BH+ 2002.8.416

Terhességi-gyermekágyi segély kézhezvételekor a keresőképtelenség napjához kapcsolódó biztosítási időtartamtól függően kell az alapul szolgáló keresetet meghatározni [1975. évi II. tv. 22., 25. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 26. §]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1993. december 6-án új munkáltatónál helyezkedett el, majd 1994. március 3-án gyermekét megszülte. Ezt követően 1994. június 5-ig fizetett szabadságot vett igénybe, illetve munkavégzés alapján munkabért kapott. 1994. június 6-án a felperes igénylést nyújtott be terhességi-gyermekágyi segély, majd gyermekgondozási díj megállapítása iránt a társadalombiztosítási szervhez.
Az alperes határozatával a felperesnek a szülést közvetlenül megelőző 180 nap keresete alapján a kért ellátást m...

BH+ 2002.8.416 Terhességi-gyermekágyi segély kézhezvételekor a keresőképtelenség napjához kapcsolódó biztosítási időtartamtól függően kell az alapul szolgáló keresetet meghatározni [1975. évi II. tv. 22., 25. §, 89/1990. (V. 1.) MT r. 26. §]
A felperes 1993. december 6-án új munkáltatónál helyezkedett el, majd 1994. március 3-án gyermekét megszülte. Ezt követően 1994. június 5-ig fizetett szabadságot vett igénybe, illetve munkavégzés alapján munkabért kapott. 1994. június 6-án a felperes igénylést nyújtott be terhességi-gyermekágyi segély, majd gyermekgondozási díj megállapítása iránt a társadalombiztosítási szervhez.
Az alperes határozatával a felperesnek a szülést közvetlenül megelőző 180 nap keresete alapján a kért ellátást megállapította a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) 25. § (3) bekezdése alapján.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes vezetője az 1995. március 13-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint a terhességi-gyermekágyi segélyt a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint és az 1993. december 6. és 31. között elért keresete alapján kellett volna kiszámítani.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét ítéletével elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 138. § (1) bekezdése értelmében a terhes, illetőleg szülő nőt 24 hét szülési szabadság illeti meg. Ezt úgy kell kiadni, hogy 4 hét lehetőleg a szülés várható időpontja elé essen. A szülési szabadság - amelynek tartamára a terhességi-gyermekágyi segély jár - legkorábban a szülés várható időpontját megelőző naptól vehető igénybe, de azt a szülés időpontjától a munkáltatónak ki kell adnia.
Mindezek alapján a törvény 23. § (2) bekezdése alkalmazásával a 22. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott időszak alatt a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultság első napját megelőző napig terjedő időt kell tekinteni.
A felperesnek az 1993. december 6-án történt munkahely-változtatása folytán az új munkaviszonyában a szülését megelőző napig nem volt 180 naptári napi keresete, ezért a megállapított terhességi-gyermekágyi segély összegét a szülést közvetlenül megelőző 180 naptári napi kereset alapján kellett a felperes részére megállapítani.
Mindezek alapján az alperes nem sértett jogszabályt, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és a másodfokú bíróság a fellebbezést alaposnak ítélve ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte.
A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a társadalombiztosítási igényekről az igényérvényesítés időpontjában fennálló tények és hatályos jogszabályok alapján kell dönteni. Eltérő szabályozás hiányában önmagában az a tény, hogy a felperes igényjogosultsága már korábban - jelen esetben a szülést megelőző hetekben - megnyílt, más elbírálást nem eredményezhet. A keresőképtelenség első napjának azt a napot kell tekinteni, amikor arra alapítottan a felperes az igényét érvényesítette, azaz 1994. június 6. napját. Az eszerint irányadó időben a felperes 180 napi keresettel rendelkezett 1993. december 6. és 1994. június 6. között, így nincs törvényi akadálya annak, hogy az alperes a felperesi ellátás összegét a Tv. 25. § (2) bekezdése és 22. § (1) bekezdésének megfelelően határozza meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet "megváltoztatása" iránt. Hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet sérti a Tv. 25. § (3) bekezdését, mert az ellátás igénybevételéhez közelebb eső keresetet kell figyelembe venni, sérti továbbá a 89/1990. (V. 1.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 26. § a) pontját és a Tv. 18. §-át, mert a keresőképtelenség napja a kórházi kezelés első napja, és nem az igény érvényesítésének napja.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes nem tekinthető keresőképtelennek a szüléssel, a Tv. 24. § (2) bekezdése alapján ugyanis a felperes választhatott, hogy több jogcím alapján melyik ellátást veszi igénybe. A felperes az igénye érvényesítéséig társadalombiztosítási járulékot fizetett. Az alperesi jogszabály-értelmezés szerint a felperes kényszeríthető lenne táppénz igénybevételére.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a társadalombiztosítási igényekről az igényérvényesítés időpontjában fennálló tények és hatályos jogszabályok alapján kell dönteni, azonban a másodfokú bíróság az igényérvényesítés időpontjában hatályos jogszabályokat tévesen értelmezte.
A Tv. 25. § (2) bekezdése értelmében a terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó rendelkezések szerint kell megállapítani, ha a biztosított a 22. § (1)-(2) bekezdése szerint meghatározott időszakban legalább 180 napi keresettel rendelkezik.
A Tv. 22. § (2) bekezdése szerint ha a biztosított munkáltatója az (1) bekezdésben meghatározott irányadó időszakban - azaz a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző, a Tv. 23. § (1) bekezdésében megkívánt 180 napon belül - változott, a táppénzt annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért kereset alapján kell megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.
Az R. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerint keresőképtelennek kell tekinteni azt is, akit kórházba (klinikára) bármilyen ok miatt felvettek.
A fenti jogszabályok helyes értelmezése szerint a felperes a keresőképtelensége, azaz 1994. március 3-ig az új munkáltatójánál nem rendelkezett 180 napi keresettel, ezért a keresetét a Tv. 22. § (2) bekezdése alapján a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló, új munkáltatójánál elért kereset alapján kellett megállapítani. A jogszabály egyértelműen rendelkezik atekintetben, hogy a terhességi-gyermekágyi segély a táppénzre vonatkozó szabályok szerint jár, méghozzá a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző időszakban elért kereset alapján. A Tv. 25. § (2) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a 22. § (1) és (2) bekezdése szerint meghatározott időszakban legalább 180 napi keresettel rendelkező biztosítottnak jár terhességi-gyermekágyi segély.
Mivel a felperesnek a keresőképtelensége bekövetkeztéig az új munkáltatójánál a 180 napi keresete nem volt meg, ezért a terhességi-gyermekágyi segélyt - a táppénzre vonatkozó szabályok alkalmazásával - annál a munkáltatónál eltöltött irányadó időszakban elért kereset alapján kellett megállapítani, ahol a keresőképtelenség bekövetkezésekor dolgozott.
Mindezek alapján az alperes nem sértett jogszabályt, amikor a felperes igényét a szülést közvetlenül megelőző 180 nap keresete alapján állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróság azon álláspontját, hogy a keresőképtelenség első napjának azt a napot kellene tekinteni, amikor arra alapítottan a felperes az igényét érvényesíti. A jogszabály, az R. 26. § (1) bekezdés a) pontja egyértelműen rögzíti, hogy kit kell keresőképtelennek tekinteni. Így ez a nap a kórházba való történő felvétel napja, és nem pedig az igényérvényesítés napja.
A felperes az egyik társadalombiztosítási ellátást, a kórházi ápolást igénybe vette - ezáltal a jogszabály kogens rendelkezése folytán vált keresőképtelenné még akkor is, ha az erre az esetre járó másik ellátást (táppénz igénylése) nem vette igénybe.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felperesnek az ellátás választhatóságára kifejtett álláspontját.
A felperes által hivatkozott Tv. 24. § (2) bekezdése az igényérvényesítés és elbírálás időszakában nem volt hatályban és ilyen jogosultságot a perben irányadó jogszabályok nem határoztak meg.
Közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben a bíróság hatásköre a közigazgatási határozatok törvényességének felülvizsgálatára terjed ki, az eljárt bíróságok a kamatfizetésről nem rendelkezhetnek. A jogerős ítélet nyomán a felek között felmerülő elszámolási kérdések nem tartoznak a bíróság hatáskörébe, ezért arról a Legfelsőbb Bíróság hatáskör hiányában sem dönthet.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabályt sértett és a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét, amely törvényes és megalapozott volt, helybenhagyta. (Legf.Bír. Kfv.V.28.055/1997.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.