BH 2011.2.39

Magyarországra kiterjedő oltalom hiányába, önmagában a védjegy közismertsége alapján védjegybitorlás miatt pert indítani nem lehet [1997. évi XI. tv. 4. § (2) bek. 9. § (1) bek., 12. § (2) bek. és 27. § (2) bek., 1979. évi 13. tvr. 20. § (1) és (2) bek.]. Versenyhelyzet hiánya miatt a Magyarországon gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytató külföldi székhelyű felperes a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás miatt nem léphet fel [1996. évi LVII. tv. 1. § (1) bek., 6. § és 86. § (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A keresetben előadott tényállás szerint a felperes Monacóban működteti a "Casino de Monte-Carlo" elnevezésű kaszinót, továbbá jogosultja az IR779778 és IR773867 lajstromszámú nemzetközi és az MC R17407, valamint az R17485 lajstromszámú monacoi "Casino de Monte-Carlo" védjegyeknek. Az alperes 2007. november 17-től a védjegyekkel összetéveszthető elnevezéssel a B. város, D. utca 2. szám alatt elektronikus kaszinót működtet, illetve mutatja be szolgáltatásait az Interneten. A felperes módosított...

BH 2011.2.39 Magyarországra kiterjedő oltalom hiányába, önmagában a védjegy közismertsége alapján védjegybitorlás miatt pert indítani nem lehet [1997. évi XI. tv. 4. § (2) bek. 9. § (1) bek., 12. § (2) bek. és 27. § (2) bek., 1979. évi 13. tvr. 20. § (1) és (2) bek.].
Versenyhelyzet hiánya miatt a Magyarországon gazdasági tevékenységet ténylegesen nem folytató külföldi székhelyű felperes a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartás miatt nem léphet fel [1996. évi LVII. tv. 1. § (1) bek., 6. § és 86. § (2) bek.].
A keresetben előadott tényállás szerint a felperes Monacóban működteti a "Casino de Monte-Carlo" elnevezésű kaszinót, továbbá jogosultja az IR779778 és IR773867 lajstromszámú nemzetközi és az MC R17407, valamint az R17485 lajstromszámú monacoi "Casino de Monte-Carlo" védjegyeknek. Az alperes 2007. november 17-től a védjegyekkel összetéveszthető elnevezéssel a B. város, D. utca 2. szám alatt elektronikus kaszinót működtet, illetve mutatja be szolgáltatásait az Interneten. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény (Vt.) 4. § (2) bekezdésére figyelemmel a Vt. 12. § és 27. § alapján a közismert védjegyei bitorlásának, másodlagosan a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 6. §, valamint 86. § alapján a tisztességtelen piaci magatartás megállapítását, valamint az objektív és szubjektív szankciók alkalmazását kérte. Keresetét utóbb a még lajstromozatlan közösségi védjegyei bitorlásának megállapítására is kiterjesztette.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a védjegybitorlásra alapított kereset a Magyarországra kiterjedő hatályú védjegyoltalom hiányában alaptalan. A jellegbitorlás miatt pedig a felperes azért nem léphet fel, mert Magyarországon semmilyen gazdasági tevékenységet nem végez, így nem tekinthető versenytársnak.
Az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az alperes 2007. november 17-től a "Monte-Carlo", "Monte Carlo Budapest" és "Monte-Carlo Budapest-eCasino" megjelölések alatt játéktermi és elektronikus kaszinóval kapcsolatos szolgáltatás nyújtásával, e szolgáltatások felkínálásával, reklámozásával, valamint a "montecarlo-ecasino.hu" domain név birtoklásával és használatával, továbbá a "montecarlo-ecasino.eu", "montecarlo-ecasino.com", "casino-montecarlo.hu" és a "montecarlocasino.hu" domainek birtoklásával tisztességtelen piaci magatartást tanúsít a felperessel szemben. Kötelezte az alperest e jogsértő magatartások abbahagyására és a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte továbbá az alperest, hogy saját költségén tegye közzé a részítélet jogsértést megállapító rendelkező részét egy-egy alkalommal, 1/8 oldalterjedelemben és fekete-fehér színben a Magyar Nemzet és a Népszabadság című napilapokban, valamint a HVG című magazinban azzal, hogy amennyiben ennek 15 nap alatt nem tesz eleget, feljogosítja a felperest, hogy az alperes költségén, a fenti módon az ítélet rendelkező részét közzétegye. A védjegybitorlásra alapított kereseti kérelmet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a Vt. 9. § (1) bekezdésre, a 12. §-ra és a 27. § (1) bekezdésre hivatkozva kifejtette, hogy védjegybitorlás miatt csak olyan védjegy oltalma alapján kezdeményezhető per, amelyet szabályszerű védjegybejelentési eljárás eredményeként a Magyar Szabadalmi Hivatal lajstromozott. A felperes azonban Magyarországra is kiterjesztett védjegyoltalommal nem rendelkezik. A felperes téves álláspontjával szemben a Vt. 4. § (2) bekezdése nem a védjegy oltalmát, hanem az összetéveszthetőség vizsgálata szempontjából releváns korábbi védjegy fogalmát határozza meg. A korábban belföldön közismertté vált, nem lajstromozott védjegynek kizárólag lajstromozást gátló okként van jogi jelentősége, kifejezett rendelkezés hiányában védjegybitorlási per jogalapja azonban nem lehet. A felperes által hivatkozott Párizsi Uniós Egyezmény 6 bis cikk (1) bekezdése pedig a nemzetközi szerződést aláíró államokra ró jogalkotási kötelezettséget, amelynek a Magyar Állam a Vt. 4. § (2) bekezdésben foglaltak szerint eleget tett.
A jellegbitorlás miatt előterjesztett keresetet az elsőfokú bíróság ugyanakkor alaposnak találta. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a peres felek egymásnak versenytársai-e. Megállapította, hogy a felperes szerencsejátékkal kapcsolatos monacoi üzleti tevékenysége közismertsége folytán Magyarország területén is hatást fejt ki, továbbá a felperes az Interneten keresztül belföldön közvetlenül is tanúsít piaci magatartást. Saját honlapján mutatja be szolgáltatásait, ahol a hazai fogyasztók számára is lehetőség nyílik arra, hogy "közvetlenül foglalhassanak szobát, asztalt vagy éppen helyet a felsorolt szolgáltatások körében", azaz a felperessel szerződéses viszonyba léphetnek. Az alperes számára Internetes elérhetősége ugyancsak világszerte piaci jelenlétet biztosít. Ezen túlmenően a felek szolgáltatásait igénybe vevő fogyasztók körében is nagyfokú a hasonlóság. Mindebből arra a meggyőződésre jutott, hogy a felek egymásnak versenytársai. A megjelölések összehasonlítása alapján pedig megállapította, hogy az alperes szolgáltatásainak elnevezésében a felperes közismert megjelölésének használatával a Tpvt. 6. §-ában tiltott tisztességtelen piaci magatartást tanúsított. Erre tekintettel a Tpvt. 86. § (1) bekezdés, valamint a (2) bekezdés a), b) és c) pont alapján alkalmazta az objektív jogkövetkezményeket.
Az elsőfokú részítélet ellen az alperes és a felperes is fellebbezett. Az alperes fellebbezésében előadta, hogy a játékterem üzemeltetésével összefüggésben semmiféle tevékenységet nem folytat, a perbeli játéktermet ugyanis a vele kötött bérleti szerződés alapján az F. Kft. üzemelteti, továbbá a domain név hasznosítását is az üzemeltető cégnek engedélyezte.
A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta és a tisztességtelen piaci magatartás megállapítására, a jogsértés abbahagyására, az attól való eltiltásra, valamint az elégtétel adására irányuló keresetet is elutasította. Egyebekben az elsőfokú ítéletnek a védjegybitorlás miatt előterjesztett, keresetet elutasító, felperes fellebbezésében támadott rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 312 000 forint másodfokú részperköltséget.
A jogerős részítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a védjegybitorlás iránti keresetet helytállóan és helyes indokolással utasította el. Téves azonban az elsőfokú bíróságnak a Tpvt. hatályára és a versenytársi jelleg megítélésére vonatkozóan elfoglalt álláspontja. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés második fordulata alapján a külföldön tanúsított, de Magyarország területén is hatást kifejtő piaci magatartás tekintetében a jogszabály alkalmazási köre a II. fejezetben szabályozott magatartásokra nem terjed ki. Ezért a II. fejezetben szereplő 6. §-ra alapított kereset elbírálása szempontjából a felperes külföldön tanúsított piaci magatartásának nincs jelentősége. A Tpvt. 1. § (1) bekezdés első fordulata alapján pedig tévesen értékelte az elsőfokú bíróság a felperes Internetes tevékenységét a Magyar Köztársaság területén is kifejtett piaci magatartásként, miután a felperes szolgáltatásait ténylegesen Monacóban nyújtja. A másodfokú bíróság - a Pp. 235. § (1) bekezdés alapján elfogadhatónak tartva az alperes fellebbezésben az új tények előadását - az értékelés körébe vonta azt is, hogy az alperes szerencsejáték szervezést, kaszinó vagy játéktermi szolgáltatást ténylegesen nem nyújt. Megállapította, hogy a felek - más országban megvalósított - tevékenysége eltérő, továbbá az, hogy a felek az Interneten szerencsejáték szolgáltatást reklámoznak anélkül, hogy azt a magyar fogyasztók számára ténylegesen elérhetővé tennék, piaci magatartásnak nem minősül. Miután a felek egymásnak nem versenytársai, a felperes a Tpvt. 6. § alapján nem léphet fel az alperes állított versenyjogot sértő magatartása ellen.
A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a teljes keresetének való helytadás érdekében. Felülvizsgálati álláspontja szerint a jogerős részítélet a Vt. 9., 12. és 27. §-ait sértve utasította el a védjegybitorlás miatt előterjesztett keresetét. Jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában a Vt. 4. § (2) bekezdésben említett "közismert védjegy" a Vt. 9. § (1) bekezdésben meghatározott lajstromozott védjegyekkel azonos védelmet élvez, ezért jogosulatlan használata miatt igényelhetők a Vt. 27. §-ban írt jogkövetkezmények. A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Tpvt. 1. § (1) bekezdés alapján a törvény hatályát is, amikor a Tpvt. alkalmazhatóságát a felek közötti versenyviszony lététől tette függővé. Az alperes Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartása ugyanis a törvény alkalmazhatóságát önmagában megalapozza, a versenyviszony léte nem a jogszabály hatályával kapcsolatos feltétel. Ezért a Tpvt. hatályának megállapíthatósága szempontjából nem kell Magyarországon ténylegesen vagy letelepedés útján jelen lennie ahhoz, hogy az alperes versenytársának minősüljön. A Tpvt. 6. §-ban tiltott magatartás feltételeként meghatározott versenyviszonyra, illetve versenytársra vonatkozó törvényi definíció hiányában a Tpvt. egyéb rendelkezései, az Európai Bizottság piac-meghatározásról szóló közleménye, valamint az Európai Bíróság döntései értelmezése útján megállapítható, hogy a felek az általuk nyújtott azonos, egymással helyettesíthető szolgáltatásokkal ugyanahhoz az "érintett piachoz" tartoznak, ezáltal egymásnak versenytársai. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdését sértve fogadta el a fellebbezésben elkésetten előadott új tényeket és bizonyítékokat.
A felperes a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős részítélet a felperes védjegybitorlás miatt előterjesztett keresetét. A külföldi felperes által indított perben az érvényesített iparjogvédelmi jog tekintetében alkalmazandó jog kérdésében a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjt.) rendelkezései az irányadók. A Nmjt. 20. § (1) bekezdése szerint a feltaláló és jogutódja annak az államnak a joga szerint és abban az államban részesül védelemben, amelyben a szabadalmat megadták, illetőleg ahol a bejelentést megtették. A (2) bekezdés értelmében az (1) bekezdésben foglalt szabályt kell értelemszerűen alkalmazni más iparjogvédelmi jogokra (ipari mintaoltalom, védjegy stb.) is. E rendelkezésekből következik, hogy az adott államban valamely iparjogvédelmi jogra igényt alapítani csak akkor lehet, ha abban az államban, annak joga szerint az oltalmat - bejelentés alapján - megadták.
Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy közismert védjegye a Vt. 4. § (2) bekezdés alapján lajstromozás nélkül is olyan védelemben részesül, amely a védjegybitorlás miatt az igényérvényesítését megalapozza. A perben nem volt vitás, hogy a felperes nemzetközi védjegyeinek oltalmát Magyarországra nem terjesztette ki, azt a Magyar Szabadalmi Hivatal nem lajstromozta. Ezért Magyarországon történt bejelentés és lajstromozás hiányában a Nmjt. 20. § (1) és (2) bekezdés értelmében a felperest a külföldi védjegyei magyarországi bitorlása miatt Magyarországon védelem nem illeti meg. Ezen túlmenően a jogerős ítélet a Vt.</a> szabályai alapján is helytállóan jutott arra az álláspontra, hogy a felperest a Magyarországon nem lajstromozott védjegyei alapján a védjegyoltalom nem illeti meg [Vt. 9. § (1) bek.], ezért a jogosulatlan használat miatt nem léphet fel [Vt. 12. § (2) bek.]. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy a viszonylagos kizáró okok tekintetében a Vt. 4. § (2) bekezdésének a korábbi védjegy fogalmát meghatározó szabálya sem teremt jogalapot a védjegybitorlás miatti igényérvényesítésre. E rendelkezés a védjegybejelentési eljárásban a belföldön korábban közismertté vált védjegy, illetve jogosultja számára nyújt lajstromozástól függetlenül védelmet az azonos vagy hasonló megjelölés azonos vagy hasonló árukra, illetve szolgáltatásokra való lajstromozásával szemben. A védjegybitorlás elleni fellépésre és a Vt. 27. § (2) bekezdés alapján a polgári jogi igények érvényesítésére azonban jogi lehetőséget nem biztosít.
Téves a felperesnek az a - felülvizsgálati kérelmében is fenntartott - jogi álláspontja, hogy a Tpvt. alkalmazhatóságát az alperes Magyarországon tanúsított piaci magatartása önmagában megalapozza, ezért a Tpvt. 6. §-ban tiltott magatartás tanúsítása esetén - törvényi definíció hiányában - a versenytársi jelleg megítélése nem a törvény hatálya, hanem a piac fogalmát meghatározó más értelmező rendelkezések alapján dönthető el.
A Tpvt. 6. §-a értelmében a versenytárs hozzájárulása nélkül tilos az árut vagy szolgáltatást a versenytárs árujának vagy szolgáltatásának szolgai utánzásával előállítani vagy forgalomba hozni. A Tpvt. 86. § (1) és (2) bekezdése szerint a Tpvt. 2-7. §-okban foglalt rendelkezések megsértése miatt, az objektív és szubjektív szankciók alkalmazása érdekében az érdekelt fordulhat bírósághoz. E rendelkezésekből megállapítható, hogy a versenyjogot sértő (jellegbitorló) piaci magatartás csak az adott piacon valamely tevékenységet kifejtő, a gazdasági versenyben érdekelt versenytárs sérelmére tanúsítható, és a jogsértés miatt is csak a versenyben érdekelt versenytárs jogosult fellépni. Versenytársnak a gazdasági versenyben érdekelt, azonos piacon tevékenykedő vállalkozás minősül. A felperes az alperes által Magyarország területén a Tpvt. 6. §-ban tiltott piaci magatartás tanúsítása miatt, a Tpvt. 86. § (2) bekezdésében meghatározott objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazása iránt terjesztette elő keresetét. Ezért, amint arra a jogerős részítélet is helytállóan utalt, a Tpvt. 6. §-ban foglalt tényállás alapján annak megítéléséhez, hogy a külföldi székhelyű felperes az alperes versenytársának minősül-e, szükséges annak vizsgálata, hogy a felperes ugyanazon a piacon a gazdasági versenyben érdekelt vállalkozásnak minősül-e. A felek tevékenységével érintett (azonos) piac fogalma a kereset alapjául szolgáló jogszabály tárgyi hatálya alapján határozható meg. Még ha elfogadható is lenne a felperesnek az az álláspontja, hogy a versenyviszony megítélése nem a jogszabály hatályával kapcsolatos feltétel, a Tpvt. alapján előterjesztett kereset elbírálása szempontjából annak megítélése, hogy a felekre a Tpvt. hatálya kiterjed-e, egyben a Tpvt. alkalmazhatóságának is feltétele.
Az 1997. évi CXXXII. törvény 33. §-ával módosított - 1998. január 1-jétől hatályos - Tpvt. 1. § (1) bekezdésének első fordulata szerint e törvény hatálya kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak - ideértve a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepét is a VI. fejezetben szabályozott magatartások kivételével - (a továbbiakban az előzőek együtt: vállalkozás) a Magyar Köztársaság területén tanúsított piaci magatartására, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik.
A fenti rendelkezés értelmében a törvény (személyi, tárgyi és területi) hatálya főszabály szerint a vállalkozás Magyarország területén tanúsított piaci magatartására terjed ki. A jogszabály területi hatályának helyes értelmezése szerint a törvény személyi hatályával érintett - akár magyarországi, akár külföldi székhelyű - vállalkozásoknak Magyarországon fizikai mivoltukban is jelen kell lenniük ahhoz, hogy a törvény hatálya az általuk tanúsított piaci magatartásra kiterjedjen. Ezt az értelmezést támasztja alá a Tpvt. 1. §-át módosító 1997. évi CXXXII. törvény 33. §-ához fűzött miniszteri indokolás is, amely a törvény általános indokolásával együtt értelmezve tartalmilag azt fejti ki, hogy a módosítás célja - egyebek mellett - az volt, hogy a külföldi vállalkozások esetében nem csak a magyar piacon jelen lévő, külföldi anyacég által alapított, illetve tulajdoni részesedése által ellenőrzött, önálló jogalanyisággal rendelkező, belföldi székhelyű vállalkozás (leányvállalat) által, hanem a külföldi székhelyű vállalkozásnak - a letelepedés egyik formájaként - a magyarországi fióktelepe révén Magyarországon tanúsított piaci magatartására is kiterjedjen a törvény hatálya.
Ezért irreleváns az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az Internet sajátossága folytán a felperes Magyarországon is elérhető Internetes oldalán szolgáltatásainak bemutatása mellett - a per adataival egyébként alá nem támasztott megállapítása szerint - a perben releváns szerencsejáték szolgáltatást "asztal vagy hely" foglalása útján közvetlenül elérhetővé tételével Magyarországon közvetlenül is tanúsít piaci magatartást. A felperes azt a tényt, amelyet a jogerős részítélet is megállapított, hogy szolgáltatásaival közvetlenül nincs jelen a magyar piacon, maga sem vitatta. Ezért Magyarország területén kifejtett tevékenység hiányában a felperesre az általa tanúsított piaci magatartás tekintetében a Tpvt. területi és személyi hatálya nem terjed ki.
A Tpvt. 1. § (1) bekezdésének második fordulata értelmében e törvény hatálya alá tartozik továbbá - a II-III. fejezetekben szabályozott magatartások kivételével - a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartása is, ha annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. E rendelkezés a Tpvt. területi hatályát - korlátozás nélkül - a magyarországi piacon jelen nem lévő, illetve a vállalkozás külföldön tanúsított piaci magatartásra is kiterjeszti, amennyiben annak hatása a Magyar Köztársaság területén érvényesülhet. A Tpvt. területi hatályának e korlátozás nélküli kiterjesztése a Tpvt. II. és III. fejezetében szabályozott piaci magatartások tekintetében nem érvényesül. Miután a felperes keresetének jogalapjaként megjelölt Tpvt. 6. §-a a törvény II. fejezetében, a tisztességtelen verseny tilalmába ütköző magatartások szabályai között szerepel, helytállóan állapította meg a jogerős részítélet, hogy a perbeli jogvita elbírálása szempontjából a felperes külföldön tanúsított piaci magatartásának nincs relevanciája. Mindezek alapján érdemben jogszabálysértés nélkül változtatta meg a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és utasította el a felperesnek a Tpvt. alapján előterjesztett keresetét.
A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a kifogásolt szolgáltatást ténylegesen nem az alperes nyújtja, és az alperes erre vonatkozó tényelőadását a Pp. 235. § (1) bekezdésének megszorító rendelkezése folytán a másodfokú eljárásban joghatályosan előterjeszthette-e.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 21.686/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.