adozona.hu
BH+ 2015.11.485
BH+ 2015.11.485
A rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló a munkáltatóval történt megállapodás alapján köteles a kijelölt tanfolyami képzésben részt venni, de arról többször igazolatlanul hiányzott, és a munkáltatót megtévesztve, távolmaradása ellenére a jelenléti íven a tanfolyamon való részvételt tüntetett fel, valamint az erre az időre járó díjazást is felvette [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., 103. § (1) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a munkáltató által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes műszerész II. munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2011. szeptemberében a felperest több munkatársával együtt beiskolázta a Ny. Szakmai Továbbképző Kft. által szervezett villanyszerelő ...
BH+ 2015.11.485 A rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegésnek minősül, ha a munkavállaló a munkáltatóval történt megállapodás alapján köteles a kijelölt tanfolyami képzésben részt venni, de arról többször igazolatlanul hiányzott, és a munkáltatót megtévesztve, távolmaradása ellenére a jelenléti íven a tanfolyamon való részvételt tüntetett fel, valamint az erre az időre járó díjazást is felvette [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 96. § (1) bek., 103. § (1) és (4) bek.].
A felperes a munkáltató által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes műszerész II. munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2011. szeptemberében a felperest több munkatársával együtt beiskolázta a Ny. Szakmai Továbbképző Kft. által szervezett villanyszerelő szakképesítést biztosító iskolarendszeren kívüli képzésbe. Ezt az alperes a képző céggel kötött szolgáltatási szerződésben rendelte meg, a felperes pedig az abban való részvételt a felnőttképzési szerződésben vállalta, amelyet 2011. szeptember 2-án írtak alá. Ebben rögzítették, hogy a képzés össz-óra száma 560 óra és 2011. szeptember 2-ától 2012. március 20-áig tart heti 2×8 órában. Kikötötték, hogyha valaki az össz-óraszám 15%-át meghaladóan igazoltan, 5%-át meghaladóan pedig igazolatlanul hiányzik, vagy a hiányzásai együttesen meghaladják az össz-óraszám 15%-át, azt haladéktalanul írásban jelzik a munkáltató felé.
A képzések pénteken délutánra és szombati napokra estek. A pénteki napon a felperesnek 6-14 óráig tartott a munkaideje, de a képzés időszakában e napokon nem kellett munkát végeznie. Vállalta, hogy délután 14 órától este 20 óráig az iskolában vesz részt a képzésen. A szombati napokon a képzés 8 órájára a munkáltató alapóradíjat fizetett. A bérszámfejtés érdekében azonban jelenléti ívet kellett vezetni a munkáltatónál, továbbá a képzőközpontban is. A felperes a munkahelyi jelenléti íveket akkor is aláírta, amikor a képzésen nem vett részt.
A képző cég 2011. december 14-én küldte meg a munkáltatónak a december 10-éig bezárólag készült tanfolyami napok jelenléti íveit az alperes oktatási szakértője részére, akinek felhívására pótlólag 2011. december 19-én érkezett az alpereshez a tanfolyam időbeli megoszlásáról készült kimutatás. Az oktatásszervező, H. J. 2011. december 20-án készítette el a végleges kimutatást az óralátogatási összesítőről, és azt megküldte T. E. telephelyi szolgáltatásvezetőnek. Az alperes megkeresésére a képző cég 2011. december 17-éig bezárólag készített, alpereshez 2011. december 22-én megküldött hivatalos értesítése szerint az addigi 34 tanfolyami napból 13 napot hiányzott a felperes. Erről T. E. telephelyi szolgáltatásvezető tájékoztatta dr. N. A. felső-vezetőt.
2011. december 21-én a felperessel szemben fegyelmi eljárást indítottak azzal, hogy 2012. január 2-án tartják az első tárgyalást, egyidejűleg a munkavégzési kötelezettsége alól mentesítették. Az intézkedést T. E. írta alá.
A meghallgatáson T. E. ismertette a rendelkezésre álló bizonyítékokat a hiányzásokkal kapcsolatban. A felperes a kimutatott hiányzásokat túlzottnak találta. Távolmaradása indokaként lakásfelújításra, karbantartói feladatok ellátására, anyósa betegségére hivatkozott, továbbá arra, hogy többször előfordult, csak a jelenléti ív alperesnél történő kitöltése után derült ki, hogy nem tud elmenni a képzésre.
2012. január 3-án dr. N. A. munkáltatói jogkör gyakorlóként a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 103. § (1) bekezdés a) pontjában, 96. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a kollektív szerződés 20. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással megszüntette. Kiemelte, hogy a képzésen töltött idő munkaidőnek minősül, ezért az arról történő hiányzás ugyanolyan jogi megítélés alá esik, mint a munkahelyen történő munkavégzésből való távollét. Nem elfogadható, ha onnan a munkavállaló magánéleti okból bejelentés és engedély nélkül marad távol, hiányzásai igazolatlanok. A többször ismétlődő hiányzás a rendelkezésre állási kötelezettség olyan jelentős és szándékos megszegésének minősül, amely önmagában megalapozza a rendkívüli felmondást.
A telephelyen kívül tartott képzés esetén a munkáltató ellenőrzési lehetőségei korlátozottak. Súlyosan visszaélt ezért a munkáltató bizalmával a munkavállaló, amikor ezekről rendszeresen távol maradt.
Fokozza a kötelezettségszegés súlyosságát, hogy a munkáltató felé a részvétellel kapcsolatban hamis adatokat szolgáltatott, amely jogalap nélküli munkabér-kifizetést eredményezett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a felnőttképzési szerződés alapján a képzést megkezdte. A régi Mt. 103. § (4) bekezdésére alappal nem hivatkozhat, mert nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a családi körülményeiből adódó nehézségeit jelezte volna a munkáltató felé, amely miatt a képzésen történő részvétele aránytalanul sérelmes lenne.
A képző cég hivatalos tájékoztatása alapján bizonyított, hogy a felperes az összóraszám 15%-át kitevően hiányzott, ugyanakkor a munkáltatónál vezetett jelenléti ívekre e napokra is képzésen történő részvételt igazolt. E magatartásával a felperes súlyosan visszaélt a munkáltató bizalmával, de megszegte a régi Mt. 103. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét is, és a régi Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat megalapozó magatartást tanúsított figyelemmel a kollektív szerződés 20. § (1) bekezdés d) pontjára is, amely szerint az igazolatlan hiányzás önmagában is a rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a rendkívüli felmondás az arra jogosult munkáltatói jogkörgyakorlótól származott-e. Az alperesnél hatályos - az alapító okirat 6.2. pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott - ügyvezetői utasítás rendelkezik a munkáltatói jogkör-gyakorlás rendjéről. E szerint a rendkívüli felmondásról szóló döntést a felperes szervezeti egységében mind dr. N. A. vezető, mind T. E. telephelyi szolgáltatásvezető jogosult volt meghozni. Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint kettőjük közül általában a magasabb szintű vezető gyakorolta a felmondás jogát. A régi Mt. 74. § (1) bekezdés nem tiltja, hogy több személy is gyakorolja a munkáltatói jogkört, csak annak a követelménynek kell megvalósulnia, hogy belső szabályzatban a munkáltató meghatározza, hogy ki milyen jogosítványokat jogosult gyakorolni mely munkavállalók fölött, és ezt a munkavállalókkal ismertessék.
A munkáltatói jogkört több személyre is át lehet ruházni. Az alperesnél egyes személyeket megillető jogosítványok köre jól körülhatárolhatóan leszabályozott, melyről a felperes mint munkavállaló is értesülhetett a munkaviszonya fennállása alatt, így nem lehetett kétséges a számára, hogy dr. N. A. a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki felsőbb vezetői szinten áll, mint a felperes közvetlen vezetője, T. E..
Az alperes a rendkívüli felmondásra nyitvaálló szubjektív határidőt is betartotta. 2011. december 21-én döntöttek a a fegyelmi eljárás megindításáról és a felperes személyes meghallgatásának szükségességéről, csak a megnyilatkoztatását követően kerülhetett a jogkör gyakorló abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, a felperes munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegte-e.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 253. § (4) bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel.
Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével a munkáltatói jogkör gyakorlására és a szubjektív határidő megtartottságára vonatkozóan.
A rendkívüli felmondás érdemét tekintve rögzítette, hogy bár a felperes és az alperes között írásban a képzésre vonatkozóan nem jött létre szerződés, a felperes vállalta a képző céggel kötött szerződésben a villanyszerelő OKJ-s tanfolyam elvégzését, melynek költségét képzési támogatásként az alperes vállalta kifizetni. A munkáltató joga eldönteni, hogy köt-e tanulmányi szerződést és az is, hogy a munkavállaló felnőttképzését támogatja-e. A peres felek megállapodása szerint a felperes képzésben történő részvétele idejére munkabért kapott, és az alperes a képzés költségét megfizette. A felperes a munkáltatóval kötött e megállapodásban foglaltakat többször megszegte. Maga is elismerte, hogy öt-hat alkalommal nem vett részt a képzésen annak ellenére, hogy munkabérben részesült, továbbá hogy a jelenléti íven képzésen történő részvételt igazolt, és azt utóbb sem korrigálta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével új eljárás lefolytatását, a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte, amelyet az elmaradt munkabér és a cafeteria, valamint az Erzsébet utalvány vonatkozásában 2015. március 4-éig terjedően felemelt.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet a régi Mt. 96. §-ába, 74. §-ába és a 103. § (4) bekezdésébe ütközött.
Utalt arra, hogy a bizonyítékokat a bíróságok tévesen és iratellenesen értékelték, mérlegelésük okszerűtlen.
Álláspontja szerint a felperesi magatartás nem tekinthető igazolatlan hiányzásnak, tanulmányi szerződést nem kötöttek, de annak megszegése sem alapozott volna meg rendkívüli felmondást. A felnőttképzési szerződés a felperes és a képző intézmény között jött létre, amelyet a munkáltató nem hagyott jóvá. Nem volt a munkáltatónak olyan jogosítványa sem, hogy a tanfolyam elvégzésére kötelezze.
A régi Mt. 115. § rendelkezései alapján a munkáltatónak a képzésben való részvételhez szabadidőt és munkaidő-kedvezményt kell biztosítani, ezért az oktatási intézménynél való hiányzás nem tekinthető a munkahelyről való hiányzásnak. A képzésen való részvétel idejére a munkahelyi jelenléti ív vezetése jogellenes.
A munkáltató nem írásban kötelezte a tanfolyamon való részvételre, minden intézkedés ezzel összefüggésben szóban történt. Nem volt lehetősége a képzési szerződés aláírásának megtagadására, mert akkor a szakmájában műszerészként nem dolgozhatott volna, csak gépkezelőként.
A "normál" munkarenden kívül történő képzésen részvételt csak a munkaviszony megszüntetésekor minősítette munkaidőnek a munkáltató. Csak öt-hat alkalommal hiányzott, ennyit ismer el, a tananyagból pedig le tudott volna vizsgázni, de erre nem adtak lehetőséget a számára. A rendkívüli felmondás indoka tehát nem valós, és nem okszerű, továbbá elkésett.
A munkáltató 2011. december 14-én értesült a hiányzásokról, és csak 2012. január 3-án hozta meg a döntését, miközben 2011. december 21-én már intézkedett, és a munkavégzését felfüggesztette.
A rendkívüli felmondás a régi Mt. 74. §-ába is ütközött, mert azt nem a munkáltatói jogkörgyakorló írta alá. Ugyanazt a munkáltatói jogot több személy csak testületként gyakorolhatja, esetében pedig az ügyvezetői utasítás nem kettő, hanem négy személyt jogosított fel a munkáltatói jogkör gyakorlására. Az ezzel ellentétes ítéleti megállapítások iratellenesek. A felperes joggal következtethetett arra, hogy T. E. a munkáltatói jogkörgyakorló, mivel minden korábbi intézkedést ő hozott meg. A munkavállaló számára az ügyvezető igazgatói utasítás értelmezhetetlen, tehát nem tájékoztatták a munkáltatói jogkörgyakorló személyéről sem megfelelően.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölésével a felülvizsgálattal élő félnek kell előadnia. A felperes hivatkozott ugyan a bizonyítékok mérlegelésének okszerűtlenségére, de jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdését nem jelölte meg. Ezért a tényállás megállapításának helyességét a Kúria nem vizsgálhatta.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatta felül, ezért csak a jogszabályhely pontos megjelölésével előadott jogszabálysértések alapján vizsgálhatta a jogerős ítéletet [régi Mt. 74. §, 96. §, 103. § (4) bekezdés és 115. §].
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a rendkívüli felmondás nem az arra jogosulttól származik. A munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult ügyvezető az alapító okirat 6.2. pontja felhatalmazása alapján átruházhatta e jogát. Az alperesnél a munkáltatói jogkör delegálása megfelelt annak a gyakorlatnak, miszerint nagyobb munkaszervezettel rendelkező munkáltatónál meghatározott rend szerint különböző személyek gyakorolják akár különböző munkáltatói jognyilatkozatok vonatkozásában is a munkáltatói jogokat.
Az eljáró bíróságok az ügyvezetői utasítás, és a felperes szervezeti elhelyezkedését igazoló organigram alapján helyesen állapították meg, hogy a felperes szervezeti egységében a felperes munkakörére (fizikai munkavállaló 3) vonatkozóan dr. N. A. és T. E. volt munkáltatói jogkörgyakorlóként megjelölve. Az ügyvezetői utasításból nem következik, hogy a jogkör- gyakorlásra együtt jogosultak, így a testületben történő joggyakorlásra vonatkozó felperesi érvelés alaptalan.
A felperes 2010. március 25-ei munkaszerződés-módosítás 6.1. pontja alapján tájékoztatást kapott az ügyvezető igazgatói utasításról és a munkáltatói jogkörgyakorlás rendjéről. Így alappal nem hivatkozhat ennek ellenkezőjére, továbbá arra sem, hogy nem a munkáltatói jogkörgyakorlótól származott az intézkedés figyelemmel arra is, hogy a szervezeti hierarchiában a magasabb vezetői szinten elhelyezkedő dr. N. A. adta azt ki.
A felperes alaptalanul állította a régi Mt. 115. § rendelkezéseinek megsértését, mivel a munkáltatóval kötött szóbeli megállapodás alapján, és nem iskolarendszerű képzésben vett részt, így e jogszabály esetében nem alkalmazható.
Helyesen emelte ki a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató mérlegelési jogkörben hozott döntés alapján támogatta a felperes villanyszerelő OKJ-s képesítése megszerzését, ehhez a képzési időre munkabért, továbbá a képzés költségét vállalta fizetni. A munkavállaló ezzel szemben a képzésen történő részvételt és a képzettség megszerzését vállalta. A munkavállaló megszegte a képzésen való részvételre vonatkozó kötelezettségét, ezzel a régi Mt. 103. § (4) bekezdésében foglaltakat is.
E rendelkezés szerint a munkavállaló - munkabérének és költségének megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és a vizsgákat letenni, kivéve ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ilyen aránytalan sérelemre már nem hivatkozott.
Alaptalan azon védekezése is, miszerint nyomásgyakorlással vették rá a szerződés aláírására, mivel a képzésben történő részvételről szóló megállapodás megtámadása a részéről határidőben nem történt meg, a képzést el is kezdte.
A képzésen való részvétel idejére a munkáltató díjazást fizetett a felperesnek, annak összegét érintő esetleges vita a felperes hiányzása igazolatlanságára nem hat ki.
A felperes a felülvizsgálati eljárásában nem sérelmezhette a hiányzásai mértékét a Pp. 206. § (1) bekezdésre mint jogszabálysértésre történő hivatkozás hiányában. A rendkívüli felmondás alapjául azonban nem önmagában a hiányzások száma szolgált, hanem a felperes ezzel kapcsolatos eljárása, miszerint a távolmaradását az oktatásról a munkáltatónak nem jelezte, a jelenléti íven képzésen történő részvételt tüntetett fel, és azért a díjazást felvette.
A felperes tévesen hivatkozott a rendkívüli felmondás elkésettségére is. Az eljáró bíróságok helyesen foglaltak állást arról, hogy a munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult a felperes rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegéséről 2011. december 20-án értesült. Ezt megelőzően H. J.-nek volt csak információja a felperes képzéstől való távolmaradásáról, és az adatok pontosítását követően került sor az illetékes vezetők tájékoztatására. A 2011. december 20-i időponthoz képest a 2012. január 3-i rendkívüli felmondás nem késett el.
A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.352/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Moskovits Károly ügyvéd által képviselt Sz. P. felperesnek a dr. Pálfi Endre ügyvéd által képviselt M. H. A. Kft. alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.68/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.125/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. március 4. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.125/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15 000 (tizenötezer) forint és 4 500 (négyezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a munkáltató által közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.68/2012/21. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és marasztalta az alperes perköltségében. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes műszerész II. munkakörben állt az alperes alkalmazásában. A munkáltató 2011. szeptemberében a felperest több munkatársával együtt beiskolázta a Ny. Szakmai Továbbképző Kft. által szervezett villanyszerelő szakképesítést biztosító iskolarendszeren kívüli képzésbe. Ezt az alperes a képző céggel kötött szolgáltatási szerződésben rendelte meg, a felperes pedig az abban való részvételt a felnőttképzési szerződésben vállalta, amelyet 2011. szeptember 2-án írtak alá. Ebben rögzítették, hogy a képzés össz-óra száma 560 óra és 2011. szeptember 2-ától 2012. március 20-áig tart heti 2x8 órában. Kikötötték, hogyha valaki az össz-óraszám 15%-át meghaladóan igazoltan, 5%-át meghaladóan pedig igazolatlanul hiányzik, vagy a hiányzásai együttesen meghaladják az össz-óraszám 15%-át, azt haladéktalanul írásban jelzik a munkáltató felé.
A képzések pénteken délutánra és szombati napokra estek. A pénteki napon a felperesnek 6-14 óráig tartott a munkaideje, de a képzés időszakában e napokon nem kellett munkát végeznie. Vállalta, hogy délután 14 órától este 20 óráig az iskolában vesz részt a képzésen. A szombati napokon a képzés 8 órájára a munkáltató alapóradíjat fizetett. A bérszámfejtés érdekében azonban jelenléti ívet kellett vezetni a munkáltatónál, továbbá a képzőközpontban is. A felperes a munkahelyi jelenléti íveket akkor is aláírta, amikor a képzésen nem vett részt.
A képző cég 2011. december 14-én küldte meg a munkáltatónak a december 10-éig bezárólag készült tanfolyami napok jelenléti íveit az alperes oktatási szakértője részére, akinek felhívására pótlólag 2011. december 19-én érkezett az alpereshez a tanfolyam időbeli megoszlásáról készült kimutatás. Az oktatásszervező, H. J. 2011. december 20-án készítette el a végleges kimutatást az óralátogatási összesítőről, és azt megküldte T. E. telephelyi szolgáltatásvezetőnek. Az alperes megkeresésére a képző cég 2011. december 17-éig bezárólag készített, alpereshez 2011. december 22-én megküldött hivatalos értesítése szerint az addigi 34 tanfolyami napból 13 napot hiányzott a felperes. Erről T. E. telephelyi szolgáltatásvezető tájékoztatta dr. N. A. felső-vezetőt.
2011. december 21-én a felperessel szemben fegyelmi eljárást indítottak azzal, hogy 2012. január 2-án tartják az első tárgyalást, egyidejűleg a munkavégzési kötelezettsége alól mentesítették. Az intézkedést T. E. írta alá.
A meghallgatáson T. E. ismertette a rendelkezésre álló bizonyítékokat a hiányzásokkal kapcsolatban. A felperes a kimutatott hiányzásokat túlzottnak találta. Távolmaradása indokaként lakásfelújításra, karbantartói feladatok ellátására, anyósa betegségére hivatkozott, továbbá arra, hogy többször előfordult, csak a jelenléti ív alperesnél történő kitöltése után derült ki, hogy nem tud elmenni a képzésre.
2012. január 3-án dr. N. A. munkáltatói jogkör gyakorlóként a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: régi Mt.) 103. § (1) bekezdés a) pontjában, 96. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a kollektív szerződés 20. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra hivatkozással megszüntette. Kiemelte, hogy a képzésen töltött idő munkaidőnek minősül, ezért az arról történő hiányzás ugyanolyan jogi megítélés alá esik, mint a munkahelyen történő munkavégzésből való távollét. Nem elfogadható, ha onnan a munkavállaló magánéleti okból bejelentés és engedély nélkül marad távol, hiányzásai igazolatlanok. A többször ismétlődő hiányzás a rendelkezésre állási kötelezettség olyan jelentős és szándékos megszegésének minősül, amely önmagában megalapozza a rendkívüli felmondást.
A telephelyen kívül tartott képzés esetén a munkáltató ellenőrzési lehetőségei korlátozottak. Súlyosan visszaélt ezért a munkáltató bizalmával a munkavállaló, amikor ezekről rendszeresen távol maradt.
Fokozza a kötelezettségszegés súlyosságát, hogy a munkáltató felé a részvétellel kapcsolatban hamis adatokat szolgáltatott, amely jogalap nélküli munkabér-kifizetést eredményezett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes a felnőttképzési szerződés alapján a képzést megkezdte. A régi Mt. 103. § (4) bekezdésére alappal nem hivatkozhat, mert nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a családi körülményeiből adódó nehézségeit jelezte volna a munkáltató felé, amely miatt a képzésen történő részvétele aránytalanul sérelmes lenne.
A képző cég hivatalos tájékoztatása alapján bizonyított, hogy a felperes az összóraszám 15%-át kitevően hiányzott, ugyanakkor a munkáltatónál vezetett jelenléti ívekre e napokra is képzésen történő részvételt igazolt. E magatartásával a felperes súlyosan visszaélt a munkáltató bizalmával, de megszegte a régi Mt. 103. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét is, és a régi Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakat megalapozó magatartást tanúsított figyelemmel a kollektív szerződés 20. § (1) bekezdés d) pontjára is, amely szerint az igazolatlan hiányzás önmagában is a rendkívüli felmondás alapjául szolgálhat.
Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a rendkívüli felmondás az arra jogosult munkáltatói jogkörgyakorlótól származott-e. Az alperesnél hatályos - az alapító okirat 6.2. pontjában foglalt felhatalmazás alapján kiadott - ügyvezetői utasítás rendelkezik a munkáltatói jogkör- gyakorlás rendjéről. E szerint a rendkívüli felmondásról szóló döntést a felperes szervezeti egységében mind dr. N. A. vezető, mind T. E. telephelyi szolgáltatásvezető jogosult volt meghozni. Az alperesnél kialakult gyakorlat szerint kettőjük közül általában a magasabb szintű vezető gyakorolta a felmondás jogát. A régi Mt. 74. § (1) bekezdés nem tiltja, hogy több személy is gyakorolja a munkáltatói jogkört, csak annak a követelménynek kell megvalósulnia, hogy belső szabályzatban a munkáltató meghatározza, hogy ki milyen jogosítványokat jogosult gyakorolni mely munkavállalók fölött, és ezt a munkavállalókkal ismertessék.
A munkáltatói jogkört több személyre is át lehet ruházni. Az alperesnél egyes személyeket megillető jogosítványok köre jól körülhatárolhatóan leszabályozott, melyről a felperes mint munkavállaló is értesülhetett a munkaviszonya fennállása alatt, így nem lehetett kétséges a számára, hogy dr. N. A. a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki felsőbb vezetői szinten áll, mint a felperes közvetlen vezetője, T. E..
Az alperes a rendkívüli felmondásra nyitvaálló szubjektív határidőt is betartotta. 2011. december 21-én döntöttek a a fegyelmi eljárás megindításáról és a felperes személyes meghallgatásának szükségességéről, csak a megnyilatkoztatását követően kerülhetett a jogkör gyakorló abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, a felperes munkaviszonyból származó kötelezettségét megszegte-e.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.21.125/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 253. § (4) bekezdés alapján helyes indokaira tekintettel. Marasztalta a felperest az alperes másodfokú perköltségében.
Egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével a munkáltatói jogkör gyakorlására és a szubjektív határidő megtartottságára vonatkozóan.
A rendkívüli felmondás érdemét tekintve rögzítette, hogy bár a felperes és az alperes között írásban a képzésre vonatkozóan nem jött létre szerződés, a felperes vállalta a képző céggel kötött szerződésben a villanyszerelő OKJ-s tanfolyam elvégzését, melynek költségét képzési támogatásként az alperes vállalta kifizetni. A munkáltató joga eldönteni, hogy köt-e tanulmányi szerződést és az is, hogy a munkavállaló felnőttképzését támogatja-e. A peres felek megállapodása szerint a felperes képzésben történő részvétele idejére munkabért kapott, és az alperes a képzés költségét megfizette. A felperes a munkáltatóval kötött e megállapodásban foglaltakat többször megszegte. Maga is elismerte, hogy öt-hat alkalommal nem vett részt a képzésen annak ellenére, hogy munkabérben részesült, továbbá hogy a jelenléti íven képzésen történő részvételt igazolt, és azt utóbb sem korrigálta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezésével új eljárás lefolytatását, a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte, amelyet az elmaradt munkabér és a cafeteria, valamint az Erzsébet utalvány vonatkozásában 2015. március 4-éig terjedően felemelt.
Hivatkozása szerint a jogerős ítélet a régi Mt. 96. §-ába, 74. §-ába és a 103. § (4) bekezdésébe ütközött.
Utalt arra, hogy a bizonyítékokat a bíróságok tévesen és iratellenesen értékelték, mérlegelésük okszerűtlen.
Álláspontja szerint a felperesi magatartás nem tekinthető igazolatlan hiányzásnak, tanulmányi szerződést nem kötöttek, de annak megszegése sem alapozott volna meg rendkívüli felmondást. A felnőttképzési szerződés a felperes és a képző intézmény között jött létre, amelyet a munkáltató nem hagyott jóvá. Nem volt a munkáltatónak olyan jogosítványa sem, hogy a tanfolyam elvégzésére kötelezze.
A régi Mt. 115. § rendelkezései alapján a munkáltatónak a képzésben való részvételhez szabadidőt és munkaidő-kedvezményt kell biztosítani, ezért az oktatási intézménynél való hiányzás nem tekinthető a munkahelyről való hiányzásnak. A képzésen való részvétel idejére a munkahelyi jelenléti ív vezetése jogellenes.
A munkáltató nem írásban kötelezte a tanfolyamon való részvételre, minden intézkedés ezzel összefüggésben szóban történt. Nem volt lehetősége a képzési szerződés aláírásának megtagadására, mert akkor a szakmájában műszerészként nem dolgozhatott volna, csak gépkezelőként.
A "normál" munkarenden kívül történő képzésen részvételt csak a munkaviszony megszüntetésekor minősítette munkaidőnek a munkáltató. Csak öt-hat alkalommal hiányzott, ennyit ismer el, a tananyagból pedig le tudott volna vizsgázni, de erre nem adtak lehetőséget a számára. A rendkívüli felmondás indoka tehát nem valós, és nem okszerű, továbbá elkésett.
A munkáltató 2011. december 14-én értesült a hiányzásokról, és csak 2012. január 3-án hozta meg a döntését, miközben 2011. december 21-én már intézkedett, és a munkavégzését felfüggesztette.
A rendkívüli felmondás a régi Mt. 74. §-ába is ütközött, mert azt nem a munkáltatói jogkörgyakorló írta alá. Ugyanazt a munkáltatói jogot több személy csak testületként gyakorolhatja, esetében pedig az ügyvezetői utasítás nem kettő, hanem négy személyt jogosított fel a munkáltatói jogkör gyakorlására. Az ezzel ellentétes ítéleti megállapítások iratellenesek. A felperes joggal következtethetett arra, hogy T. E. a munkáltatói jogkörgyakorló, mivel minden korábbi intézkedést ő hozott meg. A munkavállaló számára az ügyvezető igazgatói utasítás értelmezhetetlen, tehát nem tájékoztatták a munkáltatói jogkörgyakorló személyéről sem megfelelően.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdés alapján a felülvizsgálati kérelemben a jogszabálysértést a megsértett jogszabályhely pontos megjelölésével a felülvizsgálattal élő félnek kell előadnia. A felperes hivatkozott ugyan a bizonyítékok mérlegelésének okszerűtlenségére, de jogszabálysértésként a Pp. 206. § (1) bekezdését nem jelölte meg. Ezért a tényállás megállapításának helyességét a Kúria nem vizsgálhatta.
A Pp. 275. § (2) bekezdés alapján a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között bírálhatta felül, ezért csak a jogszabályhely pontos megjelölésével előadott jogszabálysértések alapján vizsgálhatta a jogerős ítéletet [régi Mt. 74. §, 96. §, 103. § (4) bek. és 115. §].
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a rendkívüli felmondás nem az arra jogosulttól származik. A munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult ügyvezető az alapító okirat 6.2. pontja felhatalmazása alapján átruházhatta e jogát. Az alperesnél a munkáltatói jogkör delegálása megfelelt annak a gyakorlatnak, miszerint nagyobb munkaszervezettel rendelkező munkáltatónál meghatározott rend szerint különböző személyek gyakorolják akár különböző munkáltatói jognyilatkozatok vonatkozásában is a munkáltatói jogokat.
Az eljáró bíróságok az ügyvezetői utasítás (10/A/1.), és a felperes szervezeti elhelyezkedését igazoló organigram alapján helyesen állapították meg, hogy a felperes szervezeti egységében a felperes munkakörére (fizikai munkavállaló 3) vonatkozóan dr. N. A. és T. E. volt munkáltatói jogkörgyakorlóként megjelölve. Az ügyvezetői utasításból nem következik, hogy a jogkör- gyakorlásra együtt jogosultak, így a testületben történő joggyakorlásra vonatkozó felperesi érvelés alaptalan.
A felperes 2010. március 25-ei munkaszerződés-módosítás 6.1. pontja alapján tájékoztatást kapott az ügyvezető igazgatói utasításról és a munkáltatói jogkörgyakorlás rendjéről. Így alappal nem hivatkozhat ennek ellenkezőjére, továbbá arra sem, hogy nem a munkáltatói jogkörgyakorlótól származott az intézkedés figyelemmel arra is, hogy a szervezeti hierarchiában a magasabb vezetői szinten elhelyezkedő dr. N. A. adta azt ki.
A felperes alaptalanul állította a régi Mt. 115. § rendelkezéseinek megsértését, mivel a munkáltatóval kötött szóbeli megállapodás alapján, és nem iskolarendszerű képzésben vett részt, így e jogszabály esetében nem alkalmazható.
Helyesen emelte ki a másodfokú bíróság, hogy a munkáltató mérlegelési jogkörben hozott döntés alapján támogatta a felperes villanyszerelő OKJ-s képesítése megszerzését, ehhez a képzési időre munkabért, továbbá a képzés költségét vállalta fizetni. A munkavállaló ezzel szemben a képzésen történő részvételt és a képzettség megszerzését vállalta. A munkavállaló megszegte a képzésen való részvételre vonatkozó kötelezettségét, ezzel a régi Mt. 103. § (4) bekezdésében foglaltakat is.
E rendelkezés szerint a munkavállaló - munkabérének és költségének megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és a vizsgákat letenni, kivéve ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ilyen aránytalan sérelemre már nem hivatkozott.
Alaptalan azon védekezése is, miszerint nyomásgyakorlással vették rá a szerződés aláírására, mivel a képzésben történő részvételről szóló megállapodás megtámadása a részéről határidőben nem történt meg, a képzést el is kezdte.
A képzésen való részvétel idejére a munkáltató díjazást fizetett a felperesnek, annak összegét érintő esetleges vita a felperes hiányzása igazolatlanságára nem hat ki.
A felperes a felülvizsgálati eljárásában nem sérelmezhette a hiányzásai mértékét a Pp. 206. § (1) bekezdésre mint jogszabálysértésre történő hivatkozás hiányában. A rendkívüli felmondás alapjául azonban nem önmagában a hiányzások száma szolgált, hanem a felperes ezzel kapcsolatos eljárása, miszerint a távolmaradását az oktatásról a munkáltatónak nem jelezte, a jelenléti íven képzésen történő részvételt tüntetett fel, és azért a díjazást felvette.
A felperes tévesen hivatkozott a rendkívüli felmondás elkésettségére is. Az eljáró bíróságok helyesen foglaltak állást arról, hogy a munkáltatói jogkörgyakorlásra jogosult a felperes rendkívüli felmondásban felrótt kötelezettségszegéséről 2011. december 20-án értesült. Ezt megelőzően H. J.-nek volt csak információja a felperes képzéstől való távolmaradásáról, és az adatok pontosítását követően került sor az illetékes vezetők tájékoztatására. A 2011. december 20-ai időponthoz képest a 2012. január 3-ai rendkívüli felmondás nem késett el.
A Kúria a fentiekre tekintettel a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége viselésére.
A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. § alapján az állam viseli.
Budapest, 2015. március 4.
Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.352/2014.)