtörtént. A felszámoló a költségek felmerültét számlákkal, szerződésekkel igazolta, melyekről az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azokkal a felszámoló a mérlegben szereplő adatok valódiságát alátámasztotta. E megállapítását a másodfokú bíróság helytállónak találta, e körben hangsúlyozva, hogy a számlák és szerződések meglétének vizsgálatán túl a nemperes jóváhagyási eljárásban azok tartalmát érdemben, jogi szempontból nem lehet értékelni, ugyanis a szerződések érvényességének vagy érvénytelenségének kérdése nem a felszámolási eljárás és különösen nem a közbenső mérleg jóváhagyása iránti eljárás tárgyát képezi (BDT 2013.2882.).
[14] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a Cstv. 50. § (5) és (6) bekezdése szerinti, a mérleg jóváhagyására irányuló eljárásban azt kell vizsgálnia a bíróságnak, hogy az adott mérleg valós tartalmú-e, megfelelő okiratokkal alátámasztott adatokat tartalmaz-e, tehát a mérlegadatokat az azokkal kapcsolatos dokumentációval kell egybevetni. Ez jelen esetben megtörtént és a megismételt eljárás eredményességére figyelemmel nem volt akadálya a IV. számú módosított közbenső mérleg jóváhagyásának.
[15] Az I. rendű hitelező fellebbezése kapcsán utalt arra, hogy a felszámoló felmentése iránti kérelem külön meghozott alakszerű végzéssel került elbírálásra, ez nem lehet tárgya a Cstv. 50. §-a szerinti eljárásnak, ahogyan az eljáró bíró személyével szemben előterjesztett kizárási kérelem is külön ügyként kerülhet csak elbírálásra. A hitelezői észrevétel, illetve a közbenső mérleget jóváhagyó végzés elleni fellebbezés tárgyát nem képezheti továbbá az sem, hogy valamely korábbi közbenső mérleg a hitelező álláspontja szerint helytelen adatokat tartalmaz. A hitelező nem hivatkozhat ebben az eljárásban a felszámoló mérlegidőszakban tett valamely intézkedésének szabályszerűtlenségére sem, hiszen az a Cstv. 51. § (1) bekezdése szerinti kifogásolási eljárásra tartozó kérdés. A bíróság a közbenső mérlegre vonatkozó döntésben nem vonhatja le a felszámoló esetleges jogszabálysértő intézkedésének vagy mulasztásának jogkövetkezményét (EBH 2004.1133, BDT 2013.3005, BDT 2014.3205 számon közzétett eseti döntések). A másodfokú bíróság hivatkozott arra a fellebbezési korlátra is [EBH 2004.1134 számú elvi határozat], amely szerint a Cstv. 50. § (5) bekezdése által a hitelezők részére biztosított észrevételezési határidő elteltével olyan észrevétel fellebbezés tárgyává már nem tehető, amely határidőn belül nem került előterjesztésre. A közbenső mérlegre tehető észrevételre nyitva álló határidő ugyanis olyan törvényi határidő, amely alatt megtenni elmulasztott észrevételre hivatkozással a közbenső mérleget jóváhagyó végzés eredményesen már nem támadható.
[16] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: régi Pp.) 259. §-a folytán alkalmazandó régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem
[17] Az I. rendű hitelező felülvizsgálati kérelmében a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős végzés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését.[18] A BH2017. 127. számon közzétett döntésre hivatkozással előadta, hogy a Cstv. 27/A. § (7) bekezdése alapján nincs szükség egy megelőző kifogás alapján indult eljárásban hozott jogerős végzésre ahhoz, hogy a bíróság a felszámoló felmentéséről határozzon, mert a bíróság indítvány, kifogás hiányában is - hivatalból - köteles eljárni a felszámoló által elkövetett jogszabálysértés vizsgálata során. A bíróság a jogsértés tényét az eljárás adataiból állapítja meg a felmentő végzésében, ezt az eljárás törvényességének fenntartására felügyelő szervként hivatalból észleli.
[19] Állította, hogy a jogerős végzés nem veszi figyelembe "azon tényeket, amelyek megalapozzák, hogy a felszámoló által benyújtott mérleg nem felel meg a valóságnak". Ebben a körben részben megismételte a közbenső mérlegre tett észrevételében, majd a fellebbezésében előadottakat az adós kimutatott vagyonával és a IV. számú közbenső mérlegben foglalt költségekkel kapcsolatban.
[20] "Álláspontja szerint mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság által képviselt álláspont, mely szerint a tényállás további tisztázása, az alperes meghallgatása nélkül, álláspontja szerint hiányos adatközlésre hivatkozva elutasításra került, súlyosan sértik a jogbiztonságot, a tisztességes eljárást."
[21] Az adós felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában fenntartását kérte.
[22] Az eljárásban részvevő hitelezők közül a II. rendű hitelező terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet, amely szintén a jogerős végzés hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A Kúria a jogerős végzést a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó régi Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és az ott megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek.[24] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálati eljárásban az. I. rendű hitelező személyes meghallgatás iránti kérelme nem teljesíthető. Az I. rendű hitelező felülvizsgálati kérelmében - megfogalmazása szerint - az alperes személyes meghallgatását kérte, amely kérelem tartalmilag valószínűsíthetően a saját szervezeti képviselőjének meghallgatására irányult. A felülvizsgálati eljárásban azonban a jogi képviselet a felülvizsgálati kérelem előterjesztője számára kötelező [régi Pp. 73/A. § (1) bekezdés a) pont], hatályos nyilatkozatokat a fél képviseletében a jogi képviselő tehet. A jogerős határozat felülvizsgálatára pedig csak a felülvizsgálati határidőben hiánytalanul előadott hivatkozások alapján kerülhet sor, a felülvizsgálati kérelmet a felülvizsgálati határidő elteltét követően kiegészíteni sem lehet [régi Pp. 272. §, 273. § (5) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban új tények előadásának és bizonyítás felvételének sincs helye [régi Pp. 275. § (1) bekezdés]. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása sem kérhető [régi Pp. 274. § (1) bekezdés]. Az I. rendű hitelező pedig indokát sem adta annak, hogy miért tartja szükségesnek a szervezeti képviselő meghallgatását.
[25] A Kúria rámutat a felülvizsgálati eljárás lényegével és korlátaival kapcsolatban, hogy a felülvizsgálati eljárás nem folytatása a jogerős határozattal befejezett pernek, illetve nemperes eljárásnak. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, amelynek tárgya a konkrét esetben a közbenső mérleget jóváhagyó jogerős végzés. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek a jogerős végzésben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia, mégpedig a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében meghatározott tartalommal. Ebből következik egyrészt, hogy a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, és nem lehet tárgya sem olyan tény-, sem pedig jogkérdés, mely a megelőző eljárásnak sem volt a tárgya. Másrészt a Kúria a felülbírálati jogkörét az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve, a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a hatvannapos határidőben érkezett perorvoslati kérelemben - a következőkben kifejtettek szerint érdemi vizsgálatra alkalmas tartalommal - megjelölt jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja. A régi Pp. 272. § (1) és (2) bekezdései értelmében ugyanis a jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényben meghatározott, egymással szoros logikai és perjogi kapcsolatban álló kötelező tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés tekintetében teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. A felülvizsgálati kérelmek kötelező tartalmi eleme - egyebek mellett - a megsértett jogszabályhely megjelölése, amelyet konkrétan, a jogforrás, a paragrafusszám, az esetleges bekezdések és pontok számának megadásával kell meghatározni, követelmény továbbá az is, hogy az így megjelölt jogszabályhely megfeleljen a jogszabálysértés szöveges körülírásának.
[26] A másodfokú bíróság a Cstv. 50. §-a, a Korm. rend. vonatkozó rendelkezései, továbbá a Számv. tv. 15. § (3) bekezdése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a IV. számú közbenső mérleg valós adatokon alapul, és a Számv. törvény 15. § (2) bekezdésének megfelelően tartalmazza mindazon gazdasági eseményeket, melyek az adott üzleti évre vonatkoznak (teljesség elve). Ebből következően a közbenső mérleg valós és megbízható tájékoztatást nyújt az adós vagyonáról és annak a III. számú közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól. Ezért kellett a másodfokú bíróság álláspontja szerint a IV. számú közbenső mérleg jóváhagyásáról dönteni.
[27] Az I. rendű hitelező felülvizsgálati kérelmében ugyan vitatta e megállapítás helytállóságát, de a felülvizsgálati eljárás korábban már ismertetett sajátosságai szerint nem az Alaptörvény XXIV. cikkének a felülvizsgálati kérelmében kizárólagosan megjelölt (1) bekezdésére, hanem a másodfokú bíróság által ebben a körben alkalmazott fenti rendelkezésekre hivatkozással támadhatta volna a jogerős végzés jogszabálysértőnek tartott következtetését. Az I. rendű hitelező azonban a vonatkozó konkrét és adekvát jogszabályi rendelkezések közül egyet sem jelölt meg felülvizsgálati kérelmében megsértett jogszabályhelyként. Ezek feltüntetése nélkül pedig a jogerős végzésnek az a következtetése, hogy a IV. számú közbenső mérleg megfelel a megjelölt jogszabályi rendelkezésnek, továbbá valós és megbízható tájékoztatást nyújt az adós vagyonáról és annak a III. számú közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól, érdemben nem volt felülbírálható.
[28] Az I. rendű hitelezőnek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére alapított felülvizsgálati érvelése kapcsán a Kúria az alábbiakat tartja szükségesnek kiemelni.
[29] Az Alaptörvény a XXIV. cikk (1) bekezdésében azt rögzíti, hogy: "Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni." E cikkében az Alaptörvény külön rendelkezik a megfelelő ügyintézéshez való jog keretein belül a hatóságok tisztességes eljárásáról és a jogellenesen okozott kár megtérítésének kötelezettségéről. Az Európai Unió Alapjogi Chartája szerint ez a jog magába foglalja mindenkinek a jogát arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, az iratokat megismerje, és az igazgatási szervek a döntéseket indokolják. Az elvek összefüggésben állnak a jó közigazgatás fogalmával, valamint a közigazgatási eljárásjog közös európai elveivel.
[30] Az Alaptörvény e rendelkezésében nevesített hatóság fogalmába tágabb értelemben minden jogalkalmazó szerv beletartozik, így a közigazgatási szervek mellett a bíróságok is. Ez utóbbiak eljárására azonban elsősorban az Alaptörvény egy másik, a felülvizsgálati kérelemben nem hivatkozott cikkében, a XXVIII. cikkben garantált fair eljárás elve vonatkozik. Az Alkotmánybíróság a 3223/2018. (VII. 2.) AB határozatban kifejezetten rögzítette is, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti, a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog nem azonosítható a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés].
[31] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás olyan minőség, amely az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével ítélhető meg, magában foglalja a bírósággal és az eljárással szemben megkövetelt tulajdonságokat, és egyben biztosítja az alkotmányos eljárási garanciák teljesedését [lásd elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglaltakat és a 7/2013. (III. 1.) AB határozatot a korábbi alkotmánybírósági gyakorlatát figyelembe vehetőségéről]. A tisztességes eljárás kereteit garanciák sokasága tölti ki, fogalma nem képez zárt rendszert, a számos részjogosítványból álló jognak a bírósági eljárás egészét áthatóan kell érvényesülnie. A Kúria e részjogosítványok, s ezáltal a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét - az Alkotmánybíróság gyakorlatára figyelemmel - általában akkor állapítja meg, amennyiben nem biztosított a valóságos bírói út, és az eljárás során a fair eljárás követelményei nem érvényesülnek, az alperes valamennyi kifogása érdemben nem kerül elbírálásra, alapvető perbeli jogai lényeges tartalmának korlátozására kerül sor [lásd az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésére és az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére kialakított joggyakorlatot: 6/2014. (XII. 19.) AB határozat], a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben nem dönt. Ennek megfelelően, amennyiben az alperes a keresettel szemben teljeskörűen védekezhet, a megfelelő tájékoztatáshoz való joga is biztosított, nincs elzárva a jogorvoslathoz való jogtól, továbbá a fegyveregyenlőség elvének megfelelő tájékoztatásra is sor kerül, a Kúria a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét nem állapítja meg (Kúria Pfv.V.20.130/2019/6.).
[32] A fentiekre figyelemmel rögzíthető, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét csak az eljárás garanciális elemeit súlyosan sértő bírói magatartás vagy mulasztás alapozhatja meg. Ehhez képest az I. rendű hitelező a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét a felülvizsgálati kérelmében - azonosítható módon - egyrészt arra alapította, hogy a felszámoló felmentésére a bíróság által hivatalból észlelt adatok alapján is sor kerülhetett volna, másrészt azt jelölte meg, hogy a törvényes képviselőjét annak ellenére sem hallgatta meg a másodfokú bíróság, hogy azt a fellebbezésében indítványozta.
[33] A Kúria az első hivatkozást illetően - a jogerős végzésben foglaltakkal egyezően - leszögezi, hogy a jelen eljárás tárgya az adós felszámolója által előterjesztett IV. számú közbenső mérleg jóváhagyása volt, az I. rendű hitelezőnek a felszámoló felmentésére irányuló kérelméről külön végzéssel döntöttek a bíróságok. Ebből következően jelen eljárásban a felszámoló felmentésével kapcsolatos kérdések miatt fel sem merülhet a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme.
[34] A Kúria a másik hivatkozás kapcsán pedig rámutat, hogy a közbenső mérleg jóváhagyása során az eljáró bíróságoknak azt kell vizsgálniuk, hogy a mérleg valós, megfelelő okiratokkal alátámasztott adatokat tartalmazó, megbízható tájékoztatást nyújt-e az adós vagyonáról, pénzügyi helyzetéről és mindezeknek a korábbi közbenső mérleg jóváhagyása óta bekövetkezett változásairól. Ennek megítélése alapvetően okirati bizonyítás útján történhet, amire a jelen eljárásban is sor került, és az I. rendű hitelező megtett észrevételeit is figyelembe véve vizsgálták az eljárt bíróságok IV. közbenső mérleg megfelelőségét. Ehhez képest az I. rendű hitelező az elsőfokú bíróság végzése elleni fellebbezésében kérte csak a "képviselője személyes meghallgatását", azonban anélkül, hogy megjelölte volna, hogy erre milyen okból, milyen tény bizonyítása vagy tisztázása miatt lenne szükség (ezeket az I. rendű hitelező még a felülvizsgálati kérelmében sem adta elő). Ezért a másodfokú bíróság a régi Pp. 3. § (4) bekezdésének, a 141. § (5) és (6) bekezdésének, valamint a 235. § (1) bekezdésének is megfelelően mellőzte az eljárás tárgyának eldöntéséhez szükségtelen, egyben elkésett és a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon előterjesztett indítvány teljesítését. Az I. rendű hitelező e körben is alaptalanul hivatkozott a tisztességes eljáráshoz fűződő joga érvényesülésének a sérelmére.
[35] Az I. rendű hitelező felülvizsgálati kérelmében- álláspontja alátámasztása érdekében - a BH2017. 127. számon megjelent eseti döntésre is utalt. E határozat a Kúria Gfv.30.164/2016/4. számú végzése. E vonatkozásban a Kúria kiemeli, hogy a felülvizsgálati eljárásban - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 25. §-ára, 32. § (1) bekezdés b) pontjára és 41/B. § (1)-(2) bekezdésére is figyelemmel - csak a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében (a továbbiakban: BHGY) közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés vizsgálata merülhet fel. A Kúria közzétett határozata alatt pedig főszabály szerint a Kúria 2012. január 1. után meghozott, a BHGY-ban közzétett határozatait kell érteni. A csőd- és felszámolási eljárásokban közzétett határozat fogalma azonban ennél szűkebb, mivel a törvényi szabályozás az ilyen ügyekben hozott határozatok kötelező közzétételét nem rendeli el [Bszi. 163. § (2) bekezdés a) pont], a Kúria határozatainak közzététele ebben a speciális ügycsoportban a Bszi 163. § (5) bekezdése alapján 2021. január 1-jétől valósult meg, ezáltal ezt követően értelmezhető. Az I. rendű hitelező felülvizsgálati kérelmében megjelölt Gfv.30.164/2016/4. számú végzés a fentiek miatt nincs közzétéve a BHGY-ban, az e határozattól való eltérés kérdése emiatt nem vonható vizsgálat alá.
[36] A Kúria ettől függetlenül hangsúlyozza, hogy a jogerős végzés jogkérdésben nem is tért el a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott határozattól. A hivatkozott határozatban ugyanis a Kúria a felszámoló felmentésével kapcsolatos egyes kérdésekben foglalt állást, ezek a jogkérdések pedig nem képezik a jelen felülvizsgálati eljárás tárgyát.
[37] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős végzést a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv.III.30.323/2024/6.)