ÍH 2006.82

VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS ELRENDELÉSÉNEK FELTÉTELEI

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A H. Megyei Bíróság felszámolási eljárás lefolytatása után megszüntette a D. Rt.-t a 2. Fpk. 36/199/178. számon meghozott, 2003. február 4-én jogerőre emelkedett végzésével, amelynek a Cégközlönyben való közzétételére 2003. február 20-án került sor. A cégbíróság a Részvénytársaságot 2003. február 27-i hatállyal a cégjegyzékből törölte. A B. Ingatlanhasznosító, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: kérelmező), mint a megszüntetetett és törölt D. Rt. volt hitelezője a 2005. február ...

ÍH 2006.82 VAGYONRENDEZÉSI ELJÁRÁS ELRENDELÉSÉNEK FELTÉTELEI
A vagyonrendezési eljárás célja nem a felszámolás vagy a végelszámolás pótlása, "meghosszabbítása", hanem a gazdátlan vagyon jogi sorsának rendezése. Vagyonrendezési eljárás ezért nem indítható olyan vagyontárgyakra vonatkozóan, amelyekre a törölt cégnek csupán vagyoni igénye állt fenn [Ctv. 58/A. § (1) és (2) bek., 58/C. § (1) és (3) bek., 58/D. § (1) bek., 58/G. § (1) bek.].

A H. Megyei Bíróság felszámolási eljárás lefolytatása után megszüntette a D. Rt.-t a 2. Fpk. 36/199/178. számon meghozott, 2003. február 4-én jogerőre emelkedett végzésével, amelynek a Cégközlönyben való közzétételére 2003. február 20-án került sor. A cégbíróság a Részvénytársaságot 2003. február 27-i hatállyal a cégjegyzékből törölte. A B. Ingatlanhasznosító, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (a továbbiakban: kérelmező), mint a megszüntetetett és törölt D. Rt. volt hitelezője a 2005. február 28-án előterjesztett kérelmében vagyonrendezési eljárás lefolytatását kérte.
A következőkre hivatkozott: A megszűnt gazdálkodó szervezet 1990-ben jött létre a T. K. D. állami vállalat átalakulásával. Az alapító okirat szerint a T. K. D. az alapító okirat és az alapszabály aláírásának napjával a D. Rt. tulajdonába és birtokába adta a kezelésében lévő teljes vállalati vagyont, így a d.-i 11461., 11462. és 11484. hrsz-ú ingatlanokat is. Az addig állami tulajdonban és az állami vállalat kezelésében lévő ingatlanok tulajdonában bekövetkezett változás azonban az ingatlan-nyilvántartásban nem került teljes körűen átvezetésre. Ezért a megszűnt Rt. felszámolási vagyonában a hivatkozott ingatlanok a D. Rt. kezelésében és a Magyar Állam tulajdonában lévő ingatlanokként szerepeltek. A H. Megyei Bíróság a D. Rt. ellen indított felszámolási eljárásban a 2002. december 16-án tartott záró­tárgyaláson meghozott végzésében a jelen eljárásbeli kérelemmel érintett ingatlanokra vonatkozóan úgy határozott, hogy a kérelmezőnek, mint az adós gazdálkodó szervezet egyik hitelezőjének a Magyar Állam tulajdonában lévő d.-i 11461., 11462. és 11484. hrsz-ú ingatlanok kezelői jogát adta át.
A kérelmező a jelen eljárásban azt állította, hogy a hivatkozott ingatlanokon tulajdonjogot szerzett, mivel azoknak már a jogelődje, a D. Rt. is a tulajdonosa volt az ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzés nélkül is, amely bejegyzés csupán a földhivatal mulasztása miatt maradt el. A kérelemben megjelölt ingatlanokra vonatkozóan igényelt tulajdonjog pedig - megítélése szerint - olyan, a felszámolási eljárás lefolytatását követően "előkerült vagyon"-nak minősül, amelyre vonatkozóan a vagyonrendezési eljárás lefolytatásának van helye.
Az elsőfokú bíróság a B. Kft. kérelmet elutasította, döntését az alábbiakkal indokolta:
Vagyonrendezési eljárás lefolytatására csak akkor kerülhet sor, "ha előkerül olyan vagyon, amelynek a törölt cég volt tulajdonosa". Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a jelen esetben ezek a feltételek nem teljesültek. Egyrészt azért, mert a kérelmező olyan vagyontárgyakra hivatkozással kérte a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, amelyek a felszámolási eljárásban a felszámoló által készített vagyonfelosztási javaslatban feltüntetésre kerültek (és azokról a felszámolási eljárást befejező végzésében a bíróság rendelkezett is, amikor a hivatkozott ingatlanok kezelői jogát átadta a kérelmező részére). A kérelemben megjelölt ingatlanok tehát nem tekinthetők a felszámolási eljárás lefolytatását követően előkerült vagyonnak. Másrészt azért, mert a kérelemben megjelölt ingatlanok a törölt cég tulajdonában volt vagyontárgynak sem voltak minősíthetők. A törvényi feltételek hiányában pedig a vagyonrendezési eljárást érdemben lefolytatni nem lehetett.
E végzés ellen a kérelmező élt fellebbezéssel, amelyben a sérelmezett határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a vagyonrendezési eljárás lefolytatására utasítását kérte. Állítása szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a megállapításra, hogy a kérelmében megjelölt ingatlanoknak a törölt D. Rt. nem volt tulajdonosa, illetőleg azok nem tekinthetők "előkerült vagyontárgy"-nak.
Érvelése szerint a vagyonrendezési eljárásban igazolta, hogy a D. Rt. a hivatkozott ingatlanok ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa volt. Bizonyította ugyanis, hogy a D. Rt. átalakulással jött létre és - állami vállalat jogutódjaként - az alapításkor a tulajdonába kerültek a vállalat kezelésében volt ingatlanok, a tulajdonjogának bejegyzése pedig csupán adminisztrációs hiba következtében maradt el. Álláspontja szerint annak a vagyonnak a körébe, amelyre vonatkozóan a vagyonrendezési eljárás lefolytatható, beletartoznak azok az ingatlanok is, amelyeknek a törölt cég ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosa volt.
Az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával szemben pedig, miszerint nem "előkerült vagyontárgyak"-ra kérte a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, az volt a fellebbezési hivatkozása, hogy a felszámolási eljárás során a törölt cég kezelői jogában állóként figyelembe vett ingatlanokra vonatkozóan a törölt cég tulajdonjoga fennállásának állítása és bizonyítása mintegy "előkerült vagyonná" minősíti az említett ingatlanokat.
A fellebbezés alaptalan.
A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a kérelmező részéről becsatolt okiratok tartalma, valamint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. részéről az elsőfokú bírósághoz 2005. június 3-án benyújtott beadvány adatai alapján az alábbiakkal egészíti ki:
A Magyar Állam nevében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) 2004. október 27-én pert indított a D.-i Városi Bíróságon a kérelmező ellen, a d.-i 11461., 11462. és 11484. hrsz-ú ingatlanok tulajdoni lapjáról a kérelmező javára bejegyzett kezelői jog törlése és ugyanezekre az ingatlanokra vonatkozóan az ÁPV Rt.-nek, mint az állami tulajdonosi jogok gyakorlójának bejegyzése elrendelése iránt. A D.-i Városi Bíróság az 50. G. 40.277/2004. számú per tárgyalását a 2005. április 19-én meghozott 8. sorszámú végzésével a jelen vagyonrendezési eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Az elsőfokú bíróság a kérelem elutasításáról jogszerűen határozott. A döntésre a kiegészített tényállás adatainak nem volt érdemi kihatása.
A jelen vagyonrendezési eljárásra alkalmazandó "A cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról" szóló (a 2003. évi XLIX. törvénnyel, valamint a 2005. évi LXIX. törvénnyel is módosított) 1997. évi CXLV. törvény (Ctv.) 58/G. § (1) bekezdése szerint az 58/A-58/D. §-okban foglaltak megfelelően irányadók abban az esetben is, ha a cég törlésére végelszámolási eljárás, vagy felszámolási eljárás lefolytatását követően kerül sor, és a cég törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.
A Ctv. 58/A. § (1) bekezdése szerint - kérelemre, vagy hivatalból - vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni, ha a hivatalból történt törlési eljárás, vagy - mint jelen esetben - a felszámolási eljárás jogerős befejezése és az adós cég jogutód nélküli törlése után olyan vagyon kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa. A Ctv. 59/C. § (3) bekezdése szerinti, kérelemre indult eljárásban a kérelmezőnek meg kell jelölnie a törölt cég, valamint azon vagyontárgy azonosításához szükséges adatokat, amelyek vonatkozásában a vagyonrendezési eljárás lefolytatását kéri, és csatolnia kell azokat az okiratokat, amelyekkel a vagyon létét, tulajdoni helyzetének rendezetlenségét valószínűsíti.
A Ctv. 58/C. § (1) és (3) bekezdése alapján indított vagyonrendezési eljárás lefolytatása elrendelésének tehát az egyik feltétele valóban az, hogy a cég jogutód nélküli törlését követően előkerült vagyon létezzen. A másik feltétel pedig az, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani, hogy az előkerült vagyontárgy a törölt cég tulajdonában állt.
A Ctv. 58/D. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a bíróságnak a kérelmet meg kellett vizsgálnia, amelynek során - szükség esetén - további okiratokat szerezhetett be, valamint meghallgatásokat foganatosíthatott. A Ctv. 58/A. § (2) bekezdése alapján pedig a vagyonrendezési eljárás lefolytatását csak akkor lehetett volna elrendelni, ha azt lehetett volna egyértelműen megállapítani, hogy a kérelemben megjelölt vagyontárgy a törölt cég tulajdonában állt. (Kivéve azt az esetet, ha a fellelt vagyontárgy értékesítéséből befolyó összeg az eljárás lefolytatásával felmerült költségeket sem fedezné. Ilyenkor ugyanis a bíróságnak - a vagyonrendezési eljárás lefolytathatósága feltételeinek fennállása ellenére is - a kérelmet elutasító döntést kell hoznia, amennyiben a kérelmező a várható költségek megelőlegezését és viselését nem vállalja.)
A jelen esetben az elsőfokú bíróság a kérelmező által rendelkezésre bocsátott okirati bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, hogy a vagyonrendezési eljárás lefolytatására nem kerülhetett sor, mert az elrendelés feltételei nem valósultak meg.
A vagyonrendezési eljárást kezdeményező hitelezőnek ugyanis a D. Rt. ellen indított felszámolási eljárásban módja lett volna a vagyonfelosztási javaslatot kifogásolni a D. Rt. kezelői jogával szemben és időben előadni azokat a tényeket, körülményeket, amelyekre a törölt Rt. tulajdonjogának igazolása céljából a jelen eljárásban hivatkozott. A kérelmező, mint hitelező azonban a felszámolási eljárásban a zárómérleg ellen sem kifogással, sem fellebbezéssel nem élt, éppúgy, mint az adós és más hitelezők sem. Ez a mulasztása pedig vagyonrendezési eljárással nem pótolható.
A vagyonrendezési eljárás szabályait a Ctv.-be iktató 2003. évi XLIX. törvény 30. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a vagyonrendezési eljárás a gazdátlan vagyon jogi sorsának rendezésére szolgál. Az ilyen eljárásnak tehát nem a felszámolás, vagy végelszámolás pótlása, meghosszabbítása a célja, hanem a rendezetlen és okiratokkal, vagy esetleg meghallgatással egyértelműen eldönthető tulajdoni kérdések megoldása. A jelen eljárásra még irányadó szabályozás szerint a vagyonrendezési eljárásnak nem a teljes vagyoni rendezés - a felszámolási, vagy végelszámolási eljárás mintegy folytatása - a célja. Ebből következően az ilyen eljárás nem nyújt lehetőséget a további, egyértelműen nem eldönthető rendezetlenül maradt vagyoni kérdésekre, a vitás tulajdoni helyzetek rendezésére. A Ctv. 58/D. § (2) bekezdésében foglaltakból következően tehát egyértelműen megállapíthatónak kellett volna lennie az elsőfokú bíróság által lefolytatott előzetes vizsgálat során annak, hogy a kérelmező által megjelölt ingatlanok a törölt D. Rt. tulajdonában voltak, hiszen (a fent írtak szerint) vagyonrendezési eljárás nem volt indítható olyan vagyontárgyak vonatkozásában, amelyekre a törölt cégnek csupán tulajdoni igénye állt fenn. Az adott esetben tehát a D. Rt. tulajdonjogát a kérelem alapját képező ingatlanokra vonatkozóan ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek kellett volna igazolnia. A kérelmező azonban maga is ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosnak jelölte meg a D. Rt.-t olyan ingatlanok vonatkozásában, amelyek nem gazdátlanok, hiszen a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba bejegyzetten a Magyar Állam tulajdonában állnak, és amelyekre - a kiegészített tényállás szerint - a tulajdonos jogait törvényi felhatalmazás alapján gyakorló szervként az ÁPV Rt. igényt is tart. Ilyen körülmények között a jelen vagyonrendezési eljárás megindításával a kérelmező valójában a közhiteles ingatlan-nyilvántartás szerinti tulajdonossal szemben a jogelődje, a cégnyilvántartásból törölt engedményező olyan tulajdoni igényét kívánja érvényesíteni, amelynek érvényesítését a D. Rt. is és utóbb, a felszámolási eljárás során a felszámoló is elmulasztotta.
Ilyen igényérvényesítésre azonban - a jelen eljárásra irányadó szabályozás szerinti - a vagyonrendezési eljárás a fent kifejtettek szerint nem használható fel. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen határozott, amikor az előzetes vizsgálatának eredményeként a kérelmező vagyonrendezési eljárás lefolytatásának elrendelése iránti kérelmét elutasította.
Ezért a Debreceni Ítélőtábla a jogszerűen meghozott végzést - lényegében helyes indokai alapján - helybenhagyta a Pp. 259. § és Pp. 253. § (2) bekezdése alapján, azzal a jogi indokolásbeli kiegészítéssel, hogy az elutasító rendelkezés a Ctv. 58/D. § (2) bekezdésén.
(Debreceni Ítélőtábla Vpkf. IV. 30.369/2005/2.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.