BH+ 2002.3.155

A munkáltató által meghatározott feladatnak az előírt módon és határidőre történő teljesítése a közalkalmazott lényeges kötelezettsége, különösen, ha az a munkaköri feladataihoz kapcsolódik. Kiszabott súlyos fegyelmi büntetést tartalmazó fegyelmi határozat bírósági elbírálása során azonban nem mellőzhető az adott munkahely körülményeinek és a közalkalmazott addigi munkájáról kialakult kedvező vélemény értékelése, ami adott esetben enyhítő körülményként vehető figyelembe [1992. évi XXXIII. tv. 45. § (2) bek.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a főmuzeológus felperest, mert nem készítette el a Mesterségek Gyűjteményt ismertető tanulmányát az intézmény munkatervének megfelelően 1998. június 30. napjáig, illetőleg az 1998. november 16. napjában megjelölt újabb határidőre és november 20-án utasítás ellenére nem mutatta be az addig végzett munkáját.
A felperes a módosított keresetében a fegyelmi határozat hatálytalanítását és a Kjt. 34. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmaz...

BH+ 2002.3.155 A munkáltató által meghatározott feladatnak az előírt módon és határidőre történő teljesítése a közalkalmazott lényeges kötelezettsége, különösen, ha az a munkaköri feladataihoz kapcsolódik. Kiszabott súlyos fegyelmi büntetést tartalmazó fegyelmi határozat bírósági elbírálása során azonban nem mellőzhető az adott munkahely körülményeinek és a közalkalmazott addigi munkájáról kialakult kedvező vélemény értékelése, ami adott esetben enyhítő körülményként vehető figyelembe [1992. évi XXXIII. tv. 45. § (2) bek.].
Az alperes elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta a főmuzeológus felperest, mert nem készítette el a Mesterségek Gyűjteményt ismertető tanulmányát az intézmény munkatervének megfelelően 1998. június 30. napjáig, illetőleg az 1998. november 16. napjában megjelölt újabb határidőre és november 20-án utasítás ellenére nem mutatta be az addig végzett munkáját.
A felperes a módosított keresetében a fegyelmi határozat hatálytalanítását és a Kjt. 34. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte, mert a közalkalmazotti jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg vétkesen, az alperes hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az intézmény munkatervi feladatának teljesítése a felperes munkaköri kötelezettsége volt, amelynek szándékos nem teljesítése súlyos fegyelmi vétség akkor is, ha korábban nem volt szokásos az alperesnél a feladatok és a határidők szigorú számonkérése. A feladat elvégzésével mások is késedelembe estek, de ők határidő módosítást kértek és kaptak. Erre tekintettel nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, hogy az alperes kizárólag a felperes ellen indított fegyelmi eljárást. A munkaügyi bíróság a kiszabott büntetést arányosnak találta a fegyelmi vétséggel.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Lényegében egyetértett annak indokaival. Rámutatott arra, hogy a cselekmény súlyát az adott munkahelyi körülmények között kell figyelembe venni és értékelni, ennek folytán a kiszabott fegyelmi büntetés a vétséggel arányos.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Vitatta, hogy a tanulmány elkészítése lényeges kötelezettsége volt, mivel a kötet, amelynek ez része lett volna, végleges formájában még mindig nem készült el és annak semmilyen következménye nem volt. A tanulmányon folyamatosan dolgozott, kötelezettségszegése ezért nem tekinthető szándékosnak, de más irányú munkaköri feladatainak egyidejű, maradéktalan teljesítése folytán gondatlannak sem. Az eljárt bíróságok a büntetés arányossága körében nem vizsgálták a javára szolgáló körülményeket, a határidő módosítására vonatkozó kérelem hiánya nem alapozhatja meg a legsúlyosabb büntetést.
A felülvizsgálati kérelem részben és a következők szerint alapos.
A munkáltató által meghatározott feladatnak az előírt módon és határidőre történő teljesítése a közalkalmazott lényeges kötelezettsége, különösen ha az a munkaköri feladataihoz kapcsolódik. Az alperes munkatervében szerepelt a múzeum gyűjteményeit ismertető tanulmánykötet elkészítése 1998. június 30. napjával, amelynek részeként a felperesnek az általa gondozott Mesterségek Gyűjteményről kellett tanulmányt írni. A felperes erről bizonyíthatóan tudomást szerzett, mivel a főigazgató az egységes feldolgozás érdekében 1998. március 31. napján szempontokat készített, amit az érintettek ezt követően megkaptak. A szempontok szerint nem csak az egyes gyűjteményeket kellett egy ív terjedelemben bemutatni, hanem számot kellett adni azok kialakulásáról és a jövendő tervekről is. A feldolgozásnak ez a formája bizonytalanságot okozott az addig elvégzett munkát illetően, de minden esetre a felperesnek tudnia kellett, hogy milyen formában és határidőre kell teljesítenie a betöltött munkaköréhez kapcsolódó feladatot, ami ennek folytán lényeges kötelezettségének minősült. Az már a kötelezettségszegés körében értékelendő, hogy a megadott határidőre a felperes ezt teljesíthette-e, illetőleg annak elmaradása mennyiben róható a terhére.
A megadott határidőre a tanulmányok nem készültek el, ezért az alperes az érintetteket a két hét "türelmi idő" leteltével határozottan figyelmeztette a munkaköri kötelezettségük teljesítésére, aminek hatására többen újabb határidőt kértek, de a kötet a felperes elleni fegyelmi eljárás megindításáig nem készült el.
A felperesnek, amennyiben előre láthatóan más munkaköri feladatai miatt nem tudta a tanulmányt elkészíteni, ezt jeleznie kellett volna, illetőleg újabb határidőt kérni. Ennek elmulasztása a terhére esik, úgyszintén a már elkészült részek vagy a tanulmányhoz szükséges előmunkálatok dokumentációja bemutatásának megtagadása. Ezzel a felperes nem vitásan fegyelmi vétségként értékelendő kötelezettségszegést követett el, az addig elvégzett munkát bizonyító írásbeli anyagok bemutatásának megtagadása pedig szándékos volt. Ez utóbbival kapcsolatban nem sérült volna a felperes kutatói szabadsága, a munkaköri feladattal kapcsolatos beszámoltatás a munkakör sajátos jellegére tekintettel sem tekinthető megalázónak.
A felperes vétkes kötelezettségszegésével kapcsolatban - amint arra a másodfokú bíróság is rámutatott ítéletének indokolásában - nem mellőzhető az adott munkahely körülményeinek értékelése, valamint ezen túlmenően a felperes addigi munkájáról kialakult kedvező értékítélet, mint enyhítő körülmény figyelembevétele.
Az alperesnél korábban a feladatok határidőben való teljesítését nem vették komolyan. Ennek tudható be, amikor az alperes új főigazgatója ezt a gyakorlatot megváltoztatva határozottan és a következményekre is utalva kérte számon a munka elvégzését, más közalkalmazottak ezt nem csak szokatlannak, de sértőnek is tekintették. Ez is magyarázhatja, hogy két héttel a határidő eltelte után - a felperest is beleértve - tizenhárman nem adták le a tanulmányt, egy másik közalkalmazott pedig a fegyelmi eljárás megindításáig sem készült el a munkával. Mindent egybevetve a feladatok a felperes mulasztásától eltekintve sem teljesültek a per jogerős elbírálásáig. Ezeket a körülményeket, úgyszintén a felperes korábbi jó munkavégzésére vonatkozó tanúvallomásokat a büntetés mértéke szempontjából az eljárt bíróságok nem értékelték, emiatt a jogerős ítélet a fegyelmi vétséggel nem arányos, ennek következtében jogszabálysértő büntetést hagyott helyben.
A felperes a fegyelmi büntetés kiszabásáig a munkaköri feladatainak eleget tett, ezt az alperes sem cáfolta. A tanúvallomásokból következtethetően munkájával kapcsolatban nem csak kifogás nem merült fel, hanem azt kiemelkedő színvonalon végezte, több szakmai társaságban választott tisztséget tölt be, ami szintén erre utal. Mindezeket, valamint a fegyelmi vétségnek az alperes működésére gyakorolt hatását is értékelve a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabása indokolatlanul súlyos, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság - a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezve és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva -enyhítette [Pp. 275/A. § (2) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság részítélettel kizárólag a fegyelmi vétség elkövetéséről és az azzal arányos büntetésről döntött, a felperes anyagi követeléseivel kapcsolatban az eljárást folytatni kell. Fel kell hívni a felperest, hogy ebben a körben határozott kereseti kérelmet terjesszen elő, mert a Kjt.-nek a perben alkalmazandó 34. §-a szerint mind a továbbfoglalkoztatást, mind pedig a kétszeres végkielégítésnek megfelelő összeg fejében a jogviszony megszüntetését lehet kérni, illetőleg az utóbbit az alperes is vállalhatja.
A részítéletre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a perköltség viseléséről nem döntött (PK 154.), a felülvizsgálati eljárás illetékét pedig a pernyertességtől függetlenül az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.277/2000. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.