adozona.hu
AVI 2001.10.123
AVI 2001.10.123
Az ügyvéd mint vállalkozó a helyi adó alanyaként adófizetésre köteles (1990. évi C. tv. 52. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1998. május 25-én terjesztette elő a város jegyzőjénél az 1997. évi helyi iparűzési adóról és a vállalkozók kommunális adójáról szóló bevallását, mely szerint az 1997. évi korrigált nettó árbevétele 2 581 400 Ft volt, amelyből levonva az ezen árbevételt terhelő anyagköltség 33%-át (244 100 Ft-ot) az 1998. évi adóelőleg korrigált alapja 2 337 300 Ft.
A város jegyzője fizetési meghagyásával 30 400 Ft helyi iparűzési adóelőleget állapított meg a felperes...
AVI 2001.10.123 Az ügyvéd mint vállalkozó a helyi adó alanyaként adófizetésre köteles (1990. évi C. tv. 52. §)
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1998. május 25-én terjesztette elő a város jegyzőjénél az 1997. évi helyi iparűzési adóról és a vállalkozók kommunális adójáról szóló bevallását, mely szerint az 1997. évi korrigált nettó árbevétele 2 581 400 Ft volt, amelyből levonva az ezen árbevételt terhelő anyagköltség 33%-át (244 100 Ft-ot) az 1998. évi adóelőleg korrigált alapja 2 337 300 Ft.A város jegyzője fizetési meghagyásával 30 400 Ft helyi iparűzési adóelőleget állapított meg a felperes terhére 1998. évre; a felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1998. december 15-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta arra hivatkozással, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §-ának 26. pontjának d) alpontja értelmében a felperes mint ügyvéd a helyi iparűzési adó alanya, adóbevallása folytán 1998. évre adóelőleget köteles megfizetni.
A felperes a perindítási határidőben előterjesztett keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését azért kérte, mert álláspontja szerint mint ügyvéd a helyi adónak nem alanya, majd a perindítási határidőn túl keresetét felemelve arra is hivatkozott, hogy a helyi iparűzési adó fizetésére azért sem köteles, mert az önkormányzat 44/1997. (XII. 22.) Kgy. rendeletének 2. § c) pontja értelmében mentes az adó fizetése alól, mivel az évi korrigált nettó árbevétele a 2 millió forintot nem haladta meg, mert 1997. évben 440 000 Ft tiszteletdíj került részére kifizetésre (amelynek folytán az 1997. évi korrigált nettó árbevétele a 2 millió forintot nem éri el).
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adva az alperesi határozatokat hatályon kívül helyezte. Rámutatott arra, hogy a hagyományos ügyvédi tevékenységet végző ügyvédek tevékenységüket a Ptk. 474. §-a szerinti megbízási szerződés formájában látják el, tehát az ügyvéd nem saját nevében, hanem megbízója nevében jár el, a megbízó kockázatára. Mivel az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. számú törvény (Ütv.) 22. §-a szerint az ügyvéd általában a megbízó megbízása, illetőleg a hatóság kirendelése alapján jár el, a megyei bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a hagyományos képviseleti tevékenység ellátása kapcsán az ügyvéd nem a helyi iparűzési adó alanya. Az Ütv. egyéb vállalkozási jellegű tevékenység pl. ingatlanforgalmazás végzésére is feljogosítja az ügyvédeket, a ténylegesen vállalkozási tevékenységet végző ügyvéd e tevékenysége tekintetében alanya lehet a helyi iparűzési adónak, azonban a felperes igazolta, hogy a részére kifizetett tiszteletdíjra figyelemmel 1997. évben az önkormányzati rendelet mentességet megalapozó értékhatára alatti árbevételt ért el, ezért ez okból vele szemben 1998. évre adóelőleg kivetésének helye nem volt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását azért kérte, mert álláspontja szerint a Htv. 52. §-ának 26. pontjának d) alpontja értelmében 1998. január l-jétől az ügyvéd mint vállalkozó a helyi adó alanyaként adófizetésre köteles.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a jogerős ítéletben foglalt indokok alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 5. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.
A Htv. 3. §-ának (1) bekezdés a) pontja értelmében -ha a törvény másként nem rendelkezik - a törvény (a helyi adókról szóló törvény) alkalmazásában adóalany a magánszemély. A 38. § (1) és (2) bekezdése értelmében adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység), míg az adó alanya a vállalkozó. A 36. § szerint adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.
A Htv. 52. §-ának 26. d) pontja értelmében vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző, az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján meghatározott feltételek szerint végezhető, de vállalkozói igazolványhoz nem kötött (pl. ügyvédi, közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói, magánorvosi, szakértői, tervezői) tevékenységet folytató magánszemély.
Az ügyvédek helyi adófizetési kötelezettsége egyértelművé vált azáltal, hogy 1998. évi január hó 1. napjától a helyi adótörvény vállalkozóként sorolja fel az ügyvédeket is, az alperes tehát nem tévedett az 1998. évi helyi adóelőleg-fizetésre kötelező elsőfokú határozat helybenhagyásával.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 4/1999. KJE számú jogegységi határozatában rámutatott arra, hogy az ügyvéd, hivatás - bár ellátásának szabályai részben közjogi tartalmúak - hangsúlyozottan magántevékenységként különül el a közhatalomtól. Az ügyvédi foglalkozás rendszerességgel, ellenérték fejében, a polgári jog általános szabályai szerinti kárfelelősséggel gyakorolható, s mint ilyen, az ügyvéd - adófizetésre kötelezett magánszemélyként - nem különbözik más keresőfoglalkozástól az ügyvédségre vonatkozó 1998. évi XI. törvény és a korábban hatályban volt 1983. évi 4. tvr. vonatkozó rendelkezései alapján sem. A jogegységi határozatban leszögezte a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ügyvédi hivatás gyakorlásával az ügyvéd függetlenül attól, hogy megbízás vagy kirendelés alapján képviselői tevékenységeket lát el, avagy egyéb, a jogszabályban lehetővé tett vállalkozási tevékenységet folytat, a helyi adó alanya. A jogegységi határozat az 1997. december 31-ig hatályos Htv. 52. §-a és a 26. d)-e) pontja értelmében is az ügyvédet a vállalkozók kommunális adója, illetve a helyi iparűzési adó alanyának minősítette.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglaltakra utalással csak megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes az 1999. évi március hó 18. napján megtartott tárgyaláson mutatta fel azt az 1999. évi március hó 3. napján kelt igazolást, mely szerint részére a Szegedi Ügyvédi Kamara 1997. évben 440 000 Ft tiszteletdíjat fizetett ki. Figyelemmel arra, hogy a közigazgatási per tárgya az alperes 1998. évi december hó 15. napján kelt határozata jogszerűségének felülvizsgálata volt, ez utóbbi igazolás figyelembe vehető nem volt, mert ennek mikénti elszámolása a felperes 1998. május 25-i, 1997. évre vonatkozó korrigált árbevételének bevallását nem befolyásolhatja. Az adóelőleg fizetési kötelezettség előírásának jogszerűségét nem érinti az, ha utóbb a felperes az adómentességre vonatkozóan önrevíziót hajt végre.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.414/1999.)