adozona.hu
BH 1997.12.590
BH 1997.12.590
Munkanélküli-járadéknak munkabérbe való beszámítása a munkáltató javára jogalap nélküli gazdagodást eredményez [Ptk. 1. § (1) bek., 361. § (1) bek., 1991. évi IV. tv. 37. §, 38. § (1) bek., 54. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1992. október 15-én F. L. munkavállalója munkaviszony jellegű jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért azt a megyei bíróság az ítéletével - az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjáig - helyreállította, és az alperest 1994. május 5-ig terjedő időszakra elmaradt munkabér és F. L.-nek járó végkielégítés kétszeres összegének kifizetésére kötelezte, amely összegből azonban levonta a felperes által a munkavállaló részére kifizetett munkanélküli-járadék 268 835 forintos összegét. ...
BH 1997.12.590 Munkanélküli-járadéknak munkabérbe való beszámítása a munkáltató javára jogalap nélküli gazdagodást eredményez [Ptk. 1. § (1) bek., 361. § (1) bek., 1991. évi IV. tv. 37. §, 38. § (1) bek., 54. §].
Az alperes 1992. október 15-én F. L. munkavállalója munkaviszony jellegű jogviszonyát jogellenesen szüntette meg, ezért azt a megyei bíróság az ítéletével - az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjáig - helyreállította, és az alperest 1994. május 5-ig terjedő időszakra elmaradt munkabér és F. L.-nek járó végkielégítés kétszeres összegének kifizetésére kötelezte, amely összegből azonban levonta a felperes által a munkavállaló részére kifizetett munkanélküli-járadék 268 835 forintos összegét.A jogerős ítélet alapján a megyei munkaügyi központ felperes az alperest felszólította a fenti összegnek a szolidaritási és foglalkoztatási alap részére történő befizetésére. Az alperes azonban a felszólításnak nem tett eleget.
A felperes keresetében a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdésére utalással kérte az alperes kötelezését 263 996 forintnak és ezen összeg után 1995. február 10. napjától a kifizetés napjáig számított évi 20%-os kamatának a megfizetésére.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes és közötte polgári jogviszony nem keletkezett, az 1991. évi IV. tv. pedig a perbeli esetben alkalmazható szabályt nem állapított meg, ezért a munkavállaló részére kifizetett munkanélküli-járadék visszafizetése iránti igény alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 263 996 forintot és annak 1995. február 10. napjától a kifizetésig számított évi 20%-os kamatát. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az 1991. évi IV. tv. a perbeli esetre rendelkezést nem tartalmaz, az azonban megállapítható volt, hogy az alperes a felperes rovására jogalap nélkül vagyoni előnyhöz jutott, ugyanis munkabér - és végkielégítés - fizetési kötelezettségét a bíróság a munkanélküli-járadék összegével csökkentette. Az alperes gazdagodása tehát abból adódott, hogy vagyona nem csökkent olyan mértékben, mint ahogyan az a jogerős ítéletben alkalmazott beszámítás nélkül csökkent volna. A jogalap nélküli gazdagodás feltételei fennállottak, ezért az alperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján a gazdagodást köteles a felperes részére megfizetni.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között polgári jogviszony nem jött létre, ezért a Ptk. szabályai sem alkalmazhatók. Emiatt a peres felek jogvitája a Ptk. 361. §-a alapján nem rendezhető. E jogszabályhely ugyanis akkor alkalmazható, ha a Ptk.-ban tételesen nem szabályozott polgári jogviszonyok rendezésére kerül sor. Más jogszabály (jogágazat) rendezési körébe tartozó igények esetén azonban e jogszabály alkalmazására lehetőség akkor sincs, ha a speciális jogszabály az adott visszatérítési igény lehetőségét nem tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy a felperes igényérvényesítésére az 1991. évi IV. tv. vonatkozik, a jogviszony keletkezésének időpontjában hatályos 37. § azonban a perbeli követelést nem szabályozta, a felperes keresetének ezért nincs jogalapja.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a jogerős ítélet törvénysértéssel jutott arra a következtetésre, hogy a felek között közigazgatási jogviszony jött létre. Az 1991. évi IV. törvénynek az adott időszakban irányadó rendelkezései a perbeli jogvitára vonatkozó rendelkezést nem tartalmaztak. Ezért a Ptk. 7. §-ában, illetve a Pp. 1. §-ában írt szabályok figyelembevételével követelésének mint polgári jogi igénynek elbírálása az általános hatáskörű bíróságra tartozik. Figyelemmel arra, hogy az alperes a szolidaritási alap rovására jutott úgy vagyoni előnyhöz, hogy dolgozója részére kevesebb összegű munkabért kellett kifizetnie, ezzel a felek között a polgári jogviszony létrejött. Az utóbb tévesnek bizonyult - munkabérré módosult - járadékkifizetés az alperesnél jogalap nélküli gazdagodást eredményezett, amely az alapot terhelő kiadások fogalmi körébe nem vonható. Az 1991. évi IV. törvénynek az 1995. évben történt módosítása a jogviszonyt közigazgatási jogviszonnyá alakította, a módosítás alapján a munkáltatókat nemcsak az így előállt jogalap nélküli gazdagodás, hanem annak járulékai visszafizetésére is kötelezhetővé tette. A módosítás alapján az a következtetés vonható le, hogy a jogalkotó szándéka a gazdagodást meghaladó járulékok visszakövetelési lehetőségének a megteremtése és nem a korábban keletkezett visszafizetési kötelezettség alóli mentesülés lehetőségének az elismerése volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Megismételte az eljárás során többször kifejtett álláspontját, hogy a felek között polgári jogviszony nem jött létre, ennek hiányában pedig a Ptk. 361. §-ának alkalmazására sincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek hozzájáruló nyilatkozata alapján [Pp. 274. § (4) bek] tárgyaláson kívül bírálta el.
A jogerős ítélet az alábbi indokok alapján törvénysértő.
Annak elbírálása során, hogy a felek között polgári jogi, illetve államigazgatási (közigazgatási) jogviszony keletkezett-e, azt kellett vizsgálni, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (Flt.) rendelkezései alapján a felperes az államigazgatási jogviszonyok adta lehetőségek és az alá- és fölérendeltségi szabályok alapján határozattal az alperest visszafizetésre kötelezhette-e. Az Flt.-nek az 54. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásával és kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni e fejezet szabályainak figyelembevételével.
A tévesen kifizetett munkanélküli-járadék visszafizetésére az ellátást igénybe vevőket az Flt. 37. §-ában írt rendelkezések alapján és meghatározott feltételek fennállta esetén lehetett kötelezni. A munkáltatók visszafizetési kötelezettségét a 38. § szabályozta. Ennek (1) bekezdése értelmében a munkaadó a jogalap nélkül kifizetett ellátást akkor volt köteles visszatéríteni, ha az ellátás jogalap nélküli kifizetése mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának volt a következménye, és az ellátást a 37. § alapján visszakövetelni nem lehetett. A (2) bekezdés szerint pedig amennyiben a jogalap nélküli kifizetésért a munkaadót és az ellátásra jogosultat is felelősség terhelte, a jogalap nélküli ellátást közrehatásuk arányában voltak kötelesek visszafizetni. Az Flt. az 1995. évi LII. törvénnyel történt módosítása előtt azonban nem rendelkezett arról az esetről, amikor a munkáltató munkaviszonyt megszüntető intézkedése utóbb jogellenesnek minősült, a munkavállaló részére az adott időszakra mind a munkabér, mind pedig (korábbi intézkedés folytán) a munkanélküli-ellátás igénybevétele is lehetővé vált, és a bíróság határozata a munkáltató munkabér-fizetési kötelezettségét a járadék összegével csökkentette. A módosított rendelkezés visszaható hatálya hiányában ezért a felperes az államigazgatási (közigazgatási) eljárás szabályai szerint határozattal az ilyen módon utóbb jogalap nélküli kifizetésnek minősülő járadék visszafizetéséről a munkáltatóval szemben nem rendelkezhetett. Tehát a speciális törvény az adott esetben nem jogosította fel a felperest arra, hogy közigazgatási eljárás keretében, közvetlenül a saját személyében határozattal kényszerítse az alperest az általa - a felperes által - az ellátást igénylő javára kifizetett és az alperesnél utóbb gazdagodást eredményező munkanélküli járadék megtérítésére. Ebből következik, hogy a felek az adott jogviszonyban egymással egyenjogú (mellérendelt) viszonyba kerültek, azaz a közöttük fennálló jogvita polgári jogi jogvita, és annak elbírálása során a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Ez következik a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezésből is, mely szerint a törvény az állampolgárok, valamint az állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek, továbbá más személyek vagyoni és egyes személyi viszonyait szabályozza.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A perben rendelkezésre álló adatok alapján helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság: azzal, hogy a munkaügyi bíróság az alperes által fizetendő elmaradt munkabér és végkielégítés összegébe a munkavállaló részére folyósított munkanélküli-járadék összegét beszámította, az alperesnél vagyongyarapodás következett be, a levont munkanélküli-járadék összegével egyező mértékben. A vagyongyarapodás pedig a felperes rovására történt, mert a munkavállaló követelését az alperes helyett - részben - a felperes egyenlítette ki. Ennek megítélésében pedig annak önmagában nincs ügydöntő jelentősége, ha a felperes teljesítése eredetileg más jogcímen történt, és az általa folyósított munkanélküli-járadék a bíróság határozatával módosult munkabérré. Ezért ezt az összeget az alperes a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint köteles a felperesnek megfizetni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet törvénysértő, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv. IV. 21.511/1996. sz.)