adozona.hu
BH 2003.12.520
BH 2003.12.520
Könyvvizsgálói kamarai tagsághoz hároméves munkaszerződés vagy tagsági viszony igazolása szükséges [1997. évi LV. tv. 5. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Magyar Könyvvizsgáló Kamarába történő tagfelvételét kérte, amelyre az alperes felvételi bizottsága 1998. augusztus 5-én arról értesítette a felperest, hogy felvételi kérelmét elutasították azzal az indokolással, hogy a szakmai gyakorlat igazolására csatolt munkaszerződés nem fogadható el, nem felel meg a Munka Törvénykönyve előírásainak.
A felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez, amelyet az alperes 1998. október 30-án kelt határozatával elutasított azzal, hogy a felvétel...
BH 2003.12.520 Könyvvizsgálói kamarai tagsághoz hároméves munkaszerződés vagy tagsági viszony igazolása szükséges [1997. évi LV. tv. 5. §]
A felperes a Magyar Könyvvizsgáló Kamarába történő tagfelvételét kérte, amelyre az alperes felvételi bizottsága 1998. augusztus 5-én arról értesítette a felperest, hogy felvételi kérelmét elutasították azzal az indokolással, hogy a szakmai gyakorlat igazolására csatolt munkaszerződés nem fogadható el, nem felel meg a Munka Törvénykönyve előírásainak.A felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez, amelyet az alperes 1998. október 30-án kelt határozatával elutasított azzal, hogy a felvételi bizottság döntése törvényes volt.
A felperes keresetet nyújtott be a Fővárosi Bírósághoz és kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét megalapozottnak találta, ezért az alperesi határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a Magyar Könyvvizsgáló Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény (a továbbiakban: T.) 5. §-ában meghatározott feltételeknek megfelelő kérelem esetén a tagfelvételi kérelmet teljesíteni kell. A T. 5. §-ában meghatározott feltételek között az okleveles könyvvizsgálói képesítés, büntetlen előélet, illetőleg bejegyzett társaságnál könyvvizsgáló mellett munkaviszonyban, vagy tagsági viszonyban végzett hároméves szakmai gyakorlat, könyvvizsgálói tevékenységben való közreműködés igazolása szerepel. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint sem a T., sem a korábban hatályban volt 42/1992. (III. 13.) Korm. rendelet 2. §-a (3) bekezdésének b) pontja nem írta elő azt a feltételt, hogy a szakmai gyakorlat megszerzése csak akkor tekinthető igazoltnak, ha a szerződés megfelelt a Munka Törvénykönyve rendelkezéseinek. Ezért alaptalanul tette kifogás tárgyává az alperes a felperes által csatolt szerződésnek a Munka Törvénykönyve szerinti hiányosságát.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérve annak megváltoztatását, és a felperes keresetének elutasítását. A fellebbezésben előadottak szerint az 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 76. §-ának (3) bekezdése a szerződés érvényességi kellékei között megköveteli a munkavállaló személyi alapbére, munkaköre és munkavégzése helyének rögzítését. A felperes szakmai gyakorlatának igazolására becsatolt szerződés kizárólag munkakörének leírását tartalmazta, nem rendelkezett a munkavégzés helyéről, a munkabér fizetését pedig kizárta.
Az alperes fellebbezésében a Ptk. 234. §-ának (1) bekezdése rendelkezésére hivatkozott, amely szerint bárki határidő nélkül hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére; így a felperes szakmai gyakorlatának teljesítésére felterjesztett szerződés minősítését az alperes a jogszabályoknak megfelelően végezte el. A korábbi jogszabályok - amelyekre az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott - nem csupán szerződést, hanem kifejezetten munkaszerződést követelnek meg. A felperes által becsatolt szerződés pedig nem minősülhet munkaszerződésnek. A felperes érvénytelen szerződésre kívánt jogot alapítani, amely ellentétes a jogszabályok szellemével és betűjével is. A felperes kifejezetten munkaszerződést kívánt kötni; a szerződés tartalmából, a szerződő felek megnevezéséből ez egyértelműen kiderül. Csupán az elutasító döntés után, a fellebbezésben hivatkozott arra, hogy az általa csatolt szerződés nem munka-, hanem ingyenes megbízási szerződés.
A fellebbezés alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábban hasonló ügyben meghozott Kfv. X. 38.301/2002/7. számú ítéletével állást foglalt abban a kérdésben, hogy a könyvvizsgáló kamarai tagságra vonatkozó felvételi kérelem elbírálásakor a T. 5. §-ában meghatározott törvényi feltételek tartalmáról is rendelkezett. A felelősségteljes könyvvizsgálói tevékenységet végzőknek elméleti és megfelelő gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük ahhoz, hogy a kamarába történő felvételükkel a szükséges működési engedélyt megkapják. Ezért írta elő már a korábban hatályban volt kormányrendelet is a nagyobb kötöttséggel, folyamatos ellenőrizhetőséggel együtt járó munkaviszony, illetve munkavégzéssel járó tagsági viszony alapján végzett hároméves szakmai gyakorlat igazolását. A T. megalkotása nem a már korábban is fennálló törvényi feltételek enyhítését kívánta megvalósítani, ezt igazolja a T. indoklásának az Európai Közösségek Tanácsának 84/253. EGK-irányelvére való utalása is, amely ugyancsak legalább hároméves könyvvizsgáló melletti gyakorlati képzést tart szükségesnek. Ennek megfelelően a törvény indoklása kifejti, hogy a tagfelvételi követelményekhez tartozik, hogy a kérelmezőnek - munkaviszonyban, könyvvizsgáló társasággal való tagsági viszonyban - hároméves könyvvizsgálói szakmai gyakorlatot kell igazolnia, amely igazolást kamarai tagnak bejegyzett könyvvizsgálónak kell biztosítania.
Tehát a felperes, a szakmai gyakorlat megszerzését megbízási szerződésnek minősülő szerződéssel nem igazolhatja.
A Legfelsőbb Bíróság a Munka Törvénykönyve alapján mindenben osztja az alperesnek a felperes által becsatolt szerződése minősítését, amely törvényes kellékek hiányában munkaszerződésnek nem minősíthető. Miután a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésben állást foglalt a tekintetben, hogy a szakmai gyakorlat igazolására csak érvényes munkaszerződés, vagy tagsági viszony meglétét bizonyító igazolás alkalmas, ezért az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a felperes által becsatolt igazolás alperes által történő minősítését tévesnek jelölte meg.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes döntése megfelelt az ügyre vonatkozó törvényi előírásoknak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 37.047/2001.)