BH 2009.7.216

I. Megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra [a 2004. évi XXVII. tv. 53. §-ával megállapított 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek.; c) pontja]. II. Az adós ingatl

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az I. r. alperes beruházója, a IX. r. alperes pedig generálkivitelezője volt a 10.969/2. hrsz. alatti ingatlanon épülő A. Lakóparknak, mely építési projekt finanszírozása céljából hitelezési jogviszony állt fenn a felperes és az I. r. alperes között. A kölcsön visszafizetésének biztosítására 2003. november 3-án a felperes és az I. r. alperes keretbiztosítéki jelzálogszerződést, - mely szerint 4 milliárd forint keretösszeg erejéig illette meg az I. r. alperes tulajdonában lévő 10.969/2. szám a...

BH 2009.7.216 I. Megalapozzák egyes hitelezők indokolatlan előnyben részesítését azok a szerződések, amelyekkel a fizetésképtelen adós - pár héttel a felszámolás kezdő időpontját megelőzően - a vállalkozó kölcsönkövetelését akként egyenlíti ki, hogy átvállalja a vállalkozónak az alvállalkozók felé fennálló tartozásait, majd e követelések fejében ingatlanok tulajdonjogát ruházza át az alvállalkozókra [a 2004. évi XXVII. tv. 53. §-ával megállapított 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 40. § (1) bek.; c) pontja].
II. Az adós ingatlanának értékesítése körében a felszámoló által kötött adásvételi szerződéseket a hitelezők a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján nem támadhatják, erre csak a Cstv. 49. § (5) bekezdése vagy a Ptk. alapján van jogi lehetőség [1991. évi XLIX. tv. 40. § (1) bek. c) pont, 49. § (5) bek.].
Az I. r. alperes beruházója, a IX. r. alperes pedig generálkivitelezője volt a 10.969/2. hrsz. alatti ingatlanon épülő A. Lakóparknak, mely építési projekt finanszírozása céljából hitelezési jogviszony állt fenn a felperes és az I. r. alperes között. A kölcsön visszafizetésének biztosítására 2003. november 3-án a felperes és az I. r. alperes keretbiztosítéki jelzálogszerződést, - mely szerint 4 milliárd forint keretösszeg erejéig illette meg az I. r. alperes tulajdonában lévő 10.969/2. szám alatti ingatlanon keretbiztosítéki jelzálogjog a felperest - és óvadéki betétszerződést is kötöttek egymással. Emellett 2003. november 3-án megkötött szerződéssel az I. r. alperes a felperesre engedményezte - fennálló tartozásának biztosítására - a lakópark értékesítése során befolyó vételárösszegeket, illetve a beruházás kapcsán őt megillető egyéb követeléseket.
Az I. r. alperesnek 2004. év végén jelentős összegű kölcsöntartozása állt fenn a IX. r. alperes felé, a IX. r. alperesnek a II., III., IV. és VI. r. alperesek - alvállalkozók - felé állt fenn szállítói, illetve vállalkozói szerződésekből eredő tartozása. 2004. november 23-a és 2004. december 23-a között a IX. r. alperes mint adós, az I. r. alperes mint tartozásátvállaló, valamint a II., III., IV. és VI. r. alperesek mint hitelezők tartozást átvállaló szerződéseket kötöttek egymással, mely szerződésekben az I. r. alperes átvállalta a IX. r. alperesnek a II. r. alperes felé fennálló 43 238 310 Ft, a III. r. alperes felé fennálló 13 054 604 Ft, a IV. r. alperes felé fennálló 47 136 053 Ft és a VI. r. alperes felé fennálló 27 247 880 Ft összegű tartozását. Az egyes tartozást átvállaló szerződések megkötésével egyidejűleg a IX. r. és az I. r. alperes "beszámítási megállapodásban" rögzítették, hogy az I. r. alperes által átvállalt összegek beszámítanak az I. r. alperesnek a IX. r. alperes felé fennálló kölcsöntartozásába, tehát az I. r. alperes kölcsöntartozásának összege csökken a tartozás-átvállalással érintett összeggel.
Az I. r. alperes a társasházi alapító okiratban megjelölt adatok alapulvételével a II. r., III. r. alperes részére, az V. r. alperes részére - aki a IV. r. alperes ügyvezetője volt és akire a IV. r. alperes engedményezte az I. r. alperessel szemben fennálló követelését -, valamint a VII. és VIII. r. alperesek részére - akik a VI. r. alperes ügyvezetői voltak - értékesített társasházi lakásokat, és az ahhoz tartozó helyiségeket. A II. r. alperesnek a 10.969/2/A/4. helyrajzi számú lakást 2004. december 17-én 40 589 000 Ft vételárért, a III. r. alperesnek pedig 2004. december 23-án a 10.969/2/F/25. helyrajzi számú lakást 19 550 060 Ft vételárért értékesítette, mely vételárak megfizetésére tényleges pénzmozgás nélkül, "kompenzálással" került sor. Az V. r. alperes a 10.969/2/D/6. és 2/D/5. hrsz. alatti lakásokat 2004. december 27-én vásárolta meg 39 500 000-39 500 000 Ft vételárért, és a két lakás vételárából összesen csak 47 136 050 Ft teljesítésére került sor az V. r. alperes részéről, éspedig ugyancsak "kompenzálás" útján. A VIII. r. alperesnek 2003. december 11-én a 10.969/2/B/6. hrsz.-ú lakást, a VII. r. alperesnek pedig ugyanezen a napon a 10.969/2/A/5. hrsz. alatti lakás értékesítette az I. r. alperes, mely ingatlanok végleges vételárát az eredetileg rögzített 36 600 000-36 600 000 Ft helyett 20 500 000 -20 500 000 Ft-ban határozták meg a 2004. február 24-ei módosító okiratok. A vételárból 9 660 000-9 660 000 Ft erejéig került sor pénzbeli teljesítésre, 10 840 000-10 840 000 Ft-ot pedig "kompenzálással" tekintették teljesítettnek a szerződő felek. 2004. november 20-án az I. r. alperes, a VII. és VIII. r. alperesek, valamint a VI. r. alperes "szerződés-kiegészítő nyilatkozat"-ban rögzítették, hogy a 2003. december 11-ei adásvételi szerződés a vevő személyét tekintve módosul, az ingatlanok vevője a VI. r. alperes.
Valamennyi adásvételre tulajdonjog fenntartásával került sor. Az I. r. alperes a II., III. és VI. r. alperesek felé igazolta a vételár megfizetését és hozzájárult a vevők tulajdonjogának bejegyzéséhez, néhány nap múlva viszont - 2005. január elején - a hozzájáruló nyilatkozatokat visszavonta és a II., III. és VI. r. alperesekkel együttesen azt kérte, hogy a földhivatal a bejegyzési engedély megadásáig a tulajdonjog fenntartásával való adásvétel tényét tartsa nyilván.
A felperes 2005. január 3-án a kölcsönszerződések egy részét azonnali hatállyal felmondta. A bíróság a 2005. január 6-án benyújtott kérelem alapján elrendelte az I. r. alperes felszámolását. Az erről szóló végzés közzétételére 2005. február 3-án került sor, az I. r. alperes 2005. január 12-e óta áll felszámolás alatt. A felperes 2005. március 1-jén hitelezői igénybejelentéssel élt az I. r. alperes felszámolója felé, melyben az I. r. alperes 2005. február 3-án fennálló tartozását 1 197 256 332 Ft-ban jelölte meg.
2005. április 27-én az I. r. alperes nevében eljáró felszámoló mint eladó a II., III., V. és VI. r. alperesekkel mint vevőkkel megállapodásokat kötött. A megállapodások szerint a II., III., V. és VI. r. alperesek - annak rögzítése mellett, hogy az általuk megvásárolt, de még birtokba nem vett perbeli lakások ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonosa az I. r. alperes - hozzájárultak ahhoz, hogy az építkezés befejezését finanszírozni nem képes I. r. alperes felszámolója pályázat útján értékesíthesse az I. r. alperes vagyonának részét képező A. Lakóparkot azzal, hogy az értékesítéssel az I. r. alperes és a II., III., V., VI. r. alperesek közötti jogviszony megszűnik, a lakópark vevője jogutódként az I. r. alperes helyébe lép, és a lakásokat már korábban megvásárló II., III., V. és VI. r. alperesek vele lépnek "dologi és kötelmi hatályú jogviszonyba", az I. r. alperes pedig a lakópark adásvételére vonatkozó szerződés teljesítését követő 5 napon belül a II., III., V. VI. r. alperesek részére úgy fizeti vissza az általuk vételár címén már megfizetett összegeket, hogy azt közvetlenül a lakópark vevője részére utalja át.
Az I. r. alperes nevében eljáró felszámoló nyilvános pályázati eljárás lefolytatása után 2005. augusztus 26-án kelt és 2005. szeptember 9-én módosított, majd egységes szerkezetbe foglalt adásvételi szerződéssel a XII. r. alperes részére értékesítette a tulajdonában álló k.-i 10.969/2. hrsz.-ú A. Lakópark ingatlant a rajta lévő felépítményekkel együtt.
2005. október 20-án, illetve október 26-án az I. r. alperes mint jogelőd eladó, a XII. r. alperes mint jogutód eladó, valamint a II., III., V. és VI. r. alperesek lakás-adásvételi szerződésnek nevezett megállapodásokat kötöttek, melyekkel módosították és egységes szerkezetbe foglalták a korábbi lakás-adásvételi szerződéseiket. A háromoldalú megállapodások szerint a XII. r. alperes a lakópark ingatlan tulajdonjogát megszerzi az ahhoz kapcsolódó vételár kiegyenlítése után, és jogutódlással az I. r. alperes helyébe lép, a lakásvevők és az I. r. alperes közötti jogviszony pedig megszűnik, és a lakásvevők a XII. r. alperessel lépnek dologi és kötelmi hatályú jogviszonyba. A III/2. pont szerint a II., III., V. és VI. r. alperesek a XII. r. alperestől vásárolják meg az I. r. alperessel megkötött adásvételi szerződéseikben megjelölt társasházi lakásokat az ott megjelöltek szerinti vételáron, az általuk már kiegyenlített vételár összegét az I. r. alperes a XII. r. alperesnek utalja át, amely köteles befejezni a lakások építését, és amelyet a jogszabályokban előírt jótállási kötelezettség és szavatossági felelősség terhel.
2005. október 26-án a XII. r. alperes mint eladó, az V. r. alperes mint vevő, valamint a X. és XI. r. alperesek mint jogutód vevők kötöttek egymással háromoldalú megállapodást, mely szerint az V. r. alperes mint vevő helyébe a 10.969/2/D/5. hrsz. ingatlan tekintetében a X. r. alperes, a 10.969/2/D/6. szám alatti ingatlan tekintetében a XI. r. alperes lép, az V. r. alperes kilép az alapszerződésből és az azt módosító szerződésből, a még hátralékos vételárrészleteket pedig a X. és XI. r. alperesek egymás között egyenlő arányban kötelesek a XII. r. alperesnek megfizetni.
A perbeli lakásingatlanok közül a 2/F/25. számmal jelzett ingatlan 2/D/25. hrsz.-re, a 2/D/6. 2/B/12. hrsz.-re, a 2/D/5. 2/B/11. hrsz.-re, a 1/B/6. 2/A/12. hrsz.-re változott, míg változatlan maradt a 2/A/4. és 2/A/5. szám alatti ingatlanok megjelölése. (Az ingatlan-nyilvántartás szerint jelenleg a 2/A/12. hrsz. és 2/A/5. hrsz. alatti ingatlanok tulajdonosa a VI. r. alperes, a 2/B/11. helyrajzi számúé a X. r. alperes, a 2/B/12. helyrajzi számúé egy külföldi cég, a 2/A/4. és 2/D/25. helyrajzi számúé pedig a XII. r. alperes.)
A felperes keresetében megtámadta a fentebb ismertetett tartozás-átvállalásról szóló - háromoldalú - megállapodásokat, beszámítási megállapodásokat, az I. r. alperes és a II., III., V., VII. és VIII. r. alperesek közötti adásvételi szerződéseket, valamint az azok tárgyát adó ingatlanokhoz kapcsolódó további megállapodásokat, nyilatkozatokat, a 2005. augusztus 6-án kelt, majd 2005. szeptember 9-én módosított projekt adásvételi szerződésnek és az annak alapján megkötött háromoldalú szerződéseknek a perbeli hat lakást érintő rendelkezéseit. Állította, hogy a csődhelyzetben lévő I. r. alperes tartozásátvállalásával egy fedezet-elvonási folyamat kezdődött meg az I. r. alperes vagyonának terhére, mely azzal vált befejezetté, hogy az I. r. alperes a perbeli lakások vételárát a XII. r. alperesnek utalta át. Az elvont fedezet értéke 128 955 113 Ft volt, mely az az összeg, amelyet a perbeli összesen hat lakás vételárából kompenzálás útján kapott meg az I. r. alperes az adásvételi szerződések alapján. Kérte a megtámadott ügyletek hitelezőkkel szembeni hatálytalanságának megállapítását, az ingatlanoknak az I. r. alperes vagyonába történő visszabocsátását, és az alperesek mindezek tűrésére kötelezését. Keresetét elsődlegesen az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 40. § (1) bekezdés c) pontjára, másodlagosan 40. § (1) bekezdés a) pontjára, harmadlagosan pedig a Ptk. 203. §-ára alapította.
Valamennyi alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság 109. sorszámú, a 119. sorszámú határozattal kiegészített ítéletében felhívta a földhivatalt, hogy eredeti állapot helyreállítása címén jegyezze vissza a 10.969/2/A/12., 2/A/5., 2/A/4., 2/B/11., 2/B/12. és 2/D/25. hrsz. alatt felvett ingatlanok tekintetében a tulajdonjogot az I. r. alperes javára, továbbá intézkedjen a felperes javára korábban bejegyzett keretbiztosítási jelzálogjog visszajegyzéséről is 128 955 113 Ft erejéig. Az alpereseket mindennek tűrésére kötelezte.
Az ítélet szerint az I. r. alperes azzal, hogy a biztosítékkal rendelkező felperes kielégítése helyett - egy fizetésképtelenség-közeli helyzetben - átvállalta a vele tulajdonosi összefonódásban álló IX. r. alperesnek az alvállalkozók felé fennálló, nem biztosított tartozásait, előnyben részesítette a hitelezőivé vált alvállalkozókat. Az I. r. alperes által értékesített lakások vételára sem a felpereshez, sem az I. r. alpereshez nem folyt be, ugyanis azt az alvállalkozók beszámítással egyenlítették ki. Az alvállalkozók azzal is előnyben részesültek, hogy miután az I. r. az ily módon történt teljesítésüket elismerte, a Ptk. 368. § alapján a lakások ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosaivá váltak.
Az I. és a IX. r. alperesek közötti, valamint az I. r. alperes és az alvállalkozók közötti ügyleteket eredményesen támadta meg a felperes, ezért azok a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja alapján az I. r. alperes valamennyi hitelezőjével szemben hatálytalanok, ennek jogkövetkezménye pedig - a felszámolás logikájából következően a Ptk. 203. §-ában írtaktól eltérően - az eredeti állapot helyreállítása. Csak ily módon érhető el ugyanis, hogy a megtámadás elérhesse célját, azaz hogy a kimentett vagyon a felszámolási vagyonba visszakerülhessen.
Az alvállalkozó hitelezők előnyben részesítésének leplezése céljából vonta vissza az I. r. alperes a tulajdonjog bejegyzéséhez való hozzájárulást és ez volt a célja az I. r. alperes és a lakásokat megvásárló alperesek közötti, 2005. április 27-én kelt kétoldalú megállapodásoknak, az I. r. alperes és a XII. r. alperes közötti projekt adásvételi szerződés, illetőleg az I. és XII. r. alperesek, valamint az alvállalkozók közötti háromoldalú megállapodások megkötésének is. Azt a látszatot kívánták elérni, mintha a lakásingatlanok értékesítése szabályosan, a felszámolási eljárás keretében történt volna meg, nem pedig a fizetésképtelenség közeli helyzetben. Emiatt viszont e szerződések és jognyilatkozatok a perbeli hat lakásingatlan tekintetében alkalmatlanok joghatás kiváltására. Miután az I. r. alperes a korábban már értékesített hat perbeli lakás vételárát közvetlenül a XII. r. alperesnek utalta át, ezzel az összeggel csökkent az I. r. alperes felszámolási vagyona. Az I. r. alperes felszámolási eljárása alatt kötött ügyletek megtámadás hiányában is érvénytelenek, ugyanis a Ptk. 200. § (2) bekezdésébe ütközőnek, semmisnek minősültek. A semmisség azért is fennáll, mert miután az alvállalkozók ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosokká váltak az I. r. alperessel megkötött és teljesedésbe ment szerződések alapján, ugyanezen szerződésekbe már nem léphetett be a XII. r. alperes eladóként és az I. r. alperes jogutódjaként [Ptk. 117. § (1) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság ezért a semmisségre tekintettel rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról a Ptk. 237. § alapján.
Az elsőfokú ítélet ellen az I., VI. és XII. r. alperesek terjesztettek elő fellebbezést.
A másodfokú eljárásban a felperes keresetét részben módosította és a VI. r. alperessel szemben nem kérte az eredeti állapot helyreállítását, és tőle perköltséget sem igényelt. Vele szemben csak az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetét tartotta fenn.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felszámolás előtt kötött adásvételi szerződések vételárának beszámítással való teljesítése az adott esetben azért nem vezethetett a Cstv. kielégítési sorrendre vonatkozó szabályainak megsértéséhez, mert a lakásokat megvásárló alperesek tulajdonjogának bejegyzésére az eladó I. r. alperes hozzájáruló nyilatkozatának hiányában nem került sor, és ebből következően - szemben az elsőfokú ítéletben írtakkal - a vevők tulajdonszerzése sem következhetett be [Ptk. 117. § (3) bek.]. A vevők a vételár fizetési kötelezettség teljesítésével nem váltak a lakásingatlanok ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosaivá, csupán kötelmi jogcímük keletkezett arra, hogy tulajdonjogukat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezzék. Az I. r. alperes azzal, hogy elutasította az ehhez szükséges eladói nyilatkozat kiadását, nem jogszabályba ütköző semmis nyilatkozatot tett, hanem a szerződés teljesítését tagadta meg, azaz szerződésszegést követett el. Emiatt viszont nem került sor a Ptk. 295. § szerinti igényérvényesítésre, hanem az I. r. alperes és a lakásvevők a szerződésszegésből eredő vevői jogsérelmeket az adásvételi szerződések felbontásával rendezték, és hozzájárulásukat adták a vevők ahhoz is, hogy az I. r. alperes a teljes lakópark ingatlant értékesítse.
Az elsőfokú bíróság e tények figyelmen kívül hagyásával tévesen következtetett a lakásvevők tulajdonszerzésére. Miután az adásvételi szerződések felbontásával a perbeli hat lakás továbbra is az I. r. alperes felszámolási vagyonában maradt, tehát "az eredeti állapot maradt fenn", a Cstv. 40. §-a alapján előterjesztett keresetet okafogyottnak kell tekinteni.
A felperes elkésetten - a Cstv. 49. § (5) bekezdésében írt 30 napos jogvesztő határidő eltelte után, 2006. április 28-án - támadta meg azt az adásvételi szerződést, melyet az I. r. alperes nevében a felszámoló 2005. augusztus 26-án kötött meg a XII. r. alperessel. Ugyanezt a szerződést a Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaira alapítottan a hitelező jogvesztés terhe mellett csak a felszámolás közzétételétől számított 180 napon belül támadhatta meg, a megtámadás joga viszont 2006. április 28-án már e jogszabályhely alapján is elenyészett. A felperes ugyan e szerződés megtámadására a Ptk.-ban meghatározott más jogcímeken is jogosult lett volna, azonban a megtámadott szerződés a felperes szerint sem szenvedett a Ptk.-ban nevesített érvénytelenségi okban. A lakópark ingatlan vételárát a XII. r. alperes ténylegesen megfizette, a felperes pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követelés jogosultjaként igényt tarthatott - az értékesítés költségeinek levonása után - a befolyt vételár 50%-ára. A felperes érdeksérelme legfeljebb abban állhat, hogy a felszámoló az I. r. alperes és a lakásvevők között létrejött adásvételi szerződés felbontása folytán a vételárak, illetve vételárelőlegek összegét mint felszámolási költséget a vevők részére visszafizette. A felperes viszont a felszámolási eljárásban nem élt kifogással a pályázati kiírás tartalma miatt, a közbenső mérleg kapcsán észrevételt nem terjesztett elő, és nem kifogásolta az ún. vevőkövetelések felszámolási költségként történő kezelését és sorrendi besorolását sem.
Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti sikeres megtámadás nem részleges hatálytalanságot, hanem érvénytelenséget eredményezett volna.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.
Jogszabálysértően mellőzte a másodfokú bíróság annak kimondását, hogy az eredeti adásvételi szerződések és az azokhoz kapcsolódó jognyilatkozatok a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjába ütköznek. Jogszabálysértően mondta ki, hogy az adásvételi szerződéseket módosító - azokban alanycserét végrehajtó - jognyilatkozatok a 180 napos határidő eltelte miatt nem támadhatók már meg, holott egy érvénytelen (hatálytalan) szerződés módosítása vagy jogutódként való folytatása lehetetlenre (érvénytelen szerződés teljesítésére) irányul, így semmis. Emiatt sérti az ítélet a Ptk. 227. § (2) bekezdésében írtakat is. Súlyosan iratellenes és a Pp. 206. §-ába, valamint a Ptk. 207. § (1) bekezdésébe ütköző a másodfokú bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy megtörtént a vagyonkimentő adásvételi szerződések felbontása és az eredeti állapot helyreállítása, holott új szerződés nem jött létre, maguk az alperesek is csupán az eredeti adásvételi szerződés módosítására hivatkoztak.
A támadott szerződésláncolat csalárdsága nyilvánvaló nemcsak végeredménye alapján - az alvállalkozó alperesek kreált és biztosítatlan követelései teljes egészében megtérültek, míg a felperes jelzálogjoggal biztosított követelése kielégítetlen maradt -, de csalárdság jellemzi az ügyletsorozat minden egyes mozzanatát is a következők miatt.
A ténylegesen fizetésképtelen I. r. alperes vállalta át a IX. r. alperes alvállalkozókkal szembeni tartozását néhány héttel a felszámolás kezdő napját megelőzően, a nyilatkozatokat mind a kötelezett, mind a jogosult nevében ugyanaz a személy (S. S.) tette meg. A tartozásátvállalás célja a vagyonkimentés előkészítése és az volt, hogy a kivételezett alvállalkozók a lakópark tulajdonjogával rendelkező I. r. alperes hitelezőivé váljanak. A vagyonkimentési szándékot jelzi, hogy közvetlenül a felszámolás kezdő időpontja előtt a IX. r. alperes tartozását átvállaló I. r. alperes a hitelezőivé vált alvállalkozóknak ingatlanokkal fizetett. Miután a lakást vásárló alperesek a teljes vételárat beszámítás útján azonnal kiegyenlítették, tulajdoni igényük keletkezett az ingatlanokra, ezért bármikor kérhették volna a már kiadott bejegyzési engedély ismételt benyújtásával tulajdonjoguk bejegyzését. Ezzel a lehetőséggel azért nem éltek, mert az ingatlant a felperes jelzálogjoga terhelte és az ingatlanok vételára óvadékként is a felperes követelésének biztosítékául szolgált volna. Egyetlen járható út ezért a felperes zálogjogának megkerülése, az I. r. alperes tulajdonjogának fenntartása és az ingatlanok felszámolási értékesítése volt. Így volt tartható az a látszat, hogy az ingatlanok nem kerültek ki a felszámolási vagyonból. A jogerős ítélet azért sérti a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontját, mert a Cstv. által felállított kielégítési sorrendben első helyen szereplő felperest megkerülve juthattak az alperesek alvállalkozói díjkövetelésükhöz. Az I. r. alperes a "beszámításos" adásvételi szerződésekkel a felszámolás kezdő időpontját közvetlenül megelőzően az alvállalkozók számára minden más hitelezőt megelőző biztosítékot nyújtott, a felszámolási eljáráson kívül érvényesíthető biztos megtérülést jelentő tulajdoni igényt garantált.
A másodfokú bíróság iratellenesen tulajdonított teljesen új értelmezést a történteknek. Ezzel megsértette nemcsak a Ptk. 207. § (1) bekezdésében írtakat, de a Ptk. következő rendelkezéseit is: Ptk. 240. §, 328. §, 332. §, 313. §, 319. §, 227. § (2) bekezdés. A Pp. 206. § (1) bekezdése mellett pedig megsértette a Pp. 213. §-ában írtakat is azzal, hogy figyelmen kívül hagyta a felperesnek a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) pontja és a Ptk. 203. §-a alapján előterjesztett másodlagos, illetve harmadlagos kereseti kérelmeit.
A másodfokú bíróság téves logikai műveletek alapján jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. alperes és az alvállalkozók közötti ingatlan adásvételi szerződések alapján fedezetelvonásra nem került sor. Ezt az álláspontot nem alapozza meg a jogerős ítélet indokolása a következők miatt. A bejegyzési engedély visszavonása nem értékelhető az I. r. alperes szerződésszegésének, mert a bejegyzési engedély visszavonására az I. r. alperes és az érintett lakásvevők részéről közösen került sor, a teljesítésnek a Ptk. 313. §-a szerinti megtagadása pedig azért nem merülhet fel, mert a visszavonó nyilatkozat valójában egy kétoldalú színlelés eredménye volt a felperes jelzálogjogának kikerülése és a vagyonkimentés leplezése érdekében. Ezért a visszavonó nyilatkozat semmisségét kell megállapítani a Ptk. 207. § (6) bekezdése alapján.
A 2005. április 27-én megkötött ún. kétoldalú szerződésekben nem az adásvételi szerződések felbontására került sor, nem esett szó szerződésszegésről, és a teljesítés megtagadásáról sem. A kétoldalú szerződéseket a felek maguk is szerződésmódosításnak tekintették, és abban azt részletezték, hogy a jövőben miként kerül majd sor a teljesítésre. Nem az adásvételi szerződések megszűnéséről, hanem az eladói pozícióban bekövetkező alanycsere előkészítéséről rendelkeztek. Ezzel összhangban állóan tartalmazta a pályázati értékesítésről ezt követően közzétett hirdetmény is azt, hogy a pályázat nyertesének a hatályos adásvételi szerződésekben foglaltak szerint kell az I. r. alperes kötelezettségeit és jogait teljes körűen átvállalnia. Az eladói oldalon az alanycsere a 2005. október 20-án, illetve 26-án kelt ún. háromoldalú megállapodásokkal következett be, mely szerződések alapján csak a jogelőd eladó I. r. alperes és a lakásvevők közötti jogviszony szűnt meg, de nem az általuk korábban megkötött adásvételi szerződés, hisz az adásvételi szerződés megszűnése esetén jogutódlásról sem lehetett volna beszélni. Nem lett volna szükség háromoldalú megállapodásra, ha az eredeti adásvételi szerződéseket felbontották volna, felbontás esetén a tulajdonjog fenntartással történt eladás tényét törölni kellett volna, és feléledtek volna a vételárba beszámított alperesi követelések, melyeket hitelezői igényként kellett volna nyilvántartásba venni. De a szerződést kötők célja nem ez volt. A felek akarata arra irányult, hogy az eredeti adásvételi szerződések fennmaradjanak, a felek elfogadják a teljesítésként már kiegyenlített vételárat, a lakásvevő által már teljesített összegeket pedig a jogelőd eladó közvetlenül a jogutód eladónak utalja át. Az e szerződéses akaratot tükröző megállapodások megkötésével nem új adásvételi szerződés megkötésére került sor, csupán a szerződés egyik alanyának személye változott meg.
A fedezetelvonást célzó adásvételi szerződések tehát nem szűntek meg, hanem teljesedésbe mentek, az alvállalkozók beszámított követelésük fejében megszerezték az ingatlanok tulajdonjogát és ezzel a felperest megelőzően nyertek kielégítést a felszámolási vagyonból.
A Cstv. 49. § (4) bekezdése értelmében a felszámolási vagyon értékesítésekor a beszámítást mint teljesítési módot nem lehet elfogadni. Jelen esetben pedig ez történt, a XII. r. alperes fizetett ugyan vételárat, de visszakapta a perbeli hat ingatlan vételárát, mert a felszámoló a vagyonkimentők beszámítását teljesítésnek fogadta el.
A felperes keresete nem vált okafogyottá, mert a szerződések valóban teljesedésbe mentek, a vagyoncsökkenés bekövetkezte pedig nem feltétele a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megtámadásnak.
A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a megtámadási határidőkre vonatkozó rendelkezését, jogszabályba ütköző módon állapította meg a projekt adásvételi szerződés és a háromoldalú szerződések tekintetében az elkésettséget. A felperes a felszámolás kezdő időpontját megelőzően kötött adásvételi szerződéseket a Cstv. 40. § (1) bekezdésében foglalt határidőn belül támadta meg, a megtámadás pedig automatikusan kihatott minden ezt követően kötött, a megtámadott szerződéseket módosító vagy azokra nézve létrejött megállapodásra is, függetlenül attól, hogy azok a felszámolás kezdő időpontját követő 180 napon belül vagy azon túl jöttek-e létre.
A jogerős ítélet iratellenes megállapításával szemben a felperes keresetében nem a teljes lakóparknak az I. r. alperes tulajdonába történő visszabocsátását, hanem azt kérte, hogy az elvont vagyon kerüljön vissza a fedezetelvonó szerződés hatálytalansága folytán a felszámolási vagyonba. A felszámoló azzal, hogy két- és háromoldalú szerződésekben, illetve a projekt adásvételi szerződésben a vételár visszafizetésére kötelezettséget vállalt, nem egyoldalú intézkedést tett, hanem olyan szerződéses kötelezettségvállalást, melynek alapján bekövetkezett érdeksérelem csak peres eljárás keretében, a szerződésnek rendes bíróság előtt történő megtámadásával volt orvosolható. A jogerős ítélet tehát a Cstv. 51. § (1) bekezdését is tévesen alkalmazta. A másodfokú bíróság csak részítélettel dönthetett volna az elsődleges kereseti kérelem elutasításáról, és a másodlagos, harmadlagos kereseti kérelem elbírálása érdekében újabb eljárásra kellett volna utasítania az elsőfokú bíróságot.
A II., X., XI. XII. r. alperesek csatlakozó felülvizsgálati kérelmükben azt kérték, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperest 9 millió forint első- másodfokú perköltség megfizetésére kötelezze a II., X., XI. és XII. r. alperesek javára. Arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság nem a pertárgy értékére és az elvégzett jogi munkára figyelemmel állapította meg a perköltségeket, döntése nem felelt meg a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (1) bekezdésében írtaknak. Hangsúlyozták, hogy a perbeli hat lakás vételára önmagában 175 275 113 Ft volt, emellett a XII. r. alperesnek költségei is felmerültek a használatbavételi engedély beszerzése és a hátralévő munkálatok elvégzése miatt. Erre tekintettel akkor is legalább 197 006 469 Ft-ban kellett volna a pertárgy értékét meghatározni, ha nem kell figyelembe venni a lakópark egészére vonatkozó bruttó 837 500 000 Ft vételárat és a XII. r. alperesnek a lakópark egésze vonatkozásában felmerült költségeit. A per főtárgya tekintetében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
Az I., IV., V., VI., VII. és VIII. r. alperesek ugyancsak a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem alapos, jogszabályba ütközően döntött a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasításáról.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra mutat rá a harmadlagos keresettel kapcsolatban, hogy a Ptk. 203. §-ának szabályai és a Cstv. 40. § (1) bekezdése a lex generális és a lex speciális viszonyban állnak egymással. Amennyiben egy hitelező a Cstv. 40. § (1) bekezdés alapján támadja meg a felszámolás alá került adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem benyújtása előtti szerződését vagy jognyilatkozatát, akkor kizárt a Ptk. 203. §-ában írt általános szabály alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a megtámadásra csak a Cstv. 40. § (1) bekezdésben írt határidőn belül, az ott írt feltételek fennállása esetén kerülhet sor. Jelen esetben az I. r. alperes már felszámolás alatt állt, amikor a felperes keresetét benyújtotta, a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és c) pontjában írt tényállások alapján tehát alaptalanul kérte a felperes harmadlagosan a Ptk. 203. §-ának alkalmazását.
A Cstv. 2004. április 30-áig hatályban volt 40. §-a tartalmilag a fedezetelvonás miatti érdeksérelmek orvoslására adott lehetőséget. A 2004. évi XXVII. törvény 53. §-a azonban 2004. május 1-jei hatállyal újrafogalmazta a Cstv. 40. §-ának rendelkezéseit és jelen eljárásban e módosított rendelkezések alkalmazásának volt helye. A Cstv. 40. § (1) bekezdésének a) és c) pontja, - mely jogszabályhelyekre a felperes elsődleges, illetve másodlagos keresetét alapította - az adós valamely jognyilatkozatának vagy szerződésének megtámadására ad lehetőséget. Jelen per tárgya azonban nem egyetlen szerződés vagy nyilatkozat, hanem egy olyan szerződéses láncolat volt, melynek első aktusai az I. r. alperes felszámolási eljárásának megindítása előtti időszakra estek, más aktusai, jognyilatkozatai pedig áthúzódtak arra az időszakra, amikor az I. r. alperes már felszámolás alatt állt. A perben döntő jelentősége volt annak, hogy az I. r. alperesnek a felszámolási kérelem benyújtása előtti szerződései sértették-e a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) vagy c) pontjában írtakat, és ehhez képest a későbbi szerződések új, önállóan vizsgálandó szerződéseknek minősülnek-e.
Tény, hogy az I. r. alperes még a felszámolási eljárásának megindítása iránti kérelem benyújtása előtt - 2004. november 23-a és december 23-a közötti időszakban - átvállalta a IX. r. alperesnek a II., III., IV. és VI. r. alperesek (alvállalkozók) felé fennálló tartozásait. A tartozásátvállalás visszterhes volt, mert az I. r. alperes úgy állapodott meg a IX. r. alperessel, hogy a tartozásátvállalással érintett összegekkel csökken az I. r. alperesnek a IX. r. alperes felé fennálló kölcsöntartozása. Bár a felülvizsgálati kérelem az I. r. alperes "kreált" kölcsöntartozására utalt, a Legfelsőbb Bíróság - ellenkező bizonyítás hiányában, a csatolt kölcsönszerződésekre is figyelemmel - ténynek tekintette, hogy az I. r. alperesnek ebben az időszakban állt fenn kölcsöntartozása a IX. r. alperes felé. Az I. r. alperes azonban nem pénzben egyenlítette ki az alvállalkozók felé fennálló és általa átvállalt tartozásokat, hanem ingatlanok tulajdonjogának átruházásával olyan módon, hogy a vételártartozásba a követelés beszámításra került. Így került sor arra, hogy az I. r. alperes, amely már 2003. december 11-én kelt adásvételi szerződésekkel értékesítette a VII. és VIII. r. alperesek részére a lakóparkban lévő 2/B/6. és 2/A/5. helyrajzi számú lakásingatlanokat, a VII. és VIII. r. alperesekkel, valamint a VI. r. alperessel olyan megállapodást kötött, mely szerint e lakásingatlanok vevője a VI. r. alperes. Ugyancsak az alvállalkozók követelésének kielégítése érdekében értékesítette 2004. december 17-én a II. r. alperes részére a 2/A/4. hrsz.-ú, 2004. december 23-án a III. r. alperes részére a 2/F/25. hrsz.-ú lakásingatlanokat és ezért kötött 2004. december 27-én az V. r. alperessel is - akire a IV. r. alperes az I. r. alperessel szemben fennálló perbeli követelését engedményezte - a 2/D/6. és A/D/5. hrsz.-ú ingatlanok vonatkozásában adásvételi szerződést. A tulajdon-átruházásra irányuló szerződéseknek az is lényeges tartalma volt, hogy a II., III., V. és VI. r. alperesek az általuk fizetendő vételárak összegébe beszámították az I. r. alperessel szembeni követeléseiket, így a II. és III. r. alperesek teljes mértékben kompenzálással, pénzmozgás nélkül tettek eleget vételár fizetési kötelezettségüknek, míg az V. és VI. r. alperesek részéről csak részben került sor kompenzálásra, beszámításra. Az I. r. alperes a beszámítással vegyes teljesítéseket elismerte és azzal, hogy a vevők tulajdonjogának bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatot kiadta, teljesítette a Ptk. 365. § (1) bekezdése által megkívánt, a tulajdonjog átruházására vonatkozó kötelezettségét is.
Az I. r. alperes felszámolási eljárása megindításának kezdeményezése előtt azonban a II., III., V. és VI. r. alperesek nem szerezték meg a megvásárolt ingatlanok tulajdonjogát, mert a tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésére - melyet a Ptk. 117. § (3) bekezdése ingatlan tulajdonjogának átruházása esetén megkíván - nem került sor. A bejegyzés akadálya volt ugyanis az I. r. alperesnek a bejegyzéshez való hozzájárulást visszavonó nyilatkozata és az a közös kérelem, melyet az I. r. alperes a vevőkkel együtt a földhivatalhoz intézett. A tulajdonjog átszállása hiányában az értékesített ingatlanok - ahogy arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott - továbbra is az I. r. alperes tulajdonában álló, ezért az I. r. alperes vagyonának részét képező ingatlanoknak minősültek. Ez pedig azt jelentette, hogy a felszámolási eljárás megindítása előtt megkötött adásvételi szerződések miatt az I. r. alperes vagyonának csökkenése nem következett be, és így sem a fedezetelvonás, sem a hitelezők előnyben részesítése nem realizálódhatott. Ez a körülmény azonban nem volt akadálya a Cstv. 40. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerinti keresetindításnak, figyelemmel arra, hogy a már megkötött adásvételi szerződések teljesítésével bármikor bekövetkezhetett volna a lakásokat megvásárló alperesek tulajdonszerzése, mivel az adásvételi szerződések nem kerültek felbontásra.
A felperes sikerrel támadta meg a 2004. december 27-éig megkötött ingatlan adásvételi szerződéseket a Cstv. 40. § c) pontja alapján, e szerződések tárgya ugyanis egyértelműen a II., III., V. és VI. r. alperesek előnyben részesítése volt. A Cstv. 2. § (3) bekezdése szerint a felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése után a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek, azt pedig, hogy milyen sorrend figyelembevételével kell kielégíteni az adós gazdálkodó szervezet tartozásait a felszámolás körébe tartozó vagyonból, a Cstv. 57. §-a határozza meg. Az nem lehet vitás, hogy az I. r. alperes 2004. november végétől már fizetésképtelenség-közeli helyzetben volt, mert kölcsöntartozása állt fenn a IX. r. alperessel szemben, és pénzbeli teljesítéssel nem tudta kielégíteni az általa átvállalt, a II., III., V., VI. r. alperesek felé szállítási szerződések és vállalkozási szerződések alapján fennálló tartozásokat sem. A tartozások megfizetéséhez a lakások értékesítéséből befolyt vételár lehetett volna a fedezet, a beruházás kapcsán befolyó összegek viszont a felperest illették meg. Ebben a fizetésképtelenség-közeli helyzetben döntött úgy az I. r. alperes, hogy a II., III., V. és VI. r. alperesek felé fennálló tartozásait úgy elégíti ki, hogy a tulajdonában álló lakásingatlanokat az alvállalkozók részére eladja, a vételár fizetési kötelezettség teljesítését pedig beszámítással is elfogadja. Ezzel az I. r. alperes előnyben részesítette a II., III., V. és VI. r. alpereseket, akik e jogügylettel más hitelezők kárára, a Cstv. 57. § (1) bekezdésében írt rangsor megkerülésével juthattak hozzá az I. r. alperessel szembeni követelésükhöz.
Természetesen a Cstv. 40. § (1) bekezdés c) pontjára alapított megtámadás nem lehetett volna sikeres akkor, ha a 2004. december végéig megkötött adásvételi szerződéseket a szerződő felek felbontották volna. Egyetért azonban a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemmel abban, hogy nem került sor 2005 folyamán e szerződések felbontására. Egyetért a felülvizsgálati kérelemnek azzal az álláspontjával is, hogy a lakásokat megvásárló alperesek tulajdonszerzését nem az I. r. alperes szerződést szegő magatartása akadályozta meg. Ebben a körben a másodfokú bíróság okszerűtlen ténybeli következtetésre jutott és ezért jogi álláspontja sem helytálló.
Az I. r. alperes, valamint a II., III., és VI. r. alperesek közösen vonták vissza a már benyújtott bejegyzési kérelmeket, a vevők tulajdonjogának bejegyzését az I. r. alperes egyedül meg sem tudta volna akadályozni, figyelemmel az 1997. évi CXLI. tv. 26. §-ának (9) bekezdésére. A rendelkezésre álló adatok alapján nyilvánvaló, hogy a szerződő felek akarata nem irányult az I. r. alperes és a lakást vásárló alperesek közötti adásvételi szerződések felbontására. A szerződés felbontása a Ptk. 319. § (3) bekezdése szerint azt jelenti, hogy a szerződő felek a szerződésük megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal számolják fel szerződésüket, és olyan helyzetet teremtenek, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Felbontás esetén tehát a szerződéskötést megelőző állapot helyreállításának van helye. A perbeli esetben a szerződés felbontása a lakást vásárló alperesek tulajdoni igényének elenyészését jelentette volna. Töröltetni kellett volna az ingatlan-nyilvántartásból a tulajdonjog fenntartásával való adásvétel tényét a beszámítás útján teljesített vételárrészek visszafizetésére pedig nem lett volna lehetőség, hanem a II., III., V. és VI. r. alpereseknek az I. r. alperes felé fennálló pénzkövetelésüket hitelezői igényként kellett volna érvényesíteniük a felszámolás alatt álló I. r. alperessel szemben. A szerződő felek azonban nem kívántak ilyen jogi helyzetet teremteni, céljuk nem a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása volt. A lakást vásárló alperesek célja - ahogy azt a 2005 októberében megkötött háromoldalú megállapodások is tartalmazták - "a felszámolás kezdő időpontjában hatályos lakás-adásvételi szerződésekben foglaltak teljes körű teljesítése a szükséges és indokolt módosítások figyelembevételével". A vevők tulajdoni igényüket fenntartották, igényelték a vételár teljesítésének elismerését, és ilyen feltételekkel járultak hozzá a lakópark egészének értékesítéséhez. A 2005. októberi háromoldalú szerződésekben nem a korábbi adásvételi szerződések felbontásáról rendelkeztek, hanem módosították és egységes szerkezetbe foglalták azt. (Az I. r. alperes és a XII. r. alperes 2005. szeptember 9-én egységes szerkezetbe foglalt adásvételi szerződésének VIII. pontjában rögzítettek szerint az adásvételi szerződések módosítására van szükség ahhoz, hogy a XII. r. alperes jogutódként az I. r. alperes helyébe léphessen.) A XII. r. alperes elismerte a vevők teljesítését, éspedig a beszámítás útján való teljesítést is. A felek akaratnyilatkozata tehát nem az adásvételi szerződések megszüntetésére, csupán az I. r. alperesnek a kötelemből való kiengedésére irányult azzal, hogy a szerződésből eredő jogok és kötelezettségek a XII. r. alperesre mint jogutódra szállnak.
Mindezekre tekintettel tévesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy az I. r. alperes és a vele adásvételi szerződéseket kötő alperesek az I. r. alperes szerződésszegéséből eredő vevői "jogsérelmeket" az adásvételi szerződések felbontásával rendezték.
Tény ugyan, hogy a II., III., V. és VI. r. alperesek hozzájárultak ahhoz, hogy az I. r. alperes a lakópark ingatlan egészét pályázat útján értékesítse, és ez meg is történt, ebből sem következik azonban, hogy megtörtént volna a korábbi adásvételi szerződések felmondása. Helyesen mutatott rá a felülvizsgálati kérelem, hogy a 2005. október 20-ai háromoldalú szerződésekben az érdekeltek abban állapodtak meg, hogy a lakásvásárlásokra vonatkozó korábbi adásvételi szerződéseikben az eladói oldalon alanycsere következik be, és anélkül, hogy a korábbi adásvételi szerződések megszűnnének, az I. r. alperes mint eladó helyébe jogutódként a XII. r. alperes lép. Helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 2006. évi számában 409. sorszám alatt közzétett döntésére, melynek értelmében nincs jogi akadálya annak, hogy az eredeti szerződő felek és harmadik személy az egyik szerződő fél jogutódlásában állapodjanak meg. Az ilyen alanycsere esetén a szerződő fél helyébe lépő harmadik személy megszerzi a jogelőd szerződésből eredő követeléseit és átvállalja annak tartozásait, a jogelőd kötelezettségei és jogosultságai pedig egyidejűleg megszűnnek. Tehát a szerződő partnerek közreműködésével egy szerződési pozíció kerül átengedésre harmadik személy részére. Az eladói oldalon bekövetkező jogutódlás esetén sem jön létre azonban új szerződés a vevő és a jogutód eladó között, az eredeti szerződés a megkötésének időpontjától kezdődően továbbra is fennmarad, sőt annak módosítására sem kerül sor, csupán az eladói kötelezettségek átvállalásával és az eladói jogok engedményezésével az eladó személyében következik be változás. A szerződéses pozíció átvállalása, illetve átengedése elszámolási jogviszonyt teremtett a jogelőd és jogutód között, a jogelődnek nyilván ki kell adni a jogutód részére, amit az alanyváltozásig mint jogosult a szerződés teljesítése folytán kapott, vagy el kell számolnia azzal az előnnyel, amelyhez annak folytán jutott. Így került sor arra, hogy az I. r. alperes a beszámítással kiegyenlített vételárat kifizette a jogutód eladónak.
A 2005. augusztus 26-án megkötött, majd 2005. szeptember 9-én módosított adásvételi szerződés, - mellyel az I. r. alperes nevében eljáró felszámoló a XII. r. alperes részére értékesítette a lakópark ingatlant - érvényes szerződés volt, annak megtámadására a jogerős ítéletben írtakkal szemben - a Cstv. alapján nem is volt jogi lehetőség. A Cstv. 40. § (1) bekezdése ugyan a hitelező, illetve a felszámoló számára olyan szerződések megtámadását is biztosítja, melyet az adós a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése után kötött. Adós által szerződéskötésre, illetve jognyilatkozat tételére azonban csak a felszámolás kezdő időpontjáig kerülhet sor, mert ezt követően a Cstv. 34. § (2) bekezdése értelmében már csak a felszámoló tehet az adós vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot. A felszámoló törvényen alapuló feladata a vagyon értékesítése, erre irányuló szerződések kötése. A hitelezőket illetve a felszámolót megillető megtámadási jog célja annak megakadályozása, hogy ne csökkenjék az a vagyon, amelyből a hitelezők a felszámolás kezdő időpontja után kielégítést kereshetnek. A fenti jogszabályhely tehát nem teszi lehetővé olyan szerződések megtámadását, melyeket az adós nevében már a felszámoló kötött meg. Ez a magyarázata annak is, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdése szerinti megtámadásra legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 180 napon belül, tehát igen szűk határidőn belül kerülhet sor. A felszámoló által megkötött szerződések megtámadására csak a Cstv. 49. §-ának (5) bekezdése biztosít lehetőséget, e megtámadásra azonban csak az ott írt speciális érvénytelenségi okok esetében kerülhet sor, azaz akkor, ha a szerződés sérti az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó rendelkezéseket. Jelen esetben viszont e jogszabályhely alkalmazása fel sem merülhet. A felszámoló által 2005. augusztus 26-án megkötött, majd 2005. szeptember 9-én módosított és egységes szerkezetbe foglalt szerződés megtámadása csak a Ptk. alapján merülhetne fel, nyilvánvaló azonban, hogy az sem akarathiba, sem nyilatkozati hiba, sem a célzott joghatásban rejlő hiba miatt nem minősül érvénytelennek. Az adásvételi szerződés kétoldalú színleltsége a per tárgyát képező hat ingatlan tekintetében nem volt megállapítható. A XII. r. alperes a teljes ingatlan projektet - annak elkészült és befejezetlen részeivel együtt - kívánta megvásárolni. Nem teszi színleltté e szerződést az a körülmény, hogy az I. r. alperes szerződéses kötelezettségei egy részét átvállalta, illetve jogait megszerezte.
A fentiekben kifejtettek szerint az I. r. alperesnek a II., III., V. és VI. r. alperesekkel megkötött adásvételi szerződései a vevők mint hitelezők előnyben részesítésének megteremtését szolgálták. A felszámolási eljárás megindítása előtt kötött adásvételi szerződések megtámadására a Cstv. 40. § (1) bekezdésének c) pontja lehetősége adott, mert e szerződések megteremtették a lehetőségét annak, hogy a vevők a Cstv. által felállított szigorú hitelezői rangsor megkerülésével tulajdonjog megszerzése útján és beszámítással még a felszámolási eljárás megindítása előtt hozzájuthassanak hitelezői követelésükhöz. Ez az előny realizálódott azokkal a háromoldalú megállapodásokkal, melyet a lakásokat megvásárló alperesek a jogelőd eladóval és a jogutód eladóval kötöttek meg. Azokat az adásvételi szerződéseket, amelyekbe a jogutódlás folytán a XII. r. alperes eladóként került a törvényes határidőn belül támadta meg a felperes, azok a Ptk. 235. § (1) bekezdés szerint a megkötésük időpontjáról kezdve érvénytelenné váltak. A felülvizsgálati kérelem nem támadta a másodfokú bíróságnak a hatálytalanság, illetve az érvénytelenség mint jogkövetkezmény tekintetében kifejtett jogi álláspontját.
Az érvénytelenség jogkövetkezménye a Ptk. 237. §-a szerint a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítása. Miután azonban a 2005. október 20-ai - az I. r. alperes eladó és a XII. r. alperes mint vevő közötti - adásvételi szerződés érvényes szerződés volt, az ingatlanok nem kerülhetnek vissza az I. r. alperes vagyonába, visszaszolgáltatásukra a sikerrel támadott adásvételi szerződések érvénytelensége címén az eladó XII. r. alperes tarthatna igényt. Az alperesek közötti jogviszony rendezésére azonban hivatalból kérelem nélkül nem kerülhet sor. A XII. r. alperes mint jogutód eladó az általa vevőként kifizetett vételárból visszakapta az I. r. alperestől - az érvénytelen szerződések alapján - a vételárnak a lakásvevők által beszámítással kiegyenlített részét. A szerződések érvénytelensége folytán azt az összeget - amely megfelel a hitelező lakásvevők előnyben részesítésének - köteles a XII. r. alperes az I. r. alperesnek a felszámolási vagyonába visszafizetni. Ez az összeg a II. r. alperes esetében 40 589 100 Ft, a III. r. alperes esetében 19 550 060 Ft, az V. r. alperes - mint a IV. r. alperes engedményese - vonatkozásában 47 136 053 Ft, a VI. r. alperes - mint a VII-VIII. r. alperesek jogutódja és a X-XI. r. alperesek jogelődje - vonatkozásában pedig 21 680 000 Ft volt. A vételárba beszámított követelések összértéke és egyben a pertárgy értéke is tehát 128 955 113 Ft. A felperes azonban a másodfokú eljárás során módosított keresetében csak a II., III. és V. r. alperesek vonatkozásában tartotta fenn az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresetét, erre tekintettel a XII. r. alperes csak 107 275 113 Ft erejéig marasztalható. Tény, hogy a felperes végleges keresetében az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanok visszaszolgáltatása útján kérte. E kereseti kérelem azonban csak akkor kötné a bíróságot, ha a felperes kifejezetten mellőzni kérte volna a szerződéskötést megelőző állapot más módon történő visszaállítását. A felperes azonban többször - így például a 44. sorszámú beadványának 15. pontjában is - kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy az érvénytelenség következményeinek megállapításánál a bíróság nincs kötve az általa előadottakhoz, és elfogadhatónak tart minden olyan megoldást, amellyel a beszámítás kiküszöbölésre kerül. Mindezekre figyelemmel marasztalta a per főtárgya tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a XII. r. alperest azzal, hogy a megítélt tőkeösszeg után kamat nem jár, mert a felperes kamatkövetelést nem érvényesített.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésének első fordulata alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva kötelezte a XII. r. alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt - a felszámolási vagyon javára - 107 275 133 Ft-ot és ezt meghaladóan a keresetet elutasította
(Legf. Bír. Gfv. IX. 30.052/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.