adozona.hu
EH 2012.08.K13
EH 2012.08.K13
Amennyiben az összeszereléssel nem jött létre "épület", azaz nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető ingatlan, úgy nem valósult meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 10. § d) pontjában foglalt azon feltétel, hogy a jogügylet ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadására vonatkozott. Ennél fogva a fordított adózáshoz szükséges együttes feltételek nem álltak fenn.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság 2009. januártól márciusig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte, a pénzösszeg kiutalása előtt általános forgalmi adónemben. A tárgyi időszakra vonatkozó bevallásában a felperes tárgyi eszköz beszerzése után levonható áfát szerepeltetett. Ezen tétel mögöttes dokumentuma Zrt. által kibocsátott számla volt. A számlán a feltüntetett gazdasági események pedig egy B3-15 IKR elnevezésű toronyszárító részegységeinek megvásárlása, összeszerelése és kapcs...
EH 2012.08.K13 Amennyiben az összeszereléssel nem jött létre "épület", azaz nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető ingatlan, úgy nem valósult meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 10. § d) pontjában foglalt azon feltétel, hogy a jogügylet ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadására vonatkozott. Ennél fogva a fordított adózáshoz szükséges együttes feltételek nem álltak fenn.
A felperesnél az adóhatóság 2009. januártól márciusig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte, a pénzösszeg kiutalása előtt általános forgalmi adónemben. A tárgyi időszakra vonatkozó bevallásában a felperes tárgyi eszköz beszerzése után levonható áfát szerepeltetett. Ezen tétel mögöttes dokumentuma Zrt. által kibocsátott számla volt. A számlán a feltüntetett gazdasági események pedig egy B3-15 IKR elnevezésű toronyszárító részegységeinek megvásárlása, összeszerelése és kapcsolódó egyéb gazdasági események voltak. Az épített terményszárító berendezés ugyanis egy felszínre telepített gépészeti berendezés, mely az aratás után terepre szállított terményszemek szárítását végzi a termény tárolóépületekbe történő betárolása előtt. A terményszárító korszerűsítéséhez építési engedélyt is kellett kérni, melyet az illetékes jegyző megadott.Az elsőfokú adóhatóság azt állapította meg, hogy az ingatlanon felépített terményszárító az ingatlan elválaszthatatlan részét képező felépítmény. Az ingatlanon tehát olyan építési munka folyt, mely építési hatósági engedély köteles, és ez a részletezett munka a fordított adózás szabálya alá tartozik. Mindezek alapján az adó megfizetésére a termék beszerzője köteles, a számlának pedig erre egyértelmű utalást kell tartalmaznia. Mivel az adó megfizetésére a termék beszerzője köteles, ezért a számlán az általános forgalmi adó tartalmat nem kell feltüntetni. Fentiekre tekintettel az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperesi adózó terhére adókülönbözetet állapított meg.
A másodfokú hatóság határozatával az elsőfokú határozat indokolási részét megváltoztatta, de érdemben helybenhagyta. Utalt arra, hogy az elsőfokú hatóság teljes körűen és helyesen feltárt tényállásból helytálló jogi következtetésre jutott abban a kérdésben, hogy a vitatott számla a fordított adózás hatálya alá tartozik, azonban nem a revízió és az elsőfokú hatóság által megállapított jogszabályhely alapján. Lényegében a másodfokú hatóság a döntés jogcímét változtatta meg.
A felperes keresetet nyújtott be a bíróságon, melyben kifejtette, hogy az ügy iratanyagából egyértelműen meghatározható azoknak a berendezéseknek a köre, amelyek önálló gépegységként kerültek felhasználásra, felszerelésre. A felperes gépkatalógusban szereplő gépeket, berendezéseket, részegységeket vásárolt, a szárítótelepi beruházáshoz építészeti jellegű munka csak a betonépítmény megerősítése és az épületszerkezetek átalakítása volt. Kifejtette, hogy jelen esetben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 70. § alapján kell eljárni. E szerint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére. Jelen esetben a földmunka és szerelési munka beletartoznak a főszolgáltatás (gépeladás) adójának alapjába, ezért az általános szabályok szerint adóznak. Nem állnak fenn az Áfa. tv. 10. § d) pontjában foglalt azon feltételek, amelyek megalapoznák a fordított adózást. A rendszergazdától megvásárolt gépek helyszíni összeszerelésével nem jön létre ingatlan.
A Pest Megyei Bíróság 6.K.26.637/2010/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. Hivatkozott a bíróság egyebek mellett az Áfa. tv. 2008. május 1-jétől hatályos rendelkezéseire: a 142. § a) pontjára, 10. § d) pontjára és a 60. § (1) bekezdésére. Rögzítette az ítéletben az egyenes és a fordított adózás közötti különbséget. E szerint az áfa rendszerében főszabály szerint az adót a terméket saját nevében értékesítő, illetőleg a szolgáltatást saját nevében nyújtó adóalany számítja fel és fizeti meg, ezzel együtt azonban annak összegét át is hárítja a megrendelőre. Ez az egyenes adózás. Ugyanakkor fordított adózás esetén a fentiekkel ellentétben az adót nem a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó adóalany, azaz nem a teljesítésre kötelezett fél számítja fel és hárítja át, hanem a megrendelő az, aki az adó felszámításáról és megfizetéséről gondoskodni köteles. Külön kiemelte az ítélet, hogy az ingatlanhoz kapcsolódó - fordított adózás alá eső - ügyletek közül csak az minősül a fentiek szerinti termékértékesítésnek, amelynek tárgya az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan. Ezzel szemben a fordított adózás szabályainak hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtás esetében a törvény nem köti ki az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést figyelemmel az Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra. Rögzítette az ítélet, hogy mivel az adóhivatal az Áfa. tv. 10. § d) pontja alapján bírálta el a jogügyletet és az abban írt feltételek megvalósultak, ezért a fordított adózás érvényesül. Fennállni látta az elsőfokú bíróság az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés, mint feltétel megvalósulását. Kiemelte, hogy az 1938/2009. ügyiratszámú, az építményről használatbavételi engedélyt adó határozat egyértelműen rögzítette, hogy a megvalósult állapotról változási vázrajzot kell benyújtani az illetékes földhivatalhoz, amely - noha bár tény, hogy a tulajdoni lapra bejegyzést eszközölni nem kell - mégis kielégíti a jogszabályi feltételt, azaz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést. Végül megállni látszik az a feltétel is, hogy az ingatlan építési-szerelési munkával jött létre, hiszen a vitatott ingatlan értékesítése kapcsán kiállított számla és a vonatkozó szerződés egyértelműen rögzíti, hogy a számlakibocsátó társaság a termék értékesítését, létrehozását, üzembe helyezését, összeszerelését is vállalta. Ennél fogva az Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés a) pont, 10. § d) pont szerinti együttes feltétel megáll, azaz a szóban forgó jogügylet a fordított adózás hatálya alá tartozik.
A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, lényegében a három együttes feltétel fennállását vitatta úgy, hogy egyik feltétel teljesülését sem fogadta el. Kifejtette, hogy sok jogszabály egymásra épülő és együttes értelmezése alapján lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felperes telephelyén összeszerelt és felállított terményszárító nem minősül ingatlannak. E körben utalt a Ptk. 94. § (1) bekezdésére, 95. §-ára, rögzítve, hogy e szerint tulajdon tárgya mi lehet, illetőleg kifejtette a Ptk.-nak a dolog-kapcsolatokról szóló rendelkezéseinek az adott ügyben alkalmazható szabályait, az alkotórész és a tartozék fogalmát. Utalt az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 2. §-ára, ezen belül a fogalom-meghatározásokra, és kifejtette, hogy azért téves a bíróság álláspontja, mert az "épület" általában az ismertetett rendelkezések alapján nem ingatlan önmagában, hanem a földterület alkotórésze. Ez igaz a sajátos építményformának minősített terményszárítóra is. A terményszárító továbbá nem önálló ingatlan az ingatlan-nyilvántartási törvény vonatkozó rendelkezései alapján sem. E körben hivatkozott az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (továbbiakban: Iny.tv.) 11. és 12. §-ára, majd rögzítette, hogy a terményszárító egyébiránt az adójogi szabályok alapján sem minősül ingatlannak.
Jelen esetben a különleges rendeltetésű építmény nem minősül ingatlannak, ez nem vezethető le a jogszabályokból. A felperes kifejtette, hogy egy dolog képezhette volna vita tárgyát, hogy az összeszerelt, felállított terményszárító a föld alkotórésze-e vagy sem. Ebben az esetben azonban nem a hivatkozott Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés
a) pontja, hanem a 142. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltételek vizsgálatára lett volna szükség. Kifejtette továbbá a felperes felülvizsgálati kérelmében, hogy abban is törvénysértő a jogerős ítélet, hogy az építmény térképen történő feltüntetése nem azonos az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel, és hivatkozott e körben az Iny.tv. 21. § (1) bekezdésére, továbbá a (3) bekezdés d) pontjára. Rögzítette, hogy a terményszárító külön ingatlanként nem jegyezhető be egyrészt, mert nem minősül ingatlannak, másrészt, mert a terményszárító létesítője és a földterület tulajdonosa azonos.
Végül kifejtette a Ptk. vállalkozási szerződésen belüli nevesített esetek elemzése kapcsán a felperes, hogy a megkötött szerződésből és a számlából is kiderült, hogy alapvetően különböző gépi berendezések vételéről és ezek összeszereléséről volt szó azzal a nem vitás ténnyel, hogy részbeni bontást, valamint új aljzatbetont is kellett készíteni, de jellemzően ez a szolgáltatás szerelési szerződésnek és nem építési szerződésnek minősült, tehát a jogszabály által megkívánt harmadik feltétel sem áll meg. Visszautalt a felülvizsgálati kérelem a keresetben is kifejtett értékcsökkenési leírással kapcsolatban előadottakra.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte. Összefoglalta a tényállást, fenntartotta eddigi álláspontját, amelynek rövid összegzése, hogy az ellenőrzés során vizsgált gazdasági esemény a szerződésben és a számlában is feltüntetettek alapján termékértékesítés, és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásnyújtás volt, amelyhez kapcsolódtak egyéb szolgáltatások és költségek is. Ezek összességében a terményszárító, mint építmény telephelyen történő felállításához, funkciójának megfelelő használatához voltak szükségesek. Ezek az értékesítések és részmunkák együttesen kielégítik az Áfa. tv. 10. § d) pontja alapján megfogalmazott termékértékesítést.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott:
Az Áfa. tv. 10. § d) pontja alapján: "Termék értékesítésének minősül továbbá: az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre."
A 142. § (1) bekezdés a) és b) pontja szerint: "Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybe vevője fizeti: a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében; a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles, amelyről a szolgáltatás igénybe vevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának."
Az Iny.tv. 3. § (1) bekezdés értelmében: "Egyes jogok az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdoni lapra történő bejegyzéssel keletkeznek." A 17. § (1) bekezdés i) pontja alapján: "Az ingatlan-nyilvántartásba csak az ingatlanhoz kapcsolódó következő, jogilag jelentős tények jegyezhetők fel: épület létesítése vagy lebontása." A 19. § (1) bekezdés szerint: "Az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan adatait, valamint az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogilag jelentős tényeket, továbbá azok jogosultjait és a jogosultak adatait a tulajdoni lapra kell bejegyezni, feljegyezni, illetve azon átvezetni." A 21. § (1), (2) bekezdés, (3) bekezdés d) pontja értelmében: "Az ingatlan-nyilvántartás céljára a külön jogszabályban meghatározott állami földmérési alaptérkép nyilvántartási példánya szolgál. Ingatlan-nyilvántartási térképként a számítógépes adathordozón (digitális formában) rögzített földmérési alaptérképet kell használni, ha e térkép a településről elkészült és azt az erre előírt eljárás során előzetesen hitelesítették. Az ingatlan-nyilvántartási térkép az ingatlan-nyilvántartás szempontjából a következőket tartalmazza: épület, építmény."
A Ptk. 96. §-a alapján: "A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki." A 97. § (1) bekezdés szerint: "Az épület tulajdonjoga a földtulajdonost illeti meg." A 686. § értelmében: "E törvény épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell."
Az Étv. 2. § 8., 10. pontjai alapján: "E törvény alkalmazásában: Építmény: építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, - rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül - minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Épület: jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából."
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a fentiekben részletesen rögzített tényállás és idézett jogszabályok alapján azt állapította meg, hogy az alperesi hatóság által a döntése alapjául alkalmazott jogszabályhely alapján a fordított adózás feltételei nem állnak fenn. Az alperes a perbeli terményszárító építmény létrehozását olyan különleges gazdasági tevékenységnek tekintette, olyan sajátos termékértékesítésnek, amelyre nem az általános adózási, hanem a fordított adózásra vonatkozó, speciális szabályok az irányadók. Nevezetesen, az idézett Áfa. tv. 10. § d) pontja szerinti eset valamennyi feltétele együttes fennállását állapította meg, azaz olyan építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadását látta fennállni a szerződés alapján, amely az Áfa. tv. 142. § (1) bekezdés a) pontjában nevesített fordított adózás alá esik.
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság ugyanakkor a jogszabály által megkívánt három együttes feltétel közül nem látta megvalósulni, hogy a perbeli esetben létrehozott terményszárító olyan ingatlannak minősülne, ami az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő. Kétségtelen tény, hogy az ingatlan pontos definícióját a jogszabályok nem rögzítik. A Ptk.-nak a tulajdonjogra vonatkozó szabályai földről, mint a tulajdonjog tárgyáról beszélnek, és ezzel összefüggésben említik meg, hogy az adott földterületen álló épület tulajdonjoga főszabály szerint a földtulajdonost illeti meg. Ez a kettő egymástól csak kivételesen és akkor válhat el, azaz a építkezőt akkor illeti meg önálló tulajdonjog, ha erre külön törvény vagy a földtulajdonossal kötött írásbeli megállapodás lehetőséget ad. A földhöz, mint "ingatlanhoz" és az azon lévő felépítményhez kapcsolódó tulajdonjog az azonos tulajdonosra is tekintettel az ingatlan-nyilvántartásba is így jegyzendő be. Kétségtelen tény, hogy a Ptk. 686. §-a tartalmaz egy utaló szabályt, mely szerint az épületekre vonatkozó szabályokat "megfelelően" alkalmazni kell az építményekre is. A "megfelelően" szó nyilvánvalóan az épület és az építmény rendeltetésbeli, funkcióbeli különbözőségét hivatott kifejezni. A kettő közötti különbséget egyértelműen mutatja az Étv. fogalom-meghatározása, amely külön definíciót ad az építménynek és más meghatározást az épület fogalmának. A fentiekben idézett jogszabályhelyből is látható, a kettő között igen lényeges különbség van. Az Iny.tv. pontosan rögzíti, hogy a nyilvántartásban melyek a bejegyezhető jogok, tények, illetőleg az ingatlan-nyilvántartás mellékletét képező térkép mit tartalmazhat. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető tények között a 17. § (1) bekezdés i) pontjában a törvény csak az épület létesítését vagy lebontását nevesíti, ezzel szemben az ingatlan-nyilvántartási térképen feltüntethető adatok között az épület és építmény megjelölése is megtalálható. Az építésügyi hatóság által kiadott használatbavételi engedély alapján sem arra kötelezték a felperest, hogy az ingatlan-nyilvántartásba jogként vagy tényként jegyeztesse be a terményszárító létrehozását, csupán a térképen történő feltüntetésre hívták fel.
Összefoglalva tehát, azt kell rögzíteni, hogy a szóban forgó terményszárító egy különleges rendeltetésű építmény, amely egy olyan ingatlanon (földterületen) került elhelyezésre, melynek tulajdonosa azonos a terményszárító tulajdonosával, és amely ingatlan már az ingatlan-nyilvántartásban szerepel. A létrehozott különleges rendeltetésű terményszárító ily módon osztja az "alapföld" jogi sorsát, az nem minősül olyan "önálló ingatlannak", amely miatt az ingatlan-nyilvántartásba akár a bejegyezhető tények körébe is bejegyzésre lenne köteles. Erre a hatóság sem hívta fel a felperest. A térképen történő feltüntetés nem jelent ingatlan-nyilvántartási bejegyzést az Iny.tv. fogalomrendszerében. Lényegében tehát a szárító összeszerelésével nem jött létre "épület", azaz nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető ingatlan. Ezáltal nem valósult meg az Áfa. tv. 10. § d) pontjában foglalt azon feltétel, hogy a jogügylet ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadására vonatkozott. Ennél fogva a fordított adózáshoz szükséges együttes feltételek nem álltak fenn.
Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú ítéletet, valamint az első-, másodfokú közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezte új eljárás elrendelése mellőzésével, ugyanis azon a jogcímen, amin az alperesi határozat alapul, a felperes fizetési kötelezettsége nem állapítható meg.
(Kúria Kfv. I. 35.425/2011.)