adozona.hu
BH+ 2007.1.46
BH+ 2007.1.46
Szolgálati idő elismeréséhez okirati bizonyíték hiányában a biztosítással járó jogviszony jellege, időtartamának bizonyítása szükséges a járulékfizetés vélelmezéséhez [1997. évi LXXXI. tv. 37. §, 43. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 35. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. április 9-én kért özvegyi nyugdíj iránti igényét az alperes elutasította. A 2003. december 3-án előterjesztett ismételt kérelemre az alperes 7 év 70 nap szolgálati időt ismert el, de az özvegyi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő hiánya miatt a kérelmet ismételten elutasította. A 2004. szeptember 2-án benyújtott újabb özvegyi nyugdíj iránti kérelemre az alperes a szolgálati időt 9 év 66 napban ismerte el, de az özvegyi nyugdíj iránti igényt - a szükséges tíz év szolgálati idő...
BH+ 2007.1.46 Szolgálati idő elismeréséhez okirati bizonyíték hiányában a biztosítással járó jogviszony jellege, időtartamának bizonyítása szükséges a járulékfizetés vélelmezéséhez [1997. évi LXXXI. tv. 37. §, 43. §, 168/1997. (X. 6.) Korm. r. 35. §]
A felperes 2003. április 9-én kért özvegyi nyugdíj iránti igényét az alperes elutasította. A 2003. december 3-án előterjesztett ismételt kérelemre az alperes 7 év 70 nap szolgálati időt ismert el, de az özvegyi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő hiánya miatt a kérelmet ismételten elutasította. A 2004. szeptember 2-án benyújtott újabb özvegyi nyugdíj iránti kérelemre az alperes a szolgálati időt 9 év 66 napban ismerte el, de az özvegyi nyugdíj iránti igényt - a szükséges tíz év szolgálati idő hiánya miatt - elutasította.Ezt követően a felperes 2004. november 24-én újabb özvegyi nyugdíj iránti igényt terjesztett elő, melyben kérte, hogy az 1972. március 1. és 1973. november 1-je között a N. MgTsz.-ben végzett idénymunka időtartamát szolgálati időként ismerjék el. Az alperes tanúmeghallgatásokat követően a 2005. január 6-án kelt határozatával az özvegyi nyugdíj iránti igényt elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 46. §-ában foglalt feltételek hiánya miatt.
Az alperes igazgatója, mint másodfokú hatóság újabb tanúmeghallgatásokat követően a 2005. március 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a jogerős határozat felülvizsgálata iránt, és a szolgálati idő megszerzésének igazolására további tanúk meghallgatását kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes által megjelölt 1972. március 1. és 1973. november 1. közötti időszakból az alperes az 1972. május 22-június 3., október 1-november 30. és 1973. május 1-augusztus 31-ig terjedő időszakokat összesen 117 napot szolgálati időként ismerte el. A további időszakra a foglalkoztató neve, címe nem volt megállapítható, mert a vonatkozó iratanyag részlegesen selejtezésre került és okirati bizonyítékok sem álltak rendelkezésre. Az el nem ismert további időszakra a felperes a peres eljárás során (5. és 7. számú jegyzőkönyv) ellentmondó nyilatkozatokat tett a munkavégzés jellegére és körülményeire. Egyik esetben azt állította, hogy volt férje kötött szerződést az MgTsz.-el és ő foglalkoztatott idénymunkásokat, másik esetben saját magát vallotta brigádvezetőnek és a szerződést kötő félnek. Az elsőfokú bíróság meghallgatta tanúként P. Gy.-t és U. J.-t, akiknek a tanúnyilatkozata alapján sem volt egyértelműen eldönthető, hogy milyen jogviszonyban került sor a munkavégzésre, milyen időtartamban és ki volt a brigádvezető. A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján azt a következtetést vonta le, hogy a felperes által állított munkavégzés vállalkozói jogviszony keretében történt. A vállalkozói jogviszony azonban a Tny. 37.§-a és a Tny. végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (továbbiakban: R.) 35. § (1) bekezdése alapján szolgálati időként nem volt figyelembe vehető, mert a járulékfizetés ténye nem volt bizonyított. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát jogszerűnek találta és a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet helyett kereseti kérelmének megfelelő határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontját, 46. §-át, a Pp. 3. § (2) bekezdését, 4. § (1) bekezdését, 163. § (3) bekezdését és 166. § (1) bekezdését. Álláspontja szerint a bíróság a társadalombiztosítási eljárás során meghallgatott és a peres eljárás során meghallgatott tanúk nyilatkozatát nem megfelelően értékelte. Nem volt figyelemmel arra sem, hogy a házastárs, N. J. tekintetében az alperes korábban milyen tartalmú határozatot hozott. Tanúvallomásokkal álláspontja szerint igazolta a tíz éves szolgálati idő szerzését, ezért az özvegyi nyugdíj megilleti.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Utalt arra, hogy önmagában a vállalkozói díjjal díjazott tevékenység szolgálati időként járulékfizetés igazolásának hiányában nem ismerhető el.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Mfk. 8. számú végzésével elrendelte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg. Az elsőfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a vállalkozási jogviszonyban végzett munka időtartamának szolgálati időként való elismeréséhez önmagában nem elegendő a munkavégzés tényének igazolása. A munkavégzés idejének szolgálati időkénti elismeréséhez a R. 35. § (1) bekezdése alapján két együttes feltételnek kell fennállnia: vállalkozási jogviszonyban töltött idő és a járulékfizetés ténye.
A perbeli esetben a felperes által vállalkozási jogviszonyban töltött munkavégzés ténye sem került egyértelműen bizonyításra, mert a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem lehetett egyértelműen megállapítani, és erre a felperes is ellentmondó nyilatkozatokat tett, hogy ő vagy néhai házastársa volt-e a brigádvezető, a vállalkozó, aki az idénymunka elvégzését vállalta, a szerződést kötötte. A biztosítással járó jogviszony fennállásának megállapításához a beszerzett tanúnyilatkozatok nem voltak elegendőek, az eltelt hosszú időre figyelemmel a tanúk egyértelműen az állított munkavégzés biztosításban töltött jogviszonykénti jellegére nyilatkozni nem tudtak, okirati bizonyítékok pedig nem álltak rendelkezésre.
A Tny. 43. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt, a szolgálati időnek (okirat és igazolás hiányában) egyéb hitelt érdemlő módon történő bizonyításának lehetősége akkor eredményezi a szolgálati idő elismerését, ha az igénylő a Tny. 37. § (3) bekezdése alapján a biztosításban töltött jogviszonyt és annak időtartamát kétséget kizáróan igazolja, mert ebben az esetben vélelmezhető csak a járulékfizetés megtörténte. Mindaddig, amíg a biztosítási jogviszony nem bizonyított, addig a szolgálati idő elismerésére sem kerülhet sor.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat helytállóan és okszerűen mérlegelte, a bizonyításra vonatkozó eljárási szabályokat nem sértette meg és törvényesen állapította meg, hogy az alperes a Tny. 46. §-ának megfelelően járt el, ezért jogszerűen utasította el a felperes keresetét. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet - amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfk.II.10.603/2005.)