adozona.hu
ÍH 2009.85
ÍH 2009.85
KÖVETELÉS VITATÁSA ÍRÁSBELI NYILATKOZATTAL - VITATÁS HATÁLYOSULÁSA MÁSIK FÉL TUDOMÁSSZERZÉSÉVEL - KÖVETELÉS VITATÁSA FELSZÁMOLÁSBAN A fizetési felszólítás és a követelés adósi vitatása írásbeli nyilatkozattal történhet, mely a másik fél tudomásszerzésével hatályosul. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette [Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja, 27. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a hitelező által 2006. november 28-án kezdeményezett felszámolási eljárás során a 16. sorszámú végzésével megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót.
Az elsőfokú bíróság a végzése indokolásában megállapította, hogy a hitelező és az adós 2001. május 3-án "Űrszegmens bérleti szerződést" kötöttek, amely szerint a bérleti díj havi 20 000 USA-dollár, amelyet a bérlőnek a kézhezvételtől számított 30 na...
ÍH 2009.85 KÖVETELÉS VITATÁSA ÍRÁSBELI NYILATKOZATTAL - VITATÁS HATÁLYOSULÁSA MÁSIK FÉL TUDOMÁSSZERZÉSÉVEL - KÖVETELÉS VITATÁSA FELSZÁMOLÁSBAN
A fizetési felszólítás és a követelés adósi vitatása írásbeli nyilatkozattal történhet, mely a másik fél tudomásszerzésével hatályosul. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette [Cstv. 27. § (2) bek. a) pontja, 27. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a hitelező által 2006. november 28-án kezdeményezett felszámolási eljárás során a 16. sorszámú végzésével megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, elrendelte a felszámolását és kijelölte a felszámolót.
Az elsőfokú bíróság a végzése indokolásában megállapította, hogy a hitelező és az adós 2001. május 3-án "Űrszegmens bérleti szerződést" kötöttek, amely szerint a bérleti díj havi 20 000 USA-dollár, amelyet a bérlőnek a kézhezvételtől számított 30 napon belül kellett teljesíteni. A szerződő felek 2004. május 4-én további öt évvel meghosszabbították a szerződés időtartamát, így az új lejárati időpont 2009. május 2. lett. A hitelező ezen szerződés alapján állította ki a számláit az adós felé, amelyeket az adós csak részben teljesített, így a hitelezőnek 153 900 USD követelése keletkezett. A hitelező a 2006. november 2-én kelt levelében felszólította az adóst ezen tartozása megfizetésére, egyben közölte az adóssal, hogy a 2006. június 29-én átvett levelükben is felszólították a tartozása rendezésére, de az nem történt meg.
A hitelező a felszámolási kérelmében előadta, hogy szóbeli megállapodás alapján a korábban szerződésben kikötött bérleti díjat 19 000 USD összegre mérsékelték, de 2005 áprilisától kezdődően 15 havi bérleti díjról kiállított számla esetében az adós csak részben tett eleget a havi díj megfizetési kötelezettségének, illetve a számlák ellenértékét egyáltalán nem fizette meg.
Az adós a kérelemre úgy nyilatkozott, hogy a hitelezőnek a sugárzási szerződésre alapított igényét nem ismeri el, mivel a hitelező évek óta egyetlen esetben sem juttatta el a szerződés szerinti működésen alapuló számlát. Az adós a bíróság felhívására közölte, hogy a hitelező felszólítására válaszolt, továbbá hangsúlyozta, hogy a hitelező követelése az adós 2005-2006. évi mérlegében követelésként nem szerepel, továbbá hivatkozott arra, hogy az ORTT a műsorszolgáltató adóst törölte a nyilvántartásából, így műsorjel feladására és továbbítására nem kerülhetett sor, az el nem végzett szolgáltatásért pedig ellenszolgáltatás nem jár.
A hitelező az adósi észrevételre úgy nyilatkozott, hogy az adós által benyújtott 2006. november 6-án kelt, D. P.-hez címzett levél a részére nem került kézbesítésre. Hangsúlyozta, hogy az adós semmilyen módon (feladóvény, tértivevény) nem igazolta, hogy a levelet határidőben postára adta a hitelező részére és azt a hitelező kézhez kapta volna.
Az elsőfokú bíróság a jogi indokolásában megállapította, hogy a hitelező a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet mellékleteként közzétett formanyomtatványnak megfelelő tartalommal a fizetési felszólítást 2006. november 7-én küldte meg az adósnak, melynek átvételét a tértivevény csatolásával igazolta, majd a felszámolás iránti kérelmet a 15 napos határidő lejártát követően terjesztette elő a bíróságon. Az adós az eljárás során arra hivatkozott, hogy a hitelező követelését az 1991. évi XLIX. törvény 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott határidőn belül és módon írásban vitatta, de az ezt igazoló iratokat a bizonyítási teher sikertelenségének következményeiről szóló, 8., 12. sorszámú végzésekben megtett bírósági tájékoztatás ellenére nem csatolta, ugyanis nem igazolta, hogy a 2006. november 16-án kelt levelet a hitelező átvette, illetve azt a hitelező részére postára adták. Az elsőfokú bíróság idézte a Cstv. 27. § (3) bekezdését, s a Cstv. 27. § (1) és (2) bekezdés a) pontja alapján megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását.
E végzés ellen az adós élt fellebbezéssel, amelyben - tartalmilag - az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és az eljárás megszüntetését kérte.
A fellebbezés indokolása szerint a végzés indokolása több tévedést tartalmaz. Az adós által 2006. június 29-én átvett levelet említ. Ilyen levél sem a bírósági iratokban, sem az adós irattárában nem lelhető fel, ennek postai feladóvevénye, tértivevénye sehol sem létezik. Az adós nem létező levélre nem tehetett nyilatkozatot. A végzési indokolás 2006. november 7-én átvett hitelezői levélre hivatkozik, amely azonban nem felel meg az indokolásban idézett törvényhelynek, mert abban semmiféle formanyomtatvány az ügyvédi meghatalmazáson kívül nem volt. Az adós 2006. november 16-án kelt levelében közvetlenül a régi "baráti" kapcsolat alapján D. P. igazgató úrhoz fordult, amely mind tartalmában, mind alakiságában megfelel a Cstv. előírásainak. Ezen levél - a postai feladást igazoló fénymásolat, illetve a postai keletbélyegző szerint 2006. november 20-án - azaz a Cstv. szerinti tizenharmadik napon került feladásra. Az adós álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás hibás feltárásával jogszabályellenesen alkalmazza a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontját, s emiatt a bíróság a helytelen tényfeltárásból következően alkalmazta a Cstv. 27. § (1) bekezdését. Ezért az adós ismételten és eredeti példányokban is benyújtja a 2006. november 6-án írt, és 2006. november 20-án postára adott levelét.
Csatolta: a hitelező cégnevére, D. P. igazgató (ISRAEL) nevére címzett, az adós vezérigazgatója által aláírt, 2006. november 16-án kelt levél, és ezen levél 2006. november 20-ai közönséges levélpostai küldeményként való feladását igazoló "Postaküldemények feladókönyv" eredeti példányát.
A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében - annak tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte.
Előadta: álláspontja szerint az eljárásban nem vehető figyelembe az adós által csatolt feladókönyv-másolat, mivel az adós 2006. november 16-án kelt levelének hitelező részére történt megküldését kizárólag a feladóvevény, vagy a levél átvételét igazoló tértivevény bizonyítja. Észrevételezte, hogy a feladókönyv-másolatban az adós által hivatkozott tétel mellett 125 forint szerepel értékként. A Magyar Posta Zrt. Küldeményforgalmi Üzletszabályzatának 5. függeléke szerint az Izraelbe küldött levél legkisebb díja 220 forint. Ez a tény megkérdőjelezi az adós által csatolt és hivatkozott feladókönyv-másolat hitelességét. Az adós az elsőfokú eljárás során nem csatolta a feladókönyvet, holott az a társaság iratai között nyilvánvalóan már akkor is rendelkezésre állt. A Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel, mivel az adós már korábban is nyilvánvalóan birtokában volt a dokumentumnak, így lehetősége volt arra bizonyítékként hivatkozni, ezért a fellebbezés során az már új bizonyítékként nem vehető figyelembe.
Megjegyezte még, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. által előírtnál több alkalommal, háromszor (2007. januári, 2007. március 10-ei, 2007. október 15-ei végzések) hívta fel az adóst arra, hogy csatolja annak igazolását, a vitatást tartalmazó levelét megküldte a hitelező részére. Az adós a többszöri felhívás ellenére sem csatolta az elsőfokú eljárás során a fellebbezésében előterjesztett postakönyvet. Ha a másodfokú bíróság megalapozott bizonyítéknak tekintené az adós által elkésetten csatolt postakönyv-másolatot, úgy szakértő kirendelését indítványozza annak megállapítására, hogy a postakönyv eredeti példánya hitelesnek tekinthető-e, avagy annak tartalma részben vagy egészben későbbi időpontban jött létre.
A hitelező 2006. június 28-án kelt levele kapcsán az elsőfokú bíróság nem a levél létezését állapította meg, hanem azt, hogy későbbi levelében a hitelező hivatkozott erre a levélre. E levél nem bír jelentőséggel az adós fizetésképtelenségének Cstv. szerinti megállapítása során, mivel a hitelező Cstv. szerinti formai kellékeket tartalmazó levele a 2006. november 2-ai levél volt. A hitelező ezért nem csatolta eddig az eljárás során ezt a levelet.
Az adós fellebbezésében tévesen hivatkozott arra, hogy a hitelező 2006. november 2-án kelt fizetési felszólításához nem csatolt formanyomtatványt. A vonatkozó 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet 2. §-ának akkor hatályos szövege szerint fizetési felszólításnak minősül a rendeletben szereplő formanyomtatvány és a rendeletben meghatározottakat tartalmazó bármely írásbeli nyilatkozat is. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg végzésében, hogy a hitelező által küldött fizetési felszólítás az előírt formai feltételeknek megfelelt.
Végezetül a hitelező hivatkozott arra, hogy az adós által csatolt, 2006. november 16-ai dátummal ellátott levele tartalmilag nem minősül a hitelező fizetési felszólítása érdemi vitatásának, abban az adós a fizetési felszólításhoz nem kapcsolódó ügyeket vitatott meg a hitelező egyik munkatársával, továbbá arra hivatkozott, hogy - vezérigazgatói pozíciója ellenére - nem ő a fizetési felszólítás megfelelő címzettje.
Csatolta: a hitelező adóshoz címzett, 2006. június 28-án kelt angol nyelvű levelét, annak adós általi 2006. június 29-ei átvételét igazoló postai tértivevényt, és a Magyar Posta Üzletszabályzatának 5. számú függelékét a "Postai küldemény forgalmi szolgáltatásainak díjai, valamint a postai értékcikkek árai"-nak a Nemzetközi levélpostai küldemények árai vonatkozó részét.
Az adós a másodfokú eljárás során a hitelező észrevételére 6. sorszámon észrevételt nyújtott be.
Észrevételében a fellebbezésében foglaltakat fenntartva az alábbiakat hangsúlyozta: A hitelező nem vette figyelembe, hogy az elsőfokú eljárás irataiban elfekvő feladókönyv eredeti példánya található lefűzött állapotban, a feladókönyv-másolatokat kizárólag az érdekelt félhez juttatta el a bíróság.
Törvényhely nem mondja ki, így hitelező sem követelheti, hogy a hitelesített és eredeti feladókönyv, amelyen a Magyar Posta kizárólagos pecsétje, mint tanúsítvány szerepel, nem fogadható el a levél megküldésének és annak érdemi törvény általi igazolásának. Álláspontja szerint nem eljárásjogi kérdés, hogy melyik országba, milyen levél, mennyiért került feladásra. A hitelező szakértő kirendelésére vonatkozó esetleges indítványa túlmutat egy polgári per határain, azaz olyan gyanúsításokat tartalmaz, amely alkalmas kétségbe vonni mind az adós, mind a Magyar Posta hitelességét. Fenntartotta azon álláspontját, hogy a hitelező által küldött fizetési felszólítás nem felelt meg a formai feltételeknek, mert adós több tanúval tudja igazolni, hogy a tárgyi levél nem tartalmazta a formanyomtatványt. Végezetül a hitelező észrevétele kapcsán az adós utalt arra, hogy a Cstv. nem ad sem a feleknek, sem a bíróságoknak lehetőséget az adós vitatásának tartalmi elemzésére, kizárólagosan azt írja elő, hogy az adósnak a felszólító levélre válaszolnia kell.
A fellebbezés nem alapos.
A jelen eljárásban - figyelemmel a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem bíróságra történő érkezésének, 2006. november 28-ai napjára - a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2006. július 1-jétől hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. A törvény 24. § (1) bekezdése szerint, ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat - a 27. § (2) bekezdés a) pontja esetén az adós írásbeli felszólításának igazolását is - csatolni kell.
A Cstv. 85. § (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőző fizetési felszólítás formai és tartalmi kellékeit a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet szabályozza. A rendelet 1. §-a előírja, hogy a Cstv. 24. § (1) bekezdésében meghatározott, a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti fizetési felszólításnak mit kell tartalmaznia [a)-h) pont]. A rendelet 2. §-a szerint fizetési felszólításnak minősül: a melléklet szerinti, megfelelően kitöltött formanyomtatvány [a) pont], vagy bármely írásba foglalt nyilatkozat, amely tartalmazza az 1. §-ban foglaltakat [b) pont].
A 27. § (3) bekezdése szerint, amennyiben a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott iratokat postán küldték, azt a tértivevényen feltüntetett átvételi időpontban, ajánlott küldemény esetében pedig - ellenkező bizonyításig - a feladástól számított ötödik munkanapon a belföldi címzetthez megérkezettnek kell tekinteni. A törvény 25. § (1) bekezdésének f) pontja értelmében a bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja a kérelmet, ha a 27. § (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben a kérelem bírósághoz érkezésének időpontjáig az adós írásbeli felszólítása nem történt meg, vagy a fizetési felszólítás kézhezvételétől számítva még nem telt el a 15 nap.
A jelen ügyben továbbá alkalmazandó, a postáról szóló, 2003. évi CI. törvény (Pt.) 14. § (4) bekezdése szerint a postai szolgáltatási szerződés (a továbbiakban: szerződés) a postai küldemény felvételével, illetve a szolgáltatás elvállalásával jön létre. Az (5) bekezdés szerint pedig, a postai szolgáltató a szerződés teljesítésének megkezdését, illetve nem könyvelt küldemény esetén a feldolgozást a küldeményen elhelyezett - külön jogszabályban részletesen meghatározott követelményeknek megfelelő, a postai szolgáltató azonosítására is alkalmas - dátumnyomattal köteles igazolni. A postai dátumnyomat kötelező tartalmi követelményeit a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló, 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdésében hivatkozott 1. számú melléklet tartalmazza.
A fentiekből következően a bíróságnak mindenekelőtt azt kell vizsgálnia, hogy a hitelező a felszámolási eljárás iránti kérelem benyújtását megelőzően, a formai és tartalmi elemeknek megfelelő fizetési felszólítást küldte-e az adósnak, illetve, hogy az adós a kézhezvételt követő 15 napon belül írásbeli nyilatkozatával vitatta-e a hitelező követelését.
Az adott ügyben a hitelező a kérelmében előadottak szerint az adós felszámolását azért kezdeményezte, mert a felek közötti szerződésből eredő 153 900 USD és annak 1,5% havi kamattartozását az adós a jogszabályi előírásoknak megfelelő fizetési felszólítás ellenére a kézhezvételtől számított 15 nap elteltével nem vitatta, és nem egyenlítette ki. A kérelméhez mellékelte a követelés alapjául szolgáló, a felek által aláírt angol nyelvű szerződést, a szerződés határidejének 2009. május 2-áig történő meghosszabbítását tartalmazó szerződésmódosítást, illetve ezek szakfordító-lektor általi hiteles fordítását, az adóshoz címzett 2006. november 2-án kelt fizetési felszólítást, és postai tértivevénnyel igazolta, hogy azt az adós 2006. november 7-én átvette.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában - szemben az adós fellebbezésében foglaltakkal - nem azt állapította meg, hogy a hitelező az adós részére fizetési felszólításként a 15/2006. (IV. 7.) IM rendelet melléklete szerinti, megfelelően kitöltött formanyomtatványt küldött [2. § a) pont], hanem azt, hogy a hitelező 2006. november 2-án kelt fizetési felszólítása a formanyomtatvány tartalmának megfelelt [b) pont]. Az elsőfokú bíróság megállapítása helytálló, mivel a hitelező fizetési felszólítása tartalmazza a rendelet 1. §-ában előírt valamennyi kötelező tartalmi elemet - egyebek mellett - a felszámolási eljárás kezdeményezésére vonatkozó figyelmeztetést is. Ahhoz a hitelező csatolta a képviseletében eljáró ügyvédi meghatalmazást is.
Az adós mind az elsőfokú eljárás során, mind a fellebbezésében - egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy a hitelező követelését a hitelezőhöz címzett, 2006. november 6-án írt, és 2006. november 20-án postára adott levelében vitatta. Az adós az elsőfokú eljárás során - a bíróság felhívására 11. sorszám alatt - a hivatkozott levél, és a "Postaküldemények feladókönyve" fénymásolt példányával igazolta, hogy a levelet 2006. november 20-án a hitelező nevére és székhelyére közönséges levélküldeményként feladta. Az adós a fellebbezéséhez mind a levél, mind a feladókönyv ezen adatokat tartalmazó eredeti példányát is csatolta. A "Postai küldemények feladó könyve" a Magyar Posta által kibocsátott "Tömeges mennyiségű levélpostai küldemények feladására" rendszeresített nyomtatvány, amelyet a posta bocsát a postai szolgáltatást igénybe vevő rendelkezésére és a felhasználás előtt hitelesíti, amely az adott küldemény feladását bizonyítja, ha a Pt. 14. § (5) bekezdése, illetve a 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése szerinti dátumnyomatot tartalmazza. Az adós által eredetiben is csatolt postai küldemények feladókönyvének 58. sorszámú példányán a Bp. Újpest 1. számú postai szolgáltatóhely, a 2006. november 20-ai dátumnyomattal igazolja, hogy az adós a hivatkozott 2006. november 16-án kelt levelét a külföldi címzettnek feladta. Ezért tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az indokolásában - egyebek mellett - azt állapította meg, hogy az adós a felhívás ellenére nem igazolta, hogy a november 16-án kelt levelét postára adta. A Fővárosi Ítélőtábla a postai küldemények feladására vonatkozó felhívott jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel - a hitelező észrevételében indítványozott - szakértői meghallgatást mellőzte.
A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi VI. törvény 6. §-ához fűzött törvényi indokolás szerint mivel a törvény mind a fizetési felszólítás, mind az adósi vitatás körében írásbeli nyilatkozatokat kíván meg, e körben is csak okiratok benyújtásának lehet helye. Mindkét nyilatkozat egyoldalú nyilatkozat, így szükséges, hogy az a másik fél tudomásszerzésével hatályosuljon. Az okiratok csatolása során így elengedhetetlen annak igazolása, hogy a másik fél a nyilatkozatot kézhez vette.
Az adós a felszámolási eljárás megindításának napjától a hitelezői követelést már semmilyen módon nem vitathatja: a Cstv. 24. § (3) bekezdésében meghatározott nyilatkozatában eredményesen nem terjeszthet elő érdemi vitatást tartalmazó jognyilatkozatot, és nem igazolhatja fizetőképességét sem. A felszámolási eljárásban már csak azt igazolhatja - a felszámolás elrendelésének elkerülése érdekében -, hogy szabályosan megtörtént az érdemi vitatás, vagy beszámítással élt, vagy korábban teljesített, vagy részletfizetési megállapodás áll fenn közte és a hitelező között. Amennyiben ezen esetek egyike sem áll fenn, az adós a felszámolás elrendelését kizárólag teljesítéssel tudja elkerülni.
Az adott ügyben a hitelező a Cstv. 27. § (3) bekezdésében előírtaknak megfelelően postai tértivevénnyel igazolta, hogy az adós a fizetési felszólítást kézhez vette. Az adós azonban csak az írásbeli vitatás közönséges levélküldeményként való feladását igazolta a postai küldemények feladókönyvével, a hitelező általi kézhezvételt nem, amely a 27. § (3) bekezdése, illetőleg az ahhoz fűzött törvényi indokolás szerint a tartozás eredményes vitatásához nem elegendő. Ezért érdemben helytállóan döntött az elsőfokú bíróság, amikor az adós fizetésképtelenségét a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította. Az adós az ügy érdemére kihatóan a fellebbezésében sem hozott fel a Pp. 235. § (1) bekezdése által megengedett módon olyan új tényt vagy bizonyítékot, amely alkalmas lett volna az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatására. A tartozás megszűnéséhez az adósnak azt kellett volna bizonyítania, hogy a hitelező követelést maradéktalanul kiegyenlítette vagy annak megfizetésére a hitelezőtől haladékot kapott. Mindezt az adós a fellebbezésében sem állította, vagy bizonyította, ezért fizetésképtelensége a Cstv. 27. § (2) bekezdésének a) pontja alapján változatlanul fennáll.
A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével és módosításával - az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott, érdemben helytálló végzését a Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(15. Fpkf. 43.971/2008/7.).