BH+ 2010.10.418

Főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság esetében az ingatlan továbbértékesítésnek igazolására vonatkozó jogszabályi előírások [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2004. augusztus 3. napján kelt adásvételi szerződéssel 500 000 000 forint vételárért megvásárolta a 5178/11 helyrajzi számon felvett üdülő és nyolc épület megnevezésű, 2 ha 8874 m2 térmértékű belterületi ingatlant. A felperes a szerződés 8.5. pontjában akként nyilatkozott, hogy főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozó, az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta. Erre alapozottan kérte kedvezményes illeték megállapítását.
Az adásvételi szerződést a földhiv...

BH+ 2010.10.418 Főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság esetében az ingatlan továbbértékesítésnek igazolására vonatkozó jogszabályi előírások [1990. évi XCIII. tv. 23/A. §]
A felperes a 2004. augusztus 3. napján kelt adásvételi szerződéssel 500 000 000 forint vételárért megvásárolta a 5178/11 helyrajzi számon felvett üdülő és nyolc épület megnevezésű, 2 ha 8874 m2 térmértékű belterületi ingatlant. A felperes a szerződés 8.5. pontjában akként nyilatkozott, hogy főtevékenységként ingatlanforgalmazással foglalkozó vállalkozó, az ingatlant továbbeladás céljából vásárolta. Erre alapozottan kérte kedvezményes illeték megállapítását.
Az adásvételi szerződést a földhivatalhoz 2004. augusztus 4. napján nyújtották be.
A felperes 2004. augusztus 9. napján meghatalmazást adott a földhivatal, az illetékhivatal és más hatóságok előtti ügyei vitelére az Ügyvédi Irodának.
A Körzeti Földhivatal 2004. augusztus 18. napján a felperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte, egyben - az Ügyvédi Iroda részére adott meghatalmazás kivételével - továbbította az ügy iratait illetékkiszabás végett az elsőfokú hatósághoz.
Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásával a szerződéses értéket, mint forgalmi értéket elfogadva, 2%-os illetékkulcs alkalmazásával 10 000 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték és 3000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Felhívta a felperes figyelmét, amennyiben 2006. augusztus 4. napjáig a megszerzett ingatlant nem adja el és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, az egyébként fizetendő és a fizetési meghagyással megállapított illeték különbözetének kétszeresét pótlólag meg kell fizetnie.
Az elsőfokú hatóság a fizetési meghagyást nem a felperes jogi képviselőjének, hanem közvetlenül a felperesnek kézbesítette.
A felperes az ingatlan továbbértékesítését a megadott határidőben nem igazolta, ezért az elsőfokú adóhatóság határozatával 80 000 000 forint illeték pótelőírását rendelte el. A határozat ismételten csak a felperes részére került kézbesítésre.
A felperes jogi képviselője útján 2008. június 20-án fellebbezést terjesztett elő és igazolási kérelemmel is élt, arra hivatkozva, hogy a fizetési kötelezettséget tartalmazó határozatok a meghatalmazott jogi képviselő részére nem kerültek kézbesítésre, illetőleg az igazolás módját és mikéntjét érintően hiányos volt a hatóság tájékoztatása. A fellebbezésével egyidejűleg bejelentette az ingatlan 2006. április 27-i továbbértékesítését és csatolta az ezt igazoló földhivatali határozatot.
Az elsőfokú hatóság végzésével az igazolási kérelmet elutasította.
Az alperes 2008. november 26. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában idézte az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1), (7) és (8) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy a felperes a jogszabály által támasztott feltételek egyikét nem teljesítette, ugyanis a megvásárolt ingatlan továbbértékesítését az illetékhivatal felé határidőben nem igazolta. A szerződés földhivatali benyújtásával pedig az igazolási kötelezettsége nem tekinthető teljesültnek.
Hangsúlyozta, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdését 2008. január 1. napjával módosító rendelkezéseit nem kell a felperes vagyonszerzési ügyében alkalmazni, ugyanis a továbbértékesítés igazolására nyitva álló határidő 2007. december 31. napját megelőzően, 2006. augusztus 19. napján telt el.
Az Ügyvédi Irodának adott meghatalmazást az adóhatósághoz és nem a földhivatalhoz kell benyújtani, annak veszélye, hogy az az ingatlanügyi hatóság részéről nem került továbbításra, az adózó terhére esik. Az illetékfizetési kötelezettséget megállapító fizetési meghagyás fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, annak jogszerűségét a pótilletéket előíró határozat elleni jogorvoslatban a felperes már nem vitathatja. A pótelőírásról szóló határozat a felperes által hiányolt elemeket nem kell, hogy tartalmazza. Az igazolási kötelezettség elmulasztása önmagában megalapozza a pótelőírás jogszerűségét. Közömbös, hogy a továbbértékesítésről szóló adásvételi szerződés alapján az új tulajdonos terhére került-e kiszabásra visszterhes vagyonátruházási illeték.
Az igazolási kérelmet szintén nem találta megalapozottnak az alperes, lévén az első fizetési meghagyásban kellő részletességgel, az alapul szolgáló jogszabályi rendelkezések megjelölésével tájékoztatta a felperest az ingatlan továbbértékesítésére és az igazolás benyújtására előírt határidőről. A felperesnek, mint ingatlanforgalmazással főtevékenységként foglalkozó gazdasági társaságnak a követendő eljárással tisztában kellett lennie, e körülmény kizárja az önhiba hiányát.
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 67. § (3) bekezdése az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen az önálló fellebbezést kizárja. A végzés tartalma csak az ügy érdemében hozott határozat elleni jogorvoslati kérelemben kifogásolható.
A felperes keresetében kérte a határozat felülvizsgálatát, eredményeképpen az alperes határozatának az elsőfokú határozatra és az igazolási kérelmet elutasító végzésre is kiterjedő hatályon kívül helyezését arra alapozottan, hogy jogszabálysértő volt a pótlólagos illeték kiszabása.
A megyei bíróság a keresetet alaposnak találván, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletében rámutatott, hogy az illetékhivatal előtti eljárásra is vonatkozó ügyvédi meghatalmazást a földhivatal az elsőfokú hatóság részére a többi irattal együtt nem küldte meg. Az illetékfizetési kötelezettséget megállapító fizetési meghagyást és a pótelőírást tartalmazó határozatot az illetékhivatal csak a felperes részére kézbesítette. Ez a szabálytalanság annyiban érintette az ügy érdemét, hogy a továbbértékesítés igazolására nyitva álló határidő elmulasztása miatt előterjesztett felperesi igazolást jogszabálysértő módon utasította el az elsőfokú adóhatóság.
Hangsúlyozta, hogy a Ket. 5. § (2) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettség nem sérült, az elsőfokú hatóság az alap fizetési meghagyásban a határidőre és mulasztás következményeire megfelelő módon figyelmeztette a felperest. Ezen túlmenően további tájékoztatási kötelezettség nem terhelte.
Nem sértett jogszabályt az elsőfokú hatóság azzal sem, hogy az igazolási kérelmet elutasító végzéssel szemben külön fellebbezést nem biztosított, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 14. § (1) bekezdésében, 136. § (1)-(2) bekezdésében és (3) bekezdés d) pontjában, valamint a Ket. 67. § (3) bekezdésében foglaltakra. Az adózó az ügy érdemében hozott elsőfokú határozat ellen élhet fellebbezéssel, az Itv. 23/A. §-a szerinti illetékmentesség alkalmazásához szükséges iratok előterjesztése a törvényben előírt bevallási, bejelentési kötelezettség körébe nem sorolható. Azok előterjesztése az adózó érdekében áll és mint ilyen, az adókötelezettségek körébe tartozik.
Rámutatott ezen túlmenően a megyei bíróság arra, hogy a továbbértékesítés igazolására biztosított határidő 2006. augusztus 19. napján eltelt, ezért a felperes által hivatkozott, 2008. január 1-jével módosított és hatályba lépett Itv. 23/A. § (7) bekezdése nem volt alkalmazható. Az illetékügyekben eljáró adóhatóságnál, a 2008. január 1-je előtt hatályban volt Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerint, a felperesnek kellett volna igazolnia az ingatlan továbbértékesítését. Az ingatlan eladását az illetékhivatalnál (az illetékügyekben eljáró adóhatóságnál) kell bejelenteni, nem elégséges a továbbértékesítésről szóló szerződés földhivatalhoz történő benyújtása. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem csak az elmulasztott igazolás pótlását kívánja meg, hanem a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztését is.
Az elsőfokú hatóság megsértette a Ket. 40. § (7) bekezdésében írt kötelezettségét, amikor a fizetési meghagyásokat nem a jogi képviselő részére kézbesítette. A hatóságok a tényállást hibásan állapították meg, és kellő alap nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes mulasztása nem volt vétlen. A kézbesítési szabálytalanságot az igazolási kérelem elbírálásakor figyelembe kellett volna venniük. A határozat kézbesítését nem teszi hatályossá az, hogy a felperes a kedvezményes illetéket határidőben megfizette. A joghatályos kézbesítés elmaradásával a hatóságok gátolták a felperest abban, hogy a kedvezményes illeték igénybevételéhez szükséges továbbértékesítés igazolását a jogszabályban előírt helyen és módon igazolni tudja. A megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes törvényes határidőn belül előterjesztett igazolási kérelmében a késedelme vétlenségét igazolta, azt az elsőfokú adóhatóság nem utasíthatta volna el.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet, míg a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint, a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében és a Ket. 66. § (1), (5) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy kimondta, az alperes jogszabálysértő módon bírálta el az igazolási kérelmet, amikor a kézbesítés szabálytalanságára vonatkozó felperesi előadást nem vette figyelembe. A felperes az illetékkedvezményt megkapta, a fizetési meghagyás kellő tájékoztatást adott a továbbértékesítés határidejéről és annak igazolásáról. Nem volt olyan eljárásjogi szabálysértés, amely a felperest akadályozta volna jogai érvényesítésében, hiszen az ügyvédi meghatalmazás az adóhatósági eljárásban nem került becsatolásra. Az Itv. 23/A. § (7) és (8) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a nyilatkozatokat, illetve az igazolásokat az adóhatósághoz és nem a földhivatalhoz kell benyújtani.
Okszerűtlennek és logikátlannak tartotta a jogerős ítéletet, mert az a kedvezményes illeték kiszabásáról rendelkező fizetési meghagyást nem helyezte hatályon kívül, holott annak kézbesítése nem a jogi képviselő részére történt meg. A felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az ügyvédi meghatalmazást a földhivatalhoz benyújtotta, azonban erre nem került sor. Az adóhatóságot tényállás-tisztázási kötelezettség e körben nem terheli. Amennyiben ez így lenne, az a bizonyítási teher megfordítását jelentené.
Az elsőfokú hatóság első alkalommal kibocsátott fizetési meghagyásában a továbbértékesítési kötelezettség fennálltáról és annak határidőn belüli igazolásáról tájékoztatta a felperest, amelytől, mint főtevékenységű ingatlanforgalmazótól, elvárható lett volna a gazdálkodási körébe tartozó hatályos jogszabályok ismerete és betartása. Ezt a jogerős ítélet is rögzítette, ennek ellenére az igazolási kérelem megalapozottságát csupán a kézbesítés szabálytalansága miatt, okszerűtlenül, megállapíthatónak találta.
A megyei bíróság törvénysértően rögzítette, hogy a felperes igazolási kérelme a kézbesítés szabálytalanságára tekintettel megalapozott volt, amely kihatott az ítélet jogszerűségére is.
A felperes kizárólag a jogerős ítélet indokolását támadó csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a Ket. 5. § (1) és (2), valamint 72. § (1) bekezdésébe ütközőnek tartotta a jogerős ítéletet. Álláspontja szerint az adóhatósági határozatok a tájékoztatási kötelezettségüknek megfelelő módon nem tettek eleget. Tévesnek tartotta a bíróság azon okfejtését, amellyel a fellebbezési jog kizárásával kapcsolatosan a jogszabálysértés hiányát állapította meg. Igazolási kérelmét az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettsége körében terjesztette elő, ezért az Art. 136. § (3) bekezdés d) pontja értelmében az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.
A 2007. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Mtv.) 379. § (1) és (2) bekezdéséből fakadóan, az Itv. 23/A. § (7) bekezdésének 2008. január 1. napjától hatályos rendelkezéseit kellett volna alkalmazni, lévén a közigazgatási eljárás első- és másodfokú szakasza is ezen időpontot követően indult. Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében megfogalmazott konjunktív feltételeket a jogalkotó nem az Itv. 23/A. § (1) bekezdésével megállapított ingatlanforgalmazási célú, 2%-os illetékszabály alkalmazhatósága, hanem a pótlólagos illeték megfizetése körében határozza meg. A jogalkalmazó hatóság a két feltétel együttes fennállása esetére előírt jogkövetkezményt csak mindkét feltétel tényleges és együttes fennállása esetén alkalmazhatja, azaz az igazolás elmaradása mellett a továbbértékesítés elmulasztásának is teljesülnie kell az adott következmények beálltához.
Nem vitatott, hogy az ingatlan továbbértékesítése két éven belül megtörtént, azt pedig jogszabály nem írja elő, hogy a bejelentést (igazolást) milyen módon kell teljesíteni. Erre az adóhatóság sem nyújtott iránymutatást számára. Az értékesítés megtörténtét, kellőképpen igazolja, hogy az ingatlan megvásárlójával szemben - a továbbeladásra tekintettel - az elsőfokú hatóság fizetési meghagyást bocsátott ki. E tény egyben a bejelentés (tudomásszerzés) megtörténtét is igazolja.
A Ket. 36. § (2) bekezdése és az Art. 10. § (4) bekezdése értelmében az adózótól nem lett volna kérhető olyan adat igazolása, amely a hatóság nyilvántartásában már szerepel.
Előadta végül, hogy 2008. június 20-án az ingatlan továbbértékesítését ismételten bejelentette. Erre tehát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően, határidőben került sor, ekként a kedvezményes illetékmérték igénybevételére jogosult volt, vele szemben szankció nem volt alkalmazható.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem - tételes jogszabálysértés megjelölésének hiányára alapozott - "érdemi vizsgálat nélküli" elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet rendelkező részét (érdemét) érintően, annak hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az illetékkötelezettség keletkezésekor hatályos Itv. 23/A. § (7) bekezdése értelmében, ha az (1) bekezdésben meghatározott céllal megszerzett ingatlant az ingatlanforgalmazást végző vállalkozó a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éven belül nem adja el és ennek megtörténtét - legkésőbb a határidő elteltét követő 15 napon belül - a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről szóló határozattal (ennek hiányában az ingatlan-nyilvántartási eljárás megindítását a tulajdoni lapon feltüntetett széljeggyel) nem igazolja; az illetékhivatal a vagyonszerzésre a 19. § (1) bekezdés, illetve a 21. § (1) bekezdés alapján egyébként fizetendő és az (1) bekezdés szerint megállapított illeték különbözetének kétszeresét a vállalkozó terhére pótlólag előírja.
Az illetékhivatal 2005. június 29. napján kelt - bírósági felülvizsgálattal nem érintett - fizetési meghagyásában az igazolási kötelezettségről és annak határidejéről megfelelő módon tájékoztatta a felperesi társaságot, amelynek az eladás megtörténtét legkésőbb 2006. augusztus 19. napjáig kellett volna az illetékhivatalnál igazolnia. A határidőn belüli értékesítés igazolásának elmulasztása esetében az illetékügyekben eljáró hatóság köteles az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti illetéket megállapítani, e körben mérlegelési lehetősége nincs.
Az Itv. fentebb idézett rendelkezését 2008. január 1. napi hatállyal módosította az Mtv. 148. §-a. A módosított rendelkezés értelmében a továbbértékesítési céllal megszerzett ingatlan továbbértékesítésének megtörténtét a vagyonszerzés illetékkiszabásra bejelentésétől számított két éves határidő elteltét követően az állami adóhatóság saját nyilvántartása vagy az ingatlan fekvése szerint illetékes ingatlanügyi hatóság megkeresése útján ellenőrzi. Az Mtv. 379. § (2) bekezdése kimondja, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdését módosító rendelkezést azokban a vagyonszerzési ügyekben is alkalmazni kell, amelyekben az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott célra megszerzett ingatlan továbbértékesítésére, illetőleg annak igazolására nyitva álló határidő 2007. december 31. napjáig még nem telt el.
Helyesen állapította meg a megyei bíróság is, hogy a 2008. január 1. napjától hatályos Itv. 23/A. § (7) bekezdése jelen ügyben nem alkalmazható, mivel a perbeli esetben a továbbértékesítésre, illetve annak igazolására nyitva álló határidő 2006. augusztus 19. napján lejárt. Az ingatlan továbbértékesítését tehát a felperesnek kellett volna megfelelő módon és időben az illetékügyekben eljáró hatóságnál igazolnia, ezt azonban elmulasztotta.
A mulasztást orvosolandó, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése lehetőséget biztosít igazolási kérelem előterjesztésére, amikor kimondja, hogy az (1), (4)-(5) bekezdésben meghatározott nyilatkozatokat, valamint az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolásokat az adott rendelkezésekben előírt időpontban és tartalommal kell az illetékhivatalhoz benyújtani. A nyilatkozat pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. Mindebből következik, hogy a vagyonszerzőnek a mulasztása miatt, kérelmével egyetemben, a továbbértékesítés tényének bejelentését és igazolását teljesítenie, valamint a mulasztása vétlenségét valószínűsítenie kell, mint ahogy azt az Itv. hivatkozott rendelkezésein túlmenően a másodlagos eljárási szabályként alkalmazandó Ket. 66. § (5) bekezdése is előírja.
Tévedett a megyei bíróság, amikor az igazolási kérelemben foglaltakat alaposnak találta a felperes mulasztása vétlenségének igazolására. Tény, hogy a felperes részéről az Ügyvédi Iroda számára adott, 2004. augusztus 9. napján keltezett, meghatalmazás az ügy egyéb irataival nem került továbbírásra az illetékhivatalhoz. Megjegyzi azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy az említett, az Ügyvédi Irodát a földhivatal, az illetékhivatal és más hatóságok előtti eljárásra is feljogosító meghatalmazás egy példányban és nem az adásvételi szerződéssel egyidejűleg, hanem azt követően került az ingatlanügyi hatósághoz benyújtásra. A földhivatalnak nem volt eljárási kötelezettsége arról másolatot készíteni, ellenben szükségképpen magánál kellett tartania a földhivatali eljárásra is vonatkozó meghatalmazás eredeti példányát. Jelentősége van annak, hogy a korábbi jogi képviselő csak a szerződés elkészítésére, ügyvédi ellenjegyzésre, és a szerződés földhivatalhoz történő benyújtására kapott megbízást.
A kézbesítés szabálytalanságát és az igazolási kérelem megalapozott voltát a felperesnek kellett volna igazolnia, azonban a 2008. június 20-án kelt igazolási kérelméhez kizárólag egy 2008. június 13-i keltezésű ügyvédi meghatalmazást csatolt, az állítását alátámasztó 2004. augusztus 9-én keltezett ügyvédi meghatalmazást nem. Ennek hiányában az adóhatóság nem volt abban a helyzetben, hogy az igazolási kérelem valóságtartalmáról, a felperes vétlenségéről meggyőződhessen, lévén csak a közigazgatási iratoknál már korábban is fellelhető 2004. augusztus 12-i bejegyzési és továbbítási kérelem, valamint a kedvezményes illeték kiszabására irányuló 2004. augusztus 9-i nyilatkozat került újólag csatolásra. Az előbbi okirat mellékleteként valóban felsorolást nyert az ügyvédi meghatalmazás, de ebből nem állapítható meg, hogy ezen meghatalmazás mely eljárásra, eljárásokra vonatkozott.
Ezzel szemben tény, hogy a felperes az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt feltételeket teljes körűen nem teljesítette, hiszen a megszerzett ingatlan két éven belüli eladásának megtörténtét a jogszabály által megkövetelt módon és időben nem igazolta. Nem tekinthető az értékesítés megfelelő igazolásának az a körülmény, hogy az ingatlant megszerző harmadik személy illetékkiszabás végett az egyébként rá vonatkozó bejelentési kötelezettségének eleget tesz. A továbbértékesítésnek az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti igazolása a felperes illetékügyében a felperes kötelezettsége, a mulasztás következményeinek levonása pedig az alperesé.
A Pp. 339/A. §-ából fakadóan a bíróság a közigazgatási határozatot - jogszabály eltérő rendelkezései hiányában - a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és a fennálló tények alapján vizsgálja felül. Tévesen állapította meg a megyei bíróság, hogy a kézbesítési szabálytalanságra alapozott igazolási kérelemben foglaltakkal a felperes a késedelme vétlenségét igazolta, ugyanis az ezt alátámasztó okirati bizonyítékot a felperes a közigazgatási eljárás során nem csatolta, azt a peres eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként szerezte be a bíróság.
A felperes nem volt elzárva attól, hogy a továbbértékesítést megfelelő módon és tartalomban az illetékhivatal felé igazolja. Az alperes a rendelkezésre álló tények és bizonyítékok alapulvételével a tényállást kellő mértékben feltárta, a mérlegelés szempontjairól számot adott, határozata indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az igazolási kérelemben foglaltak kimentésre, a késedelem vétlenségének valószínűsítésére nem alkalmasak.
A Legfelsőbb Bíróság - osztva a megyei bíróság ez irányú okfejtését - rámutat arra, hogy az illetékfizetési kötelezettséggel kapcsolatosan előterjesztett igazolási kérelem nem bevallási, bejelentési kötelezettséghez kapcsolódik, így az ellen az Art. 136. § (3) bekezdés d) pontjára alapozottan önálló fellebbezésnek nincs helye. Jogszerűen járt el tehát az elsőfokú hatóság, amikor az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen önálló jogorvoslatot nem biztosított.
Az ingatlan továbbértékesítését a felperes megfelelő módon nem igazolta, az igazolási kérelemében foglaltak nem fogtak helyt, így jogszerűen szabtak ki vele szemben pótlólagosan 80 000 000 forint illetéket.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, míg a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben foglaltakat nem, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésére utalással elutasította. (Legf.Bír. Kfv.VI.39.089/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.