ÍH 2012.135

CSŐDELJÁRÁSBAN HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS ELMULASZTÁSÁHOZ FŰZŐDŐ JOGKÖVETKEZMÉNY A hitelezői igénynek az adós csődeljárásában történő bejelentésének elmulasztásához fűződő jogkorlátozó következmények csak a 2011. augusztus 4-e után indított csődeljárásokban érvényesülnek. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bek., 2010. évi CXXX. törvény 15. §, 2011. évi CXV. törvény 2. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 551 880 forintot hivatkozással arra, hogy alperes a felperes által leszámlázott fuvardíjtartozást nem egyenlítette ki. Megállapította, hogy a felperes ügyvezetője rendelkezése alapján az általa megjelölt magánszemély bankszámlájára történt alperesi utalás nem jogszerű teljesítés, mivel a felperes az ügyvezető nyilatkozata időpontjában felszámolás alatt állt, nevében a Cstv. 34. § (2...

ÍH 2012.135 CSŐDELJÁRÁSBAN HITELEZŐI IGÉNYBEJELENTÉS ELMULASZTÁSÁHOZ FŰZŐDŐ JOGKÖVETKEZMÉNY
A hitelezői igénynek az adós csődeljárásában történő bejelentésének elmulasztásához fűződő jogkorlátozó következmények csak a 2011. augusztus 4-e után indított csődeljárásokban érvényesülnek. [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 20. § (3) bek., 2010. évi CXXX. törvény 15. §, 2011. évi CXV. törvény 2. §]

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 551 880 forintot hivatkozással arra, hogy alperes a felperes által leszámlázott fuvardíjtartozást nem egyenlítette ki. Megállapította, hogy a felperes ügyvezetője rendelkezése alapján az általa megjelölt magánszemély bankszámlájára történt alperesi utalás nem jogszerű teljesítés, mivel a felperes az ügyvezető nyilatkozata időpontjában felszámolás alatt állt, nevében a Cstv. 34. § (2) bekezdése alapján a felszámolási vagyonnal kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett volna. Utalt arra, hogy a felszámolás kezdő időpontja objektív időpont, amely független attól, hogy az érdekeltek arról mikor értesültek. Megállapította, hogy alperes nem járt el kellő körültekintéssel, nem tisztázta azt, hogy a teljesítés miért nem adós számlájára történik. Alaptalannak találta az alperes tárgyalás felfüggesztése iránti kérelmét, mivel az adós ügyvezetője ellen csalás és csőd bűntett miatt indult büntetőeljárás nem előkérdése jelen pernek.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását kérte hivatkozással arra, hogy az alperes 2011. július 20. napjától csődeljárás hatálya alatt állt, a csődeljárás a Z. Megyei Bíróság 108. számú végzése alapján jogerősen befejeződött, a felperes hitelezői igénybejelentést a csődeljárás során nem tett, ezért a Cstv. 20. § (3) bekezdése alapján követelését az alperessel szemben nem érvényesítheti. Kifejtette, hogy a jóhiszeműség, tisztesség követelményének megfelelően, a Ptk. 4. §-a szerint járt el, amikor a felperes ügyvezetője rendelkezése alapján az átutalást teljesítette. Állította, hogy a felek között évek óta fennálló üzleti kapcsolat során a felperes képviselőjeként eljáró ügyvezető képviseleti joga alapján történt a teljesítése, a felperes felszámolásáról nem volt tudomása. Az elsőfokú eljárásban előadottakkal egyezően indítványozta a per tárgyalásának felfüggesztését az adós ügyvezetője ellen indult büntetőeljárás jogerős befejezéséig. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás szabályait megsértette, az alperes részére a tárgyalási jegyzőkönyvet és a perbehívott nyilatkozatát nem küldte meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást helyesen állapította meg, a másodfokú bíróság azonban mellőzi az elsőfokú bíróság ítéletéből annak megállapítását, hogy az alperes teljesítése jogszerű teljesítésnek nem fogadható el, mivel az alábbiakban kifejtett indokokra tekintettel az alperes részéről teljesítés nem történt.
Tévesen hivatkozott az alperes arra, hogy a perbeli esetben a felperes az igényérvényesítés jogát a Cstv. 20. § (3) bekezdése alapján a hitelezői igény bejelentésének elmulasztása miatt elvesztette. A Cstv. a 20. § (3) bekezdésben foglaltakkal a 2011. évi CXV. tv. 2. §-a alapján egészült ki 2011. augusztus hó 4. hatállyal. A hatályba léptető 9. § nem rendelkezett arról, hogy a 20. § (3) bekezdése a hatályba lépés időpontjában folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó-e. A jogalkalmazásról szóló 2010. évi CXXX. tv. 15. § (1) bekezdése értelmében a jogszabályi rendelkezést - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a hatályba lépést követően keletkezett tényekre és jogviszonyokra [a)], valamint a hatályba lépést követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni [b)]. Ennek alapján a 2011. évi CXV. törvénnyel módosított 20. § (3) bekezdése csak a 2011. augusztus hó 4. napja után indult csődeljárásokban irányadó, jelen esetben - mivel a csődeljárás kezdő időpontja 2011. július 20. napja volt - nem alkalmazható. A 2011. augusztus hó 4. napja előtt hatályos Cstv. 10. § f) pontja a hitelezői igény bejelentés határidejét, a 20 § (2) bekezdése pedig a megkötött egyezség hatályát rendezte. A hitelezői igénybejelentés, illetve az arra előírt határidő elmulasztásához a törvény nem fűz jogvesztést eredményező jogkövetkezményt. A Pécsi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 2010. november hó 22. napján megtartott kollégiumi ülése ezzel azonos álláspontot foglalt el, megállapította, hogy az a hitelező, aki a csődeljárásban nem jelenti be a követelését vagy késedelmesen jelenti be, az a csődegyezségnek nem részese, az egyezség rá nem hat ki, a sikeres csődegyezség megkötését követően azonban peres vagy peren kívüli eljárásban az igényét érvényesítheti. E jogi álláspontot foglalta el Kúria is a Gfv.X.30.205/2011/7. számú ítéletében.
Tévesen hivatkozott az alperes arra is, hogy fizetési kötelezettség nem terheli, mivel a felperes felszámolásáról tudomása nem volt, és így az adós ügyvezetője rendelkezése alapján teljesített. A Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. Az idézett jogszabályi rendelkezés kógens anyagi-jogi rendelkezés, törvény erejénél fogva érvényesül. A felszámolás kezdő időpontja után a képviselet már nem a tagok döntésén, hanem a felszámolást lefolytató bíróság határozatán alapul. A gazdasági társaság a felszámolási létszakba került, amikor a harmadik személy már nem hivatkozhat arra, hogy az adós vezetőjének személyében bekövetkezett változásról nem tudott. A Cstv. 34. § (2) bekezdése olyan objektív helyzetet eredményez, amely független a harmadik személyek jóhiszeműségétől (BDT 2007/1558. szám alatt közzétett eseti döntés), ezért közömbös a perbeli jogvita elbírálása során az, hogy alperes a Ptk. 4. §-a szerint, a jóhiszeműség, tisztesség követelményének szem előtt tartásával járt-e el az átutalás során.
Az alperes a felszámolás kezdő időpontja után utalta át a felperest megillető tartozást, a felperes volt képviselője rendelkezése szerint, a felperes helyett a volt képviselőnek, a volt képviselő bankszámlájára, a felperes volt képviselője részére történt fizetés azonban nem jelentette a felek között létrejött nemzetközi fuvarszerződés teljesítését, alperes a szerződést a felperes irányában a Ptk. 277. §-a szerint köteles teljesíteni.
Egyet ért a másodfokú bíróság azzal, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárás a per tárgyalásának felfüggesztését nem alapozza meg. A jelen perben az elsőfokú bíróságnak a kereseti kérelem és ellenkérelem korlátai között a felperes fuvardíj iránti keresetéről, arról kellett döntenie, hogy alperes a szerződést teljesítette-e, fennáll-e tartozása. A teljesítés tény- és jogkérdés, ennek eldöntését a büntetőeljárás eredménye nem befolyásolja, ezért az alperes által hivatkozott büntetőeljárás a jelen per tárgyalásának nem előkérdése.
Tévesen hivatkozott az alperes arra is, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárás szabályait megsértette. Az elsőfokú bíróság a Pp. 136/B. § alapján tartotta meg a szabályszerűen megidézett alperes távollétében a tárgyalást, és hozott határozatot. A perbehívott nyilatkozatának alperes részére megküldése a tárgyalás elhalasztását nem indokolta, alperesnek módja és lehetősége lett volna arra, hogy a tárgyalásokon megjelenjék, és a tárgyalást megelőzően érkezett iratokat az iratismertetés révén megismerje.
A fenti indokokra figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Az alperes fellebbezése alaptalan volt, a felperesnek a másodfokú eljárásban költsége nem merült fel, ezért a másodfokú bíróságnak perköltségről rendelkeznie nem kellett. Az alperes illeték-feljegyzési joga folytán le nem rótt illetékről a másodfokú bíróság a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett azzal, hogy a feljegyzett illeték 2 551 880 forint fellebbezési pertárgy érték alapulvételével 153 100 forint, az Itv. 46. § (1) bekezdés és 74/A. § (1) bekezdése alapján (jelen ügyben a 2011. évi CLVI. törvénnyel módosított Itv. nem alkalmazható).
(Pécsi Ítélőtábla Gf. IV. 30.608/2011/4.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.