BH 1995.3.141

I. Pálinka engedély nélküli vásárlásával elkövetett jövedékkel való visszaélés vétségének a megállapítása [Btk. 311. § (1) bek., 1993. évi LVIII. tv. 4. § (2) bek., 5. §, 13. §, 66. § (1)-(2) bek., 67. § b) pont]. II. Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint történt kihallgatásról felvett jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat tartalma a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható [Be. 61. § (2) bek., 87. § (2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A városi bíróság a vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg. A bíróság a vámhivatal által bevételezett összesen 350 liter pálinkát elkobozta.
A tényállás szerint a vádlott 1993. augusztus 2. napján egy általa ismeretlen személytől vásárolt 350 liter pálinkát, 100 forint literenkénti áron. A vásárolt pálinkáról származási igazolványt nem kért, és nem kapott, mert tudta, hogy az tiltott pálinkafő...

BH 1995.3.141 I. Pálinka engedély nélküli vásárlásával elkövetett jövedékkel való visszaélés vétségének a megállapítása [Btk. 311. § (1) bek., 1993. évi LVIII. tv. 4. § (2) bek., 5. §, 13. §, 66. § (1)-(2) bek., 67. § b) pont].
II. Az államigazgatási eljárás általános szabályai szerint történt kihallgatásról felvett jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat tartalma a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználható [Be. 61. § (2) bek., 87. § (2) bek.].
A városi bíróság a vádlottat jövedékkel visszaélés vétsége miatt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg. A bíróság a vámhivatal által bevételezett összesen 350 liter pálinkát elkobozta.
A tényállás szerint a vádlott 1993. augusztus 2. napján egy általa ismeretlen személytől vásárolt 350 liter pálinkát, 100 forint literenkénti áron. A vásárolt pálinkáról származási igazolványt nem kért, és nem kapott, mert tudta, hogy az tiltott pálinkafőzésből származik. A vádlott a megvásárlást követően a pálinkát elszállította, útközben azonban a rendőrkapitányság járőrei őt megállították, igazoltatták és ekkor nála a pálinkát megtalálták, emiatt a vámhivatalhoz előállították. A vádlott nem rendelkezik és nem is rendelkezett a jövedéki tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel.
Az eljárás során a vádlottól összesen 350 liter pálinkát foglaltak le. A vádlott cselekményével veszélyeztetett szeszadó összege 149 380 forint.
A vádlott azzal a magatartásával, hogy a pálinkát származási igazolvány nélkül vette meg, megszegte a 35/1980. (XI. 5.) PM rendelet 26. §-ának (1) bekezdését, így a vásárolt pálinka ugyanezen rendelet 26. §-ának (7) bekezdése alapján jövedéki ellenőrzés alól elvont szesznek tekintendő, és ezáltal megvalósította a Btk. 311. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jövedékkel visszaélés vétségét. A büntetés kiszabása során a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét, míg súlyosító körülményt nem észlelt. E bűnösségi körülményekre figyelemmel szabta ki a bíróság a Btk. 51. §-a (1) és (2) be kezdésének alkalmazásával a rendelkező részben írt pénzbüntetést, amely arányban áll a vádlott cselekménye tárgyi súlyával, személyi és vagyoni viszonyaival.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője által bejelentett fellebbezés alapján a megyei bíróság felülbírálta a városi bíróság ítéletét, és azt változtatás nélkül helybenhagyta. A megyei bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségét megfelelően teljesítette, a bizonyítást a szükséges körben lefolytatta, a feltárt bizonyítékok okszerű, logikai ellentmondástól mentes értékelésével állapította meg az ítéleti tényállást.
A vádlott a cselekményével a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény szabályait szegte meg. E 4. §-ának (2) bekezdése értelmében törvény hatálya kiterjed a vádlottra, aki a 13. §-ban meghatározott feltétellel nem rendelkezett, jövedéki engedélye nem volt, az általa megvásárolt pálinka pedig a 67. § b) pontja értelmében minősül jövedéki ellenőrzés alól elvontnak. Ez a törvény 1993. július 1. napján lépett hatályba, ezért az elkövetési időre tekintettel ezt kell alkalmazni a vádlott esetében.
Az említett helyesbítésekkel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, ezért azt a megyei bíróság is irányadónak tekintette az ügy felülbírálásánál. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottnak a vámhivatalnál tett vallomását is bizonyítékként értékelte. Az 1993. évi LVIII. törvény 5. §-a ugyanis úgy rendelkezik, hogy a jövedéki ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló törvény rendelkezései alkalmazandók, az így lefolytatott eljárás eredményeként a 66. § (1) bekezdése szerint jövedéki bírságot kell kivetni, és emellett - ha a cselekmény egyben a büntető törvénykönyv rendelkezéseit is sérti - büntetőeljárást kell kezdeményezni [a hivatkozott törvényhely (2) bekezdése]. A vámhivatal a pálinka lefoglalásával egyidejűleg az államigazgatási szabályok szerint a vádlottat mint érdekeltet meghallgatta, és a meghallgatásról jegyzőkönyvet készített, ami az iratokhoz lett csatolva. Kétségtelen, hogy a vádlottat a meghallgatása kezdetén nem figyelmeztették a vallomás megtagadásának jogára, de az államigazgatási eljárásban erre nem is volt sem ok, sem szükség, mert a Be. 87. §-ának (2) bekezdése csupán a büntetőeljárás során alkalmazandó. Államigazgatási eljárásban tett vallomás esetén a Be. 87. §-ának (2) bekezdésében írt figyelmeztetés hiányára nem lehet hivatkozni, a készített okirat pedig bizonyítékként felhasználható.
A Be. 61. §-ának (2) bekezdése értelmében a büntetőeljárás során fel lehet használni a bizonyítás olyan eszközeit is, amelyeket az arra illetékes hatóságok - a törvényben meghatározott feladataik teljesítése során - a büntetőeljárás előtt szereztek meg.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére is, és a cselekményt az anyagi jogszabálynak megfelelően minősítette.
A büntetés kiszabásánál figyelembe vehető bűnösségi körülményeket helyesen ismerte és sorolta fel, azokat helytállóan értékelte, azokkal és az elkövetett bűncselekmény konkrét tárgyi súlyával, valamint a vádlott bűnössége fokával arányban álló büntetést alkalmazott, annak enyhítésére sem volt alap.
Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a megyei bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság I. Bf. 38/1994. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.