BH+ 2002.10.532

Ha a sérült a munkakörébe nem tartozó munkát a munkáltató érdekében végzi, mert e tevékenységével a munkáltató által kötött szerződés lebonyolítását segíti elő a munkáltató üzleti partnere kérésére, és ennek során balesetet szenved, e balesete üzemi balesetnek minősül [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 88. § (1) és (2) bek., 1997. évi LXXXIII. tv. 53. § (1) bek. b) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a keresetében az alperes által kibocsátott annak a fizetési meghagyásnak a hatályon kívül helyezését kérte, amelyben az alperes a F. I. részére megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj 50%-ának a megtérítésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével, az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
Az ítélet tényállása szerint F. I. a B. T. Kft. alkalmazásában állt kisegítő munkakörben. A kft. által bérelt MÉH telepen B. K. vállalkozó felperes hulladék vasanyag els...

BH+ 2002.10.532 Ha a sérült a munkakörébe nem tartozó munkát a munkáltató érdekében végzi, mert e tevékenységével a munkáltató által kötött szerződés lebonyolítását segíti elő a munkáltató üzleti partnere kérésére, és ennek során balesetet szenved, e balesete üzemi balesetnek minősül [1997. évi LXXXI. tv. (Tny.) 88. § (1) és (2) bek., 1997. évi LXXXIII. tv. 53. § (1) bek. b) pont].
A felperes a keresetében az alperes által kibocsátott annak a fizetési meghagyásnak a hatályon kívül helyezését kérte, amelyben az alperes a F. I. részére megállapított baleseti rokkantsági nyugdíj 50%-ának a megtérítésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével, az alperes fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
Az ítélet tényállása szerint F. I. a B. T. Kft. alkalmazásában állt kisegítő munkakörben. A kft. által bérelt MÉH telepen B. K. vállalkozó felperes hulladék vasanyag elszállítását végezte 1997. november 12-én és 13-án. A munkáltató F. I.-t azzal bízta meg, hogy felügyeljen a felperes által végzett szállításra, amelyben való részvétel nem volt a munkaköri kötelessége, és erre utasítást sem kapott a munkáltatótól. 1997. november 13-án a felperes a megvásárolt hulladék vasanyag tehergépkocsira történő felrakását - az előző naptól eltérően - nem géppel, hanem alkalmazottaival végezte. Egy Rába teherautó vezetőfülkéjét kívánták a tehergépkocsi platójára feltenni, és ehhez segítségül hívták F. I.-t is, aki részt vett a vezetőfülke megemelésében. Emelés közben a vezetőfülke visszacsúszott, ráesett F. I.-ra, aki emiatt súlyos sérüléseket szenvedett, a munkaképessége 100 százalékos mértékben csökkent a baleset következtében.
Az alperes a kibocsátott fizetési meghagyásban az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 88. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest a sérült baleseti nyugdíja 50%-a megtérítésére, mert a felelősségének mértékét F. I.-nak a balesetben való közrehatása figyelembevételével 50%-ban állapította meg. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes olyan csoportos anyagmozgatást végeztetett irányítás nélkül, ahol a mozgatott anyag súlyára tekintettel a vonatkozó munkavédelmi előírások szerint a munkát csak rakodóeszközzel lett volna szabad végezni.
A munkaügyi bíróság abból, hogy F. I. a munkáltatótól nem kapott utasítást a rakodásban való részvételre, erre a felperes kérése alapján került sor, arra következtetett, hogy az elszenvedett baleset nem minősül üzemi balesetnek az 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 53. §-ának (1) bekezdése szerint, mivel a baleset munkahelyi feladatokhoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka során következett be. A bíróság álláspontja szerint ezért a felperes baleseti rokkantsági nyugdíj megtérítésére nem volt kötelezhető, még az esetben sem, ha egyébként a megtérítési kötelezettsége egyéb nyugellátás esetén megállapítható lenne.
Az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a Tny. 88. §-a (1) bekezdésében meghatározott felelősség független attól, hogy üzemi baleset történt-e vagy sem. Álláspontja szerint a bíróság a baleset üzemisége kérdésében nem is dönthetett, mivel az nem képezte a kereset tárgyát. Tévesnek tartotta az Ebtv. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja ítéleti értelmezését, mert véleménye szerint F I közreműködésére az adott helyzetben szükség volt, ezért az nem minősül engedély nélküli munkavégzésnek, mint pl. a "fekete" fuvar stb.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az irányadó tényállás szerint a sérültet a baleset a munkáltató által végzett szolgáltatás, a hulladék vas értékesítése során érte, amelynek a felügyeletével bízta meg a munkáltató. A baleset akkor következett be, amikor a munkavállaló a munkáltatóval szerződéses kapcsolatban álló ügyfél, a felperes kérésére segített a hulladék vas elszállításának lebonyolításában, annak gépkocsira való felrakásában, mivel azt a felperes a saját alkalmazottaival nem tudta megoldani. E körülmények alapján megállapítható, hogy a balesetet a sérült a foglalkozásával (munkaviszonyával) összefüggésben szenvedte el [Ebtv. 52. § (1) bekezdés].
Az eset összes körülménye figyelembe vétele nélkül, téves jogi következtetéssel jutott a munkaügyi bíróság arra az álláspontra, hogy a baleset - az Ebtv. 53. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti kizáró feltétel fennállása miatt - nem üzemi baleset. Az a körülmény, hogy a sérült nem a munkáltató utasítására segített a rakodásban, önmagában nem jelenti azt, hogy munkahelyi feladathoz nem tartozó, engedély nélküli munkát végzett. Az adott helyzetben a sérült a munkakörébe nem tartozó munkát a munkáltató érdekében végezte, mert a munkáltató által kötött szerződés lebonyolításának elősegítése végett fejtette ki a tevékenységet a munkáltató üzleti partnere kérésére, amihez a munkáltató engedélyét kikérni - az utasításra jogosult felettese jelenlétének hiányában - nem is állt módjában. A perben arra adat nem merült fel, hogy a felperes a sérültnek a segítségért külön díjazást ígért, vagy fizetett volna.
Mindezek miatt téves az az ítéleti következtetés, hogy a baleset munkahelyi feladathoz nem tartozó, engedély nélkül végzett munka során következett be. A sérült ugyanis a per adatai szerint a munkahelyi feladathoz, a hulladék vas elszállításához kapcsolódó tevékenység során szenvedte el a balesetet.
A perben azt kellett elbírálni, hogy a felperesnek a fizetési meghagyásban megjelölt Tny. 88. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a megtérítési kötelezettsége fennáll-e. Ezt a munkaügyi bíróság az üzemi baleset tekintetében kifejtett téves álláspontjából következően nem vizsgálta. Ezért a fizetési meghagyást megalapozatlanul, tehát jogszabálysértően helyezte hatályon kívül.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A felek felülvizsgálati eljárási költségét a Legfelsőbb Bíróság csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt (Pp. 275/A. § (3) bekezdés). (Legf. Bír. Mfv. I. 10.665/2001. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.