BH+ 2013.4.172

Az elhunyt adózó örököse nem jogutódja az elhunyt adózónak, ezért az elhunyt adózó által indított pert meg kell szüntetni [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 6. §, 1990. évi V. tv. 13. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. 157. §, 251. § (1) bek., 270. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az adóhatóság M. I. egyéni vállalkozónál (a továbbiakban: adózó) 2001-2004. évekre átfogó vizsgálatot végzett. Az alperesi jogelőd a 2006. november 29. napján kelt határozatában kötelezte az adózót személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és baleseti járulék adónemekben mindösszesen 14 725 096 Ft adókülönbözet megfizetésére, amelyből 14 709 893 Ft-ot adóhiánynak minősített, 7 354 956 Ft adóbírságot szabott ki, 6 248 234 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperesi jogelőd eljárása so...

BH+ 2013.4.172 Az elhunyt adózó örököse nem jogutódja az elhunyt adózónak, ezért az elhunyt adózó által indított pert meg kell szüntetni [2003. évi XCII. tv. 35. § (2) bek., 6. §, 1990. évi V. tv. 13. § (1)-(2) bek., 1952. évi III. tv. 157. §, 251. § (1) bek., 270. § (1) bek.]
Az adóhatóság M. I. egyéni vállalkozónál (a továbbiakban: adózó) 2001-2004. évekre átfogó vizsgálatot végzett. Az alperesi jogelőd a 2006. november 29. napján kelt határozatában kötelezte az adózót személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és baleseti járulék adónemekben mindösszesen 14 725 096 Ft adókülönbözet megfizetésére, amelyből 14 709 893 Ft-ot adóhiánynak minősített, 7 354 956 Ft adóbírságot szabott ki, 6 248 234 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperesi jogelőd eljárása során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. §-ára alapítottan becslést alkalmazott, és megállapításait 20%-os átlaghaszonkulcs alkalmazásával tette meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adózó nem bizonyította hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
A jogi képviselővel eljáró adózó az előzőekben megjelölt határozattal szemben bírói felülvizsgálatot kezdeményezett. A 2006. december 18-án kelt keresetlevelében arra hivatkozott, hogy "külön beadványban fogja előterjeszteni a jogszabálysértéseket", de erre nem került sor, az adózó 2007. január 9-én elhalálozott.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 111. § (1) bekezdésére alapítottan a 2007. január 18-án kelt végzésében - az adózó elhalálozására figyelemmel - az eljárás félbeszakadásáról döntött.
Az elsőfokú bíróság a 2008. május 29-én kelt végzésében azt állapította meg, hogy az adózó jogutódjaként ifj. M. I. (jelen ügy felperese, a továbbiakban: felperes) perbe lép. E végzés indokolásában hivatkozott a jogerős hagyatékátadó végzésre, mely igazolja, hogy "az alperesi határozattal megállapított hagyatéki teher 1/2 részében" a felperes az elhunyt adózó "jogutódja". Az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 61. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.
Az elhunyt adózó felesége - jogi képviselővel eljárva - becsatolta az elsőfokú bírósághoz vállalkozói igazolványát, amely tartalmazza, hogy özvegyi jogon folytatja az egyéni vállalkozást, és arra hivatkozott, hogy "özvegyként, házastársi vagyonközösségből fakadóan" őt terheli az alperesi határozattal megállapított fizetési kötelezettség 1/2-e, egyben bejelentette, hogy felperesként perbe kíván lépni.
Az elsőfokú bíróság a 2010. június 3-án kelt végzésében elutasította az özvegy felperesi jogutódként történő perbelépését. Döntését azzal indokolta, hogy "az elhunyt egyéni vállalkozó polgári jog szabályai szerinti jogutódja a törvényes örököse. A volt házastársa a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 5. részébe foglalt rendelkezésekből következően az elhunyt egyéni vállalkozónak nem jogutódja, így ő a Pp. 61. § (1) bekezdése alapján a perbe felperesi jogutódként nem is léphet be".
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján - elfogadva a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét - a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperesi jogelőd határozatát 7 362 548 Ft adókülönbözet, 3 677 473 Ft adóbírság és 4 124 117 Ft késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte, az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A keresettel támadott határozat nem felel meg az Art. 108. § (1) és (2) bekezdéseinek, nem álltak fenn a becslés törvényi feltételei és az alperes becslési módszere nem alkalmas a valós adó alapjának valószínűsítésére. E jogszabálysértések miatt az alperesi határozat szerinti fizetési kötelezettséget - Art. 143. § (1) bekezdése alapján - azért csak fele részében helyezte hatályon kívül, mert a felperes csak ebben a körben jogutódja az ellenőrzéssel érintett adózónak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 6. § (1) és (2) bekezdéseiben, 35. §-ában, 97. § (5)-(6) bekezdéseiben, 108. § (3) bekezdés c) pontjában, 108. § (9) bekezdésében, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 13. § (1) és (2) bekezdéseiben, a Pp. 61., 62. §-aiban, 111. § (1) bekezdésében, 157. § g) pontjában, 182. § (3) bekezdésében, 206. §-ában, 221. §. (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt, az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el a szakvéleményt ítélkezésének alapjául, nem teljesítette indoklási kötelezettségét, jogsértően mellőzte új szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának teljesítését, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. § (3) bekezdésének megsértésére is azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem adott iránymutatást az új eljárásra. Hangsúlyozta, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlása nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, az örökös csupán adó megfizetésre kötelezhető személynek minősíthető, a pénzügyi jogviszonyokra és az ezekből eredő jogviták elbírálására irányadó anyagi és eljárási jogszabályok nem adnak lehetőséget az adózó ellen indult eljárásban az adó megfizetésre kötelezhető személy kapcsán jogutódlásra.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen fogadta el a szakvéleményt ítélkezésének alapjául, és a szakértő meghallgatására is sor került, ezért a szakértői bizonyítás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az alperesnek pedig az új eljárásban "a jogszabályoknak megfelelő módon" kell eljárnia. Hivatkozott arra is, hogy édesanyja egyéni vállalkozóként folytatta elhunyt édesapja egyéni vállalkozását, de jogutódi minőségben bejelentett perbelépési szándékát a bíróság figyelmen kívül hagyta. Előadása szerint a perben teljesítette bizonyítási kötelezettségét és jogutódként a közigazgatási eljárásban édesapja az elhunyt egyéni vállalkozó adózó által előterjesztett előadottakat ismételte meg.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A Kúria - a rendelkezésére álló iratok alapján - a következőket állapította meg:
Az adózó a vele szemben hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat meghozatala után, a kereset benyújtását követően halálozott el.
A 2007. november 29. napján kelt jogerős végzés szerint a határozattal megállapított mindösszesen 28 313 073 Ft összegű tartozás 1/2 azaz fele része házastársi vagyonközösség jogcímén az adózó özvegyének "tulajdonát képezi, illetve terheli, ezért ezt a közjegyző a hagyatékból kihagyja". A néhai adózó hagyatékára bejelentett hagyatéki teher a 28 313 073 Ft tartozás fele része. A közjegyző "a tulajdonjogot öröklés jogcímén" a felperes részére adta át, az özvegyi haszonélvezeti jogot pedig az özvegynek.
Az Etv. 13. § (1) bekezdésében c) pontja akként rendelkezik, hogy megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: "ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja". Az Etv. 13. § (2) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó özvegye, illetve örököse, ha megfelel a törvényben előírt feltételeknek a vállalkozó elhalálozása időpontjától számított 3 hónapon belül a jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
A rendelkezésre álló adatok szerint az adózó özvegye folytatta a vállalkozást.
"A vállalkozói tevékenység gyakorlása személyes jog, annak közigazgatási feltételei vannak, e gazdasági tevékenység gyakorlása nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, tehát folytatásának feltételeiről a törvény külön rendelkezik. Ez a rendelkezés azonban a hagyatéki vagyonban nem teszi jogutóddá, örökössé a vállalkozás folytatására jogosult személyt, így rendelkezési jogot sem szerezhet a hagyaték felett". Az egyéni vállalkozó özvegye azzal, hogy folytatja az egyéni vállalkozást, nem válik az elhunyt egyéni vállalkozó, mint magánszemély általános jogutódjává. Az egyéni vállalkozó esetében a gazdálkodó szervezet maga az egyéni vállalkozóként működő természetes személy, ezért az egyéni vállalkozóként működő gazdasági szervezet vagyona egybeesik a vállalkozó, mint természetes személy vagyonával, tehát nem különül el a magánvagyonától. Az egyéni vállalkozói vagyon, mint az elhunyt egyéni vállalkozó hagyatékához tartozó vagyonrész a Ptk. szabályai szerint örökölhető. (BH 2009/150.).
A Legfelsőbb Bíróság, mint a Kúria jogelődje, továbbá a Kúria is már több ítéletében már rámutatott arra, hogy az adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét az adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az Art. írja elő, és nem minősül adózónak a kizárólag adómegfizetésre köteles személy. A kizárólag adómegfizetésre kötelezett személy is gyakorolhatja azonban az Art. szerint az adózót megillető jogokat. Az Art. eltérő rendelkezése hiányában a jogutód adózót megilletik mindazok a jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket [Art. 6. § (1)-(3) bekezdései].
Az adó megfizetésre kötelezés kizárólag közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapulhat. Az örökös kizárólag az adójogi szabályok alapján kötelezhető az adótartozás megfizetésére.
A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége polgári jogi értelemben. Az öröklés polgári jogi jogutódlás. Ahhoz, hogy jog vagy kötelezettség öröklés útján átszállhasson szükséges, hogy ezek polgári jogon alapuljanak, és vagyoni jellegűek legyenek. Nem öröklés útján szállnak át, még ha vagyoni jellegűek is a más, nem polgári jogszabályokon, így államjogi, államigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. Mindazok a jogok és kötelezettségek tehát, amelyek nem polgári jellegűek, nem az öröklési jog szabályai szerint szállnak át, hanem külön jogszabály (pl. közjog, pénzügyi jog) rendelkezései alapján. Az örököst, mint mögöttest felelős terhelő adótartozás nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyban keletkezik, ezért a halálozás nem változtatja meg a jogviszony jellegét közjogiról polgári jogira. Az adótartozást az adóhatóság nem polgári eljárásban, hanem kizárólag közjogi jogviszonyban, és az erre irányuló közigazgatási eljárásban, az adójogi eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően érvényesítheti. Az adótartozás megfizetését az Art. alapján - a törvényi feltételek fennállása esetén - az adóhatóságnak határozattal kell megállapítania. Az adóhatóságnak az adózó halála esetén az örököst a személyéről történő tudomást szerzést követően örökrésze arányában külön határozattal kell köteleznie az adózó terhelő adótartozás megfizetésére az Art. 131. § értelmében (BH 2012/275).
Az Art. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. Az Art. 35. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, akkor az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig.
A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy jelen ügyben az elhunyt adózónak jogerős hagyatékátadó végzésre figyelemmel van örököse, ez az adó megfizetésre kötelezhető személy azonban az adózó ellen indult eljárásban, illetve az adózó által kezdeményezett bírósági eljárásban félként, felperesként - az előzőekben kifejtettekre figyelemmel - nem járhat el. Az adózóval szemben hozott határozatok ellen az örökös az előzőekben ismertetett közjogi, Art.-beli szabályozás értelmében jogorvoslati kérelmeket nem terjeszthet elő, tekintettel arra, hogy nem minősül adózónak, és jogutódnak sem, kizárólag adómegfizetésre kötelező személynek tekinthető. Az adójogi, közjogi speciális szabályok felülírják a Pp. 61., 62. §-ai szerinti szabályozást.
A bíróságnak a pert az eljárás bármely szakaszában meg kell szüntetnie a Pp. 157. § g) pontja értelmében a fél halála vagy megszűnése esetén, ha jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Minden olyan esetben tehát, amikor az anyagi jogi szabályok a jogutódlást kizárják, a bíróságnak a per megszüntetéséről kell határoznia. Ez a rendelkezés az irányadó - a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében - a Kúria előtt folyó rendkívüli jogorvoslati eljárásban is. Ha és amennyiben a per megszüntetésének van helye, a bíróság, a Kúria nem dönthet érdemben a kereset, illetve felülvizsgálati kérelem tárgyában.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a pert - a Pp. 157. §-ának g) pontja és 270. § (1) bekezdése alapján - megszüntette, egyben a jogerős ítéletet teljes egészében - a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte.(BDT 2008/1790., BH 2007/278., KGD 2007/123., KGD 2008/40., Kfv.I.35.072/2005/5., BH 2008/42., Kfv.V.25.268/2010/5.) (Kúria, Kfv.V.35.680/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Nógrád Megyei Bíróság 2011. június 1. napján kelt 10.K.20.102/2009/30. számú ítélete ellen az alperes által 31. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t :
A Kúria a Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.102/2009/30. sorszámú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a pert megszünteti.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek az első fokú perköltség részeként 109 813 (százkilencezer-nyolcszáztizenhárom) forint rész szakértői költséget, az ezt meghaladó 109 813 (százkilencezer-nyolcszáztizenhárom) forint rész szakértői költséget a felperes viseli, a peres eljárás során felmerült szakértői költségen kívüli egyéb elsőfokú és felülvizsgálati költségeiket a felek maguk viselik.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen a végzés ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
Az adóhatóság M. I. egyéni vállalkozónál (a továbbiakban: adózó) 2001-2004. évekre átfogó vizsgálatot végzett. Az alperesi jogelőd a 2006. november 29. napján kelt határozatában kötelezte az adózót személyi jövedelemadó, általános forgalmi adó és baleseti járulék adónemekben mindösszesen 14 725 096 Ft adókülönbözet megfizetésére, amelyből 14 709 893 Ft-ot adóhiánynak minősített, 7 354 956 Ft adóbírságot szabott ki, 6 248 234 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Az alperesi jogelőd eljárása során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. §-ára alapítottan becslést alkalmazott, és megállapításait 20%-os átlaghaszonkulcs alkalmazásával tette meg. Az volt a jogi álláspontja, hogy az adózó nem bizonyította hitelt érdemlő adatokkal a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést.
A jogi képviselővel eljáró adózó az előzőekben megjelölt határozattal szemben bírói felülvizsgálatot kezdeményezett. A 2006. december 18-án kelt keresetlevelében arra hivatkozott, hogy "külön beadványban fogja előterjeszteni a jogszabálysértéseket", de erre nem került sor, az adózó 2007. január 9-én elhalálozott.
Az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 111. § (1) bekezdésére alapítottan a 2007. január 18-án kelt végzésében - az adózó elhalálozására figyelemmel - az eljárás félbeszakadásáról döntött.
Az elsőfokú bíróság a 2008. május 29-én kelt végzésében azt állapította meg, hogy az adózó jogutódjaként ifj. M. I. (jelen ügy felperese, a továbbiakban: felperes) perbe lép. E végzés indokolásában hivatkozott a jogerős hagyatékátadó végzésre, mely igazolja, hogy "az alperesi határozattal megállapított hagyatéki teher 1/2 részében" a felperes az elhunyt adózó "jogutódja". Az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 61. § (1) és (2) bekezdéseire alapította.
Az elhunyt adózó felesége - jogi képviselővel eljárva - becsatolta az elsőfokú bírósághoz vállalkozói igazolványát, amely tartalmazza, hogy özvegyi jogon folytatja az egyéni vállalkozást, és arra hivatkozott, hogy "özvegyként, házastársi vagyonközösségből fakadóan" őt terheli az alperesi határozattal megállapított fizetési kötelezettség 1/2-e, egyben bejelentette, hogy felperesként perbe kíván lépni.
Az elsőfokú bíróság a 2010. június 3-án kelt végzésében elutasította az özvegy felperesi jogutódként történő perbelépését. Döntését azzal indokolta, hogy "az elhunyt egyéni vállalkozó polgári jog szabályai szerinti jogutódja a törvényes örököse. A volt házastársa a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 5. részébe foglalt rendelkezésekből következően az elhunyt egyéni vállalkozónak nem jogutódja, így ő a Pp. 61. § (1) bekezdése alapján a perbe felperesi jogutódként nem is léphet be".
Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján - elfogadva a perben kirendelt igazságügyi szakértő véleményét - a felperes keresetét alaposnak találta, és az alperesi jogelőd határozatát 7 362 548 Ft adókülönbözet, 3 677 473 Ft adóbírság és 4 124 117 Ft késedelmi pótlék tekintetében hatályon kívül helyezte, az alperest e körben új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A keresettel támadott határozat nem felel meg az Art. 108. § (1) és (2) bekezdéseinek, nem álltak fenn a becslés törvényi feltételei és az alperes becslési módszere nem alkalmas a valós adó alapjának valószínűsítésére. E jogszabálysértések miatt az alperesi határozat szerinti fizetési kötelezettséget - Art. 143. § (1) bekezdése alapján - azért csak fele részében helyezte hatályon kívül, mert a felperes csak ebben a körben jogutódja az ellenőrzéssel érintett adózónak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra, új határozat hozatalára, harmadlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését. Érvelése szerint a jogerős ítélet nem felel meg az Art. 6. § (1) és (2) bekezdéseiben, 35. §-ában, 97. § (5)-(6) bekezdéseiben, 108. § (3) bekezdés c) pontjában, 108. § (9) bekezdésében, az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Etv.) 13. § (1) és (2) bekezdéseiben, a Pp. 61., 62. §-aiban, 111. § (1) bekezdésében, 157. § g) pontjában, 182. § (3) bekezdésében, 206. §-ában, 221. §. (1) bekezdésében foglaltaknak. Kifejtette, hogy fennállt a becslés jogalapja, annak módszere is jogszerű volt, az elsőfokú bíróság tévesen fogadta el a szakvéleményt ítélkezésének alapjául, nem teljesítette indoklási kötelezettségét, jogsértően mellőzte új szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának teljesítését, a bizonyítékokat nem megfelelően értékelte. Hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 111. § (3) bekezdésének megsértésére is azzal, hogy az első fokú bíróság nem adott iránymutatást az új eljárásra. Hangsúlyozta, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlása nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, az örökös csupán adó megfizetésre kötelezhető személynek minősíthető, a pénzügyi jogviszonyokra és az ezekből eredő jogviták elbírálására irányadó anyagi és eljárási jogszabályok nem adnak lehetőséget az adózó ellen indult eljárásban az adó megfizetésre kötelezhető személy kapcsán jogutódlásra.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen fogadta el a szakvéleményt ítélkezésének alapjául, és a szakértő meghallgatására is sor került, ezért a szakértői bizonyítás kapcsán jogszabálysértés nem állapítható meg, az alperesnek pedig az új eljárásban "a jogszabályoknak megfelelő módon" kell eljárnia. Hivatkozott arra is, hogy édesanyja egyéni vállalkozóként folytatta elhunyt édesapja egyéni vállalkozását, de jogutódi minőségben bejelentett perbelépési szándékát a bíróság figyelmen kívül hagyta. Előadása szerint a perben teljesítette bizonyítási kötelezettségét és jogutódként a közigazgatási eljárásban édesapja az elhunyt egyéni vállalkozó adózó által előterjesztett előadottakat ismételte meg.
A Kúria a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a pert megszüntette.
A Kúria - a rendelkezésére álló iratok alapján - a következőket állapította meg:
Az adózó a vele szemben hozott másodfokú jogerős adóhatósági határozat meghozatala után, a kereset benyújtását követően halálozott el.
A 2007. november 29. napján kelt jogerős végzés szerint a határozattal megállapított mindösszesen 28 313 073 Ft összegű tartozás ?. azaz fele része házastársi vagyonközösség jogcímén az adózó özvegyének "tulajdonát képezi, illetve terheli, ezért ezt a közjegyző a hagyatékból kihagyja". A néhai adózó hagyatékára bejelentett hagyatéki teher a 28 313 073 Ft tartozás fele része. A közjegyző "a tulajdonjogot öröklés jogcímén" a felperes részére adta át, az özvegyi haszonélvezeti jogot pedig az özvegynek.
Az Etv. 13. § (1) bekezdés c) pontja akként rendelkezik, hogy megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: "ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja". Az Etv. 13. § (2) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó özvegye, illetve örököse, ha megfelel a törvényben előírt feltételeknek a vállalkozó elhalálozása időpontjától számított 3 hónapon belül a jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást.
A rendelkezésre álló adatok szerint az adózó özvegye folytatta a vállalkozást.
"A vállalkozói tevékenység gyakorlása személyes jog, annak közigazgatási feltételei vannak, e gazdasági tevékenység gyakorlása nem tartozik az örökhagyó hagyatékához, tehát folytatásának feltételeiről a törvény külön rendelkezik. Ez a rendelkezés azonban a hagyatéki vagyonban nem teszi jogutóddá, örökössé a vállalkozás folytatására jogosult személyt, így rendelkezési jogot sem szerezhet a hagyaték felett". Az egyéni vállalkozó özvegye azzal, hogy folytatja az egyéni vállalkozást, nem válik az elhunyt egyéni vállalkozó, mint magánszemély általános jogutódjává. Az egyéni vállalkozó esetében a gazdálkodó szervezet maga az egyéni vállalkozóként működő természetes személy, ezért az egyéni vállalkozóként működő gazdasági szervezet vagyona egybeesik a vállalkozó, mint természetes személy vagyonával, tehát nem különül el a magánvagyonától. Az egyéni vállalkozói vagyon, mint az elhunyt egyéni vállalkozó hagyatékához tartozó vagyonrész a Ptk. szabályai szerint örökölhető. (BH 2009/150.).
A Legfelsőbb Bíróság, mint a Kúria jogelődje, továbbá a Kúria is már több ítéletében már rámutatott arra, hogy az adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét az adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy az Art. írja elő, és nem minősül adózónak a kizárólag adómegfizetésre köteles személy. A kizárólag adómegfizetésre kötelezett személy is gyakorolhatja azonban az Art. szerint az adózót megillető jogokat. Az Art. eltérő rendelkezése hiányában a jogutód adózót megilletik mindazok a jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá teljesíti a jogelőd által nem teljesített kötelezettségeket [Art. 6. § (1)-(3) bekezdései].
Az adó megfizetésre kötelezés kizárólag közjogi, pénzügyi jogi rendelkezéseken, e tárgyban hozott közigazgatási határozaton alapulhat. Az örökös kizárólag az adójogi szabályok alapján kötelezhető az adótartozás megfizetésére.
A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége polgári jogi értelemben. Az öröklés polgári jogi jogutódlás. Ahhoz, hogy jog vagy kötelezettség öröklés útján átszállhasson szükséges, hogy ezek polgári jogon alapuljanak, és vagyoni jellegűek legyenek. Nem öröklés útján szállnak át, még ha vagyoni jellegűek is a más, nem polgári jogszabályokon, így államjogi, államigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. Mindazok a jogok és kötelezettségek tehát, amelyek nem polgári jellegűek, nem az öröklési jog szabályai szerint szállnak át, hanem külön jogszabály (pl. közjog, pénzügyi jog) rendelkezései alapján. Az örököst, mint mögöttest felelős terhelő adótartozás nem magánjogi, hanem közjogi jogviszonyban keletkezik, ezért a halálozás nem változtatja meg a jogviszony jellegét közjogiról polgári jogira. Az adótartozást az adóhatóság nem polgári eljárásban, hanem kizárólag közjogi jogviszonyban, és az erre irányuló közigazgatási eljárásban, az adójogi eljárási és anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően érvényesítheti. Az adótartozás megfizetését az Art. alapján - a törvényi feltételek fennállása esetén - az adóhatóságnak határozattal kell megállapítania. Az adóhatóságnak az adózó halála esetén az örököst a személyéről történő tudomást szerzést követően örökrésze arányában külön határozattal kell köteleznie az adózó terhelő adótartozás megfizetésére az Art. 131. § értelmében (BH 2012/275.).
Az Art. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adót az e törvényben vagy más törvényben meghatározott esedékességkor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez. Az Art. 35. § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, akkor az adó megfizetésére határozattal kötelezhető az adózó örököse az örökrésze erejéig.
A rendelkezésre álló iratokból az állapítható meg, hogy jelen ügyben az elhunyt adózónak jogerős hagyatékátadó végzésre figyelemmel van örököse, ez az adó megfizetésre kötelezhető személy azonban az adózó ellen indult eljárásban, illetve az adózó által kezdeményezett bírósági eljárásban félként, felperesként - az előzőekben kifejtettekre figyelemmel - nem járhat el. Az adózóval szemben hozott határozatok ellen az örökös az előzőekben ismertetett közjogi, Art.-beli szabályozás értelmében jogorvoslati kérelmeket nem terjeszthet elő, tekintettel arra, hogy nem minősül adózónak, és jogutódnak sem, kizárólag adómegfizetésre kötelező személynek tekinthető. Az adójogi, közjogi speciális szabályok felülírják a Pp. 61., 62. §-ai szerinti szabályozást.
A bíróságnak a pert az eljárás bármely szakaszában meg kell szüntetnie a Pp. 157. § g) pontja értelmében a fél halála vagy megszűnése esetén, ha jogviszony természete a jogutódlást kizárja. Minden olyan esetben tehát, amikor az anyagi jogi szabályok a jogutódlást kizárják, a bíróságnak a per megszüntetéséről kell határoznia. Ez a rendelkezés az irányadó - a Pp. 270. § (1) bekezdése értelmében - a Kúria előtt folyó rendkívüli jogorvoslati eljárásban is. Ha és amennyiben a per megszüntetésének van helye, a bíróság, a Kúria nem dönthet érdemben a kereset, illetve felülvizsgálati kérelem tárgyában.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a pert - a Pp. 157. §-ának g) pontja és 270. § (1) bekezdése alapján megszüntette, egyben a jogerős ítéletet teljes egészében - a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte. [BDT 2008/1790.; BH 2007/278.; KGD 2007/123.; KGD 2008/40.; Kfv. I. 35.072/2005/5.; BH 2008/42.; Kfv. V. 25.268/2010/5.]
Figyelemmel a permegszüntetés okára és arra, hogy a felek mindegyike jogi képviselővel járt el a Kúria a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján végzésének rendelkező részében foglaltak szerint határozott a perköltségről.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezések a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-ában foglaltakon alapulnak.
Budapest, 2012. december 13.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria, Kfv. V. 35.680/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.