adozona.hu
BH 2008.6.168
BH 2008.6.168
A fogyasztói szerződés keretében érvényesített igény esetén a forgalmazó köteles jegyzőkönyvet felvenni [1997. évi LV. tv. 48. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi autószerviz 2002. december 14-én egy R. típusú gépjárművet értékesített Sz. J.-nek.
A fogyasztó megrendelésére a gépjárművön három alkalommal végeztek javítási munkálatokat, mindhárom alkalommal az üzemanyag-befecskendező rendszer alkatrészeinek cseréjére volt szükség.
A javítást a felperes 2004. június 14-én és november 9-én új alkatrészek cseréjével végezte el, 2005. február 28-án pedig használt alkatrész beépítésével. A fogyasztói kifogásokról jegyzőkönyvet nem vettek fel, az...
BH 2008.6.168 A fogyasztói szerződés keretében érvényesített igény esetén a forgalmazó köteles jegyzőkönyvet felvenni [1997. évi LV. tv. 48. §].
A felperesi autószerviz 2002. december 14-én egy R. típusú gépjárművet értékesített Sz. J.-nek.A fogyasztó megrendelésére a gépjárművön három alkalommal végeztek javítási munkálatokat, mindhárom alkalommal az üzemanyag-befecskendező rendszer alkatrészeinek cseréjére volt szükség.
A javítást a felperes 2004. június 14-én és november 9-én új alkatrészek cseréjével végezte el, 2005. február 28-án pedig használt alkatrész beépítésével. A fogyasztói kifogásokról jegyzőkönyvet nem vettek fel, az első két javításról számlát, munka-megrendelőt és ellenőrzési lapot készítettek, a harmadik alkalommal munkalapot állítottak ki.
Sz. J. a Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségénél 2005. március 9-én tett bejelentést, sérelmezve, hogy a felperes telephelyén vásárolt gépkocsijába a harmadik, jótállás keretében történt javításhoz nem új alkatrészt építettek be, és egyik javításhoz sem kapott semmiféle dokumentumot.
Az elsőfokú hatóság a bejelentés alapján helyszíni vizsgálatot végzett, melynek eredményeként a 2005. április 14. napján kelt határozatában a felperest 200 000 Ft fogyasztóvédelmi bírsággal sújtotta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, a 2005. május 30. napján kelt másodfokú határozatával, az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében a határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. A keresetlevélben foglaltak alapján az alperes határozatát saját hatáskörben visszavonta, és az elsőfokú határozatot a 2006. április 14. napján kelt HAJ-513-2/2006. számú határozatával megváltoztatta, a fogyasztóvédelmi bírság összegét 150 000 Ft-ban állapította meg.
A határozat indokolásában rámutatott, hogy a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet 2003. november 21-én lépett hatályba, a panaszos a gépjárművet 2002. december 14-én vásárolta. A vásárláskor az egyes tartós használatra rendelt termékek jótállási kötelezettségéről szóló 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet volt hatályban, amelynek 1. § (4) bekezdése és mellékleti részletezése értelmében a személygépkocsira egyéb kötelező jótállás vonatkozik. A gépkocsi javítására tehát mindhárom alkalommal jótállási időn túl, de a hároméves szavatossági időn belül került sor. A Kormányrendelet szabályai a felperes esetében tehát nem alkalmazhatóak, jogsértés erre hivatkozva a felperes terhére nem állapítható meg; erre tekintettel az alperes mérsékelte a fogyasztóvédelmi bírság összegét.
A felperes keresetét fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási határozatok a tényállást hiányosan állapították meg, ezért jogi következtetéseik is tévesek. Előadta, hogy a tényálláshoz tartozik - és erről egyik határozat sem tesz említést -, hogy a panaszos mindhárom bejelentése a porlasztás meghibásodására vonatkozott. A javítás során észlelték, hogy a meghibásodást rossz minőségű gázolaj okozta, második alkalommal észlelték azt is, hogy a gépkocsinál szakszerűtlen beavatkozás történt.
E tények a szavatosság és jótállás megszűnését vonják maguk után, azonban - méltányosságból - a meghibásodott alkatrészt háromszor is kicserélték. A felperes érvelése szerint a panaszos bejelentése nem a szerviz ellen, hanem az importőr ellen történt a harmadik eset miatt, amikor az elzárkózott az új alkatrész beépítésétől, és csak használt alkatrészt biztosított. Álláspontja szerint a fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) előírásait nem szegték meg, azokat a bejelentés során sem kellett alkalmazniuk; az 1. § alapján ugyanis az R. szabályai szerint a fogyasztói szerződés hibás teljesítés miatt, vagy jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során alkalmazandó. Hibás teljesítés azonban nem merült fel, a bejelentések az egyéves jótállási időn túl történtek. A felperes állította, hogy a javításról készült munkalap lényegében tartalmazza a jogszabályban előírt adatokat, ezért az a minőségi kifogás dokumentálásával kapcsolatban jegyzőkönyvnek minősül, azt a bejelentő részére át is adták; nem terheli tehát e körben sem mulasztás a szervizt.
Kifogásolta a felperes, hogy a bírság összegének meghatározása során az alperes megszegte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 48. § (2) bekezdésében meghatározott, a mérlegelésre vonatkozó szabályokat. Megítélése szerint a sérelem súlyának körében értékelni kellett volna, hogy itt csupán formai szabálysértés történt, a jegyzőkönyv helyett munkalapot állítottak ki; ez az érdemi ügyintézést nem befolyásolta, fogyasztói érdeksérelem nem történt, csak maga a bejelentő sérelmezte ezen tényt.
A jogsértéssel elért előnyt - mint mérlegelési szempontot - a hatóságok nem is említették, ez pedig az ügyben kiemelt tényező, hiszen a szerviz mindhárom alkalommal segített az ügyfélnek, az ő magatartásából eredő hibát orvosolta, a meghibásodott alkatrészt kicserélte, vagyis előnye az eljárásból egyáltalán nem származott, az ügyfélre nézve volt kedvező az eljárás; ezt a tényt enyhítő körülményként mindenképpen értékelni kellett volna.
A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában az R. 1., 2. és 3. § (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a javításokról készült munkalapra vonatkozó felperesi érvelés nem fogadható el, a munkalap sem alakiságát, sem tartalmát tekintve nem minősíthető jegyzőkönyvnek, annak kiállítását nyilvánvalóan a javításra vonatkozó általános, vagy belső szabályok írják elő, a jegyzőkönyv felvételéről, az igények intézéséről szóló jogszabály rendelkezik.
Ez utóbbi nem ad lehetőséget arra, hogy a kifogás rögzítése más módon történjék, és nyilvánvalóan más az igény érvényesítésére vonatkozó előírás, és más a műszaki javítási folyamatról készült munkalap.
Az Fgytv. 48. § (1) és (2) bekezdésének ismertetését követően megállapította a megyei bíróság, hogy az alperes az eset összes körülményét mérlegelte, ez következik a másodfokú határozat indokolásának tartalmából.
A több alkalommal elkövetett jogsértés - az általános gyakorlat szerint - súlyosbító körülményként értékelhető, és a jogsértés súlya is meghatározó. Nincs jelentősége annak, hogy a jegyzőkönyv felvétele milyen okból maradt el, tény, hogy ez három alkalommal mulasztást jelent a felperes esetében.
Egyetértett a megyei bíróság az alperes azon megállapításával is, hogy e jogsértés jelentős súlyúnak minősül abból a szempontból, hogy a fogyasztói kifogások jogszabályi előírásoknak megfelelő ügyintézéséhez kiemelt fogyasztói érdek fűződik.
Megjegyezte a megyei bíróság, hogy amennyiben a felperes a jogszabályi előírásoknak megfelelően járt volna el és a jegyzőkönyvet valamennyi alkalommal az előírt tartalommal felveszi, az ehhez kapcsolódó szükséges eljárást lefolytatja, akkor a panaszok megalapozatlanságát igazolni tudná.
A felperes azon szándéka, hogy az ügyfél számára kedvező eljárást alkalmazzon, a jogszabályi előírások megsértésének jogkövetkezménye alól nem ad felmentést.
A megyei bíróság megállapítása szerint az alperesi mérlegelés teljes körű és okszerű volt, ezért a felülmérlegelésre a bíróság nem látott lehetőséget.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását kérte és a keresetében foglaltakat fenntartotta, másodsorban a bírságkiszabás mellőzését, vagy a bírság összegének jelentős csökkentését kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R. 1. §-át és 3. § (1) bekezdését.
Kifejtette, hogy - a megyei bíróság álláspontjával ellentétben - az R. nem arra kötelezi a forgalmazót, hogy a fogyasztói szerződéssel kapcsolatban érvényesített minden kifogás intézése során a jogszabály által meghatározott tartalmú jegyzőkönyvet vegyen fel. Arra kötelezi, hogy két esetben - konkrétan a hibás teljesítés miatt, illetve a jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogások során - vegyen fel meghatározott tartalmú jegyzőkönyvet. A perbeli esetben a fogyasztó egyértelműen nem a fogyasztói szerződésből eredő hibás teljesítés miatt fordult javításért az alpereshez, hanem azt kérte, hogy jótállás keretében cseréljék ki a meghibásodott porlasztót.
A gépkocsi vásárlásakor hatályos 117/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 1. § (4) bekezdése alapján 12 hónap kötelező jótállással rendelkezett, amely egyik bejelentés időpontjában sem állt fenn. A gépkocsi javítására mindhárom alkalommal a jótállási időn túl, de a 3 éves szavatossági időn belül került sor; ezért szállította le az alperes a bírság összegét.
Mivel hibás teljesítésből származó kifogás nem érkezett, a kötelező jótállás jogszabályi időtartama pedig eltelt, így jogszabálysértően állapította meg az alperes és a megyei bíróság is, hogy a felperes elmulasztotta az R. 3. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségét, és ezért jogellenesen alkalmazott fogyasztóvédelmi bírságot.
Az Fgytv. 48. § sérelmére hivatkozással kifejtette a felperes a felülvizsgálati kérelemben, hogy az alperes az eset összes körülményét nem vonta mérlegelése körébe. A lényeges körülmények közül csak két körülményt értékelt (jogsértő magatartás ismétlése, fogyasztói érdeksérelem súlya); ugyanakkor elmulasztotta vizsgálni, hogy az érdeksérelem - amennyiben fennállt - csak szűk körben (egy fogyasztónál egy ügyben) valósult meg, és a jogsértéssel a felperes előnyt egyáltalán nem ért el.
Kifogásolta, hogy az alperes kizárólag súlyosbító körülményeket mérlegelt, nem vizsgálta az esetleg meglevő enyhítő körülményeket, pl. azt, hogy a felperes az importőrrel való megegyezése után kétszer új, egyszer pedig használt alkatrészt épített be térítésmentesen a fogyasztó gépkocsijába. Tény az is, hogy a felperesnek fogyasztóvédelmi ügye eddig nem volt, amit szintén elmulasztott vizsgálni a hatóság; így mérlegelési tevékenysége szűk körű és egyoldalú volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság megfelelő alapossággal feltárta az ügyben irányadó tényállást, és abból - az idevonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
A felperes és a fogyasztó között keletkezett szavatossági, jótállási alapú javítás ügyére az R. szabályozása vonatkozott, annak hatálya alá tartozott. Az R. 3. § (1) bekezdése értelmében a forgalmazó a fogyasztó kifogásáról jegyzőkönyvet köteles felvenni. Tévesen hivatkozott arra a felperes, hogy a jegyzőkönyv-felvételi kötelezettség csak két esetben terheli: hibás teljesítés miatt, vagy a jótállás keretében érvényesített kifogás esetében. Ezzel szemben az R. címe: "A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szavatossági és jótállási igények intézéséről".
Az R. 1. §-a ezzel összhangban akként rendelkezik, hogy a fogyasztói szerződés hibás teljesítése miatt, vagy a jogszabályon alapuló jótállás keretében érvényesített kifogás intézése során e rendelet szabályai szerint kell eljárni.
A perbeli esetben a fogyasztói szerződés keretében érvényesített igényről, ezzel kapcsolatos kifogásról volt szó, és erre az esetre írja elő az R. 3. § (1) bekezdése a forgalmazó kötelezettségeként a jegyzőkönyv felvételét meghatározott tartalommal.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jegyzőkönyv felvételének kötelezettsége tehát nem a meghibásodás okától, és nem a forgalmazó szubjektív szakmai megítélésétől vagy válaszától függ, hanem az a jogalkotó objektív elvárása a fogyasztói igény érvényesítése, tehát a bejelentés esetén; így ezen jogszabályi kötelezettség teljesítése különböző indokokkal nem kerülhető meg. Miután az alperesi vizsgálat feltárta, hogy a felperes az R. 3. § (1) bekezdéséből eredő kötelezettségét mindhárom alkalommal elmulasztotta, ezért a fogyasztóvédelmi hatóság jogszerűen kérte számon a mulasztását, és alkalmazott emiatt fogyasztóvédelmi bírságot a felperessel szemben.
Tekintettel arra, hogy a felperesi társaság jogszabálysértő módon járt el, a szankcionálás jogalapja fennállt.
A bírság összegszerűségét vitató felperesi érveléssel szemben - a Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint - a jogerős ítélet megalapozottan és jogszerűen foglalt állást ezen kérdésben is.
Az Fgytv. 48. § (2) bekezdése a bírság összegének meghatározása során az eset összes körülményének mérlegelését teszi kötelezővé, a törvényi felsorolásban megjelölt keretszempontok figyelembevételével, a konkrét ügyben megállapított körülmények mérlegelése útján.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben említett körülmények közül azon tényt, hogy az adott jogsértés csak egy fogyasztót érintett, a hatóság nem vehette kiemelt mérlegelési szempontként figyelembe, hiszen a hatósági eljárás egyetlen fogyasztói panasz alapján indult; ezért pl. fel sem merülhetett a halmozott jogsértés megvalósításának feltétele. Úgyszintén nem mérlegelhette a fogyasztóvédelmi hatóság a bírságösszeg meghatározásakor azon körülményt sem, hogy hányszor, és milyen alkatrészt épített be a felperes a panaszos autójába, térítésmentesen.
A bírság kiszabása ugyanis amiatt történt, hogy a felperes három alkalommal elmulasztotta a jegyzőkönyv felvételének kötelezettségét, nem pedig azért, hogy hogyan, és milyen feltételekkel javította meg a gépkocsit. A fogyasztóvédelmi hatóság a felperesi társaság javára nem értékelhette a korábbi jogkövető magatartást sem, mert a jegyzőkönyv-felvételi kötelezettség elmulasztása bizonyítást nyert, és ezen kifogásolt helytelen gyakorlat nem válhat jogszerűvé azáltal, hogy a fogyasztóvédelmi hatósághoz korábban még nem tettek erre irányuló panaszbejelentést.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.022/2007.)