BH 2013.1.24

Amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 196. § (4) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján más szervezeti egység Bűnügyi Osztálya állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.
A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XL...

BH 2013.1.24 Amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés [1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 196. § (4) bekezdés].
A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján más szervezeti egység Bűnügyi Osztálya állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.
A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) 50. § (3) bekezdése alapján. Szolgálati panasza 2009. október 15-ei benyújtásakor már az I. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, ezért az igényét az akkori szolgálati helye szerinti J.-i Rendőrkapitányság vezetőjéhez terjesztette elő, aki a szolgálati panaszt továbbította a korábbi szolgálati hely szerinti kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte marasztalni 2008. szeptember 1-jétől 2009. július 1-jéig terjedő időszakra a járőri II. besorolási osztály, II. beosztási kategória 8. fizetési fokozata alapján számított illetmény összege és a nyomozói beosztásnak megfelelő II. besorolási osztály, IV. beosztási kategória, 14. fizetési fokozata alapján számított beosztási illetmény különbözeteként 618 400 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét az I. rendű alperes vonatkozásában elutasította, míg a II. rendű alperes tekintetében a keresetlevelet áttette a II. rendű alperes vonatkozásában illetékes munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes nem hozott felperes által sérelmezett döntést, és az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést a Hszt. 196. § (4) bekezdése sem alapozhatja meg. A felperes a perbeli keresetét kizárólag a II. rendű alperessel szemben jogosult érvényesíteni, ezért a keresetlevelet a Pp. 349/B. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 129. § (1) bekezdésének alkalmazásával áttenni rendelte az illetékességgel rendelkező munkaügyi bírósághoz.
Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, melyben az ítéletnek a reá vonatkozó rendelkezése megváltoztatását és vele szemben a per megszüntetését, vagy a kereset elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (I. rendű alperessel szemben a kereset elutasítását) nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint abban a körben, hogy kivel szemben érvényesíthető a felperesi igény, annak van jelentősége, hogy melyik rendőri szerv hozott szolgálati panasszal támadható intézkedést, illetve a felperes szolgálati panaszát ki bírálta el. Eltérő értelmezésre a Hszt. 196. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés sem adhat alapot.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és vele szemben a per megszüntetését kérte.
A II. rendű alperes a Hszt. 196. § (4) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a bírói út igénybevételének szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az igény érvényesítésének időpontjában, vagyis a szolgálati panaszt elutasító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül mely jogi személynek minősülő szervnél áll fenn a jogviszony. Minthogy a felperes a keresetlevél benyújtásakor, de már a szolgálati panaszt másodfokon elutasító határozat meghozatalakor is az I. rendű alperes állományába tartozott, jogszabálysértő a II. rendű alperessel szembeni eljárás.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes keresetben érvényesített követelése a II. rendű alperessel fennálló szolgálati viszonya alatt keletkezett, illetmény különbözet tárgyában előterjesztett szolgálati panaszát ezen szervet irányító állományilletékes parancsnok bírálta el.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (4) bekezdése értelmében a keresetet a hivatásos állományú azzal a jogi személynek minősülő szervvel szemben indíthatja meg, amelynek vagy az irányítása alá tartozó szervezeti egységnek az állományába tartozik, akkor is, ha a keresettel megtámadott döntést nem a szervet irányító állományilletékes parancsnok hozta.
A Hszt.-t előbbi tartalommal módosító 2005. évi I. törvény 19. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a szolgálati viszony egyik sajátossága, hogy a bíróság előtt megtámadható munkáltatói intézkedéseket gyakran nem az állományilletékes parancsnok, hanem magasabb szintű elöljáró (vezető) hozza meg. A rendelkezés szerint annak a szervnek a székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz kell benyújtani a keresetet, amelyik szervnek az állományába tartozik a hivatásos állományú.
A jogszabály módosításának (amely jelenleg is a hivatkozott szöveggel van hatályban) célja tehát az volt, hogy az érintett keresetét a fegyveres szerven belül akkor is azzal a munkáltató (fegyveres) szervezeti egységgel szemben érvényesítse, amelynek állományába tartozik, amennyiben a hivatásos szolgálati viszony sajátossága folytán a szolgálati panasz elbírálására a fegyveres szerv egy magasabb elöljárója volt jogosult. Az idézett rendelkezés azonban az igény keletkezése, esedékessége időpontjában fennálló helyzetre vonatkozik, ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén a kereset - valamely fegyveres szerv állományába tartozás hiánya folytán - bíróság előtt nem lenne érvényesíthető.
Ebből következően amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a felperes a keresetét azzal szemben érvényesítheti, akivel szemben az igénye keletkezett, így a keresetlevél áttétele a II. rendű alperes szerint illetékes munkaügyi bírósághoz nem jogsértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, ezt meghaladóan nem érintette.
(Kúria Mfv. II. 10.491/2011.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú jogerős ítélete ellen a II. rendű alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú ítéletének azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, hatályában fenntartja. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet nem érinti.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes a per tárgyát képező 2008. szeptember 1-től 2009. július 1-ig terjedő időszakban a II. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, amikor vezénylés alapján a XIV. kerületi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztály állományában nyomozói feladatokat látott el az eredeti szolgálati feladatai alóli mentesítés mellett.
A szolgálati panaszában erre az időszakra illetmény-különbözet megfizetését kérte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (3) bekezdése alapján. Szolgálati panasza 2009. október 15-ei benyújtásakor már az I. rendű alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban, ezért az igényét az akkori szolgálati helye szerinti Jászberényi Rendőrkapitányság vezetőjéhez terjesztette elő, aki a szolgálati panaszt továbbította a korábbi szolgálati hely szerinti BRFK XIV. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjéhez.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében az alpereseket egyetemleges kérte marasztalni 2008. szeptember 1-től 2009. július 1-ig terjedő időszakra a járőri II. besorolási osztály, II. beosztási kategória 8. fizetési fokozata alapján számított illetmény összege és a nyomozói beosztásnak megfelelő II. besorolási osztály, IV. beosztási kategória, 14. fizetési fokozata alapján számított beosztási illetmény különbözeteként 618.400 forint megfizetésére.
A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 2.M.455/2010/12. számú ítéletével a felperes keresetét az I. rendű alperes vonatkozásában elutasította, míg a II. rendű alperes tekintetében a keresetlevelet áttette a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes nem hozott felperes által sérelmezett döntést, és az I. rendű alperessel szembeni igényérvényesítést a Hszt. 196. § (4) bekezdése sem alapozhatja meg. A felperes a perbeli keresetét kizárólag a II. rendű alperessel szemben jogosult érvényesíteni, ezért a keresetlevelet a Pp. 349/B. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 129. § (1) bekezdésének alkalmazásával áttenni rendelte az illetékességgel rendelkező munkaügyi bírósághoz.
Az elsőfokú ítélet ellen kizárólag a II. rendű alperes élt fellebbezéssel, melyben az ítéletnek a reá vonatkozó rendelkezése megváltoztatását és vele szemben a per megszüntetését, vagy a kereset elutasítását kérte.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.496/2010/6. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét (I. rendű alperessel szemben a kereset elutasítását) nem érintette, míg fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában kiemelte, miszerint abban a körben, hogy kivel szemben érvényesíthető a felperesi igény, annak van jelentősége, hogy melyik rendőri szerv hozott szolgálati panasszal támadható intézkedést, illetve a felperes szolgálati panaszát ki bírálta el. Eltérő értelmezésre a Hszt. 196.§ (4) bekezdésében foglalt rendelkezés sem adhat alapot.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és vele szemben a per megszüntetését kérte.
A II. rendű alperes a Hszt. 196. § (4) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a bírói út igénybevételének szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az igény érvényesítésének időpontjában, vagyis a szolgálati panaszt elutasító határozat kézhezvételét követő 30 napon belül mely jogi személynek minősülő szervnél áll fenn a jogviszony. Minthogy a felperes a keresetlevél benyújtásakor, de már a szolgálati panaszt másodfokon elutasító határozat meghozatalakor is az I. rendű alperes állományába tartozott, jogszabálysértő a II. rendű alperessel szembeni eljárás.
Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó, nem vitatott tényállás szerint a felperes keresetben érvényesített követelése a Budapesti Rendőr-főkapitánysággal fennálló szolgálati viszonya alatt keletkezett, illetmény különbözet tárgyában előterjesztett szolgálati panaszát Budapest Rendőrfőkapitánya bírálta el.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 196. § (4) bekezdése értelmében a keresetet a hivatásos állományú azzal a jogi személynek minősülő szervvel szemben indíthatja meg, amelynek vagy az irányítása alá tartozó szervezeti egységnek az állományába tartozik, akkor is, ha a keresettel megtámadott döntést nem a szervet irányító állományilletékes parancsnok hozta.
A Hszt.-t előbbi tartalommal módosító 2005. évi I. törvény 19. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a szolgálati viszony egyik sajátossága, hogy a bíróság előtt megtámadható munkáltatói intézkedéseket gyakran nem az állományilletékes parancsnok, hanem magasabb szintű elöljáró (vezető) hozza meg. A rendelkezés szerint annak a szervnek a székhelye szerinti munkaügyi bírósághoz kell benyújtani a keresetet, amelyik szervnek az állományába tartozik a hivatásos állományú.
A jogszabályi módosítás célja tehát az volt, hogy az érintett keresetét a fegyveres szerven belül akkor is azzal a munkáltató (fegyveres) szervezeti egységgel szemben érvényesítse, amelynek állományába tartozik, amennyiben a hivatásos szolgálati viszony sajátossága folytán a szolgálati panasz elbírálására a fegyveres szerv egy magasabb elöljárója volt jogosult. Az idézett rendelkezés azonban az igény keletkezése, esedékessége időpontjában fennálló helyzetre vonatkozik, ellenkező értelmezés oda vezetne, hogy a szolgálati viszony megszűnése esetén a kereset - valamely fegyveres szerv állományába tartozás hiánya folytán - bíróság előtt nem lenne érvényesíthető.
Ebből következően amikor a szolgálati panaszt az állományilletékes parancsnok bírálja el, a munkáltatót terhelő bizonyítási kötelezettségre is figyelemmel nincs jogi indoka annak, hogy a keresetet más szervezeti egységgel szemben kelljen megindítani, mint amely szervezeti egységgel fennállt jogviszonyból ered a perbeli követelés.
Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a felperes a keresetét azzal szemben érvényesítheti, akivel szemben az igénye keletkezett, ezért a keresetlevél áttétele a II. rendű alperes szerint illetékes munkaügyi bírósághoz nem jogsértő. Ezért a Kúria a jogerős ítéletnek azon rendelkezését, mellyel az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Ezt meghaladóan nem érintette.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2012. július 11.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. bíró
(Kúria, Kfv.II.10.491/2011.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.