AVI 2005.9.97

A peres félnek az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelme nem ad alapot a per tárgyalásának felfüggesztésére (Pp. 152. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a 2000. május 27-i keltezésű beadványában kérte, hogy az adóhatóság engedélyezze a 2000. évi társasági adóelőleg fizetési kötelezettségének szüneteltetését, mivel nincs olyan érvényes szerződése, amelyből bevétele keletkezhetne, csak bírósági úton érvényesíthető kártérítési, kártalanítási követeléssel rendelkezik. Az adóhatóság a társasági adóelőleg mérséklési kérelem kapcsán kiegészítő információkat kért a felperestől (2000. évre vonatkozó, tervadatokkal elkészített eredménykimuta...

AVI 2005.9.97 A peres félnek az Alkotmánybírósághoz benyújtott kérelme nem ad alapot a per tárgyalásának felfüggesztésére (Pp. 152. §)
A felperes a 2000. május 27-i keltezésű beadványában kérte, hogy az adóhatóság engedélyezze a 2000. évi társasági adóelőleg fizetési kötelezettségének szüneteltetését, mivel nincs olyan érvényes szerződése, amelyből bevétele keletkezhetne, csak bírósági úton érvényesíthető kártérítési, kártalanítási követeléssel rendelkezik. Az adóhatóság a társasági adóelőleg mérséklési kérelem kapcsán kiegészítő információkat kért a felperestől (2000. évre vonatkozó, tervadatokkal elkészített eredménykimutatást). A felperes arról tájékoztatta az adóhatóságot, hogy cége K+F tevékenységre van bejegyezve, ezért üzleti tervezés helyett elsősorban tudományos terveket készíthet, és pályázatokat nyújthat be. Cége pénzügyi helyzetében változás nem állt be, 2000. évben veszteséges lesz. Egyetlen keretszerződése van, amiből havi átlagban 25-30 ezer forint bevétel várható. A 2000. éves nettó bevétel július 12-ig kb. 80 ezer forint volt. Ezen kívül a Magyar Állammal szemben kizárólag bírósági úton érvényesíthető kártérítési, kártalanítási igénye van. Ezzel szemben pedig havi kb. 21 ezer forint adó, illetve társadalombiztosítási fizetési kötelezettsége van, kiadásai meghaladják bevételeit.
Az elsőfokú közigazgatási szerv a 2000. július 20. napján hozott határozatában az adóelőleg módosításra irányuló kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2000. augusztus 18. napján hozott 1223709141 számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 31. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra alapította. Határozatát azzal indokolta, hogy jogszabály írja elő az adóelőleg fizetési kötelezettséget, és annak csökkentéséhez az azt alátámasztó számítások elvégzését. A törvény előírása értelmében nem elégséges a kérelem teljesítéséhez az adózónak a pénzügyi helyzetére vonatkozó nyilatkozata. A felperes hiánypótlási felhívásra sem nyújtotta be a csökkentést alátámasztó számításokat.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának megváltoztatását, a negyedéves fix adóelőleg előírása helyett negyedéves feltöltési kötelezettsége megállapítását. Azzal érvelt, hogy a 2000. július 12-i nyilatkozata "messze túlteljesítette az Art. 31. § (2) bekezdése szerinti előírásokat". Ezt az adóhatóságnak az Alkotmányban garantált ártatlanság vélelme alapján is el kellett volna fogadnia, vagy eljárást kellett volna indítania annak bizonyítására, hogy nyilatkozata hamis. Az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy az 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 26. § (2) bekezdése meg-dönthető törvényi vélelmet tartalmaz. Az Art. 31. § (2) bekezdése e vélelem megdöntéséről és nem méltányosság gyakorlásáról szól. Ebből pedig az következik, hogy nincs szükség számításra, elegendő az egyszerű nyilatkozat is. Csatolta az Alkotmánybírósághoz benyújtott beadványát, amelyben utólagos normakontrollt, illetve alkotmánysértő jogalkotói mulasztás megállapítását kérte a Tao tv. 26. § (2) bekezdése, Art. 31. §-a, az 1990 évi C. tv. 41. §-a kapcsán. Indítványozta egyben, hogy az elsőfokú bíróság alkalmazza az 1989. évi XXXII. törvény (továbbiakban: AB tv.) 38. § (1) bekezdésében foglaltakat. Kérte a perben felülvizsgálni kért adóhatósági határozatok végrehajtásának felfüggesztését is, amit az elsőfokú bíróság elutasított. Ezt a végzést a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Azt állapította meg, hogy az alperes határozata megfelelt a Tao tv. 26. § (1) és (2) bekezdésében, az Art. 31. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaknak. Kiemelte, hogy a pénzügyi jogszabályok nem diszpozitív jellegűek, a törvényi rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni, és szó szerint kell alkalmazni. Mivel a törvény számításokat ír elő, így annak megkövetelése az adóhivatal részéről éppen úgy nem volt jogszabálysértő, mint a részletes számítások kérése. Bár az adóelőleg fizetési kötelezettségnek és az előzetes végrehajthatóságnak van kényszerhitelezési jellege, ezekre vonatkozóan megvannak az utólagos reparálás szabályai. Az adójogszabályok kógens jellegére figyelemmel nem látta indokoltnak, hogy csatlakozzon a felperes Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványához.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben megismételte és fenntartotta a keresetben is kifejtett jogi álláspontját. Azzal érvelt, hogy a jogerős ítélet vagy azért jogszabálysértő, mert alkotmánysértő jogértelmezést rögzít, vagy azért, mert alkotmánysértő jogszabályt alkalmaz. Ez utóbbi kapcsán kifejtette, hogy az Art.-ban a jogalkotó elmulasztotta kidolgozni a Tao. tv. szerinti vélelem megdöntésének eljárásjogát. A jogalkalmazói mulasztás pedig akkor is alkotmánysértő, ha azt az Alkotmánybíróság még nem állapította meg. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és utasítását új eljárásra és újabb határozat hozatalára, illetve, hogy a felülvizsgálati bíróság alkalmazza az AB tv. 38. §-ában foglaltakat.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Tao. tv. 26. § (1) bekezdése értelmében - a (3), (5) és (6) bekezdésben foglaltak kivételével - az adózónak az adóévet megelőző adóévről szóló adóbevallással egyidejűleg az adóév július 1-jétől az ezt követő év június 30-áig terjedő időszakra a társasági adóelőleget is be kell vallania, az esedékességi időre eső összeget is feltüntetve.
Az Art. 31. § (1) bekezdése szerint az adóelőleg fizetési kötelezettséget az adózó önadózás útján teljesíti. A törvény az adóelőleg fizetési kötelezettség fizetési meghagyással történő megállapítását is előírhatja. Ez esetben az adóhatóság az éves bevallás, illetőleg a várható adó bejelentését követő 30 napon belül fizetési meghagyásban közli az előleg összegét és a fizetés határidejét. Az adóelőleg módosításának lehetőségét a 31. § (2) bekezdése szabályozza akként, hogy az adózó ezt kérheti, ha "előlegét az előző időszak (év, negyedév, félév) adatai alapján fizeti, és számításai szerint adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét". A törvényi szabályozás tehát kifejezetten és egyértelműen rögzíti, hogy az adózónak a kérelméhez számításokat kell arra vonatkozóan csatolnia, hogy adója nem éri el az előző időszak adatai alapján fizetendő adóelőleg összegét. Mivel a törvényi rendelkezés kógens jogszabályt tartalmaz, attól eltekinteni nem lehet. A felperes 2000. július 12-i keltezésű nyilatkozata nem felel meg a törvény által megkívánt követelményeknek. Az adóelőleg-módosítás iránti kérelem - a törvény által előírt - adózó által készített számításokkal nem került alátámasztásra. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata megfelelt a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezéseknek.
Az AB tv. 38. § (1) bekezdése értelmében a bíró az eljárás felfüggesztése mellett kezdeményezi az Alkotmánybíróság eljárását, ha az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során olyan jogszabályt, vagy állami irányítás egyéb jogi eszközét kell alkalmazni, amelynek alkotmányellenességét észleli. A bíró eljárását kezdeményezheti az is, aki szerint a folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes. A fél kéréséről a bíróság végzésben dönt, végzését indokolni nem köteles. Az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, amire a közigazgatási perben eljáró bíróságnak nincs hatásköre (BH 1994/448). A peres félnek az Alkotmánybírósághoz benyújtott az adott bírósági eljárásban alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelme nem ad alapot a per tárgyalásának felfüggesztésére. (Pp. 152. §, BH 1992/34.) A felülvizsgálati bíróság nem kezdeményezte sem hivatalból, sem a fél kérelmére az Alkotmánybíróság eljárását.
Megjegyzi egyben, hogy a végrehajtás felfüggesztése tárgyában hozott bírói határozatok kapcsán előterjesztett felülvizsgálati kérelem tekintetében külön határozatban, végzéssel hozott döntést.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért a megtámadott határozatot a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv. I. 35.241/2002.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.