ÍH 2019.138

ÜGYVEZETŐ FELELŐSSÉGE HA A CÉG VEZETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ISMERETEKKEL NEM RENDELKEZIK A gazdasági társaság alapítása során jogszabály az ügyvezető számára nem ír elő végzettséget, sem üzleti jártasságot, a gazdasági társaság szabadon alapítható. Ha azonban az ügyvezető tudja, hogy a társaság alapításához, vezetéséhez szükséges képességeknek nincs a birtokában és mégis vállalja vagy továbbfolytatja ügyvezetői tevékenységét, utóbb a pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára - felelőssége alóli kimentésként - nem hiva

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes a társaság alapításától - 2014. november 25. - a kényszertörlési eljárás befejezéséig - 2018. május 22. - a R. Kft. (továbbiakban: adós) tagja és ügyvezetője volt. Az adós nem tett eleget 2015. évre vonatkozó mérleg-, beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségének, ezért a felperes 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta és kötelezte, tegyen eleget mérleg közzétételi kötelezettségének. A felperes az adós adószámát 2017. augusztus 31. napján törölte, majd az illetékes cégbíróságnál k...

ÍH 2019.138 ÜGYVEZETŐ FELELŐSSÉGE HA A CÉG VEZETÉSÉHEZ SZÜKSÉGES ISMERETEKKEL NEM RENDELKEZIK
A gazdasági társaság alapítása során jogszabály az ügyvezető számára nem ír elő végzettséget, sem üzleti jártasságot, a gazdasági társaság szabadon alapítható. Ha azonban az ügyvezető tudja, hogy a társaság alapításához, vezetéséhez szükséges képességeknek nincs a birtokában és mégis vállalja vagy továbbfolytatja ügyvezetői tevékenységét, utóbb a pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára - felelőssége alóli kimentésként - nem hivatkozhat.
[2006. évi V. tv. (Ctv.) 118/B. § (1), (4) bekezdés 2003. évi XCII. törvény (Art.) 7. § (2) bekezdés; 1996. évi LXXXI. törvény (Taotv.) 4. § 2000. évi C. törvény (Sztv.) 4. § (1) bekezdés]
Az alperes a társaság alapításától - 2014. november 25. - a kényszertörlési eljárás befejezéséig - 2018. május 22. - a R. Kft. (továbbiakban: adós) tagja és ügyvezetője volt. Az adós nem tett eleget 2015. évre vonatkozó mérleg-, beszámolókészítési és közzétételi kötelezettségének, ezért a felperes 100 000 Ft pénzbírsággal sújtotta és kötelezte, tegyen eleget mérleg közzétételi kötelezettségének. A felperes az adós adószámát 2017. augusztus 31. napján törölte, majd az illetékes cégbíróságnál kezdeményezte az adós megszüntetésére irányuló eljárás lefolytatását.
Az adós elleni kényszertörlési eljárás megindítását az illetékes cégbíróság 2017. november 28. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el. A kényszertörlési eljárásban a felperes 1 574 343 Ft összegű követelést jelentett be, mely a kényszertörlési eljárásban nem térült meg. Az illetékes cégbíróság végzésével rendelte el az adós kényszertörlését. Az adós a cégjegyzékből 2018. május 22-én került törlésre. A 2014. évi mérlegbeszámoló adatai szerint az adós 2014. december 31. napján 2 785 000 Ft pénzeszköz és 28 000 Ft összegű követelés vagyonnal rendelkezett.
Az alperes nem tett eleget az adós vonatkozásában a 2015., 2016. évi és a 2017. január 1. - 2017. december 4. közötti időszakra vonatkozó beszámoló készítési és letétbehelyezési kötelezettségének.
A felperes 2018. június 28. napján előterjesztett keresetében kérte a bíróságot, kötelezze az alperest 1 574 343 Ft megfizetésére.
Jogállításként arra hivatkozott, hogy az alperes, mint az adós ügyvezetője a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztét - 2015. 08. 18. - követően ügyvezetői feladatait nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látta el és ezáltal a hitelezők követelésének kielégítése meghiúsult.
Az adós kényszertörlési eljárásába bejelentett 1 574 343 Ft követelése nem térült meg. Jogállítása alátámasztására a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/B. § (1) bekezdését jelölte meg. Jogi érvelésként hivatkozott a Ctv. 118/B. § (4) bekezdésére, amely szerint a hitelezői érdekeket sértő magatartást vélelmezni kell, mert az alperes nem tett eleget az adós 2015., 2016. évi és 2017. január 1. - 2017. december 4. közötti időszakra vonatkozó mérlegbeszámoló közzétételi és letétbehelyezési kötelezettségének.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Érdemi védekezésként arra hivatkozott, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete nem magatartása miatt következett be, azt követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése és csökkentése érdekében. Tényállításként előadta, első gazdasági társasága volt az adós, pénzügyi-gazdasági ismeretekkel nem rendelkezett, erőfeszítései ellenére az adós veszteséget termelt annak ellenére, hogy többször változtatott üzletpolitikát. Mérleg letétbehelyezési kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert nem volt anyagi fedezete a könyvelő munkadíjának megfizetésére. Gyermeke születését követően mindennapi megélhetése veszélybe került, emellett egészségügyi problémái is voltak. A felpereshez több alkalommal fordult méltányossági kérelemmel, emellett a banki hiteleket is átütemezte. Érdemi védekezése jogalapjaként a Ctv. 118/B. § (4) bekezdését jelölte meg. Csatolta az I. Zrt. hitelezővel 2016. november 29. napján kötött részletfizetési megállapodást 22 202 Ft tartozás megfizetésére vonatkozóan, valamint a cégbírósághoz írt, 2017. július 28-i keltezésű levelét a bírság tárgyában.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 574 343 Ft-ot. Döntésében a Ctv. 118/B. §-ának 2017. június 30. napján hatályos rendelkezései megvalósulását vizsgálta. Megállapította, hogy az adós a 2015. év vonatkozásában nem tett eleget mérleg közzétételi kötelezettségének, ezért a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése szerinti vélelem fennáll. A kimentési okokat a Ctv. pontosan meghatározza, ezek közül elsődleges annak bizonyítása, hogy a vezetői tisztségviselői időszak alatt nem következett be az adósnál fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, melyet illetően az alperes nyilatkozatot nem tett, csupán hivatkozás szintjén utalt erre. Ebből következően nem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt következett be. Ezen túl azt sem bizonyította, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Ezt önmagában egyes pénzintézeti - egyébként csekély volumenű - tartozások részletekben történő teljesítése nem alapozza meg, figyelembe véve, hogy a kényszertörlést elrendelő végzésben írtak szerint az összes bejelentett, meg nem térült hitelezői követelés a 2 000 000 Ft-ot meghaladta. A Ctv. szerinti kimentés körében utalt arra, az elvárhatóság objektív fogalom, mely a társadalom által elvárható magatartást jelenti, az az ügyvezetői tisztséget betöltő személyek esetén az átlagot meghaladó magasabb mértékű. Az elvárhatóságot - ebből következően a felróhatóságot - vezető tisztségviselők esetén nem az egyéni adottságok alapján kell megítélni, hanem objektív zsinórmértéket kell alkalmazni. "Az adott helyzetben" kitétel szerint vizsgálandó a konkrét tényállás mellett, hogy mi tekinthető elvárhatónak, amelynek teljesülése esetén a kárért felelős személy a kártérítés alól mentesülhet. Az adott tényállás mellett az alperes által felhozott, a felróhatóság alóli kimentést célzó okok nem igazolják, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az ügyvezetőktől elvárható magatartást tanúsította a hitelezői veszteségek elkerülése vagy csökkentése érdekében. A hivatkozott egyéb anyagi, családi körülmények olyan szubjektív indokok, melyek érdekkörébe esnek, ezért kimentésre alapot nem adhatnak.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében - annak tartalma szerint - a másodfokú bíróság Pp. 369. § (3) bekezdés d) pontja szerinti felülbírálati jogkérdések alkalmazásával kérte azt, hogy a megállapított tényekből eltérő jogi következtetési levonásával az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, keresetet utasítsa el. A mentesülés körében továbbra is hivatkozott arra, hogy az adós az élete első cége volt, pénzügyi-gazdasági tevékenység végzésében nem volt sem elméleti, sem gyakorlati tapasztalata, az adós önhibáján kívül veszteséget termelt, a kötelezően fizetendő járulékok megfizetésére sem volt anyagi lehetősége. Mindent megtett és megtesz annak érdekében, hogy a felgyülemlett tartozásokat rendezni tudja, azonban anyagi lehetőségei szűkösek. Beszámolókészítési és letétbe helyezési kötelezettségének, mint egyedüli vezető tisztségviselő azért nem tudott eleget tenni, mert az adós olyan módon veszteséget termelt, hogy a könyvelő díját sem tudta előteremteni. Mindennapi megélhetése is veszélybe került, 2016-ban gyermeke születését követően nehéz anyagi körülmények közé került. Élettársa munkanélküli, hárman élnek 75 000 Ft GYED-ből. Egészségi állapotával is komoly problémák voltak. Laikusként könyvelő vagy jogász hozzáértő segítsége nélkül nem tudta mi a teendő az adós lezárása érdekében. Több alkalommal fordult levélben méltányossági kérelemmel a cégbírósághoz, melyet az elsőfokú eljárás során csatolt. A Ctv. 118/B. §-a és az általa előadott személyes és anyagi körülményekre, tényekre figyelemmel a felperes követelése nem teljes mértékben felróható számára, ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor vezető tisztségviselői felelősségét megállapította.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy a gazdasági társaság alapítása során az ügyvezetőtől a jogalkotó nem vár el végzettséget, jártasságot, gazdasági társaság szabadon alapítható. A gazdasági társaság ügyvezetését elvállaló magánszemély gazdasági és jogi, vállalkozási ismerettel rendelkező személyek igénybevételével tud eleget tenni a jogszabályban vele szemben támasztott kötelezettségeknek. Az alperes a társaság megalapításakor tudta, hogy nincs a szükséges készségek birtokában, mégis vállalta az ügyvezetői feladatok ellátását, ezért felelőssége szempontjából a jártassága, az ügyvezetéshez szükséges pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára alappal nem hivatkozhat. A cégnyilvántartás adatai alapján az alperes volt az adós egyetlen ügyvezetője, ezért az adós működése során hozott valamennyi döntésről tudomása volt. Az, hogy az üzletpolitikaváltás nem eredményezett kedvező fordulatot, azt támasztja alá, hogy nem a megfelelő döntések meghozatalára került sor.
Az anyagi fedezetet illetően megjegyezte, az adós anyagi helyzete, illetve az ügyvezető személyes körülményei nem jelenthetnek kimentési alapot. Az előadottak nem alkalmasak arra - különösen okiratok, bizonyítási indítvány hiányában -, hogy igazolják, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem az alperes ügyvezetői magatartása miatt következett be. Önmagában a hitelezővel történt megállapodás sem alkalmas arra, hogy igazolja valamennyi szükséges intézkedés megtételét. Az alperes nem kereste meg esetleges fizetéskönnyítéssel kapcsolatban. A fellebbezésben előadta ugyan, hogy mindent megtett a felgyülemlett tartozások rendezésére, azonban ezekkel kapcsolatos intézkedések mibenléte nem került kifejtésre, igazolásra.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes keresetében előadta, hogy az illetékes cégbíróság az adós ellen 2017. november 28. napján jogerőre emelkedett végzésével rendelte el a kényszertörlési eljárást, és a Ctv. 118/B. §-a alapján kérte az alperes, mint az adós vezető tisztségviselője marasztalását a kényszertörlési eljárásba bejelentett, és meg nem térült követelése, 1 574 343 Ft megfizetésére.
A vezető tisztségviselők cég megszűnésének esetére vonatkozó hitelezőkkel szembeni felelősség áttörési szabályát a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. § (3) bekezdése vezette be. Utaló szabálya folytán a felszámolási eljárásokkal történő megszűnés esetére a vezetői felelősség a Cstv. 33/A. §-a alapján úgynevezett "kétlépcsős perben" vált érvényesíthetővé 2006. július 1-jei hatállyal (először egy felelősség megállapítási perben, és ennek eredményessége esetén egy marasztalási perben), míg a cég kényszertörléssel történő megszűnésének esetére a cégnyilvántartásról szóló 2006. évi V. törvény (Ctv.) 118/A. §-a a 2011. évi CXCVII. törvénnyel került beiktatásra 2012. március 1-jei hatállyal. Utóbbi esetben a vezető marasztalása egylépcsős perben történhet, mivel nem a kényszertörlési eljárás alatt, hanem a kényszertörlési eljárás befejezése, azaz a cég megszűnése után terjeszthető elő a kereset.
A Ctv. 118/B. §-a 2014. július 1. napjától módosításra került a 2013. évi CCLII. törvénnyel. A 2017. július 1. napján hatályba lépett 2017. évi XLIX. törvény (Módtv.) módosította a Ctv. 118/B. §-ának rendelkezéseit (Módtv. 44. §) és 50. §-a rendelkezett a módosító rendelkezések hatályba lépéséről akként, hogy azok a kihirdetést követő 2. hónap első napján lépnek hatályba. Nem tartalmaz azonban a Módtv. 37. §-ában olyan rendelkezést, hogy a Ctv. módosított rendelkezéseit első alkalommal a hatályba lépés után indított keresetekre kell először alkalmazni. Mindebből az következik - figyelemmel a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 15. § (1) és (2) bekezdésében írtakra is - hogy a jogvita elbírálásakor a Ctv. 2017. június 30. napján hatályos rendelkezései alkalmazandók. A Ctv. 118. §-ban foglalt szabály anyagi jogi rendelkezés, ezért az alperes felelősségét a helytállást felvető jogi tény idején hatályos Ctv. rendelkezései szerint kell elbírálni. A felperes keresetében pedig az alperesnek az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezte, azaz 2015. augusztus 18. után kifejtett magatartására hivatkozott. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a Ctv. 118/B. §-nak 2017. július 1. napjától hatályos rendelkezései alapvetően egyezőek az azt megelőző állapot szerintiekkel.
Az elsőfokú bíróság az alkalmazandó jogot helyesen állapította meg.
A Ctv. 118/B. § (1) bekezdésének az adós kényszertörlési eljárásának kezdő időpontjában hatályos és jelen perben alkalmazandó normaszövege alkalmazandó, mely szerint, ha a cégbíróság a céget kényszertörlési eljárásban törölte a cégjegyzékből, a cég vezető tisztségviselője - ide értve a kényszertörlési eljárás előtt a cégjegyzékből törölt vezető tisztségviselőt is - az okozott hátrány erejéig felel a kielégítetlenül maradt hitelezői követelésekért, ha a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el és ezáltal a cég vagyona csökkent, illetve a hitelezők követeléseinek kielégítése meghiúsult. Több vezető tisztségviselő esetén felelősségük egyetemleges. A (4) bekezdés alapján mentesül a felelősség alól a vezető tisztségviselő, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselő jogviszonya alatt, vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette, a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében. Ha a vezető tisztségviselő a kényszertörlés elrendelését megelőzően vagy a kényszertörlési eljárás alatt nem tett eleget a számviteli beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének vagy - végelszámolás esetén - nem teljesítette a 98. § (3) bekezdés a), c) és d) pontja szerinti kötelezettségét, a hitelezői érdekek sérelemét vélelmezni kell.
A rendelkezésre álló peradatokból megállapítható, hogy a kényszertörlés elrendelésekor az alperes a társaság vezető tisztségviselője volt. A felperes a Ctv. 118/C. § (1) bekezdése szerint hitelezőnek minősült, mert nem vitatottan követelését a kényszertörlési eljárásba bejelentette. A Ctv. 118/C. § (2) bekezdés szerint pedig a felperes, mint hitelező keresetét a cég törlését elrendelő jogerős határozat Cégközlönyben történt közzétételét (2018. május 22.) követő 90 napos jogvesztő határidőn belül (2018. június 28.) a cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes törvényszéken terjesztette elő.
Fentiek alapján a felperes, mint hitelező a kereset előterjesztésére jogosult volt, azt a törvényes határidőben az illetékes bíróság előtt terjesztette elő, mindezekből következően a kereset érdemben vizsgálható volt.
A fenti törvényi szabályokból következően a Ctv. 118/B. § (1) bekezdésén alapuló felelősség megállapítása körében - figyelemmel a Pp. 164. § (1) bekezdésére is - a tényállási elemek közül a felperest terheli főszabály szerint az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte időpontjának bizonyítása, továbbá az, hogy ezt követően az alperes ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek figyelembevételével látta el, és ezzel a magatartásával okozati összefüggésben a társaság vagyona csökkent, illetve a hitelezők követelésének kielégítése meghiúsult. A vezetői felelősség fennálltára vonatkozó, fenti tényállási elemek sikeres bizonyítását követően az alperes a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése alapján a felelősség alól kimentheti magát annak bizonyításával, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem a vezető tisztségviselő jogviszonya alatt, illetve ügyvezetői tevékenysége miatt következett be, annak bekövetkeztetét követően pedig az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
Jelen esetben azonban a felperes keresetében hivatkozott a Ctv. 118/B. § (4) bekezdés második mondatában írt törvényi vélelemre, mely szerint, ha a vezető tisztségviselő a kényszertörlés elrendelését megelőzően, vagy a kényszertörlési eljárás alatt nem tett eleget a számviteli beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, akkor a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Ez a vélelem tartalma szerint azt jelenti, ha a törvényi feltétel fennáll, akkor a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti főszabályhoz képest az alperesnek kell bizonyítania, hogy a felperes által megjelölt időpontban a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem következett be és a hitelezői érdekeknek megfelelően járt el.
Az elsőfokú bíróság azzal az indokkal adott helyt a keresetnek, hogy a Ctv. 118/B. § (4) bekezdésében írt vélelmet, az őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére alperes nem tudta megdönteni.
A perben rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a felperes megjelölte az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének kezdő időpontját (2015. augusztus 18.). Az elsőfokú bíróság ítéletében pontosan nem állapította meg, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete pontosan mikor következett be, de érdemi döntéséből megállapítható, hogy a felperes kereseti kérelmében megjelölt időpontot elfogadta, mert a 2015. évi mérlegkészítési és közzétételi kötelezettségének elmulasztását (2016. 05. 31.) tekintette a vélelem alapjául szolgáló vezetői magatartásnak. A Ctv. 118/B. § (3) bekezdése szerint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a cég vezetői előre látták, vagy észszerűen előre láthatták, hogy a cég nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket. Az alperes nem tette vitássá az elsőfokú eljárásban és fellebbezésében sem, hogy ez az időpont 2015. augusztus 18. napján következett be, csupán arra hivatkozott, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem az ő magatartása miatt következett be. Fellebbezést e körben már nem adott elő, ezért az ítélőtábla csupán megjegyzi, hogy a polgári jogban vezetői felelősség megállapításakor nem tényállási elem, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet a vezető jogellenes magatartása okozza.
A felperes előadta azt is, hogy a cég kényszertörlési eljárásába bejelentett hitelezői igénye nem térült meg, valamint azt, hogy 2015., 2016. évi és 2017. január 1. - december 4. közötti időszakra beszámoló készítési és letétbe helyezési kötelezettségének az alperes nem tett eleget, ezért a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell, a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése alapján.
Az alperes az ítélőtábla felülbírálati jogköréből a Pp. 369. § (3) bekezdés c) pontja szerinti anyagi jognak való megfelelőség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte hivatkozva arra, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a mérlegkészítési kötelezettség elmulasztása nem neki felróható okból következett be, ezért a vélelem nem alkalmazható és a mentesülés körében előadottak sem teszik megállapíthatóvá felelősségét.
A mérlegkészítési kötelezettség elsődlegesen a gazdasági társaság ügyvezetőinek kötelezettsége [2000. évi C. törvény 4. § (1) bekezdés, 1996. évi LXXXI. törvény 4. §, 2003. évi XCII. törvény 7. § (2) bekezdés]. A mérlegkészítés és letétbe helyezés elmulasztását nem mentheti ki a vezető azzal, hogy saját hátrányos anyagi helyzetére, egészségi állapotára hivatkozik. Az elsőfokú bíróság a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése szerinti vélelmet helyesen alkalmazta a mérlegek hiánya folytán.
Mindebből következően a felperes a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti a vezetői felelősség megállapításának törvényi tényállási elemeit - a (4) bekezdés szerinti vélelemre figyelemmel - igazolta.
A fentebb kifejtettek szerint ezt követően a kimentéshez az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet nem vezető tisztségviselői jogviszonya alatt, vagy ügyvezetési tevékenysége miatt következett be, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá a cég legfőbb szerve intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
A gazdasági társaság alapítása során jogszabály az ügyvezetőtől nem vár el végzettséget, jártasságot, gazdasági társaság szabadon alapítható. Ha az alperes tudta, hogy a társaság alapításához, vezetéséhez szükséges képességeknek nincs a birtokában és mégis vállalta vagy továbbfolytatta ügyvezetői tevékenységét, utóbb pénzügyi-gazdasági ismeretek hiányára nem hivatkozhat. Ezért e tekintetben a Ctv. 118/B. § (1) bekezdése szerinti kimentési okot nem bizonyította.
Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezen túl azt sem bizonyította alperes, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően az adott helyzetben valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése érdekében. Helyesen állapította meg, hogy ezt önmagában az alperes által fellebbezésében is hivatkozott pénzintézeti - egyébként csekély nagyságú - tartozások részletekben történő teljesítése nem alapozza meg figyelemmel arra is, hogy a kényszertörlést elrendelő végzésben írtak szerint az összes bejelentett, meg nem térült hitelezői követelés a 2 000 000 Ft-ot meghaladta. Arra is helytállóan hivatkozott az elsőfokú bíróság, hogy az adott tényállás mellett az alperes az általa hivatkozott családi körülmények (jövedelmi viszonyok, egészségi állapot, gyermekek száma) olyan szubjektív indokok, amelyek érdekkörébe esnek, ezért a kimentés alapjául szolgáló objektív feltételeknek nem felelnek meg. Az elvárhatóság, mint arra az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott, objektív fogalom, a társadalom által elvárható magatartást jelenti, amely általában az ügyvezetői tisztséget betöltő személyek, így az alperes esetében is az általánost meghaladó, magasabb mértékű. Ezért az elvárhatóságot vezető tisztségviselő, így az alperes esetében sem az egyéni adottságok, körülmények alapján kell megítélni, hanem objektív zsinórmértéket kell alkalmazni.
A fent kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, amikor azt állapította meg, hogy a Ctv. 118/B. § (4) bekezdése alapján a vélelem alól az alperes magát sikerrel kimenteni nem tudta, a vélelmet nem tudta megdönteni, a mentesülés körében előadottak pedig a vezetői felelősséget nem oldják ki, és ezért a kereseti kérelem szerint marasztalta.
A fent kifejtettek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét tárgyaláson kívül eljárva a Pp. 376. § (1) bekezdés alapján a 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.051/2019.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.