adozona.hu
BH+ 2006.12.574
BH+ 2006.12.574
Az operatív felelősségi rendszerben nincs jelentősége annak, hogy a jövedéki törvénysértés kinek róható fel [2003. évi CXXVII. tv. 114. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jövedéki hatóság 2004. november 29-én közúti ellenőrzés során mintát vett a felperes tulajdonában álló Toyota típusú kistehergépkocsi üzemanyagtartályából.
A mintát a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete elemezte és megállapította, hogy az üzemanyagminta kéntartalma nem felel meg a magyar szabványi előírásoknak. E megállapítás alapján az elsőfokú hatóság 2005. március 18-án kelt határozatával a felperest 100 000 forint jövedéki bírság, 2436 forint jövedéki adó és 29 400 forint vizsga...
BH+ 2006.12.574 Az operatív felelősségi rendszerben nincs jelentősége annak, hogy a jövedéki törvénysértés kinek róható fel [2003. évi CXXVII. tv. 114. §]
A jövedéki hatóság 2004. november 29-én közúti ellenőrzés során mintát vett a felperes tulajdonában álló Toyota típusú kistehergépkocsi üzemanyagtartályából.A mintát a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete elemezte és megállapította, hogy az üzemanyagminta kéntartalma nem felel meg a magyar szabványi előírásoknak. E megállapítás alapján az elsőfokú hatóság 2005. március 18-án kelt határozatával a felperest 100 000 forint jövedéki bírság, 2436 forint jövedéki adó és 29 400 forint vizsgadíj megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljáró másodfokú hatóság alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Sérelmezte, hogy a vámhatóság nem tárta fel teljes körűen a tényállást és nem vizsgálta a felperes által felajánlott bizonyítékokat. A felperes ugyanis bemutatta az üzemanyag vásárlásról készült számláit, a menetleveleit, és ezzel igazolni kívánta azt, hogy az üzemanyagot a K. úti üzemanyagtöltő állomáson vásárolta. A menetlevél és a gépkocsi kilométerállásából megállapítható, hogy más helyről üzemanyagot nem vásárolhatott, így ezzel az üzemanyag eredetét igazolni tudta.
A felperes hangsúlyozta, hogy nem tudhatja a nyilvános töltőállomáson vásárolt gázolaj kéntartalma miért tért el a szabványos előírástól, ennek felderítését az üzemanyagtöltő állomáson lefolytatott vizsgálat állapíthatná meg.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában kifejtetteket.
A megyei bíróság ítéletével az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt vámhivatalt új eljárásra kötelezte.
Az elsőfokú bíróság idézte a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (Jöt.) 114. § (1) bekezdés b) pontját, és megállapította, hogy a felperes szabályszerű számlákkal bizonyította az üzemanyag vásárlását, továbbá csatolta a gépjármű menetlevelét is.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el azt az alperesi álláspontot, hogy a becsatolt számlák nem alkalmasak az üzemanyag vásárlás igazolására, mivel a kereskedelmi forgalomban csak szabványos üzemanyagot lehet kapni.
Az elsőfokú bíróság szerint az alperes akkor járt volna el helyesen, ha hivatalból folytatja le azt a bizonyítást, mely alapján megállapítható, hogy a felperes által megjelölt üzemanyagtöltő állomáson a kérdéses időpontban a magyar szabványnak megfelelő legális üzemanyagot forgalmaztak-e. Ezért az elsőfokú bíróság az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és előírta, hogy a megismételt eljárás során az elsőfokú hatóság köteles érdemben vizsgálni a felperes által felajánlott bizonyítékokat, a tényállást megfelelően tisztázni kell.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes arra hivatkozott, hogy - ellentétben az ítéleti megállapítással - vitatta a felperes által benyújtott számlák valóságát, a számla ugyanis a 27101941 vámtarifaszámú gázolaj vásárlásáról szólt, ezzel szemben a felperes 27101949 vámtarifaszámú gázolajat használt fel. Ezzel a számla hitelessége megdőlt, tehát nem igazolhatja a jövedéki termék adózott voltát.
Az alperes utalt arra is, hogy a jövedéki törvénysértésért való felelősség objektív, kimentési lehetőséget nem biztosít.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az elsőfokú bíróság és a hatóság által helyesen idézett Jöt. 114. § (2) bekezdésének b) pontja szerint jövedéki törvénysértést követ el az, aki olyan terméket birtokol, használ fel, melynek adózott voltát számlával, számlát helyettesítő okmánnyal, termékkísérő okmánnyal, egyszerűsített kísérő okmánnyal, vagy vámokmánnyal, illetve más hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani.
A perbeli esetben a felperes által felmutatott üzemanyag vásárlásról szóló számlát a jövedéki törvény szerinti bizonyítékként nem lehetett elfogadni. A nem vitás tényállás szerint ugyanis a Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete elemzése kimutatta, hogy az ellenőrzés során a felperes által üzemeltetett gépjármű üzemanyag tartályából vett gázolaj minősége nem felelt meg a magyar szabványnak, azaz a számlán szereplő gázolajnak. Eltérő volt a két gázolaj vámtarifaszám besorolása. Ebből következően a felperesnek nem sikerült bizonyítania azt a tényt, hogy a birtokában és felhasználásában lévő üzemanyag adózott volt.
A bírói gyakorlat számtalan esetben rámutatott arra, hogy a jövedéki törvény objektív jellegű felelősségi rendszerrel rendelkezik, tehát önmagában az a tény, hogy természetes személy, illetőleg gazdasági társaság olyan terméket birtokol, szállít, értékesít, használ fel, amelynek adózott voltát hitelt érdemlően nem bizonyította, megvalósítja a jövedéki törvénysértést és ennek következtében ez szankciót von maga után. Az objektív felelősségi rendszerben nincs jelentősége annak, hogy a jövedéki törvénysértés bekövetkezése kinek róható fel, ezért a jövedéki hatóság a tényállást kellően tisztázta, a felperes és az elsőfokú bíróság által előírt további bizonyítás az ügy szempontjából szükségtelen.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. (Legf.Bír. Kfv.I.35.357/2005.)