BH+ 2013.9.394

I. A közigazgatási szervek között törvény erejénél fogva bekövetkező általános jogutódlás folytán a jogutód közigazgatási szerv mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében jogutód, így a közszolgálati jogviszonyból eredő igény is vele szemben érvényesíthető [2006. évi LXI. törvény 249. § (1) és (4) bekezdés]. II. Ha a kereset elutasítása egyik alperessel szemben fellebbezés, csatlakozó fellebbezés hiányában első fokon jogerőre

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesek valamennyien 2006. december 31-ig a II. r. alperessel, 2007. január 1-jétől - a munkáltató közigazgatási szerv személyében bekövetkezett jogutódlás folytán jogfolytonosan - az I. r. alperessel álltak közszolgálati jogviszonyban.
2007. április 9-én előterjesztett keresetükben 2007. január 15-én esedékes jutalékuk megfizetésére kérték kötelezni elsődlegesen az akkori munkáltatójukat, az I. r. alperest, majd a keresetüket kiterjesztve másodlagosan a korábbi munkáltatójuk, a II. r. ...

BH+ 2013.9.394 I. A közigazgatási szervek között törvény erejénél fogva bekövetkező általános jogutódlás folytán a jogutód közigazgatási szerv mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében jogutód, így a közszolgálati jogviszonyból eredő igény is vele szemben érvényesíthető [2006. évi LXI. törvény 249. § (1) és (4) bekezdés].
II. Ha a kereset elutasítása egyik alperessel szemben fellebbezés, csatlakozó fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett, ezen ítéleti rendelkezést a másodfokú bíróság nem érinthette, ennélfogva az a felülvizsgálati eljárást tárgyát sem képezhette [Pp. 228. § (4) bekezdés, 253. § (3) bekezdés].
A felperesek valamennyien 2006. december 31-ig a II. r. alperessel, 2007. január 1-jétől - a munkáltató közigazgatási szerv személyében bekövetkezett jogutódlás folytán jogfolytonosan - az I. r. alperessel álltak közszolgálati jogviszonyban.
2007. április 9-én előterjesztett keresetükben 2007. január 15-én esedékes jutalékuk megfizetésére kérték kötelezni elsődlegesen az akkori munkáltatójukat, az I. r. alperest, majd a keresetüket kiterjesztve másodlagosan a korábbi munkáltatójuk, a II. r. alperes marasztalását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresete szerint jutalék címén a II. r. alperest marasztalta, míg a keresetet az I. r. alperes vonatkozásában elutasította és a felpereseket egyenként 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az I. r. alperes részére.
A megállapított tényállás szerint a felperesek korábban a P. Megyei Illetékhivatalnál végeztek munkát, amely hivatal 2006. december 31-ig a II. r. alperes, P. Megyei Önkormányzat Hivatalán belül önálló jogi személyiséggel nem rendelkező elkülönült szervezeti egység volt.
A megyei közgyűlés rendelete szerint az adott évre előirányzott bevétel 95%-os teljesítése esetén az érintettek jutalék címén juttatásban részesülhetnek. A felperesek az éves feladattervben meghatározott feladatok időarányos teljesítése alapján 2006 évben jutalékelőlegben részesültek, melyet a II. r. alperes kifizetett. A 2007. január 10-én elkészült pénzügyi zárás adatai szerint a rendeletben előírt feladatokat teljesítették. A bevételi tervet - nem vitatottan - 100,62%-ban teljesítették, és az illetékhivatal ennek megfelelően 6 037 408 139 forint bevételt utalt az önkormányzat egyszámlájára. A jutalék fennmaradó részének kifizetése a tárgyévi munka értékelése alapján a közgyűlési rendelet értelmében a tárgyévet követő tizenöt napon belül volt esedékes.
A II. r. alperes a perben arra hivatkozott, hogy azért nem intézkedhetett 2007. január 1-jét követően a jutalék kifizetéséről, mert ezen időpontban az illetékhivatal köztisztviselőivel már nem állt jogviszonyban, és a közgyűlés akként döntött, hogy erre nem kíván külön összeget elkülöníteni. Az általános munkáltatói jogutód I. r. alperes perbeli érvelése szerint nem volt tudomása a kötelezettségvállalásról, a közgyűlési rendelet értelmében nem hozhatott döntést, a kifizetések alapjául szolgáló illetékbevétel sem nála, hanem a P. Megyei Önkormányzat bevételei között szerepelt, ezért kifizetést nem teljesíthetett.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolása szerint a felperesek a jutalékfeltételeket teljesítették, melynek következtében a második félévi jutalékra is jogosulttá váltak. Jogi álláspontja szerint azért kell a II. r. alperest marasztalni, mert az I. r. alperes az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 249. § (4) bekezdése szerint az illetékhivatalok általános jogutódja, és nem a jutalékra feltételeket megállapító P. Megyei Közgyűlésé, vagy a P. Megyei Önkormányzat Hivatalé. Ez a rendelkezés és az ezen alapuló alapító okirat sem ruházta fel az I. r. alperest a jutalékkal kapcsolatos jog gyakorlására, vagy kötelezettségek teljesítésére. Az I. r. alperes az illetékhivatalok általános jogutódja lett, nem pedig felperesek munkáltatójának, a P. Megyei Önkormányzat Hivatalának a jogutódja.
A munkaügyi bíróság ítéletének fő tárgya tekintetében kizárólag a II. r. alperes élt fellebbezéssel, melyben kérte a keresetek vele szembeni elutasítását. A felperesek fellebbezésükben a keresetük I. r. alperessel szembeni elutasítását nem támadták, kizárólag az őket perköltségben marasztaló elsőfokú rendelkezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. Kötelezte a felpereseket együttes első- és másodfokú perköltség II. r. alperes részére történő megfizetésére, míg az I. r. alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította.
A másodfokú bíróság ítélete indokolása szerint a felperesek a kereseti kérelmüket egyetlen alperessel, az I. r. alperessel szemben terjesztették elő, hiszen maguk is azon az állásponton voltak, hogy a 2006. évi LXI. törvény 249. § (4) bekezdése szerint bekövetkezett az általános jogutódlás a kötelezettségek teljesítése tekintetében is. A perben történtek után terjesztették ki a keresetüket a II. r. alperesre, azonban egyetemleges marasztalást nem indítványoztak.
2007. január 1-jét megelőzően az érdekeltségi rendszert megállapító, és az annak érdekében foglalkoztató azonos szervezethez tartozott, így a jutalékot kifizető személy (szervezet) nem volt kérdéses. 2007. január 1-jét követően azonban ez a helyzet megváltozott, mivel a II. r. alperes P. Megyei Önkormányzat Hivatala szervezeti egységéből kikerült az illetékhivatal és önálló jogi személyiségű, különálló szervezetként jött létre az I. r. alperes, így a 2006. évi LXI. törvény 249. § (4) bekezdése szerint abban a kérdésben kellett dönteni, hogy ez a jogutódlás a közszolgálati jogviszony fennállása mellett a munkáltatói kötelezettség tekintetében is jogutódlásnak minősült-e.
E körben a másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját, mely szerint a felperesek a követelésüket a II. r. alperessel szemben érvényesíthették.
A másodfokú bíróság kifejtette, miszerint az igény alapját jelentő jutalék tekintetében ugyan tény, hogy a jutalékcélt a II. r. alperes tűzte ki, az is tény, hogy a jutalékalap, ami a kifizetésre szolgált volna, hozzá folyt be. Mivel azonban a jogosultság elbírálásának ideje 2007. január 1-jét követően, a jogutódlás bekövetkezése után történt, amikor a felperesek jogviszonya már az I. r. alperesi szervezetnél állt fenn, ezért függetlenül attól, hogy a II. r. alperes munkáltatói kötelezettsége lett volna az igény elismeréséről gondoskodni és ahhoz a pénzügyi alapokat biztosítani, a perben érvényesített igényt a vonatkozó jogszabályok értelmében az I. r. alperessel, mint minden tekintetben jogutóddal szemben lehetett érvényesíteni.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a fellebbezés korlátai között kellett felülbírálnia az elsőfokú döntést, hiszen bár a felperesek korábban az I. r. alperessel szemben kívántak igényt érvényesíteni, de a vele szemben elutasított keresetek miatt fellebbezést nem nyújtottak be, továbbá a másodfokú bíróság tájékoztató végzése ellenére csatlakozó fellebbezéssel sem éltek, ezért a per főtárgya tekintetében a másodfokú bíróság döntést kizárólag a II. r. alperes vonatkozásában hozhatott, mivel a jutalékigény, mint a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítélet az I. r. alperessel szemben jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, míg a II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet "megváltoztatását", és "II. r. alperessel szemben az általuk benyújtott fellebbezés figyelembevétele mellett" keresetük szerinti döntés hozatalát kérték.
A felperesek a Pp. 111. §-át, 206. §-át, 221. §-át, 230/A. § (3) bekezdését, 244. §-át sértő súlyos eljárási jogszabálysértésre hivatkoztak.
Sérelmezték, hogy a bíróság elmulasztotta tájékoztatási kötelezettségét a jogerő megállapításáról. Sérelmezték továbbá, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában említést sem tett az általuk benyújtott ellenkérelem benyújtásának tényéről, sem annak tartalmáról, döntése során nem tárta fel teljes terjedelemben a tényállást, döntése során kizárólag a 2006. évi LXI. törvény 249. § (4) bekezdését vette figyelembe, melyet felperesek szerint tévesen értelmezett.
A felperesek azzal érveltek, hogy a jutalék kifizetése a vonatkozó jogszabályok szerint a megyei önkormányzatot megillető illetékbevétel terhére történhetett, amely - fellebbezési ellenkérelmükben hivatkozott - körülményeket a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogutódlás nem terjed ki a megyei önkormányzatok számlái feletti rendelkezési jogra, tehát a 2006. évi illetékbevételek feletti rendelkezési jogra sem.
A felperesek a Pp. 51. § a) pontjában és a Pp. 228. § (4) bekezdésében foglaltakra utalva arra is hivatkoztak, hogy álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet nem emelkedett jogerőre, mivel ezt a II. r. alperes fellebbezésének ténye, illetve annak tartalma megakadályozta. Szerintük a jogerős másodfokú ítélet indokolásában rögzítettek ellenére az I. r. alperes marasztalására is van lehetőség.
A felperesek azt is sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az I. r. alperesnek jogtalanul megítélt perköltséget nem kellő mértékben mérsékelte.
Az I. r. alperes arra az esetre, ha a Kúria kifejezett kérelem hiányában is úgy ítélné meg, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme vele szemben is előterjesztésre került, annak elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, míg csatlakozó felülvizsgálati kérelmében azt a jogerős ítéleti megállapítást sérelmezte, mely szerint a jutalékjogosultság kérdésében az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem alapos.
I. A felülvizsgálni kért jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak, és olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A 2006. évi LXI. törvény 2007. január 1-jétől hatályos 249. § (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy a Fővárosi Illetékhivatal és a megyei illetékhivatalok megszűnnek, ezzel egyidejűleg az illetékhivatalok feladatai ellátását az APEH regionális igazgatóságai átveszik és végzik. A 249. § (4) bekezdése szerint az APEH az illetékhivatalok általános jogutódja, az illetékhivatalok feladatai, továbbá az illetékhivatal alkalmazásában állók feletti munkáltatói jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, valamint az illetékhivatalok alkalmazottai közszolgálati jogviszonyának fennállása tekintetében.
Az előbbiek folytán az állami adóhatóság új regionális igazgatóságai a korábbi területi szervek általános jogutódai lettek, mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében. A felperesek közszolgálati jogviszonya nem szűnt meg, az az új munkáltatóval - áthelyezés nélkül - jogfolytonosan fennmaradt, kinevezési okiratuk módosításához hozzájárulásukhoz szükség nem volt, annak módosításáról csupán értesítést kaptak a Ktv. 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint.
A felperesek a per adataiból megállapíthatóan épp azért az I. r. alperessel szemben érvényesítették elsődlegesen az igényüket, mert keresetükben kifejtett jogi álláspontjuk szerint a jogelőddel létesített jogviszonyuk a jogutóddal változatlanul fennáll, és az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót terhelik.
A keresetlevél benyújtásának időpontjában (és az igény esedékessége időpontjában is) a felperesek munkáltatója tehát már az I. r. alperes volt, és mivel törvény erejénél fogva közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt változás következett be, így a közszolgálati jogviszonyból származó igényüket a jogutód munkáltatóval, vagyis az I. r. alperessel szemben érvényesíthették, melyet a másodfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével jogszabálysértés nélkül állapított meg.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában helyesen fejtette ki, miszerint a jogutódlás tekintetében annak nem volt jelentősége, hogy a felperesek korábbi munkáltatója továbbra is létező szervezet, mert ez a körülmény a jogutódlás tényét nem érinti. Arra is helytállóan mutatott rá, hogy az a törvényi megfogalmazás, hogy az I. r. alperes a kötelezettség tekintetében általános jogutódnak minősül, magában foglalja a perbeli kötelezettséget is, annak nevesítése nem volt a törvény feladata.
Az előbbiekhez képest a felperesek által hivatkozott körülményeknek (így annak, hogy nem volt a jogosultság feltétele, hogy a jutalék kifizetés időpontjában a jogosult a kötelezettel bárminemű jogviszonyban álljon, jogszabályok határozzák meg azt a forrást, melyből a jutalék kifizetésére sor kerülhet) nincs jelentősége abban a tekintetben, hogy a felperesek közszolgálati jogviszonyból eredő perbeli munkajogi igénye munkaügyi vitában kizárólag az érvényesítés időpontjában a törvény szerint munkáltatónak minősülő szervvel szemben lehet megalapozott.
Ezért a jogelőd II. r. alperes marasztalására vonatkozó elsőfokú rendelkezést a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül változtatta meg és utasította el a felperesek vele szemben előterjesztett keresetét.
II. A másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet felülbírálata során ugyanakkor törvényes lehetősége nem volt arra, hogy a felperesek igényének megalapozottságát a jogutód I. r. alperessel szemben vizsgálat tárgyává tegye, mert a felperesek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetük munkaügyi bíróság által történt elutasítását nem fellebbezték meg, és csatlakozó fellebbezést sem terjesztettek elő. Ezért az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) nem érintett része (rendelkezése) a Pp. 228. § (4) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. Az elsőfokú ítélet részjogereje, az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezés jogereje tehát vitathatatlan, ténykérdés, melyet nyilvánvalóan nem érint, hogy a felperesek fellebbezési ellenkérelmet terjesztettek elő, illetve a másodfokú bíróság a részjogerőről a feleket értesítette-e.
A Pp. 228. § (4) bekezdése értelmében az egyik pertárs fellebbezésének (csatlakozó fellebbezésének) a hatálya a többi pertársra csak a Pp. 51. § a) pontja esetében terjed ki, melyre a felperesek kellő alap nélkül hivatkoztak, mert az alperesek tekintetében az egységes pertársaság törvényi feltétele nem állapítható meg. Több alperes perben állását ugyanis a perbeli esetben kizárólag az indokolta, hogy a felperesek nem tudták eldönteni, hogy az igényük kivel szemben érvényesíthető.
A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése szerint - e rendelkezésbe foglalt kivételekkel - az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, ezért a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint a per főtárgya tekintetében döntést kizárólag a II. r. alperes vonatkozásában hozhatott, mert a jutalékigény, mint a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítélet az I. r. alperessel szemben jogerőre emelkedett.
Minthogy a jogerős ítélet csak abban a kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült, a felülvizsgálati eljárás tárgyát már nem képezhette a felperesek keresetének az I. r. alperessel szembeni elutasítása. Amely kérdéssel ugyanis a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem (perbeli esetben fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés) hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el. Következésképp a felülvizsgálati eljárás során az I. r. alperes marasztalásának már eljárásjogi korlátja volt.
Az előbbi indokolásra tekintettel a II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elbírálása okafogyottá vált.
A felperesek elsőfokú perköltség viselése tárgyában a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegeléssel a vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg érdemi döntését, melynek felülbírálatára a Kúria jogszabályi lehetőséget nem talált.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érintette. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Kúria Mfv. II. 10.639/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Bajor Csaba ügyvéd által képviselt I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r., VIII. r., IX. r., X. r., XI. r., XII. r., XIII. r., XIV. r., XV. r., XVI. r., XVII. r., XVIII. r., XIX. r., XX. r., XXI. r. és XXII. r. felpereseknek dr. Prokajné dr. Mozga Ágnes jogtanácsos által képviselt I. r. alperes, valamint a dr. Funtig Zoltán ügyvéd által képviselt II. r. alperesek ellen jutalék megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 11. M. 1762/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 49. Mf. 631.682/2010/7. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a II. r. alperes által előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Bíróság 49. Mf. 631.682/2010/7. számú ítéletének az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érinti. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felpereseket, hogy tizenöt nap alatt fizessenek meg a II. r. alperesnek egyenként 5 000 (ötezer) forint + 1 350 (ezerháromszáz-ötven) forint Áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s:
A felperesek valamennyien 2006. december 31-ig a II. r. alperessel, 2007. január 1-től - a munkáltató közigazgatási szerv személyében bekövetkezett jogutódlás folytán jogfolytonosan - az I. r. alperessel álltak közszolgálati jogviszonyban.
2007. április 9-én előterjesztett keresetükben 2007. január 15-én esedékes jutalékuk megfizetésére kérték kötelezni elsődlegesen az akkori munkáltatójukat, az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága (a NAV jogelődje) I. r. alperest, majd a keresetüket kiterjesztve másodlagosan a korábbi munkáltatójuk, a P. Megyei Önkormányzat Hivatala II. r. alperes marasztalását kérték.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság 11. M. 1762/2008/29. számú ítéletével a felperesek keresete szerint jutalék, valamint perköltség címén a II. r. alperest marasztalta, míg a keresetet az I. r. alperes vonatkozásában elutasította és a felpereseket egyenként 40 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az I. r. alperes részére.
A megállapított tényállás szerint a felperesek korábban a P. Megyei Illetékhivatalnál végeztek munkát, amely hivatal 2006. december 31-ig a P. Megyei Önkormányzat Hivatalán belül önálló jogi személyiséggel nem rendelkező elkülönült szervezeti egység volt.
A megyei közgyűlés által meghozott 15/2004. (VII. 9.) PM számú rendelet szerint az adott évre előirányzott bevétel 95%-os teljesítése esetén az érintettek jutalék címén juttatásban részesülhetnek. P. megyei Önkormányzat Közgyűlése 1/2006. (II. 10.) PM számú rendeletének 1. számú melléklete az önkormányzat sajátos működési bevételei között az illetékbevételeket 6 milliárd forintban határozta meg. A felperesek az éves feladattervben meghatározott feladatok időarányos teljesítése alapján 2006. évben jutalékelőlegben részesültek, melyet a II. r. alperes kifizetett. A 2007. január 10-én elkészült pénzügyi zárás adatai szerint a rendeletben előírt feladatokat teljesítették. A bevételi tervet - nem vitatottan - 100,62%-ban teljesítették, és az illetékhivatal ennek megfelelően 6 037 408 139 forint bevételt utalt az önkormányzat egyszámlájára. A jutalék fennmaradó részének kifizetése a tárgyévi munka értékelése alapján a közgyűlési rendelet 4. § (7) bekezdés b) pontja értelmében a tárgyévet követő tizenöt napon belül volt esedékes.
A II. r. alperes a perben arra hivatkozott, hogy azért nem intézkedhetett 2007. január 1-jét követően a jutalék kifizetéséről, mert ezen időpontban az illetékhivatal köztisztviselőivel már nem állt jogviszonyban, és a közgyűlés akként döntött, hogy erre nem kíván külön összeget elkülöníteni. Az általános munkáltatói jogutód I. r. alperes perbeli érvelése szerint nem volt tudomása a kötelezettségvállalásról, a közgyűlési rendelet értelmében nem hozhatott döntést, a kifizetések alapjául szolgáló illetékbevétel sem nála, hanem a P. Megyei Önkormányzat bevételei között szerepelt, ezért kifizetést nem teljesíthetett.
A munkaügyi bíróság ítélete indokolása szerint a felperesek a jutalékfeltételeket teljesítették, melynek következtében a második félévi jutalékra is jogosulttá váltak. Jogi álláspontja szerint azért kell a II. r. alperest marasztalni, mert az I. r. alperes az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. tv. 249. § (4) bekezdése szerint az illetékhivatalok általános jogutódja, és nem a jutalékra feltételeket megállapító P. Megyei Közgyűlésé, vagy a P. Megyei Önkormányzat Hivatalé. Ez a rendelkezés és az ezen alapuló alapító okirat sem ruházta fel az I. r. alperest a jutalékkal kapcsolatos jog gyakorlására, vagy kötelezettségek teljesítésére. Az I. r. alperes az illetékhivatalok általános jogutódja lett, nem pedig felperesek munkáltatójának, a P. Megyei Önkormányzat Hivatalának a jogutódja.
A munkaügyi bíróság ítéletének fő tárgya tekintetében kizárólag a II. r. alperes élt fellebbezéssel, melyben kérte a keresetek vele szembeni elutasítását. A felperesek fellebbezésükben a keresetük I. r. alperessel szembeni elutasítását nem támadták, kizárólag az őket perköltségben marasztaló elsőfokú rendelkezést.
A Fővárosi Bíróság 49. Mf. 631.682/2010/7. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezett részében - megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. Kötelezte a felpereseket együttes első- és másodfokú perköltség II. r. alperes részére történő megfizetésére, míg az I. r. alperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét leszállította.
A másodfokú bíróság ítélete indokolása szerint a felperesek a kereseti kérelmüket egyetlen alperessel, az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóságával szemben terjesztették elő, hiszen maguk is azon az állásponton voltak, hogy a 2006. évi LXI. tv. 249. § (4) bekezdése szerint bekövetkezett az általános jogutódlás a kötelezettségek teljesítése tekintetében is. A perben történtek után terjesztették ki a keresetüket a II. r. alperesre, azonban egyetemleges marasztalást nem indítványoztak.
2007. január 1-jét megelőzően az érdekeltségi rendszert megállapító, és az annak érdekében foglalkoztató azonos szervezethez tartozott, így a jutalékot kifizető személy (szervezet) nem volt kérdéses. 2007. január 1-jét követően azonban ez a helyzet megváltozott, mivel a P. Megyei Önkormányzat Hivatala szervezeti egységéből kikerült az illetékhivatal és önálló jogi személyiségű, különálló szervezetként jött létre az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság, így a 2006. évi LXI. tv. 249. § (4) bekezdése szerint abban a kérdésben kellett dönteni, hogy ez a jogutódlás a közszolgálati jogviszony fennállása mellett a munkáltatói kötelezettség tekintetében is jogutódlásnak minősült-e.
E körben a másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját, mely szerint a felperesek a követelésüket a II. r. alperessel szemben érvényesíthették.
A másodfokú bíróság kifejtette, miszerint az igény alapját jelentő jutalék tekintetében ugyan tény, hogy a jutalékcélt a II. r. alperes tűzte ki, az is tény, hogy a jutalékalap, ami a kifizetésre szolgált volna, hozzá folyt be. Mivel azonban a jogosultság elbírálásának ideje 2007. január 1-jét követően, a jogutódlás bekövetkezése után történt, amikor a felperesek jogviszonya már az I. r. alperesi szervezetnél állt fenn, ezért függetlenül attól, hogy a II. r. alperes munkáltatói kötelezettsége lett volna az igény elismeréséről gondoskodni és ahhoz a pénzügyi alapokat biztosítani, a perben érvényesített igényt a vonatkozó jogszabályok értelmében az I. r. alperessel, mint minden tekintetben jogutóddal szemben lehetett érvényesíteni.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a fellebbezés korlátai között kellett, hogy felülbírálja az elsőfokú döntést, hiszen bár a felperesek korábban az I. r. alperessel szemben kívántak igényt érvényesíteni, de a vele szemben elutasított keresetek miatt fellebbezést nem nyújtottak be, továbbá a másodfokú bíróság tájékoztató végzése ellenére csatlakozó fellebbezéssel sem éltek, ezért a per főtárgya tekintetében a másodfokú bíróság döntést kizárólag a II. r. alperes vonatkozásában hozhatott, mivel a jutalékigény, mint a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, míg a II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet "megváltoztatását", és "II. r. alperessel szemben az általuk benyújtott fellebbezés figyelembevétele mellett" keresetük szerinti döntés hozatalát kérték.
A felperesek a Pp. 111. §-át, 206. §-át, 221. §-át, 230/A. § (3) bekezdését, 244. §-át sértő súlyos eljárási jogszabálysértésre hivatkoztak.
Sérelmezték, hogy a bíróság elmulasztotta tájékoztatási kötelezettségét a jogerő megállapításáról. Sérelmezték továbbá, hogy a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában említést sem tett az általuk benyújtott ellenkérelem benyújtásának tényéről, sem annak tartalmáról, döntése során nem tárta fel teljes terjedelemben a tényállást, döntése során kizárólag a 2006. évi LXI. törvény 249. § (4) bekezdését vette figyelembe, melyet felperesek szerint tévesen értelmezett.
A felperesek azzal érveltek, hogy a jutalék kifizetése a vonatkozó jogszabályok szerint a P. Megye Önkormányzatát megillető illetékbevétel terhére a P. Megye Önkormányzatának Hivatala Gazdasági Főosztálya által vezetett költségvetési elszámolási számláról történhetett, amely - fellebbezési ellenkérelmükben hivatkozott - körülményeket a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati kérelem szerint a jogutódlás nem terjed ki a megyei önkormányzatok számlái feletti rendelkezési jogra, tehát a 2006. évi illetékbevételek feletti rendelkezési jogra sem.
A felperesek a Pp. 51. § a) pontjában és a Pp. 228. § (4) bekezdésében foglaltakra utalva arra is hivatkoztak, hogy álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet nem emelkedett jogerőre, mivel ezt a II. r. alperes fellebbezésének ténye, illetve annak tartalma megakadályozta. Szerintük a jogerős másodfokú ítélet indokolásában rögzítettek ellenére az I. r. alperes marasztalására is van lehetőség.
A felperesek azt is sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság az I. r. alperesnek jogtalanul megítélt perköltséget nem kellő mértékben mérsékelte.
Az I. r. alperes arra az esetre, ha a Kúria kifejezett kérelem hiányában is úgy ítélné meg, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme vele szemben is előterjesztésre került, annak elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott rendelkezése ellen felülvizsgálati kérelemnek nincs helye (BH1997.120.III., BH 2000.426.).
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, míg csatlakozó felülvizsgálati kérelmében azt a jogerős ítéleti megállapítást sérelmezte, mely szerint a jutalékjogosultság kérdésében az elsőfokú bíróság helytálló következtetésre jutott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felperesek felülvizsgálati kérelme a következők szerint nem alapos.
I.
A felülvizsgálni kért jogerős ítélet megfelel a jogszabályoknak, és olyan eljárási szabálysértés nem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A 2006. évi LXI. tv. 2007. január 1-jétől hatályos 249. § (1) bekezdése rendelkezett arról, hogy a Fővárosi Illetékhivatal és a megyei illetékhivatalok megszűnnek, ezzel egyidejűleg az illetékhivatalok feladatai ellátását az APEH regionális igazgatóságai átveszik és végzik. A 249. § (4) bekezdése szerint az APEH az illetékhivatalok általános jogutódja, az illetékhivatalok feladatai, továbbá az illetékhivatal alkalmazásában állók feletti munkáltatói jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése, valamint az illetékhivatalok alkalmazottai közszolgálati jogviszonyának fennállása tekintetében.
Az előbbiek folytán az állami adóhatóság új regionális igazgatóságai a korábbi területi szervek általános jogutódai lettek, mind az átvett vagyoni jogok, kötelezettségek, mind a munkáltatói jogok gyakorlása, kötelezettségek teljesítése tekintetében. A felperesek közszolgálati jogviszonya nem szűnt meg, az az új munkáltatóval - áthelyezés nélkül - jogfolytonosan fennmaradt, kinevezési okiratuk módosításához hozzájárulásukhoz szükség nem volt, annak módosításáról csupán értesítést kaptak a Ktv. 14. § (1) bekezdés c) pontja szerint.
A felperesek a per adataiból megállapíthatóan épp azért az I. r. alperessel szemben érvényesítették elsődlegesen az igényüket, mert keresetükben kifejtett jogi álláspontjuk szerint a jogelőddel létesített jogviszonyuk a jogutóddal változatlanul fennáll, és az abból eredő jogok és kötelezettségek az új munkáltatót terhelik.
A keresetlevél benyújtásának időpontjában (és az igény esedékessége időpontjában is) a felperesek munkáltatója tehát már az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatóság volt, és mivel törvény erejénél fogva közigazgatási szerv személyében jogutódlás miatt változás következett be, így a közszolgálati jogviszonyból származó igényüket a jogutód munkáltatóval, vagyis az I. r. alperessel szemben érvényesíthették, melyet a másodfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével jogszabálysértés nélkül állapított meg.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában helyesen fejtette ki, miszerint a jogutódlás tekintetében annak nem volt jelentősége, hogy a felperesek korábbi munkáltatója továbbra is létező szervezet, mert ez a körülmény a jogutódlás tényét nem érinti. Arra is helytállóan mutatott rá, hogy az a törvényi megfogalmazás, hogy az I. r. alperes a kötelezettség tekintetében általános jogutódnak minősül, magában foglalja a perbeli kötelezettséget is, annak nevesítése nem volt a törvény feladata.
Az előbbiekhez képest a felperesek által hivatkozott körülményeknek (így annak, hogy nem volt a jogosultság feltétele, hogy a jutalék kifizetés időpontjában a jogosult a kötelezettel bárminemű jogviszonyban álljon, jogszabályok határozzák meg azt a forrást, melyből a jutalék kifizetésére sor kerülhet) nincs jelentősége abban a tekintetben, hogy a felperesek közszolgálati jogviszonyból eredő perbeli munkajogi igénye munkaügyi vitában kizárólag az érvényesítés időpontjában a törvény szerint munkáltatónak minősülő szervvel szemben lehet megalapozott.
Ezért a jogelőd II. r. alperes marasztalására vonatkozó elsőfokú rendelkezést a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül változtatta meg és utasította el a felperesek vele szemben előterjesztett keresetét.
II.
A másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet felülbírálata során ugyanakkor törvényes lehetősége nem volt arra, hogy a felperesek igényének megalapozottságát a jogutód I. r. alperessel szemben vizsgálat tárgyává tegye, mert a felperesek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetük munkaügyi bíróság által történt elutasítását nem fellebbezték meg, és csatlakozó fellebbezést sem terjesztettek elő. Ezért az elsőfokú ítéletnek a fellebbezéssel (csatlakozó fellebbezéssel) nem érintett része (rendelkezése) a Pp. 228. § (4) bekezdése értelmében jogerőre emelkedett. Az elsőfokú ítélet részjogereje, az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezés jogereje tehát vitathatatlan, ténykérdés, melyet nyilvánvalóan nem érint, hogy a felperesek fellebbezési ellenkérelmet terjesztettek elő, annak mi volt a tartalma, illetve a másodfokú bíróság a részjogerőről a feleket értesítette-e.
A Pp. 228. § (4) bekezdése értelmében az egyik pertárs fellebbezésének (csatlakozó fellebbezésének) a hatálya a többi pertársra csak a Pp. 51. § a) pontja esetében terjed ki, melyre a felperesek kellő alap nélkül hivatkoztak, mert az alperesek tekintetében az egységes pertársaság törvényi feltétele nem állapítható meg. Több alperes perben állását ugyanis a perbeli esetben kizárólag az indokolta, hogy a felperesek nem tudták eldönteni, hogy az igényük kivel szemben érvényesíthető.
A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése szerint - e rendelkezésbe foglalt kivételekkel - az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, ezért a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, miszerint a per főtárgya tekintetében döntést kizárólag a II. r. alperes vonatkozásában hozhatott, mert a jutalékigény, mint a per főtárgya tekintetében az elsőfokú ítélet az I. r. alperessel szemben jogerőre emelkedett.
Minthogy a jogerős ítélet csak abban a kérdésben támadható felülvizsgálattal, amely az első- és másodfokú eljárásban is felmerült, a felülvizsgálati eljárás tárgyát már nem képezhette a felperesek keresetének az I. r. alperessel szembeni elutasítása. Amely kérdéssel ugyanis a másodfokú bíróság erre irányuló kérelem (perbeli esetben fellebbezés vagy csatlakozó fellebbezés) hiányában nem foglalkozhatott, azzal kapcsolatban jogszabálysértést sem követhetett el. Következésképp a felülvizsgálati eljárás során az I. r. alperes marasztalásának már eljárásjogi korlátja volt.
Az előbbi indokolásra tekintettel a II. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmének elbírálása okafogyottá vált.
A felperesek elsőfokú perköltség viselése tárgyában a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelő mérlegeléssel a vonatkozó jogszabályok helyes alkalmazásával hozta meg érdemi döntését, melynek felülbírálatára a Kúria jogszabályi lehetőséget nem talált.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintő rendelkezését nem érintette. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta.
A pervesztes felpereseket kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdésének alkalmazásával felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére a II. r. alperes részére, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2012. szeptember 26.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró, Dr. Szatinszky Andrea s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.639/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.