BH 2014.6.189

Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek. c) pont, 38. § (4) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperesek 2011. április 26-án vételi jogot alapító szerződést kötöttek egymással a perbeli ingatlanra. A szerződés preambulumában rögzítették, hogy a köztük korábban létrejött kölcsönszerződések alapján a II. r. alperesnek követelése áll fenn az I. r. alperessel szemben, s a vételi jog ennek a követelésnek a biztosítékául szolgál.
[2] A szerződésben 5 év időtartamra, azaz 2016. április 26-ig vételi jogot alapítottak az ingatlan 83 albetétére. A megállapodásban rögzítették, hogy az ing...

BH 2014.6.189 Az adós felszámolási eljárásának megindítása előtt a vételi jog kikötése önmagában a vételi joggal rendelkező hitelezőt nem juttatja előnyhöz a felszámolás során [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek. c) pont, 38. § (4) bek.].
[1] Az alperesek 2011. április 26-án vételi jogot alapító szerződést kötöttek egymással a perbeli ingatlanra. A szerződés preambulumában rögzítették, hogy a köztük korábban létrejött kölcsönszerződések alapján a II. r. alperesnek követelése áll fenn az I. r. alperessel szemben, s a vételi jog ennek a követelésnek a biztosítékául szolgál.
[2] A szerződésben 5 év időtartamra, azaz 2016. április 26-ig vételi jogot alapítottak az ingatlan 83 albetétére. A megállapodásban rögzítették, hogy az ingatlant terheli a felperes keretbiztosítéki jelzálogjoga, a felperes 2010. június 22-ig fennállt vételi joga, és a NAV javára bejegyzett 84 346 776 Ft végrehajtási jog, mely terheket az I. r. alperes 80 napon belül vállalt töröltetni. Az opciós vételárat a bemutatótermek esetén bruttó 200 000 Ft/m2, az öröklakások esetén bruttó 250 000 Ft/m2, a teraszok, erkélyek, tárolók és teremgarázsok esetén bruttó 125 000 Ft/m2 egységáron vették figyelembe.
[3] A vételi jog gyakorlásának feltételeként a teljes vételár kifizetését jelölték meg. Úgy állapodtak meg, hogy az ingatlan vagy ingatlanok tulajdonjoga a vételi jog gyakorlásával egyidejűleg száll át a II. r. alperesre, aki a vételár vagy vételárak megfizetésének napján jogosult az ingatlan vagy ingatlanok birtokába lépni.
[4] A földhivatal 2011. május 25-én kelt határozatával a vételi jogot a II. r. alperes javára valamennyi ingatlanra bejegyezte. A felperes sem a vételi jog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáról, sem a vételi jog bejegyzéséről nem értesült.
[5] A felperes és az I. r. alperes között folytak egyeztetések, de mivel a felperes nem járult hozzá a foglaló vevő részére történő visszafizetéséhez, az I. r. alperes 2011. május 5-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz.
[6] A csődeljárás eredménytelensége miatt a bíróság a csődeljárást megszüntette, hivatalból megállapította az I. r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2011. szeptember 26. A II. r. alperes javára bejegyzett vételi jogról a felszámoló 2012. január 12-én tájékoztatta a hitelezőket.
[7] A felperes 2012. április 11-én benyújtott keresetében - egyebek mellett - kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, és kérte emiatt a vételi jog törlését. E körben - többek között - jogcímként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozott. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla Gf. 40.494/2008/4. számú ítéletében foglaltakra, mely szerint, ha a szerződésben tett kötelezettségvállalás még nem ment teljesedésbe, ily módon az adósi vagyon csökkenése még nem következett be, akkor sem zárható ki a szerződés érvénytelenségének megállapítása. Önmagában a vételi jogot alapító szerződés még nem csökkenti az adós vagyonát, de ha a vételi jog jogosultja az opciós szerződésben meghatározott négyzetméteráron élne vételi jogával, az már csökkentené az adós vagyonát, hiszen az opciós szerződésben meghatározott ár és az aktuális értékbecslés szerinti ár eltér egymástól.
[8] Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes a 90 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. Álláspontjuk szerint a vételi jogot alapító megállapodás nem csökkentette az I. r. alperes vagyonát, a II. r. alperes ingyenes vagy feltűnően aránytalan előnyhöz nem jutott, és a vételi jog nem jelent valódi biztosítékot a II. r. alperes részére.
[9] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az abban szabályozott határidő­számítás alapján az olyan ügyekben, ahol a felszámolási eljárás az eredménytelen csődeljárást követően hivatalból fordul át felszámolássá, azokat az ügyleteket lehet vizsgálni, amelyek megkötésére a csődeljárás megindítása iránti kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző kilencven napon belül került sor.
[10] Érdemben megállapította, hogy a II. r. alperes a többi hitelező rovására nem jutott vagyoni előnyhöz, még akkor sem, ha adott esetben a szerződés megkötése ezzel a céllal történt. A vételi jogot alapító megállapodás nem csökkentette az adós vagyonát, a II. r. alperes csupán kötelmi jogi igényt szerzett arra, hogy a vételi jog gyakorlása során egyoldalú nyilatkozatával megvásárolja az I. r. alperestől az ingatlanokat (Legfelsőbb Bíróság Gf. IX. 30.387/2008/9.).
[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta.
[12] Megállapította, hogy az alperesek között 2011. április 26-án létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség folytán elrendelte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, azaz a szerződés tárgyát képező, az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanokról a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jog törlését. Az ítéletet az elsőfokú bíróság útján megküldte az illetékes földhivatalnak és rendelkezett arról, hogy a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jogot a felsorolt ingatlanokról törölje.
[13] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[14] A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapított kereseti kérelmet elutasító ítélet elleni fellebbezés elbírálása körében kifejtette, hogy a vételi jog alapítása által a II. r. alperes épp azzal jutott valódi biztosítékhoz, hogy a felszámolás elrendelését megelőzően a hitelezői igényét az I. r. alperes akaratától függetlenül, sőt annak ellenkezése esetén is gyakorolhatta (gyakorolhatta volna).
[15] A felszámolás elrendelését követően a felek közötti vételi jogot megalapító szerződésben meghatározott vételáron gyakorolhatja a vételi jogát, függetlenül attól, hogy a nyilvános értékesítés keretében a felszámoló a vételi joggal terhelt ingatlanokra milyen pályázati irányárat ír elő. Ebből eredően a II. r. alperes valódi biztosítékot szerzett követelésének a kielégítésére, így a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítható, hogy a szerződés megkötésével az I. r. alperes részéről a II. r. alperes mint hitelező előnyben részesítése önmagában megvalósult azzal, hogy részére biztosíték nyújtására került sor a vételi jog alapításával. A felperes keresete tehát a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan alapos.
[16] A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontját.
[17] Érvelése szerint a jogerős ítéletben kifejtett álláspont, melynek értelmében a biztosítéki célú vételi jog alapításának puszta ténye már önmagában megvalósítja a hitelező előnyben részesítésének tényállását, ellentétes a Cstv. 38. § (4) bekezdésében megfogalmazott jogalkotói szándékkal, mely a vételi jogot csak a vagyontárgy értékesítésével szünteti meg. Annak kimondásához, hogy a vételi jog alapítása a hitelezőt előnyben részesíti, további feltételek vizsgálata szükséges, de a felperes az elsőfokú bíróság kifejezett felhívása ellenére az opciós vételár vizsgálatáról lemondott.
[18] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a II. r. alperes perköltségben történő marasztalását.
[19] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt az alább kifejtettek szerint jogszabálysértőnek találta.
[20] A felülvizsgálati kérelemben felhozott, a keresetindítási határidő elmulasztására hivatkozó állítással kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy e kérdésben a jogerős ítélet - joghatályosan benyújtott fellebbezés hiányában - nem foglalt állást, ezért az a felülvizsgálati eljárásban már nem vizsgálható.
[21] Az adott tényállás szerint a II. r. alperes az I. r. alperes ellen indult csődeljárást megelőzően pár nappal szerzett vételi jogot a perbeli ingatlanra, mely jogával a jogerős ítélet meghozataláig nem élt. Ezen tényállás tükrében kellett tehát az ügyben a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat értelmezni.
[22] A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felszámoló vagy a hitelező akkor támadhatja meg az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
[23] A Cstv. 40. §-át módosító 2004. évi XXVII. törvény indokolása szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott "preferential transactions" (hitelezőt előnyben részesítő ügyletek) lényege három körülményben ragadható meg: (1) a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós, (2) egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező (3) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
[24] Nem vitásan a biztosítéki célú vételi jog fizetésképtelenségi eljárás hiányában lehetővé teszi a jogosult számára az egyoldalú joggyakorlást, és a csődeljárás alatt - az I. r. alperes ellen indított csődeljárásra irányadó szabályok szerint - a biztosított hitelezőként való szavazást. A Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott rendelkezések alapján azonban a felszámolás megindulása után, a felszámolás szempontjából válnak megtámadhatóvá az adós korábbi szerződései és jognyilatkozatai. A perbeli tényállás alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felszámolási eljárásban a vételi joggal biztosított követelés jogosultja többhöz, a követelése nagyobb hányadához juthat-e hozzá az adós vagyonából a vételi jog kikötésével, mint amihez a vele egy rangsorban levő hitelezők hozzájutnak.
[25] A felszámolási eljárás célja a hitelezők követelésének kielégítése az adós vagyonából. Ez elsősorban az adós vagyonának az értékesítéséből befolyó pénzeszközök hitelezők közötti felosztásával valósul meg - ez következik a Cstv. 48. § (1) bekezdéséből, 49. § (1) bekezdéséből - és csak a megmaradt vagyontárgyak esetén van lehetőség a természetbeni szétosztásra [Cstv. 56. § (2) bekezdés]. Ebből következően tehát a felszámolási eljárás során a Cstv. 40. § (1) bekezdésében szabályozott megtámadási okoknak is az a célja, hogy az adós vagyonából elvont vagyontárgyak oda visszakerüljenek [Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és b) pont], továbbá, hogy egyik hitelező se kerülhessen előnyösebb helyzetbe a másikhoz képest a kielégítés során az adóssal kötött szerződés vagy jognyilatkozat eredményeként [Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pont], illetve az adós által nyújtott szolgáltatással [Cstv. 40. § (2) bekezdés].
[26] Önmagában a vételi jog kikötése, a vételi joggal rendelkező hitelezőt a felszámolásban előnyhöz nem juttatja. Ha a vételi jog jogosultja nem él jogával és a felszámoló az ingatlant értékesíti, a vételi jog a Cstv. 38. § (4) bekezdése alapján megszűnik, nem marad fenn tehát teherként az ingatlanon. A vételi jog jogosultja a felszámolási eljárásban élhet vételi jogával, és amennyiben él, köteles a vételárat megfizetni még akkor is, ha egyébként maga is hitelezője az adósnak. Az így befolyt vételár hitelezők közötti kifizetésére azonban a Cstv. szabályait kell alkalmazni, előnyt a vételi joggal rendelkező hitelező nem élvez.
[27] Az a körülmény, hogy a vételi jog jogosultjaként eljáró személy - aki az adott esetben hitelező is - természetben juthat a vételi jog gyakorlása esetén a vagyontárgyhoz, nem jelent a Cstv. értelmében előnyt. A Cstv. ugyanis a fent kifejtettek szerint a hitelezők elsősorban pénzben - és nem természetben - történő kielégítését tűzi ki célul. Ebből következően a vételi joggal rendelkező hitelező nem jut előnyhöz, ha a vételi jog gyakorlásakor a vételár megfelel a felszámolási eljárásban történő értékesítés során elérhető vételárnak, vagy annál magasabb.
[28] Amennyiben alacsonyabb az opciós vételár, ez esetben a polgári jog szabályai szerint vizsgálható az adásvételi szerződés érvényessége (így például, hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya eltolódott-e). Ilyenkor az adós nevében a felszámoló, illetve az ily módon érintetté váló hitelezők is a Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján keresettel élhetnek a vételi jogot gyakorlóval szemben.
[29] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Gfv. VII. 30.321/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a Dr. Lendvai M. Erzsébet Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Lendvai M. Erzsébet ügyvéd által képviselt H. Zártkörűen Működő Részvénytársaság felperesnek a Dr. Móryné dr. Varga Márta Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Móryné dr. Varga Márta ügyvéd által képviselt G-M. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" I. rendű, és a Tóth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tóth Tamás Zsolt ügyvéd által képviselt G. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű alperes ellen szerződés létre nem jöttének, illetve érvénytelenségének megállapítása iránt indított, a Miskolci Törvényszéken 13. G. 40.130/2012 számon folyt perében a Debreceni Ítélőtábla Gf. III. 30.384/2013/12. számú ítélete ellen a II. rendű alperes által 59. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság 49. sorszámú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. alperesnek 1.905.000 (Egymillió-kilencszázötezer) Ft másodfokú, a II. r. alperesnek 3.810.000 (Hárommillió-nyolcszáztízezer) Ft másodfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes és az I.r. alperes 2007. május 22-én két kölcsönszerződést kötött. Az egyiknek az volt a célja, hogy az I. r. alperes tulajdonát képező B., belterületi ingatlanról a H. Bank Rt. keretbiztosítéki jelzálogjogát és vételi jogát kiváltsák. Az ügyletben az I.r. alperes egyetemleges adóstársa volt a II.r. alperesnek, aki az I.r. alperes egyedüli tagja. A másik kölcsönszerződéssel a felek az ingatlanon felépítendő "loft" lakások építését kívánták finanszírozni.
A két kölcsönszerződéshez kapcsolódóan a felperes és az I. r. alperes keretbiztosítéki jelzálogszerződést kötött az I. r. alperes tulajdonát képező fenti ingatlanra 32.155.000 euro keretösszeg erejéig a felperes javára azzal, hogy a jelzálogjog az ingatlan társasházzá alakítását követően létrejövő albetéteken is fennmarad. A szerződés 5. pontjában kinyilvánították, hogy a zálogtárgy megterheléséhez, elidegenítéséhez, apportálásához, bérbeadásához, más módon történő hasznosításához, vagy az értékesítést akadályozó egyéb rendelkezéshez a felperes előzetes hozzájárulására van szükség. A jelzálogszerződés alapján a földhivatal a felperes javára a keretbiztosítéki jelzálogjogot az ingatlanra bejegyezte, elidegenítési és terhelési tilalom ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére azonban nem került sor.
Az épületre 2009. december 18-án a használatba vételi engedélyt kiadták. 2010. április 23-án elkészült a társasházi alapító okirat, majd az albetéteket bejegyezték azzal, hogy a felperes keretbiztosítéki jelzálogjogát valamennyi albetétre bejegyezték.
Az I.r. alperes a kölcsönszerződések lejártakor, 2010. május 22-én nem tudta visszafizetni a tartozásait. Az I. r. alperes forráshiánya miatt a kivitelezés az eladott lakások vevői felé vállalt határidőre nem fejeződött be. Az egyik vevő a kétszeres összegben visszakövetelt foglalóra alapítva kezdeményezett felszámolási eljárást az I. r. alperessel szemben. A vevő és az I. r. alperes tárgyalásokat folytattak egymással. A vevő részére történő fizetéshez szükség lett volna a felperes hozzájárulására, mert a befizetett foglaló az I. r. alperesnek a felperes által zárolt számláján került elhelyezésre.
Az alperesek 2011. április 26-án vételi jogot alapító szerződést kötöttek egymással a perbeli ingatlanra. A szerződés preambulumában rögzítették, hogy a köztük korábban létrejött kölcsönszerződések alapján a II. r. alperesnek követelése áll fenn az I. r. alperessel szemben, s a vételi jog ennek a követelésnek a biztosítékául szolgál. A szerződésben 5 év időtartamra, azaz 2016. április 26-áig vételi jogot alapítottak az ingatlan 83 albetétére. A megállapodásban rögzítették, hogy az ingatlant terheli a felperes keretbiztosítéki jelzálogjoga, a felperes 2010. június 22-ig fennállt vételi joga, és a NAV javára bejegyzett 84.346.776 Ft végrehajtási jog, mely terheket az I. r. alperes 80 napon belül vállalt töröltetni. Az opciós vételárat a bemutatótermek esetén bruttó 200.000 Ft/nm, az öröklakások esetén bruttó 250.000 Ft/nm, a teraszok, erkélyek, tárolók és teremgarázsok esetén egységesen bruttó 125.000 Ft/nm egységáron vették figyelembe.
A vételi jog gyakorlásának feltételeként a teljes vételár kifizetését jelölték meg. Úgy állapodtak meg, hogy az ingatlan, vagy ingatlanok tulajdonjoga a vételi jog gyakorlásával egyidejűleg száll át a II. r. alperesre, aki a vételár vagy vételárak megfizetésének napján jogosult az ingatlan, vagy ingatlanok birtokába lépni.
A földhivatal 2011. május 25-én kelt határozatával a vételi jogot a II. r. alperes javára valamennyi ingatlanra bejegyezte. A felperes sem a vételi jog bejegyzése iránti kérelem benyújtásáról, sem a vételi jog bejegyzéséről nem értesült.
A felperes és az I. r. alperes között folytak egyeztetések, de mivel a felperes nem járult hozzá a foglaló vevő részére történő visszafizetéséhez, az I. r. alperes 2011. május 5-én csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz. A csődeljárás eredménytelensége miatt a bíróság a csődeljárást megszüntette, hivatalból megállapította az I. r. alperes fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolás kezdő időpontja 2011. szeptember 26. A II. r. alperes javára bejegyzett vételi jogról a felszámoló 2012. január 12-én tájékoztatta a hitelezőket.
A felperes 2012. április 11-én benyújtott keresetében - egyebek mellett - kérte annak megállapítását, hogy az alperesek között létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen, és kérte emiatt a vételi jog törlését. E körben - többek között - jogcímként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozott. Utalt a Fővárosi Ítélőtábla Gf.40.494/2008/4. számú ítéletében foglaltakra, mely szerint, ha a szerződésben tett kötelezettségvállalás még nem ment teljesedésbe, ily módon az adósi vagyon csökkenése még nem következett be, akkor sem zárható ki a szerződés érvénytelenségének megállapítása. Önmagában a vételi jogot alapító szerződés még nem csökkenti az adós vagyonát, de ha a vételi jog jogosultja az opciós szerződésben meghatározott nm áron élne vételi jogával, az már csökkentené az adós vagyonát, hiszen az opciós szerződésben meghatározott ár és az aktuális értékbecslés szerinti ár (400 e Ft/nm) eltér egymástól.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes a 90 napos keresetindítási határidőt elmulasztotta. Álláspontjuk szerint a vételi jogot alapító megállapodás nem csökkentette az I. r. alperes vagyonát, a II. r. alperes ingyenes vagy feltűnően aránytalan előnyhöz nem jutott, és a vételi jog nem jelent valódi biztosítékot a II. r. alperes részére.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. A Cstv. 40.§ (1) bekezdés c) pontjában foglaltakkal kapcsolatban kifejtette, hogy az abban szabályozott határidő számítás alapján az olyan ügyekben, ahol a felszámolási eljárás az eredménytelen csődeljárást követően hivatalból fordul át felszámolássá, azokat az ügyleteket lehet vizsgálni, amelyek megkötésére a csődeljárás megindítása iránti kérelem bíróságra történő beérkezését megelőző kilencven napon belül került sor. Érdemben megállapította, hogy a II. r. alperes a többi hitelező rovására nem jutott vagyoni előnyhöz, még akkor sem, ha adott esetben a szerződés megkötésére ezzel a céllal került sor. A vételi jogot alapító megállapodás nem csökkentette az adós vagyonát, a II. r. alperes csupán kötelmi jogi igényt szerzett arra, hogy a vételi jog gyakorlása során egyoldalú nyilatkozatával megvásárolja az I. r. alperestől az ingatlanokat (Legfelsőbb Bíróság Gf. IX. 30.387/2008/9.).
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperesek között 2011. április 26-án létrejött vételi jogot alapító szerződés érvénytelen. Az érvénytelenség folytán elrendelte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását, azaz a szerződés tárgyát képező, az I. r. alperes tulajdonában álló ingatlanokról a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jog törlését. Az ítéletet az elsőfokú bíróság útján megküldte az illetékes földhivatalnak és rendelkezett arról, hogy a II. r. alperes javára bejegyzett vételi jogot a felsorolt ingatlanokról törölje. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rendelkezett a perköltség viseléséről.
A Cstv. 40.§ (1) bekezdés c) pontjára alapított kereseti kérelmet elutasító ítélet elleni fellebbezés elbírálása körében kifejtette, hogy a vételi jog alapítása által a II. r. alperes épp azzal jutott valódi biztosítékhoz, hogy a felszámolás elrendelését megelőzően a hitelezői igényét az I. r. alperes akaratától függetlenül, sőt annak ellenkezése esetén is gyakorolhatta (gyakorolhatta volna). A felszámolás elrendelését követően a felek közötti vételi jogot megalapító szerződésben meghatározott vételáron gyakorolhatja a vételi jogát, függetlenül attól, hogy a nyilvános értékesítés keretében a felszámoló a vételi joggal terhelt ingatlanokra milyen pályázati irányárat ír elő. Ebből eredően a II. r. alperes valódi biztosítékot szerzett követelésének a kielégítésére, így a Cstv. 40.§ (1) bekezdés c) pontja alapján megállapítható, hogy a szerződés megkötésével az I. r. alperes részéről a II. r. alperes, mint hitelező előnyben részesítése önmagában megvalósult azzal, hogy részére biztosíték nyújtására került sor a vételi jog alapításával. A felperes keresete tehát a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapítottan alapos.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontját.
Előadta, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezésének napját megelőző 90 napon belül megkötött szerződésekre vonatkozik. Ilyen kérelem benyújtására az I. r. alperes tekintetében nem került sor, mert a csődeljárás eredménytelensége miatt hivatalból indult meg a felszámolás. Álláspontja szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadás csak a kérelem alapján induló felszámolási eljárásokban alkalmazható, illetve az a jelen esetben 2011. szeptember 25-étől, a felszámolást elrendelő végzés meghozatalától számítandó.
Érdemben kifejtette, hogy a vételi jog alapítása semmilyen további biztosítékot nem jelent a fennálló követelés vonatkozásában. Azt a kérdést, hogy a II. r. alperes a vételi jog folytán a többi hitelező rovására ténylegesen hozzájutott-e valamilyen előnyhöz, két időfázisban kell vizsgálni, az I. r. alperes felszámolása előtti, valamint a felszámolás kezdő időpontját követő időszakban.
A felszámolás előtt a II. r. alperes a vételi jog gyakorlásával az ingatlanokat csak a felperes keretbiztosítéki jelzálogjogával terhelten tudta volna megszerezni. Ezért a II. r. alperes részére ez semmilyen előnyt nem jelenthetett volna.
A felszámolás kezdő időpontját követően a felperes keretbiztosítéki jelzálogjoga a Cstv. 49/D. §-a alapján privilegizáltan kerül kielégítésre, az ingatlanok értékesítése után. E körben utalt arra, hogy a felperes zálogjoga csak a vagyontárgy értékesítésével szűnik meg a felszámolás során, és a vételi jog jogosultja élhet ugyan vételi jogával, de a vételárat meg kell fizetnie. Ebből következően a vételi jog esetleges gyakorlásából befolyó teljes összeg a felperes részére került volna kifizetésre.
A jogerős ítéletben foglaltak szerint az előnyben részesítés már azzal megvalósult, hogy a vételi jogot kikötötték. Nem ad azonban indoklást arra, hogy a II. r. alperes felszámolási eljárásban bejelentett követeléséhez hogyan kapcsolódik a vételi jog esetleges gyakorlása, és a vételi jog esetleges gyakorlása esetén hogyan térül meg, vagy hogyan kerül kedvezőbb helyzetbe a II. r. alperes felszámolásban bejelentett követelése.
Kiemelte, hogy a másodfokú bíróság által tételesen ki nem mondott esetleges kapcsolat az, miszerint a II. r. alperes mint hitelező olyan vételi jogot kapott a perbeli ingatlanokon, amelyek segítségével az ingatlanokat a piaci ár alatt tudja megszerezni és így a piaci ár és a ténylegesen kifizetett ár közötti különbség lenne tekinthető a II. r. alperesi társaság követelése megtérülésének. Ennek alapján azt kell vizsgálni, hogy a vételi jog folytán a II. r. alperes hozzájutott-e valamilyen előnyhöz. Ehhez azt kell szükségszerűen megállapítani, hogy az opciós vételár milyen viszonyban áll a piaci árral.
Érvelése szerint a jogerős ítéletben kifejtett álláspont, melynek értelmében a biztosítéki célú vételi jog alapításának puszta ténye már önmagában megvalósítja a hitelező előnyben részesítésének tényállását, ellentétes a Cstv. 38. § (4) bekezdésében megfogalmazott jogalkotói szándékkal, mely a vételi jogot csak a vagyontárgy értékesítésével szünteti meg. Annak kimondásához, hogy a vételi jog alapítása a hitelezőt előnyben részesíti, további feltételek vizsgálata szükséges, de a felperes az elsőfokú bíróság kifejezett felhívása ellenére az opciós vételár vizsgálatáról lemondott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a II. r. alperes perköltségben történő marasztalását.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásával kapcsolatos perindítási határidő csődeljárás és felszámolási eljárás szempontjából történő megítélése kérdésében a másodfokú bíróság érdemben nem vizsgálhatta az elsőfokú bíróság ítéletét, mert a II. r. alperes nem terjesztett elő az elsőfokú bíróság e tárgyban tett megállapítása ellen fellebbezést, az I. r. alperes e körben előterjesztett fellebbezését pedig elkésettség miatt a másodfokú bíróság elutasította. Ebből következően a határidő betartása nem vizsgálható. Kiemelte, hogy e körben érdemben sem lenne helytálló a II. r. alperes felülvizsgálati kérelme.
Álláspontja szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak érdemi vizsgálata körében a másodfokú bíróság megállapítása helytálló. "Köztudomású tény, hogy a felszámolási ingatlanvagyont terhelő opciós jog kihatással van a felszámolási eljárásban nyilvántartásba vett hitelezők bejegyzett keretbiztosítéki jelzálogjogára, befolyásolja azt, egyéb magyarázatra nem szorul, a befolyásolás mértéke vizsgálatának, mint jövőbeli eshetőségek vizsgálatának pedig a Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében nincs relevanciája."
A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és azt az alább kifejtettek szerint jogszabálysértőnek találta.
A felülvizsgálati kérelemben felhozott, a keresetindítási határidő elmulasztására hivatkozó állítással kapcsolatban a Kúria megállapította, hogy e kérdésben a jogerős ítélet - joghatályosan benyújtott fellebbezés hiányában - nem foglalt állást, ezért az a felülvizsgálati eljárásban már nem vizsgálható.
Az adott tényállás szerint a II. r. alperes az I. r. alperes ellen indult csődeljárást megelőzően pár nappal szerzett vételi jogot a perbeli ingatlanra, mely jogával a jogerős ítélet meghozataláig nem élt. Ezen tényállás tükrében kellett tehát az ügyben a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat értelmezni.
A Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerint a felszámoló vagy a hitelező akkor támadhatja meg az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása.
A Cstv. 40. §-át módosító 2004. évi XXVII. törvény indokolása szerint a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjában szabályozott "preferential transactions" (hitelezőt előnyben részesítő ügyletek) lényege három körülményben ragadható meg: (1) a kérelem bíróságra történő beérkezésétől visszafelé számított, rövid időtartamon belül, amikor tehát már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt az adós, (2) egy, már fennálló kötelem jogosultja, tehát az egyik hitelező (3) egy jogügylet következtében többhöz, követelésének nagyobb hányadához jut hozzá, mint amihez, amennyihez a vele egy rangsorban lévő hitelezők hozzájutnak.
Nem vitásan a biztosítéki célú vételi jog fizetésképtelenségi eljárás hiányában lehetővé teszi a jogosult számára az egyoldalú joggyakorlást, és a csődeljárás alatt - az I. r. alperes ellen indított csődeljárásra irányadó szabályok szerint - a biztosított hitelezőként való szavazást. A Cstv. 40.§ (1) bekezdésében szabályozott rendelkezések alapján azonban a felszámolás megindulása után, a felszámolás szempontjából válnak megtámadhatóvá az adós korábbi szerződései és jognyilatkozatai. A perbeli tényállás alapján azt kellett vizsgálni, hogy a felszámolási eljárásban a vételi joggal biztosított követelés jogosultja többhöz, a követelése nagyobb hányadához juthat-e hozzá az adós vagyonából a vételi jog kikötésével, mint amihez a vele egy rangsorban levő hitelezők hozzájutnak.
A felszámolási eljárás célja a hitelezők követelésének kielégítése az adós vagyonából. Ez elsősorban az adós vagyonának az értékesítéséből befolyó pénzeszközök hitelezők közötti felosztásával valósul meg - ez következik a Cstv. 48. § (1) bekezdéséből, 49. § (1) bekezdéséből - és csak a megmaradt vagyontárgyak esetén van lehetőség a természetbeni szétosztásra [Cstv. 56. § (2) bekezdés]. Ebből következően tehát a felszámolási eljárás során a Cstv. 40. § (1) bekezdésében található megtámadási okoknak is az a célja, hogy az adós vagyonából elvont vagyontárgyak oda visszakerüljenek [Cstv. 40.§ (1) bekezdés a) és b) pont], továbbá, hogy az egyik hitelező se kerülhessen előnyösebb helyzetbe a másikhoz képest a kielégítés során az adóssal kötött szerződés, vagy jognyilatkozat eredményeként [Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pont], illetve az adós által nyújtott szolgáltatással [Cstv. 40. § (2) bekezdés].
Önmagában a vételi jog kikötése, a vételi joggal rendelkező hitelezőt a felszámolásban előnyhöz nem juttatja. Ha a vételi jog jogosultja nem él jogával és a felszámoló az ingatlant értékesíti, a vételi jog a Cstv. 38. § (4) bekezdése alapján megszűnik, nem marad fenn tehát teherként az ingatlanon. A vételi jog jogosultja a felszámolási eljárásban élhet vételi jogával, és amennyiben él, köteles a vételárat megfizetni még akkor is, ha egyébként maga is hitelezője az adósnak. Az így befolyt vételár hitelezők közötti kifizetésére azonban a Cstv. szabályait kell alkalmazni. Előnyt a vételi joggal rendelkező hitelező nem élvez.
Az a körülmény, hogy a vételi jog jogosultjaként eljáró személy - aki az adott esetben hitelező is - természetben juthat a vételi jog gyakorlása esetén a vagyontárgyhoz, nem jelent a Cstv. értelmében előnyt. A Cstv. ugyanis a fent kifejtettek szerint a hitelezők elsősorban pénzben - és nem természetben - történő kielégítését tűzi ki célul. Ebből következően a vételi joggal rendelkező hitelező nem jut előnyhöz, ha a vételi jog gyakorlásakor a vételár megfelel a felszámolási eljárásban történő értékesítés során elérhető vételárnak, vagy annál magasabb. Amennyiben alacsonyabb az opciós vételár, ez esetben a polgári jog szabályai szerint vizsgálható az adásvételi szerződés érvényessége (így például, hogy a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyensúlya eltolódott-e). Ilyenkor az adós nevében a felszámoló, illetve az ily módon érintetté váló hitelezők is a Ptk. 235. § (2) bekezdése alapján keresettel élhetnek a vételi jogot gyakorlóval szemben.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A II. r. alperes felülvizsgálati kérelme alapos volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles megfizetni az I. r. alperes másodfokú, valamint a II. r. alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviselettel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az I. r. alperesnek a felülvizsgálati eljárásban megítélhető perköltsége nem merült fel. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének a)-c) pontja, (5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 59. § (1) bekezdése és 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján a felperes köteles a II. r. alperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2014. február 27.
Dr. Vezekényi Ursula s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Török Judit s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.321/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.