adozona.hu
EH 2006.1446
EH 2006.1446
Ha a felmentési idő alatt - a felek megegyezése alapján - a felmentés visszavonására kerül sor és a szolgálati jogviszony áthelyezéssel szűnik meg, a felmentés címén kifizetett járandóság a jogalap elvesztése folytán tartozássá válik; a végkielégítés teljes mértékben, a felmentési időre fizetett távolléti díj a felmentés visszavonásának időpontjától egyéb tartozásként írásbeli felszólítással visszakövetelhető az általános elévülési időn belül [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 116. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. november 27-én tartozás címén 1 385 863 forint visszafizetésére szólította fel az alperest. Miután a felszólítás eredménytelen maradt, a felperes keresettel érvényesítette igényét. Előadta, hogy az alperes szolgálati jogviszonyát a felperes a 2003. december 30-ai hatállyal felmentéssel megszüntette, és a szolgálatteljesítés utolsó napján kifizette részére a felmentési időre járó illetményt, szabadságmegváltást, valamint a végkielégítést. Az alperes kérelmére azonban a felpere...
EH 2006.1446 Ha a felmentési idő alatt - a felek megegyezése alapján - a felmentés visszavonására kerül sor és a szolgálati jogviszony áthelyezéssel szűnik meg, a felmentés címén kifizetett járandóság a jogalap elvesztése folytán tartozássá válik; a végkielégítés teljes mértékben, a felmentési időre fizetett távolléti díj a felmentés visszavonásának időpontjától egyéb tartozásként írásbeli felszólítással visszakövetelhető az általános elévülési időn belül [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 116. § (4) bek.].
A felperes 2003. november 27-én tartozás címén 1 385 863 forint visszafizetésére szólította fel az alperest. Miután a felszólítás eredménytelen maradt, a felperes keresettel érvényesítette igényét. Előadta, hogy az alperes szolgálati jogviszonyát a felperes a 2003. december 30-ai hatállyal felmentéssel megszüntette, és a szolgálatteljesítés utolsó napján kifizette részére a felmentési időre járó illetményt, szabadságmegváltást, valamint a végkielégítést. Az alperes kérelmére azonban a felperes a parancsot visszavonta, és 2003. október 1-jei hatállyal áthelyezte az alperest a B.O.K.F. állományába.Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felmentési idő alatti új jogviszony létesítésével a felmentéshez kapcsolódó kifizetések nem váltak jogalap nélkülivé, ezért a keresetet elutasította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes szolgálati jogviszonya nem felmentéssel, hanem saját kérésére áthelyezéssel szűnt meg 2003. október 1. napjával, és a felperes a felmentést nem egyoldalúan, hanem nyilvánvalóan az alperes egyetértésével vonta vissza, ezáltal az alperes az előzőleg felvett felmentési járandóságának jogalapját is elvesztette. Ennek ellenére a fellebbezést a Hjt. 116. §-ában foglaltakra hivatkozva megalapozatlannak találta, mert a felperes ugyan a jogalap megszűnésétől számított 60 napon belül fizetési felszólítást adott át az alperesnek, de az a jogorvoslati lehetőségre való felhívás hiányában tartalma szerint csupán az igényérvényesítés előtti felszólításnak tekinthető. A felperes végül a bírósági utat választotta, azonban késedelembe esett, mert a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére előírt 60 napos jogvesztő határidő időközben eltelt. Arra vonatkozóan pedig, hogy a kérdéses összeg felvétele tekintetében az alperes rosszhiszeműen járt volna el, semmiféle adat nem merült fel.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva kifejtette, hogy mivel az alperes szolgálati viszonya a felmentés visszavonása folytán áthelyezéssel szűnt meg, visszafizetési kötelezettsége keletkezett a felmentési járandóságok tekintetében. Ezért az alperessel szemben az igényét nem a 60 napos határidőn belül, hanem a 3 éves elévülési időn belül érvényesíthette. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak a felperes igényét érdemben el kellett volna bírálnia.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jóhiszeműségét hangsúlyozva a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A másodfokú bíróság a felek nyilatkozatai és az okiratok alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes szolgálati viszonya nem felmentéssel, hanem áthelyezéssel szűnt meg. Tévedett azonban, amikor ezt követően a jogvitát a jogalap nélkül kifizetett illetmény visszakövetelésére vonatkozó Hjt. 116. §-ának (3) bekezdése alapján bírálta el. A perbeli esetben ugyanis jogalap nélküli kifizetésről nem beszélhetünk, hiszen az alperes szolgálati viszonyát a felperes felmentéssel megszüntette, a felmentési idő alatt a szolgálatteljesítés alól felmentette, és a jogszabályban foglaltaknak megfelelően intézkedett a járandóságai kifizetése iránt. Az alperes áthelyezésével (a felmentés visszavonásával) 2003. október 1-jétől a jogi helyzet megváltozott, a felvett járandóság egy része tartozássá vált, amit a felperes nem jogalap nélkül kifizetett illetményként, hanem a Hjt. 116. § (4) bekezdése alapján egyéb tartozásként írásbeli felszólítással követelhetett vissza az általános elévülési időn belül.
Az előbbiekből következően a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha érdemben elbírálja, hogy az alperes által különböző jogcímen felvett összegek közül melyik és milyen mértékben vált a jogalap elvesztése folytán tartozássá, és annak visszafizetésére kötelezi az alperest. Miután az alperes jogviszonya a felperesnél az áthelyezésig fennállt, csak 2003. október 1-jétől követelheti vissza a felmentési időre kifizetett távolléti díjat, szabadságmegváltást és a 13. havi illetmény arányos részét. A felmentésről szóló parancs visszavonása következtében viszont a végkielégítés összege teljes mértékben visszajár.
A fentiek elbírálásához szükséges tényállás megállapítása hiányában a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalra utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.054/2006. sz.)