adozona.hu
EH 2009.2081
EH 2009.2081
A járőr beosztásban szolgálatot teljesítő feladatkörébe tartoznak a sérülés nélküli és könnyű sérüléssel járó balesetek helyszínelésével kapcsolatos szolgálati feladatok, ezért emiatt sem magasabb beosztású baleseti helyszínelői illetmény, sem illetménykülönbözet nem illeti [1996. évi XLIII. törvény 3. § (1)-(2) bekezdés, 68. § (1) bekezdés a) pont, 69. § (1) bekezdés, 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 18. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban valamennyien a Sz. Rendőrkapitányság K. és K. Osztály állományában teljesítettek szolgálatot. A rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú I. rendű felperes 2006. december 1-jéig a K. Alosztályon közrendvédelmi járőr, majd 2007. decemberig a K. r. Alosztályon közlekedésrendészeti járőrvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A rendőr törzsőrmester rendfokozatú II. és III. rendű felperes a K. r. Alosztályon közlekedési járőrként, majd a II. rendű felper...
EH 2009.2081 A járőr beosztásban szolgálatot teljesítő feladatkörébe tartoznak a sérülés nélküli és könnyű sérüléssel járó balesetek helyszínelésével kapcsolatos szolgálati feladatok, ezért emiatt sem magasabb beosztású baleseti helyszínelői illetmény, sem illetménykülönbözet nem illeti [1996. évi XLIII. törvény 3. § (1)-(2) bekezdés, 68. § (1) bekezdés a) pont, 69. § (1) bekezdés, 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 18. §].
A felperesek hivatásos szolgálati viszonyban valamennyien a Sz. Rendőrkapitányság K. és K. Osztály állományában teljesítettek szolgálatot. A rendőr főtörzsőrmester rendfokozatú I. rendű felperes 2006. december 1-jéig a K. Alosztályon közrendvédelmi járőr, majd 2007. decemberig a K. r. Alosztályon közlekedésrendészeti járőrvezető beosztásban teljesített szolgálatot. A rendőr törzsőrmester rendfokozatú II. és III. rendű felperes a K. r. Alosztályon közlekedési járőrként, majd a II. rendű felperes 2007. június 1-jétől 2009. január 1-jéig, a III. rendű felperes 2006. december 1-jétől 2007. június 1-jéig közlekedésrendészeti járőrvezető beosztásban teljesített szolgálatot.A felperesek a szolgálati panaszuk elutasítását követően a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetükben arra hivatkoztak, hogy az alperes a beosztásuk ellenére baleseti helyszínelő munkakörbe vezényelte őket és a szolgálati feladataik mellett ellátták a baleseti helyszínelő beosztás szolgálati feladatait. Ezért jogalapként a Hszt. 50. § (1)-(4) bekezdését megjelölve a többletszolgálatért az illetményalap 65 százalékának megfelelő díjazás, valamint a nyomozói és a közterületi pótlék közötti 20 százalékos különbség megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Az I. rendű felperes 2005. december 1-jétől 2007. december 1-jéig 748 920 forint, a II. rendű felperes 2006. július 1-jétől 2008. június 1-jéig 1 126 335 forint, a III. rendű felperes 2005. június 1-jétől 2007. július 1-jéig 710 260 forint illetménykülönbözet és kamata megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelme szerint marasztalta az alperest.
Megállapította, hogy a felperesek illetménykülönbözet iránti igénye a Hszt. 50. § (1) és (4) bekezdése értelmében azért megalapozott, mert a felperesek az eredeti beosztásuk ellátása mellett baleseti helyszínelő tevékenységet is végeztek. A felperesek szolgálati ideje alatt baleseti helyszínelő nem volt sem szolgálatban, sem készenlétben. Így, ha a felperesek voltak szolgálatban, súlyos sérüléssel járó közlekedési baleset esetén is ők látták el a helyszínelő feladatokat.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű, a II. rendű és a III. rendű felperesek a keresettel érvényesített elszámolási időszakban a baleseti helyszínelői beosztással együtt járó illetmény elszámolására jogosultak. Az összegszerűség tekintetében ezért az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős közbenső ítélet szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok azt támasztották alá, hogy a járőrök napi nyolc órás szolgálatot teljesítettek meghatározott útvonalon, míg a felperesek vezénylés alapján 12 órás szolgálatban kötött útirányok nélkül ténylegesen baleseti helyszínelő feladatokat láttak el. Ezért a másodfokú bíróság szerint a felperesek valójában a ténylegesen ellátott szolgálatért őket megillető díjazásra tartottak igényt, és nem képezhette adott esetben a Hszt. 50. § (1) bekezdése az elszámolás alapját, hiszen nem ideiglenes jellegű megbízásról volt szó, hanem arról, hogy a saját feladataik helyett ténylegesen a beosztásuktól eltérő másik beosztásnak megfelelő feladatkört láttak el huzamosabb időn keresztül.
A jogerős közbenső ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.
Az alperes arra hivatkozott, hogy a felperesek járőr, illetve járőrvezető beosztásban teljesítettek szolgálatot, és a perben maguk sem vitatták, hogy ténylegesen ellátták ezt a feladatot. Ezért az alperesi érvelés szerint iratellenes a jogerős közbenső ítélet ezzel ellentétes megállapítása. A felperesek alkalmanként ugyan ténylegesen elláttak baleseti helyszínelő munkát is, de vizsgálati munkát nem. A felek között épp abban volt a vita, hogy a járőri, illetve járőrvezetői feladataik mellett el kellett-e a felpereseknek látniuk a baleseti helyszínelői feladatokat is mindenféle külön juttatás nélkül. E körben az alperes sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem értékelték, miszerint a felpereseknek a baleseti helyszínelő munkát a munkaköri leírásukból és a 3/1998. (I. 31.) számú ORFK utasítás III. fejezet 16. és 17. pontjából következően szolgálati feladatként kellett ellátniuk. Lényeges körülmény továbbá, hogy nem folyamatosan végeztek ilyen munkát, és amennyiben végeztek, csak elenyésző számban és akkor is csak részfeladatokat. A perbeli időszakban bekövetkezett balesetek és a felperesek baleseti helyszínelő munkában való közreműködéseinek száma sem igényelte az eredeti járőri illetve járőrvezetői beosztás alóli mentesítést. A felperesek iskolai végzettségének hiánya egyébként is gátja volt a Hszt. 50. §-ában szabályozott megbízásnak.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felperesek a perbeli időszakban járőr, illetve járőrvezető beosztásban teljesítettek szolgálatot. A módosított kereseti kérelmük azon alapult, hogy az eredeti beosztásuk ellátása mellett a szolgálati beosztásukhoz nem tartozó, baleseti helyszínelői szolgálati feladatokat is elláttak. Az nem volt vitatott, hogy az alperes az eredeti beosztás ellátása alól nem mentesítette őket, a balesetek helyszínelésével összefüggő részfeladatokat a járőri, illetve járőrvezetői feladatok mellett végezték, vizsgálói munkát nem vagy csak keveset. A munkaügyi bíróság a felperesek előadása alapján állapította meg a tényállást, melyet a felperesek fellebbezéssel nem támadtak, ezért a jogerős ítéletnek iratellenes az a következtetése, miszerint a felperesek a beosztásuktól eltérő másik beosztást láttak el huzamosabb ideig.
A perben a felperesek kereseti kérelme alapján a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperesek a balesetek helyszínelésével mennyiben láttak el többletszolgálatot, illetve megállapítható-e a részükről - kinevezés, illetve megbízás nélkül is - a magasabb beosztás szerinti szolgálati feladat ellátása.
A felperesek járőrvezetői munkaköri leírása általánosságban tartalmazza a könnyű sérüléses és sérülés nélküli közlekedési balesetek tekintetében az ezzel kapcsolatos teendők elvégzését, mindazon nem nevesített feladatokat, melyeket az elöljárói hatáskörébe utalnak, és tartalmazza a munkaköri utasításban nem szabályozott kérdésekben a jogszabályok és más belső rendelkezések szerinti eljárást.
A szolgálati viszony a Hszt. 3. § (1) bekezdése értelmében az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony. A felpereseknek a szolgálatteljesítés során nemcsak a munkaköri leírásuk szerint, hanem a munkáltató rendelkezése alapján a beosztáshoz tartozó, de a munkaköri leírásban konkrétan nem nevesített feladatokat is végre kellett hajtaniuk [Hszt. 3. § (2) bekezdés, Hszt. 68. § (1) bekezdés a) pont, Hszt. 69. § (1) bekezdés]. A felpereseknek a K. r. Alosztály közlekedési járőreként, illetve járőrvezetőjeként a munkaköri leírásban foglaltakon túlmenően el kellett látniuk azokat a szolgálati feladatokat is, amelyeket a rendőri szervekre kötelezően alkalmazandó jogszabályok és utasítások e beosztások ellátása tekintetében meghatároznak. A felperesek így a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 3/1995. (III. 1.) BM rendelet 18. §-a szerint voltak kötelesek eljárni a közlekedési baleset helyszínén a helyszín biztosítására vonatkozó általános szabályok szerint, és feladatukat képezte valamennyi elsődleges intézkedés megtétele is. Ezen túl a 3/1998. (I. 31.) számú ORFK utasítás 16., 17. és 18. pontja egybevetésének helyes értelmezéséből az következik, hogy a helyszíni eljárást a 18. pontban meghatározott bűncselekmények, súlyos sérülést vagy halált okozó balesetek, illetőleg olyan balesetek kivételével, melyeknek meghatározott személyek a résztvevői, nemcsak a baleset helyszínelői állomány, hanem a közlekedésrendészeti szervek egyenruhás közterületi szolgálatot teljesítő állományának is szolgálati, saját munkakörbe tartozó feladatként végre kell hajtania. Ennek ellenkezőjére az eljárt bíróságok téves értelmezéssel helytelen következtetést vontak le.
A "helyszíni eljárást" a 3/1998. (I. 31.) számú ORFK utasítás III. fejezete ugyanis megállapíthatóan gyűjtőfogalomként használja. Ebből következően e körbe tartozik a helyszín biztosítása, általános eljárás a baleset helyszínén, így a helyszínen a körülmények tisztázása, a helyszínnek a szemle végrehajtásakor, illetve a baleset bekövetkezésekor meglévő sajátosságainak rögzítése, helyszínen lévő nyomok felkutatása, a balesetben résztvevő személyek, járművek adatainak rögzítése, személyi sérülést eredményező baleset helyszínén a szemle és annak dokumentálása, majd a helyszínről történt bevonulás után ügyirat, jelentés elkészítése.
Ezeket a részfeladatokat tehát a felperesek a legtöbb baleset helyszínelésénél szolgálati feladatként voltak kötelesek ellátni, amely többletszolgálatnak következésképpen nem minősülhet. A felperesek jórészt sérülés nélküli és könnyű sérüléssel járó balesetek helyszínelésénél jártak el, melyek nem jelentettek a beosztásukhoz nem tartozó, lényeges többletként jelentkező tevékenységet, hanem a beosztással együtt járó feladatkörbe szervesen beletartoztak. Magasabb beosztáshoz tartozó szolgálati feladatot kizárólag a hivatkozott ORFK utasítás 18. pontja alá eső esetekben láttak el. Az erről szóló alperesi kimutatást nem vitatták. Eszerint a perbeli időszakban az I. rendű felperes 2006. évben 3, 2007. évben 5, a II. rendű felperes 2006-ban 2, 2007-ben 3, a III. rendű 2005-ben 2, 2006-ban 2 olyan esetben végzett helyszínelést, ahol baleseti helyszíni eljárást a vonatkozó utasítás szerint magasabb beosztású baleseti helyszínelőnek kellett volna elvégeznie. A további években ilyen szolgálatteljesítés részükről nem történt. Évenkénti átlagban 2-3 esetben magasabb beosztáshoz tartozó szolgálati feladat ellátása olyan elenyésző, hogy sem a magasabb beosztás szerint járó illetmény, sem illetménykülönbözet iránti igényt nem alapozza meg.
A peres iratokból kitűnik, hogy miután a II. rendű és a III. rendű felperesek kinevezéshez szükséges képesítési követelményeknek megfeleltek, az alperes baleseti helyszínelőnek kinevezte őket (a II. rendű felperes 2009. január 1-jétől, a III. rendű felperes 2007. július 1-jétől, az I. rendű felperest 2007. december 1-jétől bűnügyi technikus lett). Ezt megelőzően a II/III. besorolású felperesek a II/IV. besorolású magasabb beosztásba (balesetvizsgáló helyszínelő beosztásba) a 9/1997. (II. 12.) BM rendelet 9. § (1) bekezdése, illetve 17. § (1) bekezdése értelmében nem voltak kinevezhetők, illetve megbízhatók.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő jogerős közbenső ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és felperesek keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.360/2009.)