AVI 2008.9.99

Az adó-megállapítási jog elévülése is a visszatérítési jog megnyíltához igazodik [2003. évi XCII. tv. 164. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperesek használatában 1999-ben mezőgazdasági földterület volt, amelyen mezőgazdasági tevékenységet folytattak, így jogosulttá váltak a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésére. Az I. r. felperes 2001. február 5-én, a II. r. felperes 2000. október 19-én, a III. r. felperes 2001. február 5-én nyújtott be bevallást az 1999. évben mezőgazdaságban felhasznált gázolajutáni jövedéki adó visszaigényléséről. Az adóhatóság a visszaigényelt jövedéki adót mindhárom fel...

AVI 2008.9.99 Az adó-megállapítási jog elévülése is a visszatérítési jog megnyíltához igazodik [2003. évi XCII. tv. 164. § (1) bek.]
A felperesek használatában 1999-ben mezőgazdasági földterület volt, amelyen mezőgazdasági tevékenységet folytattak, így jogosulttá váltak a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylésére. Az I. r. felperes 2001. február 5-én, a II. r. felperes 2000. október 19-én, a III. r. felperes 2001. február 5-én nyújtott be bevallást az 1999. évben mezőgazdaságban felhasznált gázolajutáni jövedéki adó visszaigényléséről. Az adóhatóság a visszaigényelt jövedéki adót mindhárom felperesnek kiutalta.
Az adóellenőrzést követően a Regionális Jövedéki Központ a felperesek vonatkozásában külön-külön hozott határozatot. Az I. r. felperest 3 000 118 Ft jövedéki adó és járulékai, valamint 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A II. r. felperest 501 000 Ft jövedéki adó és járulékai, valamint 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A III. r. felperest 4 896 000 Ft jövedéki adó és járulékai, valamint 10 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes három határozatával az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Megállapította, hogy a felperesek által bemutatott Shell Rt. (továbbiakban: Shell) által kiállított számlák alapján a jövedéki adó visszaigénylése jogszerűtlen volt. A számlák vagy nem szerepeltek a Shell nyilvántartásában, vagy más személy nevére állították ki, vagy mennyiségi eltérést mutatott a Shell gépi adatnyilvántartásához képest. Hivatkozott a mezőgazdaságban felhasznált gázolajutáni jövedéki adó-visszatérítés feltételeiről és szabályairól szóló 216/1991. (XII. 1.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 1. § (4) bekezdésére, (3) bekezdésére, 6. § (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 165. § (2) bekezdés, 166. § (2) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 110. § (1) és (2) bekezdéseire, valamint a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1991. évi CIII. törvény (továbbiakban: Jöt.) rendelkezéseire.
A felperesek kereseteikben a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérték azzal, hogy a gázolajvásárlás ténylegesen megtörtént, a felhasználás alapjául szolgáló munkaműveleteket elvégezték. Kellő gondossággal jártak el, a számlákkal kapcsolatos manipulációról, javításról nem volt tudomásuk. Mivel a gázolaj-felhasználása 1999-ben történt és az alperes 2005-ben hozta meg határozatait, az adóhatóság adó-megállapítási joga már elévült.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az I. és III. r. felperesek keresetét elutasította. A II. r. felperes vonatkozásában az alperes határozatát, a mulasztási bírságot nem érintve - az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, ezt meghaladóan a II. r. felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában először a felperesek elévülésre való hivatkozásával foglalkozott. E körben megállapította, hogy az Art. 164. § (1) bekezdése alapján külön intézményként kezelendő az adóhatóságnak az adó megállapításához való joga, és a felpereseknek a jövedéki adó visszaigénylése iránti joga az elévülés szempontjából. Az esedékesség megnyíltáról a perben alkalmazandó Jöt. és R. rendelkezett, de záros határidőt - szemben a későbbi 2003. évi CXXVII. törvény 56. § (1) bekezdésével - nem írt elő.
Az Art. 164. § (1) bekezdés első mondata alapján az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A perbeli esetben naptári éven a jövedéki adó esedékesség megnyíltának éve értendő.
A Jöt. 31. § (5) bekezdés d) pontja ugyan a felhasználás napjától jelöli meg az adó-visszaigénylés esedékességét, ugyanakkor a Jöt. felhatalmazása alapján kiadott R. 5. § (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik, hogy a mezőgazdasági termelőnek az egyes munkafázisokra vonatkozó jövedéki adó visszatérítési igénye a munka elvégzését követő hónap 15. napjától esedékes.
Az I. és III. r. felperesek bevallási időszakként az 1999. januártól decemberig terjedő időszakot összességében jelölték meg, így az R. 5. § (2) bekezdése értelmében a visszatérítési igény joga 2000. január 15-én nyílt meg. Ezt az időpontot kell tekinteni az adóhatóság számára az adó-megállapításhoz való jognak is. Az elévülés kezdő időpontja tehát 2000. év utolsó napjától számítandó, az I. és III. r. felperesek esetében 2005. december 31. napjával következett be. Ezért az adóhatóság az I. és III. r. felperesek vonatkozásában az elévülési időn belül hozta meg határozatát.
A II. r. felperesnél ugyanakkor a bevallási időszak vége 1999. október hóval zárult, így az R. 5. § (2) bekezdése szerinti esedékesség 1999. november 15. napjával következett be. Az elévülési idő kezdete tehát 1999. december 31. napjától számítandó és 2004. december 31. napján évült el. Mivel az alperesi határozat ezt követően, 2005. február 9-én kelt, ezért az jogsértő. Az elsőfokú bíróság a II. r. felperes keresetének a mulasztási bírságra vonatkozó részét ugyanakkor elutasította, mert e körben hatósági jogszabálysértésre nem hivatkozott, nem jelölt meg.
Az elsőfokú bíróság ezt követően vizsgálta az I. és III. r. felperesek vonatkozásában a benyújtott számlák hitelességét, fiktív jellegét. Kifejtette, hogy az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel a formailag szabályszerűnek tűnő, számlákkal igazolt jogügyleteket az adóhatóság jogosult volt valós tartalmuk szerint, adójogi szempontból minősíteni. E körben az elsőfokú bíróság nem fogadta el az I. és III. r. felperesek azon érvelését, hogy a Shellnek a számlákra vonatkozó gépi adatnyilvántartása nem hiteles. Ezt megerősítette a számlakibocsátó kompetens adóügyi munkatársának, H. Z. tanúvallomása is, mely szerint a kibocsátó nyilvántartása zárt rendszerű és hiteles. Az I. és III. r. felperesek az egyes konkrét számlákhoz kapcsolódóan tényállásokat, bizonyításokat nem terjesztettek elő, csak globálisan sérelmezték a fiktív jelleg megállapítását.
Az elsőfokú bíróság egyértelműen hiteltelennek tekintette azokat a számlákat, amelyek a Shell nyilvántartásában nem voltak fellelhetők, illetve melyben a kibocsátó nyilvántartásától eltérő adattartalmú (gázolajmennyiségű) számlák voltak.
Az I. r. felperes 52 db, a III. r. felperes 80 db ún. stornózott számlájával kapcsolatban kifejtette, hogy a formailag szabályszerűnek tűnő számlák valós gazdasági eseményt nem tükröznek. Az egy jogügyletről kiállított több számlából elvileg bármelyik lehet valós tartalmú. A tanúvallomásból azonban megállapítható, hogy a számlakibocsátó a tényleges vevőnek gépi nyugtát is kiadott, ilyet az I. és III. r. felperes nem tudott felmutatni. Ezen túlmenően, az adóhatóság csatolta az első vevőként feltüntetett gazdálkodó szervezetek képviselőinek meghallgatásáról készült jegyzőkönyveket, melyek szintén igazolták, hogy az I. és III. r. felperesek vitatott, stornózás után kiállított számlái nem valós jogügyletek takarnak.
Ezen indokok alapján, az elsőfokú bíróság az I. r. III. r. felperesek keresetét a jövedéki adóhiány és jogkövetkezményei körében elutasította. A mulasztási bírság felülvizsgálatát is kérték, de ezzel kapcsolatban semmiféle jogszabálysértésre nem hivatkoztak, így az elsőfokú bíróság keresetüket e körben is elutasította.
A jogerős ítélet ellen az I. és III. r. felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és keresetüknek történő helyt adást. Továbbra is hivatkoztak az elévülésre azzal, hogy más szabályok vonatkoznak a jövedéki adó visszatérítésére, mint az adó-megállapításra, ténylegesen a munkák elvégzésével nyílt meg az igényléshez való jog, így az 2004. december 31-ével elévült. Jogi álláspontjuk szerint a számlák mind formailag, mind tartalmilag megfelelnek a jogszabályoknak, valós gazdasági eseményeket tükröznek. Az I. és III. r. felperes kellő gondossággal járt el a számlák befogadásával, illetve ellenőrzésével kapcsolatban.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes és az alperes felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróságnak a II. r. felperes vonatkozásában tett ítéleti megállapításait, annak jogszerűségét nem vizsgálta felül.
Az Art. 164. § (1) bekezdése értelmében az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. A költségvetési támogatás igényléséhez, a túlfizetés visszaigényléséhez való jog - ha törvény másként nem rendelkezik - annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az annak igényléséhez való jog megnyílt. E szabályból következően az adó megállapításához való jog költségvetési támogatás igénylése esetén igazodik a költségvetési támogatás igénylésének elévülési szabályaihoz. Ennek alapján az igényléshez való jog megnyíltának napja lesz az irányadó, az adóellenőrzés esetében, az adó-megállapítási jog elévülése tekintetében is.
A Jöt. 31. § (5) bekezdés d) pontja alapján az adó visszaigénylése (levonhatósága) valóban a jövedéki termék adómentes célra történő felhasználásának napjától esedékes. E szabály alapján az I. és III. r. felperes jogosan hivatkozhatna arra, hogy a munkák elvégzésének idejét kell az esedékesség megnyíltának tekinteni.
Ugyanakkor a Jöt. 89. § (1) bekezdés f) pontja felhatalmazást adott a kormánynak, melynek alapján az R. speciális szabályokat tartalmaz a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítésének feltételeiről és szabályairól. Az R. 5. § (2) bekezdése egyértelműen meghatározza, hogy a mezőgazdasági termelőnek az egyes munkafázisokra vonatkozó jövedéki adó-visszatérítési igénye a munka elvégzését követő hónap 15. napjától esedékes. Az I. és III. r. felperesek az 1999. január-december hónapokban elvégzett munkák tekintetében ezt egységes bevallási időszaknak tekintették, és összességében kérték az ezen időszakban felhasznált gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítését. Ebből az elsőfokú bíróság jogszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a munkák elvégzésére és a gázolaj adómentes felhasználására legkésőbb 1999. december 31-ig sor kerülhetett, így az R. 5. § (2) bekezdése értelmében 2000. január 15-én nyílt meg az I. és III. r. felperes tekintetében a visszatérítési igény joga.
A korábbiakban kifejtettek alapján az Art. 164. § (1) bekezdés szerint az adó-megállapítási jog elévülése is a visszatérítési jog megnyíltához igazodik. Az adóhatóságnak az I. és III. r. felperesek vonatkozásában 2005. december 31-ig volt jogosultságuk az ellenőrzés alapján az adó megállapításához. Az I. és III. r. felperesek tekintetében az alperes 2005. január 14-én, illetve 2005. február 23-án hozta meg határozatait, azaz még elévülési határidőn belül.
A számlákkal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is megerősíti, hogy csak a formailag és tartalmilag helytálló számlák alapján lettek volna jogosultak a felperesek a visszaigénylésre. A formailag helyes számlák tartalmi vizsgálatára az adóhatóságok részéről sor került, és az ezzel kapcsolatos megállapításokat az elsőfokú bíróság elfogadta, azt ítélkezésének alapjául tekintette. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a számlák tartalmi hiányosságait, illetve a mögöttük lévő gazdasági események valódiságát. E körben a tényállást helyes állapította meg, és a bizonyítékokat is okszerűen mérlegelte. Nem lehetett hiteles számláknak tekinteni azokat, amelyek a számlakiállító rendszerében nem, illetve más tartalommal (gázolajmennyiséggel) szerepeltek, mint a felperesi számlák. Az ún. stornózott számlák vonatkozásában is az alperes széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, megkeresve az azon első vevőként szereplő gazdasági társaságokat és ezek képviselőinek nyilatkozatai, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy e körben sem hivatkozhatott az I. és III. r. felperes a számla szerinti tényleges gazdasági esemény valós megtörténtére.
E körben az I. és III. r. felperes a számlák befogadásánál kellő gondosságra nem hivatkozhat, hiszen a Jöt. objektív szankciórendszeréből következően csak a formailag és tartalmilag helyes számla alapján jogszerű a gázolaj utáni jövedéki adó visszatérítése és irreleváns, hogy a számlakiálló vagy számlabefogadó tekintetében állapítható meg hiányosság, illetve jogszabálysértés.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.103/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.