adozona.hu
AVI 2012.11.118
AVI 2012.11.118
A közösségi jog elsődlegessége és közvetlen alkalmazhatósága miatt a közösségi jogba ütköző nemzeti jogszabályt a bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia [1992. évi LXXIV. tv. 38. § (1) bek. a) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005. január-márciusig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben utólagos ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 11 339 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 9 812 000 Ft adóhiány volt. Kötelezte az adókülönbözet, továbbá 2 230 000 Ft adóbírság és 1 235 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes a Velencei-tó vízterületén zárt vízi sportpálya létesítéséhez pályázatot nyújtott b...
AVI 2012.11.118 A közösségi jog elsődlegessége és közvetlen alkalmazhatósága miatt a közösségi jogba ütköző nemzeti jogszabályt a bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia [1992. évi LXXIV. tv. 38. § (1) bek. a) pont]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2005. január-márciusig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben utólagos ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 11 339 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 9 812 000 Ft adóhiány volt. Kötelezte az adókülönbözet, továbbá 2 230 000 Ft adóbírság és 1 235 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. A felperes a Velencei-tó vízterületén zárt vízi sportpálya létesítéséhez pályázatot nyújtott be a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumhoz, melynek kivitelezésére 2004. július 21-én egy holland székhelyű céggel állapodott meg. A kivitelező helyett azonban bizonyos munkákat a felperes végeztetett el, és ennek kapcsán a kivitelező felé számlákat bocsátott ki összesen 91 000 euró értékben. Az elsőfokú adóhatóság szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 15. § (2) bekezdése alapján e tevékenység szolgáltatásnak minősül, melynek teljesítési helye belföld, így a szolgáltatások adókötelesek. Ezért a felperes terhére az értékesítést terhelő 5 575 000 Ft áfa-fizetési kötelezettséget állapított meg.A felperes 3 számla alapján új kábelpálya alkatrészeit és tartozékait vásárolta meg, melyek után bevallásában a Közösségen belülről történő termékbeszerzés után 11 545 000 Ft adófizetési kötelezettséget állapított meg, és a bevallás 54. sorában levonható adóként szerepeltette. E tényállással kapcsolatban az elsőfokú adóhatóság kifejtette, hogy a felperes 2006. január 5-én kötötte meg benyújtott pályázata alapján a támogatási szerződést a bekerülési összköltség 50%-ára. Így az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdése szerint arányosítania kellett volna és az áfa 50%-a 5 772 000 Ft nem helyezhető levonásba.
Az alperesi jogelőd határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében mind az értékesítést terhelő, mind a beszerzést terhelő áfa vonatkozásában vitatta az alperesi határozatot. Az értékesítéssel kapcsolatban kifejtette, hogy gazdasági esemény nem jött létre, számviteli tévedésre hivatkozott, amelyet felismert és számláit sztornózta. Az ellenőrzés miatt helyesbítésre áfa adónemben már nem kerülhetett sor, de ezt a hibát az adóhatóságnak is észlelnie kellett volna. Az áfa arányosítással kapcsolatban kifejtette, hogy a vizsgált időszakban támogatást nem kapott, a támogatási szerződést 2006-ban írta alá, és az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdésének e rendelkezése ekkor már nem volt hatályban.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét mindkét vitatott tényállás körében elutasította. Az elsőfokú bíróság eljárása során igazságügyi adó- és könyvszakértőt rendelt ki, akinek szakvéleményét, illetve kiegészítő szakvéleményét teljes egészében döntése alapjául elfogadta.
Az értékesítési számlákkal kapcsolatban az Áfa. tv. 15. § (2) bekezdésére utalással megállapította, hogy a forgalmi adó előírása helytálló volt az adóhivatal részéről. A vitatott számlák ellenőrzésének időpontja 2006. május 3. volt, míg a helyesbítő számlák kiállítására 2006. július 20-án került sor. A számlákon szereplő szolgáltatások nyújtásának helye belföld, így 25%-os áfa-fizetési kötelezettség alá esik. Utalt még az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdésére is, mely szerint a számla kibocsátása önmagában megalapozta az adófizetési kötelezettséget.
Az arányosítással kapcsolatban kifejtette, hogy nem a támogatás folyósítása, hanem a támogatott számlák tényleges teljesítése az irányadó. Így az arányosítást is a beszerzés esedékes bevallásában kell elvégezni. Utalt az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi CXIX. törvény (továbbiakban: Mód. tv.) 182. § (9) bekezdésére azzal, hogy az új rendelkezéseket a 2005. december 31. napját követő beszerzések esetén kell alkalmazni. A felperes által készíttetett magánszakvéleménnyel kapcsolatban kifejtette, hogy az lényegében a perben kirendelt szakértői véleménnyel szembeni felperesi magánvéleményt és jogértelmezést rögzítette. A magánszakvélemény nem mutatott rá a szakértői vélemény hiányosságaira.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és keresetének történő helyt adást. A termékértékesítéssel kapcsolatban fenntartotta a gazdasági esemény hiányára és a számviteli tévedésre való hivatkozását. Az arányosítással kapcsolatban, 2005-ben támogatást nem kapott, csak 2006-ban, amikor már módosult az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdése. Kifejtette továbbá, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűtlenül hagyta figyelmen kívül a magánszakértői vélemény megállapításait.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy mindkét tényállás tekintetében jogszerű volt a bíróság jogerős ítélete.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének az általános forgalmi adó arányosításával kapcsolatos részét hatályon kívül helyezte, az alperesi jogelőd határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - ugyanebben a részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte. Egyebekben a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a felperes által kiállított számlákkal kapcsolatban a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan, e körben az elsőfokú bíróság döntése jogszerű. Az alperes is helytállóan jutott arra a következtetésre az Áfa. tv. 15. § (2) bekezdése alapján, hogy a számlákban szereplő tevékenység szolgáltatásnak minősül, melynek teljesítési helye belföld, így a szolgáltatások az Áfa. tv. alapján adókötelesek. A perben kirendelt szakértői véleményre is figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy csak az ellenőrzés időpontja után került sor a felperes részére a helyesbítő számlák kiállítására, így ezeket az adóhatóság már nem tudta figyelembe venni. A gazdasági esemény hiányára való felperesi utalás azért foghat helyt, mert az Áfa. tv. 40. § (6) bekezdésére figyelemmel a felperes adómegfizetésre kötelezett, mivel adóköteles számlát bocsátott ki. Ezt az állítólagos tévedését ugyan önrevízióval kiküszöbölhette volna, erre azonban az ellenőrzés megindulására tekintettel már jogi lehetősége nem volt.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint azonban az arányosítással kapcsolatos elsőfokú bírósági, illetve adóhatósági megállapítások jogszerűtlenek, ebben a körben a felperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Legfelsőbb Bíróság már konkrét ügy kapcsán vizsgálta az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdés szerinti, állami támogatáshoz kapcsolódó arányosítás jogkérdését a közösségi jog tükrében. A Kfv. I. 35.525/2006. számú ügyben hozott ítélet megjelent a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2007/2. számában 1732. sorszám alatt, mely ítéletben az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdésének 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályos szövege is ellentétes a közösségi joggal, a Hatodik Irányelv 17. cikkével.
Ezt követően a megyei bíróság által kezdeményezett előzetes döntéshozatal iránti eljárásban az Európai Közösségek Bírósága C-74/08. számú ügyben vizsgálta e jogi kérdést. A határozat értelmében a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer; egységes adóalap megállapításáról szóló 1977. május 17-i 77/388/EGK Hatodik Irányelv 17. cikk (2) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely államháztartási támogatásban részesülő termékbeszerzés esetén a kapcsolódó hozzáadott értékadó-levonást csak az említett beszerzés nem támogatott hányada erejéig teszi lehetővé. Megállapította azt is, hogy a 77/388/EGK Hatodik Irányelv 17. cikk (2) bekezdése olyan jogokat biztosít az adóalanyok számára, amelyekre a tagállami bíróság előtt az említett rendelkezéssel összeegyeztethetetlen, nemzeti szabályozással szemben hivatkozhatna.
Az Európai Közösségek Bíróságának határozata tehát megerősítette a Legfelsőbb Bíróság hivatkozott ítéletében már kifejtetteket, hogy az Áfa. tv. 38. § (1) bekezdés a) pontjának 2004. január 1-jétől 2005. december 31-ig hatályos szövege, a csatlakozást követően (2004. május 1.) a közösségi jogba ütköző szabály. A közösségi jog elsődlegessége és közvetlen alkalmazhatóságára figyelemmel a közösségi jogba ütköző nemzeti jogszabályt a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül kell hagyni.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy mind az adóhatósági határozatok, mind az elsőfokú bírósági ítélet az áfa arányosítás körében a közösségi jogba ütköző jogszabályhelyet alkalmazva hozták meg döntésüket, így azokat nem lehet jogszerűnek tekinteni. E körben a felperes felülvizsgálati kérelme megalapozott.
A fentiekben kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati kérelmét az általa kibocsátott számlák áfa-fizetési kötelezettségével kapcsolatban nem, az áfa arányosításával kapcsolatban megalapozottnak ítélte meg.
Ezért az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) és (4) bekezdéseire figyelemmel részben hatályában fenntartotta, részben hatályon kívül helyezte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az új eljárásra kötelezésre a felperes terhére megállapítandó adókülönbözet és járulékai megállapítása érdekében volt szükség. A felperes az új eljárásban ismételten már nem vitathatja az általa kibocsátott számlákkal kapcsolatos adófizetési kötelezettséget.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.340/2008.)