adozona.hu
BH 1999.9.424
BH 1999.9.424
A felmentési védelem szempontjából az öregségi nyugdíjra jogosultság csak akkor következik be a megjelölt időben, ha - a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott korkedvezmény figyelembevételével - a közalkalmazottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik [Mt. 97. § (1) bek., Kjt. 37/B. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek, az alperes intézmény pedagógusai, a közalkalmazotti jogviszonyuk 1997. március 19-én kelt munkáltatói felmentéssel történt megszüntetésének jogellenessége miatt kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetése iránt indítottak keresetet.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 1.031.508,-Ft-ot, a II. rendű felperesnek 1962.298,-Ft-ot fizessen meg, az ezt meghaladó keresetet elutasítot...
BH 1999.9.424 A felmentési védelem szempontjából az öregségi nyugdíjra jogosultság csak akkor következik be a megjelölt időben, ha - a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott korkedvezmény figyelembevételével - a közalkalmazottra irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik [Mt. 97. § (1) bek., Kjt. 37/B. §].
A felperesek, az alperes intézmény pedagógusai, a közalkalmazotti jogviszonyuk 1997. március 19-én kelt munkáltatói felmentéssel történt megszüntetésének jogellenessége miatt kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg megfizetése iránt indítottak keresetet.Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy az I. rendű felperesnek 1.031.508,-Ft-ot, a II. rendű felperesnek 1962.298,-Ft-ot fizessen meg, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Megállapította, hogy az I. rendű felperes 1977. augusztus 13-tól, az 1945. évben született II. rendű felperes 1965. augusztus 1-jétől állt az alperessel, illetve annak jogelődjével jogviszonyban. Az alperes mindkettőjük közalkalmazotti jogviszonyát 1997. március 19-én 1997. május 1-jétől kezdődő felmentési idővel, az I. rendű felperesnél 1997. október 31., a II. rendű felperesnél 1997. december 31. napjával felmentéssel megszüntette. A felmentést azzal indokolta, hogy az önkormányzat 1997. február 11-i rendeletével létszámcsökkentést írt elő, és ennek alapján három pedagógussal kellett csökkentenie a létszámát, ezek közé tartoztak a felperesek.
E tényállás alapján - annak figyelembevételével, hogy az alperes a nevelői értekezlet és az egyeztetés során tett nyilatkozata szerint a felperesek jogviszonya megszüntetésének indoka a felperesek nem helyben lakása volt - a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a jogviszonnyal össze nem függő körülmény alapján, hátrányos megkülönböztetéssel szüntette meg a felperesek jogviszonyát.
Ezért a felmentés jogellenesen történt, és az alperes a felpereseknek a végkielégítésnek megfelelő összeg kétszeresével tartozik. Ez az I. rendű felperesnél 2x8 havi, a II. rendű felperesnél 2x8+4 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg. A II. rendű felperes többlet-végkielégítésre való jogosultságát a munkaügyi bíróság azon az alapon állapította meg, hogy a 2000. évben előrehozott öregségi nyugdíjra válik jogosulttá, ezért a jogviszonyának megszüntetése az azt megelőző öt évben történt [1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37. §-ának (7) bekezdése].
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság azzal egészítette ki a tényállást, hogy az önkormányzat 1997. február 11-i határozata értelmében 1997. szeptember 1-jétől az iskolában 19, az óvodában 6 fő pedagógus létszámmal kell az oktatási feladatokat ellátnia, és a foglalkoztatásnál - a szakos ellátás figyelembevételével - a helyben lakó pedagógusokat kell előnyben részesíteni, majd az 1997. március 27-i határozatával kifejezetten előírta a pedagóguslétszámnak három fővel történő csökkentését. A felperesek, valamint a harmadik érintett pedagógus nem helyben laknak, hanem más helységből járnak a munkahelyükre.
Az ekként kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint különös indok hiányában nem voltak jogszerűtlenek a felmentések, mert a felmentési indokok összefoglaló megjelölése megtörtént, és ez helytálló is volt. A másodfokú bíróság mégis helytállónak találta a munkaügyi bíróságnak azt a következtetését, hogy a felperesek közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történt megszüntetése jogellenesen történt, mert bár "a közalkalmazotti jogviszony helyben lakás hiányára alapított megszüntetése nem egyértelmű diszkrimináció, az adott esetben a felperesek hosszú szolgálatára tekintettel a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik".
A jogerős ítélet ellen, annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérelmét főleg arra alapította, hogy a felperesek jogviszonyának megszüntetése a képviselő-testület határozatának megfelelően történt, annál a tantárgyfelosztásra voltak tekintettel, ezért az nem minősült hátrányos megkülönböztetésnek. Jogszabálysértésnek tartotta azt is, hogy a II. rendű felperes tekintetében a jogerős ítélet felmondási védelmet látott megállapíthatónak, holott ő 1998. január 14-én rokkantsági nyugdíjra szerzett jogosultságot, amelyet saját felróható magatartása miatt nem vett igénybe.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó tényállás szerint a felmentés írásban közölt indoka az volt, hogy "A község önkormányzata határozatában az Általános Művelődési Központnál létszámcsökkentést határozott meg 1997. szeptember 1-jétől". Ennek megfelelően szól az egyeztetésről készült feljegyzés is, amely szerint az intézkedés indoka, hogy "az intézménynél létszámot kell csökkenteni", megjegyezve, hogy "a három névből kitűnik, hogy mindhárman Ny.-ről járnak ki. Az önkormányzat egyik állásfoglalása értelmében a településen lakó pedagógust nem lehet elbocsátani".
Ennek figyelembevételével a felperesek esetében tévesen állapított meg a jogerős ítélet hátrányos megkülönböztetést. A felmentésnek a törvényben meghatározott indoka fennállt [Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja], az okszerű volt, és az ennek folytán hozott személyre szóló döntés alapján - figyelemmel arra, hogy a létszámcsökkentéssel érintett munkavállaló meghatározása a jogvita keretein kívül esik (MK 95. I/b pontja) - nem állapítható meg hátrányos megkülönböztetés miatt jogellenesség egymagában azon az alapon, hogy azzal összefüggésben a munkáltató az egyeztetés során egyebek között a munkavállalók helyben lakására, illetve annak hiányára is utalt. Hátrányos megkülönböztetés hiányában pedig - a jogerős ítélet szerint is - az intézkedést jogszerűnek kell tekinteni.
A II. rendű felperes esetében még azt kellett elbírálni, hogy a jogviszonyának felmentéssel történt megszüntetését kizárta-e felmentési védelem. Ezt a kérdést nemlegesen kellett eldönteni, mert a törvény rendelkezése értelmében a felmentési védelem szempontjából az öregségi nyugdíjra jogosultság csak akkor következett be a megjelölt időben, ha - a társadalombiztosítási jogszabályokban meghatározott korkedvezmény figyelembevételével - a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt elérte, és az egyéb feltételekkel rendelkezik [1992. évi XXII. törvény (Mt.) - az 1996. évi LX. törvénnyel megállapított - 97. § (1) bekezdés], vagyis ilyen védelmet az előrehozott nyugdíj nem biztosított. Ugyanennek a rendelkezésnek az alapján nem állt fenn - még a jogerős ítélet álláspontja alapján sem - a II. rendű felperes többlet-végkielégítésre való jogosultsága [1992. évi XXXIII. tv-nek (Kjt.-nek) - az előbbi törvénnyel megállapított - 37/B. §-a].
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította [Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése]. Ennek folytán a per- és a felülvizsgálati eljárási költség a felpereseket terhelte, az eljárási illetéket pedig az állam viseli [Pp. 78. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet].
(Legf. Bír. Mfv.II.10.472/1998. sz.)