adozona.hu
ÍH 2013.121
ÍH 2013.121
FELSZÁMOLÓ ÁLTAL ELŐZETES BÍRÓSÁGI ENGEDÉLY NÉLKÜL KÖTÖTT SZERZŐDÉSEK KÖLTSÉGEI - KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA - IRATŐRZÉS KÖLTSÉGEI 2007. január 1. napját követően indult eljárásokban a jogszabályban pontosan megjelölt körben a felszámoló bírói engedély nélkül köthet polgári jogi szerződéseket, melyekkel kapcsolatos kiadások felszámolási költségnek minősülnek [Cstv. 27/A. § (9)-(10) bek., 50. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az F.-i Bíróság az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a 2009. július 13-án előterjesztett kérelem alapján a 2009. október 22-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, melynek közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2009. november 25-én került sor. A bíróság az ügyben a B. Holding Zrt. felszámoló szervezetet jelölte ki felszámolóként.
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása iránti ...
ÍH 2013.121 FELSZÁMOLÓ ÁLTAL ELŐZETES BÍRÓSÁGI ENGEDÉLY NÉLKÜL KÖTÖTT SZERZŐDÉSEK KÖLTSÉGEI - KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA - IRATŐRZÉS KÖLTSÉGEI
2007. január 1. napját követően indult eljárásokban a jogszabályban pontosan megjelölt körben a felszámoló bírói engedély nélkül köthet polgári jogi szerződéseket, melyekkel kapcsolatos kiadások felszámolási költségnek minősülnek [Cstv. 27/A. § (9)-(10) bek., 50. §].
Az F.-i Bíróság az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a 2009. július 13-án előterjesztett kérelem alapján a 2009. október 22-én jogerőre emelkedett végzésével rendelte el, melynek közzétételére - mely egyben a felszámolás kezdő időpontja is - 2009. november 25-én került sor. A bíróság az ügyben a B. Holding Zrt. felszámoló szervezetet jelölte ki felszámolóként.
Az elsőfokú bíróság a 21. sorszámú végzésével a felszámoló által előterjesztett közbenső mérleg és jelentés jóváhagyása iránti kérelmet elutasította.
A határozat indokolásából kitűnően a felszámoló lefolytatta a módosított Cstv. szerinti eljárást, majd előterjesztette a közbenső mérleget és jelentést a mellékleteivel együtt. A közbenső jelentésből megállapíthatóan az adós a felszámolás kezdő időpontjában 10 508 000 forint összegű követeléssel rendelkezett, melynek egy része elévült, további része bizonylatok, illetve a kötelezettek elérhetősége hiányában leírásra került, míg 6 044 580 forint összeget behajtott, így a felszámoló összesen 6 065 167 forinttal gazdálkodott. Az eljárás során 4 266 832 forint összeget a felmerült költségekre fordított, így a bevétel és kiadás kimutatás alapján a közbenső mérleg elkészítésének az idején az adós 1 498 750 (helyesen: 1 798 750) forint készpénzzel rendelkezett. A kiadások között jelentős összeget jelentett az iratrendezés és tárolás költsége, valamint a számviteli szolgáltatás, míg az O. Bank Zrt. az adós bankszámlájáról jogszerűtlenül vont le 2 219 499 forintot. A felszámoló bejelentette, hogy a közbenső mérlegben díjat nem kíván érvényesíteni, a rendelkezésre álló pénzösszeget tartalékolni kívánja.
A felszámoló a törvényszék költségelszámolás igazolására vonatkozó felhívására - többek között - bejelentette, hogy jelen eljárás adósa egy közel negyven cégből álló cégcsoport tagja, mely cégcsoportot az adóhatóság külön vizsgálta, így szükséges volt a kibocsátott számlák adóhatóság rendelkezésére bocsátása. Előadta továbbá azt is, hogy a társaságok között jelentős volt a számlázás, de jelentős volt az alkalmazottak száma is. Mivel a társaság székhelyén több társaság iratanyagát tárolták, melyek elkülönítése nem volt megoldott, így a könyvelési bizonylatokat rendezni kellett, illetve le- és átkönyvelni, mellyel egy szakosodott társaságot bízott meg. A munkálatok elvégzése után a rendszerezett iratok kerültek irattározásra az irattározással foglalkozó cégnél. A felszámoló állítása alátámasztásaként csatolta a két megbízási szerződést, melynek alapján 525 000 forint, illetve 1 084 925 forint került kifizetésre.
Az elsőfokú bíróság a hitelezők részére megküldte a felszámoló hiánypótlás körében tett nyilatkozatát, tájékoztatva a hitelezőket arról is, hogy a felszámoló nem kérte a bíróság engedélyét külső cég igénybevételéhez, azonban a hitelezők a tájékoztatásra észrevételt nem tettek.
Az elsőfokú bíróság döntése indokolásában a vonatkozó jogszabályhelyek felhívását követően hangsúlyozta, hogy jelen eljárásban a felszámoló a bíróság előzetes hozzájárulását nem kérte, engedélyét nem szerezte be polgári jogi jogviszony létesítéséhez, és csak a közbenső mérleg benyújtását követően, a hiánypótlás körében csatolta a megbízási szerződéseket az irattározásra és a könyvelésre vonatkozóan. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felszámoló mulasztott, amikor nem kért a bíróságtól engedélyt, így az ebből eredő joghátrányok a felszámolót terhelik. Mivel pedig a Cstv. szabályai szerint a bíróság csak jóváhagyhatja, vagy elutasíthatja a közbenső mérleget, így - miután a felszámoló a bíróság előzetes hozzájárulását nem szerezte be, és ezáltal az adósi vagyont engedély nélkül csökkentette - a bíróság a közbenső mérleget nem hagyta jóvá.
A végzés ellen a felszámoló terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú végzés megváltoztatását és a közbenső mérleg jóváhagyását kérte.
Álláspontja szerint tévesen utasította el a bíróság a közbenső mérleg jóváhagyását abból az okból, hogy nem kérte a bíróság előzetes engedélyét az iratrendezés és tárolás, valamint a számviteli és számítástechnikai szolgáltatás igénybevételére irányuló megbízási szerződés megkötéséhez, mivel a szerződéshez kapcsolódó költségek elszámolásához nem kell a bíróság előzetes hozzájárulását kérni.
A Cstv. 2007. január 1. napjától hatályos jogszabályi rendelkezéseire utalással hangsúlyozta, hogy a felszámoló a feladatait elsősorban az adós, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el, de a felszámoló ezen feladatok ellátására polgári jogi jogviszonyt is létesíthet, melyek költsége felszámolási költségnek minősül, és a bíróság előzetes jóváhagyását nem igényli. Kiemelte, hogy ezt az álláspontot támasztja alá egyébként a bírói gyakorlat is.
Megjegyezte, hogy a végzés azért is jogszabálysértő, mert a hitelezők sem kifogásolták a fentieket, bár megítélése szerint az előzetes engedély hiányáról a bíróság indokolatlanul tájékoztatta a hitelezőket. Kitért arra is, hogy a jogirodalom szerint is az igénybe vett teljesítési segéd költségeinek az elszámolását a bíróság csak akkor vizsgálhatja, ha valamely hitelező kifogásolja, illetve a közbenső mérleg esetén észrevételezi. Hangsúlyozta, hogy az iratrendezés, tárolás, illetve a számviteli, számítástechnikai szolgáltatás okszerűen és szükségszerűen merült fel, a felszámoló a szerződéseket becsatolta, és a költségeket megfelelően elszámolta.
A hitelezők a fellebbezésre észrevételt nem tettek.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság az ügyben a jogvita elbírálása szempontjából releváns tényállást feltárta, nem értett egyet azonban a Fővárosi Ítélőtábla az abból levont jogi álláspontjával a következőkre figyelemmel.
Mivel a felszámoló az általa előterjesztett közbenső mérleg jóváhagyását kérte az elsőfokú bíróságtól, így helytállóan járt el a törvényszék akkor, amikor vizsgálta, hogy az megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak. Tekintettel arra, hogy a felszámolási kérelem előterjesztésére 2009. július 13-án került sor, így a jelen felszámolási eljárásra a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, a 2006. évi VI. törvénnyel és a 2007. évi LXXVIII. törvénnyel módosított 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) rendelkezései az irányadóak.
E törvény 50. § (1)-(7) bekezdései, valamint a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet (továbbiakban: Korm. r.) 7. §-ának rendelkezései tartalmaznak szabályozást a közbenső mérleg törvényi követelményeire vonatkozóan. E jogszabályi rendelkezésekből kitűnően, ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényeinek kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után, közbenső felszámolási mérleget (továbbiakban: közbenső mérleg) készíthet. A közbenső mérlegnek tartalmaznia kell - többek között - a tevékenységet lezáró mérleg adatait, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást, míg a szöveges jelentésnek a tevékenységet lezáró mérleg és a közbenső mérleg eltéréseinek, valamint a bevételek és költségek alakulásának részletes magyarázatát. A felszámolónak e törvényhely (5) bekezdése alapján a közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást, és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot meg kell küldeni a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. Az (1) bekezdésben meghatározott iratokat a bíróság részére jóváhagyás végett be kell mutatni, a hitelezők (választmány) véleményét is csatolva. A bíróság a (6) bekezdés szerint a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyja vagy elutasítja, és rendelkezik a felszámolót megillető felszámolói díj összegéről is. A jóváhagyó végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
A kijelölt felszámoló a tevékenysége során a Cstv. 27/A. § (9) bekezdése értelmében az adós gazdálkodó szervezet képviseletében jár el, a felszámolási eljárás lefolytatását másnak nem engedheti át. E törvényhely (10) bekezdése alapján a felszámoló feladatait elsősorban az adós munkaszervezete, illetve saját munkaszervezete igénybevételével látja el, ideértve a jogszabályban meghatározott szakképzettségű, kötelezően foglalkoztatandó személyek polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazását is. A felszámoló a feladatai ellátása érdekében polgári jogi jogviszonyt létesíthet továbbá:
a) külön jogszabályban a felszámolási tevékenység végzésének feltételeként meghatározott szakképzettségen kívüli szakértelmet igénylő feladat ellátására,
b) a felszámolási tevékenység végzéséhez általában nem szükséges, vagy a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzésére,
c) jogszabály által kötelezően előírt esetben,
d) ha azt az a)-c) pontokban nem szabályozott esetben a bíróság a felszámoló kérésére előzetesen engedélyezi.
Az idézett rendelkezésekből következően a bíróságnak a közbenső mérleg tárgyában hozott döntésénél figyelemmel kell lennie arra, hogy a felszámoló által készített közbenső mérleg tartalma megfelel-e a módosított Cstv. 52. § (3) bekezdésében írt tartalmi követelményeknek, ahhoz az 52. § (4) bekezdésében meghatározott kimutatások elkészültek-e, továbbá a benyújtott mérleg megfelel-e a számviteli törvényben meghatározott általános mérlegkészítési követelményeknek. Abban az esetben, ha a közbenső mérleg nem felel meg a követelményeknek, ha az azzal kapcsolatosan adott tájékoztatás hiányos, pontatlan, avagy ellentmondásos, és a felszámoló által adott magyarázatok a bíróság részéről nem fogadhatók el, a bíróság a közbenső mérleget nem hagyhatja jóvá.
Az adott ügyben annak elbírálása képezte az eljárt bíróságok feladatát, hogy a felszámoló által elkészített és jóváhagyás végett bemutatott közbenső mérleg és jelentés tartalma megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak, különös figyelemmel a felszámoló által a bíróság előzetes engedélye nélkül kötött polgári jogi szerződések alapján elszámolt költségekre.
Tekintettel arra, hogy a teljesítési segéd igénybevételére vonatkozó Cstv. szabályok a 2007. január 1. napját követően indult felszámolási eljárásokban változtak - megszüntetve a korábbi jogértelmezéssel és költségviseléssel összefüggésben felmerült jogi anomáliákat -, így adott ügyben mindenekelőtt az igényelt tisztázást, hogy a felszámoló által a csatolt szerződésekkel megbízott teljesítési segédek igénybevételéhez szükséges volt-e a bíróság előzetes engedélye, illetőleg ezáltal a részükre kifizetett megbízási díj az adós vagyonát, avagy a felszámolói díjat terheli-e.
Mint ahogy azt a vonatkozó jogszabályhelyhez fűzött indokolás is rögzíti, a jogszabály lehetővé teszi, hogy a felszámoló a törvényben meghatározott esetekben a felszámolói feladat ellátása érdekében, előzetes bírói engedély nélkül polgári jogi jogviszonyt létesítsen, amely jogviszonyokkal kapcsolatban keletkezett költségek a felszámolási költségek részét képezik [Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pont]. Ezáltal a jogszabály egyértelművé teszi azt is, hogy amennyiben a felszámoló olyan esetekben létesít polgári jogi jogviszonyt, amelyeket a törvény nem nevesít, azt csak a saját díja terhére teheti meg [Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pont]. A törvényhez fűzött indokolás kiemeli azonban azt is, hogy a törvény által támogatott esetek szigorúan körülhatároltak annak érdekében, hogy a hitelezői érdekek megfelelő képviseletét is biztosíthassa a szabályozás. A törvény rögzíti, hogy a felszámoló a feladatát elsősorban a saját és az adós munkaszervezetével köteles megoldani. Saját munkaszervezetbe tartozónak tekinti azokat a megbízásokat is, amelyeket a Korm. rendeletben meghatározott szakemberekkel (legfeljebb egy szakvizsgázott jogász, egy közgazdász, egy könyvvizsgáló) létesít a felszámoló, de ezen túlmenően felsorolja a jogszabály, hogy mely esetekben számolható el felszámolási költségként a polgári jogi jogviszony költsége, míg ezen túlmenően csak akkor, ha a felszámoló a bíróság előzetes engedélyét megkérte a jogviszonyhoz.
Vagyis a fentiek alapján nem minden polgári jogi jogviszony létesítéséhez szükséges a bíróság előzetes engedélye, a törvény által pontosan körülírt esetekben a felszámoló a bíróság előzetes engedélye nélkül köthet polgári jogi szerződéseket, melyek költségei a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja alapján felszámolási költségnek minősülnek, míg a törvényi feltételek hiányában erre csak a bíróság előzetes engedélyével kerülhet sor.
Az adott ügyben a felszámoló az általa elkészített közbenső mérleget a jelentéssel együtt jóváhagyás végett megküldte a bíróságnak, illetve észrevételezés céljából a hitelezőknek. A hitelezők a közbenső mérlegre vonatkozóan észrevételt nem terjesztettek elő. Az elsőfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a felszámoló azáltal, hogy a bíróság előzetes engedélye nélkül szerződéseket kötött, és az így felmerült kiadásokat a felszámolási költségek között számolta el, csökkentette az adósi vagyont, azzal, hogy ennek keretén belül fizetett ki 525 000 forintot átkönyvelésre, könyvelési anyag rendezésére, míg 1 084 925 forintot iratrendezésre és tárolásra a B. Kft.-nek és a K. Kft.-nek a megbízási szerződések alapján.
A törvénymódosítás óta azonban a felszámolónak lehetősége van megbízási szerződést kötni a bíróság előzetes engedélye nélkül is - egyebek mellett - olyan feladatok ellátására, melyek a szükséges mértékű tevékenységet meghaladják, így adott esetben nem mellőzhető annak vizsgálata, hogy a felszámoló által e körben előadottak - nevezetesen: a könyvelés nagy munkaigényessége - igazolják-e a polgári jogi jogviszony létesítésének indokoltságát.
A Fővárosi Ítélőtábla megítélése szerint a felszámoló az eljáró törvényszék felhívására kellő indokát adta a Cstv. 27/A. § (10) bekezdés b) pontjában írt feltétel megvalósulásának, melyet alátámaszt az elsőfokú bíróság e körben megállapított tényállása is. E szerint több társaság iratai voltak fellelhetők az adós székhelyén, az elkülönítés nem volt megoldott, a bizonylatokat rendezni, majd átkönyvelni kellett. Így ezek a körülmények a szükségest meghaladó mértékű tevékenység elvégzését indokolták. A megbízási szerződések tehát megfelelnek a Cstv. hivatkozott feltételeinek, és megkötéséhez a bíróság előzetes engedélye nem volt szükséges.
Mivel pedig a Cstv. 27/A. § (10) bekezdése szerint létesített polgári jogi jogviszonnyal kapcsolatosan felmerült kiadások a Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja alapján felszámolási költségnek minősülnek, így nem tévedett a felszámoló akkor, amikor a közbenső mérlegben ezt a kiadást a felszámolási költségek között számolta el.
Helytállóan hivatkozott továbbá a felszámoló arra is, hogy az irattározásra vonatkozóan kötött megbízási szerződéshez a bíróság előzetes engedélye ugyancsak nem szükséges, az iratőrzés ugyanis nem tartozik a felszámoló feladatai közé. Ezt igazolja az is, hogy a Cstv. 57. § (2) bekezdés f) pontja kifejezetten a felszámolási költségek között tünteti fel az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségeket.
Mivel a felszámoló a bíróság felhívására kellően igazolta a szerződéskötés indokoltságát, és ezáltal, mint felszámolási költség felmerülésének a szükségességét - melyet egyébként a hitelezők sem észrevételeztek -, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a Cstv. 50. § (6) bekezdése alapján a közbenső mérleget jóváhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 12.Fpkf.43.979/2012/2.)