adozona.hu
3088/2016. (V. 2.) AB végzés
3088/2016. (V. 2.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.101/2015/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
[1] 1. Az indítványozó 2015. november 23-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terj...
3088/2016. (V. 2.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.101/2015/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.Indokolás
[1] 1. Az indítványozó 2015. november 23-án alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság útján, és a Kúria Mfv.II.10.101/2015/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 1.1. A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó 2006. március 1-jétől állt munkaviszonyban az alapper alpereseként őt foglalkoztató Zrt.-vel (a továbbiakban: munkáltató vagy Zrt.), vezérigazgatói munkakörben. A munkáltató feletti tulajdonosi jogok gyakorlását 2010. június 17-től a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. vette át, az azt egyszemélyben irányító új elnök-vezérigazgató pedig 2010. augusztus 16-án rendkívüli felmondással megszüntette az indítványozó munkaviszonyát. A rendkívüli felmondás indokolása egy szoftver beszerzésével összefüggésben tartalmazta, hogy az üzleti tervben nem szereplő licenc és szoftver beszerzésére került sor, amelyek tényleges átvétele 2010. április 26-án történt meg. A 2010. áprilisi átvétele ellenére azonban az indítványozó aláírt egy 2009. december 29-re dátumozott teljesítési jegyzőkönyvet, a Zrt. pedig 2009. december 30-án bevezette a könyveibe és aktiválta a nem létező szoftvereket, és 2010 januárjában kifizette a még át nem vett szoftverek teljes vételárát. A szoftver speciális beállítása, testreszabása a beszerzés óta nem történt meg, így az az eredeti vételár töredékét éri. A beszerzéssel összefüggő 38 szakértői nap teljesítését igazoló dokumentumok a Zrt.-nél nem lelhetők fel, ennek ellenére az indítványozó azok teljesítésigazolását is aláírta, és a Zrt. több mint tízmillió forint összeget ki is fizetett érte. Mindez indokolttá teszi a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetését.
[4] Az indítványozó keresettel támadta a felmondást, és a jogellenes jogviszony-megszüntetés jogkövetkezményeinek alkalmazását, továbbá a szolgálati autó vételi jogának megakadályozása miatt keletkezett kárának megtérítését kérte. Arra hivatkozott, hogy nem a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult szüntette meg munkaviszonyát, az intézkedés a rendkívüli felmondás kibocsátására nyitva álló határidőn túl történt, továbbá annak indokolása nem volt valós és okszerű.
[5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4337/2010/29. számú ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes volt, ezért az indítványozó jogviszonya az ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a rendkívüli felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, ezért az intézkedés jogszabályba ütközött. A rendkívüli felmondást érdemben is vizsgálta, és annak során megállapította, hogy az intézkedés határidőben történt, továbbá a felmondás indokait túlnyomó részt valósnak és okszerűnek minősítette, és megállapította, hogy az indítványozó olyan jelentős kötelezettségszegést követett el, amely megalapozza a munkaviszony azonnali hatállyal történő megszüntetését.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 49.Mf.631.503/2013/5. számú rész-közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében megváltoztatta, és a rendkívüli felmondás jogellenességét kimondó ítéletet azzal hagyta helyben, hogy a munkaviszony 2013. június 26-án szűnt meg. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a rendkívüli felmondás nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott.
[7] A Kúria a munkáltató felülvizsgálati kérelme alapján eljárva Mfv.II.10.724/2013/10. számú végzésével a Fővárosi Törvényszék rész-közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A határozat indokolásában rögzítette a Kúria, hogy a rendkívüli felmondást az arra jogosult munkáltatói jogkör gyakorlója írta alá, ezért a rendkívüli felmondás indokainak érdemi vizsgálata szükséges.
[8] A megismételt másodfokú eljárást követően a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.638.372/2014/10. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és megállapította, hogy az indítványozó munkaviszonya 2014. november 14-én szűnik meg. A megismételt eljárásban a másodfokú bíróság iratokat szerzett be, kiegészítette a tényállást, és megállapította, hogy a Zrt. 2009. évi üzleti jelentése tartalmazta a szoftvert az informatikai fejlesztések körében. Az ítélet indokolásában azt is kifejtette, hogy ugyan az indítványozót mulasztás terheli a 2009. december 29-i teljesítési jegyzőkönyv aláírásában, azonban önmagában ez az eset nem minősíthető lényeges és jelentős munkaköri kötelezettségszegésnek. A 38 szakértői nap igazolásával kapcsolatban kimondta, hogy az indítványozó vélhetően nem győződött meg a tényleges teljesítésről, azonban felelőssége - mint vezetőnek - közvetett, így az sem minősül lényeges kötelezettségszegésnek. Az ezzel kapcsolatos számla fizetési határideje 2010. július 16-a volt, így azt az új vezérigazgatónak kellett aláírnia, tehát már 2010. augusztus 2-a előtt értesülhetett a kötelezettségszegésről. A Fővárosi Törvényszék ítéletében helybenhagyta a gépkocsi ellenértéke megfizetése iránti igényt elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést.
[9] A jogerős ítélet ellen a munkáltató terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és azt, hogy a Kúria hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, és az indítványozó keresetét utasítsa el. Életszerűtlennek tartotta többek között, hogy a 2009. évi beszámolóból értesült volna az indítványozó kötelezettségszegéséről, hiszen az nem tartalmazta részletesen a kötelezettségszegéshez kapcsolódó történéseket.
[10] A Kúria Mfv.II.10.101/2015/11. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék ítéletét - a gépkocsi ellenértéke megfizetése iránti igényt elutasító elsőfokú ítéleti részt helybenhagyó rendelkezést nem érintve - hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.M.4337/2010/29. számú ítéletét megváltoztatva az indítványozó teljes keresetét elutasította.
[11] 1.2. Az indítványozó a Kúria ezen ítélete ellen fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az Abtv. 27. §-a alapján kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Kúria támadott döntését, mert álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését, a Q) cikk (2)-(3) bekezdését, a B) cikkét és a 28. cikkét.
[12] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
[13] Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapozza, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[14] A Kúria ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[15] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát.
[16] A panaszos az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül terjesztette elő az indítványt.
[17] Az indítvány az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott feltételeknek az alábbiak szerint részben felel meg. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntést és kifejezetten kéri annak megsemmisítését, illetve tartalmaz indokolást is arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
[18] 3. Az Abtv. 27. §-a alapján az alkotmányjogi panasz akkor terjeszthető elő, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sértik az Alaptörvény B) cikkét és 28. cikkét is. Alkotmányjogi panaszban azonban nem lehet hivatkozni ezen alaptörvényi rendelkezésekre, mivel nem az Alaptörvényben biztosított jogokat szabályoznak.
[19] Az indítványozó az Alaptörvény Q) cikk (2)-(3) bekezdésének megsértését is állította alkotmányjogi panaszában, vagyis jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálatát kezdeményezte, amelyre azonban az Abtv. 32. § (2) bekezdése alapján nem jogosult.
[20] 4. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, alternatív jellegű tartalmi feltételeiként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
[21] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén.
[22] A jelen ügyben azt állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz valójában az ügyben hozott, és az indítványozóra nézve kedvezőtlen bírósági döntésnek a bizonyítás eredményével kapcsolatos, kizárólag szakjogi és nem alkotmányossági kritikája.
[23] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére felhozott érvek, továbbá az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának és az Emberi Jogok Európai Bírósága egyes döntéseinek - a sérelmezett ítélettel konkrét összefüggésbe nem hozott - ismertetése ezért nem támasztják alá az Alaptörvény 29. §-ában foglalt alternatív törvényi feltételek egyikének a fennálltát sem, mivel azok a bíróság jogértelmezését, eljárását és a felülvizsgálat jogintézményét vonják kritika alá, és a támadott ítéletben foglalt döntést magát tekintik alapjogi jogsérelemnek, a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében. (Hasonlóan legutóbb: 3060/2015. (III. 31.) AB végzés, Indokolás [34]; 3119/2015. (VII. 2.) AB végzés, Indokolás [21]).
[24] Az Alkotmánybíróság a bíróságok ítéleteit azonban csak akkor bírálhatja felül, ha azok az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt megsértik, és ezáltal a bírói döntés alaptörvény-ellenes lesz. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben nem észlelt olyan értelmezési hibát, amely a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos joggal érdemi összefüggésben állna; az indítványnak ezen alaptörvényi rendelkezésre hivatkozó érvei nem támasztanak alá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, és nem vetnek fel az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[25] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a), c) és h) pontjai alapján visszautasította.
Budapest, 2016. április 26.
Dr. Szívós Mária s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3409/2015.