adozona.hu
EH 2005.1381
EH 2005.1381
Közműelhelyezéshez szükséges közterület-használati díj szerződés alapján nem szedhető, az csak jogszabályi felhatalmazáson, hatósági döntésen alapulhat [1987. évi XI. tv. 1. §; 1990. évi LXV. tv. 16. §; 1990. évi XCI. tv. 1. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 1. sz. függelék; 1996. évi LXXXI. tv. 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, mint generálkivitelező megállapodást kötött Ny. és P. közös szennyvízcsatorna hálózatának, szennyvíztisztító telepének, csapadékvíz-elvezető hálózatának építési munkáira. Elvállalta, hogy az önkormányzatok részére - az Ö. Alapítványtól támogatási keretszerződés szerint szükséges - V. Társulat magánszemély érdekeltjei részére támogatásként folyósítandó összegeket biztosítja. Ennek érdekében az önkormányzatok szolgáltatásait - térítés ellenében - igénybe veszi. Megállapodást kötött ...
EH 2005.1381 Közműelhelyezéshez szükséges közterület-használati díj szerződés alapján nem szedhető, az csak jogszabályi felhatalmazáson, hatósági döntésen alapulhat [1987. évi XI. tv. 1. §; 1990. évi LXV. tv. 16. §; 1990. évi XCI. tv. 1. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 1. sz. függelék; 1996. évi LXXXI. tv. 8. §].
A felperes, mint generálkivitelező megállapodást kötött Ny. és P. közös szennyvízcsatorna hálózatának, szennyvíztisztító telepének, csapadékvíz-elvezető hálózatának építési munkáira. Elvállalta, hogy az önkormányzatok részére - az Ö. Alapítványtól támogatási keretszerződés szerint szükséges - V. Társulat magánszemély érdekeltjei részére támogatásként folyósítandó összegeket biztosítja. Ennek érdekében az önkormányzatok szolgáltatásait - térítés ellenében - igénybe veszi. Megállapodást kötött az önkormányzatokkal arra, hogy az elfoglalt közterületek után díjat számláznak ki.A közművet az útpadka nyomvonalán helyezte el. A két önkormányzat - a beruházás megkezdése előtt rendeletei szerinti díjtételeket emelve - a felperes felé az elkészült nyomvonallal arányosan műszaki teljesítéseknek megfelelően folyamatosan közterület-használati díjat számlázott ki. Ezek alapján a felperes bevallásaiban általános forgalmi adót (továbbiakban: áfát) igényelt vissza.
Az adóhatóság - 2002. december hónapra elvégzett áfa adónemet érintő kiutalás előtti ellenőrzés eredményeként - határozatában a felperes terhére 1 545 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített és 772 000 Ft adóbírságot szabott ki.
A felperes fellebbezése folytán alperes a határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Határozatát azzal indokolta, hogy úttesten kívül végzett közműépítési munkálatok után nem kell közterület-használati díjat fizetni, az irányadó jogszabályi rendelkezések értelmében ilyet az önkormányzatok nem is számlázhattak volna. Ezért az erről kibocsátott tizenegy számla nem hiteles dokumentum, azokra adólevonási jog nem alapítható.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Azzal érvelt, hogy az áfát jogszerűen igényelte vissza. A számlák tartalmilag hitelesek, mert a közterületet ténylegesen igénybe vette, a munkát elvégezte, az ellenérték kiegyenlítésre került. Az adóhatóság nem jogosult az önkormányzati rendeletek felülvizsgálatára. Hivatkozott a 28/2003. (VI. 2.) Alkotmánybírósági (továbbiakban: AB) határozatra is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. Az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, az elsőfokú adóhatóságot - az átvezetések miatt esetleg szükségessé váló módosítások és az áfa kiutalása érdekében - új eljárás lefolytatására kötelezte. Jogi álláspontja szerint a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. tv. (a továbbiakban: Kkt.) elsősorban a közút területének használatát szabályozza. Az önkormányzati rendeletek pedig a közterület-használatot. A díjfizetés alól a felperes részére nem adtak felmentést, a felperest az önkormányzati rendeleten kívül még külön megállapodás is kötelezte. Az önkormányzati rendeleteket alkalmazni kellett. Mivel a számlakibocsátók megvalósult eseményről állították ki a bizonylatokat, és a felperes kellő körültekintéssel járt el az adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte annak hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását. Határozatába foglalt jogi álláspontját fenntartva arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntésére irányadó jogszabályi rendelkezések téves értelmezésével hozta meg érdemi döntését.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a helyi önkormányzatok tulajdonában vannak a helyi közutak. Az önkormányzati tulajdon felett a helyi képviselő-testület gyakorolja a tulajdonost megillető jogokat, és önállóan gazdálkodik a bevételekkel. [Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja, Kkt. 32. § (1) bekezdése] A tulajdonosi jogokra alapítottan azonban díjat beszedni még erre vonatkozó megállapodás alapján sem lehet, mivel az csak jogszabályi rendelkezésen, hatósági döntésen alapulhat.
Az önkormányzati rendelet a törvény felhatalmazása alapján a helyi területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályokat állapít meg, magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyokat rendez, és mint ilyen, nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabályban szabályozottakkal [Jat. 1. § (1)-(2) bekezdése, 10. §, 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése].
A Kkt. 37. § (1) bekezdése kimondja, hogy "a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével - igénybe vételi díjat kell fizetni". Ebből következően az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka esetén igénybe vételi díjat nem kell fizetni, ilyen díj fizetésére a fél nem kötelezhető. A közútkezelői hozzájárulás feltételeinek meghatározásakor e rendelkezést a közút kezelőjének, a jegyzőnek figyelembe kell vennie [Kkt. 36. § (1) bekezdés].
A perbeli esetben az önkormányzati rendeletek nem álltak ellentétben a magasabb szintű jogszabállyal. A 6/2002. (VIII. 28.) Önkormányzati számú rendelettel módosított 12/1995. (X. 1.) Önkormányzati rendelet 8. § (1) bekezdése csak a közterület-használati díj mértékét rendezi. A díjfizetési kötelezettség pedig értelemszerűen csak azon közterület-használatokra vonatkozhat, amelyekre a rendelet nem ad felmentést. A rendelet 9. § (b) pontja értelmében közmű elhelyezéséhez szükséges területek után nem kell közterület-használati díjat fizetni, az út- és csatornahálózat pedig közműnek minősül. Pusztadobos Község 9/2002. (X. 3.) Ök. rendelettel módosított 4/1999. (IV. 18.) Ök. rendeletének 1. sz. melléklete taxatív felsorolásban rögzíti, mely tevékenységek esetén milyen mértékű díjat kell fizetni. Ezek között nem szerepel a közmű elhelyezése, tehát a felperes által hivatkozott önkormányzati rendeletek egyike sem ír elő díjfizetési kötelezettséget a magasabb szintű jogszabályi rendelkezésekkel összhangban állóan a közművek elhelyezésére szolgáló, ahhoz szükséges területek után, azaz a felperesi tevékenységgel kapcsolatban. Ezért a közterület-használati díj jogcímére alapított számlakibocsátásnak nem volt jogalapja.
Utal a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a KRESZ 1. sz. függelék I/c) pontja szerint úttestnek az út közúti járművek közlekedésére szolgáló része minősül. Az I/g) pont értelmében útpadka az útnak az úttest mellett lévő útburkolattal el nem látott része. A perbeli beruházás az útpadkán valósult meg, az itt végzett közműépítési munka után jogszabályi felhatalmazás nélkül díjat szedni jogszerűen nem lehet. A felperes tehát tévesen hivatkozott arra, hogy az adóhatóság olyan számlákat kifogásolt, amelyeket jogszabályoknak és megállapodásnak megfelelően állítottak ki részére.
Az adóhatóság az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében jogosult a szerződések, ügyletek és más gazdasági események adójogi minősítésére. Az irányadó tényállásra és az előzőekben részletesen ismertetett jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel ezt jogszerűen végezte el. Helyesen állapította meg, hogy a közterület-használati díjról kiállított számlák nem hiteles, jogalap nélküli dokumentumok, így ezek alapján adólevonási jog nem gyakorolható [Sztv. 166. § (2) bekezdése, Áfa tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése]. Jogszerű az a következtetése is, mely szerint a perben vitatott számlák szerinti önkormányzatoknak fizetett összeg ténylegesen, ennek megfelelően adójogilag végleges pénzeszközátadásnak tekintendő. Így tett eleget ugyanis a felperes azon megállapodás szerinti kötelezettségének, hogy a Vízközmű Társulat magánszemély tagjai részére támogatásként folyósítandó összeget biztosítja.
Rögzíti e körben a Legfelsőbb Bíróság azt is, hogy az alperes a határozatában maga sem vitatta a számlák szerinti összegek megfizetését, amit helyesen minősített az 1996. évi LXXXI. törvény 8. § (1) bekezdés n) pontja szerinti adózás előtti eredményt növelő véglegesen átadott pénzeszköznek.
Minden kivitelezőtől elvárható, hogy a vállalkozására, tevékenységére vonatkozó szabályokat (törvényt, önkormányzati rendeletet, Ptk., vállalkozási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit) ismerje. A perrel érintett jogviszonyt illetően egyik jogszabály sem ad felhatalmazást a díjfizetés előírására. Közterület-használati díjat szerződésre alapítottan nem lehet beszedni, továbbá egy vállalkozási jogviszonnyal össze nem egyeztethető, hogy a vállalkozó legyen a bérlője azon munkaterületnek, amelyen a szerződésből eredő kötelezettségét teljesítenie kell. Az adóköteles tényállás kapcsán az Áfa tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintéssel való eljárás sem állapítható meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.027/2005/5. sz.)