BH 2001.3.145

A jubileumi jutalomra való jogosultságot a jogszabály a közszolgálati jogviszony meghatározott tartamától teszi függővé. Az arra jogosító idő számítására nem a köztisztviselők jogállásáról szóló, hanem különös rendelkezés, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvény vonatkozik [1995. évi XLVIII. tv. (a továbbiakban: Gst.) 112. § (5) bek., 170/1992. (XII. 22.) Korm. r. 4. §, 71/1955. (XII. 31.) MT r. 39. § (2) bek. a) pont, 91. § (1) bek., 92. § (1) bek., 6/1955. (XII. 31.) S

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes közszolgálati jogviszonya 1996. december 12. napján közös megegyezéssel szűnt meg az alperesnél, a következő naptól kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére.
A felperes keresetében a ki nem adott szabadságának megváltását és a 35 évet meghaladó szolgálati idejére tekintettel jubileumi jutalom megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest - többek között - 220 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte negyven éves jubileumi jutalom címén. A mu...

BH 2001.3.145 A jubileumi jutalomra való jogosultságot a jogszabály a közszolgálati jogviszony meghatározott tartamától teszi függővé. Az arra jogosító idő számítására nem a köztisztviselők jogállásáról szóló, hanem különös rendelkezés, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló törvény vonatkozik [1995. évi XLVIII. tv. (a továbbiakban: Gst.) 112. § (5) bek., 170/1992. (XII. 22.) Korm. r. 4. §, 71/1955. (XII. 31.) MT r. 39. § (2) bek. a) pont, 91. § (1) bek., 92. § (1) bek., 6/1955. (XII. 31.) SZOT szab., 151. §].
A felperes közszolgálati jogviszonya 1996. december 12. napján közös megegyezéssel szűnt meg az alperesnél, a következő naptól kezdődően rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére.
A felperes keresetében a ki nem adott szabadságának megváltását és a 35 évet meghaladó szolgálati idejére tekintettel jubileumi jutalom megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest - többek között - 220 000 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte negyven éves jubileumi jutalom címén. A munkaügyi bíróság jogszerző időnek tekintette a felperesnek azt a biztosításban töltött idejét is, ami után a járulékot bélyeggel rótták le, de a felperes munkakönyvében nem szerepelt.
Az ítélet ellen - a jubileumi jutalom megfizetésére kötelezés miatt is - az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének a jubileumi jutalommal kapcsolatos rendelkezését helybenhagyta. A megyei bíróság szerint a felek a jogviszony megszüntetéséig abban a feltevésben voltak, hogy a felperes közszolgálati jogviszonyban töltött ideje nem éri el a 35 évet. Ezt követően szerzett tudomást a felperes arról, hogy bélyeglapon történő bejelentéssel 166 napra mezőgazdasági biztosítással rendelkezett. Erre tekintettel érvényesítette igényét, ami a korábbi nyilatkozatának megtámadását jelenti. A felperes közszolgálati jogviszonyban töltött ideje [Ktv. 72. § (1) bekezdés] a beszámítással elérte a jubileumi jutalom kifizetéséhez szükséges időt, erre tekintettel a megyei bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet jubileumi jutalommal kapcsolatos rendelkezésének hatályon kívül helyezése és ebben a körben a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Azt panaszolta, hogy az eljárt bíróságok a jubileumi jutalom szempontjából nem a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 112. §-ának (5) bekezdése szerint számították a felperes közszolgálati jogviszonyban töltött idejét. Ez a rendelkezés a jubileumi jutalom szempontjából csak az 1992. július 1. napja előtt munkaviszonyban töltött idő figyelembevételét engedi meg, eltérően a Ktv. 72. §-ának (3) bekezdésétől, amely a munkavégzésre irányuló jogviszony beszámítását is előírja. A felperes bélyeglappal munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban töltött időt igazolt, ezért azt nem lehet a jubileumi jutalom szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek tekinteni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság álláspontjával azzal kapcsolatban, hogy a felperes igényérvényesítését saját jognyilatkozata megtámadásának kell tekinteni. A megyei bíróság feltehetően abból következtetett a megtámadás szükségességére, hogy a felperes a jogviszonyának megszüntetésekor kiállított elszámoló lap átvételét elismerte. Ennek azonban semmi jelentősége nincs a jubileumi jutalom szempontjából, ugyanis a nyilatkozat - tartalmából megállapíthatóan - a levonásokhoz való hozzájárulást célozta.
A jubileumi jutalomra való jogosultságot a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet 4. §-a a közszolgálati jogviszony meghatározott tartamától teszi függővé. A jubileumi jutalomra jogosító idő számítására nem a Ktv., hanem különös rendelkezés, a Gst. 112. §-ának (5) bekezdése vonatkozik. A rendelkezésnek a felperes igénye megnyíltakor hatályos szövege szerint a jubileumi jutalomra való jogosultság szempontjából
a) közigazgatási szervnél közszolgálati valamint közalkalmazotti jogviszonyban, bírósági szolgálati, illetve munkaviszonyban, ügyészségi, hivatásos szolgálati jogviszonyban;
b) 1992. július 1-jéig munkaviszonyban töltött időt kell figyelembe venni.
A felperes nem tudta igazolni, hogy 1959. és 1962. között a Taktaharkányi, majd a Taktaközi Állami Gazdaságnál milyen jogviszony keretében foglalkoztatták, ezzel kapcsolatban a társadalombiztosítási szerv sem tudott felvilágosítást adni. Az alperes emiatt vitatta, hogy a társadalombiztosítási szerv által szolgálati időnek elismert, bélyeglapon igazolt időben munkaviszonyban állt a felperes.
A mezőgazdasági biztosítottak köréről és a járulék levonásáról a vitatott időben a 71/1955. (XII. 31.) MT rendelet (R.) és a 6/1955. (XII. 31.) SZOT-szabályzat (Sz.) rendelkezett. Az R. 39. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint mezőgazdasági biztosítottnak kell tekinteni a mezőgazdálkodás és az azzal rokon termelési ágakban állami gazdaságokkal munkaviszonyban álló összes gazdasági dolgozót. A munkáltatók az általuk foglalkoztatott mezőgazdasági biztosítottak után egységes társadalombiztosítási járulékot kötelesek fizetni, amit biztosítási bélyegekkel kell leróni [R. 91. § (1) bekezdés, 92. § (1) bekezdés]. A bélyeglapokat le kell adni annak ellenőrzésére, hogy a bélyegeket a dolgozók tényleges munkaviszonyának megfelelően és hiánytalanul rótták-e le (Sz. 151. §). Az előző rendelkezések arra utalnak, hogy a felperes munkaviszonyban állt a kérdéses időben, mert a mezőgazdasági biztosításnak ez volt a feltétele. A társadalombiztosítási szerv biztosításra jogosító időnek fogadta el a bélyeg lerovásával igazolt napokat, az ellenkezőre adat nem merült fel. Az így igazolt időt a Gst. 112. §-ának (5) bekezdése szerint is a jubileumi jutalom szempontjából figyelembe kell venni, ezért jogszabálysértés nélkül marasztalták az alperest az eljárt bíróságok.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartotta.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban költsége nem merült fel, ezért arról nem kellett rendelkezni. Az alperes személyes költségmentessége folytán az illetéket az állam viseli. (Mfv.II.10.854/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.