adozona.hu
EH 2005.1360
EH 2005.1360
A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét a jogszabály tartalmazza, kiterjesztő értelmezésük csak a jogszabályban meghatározott esetekben és módon lehetséges [1997. évi LXXXI. tv. 8. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1975. augusztus 15. napjától kezdődően az O. Üveggyárában, majd az E. Kft.-ben állt alkalmazásban.
1975-1990. között villanyszerelőként, 1990. október 1. napjától 1993. november 15. napjáig diszpécserként, 1993. november 16. napjától 1996. augusztus 31. napjáig diszpécser-művezetőként dolgozott, majd 1996. szeptember 1. napjától csoportvezető-villanyszerelő munkakört töltött be. Villanyszerelőként a hutában, illetve a keverőüzemben található fűtőszalagok, adagolók, kemencéhez kapc...
EH 2005.1360 A korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékét a jogszabály tartalmazza, kiterjesztő értelmezésük csak a jogszabályban meghatározott esetekben és módon lehetséges [1997. évi LXXXI. tv. 8. §].
A felperes 1975. augusztus 15. napjától kezdődően az O. Üveggyárában, majd az E. Kft.-ben állt alkalmazásban.1975-1990. között villanyszerelőként, 1990. október 1. napjától 1993. november 15. napjáig diszpécserként, 1993. november 16. napjától 1996. augusztus 31. napjáig diszpécser-művezetőként dolgozott, majd 1996. szeptember 1. napjától csoportvezető-villanyszerelő munkakört töltött be. Villanyszerelőként a hutában, illetve a keverőüzemben található fűtőszalagok, adagolók, kemencéhez kapcsolódó üveggyártó berendezések karbantartása és hibaelhárítása képezte a fő feladatát. Diszpécserként, diszpécser-művezetőként és csoportvezető-villanyszerelőként ugyanazon feladatokat látta el, mint korábban villanyszerelőként, azzal az eltéréssel, hogy adminisztratív teendőket is végzett.
A felperes 2004. június 14. napján szolgálati idő és szolgálati ideje tartamának korkedvezményes szolgálati időként történő elismerése iránti kérelmet terjesztett elő.
Az alperes határozatával 35 év 274 nap szolgálati időt állapított meg azzal, hogy azt korkedvezményes szolgálati időként nem ismerte el; tekintettel arra, hogy a felperes munkakörei a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében nem szerepelnek.
A felperes fellebbezett az elsőfokú határozat ellen.
Az alperes a másodfokú eljárás során lefolytatott azonosítási eljárásra hivatkozással a fellebbezést elutasította, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozatok felülvizsgálatát és megváltoztatását, továbbá annak megállapítását kérte, hogy 1975. augusztus 15. napjától kezdődően korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott.
Hangsúlyozta, hogy tényleges feladata a hutában a kemence és az ahhoz kapcsolódó berendezések karbantartása, villanyvezetékek és szerelvények javítása volt.
Kifejtette, hogy munkaideje túlnyomó részét (80 %) a hutában, míg a fennmaradó részét a keverőüzemben töltötte.
Utalt arra, hogy a keverőüzemben végzett villanyszerelői-karbantartói munkakör is jogosít korkedvezményre.
Álláspontja szerint az alperes határozata a saját kialakult gyakorlatával is ellentétes, hasonló esetekben korkedvezményre való jogosultságot már megállapított.
A munkaügyi bíróság az alperes másodfokú határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezte.
Ítéletének indokolásában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 8. §-ára, valamint a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdésére és 1. számú mellékletére, valamint az R. 5. § b) pontjára hivatkozott.
Kifejtette, hogy az R. 1. számú melléklete a melegüzemben végzett munka; "kemencés" címszó alatt sorolja fel a kemence, melegüzemi karbantartó, kemence-karbantartó munkaköröket. E munkakört betöltő munkavállaló feladata a kemence berendezés üzemeltetése, előírásszerű működtetésének biztosítása.
Nem vitás, hogy a felperes által - 1975-től az igénybejelentés napjáig - betöltött munkakörök egyike sem szerepel a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében, azonban a munkaügyi bíróság álláspontja szerint, feladata nem szorítkozhat csupán a munkakörök elnevezésének mechanikus egybevetésére, hanem az egyes munkakörökkel járó tényleges munkavégzést, tényleges feladatokat is vizsgálnia kell. E körben a bizonyítási eljárás során tanúmeghallgatást foganatosított.
Ennek alapján megállapította, hogy mindkét tanú - a felperes munkatársai - egyezően adta elő, hogy a felperes diszpécserként és diszpécser-művezetőként ténylegesen a hibaelhárításban továbbra is szerepet játszott, feladatai annyiban bővültek, hogy adminisztratív feladatokat is el kellett látnia, munkaideje egy csekély részében.
E vallomások a munkaügyi bíróság álláspontja szerint megerősítették a felperesi hivatkozást, mely szerint a felperes tényleges feladata a hutában, illetve a keverőüzemben a kemence, és az ahhoz kapcsolódó berendezések karbantartása, hibaelhárítása és villanyszerelése volt.
Megerősítették a tanúvallomások azt is, hogy a felperes munkaidejének túlnyomó részét ténylegesen a hutában, illetve a keverőüzemben a gépek és kemencék mellett töltötte.
Ebből a munkaügyi bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes által betöltött munkakör csupán elnevezésénél fogva különbözik a jegyzékben "kemencés" címszó alatt szereplő munkaköröktől, azonban a ténylegesen ellátott feladatot - és ebből adódóan a munkakört - tekintve, lényegileg azonosnak minősül.
A munkaügyi bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a reá háruló bizonyítási kötelezettségének eleget tudott tenni, ezzel szemben az eljárás során az alperes egyetlen olyan bizonyítékkal sem szolgált, amely a felperes hivatkozását cáfolta volna.
Rögzítette, hogy az alperesnek az új eljárás során figyelembe kell vennie azt, hogy a felperes 1975. augusztus 15. napjától kezdődően olyan munkakört töltött be, amely korkedvezményre jogosít, és ennek megfelelően kell határoznia a korkedvezményre jogosító szolgálati idő megállapítása kapcsán is.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti az R. 2. § (5) bekezdésében és 7. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Kifejtette, hogy a tényállás tisztázása érdekében eljárt a munkáltatónál, tanúmeghallgatásokat foganatosított, és az R. 7. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően lefolytatta az azonosítási eljárást. Ennek keretében az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság - igazolva a jogutód munkáltató álláspontját - úgy döntött, hogy az 1975. augusztus 15-étől a villanyszerelő, diszpécser, művezető és csoportvezető munkakörben eltöltött időtartam korkedvezményre jogosító időként nem ismerhető el.
Ez azzal indokolható, hogy a melegüzemben ellátott munkakörök esetén alapvető jogosultsági feltétel, hogy a munkavégzés melegüzemben, melegüzemi körülmények között történjen, hiszen a korkedvezményt az izzó, megolvasztott anyag által sugárzott hő károsító hatása alapozza meg.
A felperes munkakörei esetében a keverőüzemben a por, zaj, vegyszer-szennyezettség a munkavégzés velejárója, önmagában azonban ezen ártalmak alapján az ott dolgozókat a Tny. 8. §-ában foglaltak alapján korkedvezmény nem illeti meg.
Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az R. 2. § (5) bekezdését, mivel a jegyzékben felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet.
A felperes villanyszerelőként dolgozott, így a ténylegesen végzett munka alapján munkája nem azonosítható a jegyzékben "kemencés" címszó alatt szereplő munkakörrel, így azt nem lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni.
Jogsértő - az alperes véleménye szerint - a jogerős ítélet az új eljárásra kötelezés vonatkozásában is. A munkaügyi bíróság nem írt elő olyan kötelezettséget, amely a tényállás további tisztázásához, feltárásához szükséges, az igazgatóság által megállapított tényállást teljes körűnek tekintette, a tárgyaláson feltárt kiegészítő bizonyítékok figyelembevételével. Ebben az esetben azonban a Pp. 341. § e) pontja alapján nem az új eljárás elrendelése, hanem a társadalombiztosítási határozat megváltoztatása az indokolt.
A munkaügyi bíróság az új eljárásra kötelezésben ugyanakkor az igazgatóság számára kötelezően alkalmazandó útmutatásként előírta, hogy a felperes munkaköreit azonosnak kell tekinteni a korkedvezményes munkakörök jegyzékében felvett "kemencés" címszó alatt szereplő munkakörökkel. Ez azonban - mivel a munkakör azonosítását jelenti - az R. 7. § (2) bekezdése szerinti azonosítási eljárás hiányában jogszabálysértő, mert az ott megjelölt szervezetek hatáskörét elvonja; az azonosítási eljárás eredménye kérdésében pedig a munkaügyi bíróság kötelező erejű útmutatást sem adhat.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme tartalmilag a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az R. 2. § (1) bekezdése értelmében a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az 1. számú melléklet tartalmazza.
Az R. 2. § (5) bekezdése szerint a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha
a) az eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy
b) az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör - a munkaköri leírásból megállapíthatóan - a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a munkaügyi bíróságnak e jogszabály értelmezését illető jogi álláspontjával.
Az "azonos" jogszabályi kitétel nem értelmezhető úgy, hogy a melléklet szerinti felsorolásba tartozónak minősíthető a tényleges munkavégzésre alapítottan egy teljesen más munkakör, ha a munkaköri leírás tartalma azt nem támasztja alá.
Az "azonos" szigorúbb kritériumot, lényegében a mindenben való megfelelést jelent.
Végigtekintve az 1. számú melléklet 5. pontjában a "Melegüzemben végzett munka" címszó alatt szereplő felsoroláson, a felperes által betöltött munkakörök egyikével sem tehető meg ez az azonosítás. A felperes - munkaköri leírásának tartalmára figyelemmel - kemencésnek nem minősíthető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogerős ítéletben a munkaügyi bíróság az R. 2. § (5) bekezdésébe ütköző kiterjesztő értelmezését végezte a korkedvezményre jogosító munkakörök meghatározásának, amikor a felperes által betöltött munkaköröket is e körbe tartozónak minősítette.
Helytállóan kifogásolta az alperes a munkaügyi bíróság állásfoglalását illetően az R. 7. § (2) bekezdésének sérelmét is.
Két tanú perbeli meghallgatása az azonosítási eljárás helyettesítésére, pótlására, és különösen eredményének cáfolására nem alkalmas.
A felperes által betöltött munkakörök elnevezése, a munkakörök mibenléte tisztázott volt, ez azonban önmagában nem tette lehetővé azok korkedvezményre jogosítóvá minősítését.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerű döntést hozott, a felperes keresete megalapozatlan volt, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésének megfelelően elutasította.
(Legf. Bír. MfvK. IV. 10.248/2005/5. sz.)