adozona.hu
ÍH 2011.91
ÍH 2011.91
HITELEZŐI VÁLASZTMÁNY MEGALAKÍTÁSA - HITELEZŐI VÁLASZTMÁNY EGYETÉRTÉSÉVEL FOLYTATHATÓ GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG - ESZKÖZÖK BÉRBEADÁSA, MINT GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG - KIFOGÁS
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adós 2008. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult eljárásban a felszámolás közzétételére 2008. szeptember 24-én került sor, amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is.
A hitelező 2009. november 10-én kifogást nyújtott be a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján, amelyben előadta, hogy kezdeményezésére a Cstv. 5. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelezők választmányt alakítottak. A Cstv. 46. § (3) bekezdésére utalva bejelentette, hogy a választmány egyhangú határozata alapján a ...
ÍH 2011.91 HITELEZŐI VÁLASZTMÁNY MEGALAKÍTÁSA - HITELEZŐI VÁLASZTMÁNY EGYETÉRTÉSÉVEL FOLYTATHATÓ GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG - ESZKÖZÖK BÉRBEADÁSA, MINT GAZDASÁGI TEVÉKENYSÉG - KIFOGÁS
Az adós termelő eszközeinek bérbeadás útján való hasznosítása is gazdasági tevékenységnek minősül, így hitelezői választmány alakulása esetén ez a tevékenység is csak a hitelezői választmány egyetértésével folytatható (Cstv. 5. §, 46. §).
Az adós 2008. szeptember 10-én benyújtott kérelmére indult eljárásban a felszámolás közzétételére 2008. szeptember 24-én került sor, amely egyben a felszámolás kezdő időpontja is.
A hitelező 2009. november 10-én kifogást nyújtott be a Cstv. 51. § (1) bekezdése alapján, amelyben előadta, hogy kezdeményezésére a Cstv. 5. § (3) bekezdésében foglaltak szerint a hitelezők választmányt alakítottak. A Cstv. 46. § (3) bekezdésére utalva bejelentette, hogy a választmány egyhangú határozata alapján a hitelezők nem kívánnak hozzájárulni az adós gazdasági tevékenységének folytatásához. Kifogásolta, hogy a felszámoló a választmányi hozzájárulás megszerzésének elmulasztásán túl, a termelés leállítására vonatkozó határozott és világos felszólítás ellenére az adós gazdasági tevékenységét nem állította le, a működés továbbra is teljes kihasználtság mellett folyik. A hitelező kérte a felszámoló kötelezését az adós gazdasági tevékenységének azonnali felfüggesztésére, az állagmegóvás és az őrzés terhei mellett. Előadta, hogy mivel a választmány nem járul hozzá a termelés továbbfolytatásához, ezért nem kéri a felszámolónak a Cstv. 46. § (3) bekezdése alapján a hozzájárulás megszerzésére való utasítását.
A felszámoló arra hivatkozva kérte a kifogás elutasítását, hogy az adós gazdálkodó szervezet termelőeszközei már a felszámolás kezdő időpontja előtt bérbeadásra kerültek, így az adós gazdasági tevékenységet már nem folytat.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította.
Végzése indokolásában kifejtette: a felszámoló bérleti szerződéssel igazolta az adós termelőeszközeinek a felszámolás kezdő időpontja előtt, 2008. szeptember 15-én történt bérbe adását, így a felszámolás kezdő időpontjában már gazdasági, termelő tevékenységet az adós nem folytatott.
A végzés ellen jogi képviselője útján a hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a végzés megváltoztatását kérte.
Az elsőfokú bíróság álláspontját teljes mértékben hibásnak tartotta, véleménye szerint az adós által folytatott gazdasági tevékenység nem azonosítható az adós által folytatott termelő tevékenységgel. Kifejtette, hogy a termelőeszközök bérbeadása ugyanúgy gazdasági tevékenységnek minősül, mint a tényleges termelés, hiszen az a gazdálkodó szervezet tevékenységi körei között szerepel, arról számlát állít ki. Ezen tevékenység során termelőeszközeit használják, azok amortizálódnak, a bérleti szerződés kapcsán a társaság bevételt realizál, azzal kapcsolatos költségeit elszámolja, azaz a gazdasági tevékenység valamennyi ismérve ugyanúgy vonatkozik rá, mint a termelőtevékenységre. Utalt arra, hogy a csődtörvény a gazdasági tevékenység fogalmát nem határozza meg, azonban az levezethető a 2006. évi IV. törvény 3. §-ából, amely szerint a gazdasági társaságok üzletszerű, közös gazdasági tevékenység végzése céljából hozhatók létre. A törvény kommentárjából nyilvánvalóvá válik, hogy mindennemű olyan tevékenység, amely nyereségre törekvés és közös gazdasági kockázatvállalás mellett folyik, nem csak gazdasági tevékenységnek, hanem üzletszerűnek is tekintendő. Annak igazolására, hogy az adós a bérbeadást gazdasági tevékenységként folytatja, a hitelező csatolta az adós cégkivonatának másolatát. Álláspontja szerint a Cstv. éppen azért teszi szükségessé a hitelezők hozzájárulását a továbbműködtetéshez, hogy anélkül az adós eszközeit használni ne lehessen, azok állaga az értékesítésig ne romoljon, ne amortizálódjon, így azok mindennemű használata jogellenes a hitelezői választmány hozzájárulásának hiányában a felszámoló magatartása sérti a Cstv. 46. § (3) bekezdését.
A felszámoló a fellebbezésre jogi képviselője útján tett észrevételében a végzés hatályában fenntartását (helyesen: helybenhagyását) kérte.
Megismételte az általa korábban előadottakat, miszerint az adós termelőeszközei a felszámolást megelőzően bérbeadásra kerültek, így az adós tevékenységet nem folytat, és rendelkezett a munkavállalók kijelentéséről is. Sérelmezte, hogy a fentiek ellenére a hitelező a bérleti szerződéssel kapcsolatban az elsőfokú eljárás során nyilatkozatot egyáltalán nem tett, soha nem hivatkozott arra, hogy a bérleti szerződést kifogásolná, illetve a bérleti jogviszonyt is gazdasági tevékenység folytatásának tekintené. Kiemelte, hogy a hitelező az eljárás során először a fellebbezésében hivatkozott arra, hogy gazdasági tevékenység alatt nem csupán a termelő tevékenységet érti, hanem álláspontja szerint az adós eszközeinek bérleti szerződés útján történő hasznosítása is gazdasági tevékenység, amelynek fenntartásához szintén szükséges a hitelezői választmány hozzájárulása. Álláspontja szerint ezzel a hitelező a fellebbezésében a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére új tényt állított, amelyre véleménye szerint a hitelező a fellebbezésben már nem hivatkozhat, mivel a bérleti szerződésről mindvégig tudomással rendelkezett, és azt soha nem kifogásolta. Amennyiben a hitelező a bérleti szerződéssel nem értett volna egyet, álláspontját már az elsőfokú eljárás során is előadhatta volna. Kifejtette: az eszközök bérlet útján történő hasznosítása egyrészt nem akadályozza meg azok értékesítését, másrészt elősegíti a hitelezői igények kielégítését, mivel az eszközök értékesítéséig is folyamatos bevételt biztosít az adósnak. A felszámoló nem értett egyet azzal a hitelezői állásponttal sem, mely szerint a felszámolónak csupán az eszközök állagmegóvásáról és őrzéséről kellene gondoskodnia, mivel ez kizárólag költségekkel járna, ami akadályozná a hitelezői igények kielégítését. Állította, hogy sem a hitelező, sem a hitelezői választmány soha nem kifogásolta a bérleti szerződést, kizárólag a termelő tevékenység felfüggesztését kérték, amit azonban a felszámolási eljárás alatt az adós egyáltalán nem folytatott. Álláspontja szerint a Cstv. nyilvánvalóan az adós tényleges, érdemi, a felszámolási eljárás előtt folytatott gazdasági tevékenységéről rendelkezik, mivel a jogszabály nem zárja ki azt, hogy az adós folyamatos gazdasági tevékenységet folytasson, azaz a felszámolási eljárás előtti működését folytassa a felszámolási eljárás alatt. Az eszközök bérlet útján történő hasznosítása álláspontja szerint nem minősül ilyen gazdasági tevékenységnek.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott.
A Fővárosi Ítélőtábla a tényállást csupán annyival egészíti ki, hogy az adós kérte a felszámolását 2008. szeptember 10-én, az eszközeinek bérbeadására irányuló bérleti szerződést 2008. szeptember 15-én kötötte, a felszámolásáról szóló hirdetmény pedig 2008. szeptember 24-én jelent meg a Cégközlönyben.
Az adott ügyben előterjesztett kifogás alapján abban a jogkérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia, hogy az adós eszközeinek bérbeadása gazdasági tevékenységnek minősül-e. Igenlő válasz esetén vizsgálni kell azt is, hogy a felszámoló által figyelmen kívül hagyott választmányi döntést a Cstv. szabályainak megfelelően megalakított hitelezői választmány hozta-e a választmány működési rendjének megfelelően.
A jelen felszámolási eljárásra az adós felszámolására irányuló kérelem bírósághoz érkezésének napjára tekintettel a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2008. szeptember 10-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A Cstv. 5. § (2) bekezdése értelmében a hitelezők vagy csoportjaik érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak. A választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, a felszámolóval való kapcsolat során. A (3) bekezdés szerint a választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a - 28. § (2) bekezdésének f) pontja, illetve a 68. § (1) bekezdése szerint - bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. E hitelezők maguk közül háromtagú választmányt választanak. A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A hitelező a választmány létrejöttét követően is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezőkhöz, ha elfogadja a megállapodásban foglaltakat. A (4) bekezdés alapján a választmány a megalakításáról, tagjairól és jogairól a megalakulását követő 8 napon belül értesíti az adóst, a bíróságot, a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót.
A törvény 46. § (3) bekezdése kimondja, hogy ha a hitelezők választmányt alakítottak, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének felszámolás alatti továbbfolytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a felszámolás közzétételét követő 120 napon belül. Ha a választmány később jön létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétől számított 60 napon belül kell beszerezni. A (4) bekezdés értelmében a választmány hozzájárulása egy évre szól. Ha a felszámoló az egy év elteltével tovább akarja folytatni a tevékenységet, meg kell szereznie ehhez a választmány jóváhagyását, legkésőbb az egy év elteltét megelőző 30 napon belül.
A csődtörvénynek a felszámoló alapvető feladatairól szóló 46. § (3) bekezdését módosító 1997. évi XXVII. törvény 17. §-ának indokolása szerint a gazdálkodás folytatásához a hitelezői választmányi hozzájárulás előírásának indoka az volt, hogy "A felszámolók egy része akkor is továbbműködteti a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetet, ha az veszteséget termel, illetve a tevékenység leállítása kisebb veszteséggel járna, mint a továbbműködtetés. Ennek elkerülése érdekében mondja ki a törvény, hogy az adós gazdasági tevékenységének felszámolás alatti továbbfolytatásához a felszámolónak a felszámolás közzétételét követő 120 napon belül be kell szereznie a választmány hozzájárulását. Tekintettel arra, hogy az egyébként indokolt gazdasági tevékenység később veszteségessé válhat, a törvény kimondja azt is, hogy a választmány hozzájárulása csak egy évre szól. Amennyiben a felszámoló tovább kívánja folytatni a tevékenységet, ehhez újra be kell szereznie a hitelezői választmány hozzájárulását. Ez a jog a hitelezőket azonban csak akkor illeti meg, ha választmányt alakítanak. Nem lehet ugyanis a felszámolót arra kényszeríteni, hogy adott esetben több száz, vagy több ezer hitelezővel kelljen egyezkednie a továbbműködtetés kérdésében."
A hitelezők tehát a korábbinál nagyobb beleszólást kaptak a felszámolási eljárás lefolytatásába azzal, hogy választmány létrehozása esetén dönthetnek az adós gazdasági tevékenységének folytatásáról vagy kikényszeríthetik a gazdálkodás befejezését, amit nyilván a vagyon értékesítésének, illetve ennek eredménytelensége esetén a vagyon hitelezők közti felosztásának kell követnie az eljárási szabályok értelmében. A szabályozás lényege, hogy amennyiben a hitelezők választmányt alakítanak, úgy az adós gazdasági tevékenysége kizárólag a választmány hozzájárulásával folytatható. A jogalkotó a gazdasági tevékenység folytatásának a hitelezői választmány egyetértéséhez való kötésével ösztönözni kívánta a választmányok alakítását, és a hitelezőknek a felszámolásokban való tényleges részvételét is. Az indokolásban foglaltakkal szemben azonban magában a törvényben a jogalkotó nem támasztott olyan feltételt, hogy a hitelezői választmány csak veszteséges gazdálkodás esetén dönthetne a gazdasági tevékenység megszüntetéséről. Ebből következően a hitelezői választmány akár a nyereséges gazdasági tevékenység beszüntetését is kikényszerítheti, és a hozzájárulásának hiányában akkor is meg kell szüntetni a gazdasági tevékenységet, ha a felszámoló adott esetben - pl. a fedezet hiánya miatt - éppen a vagyonmegóvás, illetve az állagmegőrzés biztosítása, vagy költségeinek csökkentése céljából döntött a tevékenység folytatása mellett. A törvény nem differenciál továbbá a gazdasági tevékenység fajtája szerint sem. Akkor sem engedi a választmány hozzájárulásának hiányában a gazdasági tevékenység folytatását, ha a gazdasági tevékenység az adós eszközeinek bérbeadását jelenti.
Ahogyan a Fővárosi Ítélőtábla a 12.Fpkf. 45.140/2010/5. számú határozatában már kifejtette: a gazdasági tevékenység fogalmát a csődtörvény nem határozza meg, de nem tartalmaznak meghatározást a gazdasági tevékenység fogalmára olyan alapvető jogszabályok sem, mint a Ptk., a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) és a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) sem. A Ptk. általános rendelkezéseiből is következtethetően azonban a gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására létrehozott társas vállalkozási forma. A Gt. 3. § (1) bekezdése értelmében a gazdasági társaságot üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására hozzák létre. Üzletszerű a tevékenység, ha azt nyereség és jövedelemszerzésre irányuló célzattal, rendszeresen, a társaság, illetve azok tagjai saját kockázatukra folytatják. A Gt. 4. §-a megteremtette a nonprofit gazdasági társaság intézményét is, amelynek értelmében gazdasági társaság nem jövedelemszerzésre irányuló közös gazdasági tevékenység folytatására is alapítható. A gazdasági tevékenység tehát nem feltétlenül azonos a jövedelemszerző célzattal, gazdasági tevékenység irányulhat jövedelemszerzésre és nem jövedelemszerzésre. Hasonlóan rendelkezik a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § (1) bekezdése, mely szerint a cég - ha törvény eltérően nem rendelkezik - az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A cégek meghatározó csoportját a gazdasági társaságok jelentik, akiknek az esetében tehát főszabályként igaz, hogy üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jönnek létre. A gazdasági társaságok tehát a fenti jogszabályok összevetéséből kitűnően üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jönnek létre, vagyis a gazdasági társaság fogalmi ismérve a gazdasági tevékenység folytatása.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. §-a ugyanakkor definiálja a gazdasági tevékenységet. Eszerint gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja. A gazdasági tevékenység körébe tartozónak minősít tehát az áfa-törvény minden olyan tevékenységet, amelyet bevétel elérése érdekében üzletszerűen, illetőleg tartósan vagy rendszeresen végeznek, feltéve, hogy a tevékenység folytatása független formában történik. A törvény egyes tevékenységeket akkor is gazdasági tevékenységnek tekint, ha azok gyakorlása nem tartósan vagy rendszeresen történik, és gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany vállalkozásának részét képező vagyonát, vagyoni értékű jogát eseti jelleggel értékesíti.
A Legfelsőbb Bíróság a Gfv.X.30.017/2010/4. számú felszámolási ügyben hozott felülvizsgálati döntésében kifejtette, hogy egy gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének fogalma nem korlátozható a hitelező által állított módon csak azokra a tevékenységekre, amelyeket a gazdálkodó szervezet főtevékenységként a nyilvántartásokba bejelentett. A gazdálkodó szervezet bejelentett tevékenységei képezik az alapvető üzleti tevékenységét, de nem lehet kivonni a gazdasági tevékenység fogalmából a gazdálkodó szervezet vagyonára hatással levő egyéb tevékenységeket sem. Amennyiben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megindulása előtt úgy határozott, hogy nem folytatja tovább az alapvető tevékenységét, de a vagyona értékének megőrzése és hasznosítása érdekében bérleti szerződéseket kötött, akkor az adósnak ez a tevékenysége vagyonhasznosítás volt, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy ez is az adós gazdasági tevékenységének minősült. A felszámoló tehát az adós tevékenységét az adós tulajdonában álló gépek bérbeadás útján történő hasznosításával továbbfolytatta.
A fentiekre tekintettel a felszámoló alappal nem hivatkozhat arra, hogy a termelő eszközök bérbeadása nem minősül gazdasági tevékenységnek. Ezért a felszámoló az adós eszközeinek bérbeadásában megnyilvánuló gazdasági tevékenységet is csak a hitelezői választmány hozzájárulása esetén folytathatja.
Kiemeli a Fővárosi Ítélőtábla, hogy egyrészt az adósnak - mint ahogy arra a hitelező is utalt - a cégnyilvántartásba bejegyzett tevékenységi körei között az ingatlan bérbeadása (9/017 rovat) mellett szerepel az egyéb gép, tárgyi eszköz kölcsönzés (9/18 rovat) is. Másrészt a felszámoló a jelen kifogásos eljárásban tett nyilatkozataitól eltérően a közbenső mérlegben 18 114e forintot mutatott ki a "felszámolás alatti tevékenység árbevételeként", amely árbevételre tekintettel 1% díjat is igényelt. A szöveges jelentés szerint a 18,1 M forint nagy részét az eszközök bérbeadásából bérleti díj formájában realizálta a társaság (5. oldal). Az tehát, hogy az adós a felszámolás alatt termelő tevékenységet már nem folytatott, nem jelenti egyben azt is, hogy gazdasági tevékenységet sem végzett. A felszámoló alaptalanul hivatkozott arra is a fellebbezésre tett észrevételében, hogy a választmány kizárólag a termelő tevékenység felfüggesztését kérte. A felszámoló a bírósághoz jóváhagyásra benyújtott közbenső mérleghez fűzött beadványa 8. oldalán a 9. pontban maga is úgy nyilatkozott, hogy a választmány elnöke hivatalos levélben arról tájékoztatta, hogy "a választmány egyhangú határozata alapján a továbbiakban nem járul hozzá az Adós gazdasági tevékenységének folytatásához". A hitelező választmány döntése tehát a gazdasági tevékenységre vonatkozott, nem pedig a termelő tevékenység leállítására, különös tekintettel arra, hogy a beadvány 4. oldalán a 3. pontban írtak szerint a felszámoló a 2009. január 16-án tartott hitelezői értekezleten a hitelezőket részletesen tájékoztatta az üzemeltetéssel kapcsolatos elképzeléseiről, a felszámolási vagyon hasznosításának módjáról, akik ekkor nem emeltek kifogást az ellen, hogy az eszközök működtetése bérleti konstrukcióban tovább folytatódjon. A felszámoló előadása szerint tehát, a hitelezők tisztában voltak azzal, hogy az adós termelő tevékenységet már nem folytat, az eszközeit bérbe adja.
A hitelezői választmány döntése azonban csak akkor kötelezi a felszámolót, ha azt a csődtörvény szabályainak megfelelően megalakított választmány hozta, a választmány működési rendjének megfelelően. Ezért a bíróságnak ellenőriznie kell a Cstv. 5. § (3) bekezdésében írt feltételek fennállásán túl azt is, hogy a választmány a döntését a hitelezők megállapodásában rögzített működési rendje szerint hozta-e meg. A választmány működési rendjét a Cstv. 5. § (3) bekezdésének ötödik mondata értelmében a választmányt létrehozó hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik.
Az elsőfokú eljárásban csatolt iratok szerint a választmányt az adós 10 hitelezőjéből 4 hozta létre, akik közül az adóhatóság a választmány létrehozatalát támogatta, azonban abban nem kívánt részt venni. Az adóhatóság - meg nem állapítható okból - a kifogással élő hitelező által csatolt, a hitelezői választmány létrehozásáról és szabályzatáról szóló 2009. június 29-én kelt megállapodást nem írta alá.
A Cstv. 5. § (3) bekezdése értelmében a választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a - 28. § (2) bekezdésének f) pontja, illetve a 68. § (1) bekezdése szerint - bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. A 28. § (2) bekezdésének f) pontja szerinti hitelezők azok, akik követeléseiket az adós felszámolásáról szóló hirdetményben megjelölt határidőben bejelentették. A Cstv. 68. § (1) bekezdését a 2006. évi V. törvény 134. § a) pontja 2006. július 1-jétől hatályon kívül helyezte. A választmányt létrehozó hitelezők számának tehát el kell érnie a határidőben bejelentkezett hitelezők számának egyharmadát, és ezeknek a hitelezőknek rendelkezniük kell a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával.
A felszámoló által 2009. december 4-én készített és az elsőfokú bírósághoz december 11-én benyújtott I. közbenső mérleg adatai szerint a választmány létrehozásáról szóló megállapodást aláíró hitelezők száma és követelése az adóhatóság nélkül is eléri a Cstv.-ben meghatározott mértékeket, mivel az adósnak a közbenső mérleg szerint 8 határidőben bejelentkezett hitelezője van, a kifogással élő hitelező követelése pedig önmagában meghaladja az összes hitelezői követelés 3/4-ét. A választmányt tehát törvényesen megalakultnak kell tekinteni.
A megállapodásnak a választmány döntéseiről szóló 4.4 pontja szerint minden tagnak egy szavazata van, a választmány döntéseit egyszerű szótöbbséggel hozza, a döntést támogatóknak azonban rendelkezniük kell a bejelentett és nyilvántartásba vett hitelezői követelések 50%-ával. A megállapodásban a felek rögzítették, hogy az M. Bank Zrt. nyilvántartásba vett tőkekövetelése 912 262 614 forint, az R. Kft. nyilvántartásba vett tőkekövetelése 78 284 350 forint, az A. Magyarország Önkéntes Nyugdíjpénztár nyilvántartásba vett tőkekövetelése 212 374 forint.
A közbenső mérleg adatai szerint ugyan az M. Bank Zrt. nyilvántartásba vett összes követelése csupán 463 067 749 forint, az R. Kft. jogelődje a K. Zrt. összes követelése 81 418 746 forint, az A. Nyugdíjpénztár összes követelése pedig 4560 forint, azonban a határozatot támogató hitelezők szavazata így is eléri az összes hitelezői követelés 50%-át. (az M. Bank Zrt. követelése ugyanis meghaladja az összes követelés 75%-át) Bár a hitelező az R. Kft. 2010. november 10-én csatolt nyilatkozatával igazolta, hogy a hitelezői választmány 2009. szeptember 21-i döntéséhez az R. Kft. hozzájárult, azonban a hozzájárulás időpontját nem bizonyította, mivel a csatolt nyilatkozat erre vonatkozóan adatot nem tartalmaz, és 2010. november 3-án kelt. Ennek ellenére a választmány határozata megfelel a megállapodás 4.4. pontjának, mivel a határozatot támogató másik két hitelező szavazata is eléri az egyszerű szótöbbséget és az összes hitelezői követelés 50%-át, mivel az M. Bank Zrt. követelése önmagában meghaladja az összes követelés 75%-át. A választmány határozata így tehát megfelel a működési rendről szóló megállapodásban írtaknak is.
A Cstv. szerint létrehozott választmány által a működési rendjének megfelelően meghozott hozzájárulást megtagadó döntés alapján tehát az adós a fent kifejtettek szerint az eszközei bérbeadására irányuló gazdasági tevékenységet nem folytathat, így - amennyiben a vagyonának értékesítésére tett kísérletek eredményre nem vezettek - a Cstv. 52. § (2) bekezdésében foglaltak miatt a közzétételtől számított két év elteltére figyelemmel zárómérleg készítésének és a felszámolási vagyon hitelezők közti felosztásának van helye.
A hitelező kifogásában foglaltakra tekintettel rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a felszámoló az adós vagyonának állagmegóvásáról és őrzéséről csak az adós vagyona terhére köteles gondoskodni, mivel a felszámolás költségeinek viselésére a felszámoló nem kötelezhető.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a többször módosított Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 259. §-ára figyelemmel, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, a hitelező kifogásának helyt adott és kötelezte a felszámolót az adós gazdasági tevékenységének haladéktalan megszüntetésére.
(Fővárosi Ítélőtábla 12. Fpkf. 43.001/2011/2.)