adozona.hu
BH+ 2010.12.546
BH+ 2010.12.546
I. A felszámolás alatti gazdasági tevékenység és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése közötti különbségtétel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b/ pontja]. II. A felszámolási költség értelmezése [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b) pontja].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
2006. június 28-án érkezett hitelezői kérelem alapján az elsőfokú bíróság 2006. október 17-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki. A hitelezőknek szóló közlemény a 2006. november 9-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre.
Az elsőfokú bíróság 2009. május 25-én a felszámoló által 2008. június 5-én előterjesztett és 2008. október...
BH+ 2010.12.546 I. A felszámolás alatti gazdasági tevékenység és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése közötti különbségtétel [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b/ pontja].
II. A felszámolási költség értelmezése [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 57. § (2) bek. b) pontja].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:2006. június 28-án érkezett hitelezői kérelem alapján az elsőfokú bíróság 2006. október 17-én indította meg az adós felszámolását, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki. A hitelezőknek szóló közlemény a 2006. november 9-én megjelent Cégközlönyben került közzétételre.
Az elsőfokú bíróság 2009. május 25-én a felszámoló által 2008. június 5-én előterjesztett és 2008. október 15-én módosított közbenső mérleget és vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta. A felszámoló díját 616 057 forint +áfa összegben (összesen 739 268 forintban) állapította meg és felhatalmazta a felszámolót arra, hogy ezt az összeget az adós vagyonából a saját számlájára átutalja. A "hitelező észrevételeit és kifogásait" elutasította.
A végzés indokolásában a bíróság tényként állapította meg, hogy a hitelező az általa lefolytatott hatósági eljárásban a felszámolás alatt álló adós tevékenységét megvizsgálta és jogerős határozatában 13 746 000 forint adóhiányt állapított meg. A felszámoló a határozatot bíróság előtt megtámadta.
Az adóhatósági eljárásra tekintettel a felszámoló 2008. július 8-án kezdeményezte a bíróságon 1 fő könyvvizsgáló és 1 fő ügyvéd teljesítési segédként való igénybevételét, melyet a bíróság 24. sorszámú végzésével engedélyezett.
A felszámoló által 2008. április 30-i fordulónapra készített, 2008. június 5-én előerjesztett közbenső mérlegre a hitelező több észrevételt is tett, amely alapján a felszámoló átdolgozta a közbenső mérleget.
Az adóhatóság az átdolgozás után is több észrevételt nyújtott be a közbenső mérleghez. Az eredetileg három pontban megfogalmazott észrevételből a hitelező a közbenső mérleg elbírálásának időpontjában már csak a teljesítési segéd igénybevételével kapcsolatos észrevételt tartotta fenn.
Ebben azt kifogásolta, hogy a felszámoló indokolatlanul vette igénybe az O. Kft. könyvelőiroda és a J. Kft. könyvelőiroda tevékenységét a felszámolás kezdő időpontja és a teljesítési segéd engedélyezésének időpontja között, a kiállított számlák szerint 2006. október 17-től 2008. július 29-ig tartó időszakban. Álláspontja szerint az erre az időszakra kiállított három számlát - 750 000 forint összegben indokolatlanul fizette ki a felszámoló felszámolási költségként. A felszámolás alatt álló társaság ugyanis olyan tevékenységet folytatott (gépjármű bérbeadás), amely az eredeti tevékenységi jegyzékében nem szerepelt, s ezért a tevékenység folytatásáról nem lehet szó, csak vagyonhasznosításról. Az ennek során felmerült költségeket a felszámoló nem számolhatta volna el felszámolási költségként, mert csak 2008. július 8-án kért engedélyt a bíróságtól teljesítési segéd igénybevételére.
Utalt arra, hogy az adóhatósági vizsgálattal megállapított több, mint 13 millió forint az eljárásban alkalmazandó - a 2006. július 1-én hatályba lépett 2006. évi VI. törvényt megelőzően hatályos - a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó felszámolási költségnek minősül, azonban a felszámoló a jogerős adóhatósági határozatot bíróság előtt megtámadta. Ha a bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyná, akkor nem maradna elég fedezet az a) pontos hitelezői igények kifizetésére.
A felszámoló kérte a közbenső mérleg és a részleges vagyonfelosztási javaslat jóváhagyását. Kifejtette, hogy a felszámolás megindulásakor az adós tulajdonában álló gépjárműveket az adós már bérbeadással hasznosította. A felszámoló - áttekintve a bérleti szerződéseket - úgy ítélte meg, hogy a hitelezők érdekében áll a bérleti szerződések fenntartása mindaddig, amíg a gépjárműveket nem értékesíti. Ezzel részben költséget takarított meg - mert nem kellett őrizni, telephelyet fenntartani, és a gépjárművek működőképes állapotban kerülhettek értékesítésre - másrészt folyamatosan bevétel is származott belőlük.
A könyvelő irodákkal a szerződéseket csak addig tartotta fenn, amíg az adósnak vagyontárgyai voltak, ezt követően megszüntette azokat.
Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az adós által lízingelt, valamint a tulajdonában levő gépjárművek tekintetében is a hitelező, mint adóhatóság a fennálló szerződéseket átvizsgálta, s ennek alapján megállapíthatta, hogy az adós a tulajdonában álló gépjárművek bérbeadással történő hasznosítását még a felszámolás előtt megkezdte. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy a felszámoló a hitelezők érdekében járt el, amikor a gépjárművek bérleti szerződését fenntartotta és ebből bevételt ért el. Ezzel nyilvánvalóan költségek is felmerültek, amelyek felszámolási költségként elszámolhatók, mert a gazdasági tevékenység folyamatos, tartós volt, az eredményes gazdasági tevékenység folytatása pedig igényelte a nyilvántartást.
A hitelező fellebbezése alapján indult másodfokú eljárásban a bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A jogerős végzés indokolásában kifejtette, hogy a lízingszerződés alapján az adós birtokában levő gépjárművek további használata és az adós tulajdonában álló vagyontárgyak bérbeadás útján történő hasznosítása egyaránt a gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenysége körébe tartozik. A következetes bírói gyakorlat értelmében csak a felszámolás alatt tevékenységet folytató adós könyvelésével kapcsolatos kiadások számolhatók el a felszámolási költségek között. A jelen ügyben a felszámoló az adós tevékenységét az adós tulajdonában álló gépjárművek bérbeadás útján történő hasznosításával továbbfolytatta, így az e tevékenység során felmerült könyvvezetési kiadások felszámolási költségnek minősülnek. Rámutatott arra is, hogy az adós tevékenységének lezárásával kapcsolatos könyvelés, adóbevallás az adós feladata, melyért ugyan az adós vezetője felelős a Cstv. 31.§-ában foglaltak szerint, azonban ez nem jelenti azt, hogy az ezzel kapcsolatos költségeket (mérleg, leltár összeállítása stb.) az adós ügyvezetőjének vagy a felszámolónak kellene biztosítania, hanem e kiadásokat nyilvánvalóan az adós vagyonából kell fedezni.
A jogerős végzéssel szemben a hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és új határozat hozatalát, másodlagosan kérte a végzés hatályon kívül helyezését és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat meghozatalára való utasítását. Kérte, hogy a bíróság az új határozatában a bérbeadást vagyonhasznosításnak minősítse és arra kötelezze a felszámolót, hogy az általa kifogásolt költségeket a közbenső mérlegből vezesse ki, s azokat a felszámolói díjból fedezze, a Cstv. 57. § (2) bekezdés g) pontja alkalmazásával.
Kifogásolta, hogy a bíróság jogerős végzésében a J. Kft. részére kifizetett, a tevékenység zárásával kapcsolatban felmerült 102 000 forintot felszámolási költségnek minősítette, mert álláspontja szerint, a felszámoló is hajlandó volt elismerni azt, hogy az alapul szolgáló számla a felszámolás időszaka előtti, ezért nem minősülhet felszámolási költségnek. Rámutatott arra, hogy ez a tevékenység egyébként sem igényel különös szakértelmet.
A hitelező fenntartotta azt az álláspontját is, hogy a bérbeadás nem "tényleges gazdasági tevékenység folytatása", így az erre való hivatkozással a teljesítési segéd igénybevételét jóváhagyó előzetes bírósági végzés hiánya sem magyarázható. A tényleges gazdasági tevékenység folytatásának "az adóhatósághoz bejelentett eredeti, a cég által az alakulásától a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetet megelőzően végzett tevékenység folytatása minősülne, vagy az adóhatósághoz történő változásbejelentés következtében módosuló tevékenységi kör, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 23. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szerint. Miután az adós nem módosította tevékenységi körét, így jogellenesen járt el a bérbeadásnál." Álláspontja szerint a bérbeadás vagyonhasznosítás volt, és ehhez a felszámolónak nem volt szüksége teljesítési segédre. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak a teljesítési segéddel kapcsolatos eseti döntéseire.
Az adós nevében a felszámoló felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, melyben kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Hangsúlyozta, hogy a bérbeadás gazdasági tevékenységnek minősül. A felszámoló csak folytatta azt a gazdasági tevékenységet, amelyet az adós elkezdett még a felszámolás kezdő időpontja előtt. A tevékenység folytatásával pedig könyvelési költségek merültek fel, amelyek elszámolhatók az adós vagyona terhére.
Rámutatott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem jelöli meg pontosan azt a jogszabályt, amelyet a jogerős végzésben a másodfokú bíróság - a hitelező álláspontja szerint - megsértett.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazott Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint egy gazdálkodó szervezet gazdasági tevékenységének fogalma nem korlátozható a hitelező által állított módon csak azokra a tevékenységekre, amelyeket a gazdálkodó szervezet főtevékenységként a nyilvántartásokba bejelentett. A gazdálkodó szervezet bejelentett tevékenységei jelentik az alapvető üzleti tevékenységét, de nem lehet kivonni a gazdasági tevékenység fogalmából a gazdálkodó szervezet vagyonára hatással levő egyéb tevékenységeket sem.
Jelen ügyben az adós gazdálkodó szervezet a felszámolás megindulása előtt úgy határozott, hogy nem folytatja tovább az alapvető tevékenységét, de a vagyona értékének megőrzése és hasznosítása érdekében bérleti szerződéseket kötött. Helyesen hivatkozott arra a hitelező, hogy az adósnak ez a tevékenysége vagyonhasznosítás volt, ez azonban nem befolyásolja azt a tényt, hogy ez is az adós gazdasági tevékenységének minősült.
Az eljárásban alkalmazandó Cstv. 57. § (2) bekezdés b) pontja megkülönbözteti a gazdasági tevékenység ésszerű befejezése és a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenység fogalmát. A megkülönböztetésnek az adott pontban azért van jelentősége, mert a pont második fele az adós hiteltartozásaiból, adó- és járulékfizetési, valamint kártérítési kötelezettségeiből csak azokat minősíti felszámolási költségként ebbe a pontba tartozónak, amelyek az adósnak a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységéből erednek. Ezeknek a követeléseknek a kapcsán kell a bíróságnak azt vizsgálnia, hogy az adós azt a gazdasági tevékenységet folytatta-e, amit a felszámolás megindulása előtt végzett. A bíróság jogerős végzésében helytállóan állapította meg, hogy jelen ügyben a felszámoló az adós tevékenységét az adós tulajdonában álló gépjárművek bérbeadás útján történő hasznosításával továbbfolytatta.
A gazdasági tevékenység folytatása esetén a gazdálkodó szervezetekre vonatkozó - a jogerős végzésben is hivatkozott - kötelező szabályok írják elő az egyes gazdasági események könyvelését, számviteli nyilvántartását, adóbevallás készítését, stb.
A másodfokú bíróság jogerős végzésében helyesen foglalt állást akként, hogy az adós felszámolás előtti tevékenysége lezárásához szükséges tevékenységet lezáró mérleg elkészítésének, és a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez kapcsolódó számviteli feladatok elvégzésének a költségei egyaránt az adóst terhelik. Az ezzel kapcsolatban a könyvelő irodák részére kifizetett díj felszámolási költségnek minősül, amelyet a felszámoló jogosult volt a saját díján felül felszámolni.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem jogszabálysértő a jogerős végzés amiatt mert a Cstv. 57. § (2) bekezdésének b) pontjába tartozó felszámolási költségként elfogadta a számviteli feladatokat elvégző társaságok számláit. A jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Gfv.X.30.017/2010.)